Délmagyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-24 / 120. szám

Vasárnap, 1959. május 24. 4 szép" szó MÁJUS Május: terítsd a békét ránk szerelmes puha kezeddel illatos virággal hű kék egeddel s szellőd lágy hajával cirógass minket május! énekeddel ringasd el fáradt izmainkat úgy kell úgy . kell a béke nékünk már: szerelmet csókot cserélni — s bárányfellegekkel a távol-dombok hajlatát keresni hol éppen így teríti asztalát a munkás hol éppen így ölel a lány s a lány szívében hol éppen ily remények készülődnek valóvá lenni s távol nagy vizekre repülni vélük — pelyhes fellegekkel hol színeinket oldja szét a hajnal sűrű hegyekre népek zászlajának! Emelj fel minket május hadd tekintsünk Jövő-világunk tárult távlatába ős-úri-kénytől vérző vad-határok gyűlölt határok árnyát áthidalva hadd integessünk távol-öccseinknek és húgainknak rózsaszirmú hajnalt hadd simogassuk árvák szösz fejét meg baráti kézzel — kérges meleg kézzel s öntsük beléjük nagy-nagy hiteinket május: hogy a kék ég sohasem borul be hogy a szép szerelmes lányok csókolhatnak, hogy az új életek jöhetnek, jöhetnek! Hogy a szép legények szépek is maradnak, és hogy szerelmüknek rózsája nem ég el stronciumos-kín közt! Hogy karunk elég lesz nagy-nagy tettek után nagy békét vigyázni! Ügy szeretnénk május ha te kék maradnál túz-vörös szekíűtől csókolt homlokoddal s szellőd lágy hajával cirógatnál minket ha a selymes zöldben megterít anyácskánk ugye így lesz május, hű szerelmes hónap ugye így, ugye így nagy tettek tanúja nagy gyászok tanúja, véres diadalnak számosnak tanúja?! O te rendületlen hű társa a munka harcos seregének, s hű társa a csókos nagyszerű csatáknak, terítsd ránk a békét bárányfellegekkel, pelyhes fellegekkel hímezve a szélét, jaj, de régen várjuk próbált izmainknak minden idegével! Nézd: szemünkben érik — míg a gép muzsikál — tegnappá a holnap szeretünk, nevetünk, alkotunk.., 0 félni ne kelljen már többé! Ne kelljen már sírni! Andrássy bajos (Din &nd*t: A szabadnap tom magának; A szabadnapról tegyen le Terékné, elmehet A

takarítóasszony elácsorgott egy ideig. Aztán, hogy látta: Teri az iratokba mélyed —, lassacskán óvatos nssztc* T

eri energikusan túrt a vállalati igazgató a Szőnyeg- ügynek látszik, de elég ah- ínséggel megfordult és az napi postába, s a le- üzemben, ahol néhány éve hoz, hogy Teri rosszul alud- a;tb fej4 jnduit_ veleket hirtelen moz- még szövőnő volt. Párnapos jon. „, . . , ,, , ilattal kapta szeme elé. férje, a Laci, jólkereső ko- Ez a mai reggel is csak . , n, ? ~ Sietve olvasott, csak másfél hász az öntödében, csupa arra volt jó, hogy tovább . a leyeieKDOi amint tesornyit egy-egy levélből, erő s egészség az is, udva- növessze a Teri keserű száj- rakne Vlgfazattaj a„ "c3 hogy kiválogathassa a rias és gyengéd, nem olvan ízét. Kifutott a tej a gá- pp p „ " szöveget káromkodás pokróc, amilyen zon, büdös lett az egész laDat ttunaat, szeméhez, bőven akad a sistergő vas- lakás tőle, — a nylonharis- yis^zer®s. 'aD v°u> ta;'°?an mert tulajdonképp szemüve- kanalakkal rohangászó, vad nya beleakadt valamibe és aijaor°a a ra;,ta a KeKes get kellene viselnie. Dehát öntők között. Szóval Teri- tönkrement. Ráadásul itt, BprcsoK.;; Jipp, ahogyan a ez nem nagyon illik egy há- nek minden oka megvan az irodában egy levél vár- le" f^í ',, • ra - J romnapos fiatalasszonyhoz, arra, hogy minél többször ja. hogy holnap a központi .^egett az unhazak s Laci se szíveli a szem- ragyogtassa a fogait, s ma pénzügyi előadó ideutazik, pesojen; Vlzel horava a üveget. Máskülönben semmi mégsem teszi. Dühös. Nem s feltehetően egész nap itt. naeymosasnoz;; i tudni, mikor kezdődött a eszi a fene az ő nyakán, szőrszálhasogatóbb személy- rossz hangulata, talán még Kedélyeskedő, nagydumás leírás se talál rajta különös tegnap este. vacsora után. fickó, csak úgy áradnak berendes, Laci átagyusztálta egy régi lőle az elcsépelt viccek, s fontosabbakat. A közel tartotta kivetnivalót. Szája M

ég a folyosó fordulója előtt utolérte Teréknét. S félszegen és gyengéden tette az asszony orra rendes, haja gesztenye- rádióját, s ahelyett, hogy el- mindehhez majd udvariasan meggörbült vállára a kezét barna, fogai épek és keíle- mféUe vo,na< mí történt fc»ll mosolyognia.:, ahogyan Terékné a kilincsmesen villoenak elő ha tu- - e, af?ap — ,mmt volf Halk kopogtatás zavarja re az imént: mesen villognak elo.hatu- genykorában szokta -, el- meg bosszús gondolatait. _ Zsuzsi néni kedves lajdonosuk mosolyog. kezdte a masinát bömböl- Teri erélyes »igen?-jére fé- mondta a? "gazgatónő n^ A sűrű mosolygás indo- tetni. Rá se rántott felesé- iős vigyázatossággal óvako- ^on ^endesef-, ne jöjjön kolt lenne. Fiatal, egészsé- gére, mintha az nem is lé- dik be egy ötven körüli be holnap. ges, alakja divatos; amolyan teznék. Csavargatta, nyö- asszony. Terékné, a takarítelt-karcsú — a férfiak sze- szörögtette azt a vacak kétónő; me szívesen állapodik meg szüléket — levegőnek nézte rajta. 26 éves létére már az asszonyt: Lepkék Mámor Asztal sarkán, a gyűrött abroszon könyökölt sápadtan a mámor. Előtte üveg, fél pohár bor. Látott, s azóta nem köszön. Fillér Hatalmas házak közt gurultam és rámcsapott az értelem: a sokaság az érték bennünk. Egy fillér maga értéktelen. Mii ér? Mit ér az ember; ha pártalan? Ha az élete határtalan magány és sótlan ételek . •. Látod, ezért is féltelek A macska A macska fehér gombolyag: néha fölül a heverőre, s nagymamák kötnek végtelen puha sálat néha belőle. JÖVŐ Én a jövőt már úgy képzeltem el, hogy minden perc és óra énekel és minden csűr és lélek megtelik szeretettel és fénnyel reggelig. — Mit akar? Piszlicsári Az asszony összerezzen a szokatlanul éles hangra; Ez a Terike mindig olyan kedves volt hozzá, Zsuzsi néninek szólítgatja s megérdeklődi a családi gondjait is: Terékné ezért is fokozott buzgalommal hozogatja rendbe az igazgatói irodát, s szívesen anyáskodik Teri körül, mert jól tudja, hogy az igazgatónő kicsi korában vesztette el a legdrágábbat, s lelencházban kellett felnőni?; S

most ez a ráripakodás ::, Terékné elveszti a fejét, az a kis kurázsi is elpárolog, ami beléptekor még megvolt; — Mi baj? — sürgeti Teri; — Igazgató elvtársnő — hebegi Terékné s nem tudja, hova tegye útban levő vörös kezeit —, én:,, — Magának nem vagyok igazgató elvtársnő; Hányszor mondjam magának, hogy magának Teri vagyok. Mondja már, mit akar: — Én::, A szabadnapomat holnap szeretném kivenni: Most az egyszer, kivételesen. — Micsoda?! Pont holnap? Mikor tele leszünk központi vendégekkel? Mikor mindennek ragyogni kell? — De Terikém .,: l'app Lajos — Terikém ide, Terikém Xapszámban,,, oda — szabadnap nem lesz. immnilllllllllinilllltlllllllllllllllllllllin A takarítóasszony felkapja |a fejét s emelten, a kétségtisztítatlan krumpli a többihez. Agbeesés bátorságával hadarpallér felmordult... sja: — Ki lökte bele? I — A kislányom is, a két A legviháncolósabb lány sem ka-lfhi is bet fekszik Jár_ cagott mar, reszketett, de a bunoss . , , _ ,. nem jelentkezett. Pedig tudni iehe-|vanyosak' lázasak. Tudja, tett, a két-három lány valamelyikeghogy az uram itt hagyott gondatlankodta el. A nevetőshöz for-gézzel a sok gyerekkel, a •tói* • • • j§nagylánynak dolgozni kell — Na ki yót? imenni, ki legyen velük? A Az vart, várt, tepelodott, majd de-s vaj kacérsággal laposan kacsintott.^szennyes is meggyúlt. kibökte: g — Van magának mit mos— Talán a gyerek... Mpia itt is. Majd megmutaA pallér felém fordult. — Az anyád taknyos szentjit. Elkéne az uraság píze? Hozzám lépett, és zsuppsz! Messzi repült a kucsma. — Hazatakarodj innét! .Akkoriban késett a tavasz. Pedig nehéz volt kitelelni. Árendásházak lakói, kubikostaligájú emberek, jaj, de várták, mert hát szegényeknek, nincsteleneknek mindig új reményeket, bizakodást adott. Egyszerre aztán mégis megjött, cirógatott, bizserélt, huncutkodott, maradt. Sokan megálltak az utcán, zöldellő árokpartokra ültek, süttették az arcukat, örültek az időnek, maguknak. A Ducóék kéményére ráfész: keltek a gólyák, és Breznai főszolgabíró úr most még hetykébben, úri nemtörődömséggel igazította meg monokliját. — Szóval búza kellene újig? — Igenis, tekintetes főszolgabíró úr, búza kék, mer aprók a gyerekek, oszt liszt meg nincs egy sütetnyi se. — Hajtsa ki őket a mezőre, legeljenek! így kerültem tekintetes urak jóvoltából, jószántából azon a tavaszon legelés helyett napszámba, Tornaira. Virradáskor fogtam az apám tarisznyáját, meleg, béléses kucsmáját, és neki a határnak. Bizony, a falu álmos ágyakban forgolódott, de a vasút után, a Vénkert mellett már egyre többen igyekeztek az uradalomba. Hallgatásban lépkedtünk a kiskápolna felé. Mezítelen lábamra rá-ráhajoltak útszéli vándorfüvek ágai, nedves hajnali csókok hűvösével. Szerettek engem, fiatalságommal, apám téli kucsmájával, bokámig érő tarisznyámmal, amelyben ott lapult egy darab kenyér, kis üveg tej. Ismertek engem nagyapám-járta utak, tudták, hogy gróf Nemes János birtokára megyek, a birtokra,. amely elnyúlik a dombos Tomajig, ahol alkonyattal úgy csilingel á kiskápolna harangja, .. . nagy úr Nepies János, ... nagy úr Nemes János :.. És amerre mentem, mindenütt nevettek, hívogattak, simogattak. Ahogy kiértünk, mindjárt kezdődött, a mun* ka. A pallér káromkodva, de annál hangosabban . magyarázta, melyik krumplihegyet kell csíráznunk, hová dobáljuk a tisztított rakást. Nekiira. mondtunk. A csécsesebb lányok nevetgéltek, viháncoltak, viccelődtek. Néha-néha megesett, hogy valamelyik hosszú, fehér, szálas krumpli a már tisztákhoz gurult, no de azért elvegyült hamarosan, elkavarodott a többivel. Valahogy kedveltem a hűvös, göröngy nagyságú fejeket simogatni, s azon járt az eszem, estére pénzt kapok, holnap is, azután is, amíg csak az iskolából kimaradhatok. A lányok meg csak folyvást vihogtak, nem is vettük észre, hogy hátunk mögött megállt a pallér, haragos, kutyaszemmel, dühös vadállati ösztönnel nézegette a ringómellű lányok kacarászását. Véletlenül akkor esett Sárkúm/eresztéi A Vér-tőn nádat vágtunk, négy szál egyenes nádat, hogy röpítse majd álmunk az égi magasságnak. A négy szál nád a sárkány csillag alakú törzse, vigye, ragadja hátán, lebegtesse, röpítse, lobogtassa a szélben hitünket: a magasság legyőzése az égen a legteljesebb nagyság! Mi mást akartunk volna, mint nagyot és merészet... Szállj sárkány, fel a Holdra, vidd, repítsd, ami éget! Húsz éve ennek.... — Tegnap a Vér-tón nádat vágtunk a kisfiammal... Megcsap a régi; régi álmunk. A négy szál egyenes nád már sárkánnyá áll össze, ez a farok, a kantár, befedve már a törzse. No, most neki az égnek, *a sárkányeresztésnek, e vágy már hányszor égett, ha zuhantam a mélynek! Mindig magasra szállni, tízszer és száz&or kezdve, újra csak nekivágni magasabb fellegekre, örökké kell tanulni: a föld csak ritkán enged, mert százszor könnyebb [hullni, mint egyszer törni feljebb! Már nem a szálló sárkány röptével viaskodtam, már csak a magam pártján az élettel dacoltam. Ekkor a fiam hangja ébresztett: "apa, látod, hogy röpül a magasba a sárkányom•< — kiáltót l A négy szál nád erősen állta az első próbát, a kisfiam is könnyen tanulta már a módját. csak én, én, aki felnőtt. s a sárkányok legyőztek, figyeltem fenn a felhők konokul kergetőznek: és úgy fájt a magasság, míg álltunk szótlan, ketten. A fiamé a nagyság, enyém a lehetetlen ... Takács Tibor A nyugtalanság dicsérete Nagy gyerekes daccal, érthe——OJ. tetlen, szomorú fájdalommal kerestem meg az apám kucsmáját. Fogtam a tarisznyát, vállamra akasztottam, s bűntelenül. pofon-pirosan elindultam hazafelé. A nap már magasan nyargalt és tarisznyámban összeütődött, összekoccant az üveg, anyám utolsó sütetnyi kenyerének utolsó darabjával. Az útszéli vándorfüvek ágai most tikkadtan lekonyultak, nem nevettek, nem hívogattak, nem simogattak többé. Lábam alól apró porpamacsok puffantak széjjel, megindultak bizonytalanul. reménytelenül. Ahogy otthon benyitottam, valahogy nagyon elfogott a bánat, mégis még sírás, pityergés nélkül mondtam: — Kitelt a napszám, édesanyám. K. Lukács Imre A nyugtalansáe tíízvirágait hordom szívemben, s folyton újra nyílnak hü, kék madarat űző álmaimnak, s égő szirmukban, mint a vér vagy itt. Magamban szépen elrendeztelek; mint hívó. annyi istenare közül választva egyet véges örökül pogány balvanynak minden szent (elctt. Te tetted így. ó. mondabeli hős! Pygmalion. a kőbe vésted őt, belelehelve bölcsőt, temetőt, amelybe visszahullva újra nősz. A nyugtalanság tú'zvirága nyit s hordom szívemben, folyton újra nyílhat hü. kék madarat űző álmaimnak, s égő szirmában, mint a vér vagy itt. L ó d i Ferenc /