Délmagyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-20 / 116. szám

3 Szerda, 1959. május ». Uj javító és szolgáltató részlegeket állítanak fel a kisipari szövetkezetek Intézkedések a népi ellenőrző bizottság vizsgálata nyomán Az elmúlt hetekben me­gy esze rte számos kisipari szövetkezet munkáját vizs­gálták meg a népi ellenőrző bizottságok. A Csongrád me­gyei KISZÖV, a ksz-ek fel­ügyeleti szerve a vizsgálatok nyomán több hatékony intézkedést tett a pénzügyi fegyelem, a tár­sadalmi tulajdon fokozott vé­delme érdekében. Megállapí­tották, hogy a népi ellenőr­zések régóta vajúdó hibák feltárását segítették elő. A megye közel száz szövetke­zete közül több helyen el­szaporodtak a lazaságok, nem törődtek kellően a bi­zonylati fegyelemmel, a bel­ső ellenőrzést elhanyagolták. Nem mindenütt érvényesült a szövetkezeti vezetőségek kollektív irányítása, az el­lenőrző bizottságok gyakran csak papíron működtek. Így történhettek meg pél­dául olyan hibák, mint a Sándorfalvi Általános KSZ­ben, ahol iparigazolvány nél­küli munkát végeztek és szállítási szerződés nélkül termeltek. Bordányban nem tudtak elszámolni a felhasz­nált anyaggal, csak hozzáve­tőleges becslést adtak. A KISZÖV ilyen, s ehhez ha­sonló hibák miatt Ma, a kora reggeli órák­ban megindult a Vörös Had­sereg támadá­sa Miskolc visszafoglalá­sáért. A fel­adat végrehaj­tása a Land­ler-hadtestnek döntően mun­kászászlóaljakból álló első hadosztályára hárult. Mivel a támadás rajtaütésszerűén kezdődött, nagy zavart és fejvesztettséget okozott az el­lenség soraiban. Ezt kihasz­nálva, az egyik páncélvonat a délelőtt folyamán betört a miskolci vasútállomásra és onnan vette tűz alá az Ava­son elhelyezkedett ellensé­ges ütegeket. Később azon­ban fokozatosan megszilár­dult az ellenséges védelem, s a Vörös Hadsereg támadó egységei egyre nagyobb el­lenállásba ütköztek. Különö­sen nagy veszteségeket szenve­dett a 7. munkásezred, amely nyílt terepen, erős tüzérségi és géppuskatűzben nyomult előre — megtorpanás nél­kül. Estére megkezdődött az imperialista csapatok álta­lános visszavonulása. A ve­zénylő olasz tábornok este 9-kor parancsot adott Mis­kolc kiürítésére. A visszavo­nuló csapatokat a miskolci és a diósgyőri munkásság oldal­ba támadta, mire az amúgyis rendezetlen éjszakai vissza­vonulás, fejvesztett menekü­léssé változott. Az ellenséges csapatok. csak a Miskolctól, mintegy 20 km-nyire lévő Edelénynél álltak meg. A »szent egység? sehogyan sem akart kialakulni. A sze­gedi munkások nem hajlan­dók kötélnek állni. Kelemen a franciák kívánságára kény­telen szóba állni a munkás­sággal. Magához kéreti kép­viselőiket. A megjelent Fe­renczi József, Deli Károly és Cseh Imre előtt naiv módon azt bizonygatja, hogy a pol­gári rendben megvolt a le­hetősége mindenkinek arra, hogy a legnagyobb méltósá­gokig felemelkedjen. Nincs tehát ösztálykülönbség és osztályharc, csak »testvér­harc?. Cseh lmréék persze ezt nem hiszik el neki és ki­jelentik, hogy a munkásság képviselői nem vesznek részt a holnapi nagygyűlésen, amely az egymás keblére való borulást lesz hivatva demonstrálni. számos szövetkezetben, mint a Bordányi Vegyes, Csanyteleki Ruházati, Hód­mezővásárhelyi Szegkovács KSZ-hen fegyelmi eljárást is indított a felelősök ellen. Mindezeken kívül a jövőben Í3 megszigorítja az ellenőr­zést. A vizsgálatokat kiter­jesztik az ellenőrző bizottsá­gok működésére i5, amelyek­nek alapszabály szerinti kö­telességük a szövetkezeti va­gyon feletti őrködés. Helytelenítette a népi el­lenőrzés a kisipari szövet­kezetek tevékenységében azt is, hogy még mindig nem tesznek meg mindent a leg­fontosabb feladatuk: a lakos­ságnak nyújtott közvetlen munka fejlesztésére, a javí­tások, szolgáltatások fokozá­sára. A Csongrád megyei KISZÖV ezt a hiányosságot is mielőbb igyekszik meg­szüntetni. Még ebben az évben Csongrád megyében har­mincnégy új, javító és szolgáltató részleget állít­tat fel a szövetkezetekben. Ebből 13 cipész. 11 textilru­házati, négy férfi- és női fodrászrészleg lesz, de szer­veznek csoportokat vas-, építő- és faipari javításokra ls. Ezzel jelentősen tovább fokozódik a szükségletek ki­elégítése. Az idén a szegedi vegyesipari szövetkezetben vízvezetékszerelést, Bordány­ban női fodrászatot, s vil­lanyszerelést, Pusztamérge­sen női fodrászatot, Csanyte­leken asztalos- és építő­részleget állítottak fel. A közeljövőben előrelátha­tóan új ksz-eket is alakí­tanak Balástyán. Tömör­kényen, Szatymazon, Nagy­mágocson, vagy a már meglévő közeli szövetkezet állít fel ezeken a helyeken javító részlegeket. A% új termelői árrendszer kedvezően hat a gazdaságosabb termelésre A magyar iparban immár több mint négy hó­napja érezteti kedvező, ter­mékenyítő hatását a január 1-én életbeléptetett termelői árrendezés. Amikor ez a fo­galom először szóba került, az üzemekben vegyes érzel­meket váltott ki. Akkor még csak találgatások alapján kö­vetkeztettek, hogy miként érvényesül, miként hat majd ez a rendelet a vállalatok önálló gazdálkodásában. A termelői árrendezésen nagy­jából azt értették, hogy a gyárak új áron kapják majd a nyersanyagot és új áron adják tovább termékeiket. Tekintve, hogy az árrendezés sem a munkabéreket, sem a fogyasztói árakat nem érin­tette, egyes üzemekben ve­szélyben látták addigi gaz­daságossági mutatóikat, más helyeken viszont jobbakat reméltek. Miért volt erre szükség, ha a bolti árak — nagyjá­ban — a régiek maradtak? — kérdezhetik sokan. Ma­gyarázatul ez szolgálhat: a megelőző árrendszer szerint az üzemek jóval olcsóbban kapták az anyagokat, mint azok tényleges ára. A kü­lönbözetet az állam egyen­lítette ki. Ilyenformán a gyártó vállalatoknak nem is volt tudomásuk arról, hogy ml a valódi értéke például egy tonna nyersvasnak, bőr­nek, kendernek. Az irreális ár szerint számoltak,- és so­hasem tudták, hogy mennyi egy-egy cikk előállításának tényleges költsége. Így a gazdaságos termelésre való törekvésben kevésbé érvé­nyesülhetett és hathatott az anyagra fordított figyelem, hiszen az olcsó anyagárak nem ösztönöztek erre kellő­képpen. Most a helyzet megválto­zott. Népgazdaságunk nem bővelkedik nyersanyagok­ban, s az új termelői ár­rendszer értelmében nagy becsületet nyert a praktikus anyagkihasználás. Mondhatni Véradókiír alakult Szegeden Az idén már kétezerre emelkedett azoknak a sze­gedieknek a száma, akik vé­rükkel segítik a rászoruló­kat Most a Vöröskereszt helyi szervezetében véradókört ala­kítottak. Vezetőjévé dr. Gál Györgyöt választották, tag­jai pedig munkások, tisztvi­selők, háziasszonyok, a leg­különbözőbb társadalmi ré­tegekhez tartozó többszörös véradók. A véradókör ezentúl még szervezettebben és gondo­sabban intézi a mozgalom ügyeit. Azon fáradozik, hogy minden időben elegendő élet­mentő vér álljon az orvosok rendelkezésére. Újabb vér­adókat is toboroznak a meg­lévő, nagyszámú gárda mel­lé. Ennek érdekében széles­körű felvilágosító, szervező munkát fejtenek ki. Előadá­sokat rendeznek a szegedi üzemekben a véradás jelen­tőségéről. Ankétokat tarta­nak, amelyeken találkoznak azok. akik adták és akik kapták a vért. Ez alkal­makkor kitüntetik, s meg­jutalmazzák a legjobb vér­adókat. A programban sze­repel még ismerkedési es­tek, kirándulások szervezé­se. sőt egy későbbi időpont­ban, ha megfelelő helyiség­hez jutnak, véradóklub lé­tesítése. A véradókör e hó végétől "Híradót? bocsát ki, melyben a mozgalom célki­tűzéseiről és eseményeiről jelentet meg cikkeket or­vosok és aktivisták tollából. Hegszüntették a „holt szezont" a Haladás Tsz-ben A termelőszövetkezetek és általában a mezőgazdasági üzemek régi problémáját, a dolgozók rendszeres foglal­koztatását sikerrel oldották meg az újszegedi Haladás Termelőszövetkezetben. A tsz taglétszáma az új gazda­sági évben kétszeresére emelkedett, ezért azt ,a célt tűzték maguk elé, hogy bő­vítik, tovább fejlesztik a sok munkaerőt foglalkoztató üzemágakat. így elérik, hogy üzemszerűen dolgoznak, az év minden szakában megta­lálják elfoglaltságukat a szö­vetkezet tagjai. Egyik legjövedelmezőbb üzemáguk a faiskola, amely tavaly másfél millió forint bevételt hozott. Az idén tíz holddal bővítették és oz ország minden részébe szállítják az alma, szilva, ba­rack és egyéb csemetéket. A csemeték túlnyomórészét már előre lekötötték, szerző­déses alapon nevelik. Az új tagok túlnyomó része a fa­iskolában dolgozik. Másik fontos üzemáguk a virágker­tészet, amelyet szintén je­lentősen bővítenek. 12 ezer négyzetméternyi új üvegház kerül rövidesen tető alá, ami által újabb távlatok, le­hetőségek nyílnak a szövet­kezet előtt. Az eddiginél sok­kal nagyobb mennyiségben nevelnek majd hortenziákat, ciklámeneket és más virá­gokat. Valóságos kis bota­nikus kertet hoztak már lét­re eddig is: ezerszámra szaoorítják a fikuszokat, a pálmákat, a különféle dísz­fákat és cserjéket. Bővül a lehetőség a primőrök, a pap­rika, paradicsom, karfiol és egyéb zöldségféléknek a téli hónapokban való tömeges előállítására. Mindez nem­csak a termelőszövetkezet­nek jelent több bevételt, ha­nem a vároj jobb ellátását is lehetővé teszi. A szövetkezet virágüzletében is minden év­szakban nyolc-tízen dolgoz­nak, s az üzlet havonta át­lagban negyven-ötvenezer forintot forgalmaz. Az idén minden dolgos kéz megtalálja elfoglaltságát egész évben a szövetkezet­ben, ahol sikerült megszün­tetni a »holt szezont?. Példás gazdálkodásukra más, távoli termelőszövetke­zetek is felfigyeltek. Szinte minden vasárnap fogadnak látogatókat Legutóbb a szentesi zöldségtermelő szö­vetkezetek küldöttsége és budapesti szövetkezeti ta­gok jártak náluk, hogy meg­ismerjék munkájukat s át­vegyék eredményekben gaz­dag tapasztalataikat. (T. B.) úgy is: a gazdaságos terme­lés egyik legfontosabb felté­telévé lépett elő. Négy teljes hónap tapasztalatai már arra is módot nyújtanak, hogy a napi ipari, termelési mun­kában is utána nyomozhas­sunk az új árrendszer ösz­tönző hatásának, eredmé­nyességének. Számszerűség tekintetében nincs ugyan még precedens, de az elv ér­vényesülését és az új ár­rendszer által diktált törek­véseket máris regisztrálhat­juk. A Szegedi Cipőgyárban Balogh István, MarinCs Fe­renc és Weber Gyula elv­társak segítenek a téma gya­korlati megközelítésében. Valamennyien egyetértenek abban, hogy igen ösztönző az új árrendszer az anyag­költségek csökkentésére. Az a szerkezeti változás, hogy az anyaghányad és a bérhá­nyad aránya módosult, nem a termelés intenzitásának növelését sürgeti, hanem a jobb anyagkihasználás útjára térít. Szemmel látható az eredményekben is: az első negyedévben az árvetéssel szemben 170 ezer forint volt a megtakarítás anyagban. A törekvés továbbra is friss. A szabászaton, ahol az anyag­takarékosság ügye legtöbbet nyerhet, már rendszeresen alkalmazzák és népszerűsítik a mintafelfektetés legjobb módszereit; különös gondot fordítanak a szabászati mun­kások szakmai továbbképzé­sére, melynek az az eredmé­nye, hogy a betanított mun­kások elérik segédlevéllel dolgozó társaik hozzáértésé­nek színvonalát; újabban a szakmunkásokat is ki akar­ják mozdítani a továbbkép­zés iránt tanúsított érdekte­lenségükből, mert az új technikával és gyártási el­járásokkal különben nem tudnak lépést tartani. Az új gyártási ÖSZ­szetétel nem nyújt módot vi­szonyításokra, de az üzem helyzetét ismerő munkatár­sak korántsem elégedettek. A minőség örök gond. Ko­rábban a szabászaton csak egy gyártásközi ellenőrzés volt, most egy másik minő­ségi ellenőr munkába állítá­sával megszigorították az át­vizsgálást, nehogy olyan anyagrészek kerüljenek be­dolgozásra, amelyek a kívánt kvalitásnak nem felelnek meg. A teljes önköltségnek mintegy 70 százaléka a sza­bászaton és a csákózókon áll — így a jövedelmezőség is elsősorban itt fordul meg. Az új termelői árrendszer, mely az anyaghányad növe­kedésének javára itt is vál­tozást hozott, megélénkítette a korábban is működő ön­költségi bizottság munkáját is. Idén hozták például azt a határozatot, hogy a gvár­tásból kimaradó darabbőrö­ket, melyek minőségileg első­osztályúak, elsőosztályú cik­kek gyártására használják fel. Az első negyedévben 1500 pár papucs volt ennek az eredménye, melyhez újabb 400 pár jön majd a harma? dik negyedévben. Ugyaneb­ből az anyagból most női szandálokat készítenek. Ha­sonló elv alapján térnek majd rá arra a módszerre, hogy a gumitalpú gyermek? szandálokhoz részes bőr al­sótalpat alkalmaznak. S mint minden üzemben; a termelői árrendezéssel kap­csolatban itt is számos ki­egészítő kérdés, probléma adódik. A műszaki fejlesz* test, vagy a nyereségrésze­sedést miként érinti e vál­tozás? Ad-e módot az ész­szerű eljárások gyors alkal­mazására és a részesedésen keresztül a munkások köz­vetlen anyagi érdekeltségé­re? Erről is érdeklődtünk. A válaszok ebben is egy? öntetűek. Természetes dolog, hogy az önköltségi szint így elő­állt növekedése miatt na­gyobb és nagyobb összegek kerülnek a vállalathoz, sa­ját rendelkezésre, hiszen az erre szolgáló százalékos mu­tató nem változott. Nagyobb összeg százalékolása esetén pedig több az erre fordít­ható anyagi erő. A részese­dés dolgában korai volna bármilyen jóslás, de az adott­ságok nem csökkentek, sőt inkább javultak. Azt mond­ják a gyárban, hogy ha a megemelkedett anyaghányad mellett is meg tudják tar­tani a takarékosság és az anyagkihasználás múlt évi szintjét, akkor a nyereségré­szesedési arány automatiku­san növekedik. Ilyenformán a termelői árrendezés ko­moly és reális érdekeltséget jelent az anyaggal való ta­karékoskodásban is, minden munkás számára. Számos előnyt & szerűséget kölcsönzött ez a rendelet az ipari gazdálko­dásnak. Helyes elvei máris érvényesülnek a napi mun­kában. Előnyeinek felisme­rése óta mindenütt nagy harc folyik az anyagért és a minőségért, mind a mun­kaasztaloknál, mind a ter­melést irányító munkahelye­ken. Ha nem is megy ez a dolog egyik napról a másik­ra, lassanként mindenütt feltalálják magukat a veze­tők és a munkások az új kö­rülményekben. A cipőgyári elvtársak is ily módon gondolkoznak ez­zel kapcsolatban. — Kicsit úgy jött ez a vál­tozás — mondják —, mint mikor -mély vízbe? ereszke­dik a kezdő úszó. Eleinte meglepődik, de azután fel­találja magát. Megy ez a maga természetes, józan, okos rendjén, csak át kell alakítani a megrögzött arány­érzékeket, csak rá kell szok­tatni az embereket az új gazdasági módszerekre és a takarékos munkára. Simon István Több mint százötvenezer fiatal dilgozik a könnyűiparban (Siflis felv.) Képünkön több mint 12 ezer négyzetméter beépített alapterületű üvegházrendszert láthatunk, amelyre méltán illik ez az elnevezés: zöldségkombinát. A Csongrád megyei Építőipari Vállalat dolgozóinak immár egyévi munkája fekszik a hosszú, ragyogóan csillogó üvegtetejű, üvegfalú házakban. A Haladás Termelőszövetkezet tagjai a boldog tulajdonosok, nehezen várják már július 5-ét, az átadás napját. Máris szorgalmasan készülnek a kombinát üzembehelyezésére. A télen itt a ter­málvizes üvegházakban legalább egymillió forint értékben termesztenek primőr­zöldségféléket. A Könnyűipari Miniszté­rium kollégiuma keddi ülé­sén a könnyűiparban dol­gozó fiatalok helyzetével foglalkozott. A minisztéri­umhoz tartozó gyárak nagy részében brigádok tájéko­zódtak arról, hogyan dol­goznak a fiatalok és hogyan foglalkoznak velük. A könnyűiparban 160 000 főre tehető a 26 éven alu­liak száma. A technikumban végzőkre várnak a munka­helyek, valamennyiüket el tudják helyezni. A jelentés megállapítja, a továbbiak­ban, hogy a fiatalok jól ki­veszik részüket a termelés­ből, többségük nem marad el az idősebbektől. Figye­lemre méltó, hogy a széle­sedő munkaversenyben ke­deményezők. Jó 'kapcsolat alakult ki a gyárak vezetői és a fiata­lok között. A gazdasági ve­zetők szigorúan ellenőrzik a fiatalok foglalkoztatását szabályozó rendelkezések végrehajtását. Nem tapasz­taltak sem túlóráztatást, sem éjjeli munkát, sem azt, hogy egészségükre ártalmas helyen dolgoznának.

Next

/
Thumbnails
Contents