Délmagyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-24 / 120. szám

5 Vasárnap, 1959. május 24. AZ ÚJ ARCÚ SZEGED Aki több éve járt Szegeden, s most ismét a városba látogat, meglepetve látja, hogy milyen sok az építkezés. A kormány mostani hároméves tervében ilyen vonatkozásban Szegedről sem feledkeztek meg. 1959-ben például a már folyó építkezések mellett — ahogy közöltük — 223 új lakás építkezését kezdik meg az Oskola utcában, a Teleki, a Szentháromság utcában és a Korányi rakparton. Ezeken kívül még 117 szövetkezeti lakás építéséhez kezdenek néhány hét múlva Újszegeden a Torontáli téren és a Vedres utcában. Mindezek érdekes vonásokkal gazdagítják a fejlődő, új arcú Szegedet. A város legkorszerűbb iskolája épül Alsóvároson, a Kolozsvári téren. Már erőteljesen kibontakoztak a világos, nagy tantermekből, tornateremből, szertárakból és más egyéb egészséges tanulóhelyiségekből álló épület körvonalai. A szegedi járásban befejeződött a -spárgaszüret*. Az e vidéken még egy évtizeddel ezelőtt is jóformán ismeretlen növény termelése egyre inkább terjed. Az idén 32 mázsát adtak át a MEZÖÉK-nek és szállítottak exportra Kelet- és NyugatNémetországba, mely államok szinte minden mennyiséget megvásárolnának. Jövőre pedig — amikor termőre fordulnak a két évvel ezelőtti, összesen mintegy fél száz holdnyi telepítések — már hét-nyolcszáz mázsa spárga terem itt meg. Az elkövetkező években még további futóhomoktérületeket hasznosítanak az ízletes zöldségféleség termelésével. Amíg eddig csak egyéniek foglalkoztak ezzel, az ősszel már a kiskundorozsmai József Attila, a szatymazi Lenin, a bordányi Munkásőr és más mezőgazdasági termelőszövetkezetek is telepítenek spárgát. Rájöttek, hogy érdemes vele foglalkozni, mert egy hold terméséért 20—25 ezer forintot fizet a termeltető vállalat. Ezenkívül a szedése április végére, május elejére, a szőlő nyitása és első permetezése közötti időszakra esik, amikor ezen a vidéken nem nagyon sok a munka. A termelők jelentős kedvezményben részesülnek: ingyen kapják a spárgadugványokat, s holdanként mintegy tízezer forintnyi művelési előleggel is segítik őket, aminek visszafizetését csak négy év múltán kell megkezdeni. AZ ELSŐ SZENVEZETEK Életünkben már megszokottá váltak e szavak: vízvezeték, gázvezeték, olajvezeték. Ne.mrég azonban új szó született: szén vezeték. A Lvov-volinszki szónmedencében 61 kilométer hoszszú szénvezetéket építenek. A vezetékben a szenet magas nyomás alatt tartott víz szállítja majd. A nagytávolságú szénszállításnak ezt a módját a Szovjetunióban alkalmazzák először. Ma összeült a budapesti Központi máilIC Forradalmi UiaiUö Munkás- és Katonatanács. Kun Béla be~ ^ ^ szédében a bujkáló ellenforradalom egyik kedvelt fogásával, a rémhírterjesztéssel szállt szembe. Kiderítetlen forrásokból származó vad hírek forognak ugyanis közszájon. Némelyek tudni vélik, hogy a népbiztosok feleségei Svájcban üdülnek, mások szerint már a népbiztosok egy része is megszökött Magyarországról. A szándék nyilvánvaló: a harcoló és dolgozó munkásság fegyelmét és kitartását próbálják aláásni ilyen aljas eszközökkel. Beszámolt Kun Béla egy még súlyosabb problémáról. az élelmezési nehézségekről is. A leszűkült, a tiszántúli forrásaitól megfosztott országrész alig képes ellátni Buda* pest és környéke kétmilliós lakosságát. »Az is kétségtelen viszont, hogy vannak készletek, amelyeket fel kell hajtanunk a magyarországi proletariátus elitjének ellátására, hogy Magyarország proletárjainak avantgardeja, a budapesti proletariátus ne legyen kénytelen éhezni«. — mondotta többek között Kun Béla. Mindenekelőtt a gazdag dunántúli területekre. lehet támaszkodni és? a dunántúli termelőszövetkezetek léte jogosít fel a legnagyobb reményre. A Miskolc elleni újabb ellenséges rohamot sikeresen visszaverték. A hadseregparancsnokság mai helyzetjelentéséből kiderül,, hogy az északi fronton a helyzet megszilárdult. Az ország déli részén állomásozó jugoszláv és szlovák internacionalista egységek kérik a felsőbb parancsnokságukat, helyezzék át őket az északi frontra, hogy részt vehessenek a fegyveres harcban. A József Attila sugárút 40. szám alatt háromemeletes lakóház épül a szalámigyári dolgozóknak. A kétmillió forintos beruházásból készülő épületbe október végén költözhetnek be a lakók. Hosszabb idő óta épül a Tisza-parton a Vízmű új székháza. Előreláthatóan az év végére elfoglalhatják a dolgozók a kibővített épületüket, amelyben a központi irodákon kívül korszerű üzemi fürdő, ebédlő, kulturális terem és öltöző is rendelkezésükre áll. Az épületben szolgálati lakások is lesznek. Uj-e a címben szereplő fogalom? —vetődhet fel a kérdés. Mert művelődő munkásokról beszélhetünk a Horthy-rendszer idejéből is: az illegális párt, a szakszervezeti mozgalom tagjai többségükben igyekeztek kulturáltságukat, műveltségüket minél magasabb színvonalra emelni. Mégis merőben más csengésű ma, s igazi értelmét csak napjainkban nyerte el. Valóban csak a felszabadulás óta beszélhetünk művelődő munkásokról, amennyiben ez egyrészt széles társadalmi igénnyé vált a munkásosztály soraiban, másrészt pedig a népi demokrácia biztosítja ehhez a sokoldalú lehetőségeket is. Csak egyet ragadjunk ki üzemeink közül. Semmi ok sincs rá, hogy éppen a Szegedi Ruhagyárra esett a választás, legfeljebb , azért, hogy ne a legnagyobb, de ne is a legkisebb szegedi üzembe vessünk egy pillantást arra, mint művelődnek munkásai. Színházés moziláíogatók tömege Kezdhetnénk akár a könyvolvasásnál, akár a különféle tanfolyamoknál, a színházba-, mozibajárásnál, vagy az ismeretterjesztő előadásoknál — mindegyik valami olyan új vonást rajzol az üzem munkásainak és végső soron az egész munkásosztálynak életéből, amely csak a szocializmus talaján lehetséges. Mert nemigen gondolt a múltban a munkanélküliség rémétől aggódó, kispénzű munkás arra, hogy színházra költse pénzét. — Most 217 színházbérlő van az üzemünkben, s közűMŰVELŐDŐ MUNKÁSOK Yaiósagos uj városrész bontakozik ki Az ország legnagyobb egészségügyi bea Marx téren és környékén. Képünkön a ruházása a szegedi új, korszerű szemklirövidesen elkészülő újabb lakóházak nika. A háromemeletes épület falai már egyikét láthatjuk. a magasba nyúlnak. lük legfeljebb 15—20 az irodai dolgozó, a többi mind munkás — mesélte nagy lelkesen Csorba Béláné, a ruhagyár kedvelt Gizi nénije, aki alig győzi a különféle színházi és mozijegy-igényeket kielégíteni. Ó ugyanis a ••közönségszervező* és sokan hálásak, hogy az üzemben megkaphatják a jegyeket, nem kell sorba állniok a jegypénztáraknál. — Mert kérem, sokan szeretnek nálunk színházba és moziba járni — mesélte. — A szabadtérire meg már előre olyan nagy az érdeklődés, hogy már most keresik a jegyeket. A színházi bérleteken kívül is igen sok jegyet igényelnek. Talán legkevésbé az operaelőadásokra mennek. Tudja, még idegenkednek tőle némelyek. De, aki egyszer elmegy, máskor is kívánkozik oda. A moziba meg különösen sokan járnak. Többnyire naponta ötven a jegyigénylő. Csorbáné szavaihoz érdemes még hozzáfűzni, hogy üzemi mozi is működik a Ruhagyárban, amely minden szombaton délután egy, vasárnap két előadást mutat be. S ott is mindig telt házak előtt pereg a film. Könyvvásáriók és könyvkölcsönzők Akik pedig jobban szeretnek munka után otthon ülni, azoknak legjobb barátja a könyv. — Van vagy kétszáz rendes havi vásárlóm— tájékoztat Kakuszi Józsefné, a könyvterjesztő vállalat üzemi megbízottja. — Átlag ötezer forintot költenek nálunk könyvre, s a vásárlók többsége a munkások közül kerül ki. Nagyon keresik az ifjúsági regényeket, Gergely Márta Szöszi című könyvét valósággal falták. A szovjet könyvhét alkalmával is sok kötetet adtatn el, például csak a Csendes Donból négyet, Tolsztoj Golgotájából ötöt, Gorkij Anya című művéből tízet, Szolovjev Csendháborítójából húszat már az első napokban., örülnek az emberek, hogy itt, az üzemben hozzájuthatnak a köny új donságokhoz. — Hát még azt látná — folytatja mosolyogva —, hogyan várják a lányok, meg az asszonyok a különböző kézimunka-, szabás-varráskönyveket. Ha egy-egy horgolókönyvvel mejelenek a gépek között, valósággal sikongatnak az örömtől. A férfiak meg a motoroskönyveket, horgászati, méhészeti munkákat keresik különösen. Ha éppen nincs pénz. könyvre, akkor ott a kölcsönkönyvtár, mintegy 1700 kötettel. Havonta 400 körül mozog a rendszeres olvasók száma és hetenként három alkalommal kölcsönöznek. Sokkal több is lehetne az olvasó, ha a könyvtár nagyobb megbecsülésben részesülne az üzemvezetőség részéről. Igaz. hogy nagy helyhiánnyal küszködnek, de az mégsem megoldás, hogy a stúdiószobába zsúfolják össze és a szűk hely miatt még a szükséges továbbfejlesztésről is lemondanak. — Augusztusban nagy építkezés kezdődik üzemünkben és az új épületrészben kap helyet majd a könyvtár is — mondotta ennek kapcsán Mári Sándorné, a sza leszervezeti bizottság elnöke, aki maga is tisztában van azzal, hogy a jelenlegi helyzet tarthatatlan a könyvkölcsönzés szempontjából. — Mert bizony még két év, mire ez az új épületrész elkészül... Az ismeretterjesztésről S ha már az árnyoldalaknál tartunk, kissé borús kép tűnik fel, ha az ismeretterjesztő munkáról esik szó. Rendeznek ugyan ismeretterjesztő előadásokat is az üzemben, de ez iránt hullámzóbb az érdeklődés. Tavaly összesen kilenc előadást rendeztek a szakszervezeti bizottság kimutatása szerint, két iparit, két politikait, három egészségügyit, egy zeneit és egyet az atomfizikáról. Változó sikerrel mozgósították rá a dolgozókat. Mlnt elmondották: inkább az egészségügyi előadások iránt érdeklődnek. Ezeket rendszeresebben is megtartják. Vannak előadások, amelyek iránt kiemelkedő az érdeklődés, mint például a brüsszeli világkiállításról tartott beszámoló alkalmával. Igazán örvendetes viszont az a tény, hogy az üzem dolgozóinak többsége rendkívüli nagy figyelmet fordít szakmai tudásának továbbfejlesztésére. Mint Mári Sándorné Babinszki Lászlóval, a szakszervezeti bizottság titkárával tájékoztatott. állandóan többféle tanfolyam is működik az üzemben. Bővülő szakmai műveltség Jelenleg kétéves szakmunkásképző tanfolyamon mintegy ötvenen vesznek részt, kétszer egy héten. Körülbelül ugyanannyi résztvevővel és egyéves időtartammal folyik a szakmunkás továbbképző is, szintén kétszer egy héten. Ez iránt olyan nagy érdeklődés mutatkozott, hogy az üzemvezetőséggel szinte veszekedtek, akik a létszámkorlátozottság miatt ezúttal kimaradtak. Mostanában indult meg a technikumi előkészítő tanfolyam is, amelyre harmincan jelentkeztek. Nemrégiben fejeződött be az úgynevezett végbeosztó tanfolyam, amelyet a ruháknál felhasználásra kerülő anyagok minél gazdaságosabb kihasználása érdekében indítottak. A különböző reszortokban háromhónapos időtartamokkal egyébként állandóan folynak szakmai előadássorozatok és e tanfolyam jellegű előadásokra hatvanan iratkoztak be. A szakmai fejlődés kapcsán fokozódó érdeklődés mutatkozik a műszaki könyvtár iránt is, de sajnos ezt egyelőre inkább csak a műszaki dolgozók keresik fel. Elpanaszolták egyébként, hogy ruhaipari szakirodalom tekintetében eléggé gyengén állnak és országosan több olyan könyvre lenne szükség, amely a munkások szakismereteinek népszerű bővítését szolgálná. Ilyen könyvek megírásának feladata sürgetően vár az elismert ruházati ipari szakemberekre. Néhány megjegyzés Ha csak futólag és felszínesen ls. mégis mennyi jellemző területét érinthettük a fenti sorokban a mai munkások számtalan művelődési lehetőségének és megnyilatkozó igényének! Sorolhatnánk még jónéhányat: a nagyszerű kezdeményezést, amelyről lapunk is megemlékezett, hogy Beethoven muzsikáját vitte ki az üzembe a Szegedi Filharmóniai Zenekar, nem is kis közönség elé. Vagy a KISZ szavalóversenyét, aztán az üzemi nőtanács kezdeményezését más üzemek. Szeged nevezetességei látogatására, és így tovább. Ehelyett azonban befejezésül csak néhány megjegyzést. A Ruhagyárban tapasztaltak nagy általánosságban érvényesek valamennyi szegedi üzemünkre. Legalább is ami a dolog lényegét illeti. E lényeg pedig abból áll, hogy munkásosztályunk gondolatait, idejét mindenekelőtt nem a napi megélhetés nyűgje köti le, hanem kedve, de módja is van hasznosan szórakozva eltölteni a remélhetően egyre több szabadidőt. Nem új vonás-e népünk arculatán a saját üzemében könyvet vásároló munkás? S a munkásnő, aki maga horgolta térítőkké! akarja tovább szépíteni egészséges otthonát, és vele együtt azok a munkások, akik saját motorkerékpárjukat szeretnék minél szakszerűbben javítani. De nem új vonás-e az is. hogy egyre több a sok száma, akik szakmájukban alaposabban kívánnak elmélyedni. jobb szakemberekké akarnak válni? Mert netn mindegy ma már, hogj- ki milyen munkás. a rohamléptekben fejlődő technika egyre nagyobb cs nagyobb követelményeket támaszt a kiváló szakmunkásokkal szemben is. S talán ez a legfontosabb az egészben. Lökös Zoltán