Délmagyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-22 / 196. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK 1 ^imiiiiiiiHiniiiiiiiiiiiinnnnniiniiiiiniHiiiiiiiiiiiiiii1: Hla: magyar szocialista ^ A tízéves EE alkotmányt ünnepelték | Szeged és a járás I lapja! dolgozói XV. évfolyam, 196. szám Ara: 50 fillér Szombat, 1959. augusztus 22. = = ItwiMiwiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiniwMiiiiwiiill Csaknem százezer ember előtt beszélt Győrött, alkotmányunk ünnepén Kádár lános és Dobi István Eredményeinkről, problémáinkról és az előttünk álló feladatokról tájékoztattak Augusztus 20-án, csütörtökön az egész ország dolgozó népe a munkás-paraszt szövetség jegyében ünnepelte a Magyar Népköztársaság Alkotmányának 10. születésnap­ját. Az üzemek és a falvak dolgozói együtt vettek részt az ünnepségeken, nagygyűléseken. A legkiemelkedőbb ün­nepséget Győrött, a Vasas-ETO-sporttelepen rendezte a Hazafias Népfront. Az egész ország népe által nagy érdeklődéssel várt gyűlésre csaknem százezren sereglettek össze Győr-Sop­ron megye városaiból és falvaiból, s a környező megyék­ből: Komáromból, Veszprémből, és Vasból. 37 különvo­nat szállította az országrész ipari munkásait, termelőszö­vetkezeti és egyéni parasztjait. Az országutakon hosszú sorokban érkeztek autóbuszokon, tehergépkocsikon is. Győrött reggel 6 órakor zenés ébresztő köszöntötte a város lakosságát és a gyűlésre érkezett vendégeket. Már a reggeli órákban megkezdődött a nemzetiszínű és vörös zászlókkal, a munkás-paraszt szövetséget, alkotmányun­kat éltető jelszavakkal a résztvevők felvonulása a sport­pályára. Tíz áru előtt néhány perccel nagy taps és éljen­zés jelezte, hogy megérkeztek a gyűlés előadói: Dobi Ist­ván, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára. Kíséretükben érkezett Biszku Béla belügyminiszter, és Fock Jenő, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára — a Politikai Bizottság tagjai —, Sán­dor József és Szirmai István, az MSZMP Központi Bizott­ságának osztályvezetői, Nagy Józsefné könnyűipari minisz­ter és Szatmári Nagy Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára. Pontosan 10 órakor dr. Porpáczy Aladár, a megyei népfrontbizottság elnöke nyitotta meg az ünnepséget. A résztvevők lelkes tapsa közepette üdvözölte a megjelent párt- és állami vezetőket, majd átadta a szót Dobi Ist­vánnak, az Elnöki Tanács elnökének, akinek nagy tetszés­sel fogadott, lapunk más helyén közölt beszéde után Ká­dár János elvtárs emelkedett szólásra. Az alkotmány ünnepe — a munkás-paraszt hatalom ünnepe — Dobi István elvtárssal, a Központi Bizottság és a kormány jelenlévő tagjaival együtt örömmel jöttünk a mai ünnepségre — kezdte beszédét Kádár János elv­társ. — Megköszönöm a meg­hívást a megyei pártbizott­ságnak, a megyei népfront vezetőinek és hálás vagyok önöknek, hogy ilyen elv­társi, baráti fogadtatásban részesítettek bennünket itt a gyűlésen. (Taps.) — Minden elismerést meg­érdemelnek Győr-Sopron megye ez évi, valóban kiváló eredményeiért: az ipari ter­melés a tavalyinál 11 száza­lékkal magasabb; szépek a mezőgazdasági hozamok és egész társadalmi fejlődé­sünkre kiható, nagyszerű do­log, hogy Győr-Sopron me­gye az ország első termelő­szövetkezeti megyéje lett. Engedjék meg, hogy a me­gye valamennyi dolgozójá­nak szívből gratuláljak e nagyszerű sikerhez és átad­jam önöknek a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának, a Ma­gyar Népköztársaság forra­dalmi munkás-paraszt kor­mányának elvtársi, testvéri üdvözletét. (Hosszantartó taps.) — Az alkotmány ünnepe •— folytatta Kádár János — a munkás-paraszt hatalom ünnepe. Ez a hatalom tette a dolgozó népet az ország számkivetettjéből, kitagadott­jából az élet urává. Ez a hatalom ma a dol­gozó nép legfőbb fegyvere, amellyel végképp megsem­misíti, örökre eltemeti a nyomorúság, a nélkülözés világát: a kapitalista múltat és tel­jes, végleges győzelemre vi­szi a szabadság és a jólét szocialista országát. A nép­hatalom ellen törtek 1956­ban a volt gyárosok, a volt földesurak, a fasiszták, a re­vizionisták — külföldi bará­taik, az egész nemzet­közi reakció támogatásával —, az ellen támadt a dol­gozó nép minden rendű és rangú ellensége és hozzáte­hetjük: a félrevezetettek is. Az ellenség azonban porba hullott, mert a magyar nép, a testvéri Szovjetunió és a világ munkásosztályának se­gítségével megvédte saját ha­talmát. (Nagy taps.) Ugyanakkor szolgáljon ta­nulságul, hogy a néphata­lomra, a nép legjobb fegy­verére, jövőjének, boldogu­lásának zálogára vigyázni kell, erősítése, védelme min­den becsületes dolgozó szent kötelessége. Az ellenforradalom leve­rése óta tovább erősítettük a munkás-paraszt hatalmat, amelyért a nép legjobbjai negyven esztendő óta har­coltak és sokan életüket is áldozták. Az elmúlt évben az egész nép nagyszerű ered­ményekkel, áldozatos mun­kával erősítette tovább ál­lamunkat. Jelzi ezt m a Hazafias Népfront nagysze­rű választási győzelme, az építés és alkotás ezernyi műve, a falu szocialista át­alakításának meggyorsítása. Elmondhatjuk, hogy * néphatalom most való­ban erős, mert a párt és a dolgozó nép összeforrt, mert ezt a hatalmat hiva­tásuk szerint védik a ma­gyar honvédség, a karhata­lom emberei, a segédrend­őrök, a munkásőrök (nagy taps), de legfőképpen azért erős, mert az egész dolgozó nép — tanulva a súlyos tör­ténelmi tapasztalatokból — megnövekedett öntudattal őrködik a munkás-paraszt hatalom felett. (Lelkes taps.) Ezt a hatalmat erősíti, biz­tosítja és legyőzhetetlenné teszi a magyar dolgozók test­véri szövetsége a szocialista országok népeivel, élükön a nagy szovjet néppel. (Kosz­szantartó, nagy taps.) Mostanában ellenséges ele­mek és nemcsak ellenséges elemek — bizonytalan em­berek is — különböző időn­ként felmerülő rémhírekkel foglalkoznak. Májusban itt, Győr megyében prédikáltak, hogy -lesz valami* majd május 26-án. No, elmúlt május 26-a. Akkor kitaláltak újabb dolgot: feszültség lesz a nemzetközi helyzetben. Nem lett feszültség a nem­zetközi helyzetben! De tud­nia kell mindenkinek, hogy akár élesedik, akár enyhül a nemzetközi helyzet, a Magyar Népköztársaság, a munkás-paraszt hatalom élni fog örökké. (Hosszantartó, lelkes, ütemes taps.) Azok a becsületes, de kis­sé bizonytalan emberek, akik a hatalom jövőjét illetőleg aggodalmaskodnak, vessék el aggodalmukat, legyenek ön­tudatosak, bátrak és a jö­vőben bizakodóak. Azok a becstelen emberek, akik a reményeiket valami olyasmihez fűzik, hogy va­lami esemény következtében majd egyszer a Magyar Nép­köztársaság meggyengül, te­messék el örökre becstelen vágyaikat, amelyeket a Ma­gyar Népköztársaság gyen­güléséhez fűztek. (Taps.) A helyzet bizonyítja, hogy a párt és a nép őrködik a hatalom felett és élni tud a hatalommal. A hatalom el­len áskálódókat kordában tartjük, az ellene támadókat pedig leverjük. A becsületes milliók jogait bővítjük, a nép alkotóerőit fejlesztjük. (Nagy taps.) Félmillió paraszt a termelőszövetkezetben Ezután megállapította, hogy elért eredményeink — a ter­melés fejlődése, a népgazda­ság egészséges arányainak kialakítása, a dolgozó nép életszínvonalának emelkedé­se — bizonyítják, hogy gaz­dálkodni, építeni is tud, megtanult népünk. Ennek az évnek nagy társadalmi ered­ménye az a nagy lépés, ame­lyet az ország a falu szocia­lista átalakítása útján tett előre. — Jelenleg mintegy fél­millió parasztember dolgo­zik az ország szövetkezetei­ben — folytatta. — Több, mint 1300 szövetkezeti köz­ség van már hazánkban, s az ország néhány megyéje — így Szolnok. Veszprém és más megyék — közel van ahhoz, hogy termelőszövet­kezeti megyévé fejlődjék. Az elmúlt fél évben megszüle­tett a Magyar Népköztársa­ság első termelőszövetkezeti megyéje: Győr-Sopron ter­melőszövetkezeti megye. (Hosszantartó, nagy taps.) Elvtársaim! Ez történelmi tény és olyan esemény, amelyre büszkék lehetünk mindannyian, erről még az unokák is tudni fognak. Kádár János elvtárs a to­vábbiakban hangsúlyozta: si­kereink között igen jelentős, hogy tavaly számottevően csökkentettük az ország kül­földi adósságait. A mi ha­zánk gyönyörű ország, nagy­szerű lehetőségeink vannak, a munkások, a parasztok, a tudósok, az értelmiségiek ér­tenek a munkához, van tu­dásuk és tudnak is dolgozni. Dolgoznunk kell, s ha a maga területén mindenki helyt áll, jó életünk lesz. saját erőnkből biztosíthatjuk a nép egészséges életét. Az alkotó kedv nagyszerű példái A párt által vezetett, a hatalom birtokában levő és azzal élni tudó nép a szo­cialista lelkesedés és az al­kotó kedv nagyszerű példáit mutatta az elmúlt időkben — folytatta. — Honnan van ez a növekvő szocialista lel­kesedés és alkotókedv? Hát. többek között onnan, hogy van látszatja és értelme a munkának. Azt hiszem, hogy minden dolgozó ember tud­ja, hogy rendkívül nehéz akadályokat is le lehet küz­deni, amikor az ember látja a munkának és a harcnak az értelmét. S most van ér­telme és látszatja a munká­nak! A tudat, hogy a nép önmagának dolgozik, ez az eredmény forrása. A szocia­lista lelkesedésnek óriási ereje van. Az egész nép köszönettel és elismeréssel tartozik azoknak a százez­reknek, akik magukévá tet­ték a Központi Bizottság márciusi felhívását — hogy gyorsítsuk meg a szocialista fejlődést —, és már eddig több mint két és fél milliárd forint értékű felajánlást tet­tek a népgazdaság fejleszté­sére. És nemcsak ígértek, hanem — mint a második ne­gyedév eredményei is bi­zonyítják — hozzá is kezd­tek a vállalás teljesítésé­hez. — A párt és a kormány gazdaságpolitikája reális, megvalósítható, helyes poli­tika; látja a célt is, az aka­dályokat is, amelyek a cél elérésének útjában állnak. Ügy gondoljuk: a dolgozók lelkesedését, önbizalmát, munkakedvét az is erősíti, hogy a vezetés erősen tartja kezében a kormányrudat. A dolgozók látják, hogy amit a párt és a kormány mond, amire ígéretet tesz, az meg |s valósul, a veze­tés betartja adott szavát! (Hosszantartó taps.) Ismeretes, hogy a múltév decemberében — egy széles­körű vizsgálat után — hatá­rozat született néhány kér­dés megoldására. Felmerült az egyedülálló és gyermeket nevelő nők problémája, a nyugdíjasok, a pedagógusok es az egészségügyi dolgozók helyzete. Láthatják, hogy a párt és a kormány betűről betűre betartotta azt, amit decemberben mondott, vég­rehajtotta a határozatot és a lehetőségek szerint köny­nyített az érintett kategó­riák helyzetén. Itt, ezen a gyűlésen teljes felelősséggel szeretném kijelenteni, hogy — mint most már saját ta­pasztalatukból is sokszor meggyőződhettek erről a dol­gozók — a magyar nép építhet pár­tunk és kormányunk sza­vára. pártunk és kormá­nyunk pedig bízik a nép­ben, számít a néptömegek támogatására és minden elhatározásának szilárd alapja a népbe ve­tett bizalom, (Nagy taps.) Pártunk kongresszusra ké­szül. A kongresszus előké­szítésének idején, majd a kongresszuson a párt szám­ba veszi harcunk eddigi ta­pasztalatait, helyzetünket, le­hetőségeinket és meghatároz­za azokat a célokat, ame­lyeket a jövőben el kell ér­nünk. Nem titkokat tárgya­lunk a kongresszuson, nyílt választ adunk az 1954 tava­szán tartott pártkongresz­szus óta felmerült nehéz kérdésekre is. Központi Bi­zottságunk legutóbbi ülésén elhatározta, hogy széles kör­ben ismerteti népünkkel, mit tárgyal majd a kongresszus. Jóval a kongresszus előtt a széles közvélemény nyilvá­nossága elé bocsátjuk azo­kat az alapokmányokat — így a kongresszus általános irányelveit, az ötéves terv irányelveit és a szervezeti szabályzat módosítására vo­natkozó javaslatokat —, amelyeket a kongresszus megtárgyal. Együtt fogjuk megvitatni ezeket az alapokmányokat. Pártunk kongresszusa nagy jelentőségű, hiszen pártunk az egész magyar társadalom életét vezető munkásosztály forradalmi pártja, kormány­zó párt, a társadalom vezető ereje. Munkájáért, cseleke­deteiért felelős az egész ma­gyar népnek és a nemzet­közi munkásosztálynak is, felelősek vagyunk, hogy ha­zánkban jól vigyük előre a szocialista forradalom ügyét. Bízunk abban, hogy kong­resszusunk, annak számveté­se és az ott kitűzött célok űj lendületet adnak a nép­gazdaság fejlesztésének, a kultúrának, a népjólétnek, az egész ország előrehaladásá­nak. Pártunk, amely negy­ven esztendeje harcol a szo­cialista, a kommunista társa­dalom megvalósításáért, ma határozottan és biztosan ve­zeti népünket a szocialista társadalom telje® felépítése felé, s most elmondhatjuk: íme ennek a nagy célnak a megvalósulása történelmileg már a látóhatáron van! A pártban ma egység van, olyan egység, amilyennek egy forradalmi munkáspárt­ban lennie kell: a tennivalókat alaposan megvizsgáljuk, tüzetesen megvitatjuk és miután ha­tároztunk, a határozatot teljes egységben hajtjuk végre. Fecseghet bármit az ellen­ség, tanultunk a történelem­ből és a döntő pontot ille­tően nem engedünk senki­nek. Ez a párt a munkás­osztály, a nép pártja, politi­kai vonalával és sorsával senki nem játszhat. Nem engedünk holt dog­mát csinálni a marxizmus —leninizmusból és nem tűrjük, hogy a pár­ton belül — revizionista vagy egyéb címen — még egyszer támaszt találjon ma­gának az osztályellenség. És mert a pártban egység van, mert politikánk következete­sen marxista—leninista, ez a politika immár közel három esztendeje eredményesnek, helyesnek mondható. A párt és a tömegek kapcsolata jó, a viszony őszinte, nyílt. Nagyon fontos — és mi ezt mindenkor be akarjuk tartani —, hogy mielőtt va­lami nagy feladat végrehaj­tásához fognánk, mindig megmondjuk a tömegeknek, mit és miért akarunk. A tömegek nagyon jól tud­ják, hogy azt sem tart­juk titokban, ha komoly nehézségbe ütközünk; meg­mondjuk az embereknek, hogy ilyen és ilyen ne­hézséggel találkoztunk. Hisszük, hogy a párt és a tömegek közötti nyüt, őszin­te viszony, az összeforrottság ezt is megkívánja. Siker van sok és az em­berek — emberek. Ha el­mondják egyszer, tízszer, százszor, hogy a párt vo­nala helyes, a munkások dolgoznak, a parasztok is előbbre vannak, akkor las­sacskán egyes emberek fe­jében kezd kialakulni egy kis "gőz* és az elbizakodott­ság helyenként megint kezdi felütni a fejét a kommunis­ták soraiban is. Arra gon­dolunk: a kongresszus a te­rületi pártértekezletek és az alapszervi vezetőségválasztó gyűlések nagvszerű alkalmat nyújtanak ahhoz, hogy ha van olyan ember — akinek a dicsőség már megint kezd a fejébe szállni — vegyék kicsit elő, önteltségét "smirg­lizzék;. meg és gyalulják le. (Derültség, nagy taps.) Az emberek jó tulajdonságaikkal és hibáikkal azok, akik A kommunisták és a pár­tonkívüliek viszonyát a köl­csönös bizalom jellemzi. El­mondhatjuk, hogy egész köz/ életünk alapjában felszámol­tuk a gyanakvás légkörét. Talán emlékeznek még arra a nem egészséges helyzetre, amikor sok ember ellenséget kutatott a másikban. Mi megfordítottuk a dolgot és azt mondtuk: normális körülmények és normális viszonyok között száz ember közül 95—96 tisztességes és rendes. Van persze egy-két haszon­talan is, de a nép esküdt ellensége mégis csak egy törpe kisebbség a normális emberek között. Ezért bízunk az emberekben. Dolgozz, mutasd meg mit tudsz, em­ber vagy-e a talpadon? Meg­tanultuk és ajánljuk min­denkinek, aki emberek sor­sával foglalkozik — dolgoz­zék pártban, a tanácsban, oktatási intézményben, a népfrontban vagy másutt, hogy minden embert nézze­nek teljes egészében! Nézzék jó tulajdonságait és nézzék hibáit, szándékait, mert ha csak egyoldalúan nézik az embert, akkor vagy istent csinálnak belőle — s őszintén szólva mi vagyunk mostmár kilencmillió nyolc­százezren, de isten ezek kö­zött nem sok van (Derültség.) vagy pedig ördögöt látnak benne, pedig ördög sincs olyan nagyon sok. Szigorú követelményeket kell tá­masztani, elvi, politikai kö­vetelményeket, és azt is, hogy munkáját mindenki becsülettel végezze el, de eh­hez türelem is kell. Az em­berek jó és rossz tulajdon­ságokat egyesítenek maguk­ban. Mérlegeljék az egész em­bert és segítsenek neki le­küzdeni hibáit. Szigorú követelményeket kell támasztani, elvi, politikai (Folytatás a 2, oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents