Délmagyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-21 / 117. szám

Csütörtök, 1959. május 21. MUNKÁBAN A FESTŐK (Tóth Béla felv.) Nagy ütemben haladnak a szabadtéri játékok színpadának építkezései. Készen áll az ötezer személyes nézőtér hatalmas vasállványzata, amelyen — mint első képünk mutatja — mór a festők dolgoznak. Második felvételünkön a Csongrád megyei Építőipari Vállalat szakmunkásai tetszetős színűre festik a székeket, ame­lyekből már több mint ezer készült el. Jó less-e így ? • • • A fala értei misédének felelete a kübek háziakat foglalkoztató kérdésekre Régen isten hátamögötti­nek mondták és tekintették Kübekházát, ezt a kétezer­egynéhány lelket számláló községet, pedig mindössze 18 kilométerre van Szegedtől. 500 valahány házával bele­veszett a Tiszántúlba, a sö­tétség pedig akkora és olyan hosszú ideig tartó volt ben­ne, hogy csak 1949-ben ért oda a villanyfény. Autóbusz ugyan azelőtt is járt oda Szegedről és vissza, de a napszámosember és a sze­gényparaszt nem ült rá, mert a viteldíj többe került, mint egy egész napi nap­szám ára. A kultúra pedig a húszas években ott kezdő­dött, hogy a helybéli kocs­máros fülhallgatós rádióját pénzért engedte hallgatni a fröccsöző atyafiaknak, ha érdekelte őket egyáltalán a nagyvilág dolga. Az a né­hány szem tanító, aki an­nak idején lámpáskodott a lelkekben, jobb híján mene­kült volna az ottani való­ságtól. De hova? Ugyanazt találta volna másutt is. Tápéi szatyrok Amerikában Tápé, a "gyékenyes falu*, dolgos embereinek keze­munkája messze földre el­kerül és hírnevet szerez a Tisza-parti kis falunak. A Háziipari Szövetkezet a bel­földi szükségletek kielégíté­sén túl nagyobb mennyiség­ben szállít külföldi orszá­gokba gyékényszőnyegeket és virágmintás, szép szaty­rokat. A Háziipari Szövetkezet a múlt hónap végén Angliába szatyrokat, a Német Szövet­ségi Köztársaságba pedig egy vagon gyékényszőnye­get, illetve takarót küldött. Nemrégiben pedig Tápéról először Amerikába is küld­tek hatezer pár virágmintás szatyrot. Most Nyugat-Né­metországba két vagon gyé­kényárut indítanak útba. A Háziipari Szövetkezet tagjai már most készülnek a gyékényaratásra, hiszen az augusztus elejétől szeptem­ber végéig tartó gyékényvá­gással biztosítják egész évre a nyersanyagot. A gyékény­aratásra külön brigádok ala­kulnak és ebben a munká­ban a szövetkezet mintegy 500 tagja vesz részt. Nem kong már a vészharang a híres szegedi papucsos mesterség felett Hosszú évtizedek során az "aranykezű* papucsosok ér­lelték, öregbítették a szege­di papucs hírnevét. Ezekben a napokban a Budapesti Ipa­ri Vásáron ismét meggyő­ződhettünk, hogy nemcsak itthon, hanem Budapesten és a külföldiek között is nagy népszerűségnek örven­denek a szegedi papucsok. Naponta többször hallani a Szegedi Papucskészítő KSZ pavilonja előtt: — Jé, valódi szegedi papu­csok! Miért ez a meglepett fel­kiáltás? Hiszen szerte az or­szágban, elsősorban a nép­művészeti boltok kirakatai­ban és több cipőszaküzletben is megtalálhatók. De vala­hogy úgy vannak vele az emberek, akkor igazán sze­gedi a papucs, ha szegediek­től vásárolhatják. Alig töltöttem 40—50 per­cet a Papucskészítő Kisipari Szövetkezet vásári pavilonja előtt, mégis sok mindent lát­tam, tapasztaltam. Nem várt kereslet a vásárban Szegedi papucsok! Keve­sen tudják, hogy a divat már régen kikezdte a szege­di papucsgyártást, az igazi 1919 május 2t Ma reggel a Vörös Hadse­reg egységei bevonultak az ellenségtől megtisztított Miskolcra. A város dolgo­zó lakossága határtalan lel­kesedéssel fogadta őket. »A bevonuló sereggel együtt ment a hadtestparancsnok, Landler elvtárs, aki a harc egész tartama alatt ott volt katonái között, személyes jelenlétével buzdította őket, és akit a harcoló proletárok mindenütt a legnagyobb sze­retettel és lelkes éljenzéssel üdvözöltek« — írja a Vörös Újság. Ugyanennek a lap­nak kiküldött tudósítója beszámol a munkásezredek hősiességéről. Kitűnően ve­rekedtek az első vonalban az Északi. Főműhely munká­sai, a MÁV-gépgyáriak, a Ganz-gyáriak, az istvántele­kiek, a vasasok, a postások, a festőmunkások, a MÉ­MOSZ-gárda, a diósgyőriek, a nincérek és velük eauüít a szintén főleg munkásokból álló pesti 32-es gyalogezred. A harcban több száz fogoly, egy zászlóaljtörzs teljes ál­lománya, 35 géppuska és sok hadianyag került csapataink kezére. A hadseregparancs­nokság azonnal tudatja a győzelem hírét a frontokon és a tartalékban lévő kato­nai egységekkel. Szegeden ismét kimutat­ták foguk fehérjét -a mun­kásbarát* franciák. Meg­kezdték az április 26-án le­tartóztatott kommunisták ügyének tárgyalását a fran­cia katonai törvényszék előtt. Ma hét ítéletet hoztak. A legsúlyosabb büntetésben Pollák Béla, a szegedi mun­kásmozgalom régi harcosa és Zarecsnik János, kiemel­kedő szegedi kommunista részesült. Mindkettőt 20 évi kényszermunkára ítélték. Az elítéltek között nemcsak ma­gyarok vannak. Nicolas Mel­lone uruguayi spanyolt 5 J évi és Herczeg Miron apati­ni szerbet 2 évi kényszer­munkára ítélték. Mindketten a magyar Vörös Hadsereg katonái voltak. szegedi papucsokat, amelyek jellegzetes hegyes sarkúak, és csak a fejrészt varrják géppel, a mintákat kézzel hímezik rá, a fejrészt a talp­pal is kézivarrással erősítik össze. A formás papucssar­kokat még a harmincas években kezdte kiszorítani a divat, a japán telitalppal. Szeged környékén, különö­sen Tápén használják sokan az eredeti szegedi papucsot. Érdekes, hogy most a Buda­pesti Ipari Vásáron is főként a szegedi sarkú papucsokat keresik és vásárolják. Az el­ső négy nap után elmondhat­ni, hogy vásárolnák. Alig né­hány pár maradt ugyanis meg a készletből. Különösen a piros börpapucsokat kap­kodták el. Hétfőn már tá­viratilag kértek újabb szál­lítmányt Szegedről. Kedden sokan hagyták ott a szövet­kezet pavilonját, anélkül, hogy vásárolhattak volna. A gyermekpapucsokért pedig majd "kihúzták* az eladó­kat. Egy pécsi asszony 25-ös nagyságút akart vásárolni kislánya részére, de csak 29­est kapott. Ezt is megvette, azzal a megjegyzéssel, hogy legalább három év múlva lesz szegedi papucsa a lányá­nak. Attól fél, hogy akkor majd 29-est nem kap. — A vevők kívánsága az ipar és a kereskedelem tör­vénye kell, hogy legyen — mondják a szegedi papucso­sok. Még sem tudják kielé­gíteni az igényeket, sem mennyiségben, sem válasz­tékban. — Sajnos, nincs! Már el­fogyott — hallani mindunta­lan a szövetkezet pavilonjá­ban. amint mentegetőznek az eladók. Miért es a papucshiány ? őszintén szólva nem vár­tak ilyen keresletre. A szö­vetkezetiek meg bizonyára úgy vannak vele, idehaza is annyit vesz át tőlük a ke­reskedelem, amennyit gyár­tanak. Egy évvel ezelőtt ar­ról írtunk, hogy megkon­dult a vészharang a híres szegedi papucsos mesterség felett. A szövetkezet tagjai akkor arról panaszkodtak, hogy valósággal úgy kell összekoldulniok az anyagot. Bőrhöz csak úgy juthattak, ha az OKISZ ' jóvoltából kaptak néhány mázsát. A Tervhivatal szegedi papucs­készítésre nem adott és ma sem ad keretet. — Ez nem is baj, — mondják a szövetkezet ve­zetői. — csak anyag legyen. Az pedig van elég. Készí­tenek ta nanonta mintegy 300 pár papucsot, de ha még­egyszer ennyit gyártanának, talán az is kevés lenne. A megoldás kézenfekvő, gon­dolhatná bárki, hiszen anyag van, kereslet is, hát növel­jék a termelést. Szívesen megtennék, csakhogy ehhez újabb munkások beállítására lenne szükség. De honnan vegyenek papucsosokat? — Nem is annyira szak­munkások kellenének, — mondta Sebők elvtárs, a szövetkezet elnöke — elég lenne, ha női munkaerőt al­kalmazhatnánk, akiket be­tanítanánk egyes munkafo­lyamatok elvégzésére. Sze­retnénk egy gyermekpapucs­gyártó-szalagot, helyesebben részleget felállítani, dehát ehhez létszámengedélyre van szükség, és helyiségre, ahol elhelyezhetnénk a munkáso­kat. Sürgős tovább­fejlesztés szükséges Tehát bővíteni kellene sürgősen a papucskészitő szövetkezet termelését, már­csak azért is, hogy a növek­vő hazai kereslet mellett a külföldit is kielégíthessük. A Szegedi Ipari Vásáron ha­sonló forgalomra számíthat­nak, mint a budapestin. A szabadtéri játékokkal együtt minden évben visszatér majd a Szegedi Ipari Vásár is. Ha ki akarjuk elégíteni a Sze­gedre érkezők igényét, ten­nünk kell valamit a jobb papucsellátás érdekében, lenni, míg mások nem tesz-;" nek! Nem vésztjósló megál-! lapítás ez, mert nem való­színű, hogy mások egyköny­nyen elhódíthatják a szegedi papucsgyártás jó hírnevét. De hogy nekifognak a pa­pucsgyártásnak, annak már jelei mutatkoznak. Nem is olyan régen a bonyhádi Bőr­ipari Szövetkezet tagjainak küldöttsége járt Szegeden, úgymond tapasztalatcserére. Igen nagy érdeklődést tanú­sítottak a papucskészítés iránt. Azt ugyan nem mond­ták, hogy maguk is készíte­ni akarnak, de a szakmunká­soknak tett ígéretek arról ta­núskodnak, hogy szeretnék meghonosítani Bonyhádon is a Dapucskészítést. Nem elég ezért azt mon­dani, hogy a vevő kívánsága az ipar és a kereskedelem törvénye kell hogy legyen hanem e törvény szellemé­ben is kell cselekedni. Nem kong már a vészharang a hí­res szegedi papucsos mes­terség felett, sőt nagyobb fokú fejlődésre is nyílik le­hetőség. Ne szalasszuk ki ke­zünkből a lehetőséget! Nagy Pál És mégis, az ő missziós­kodásuk is segített abban, hogy más világ járja már Kübekházán is, s aki közel­állónak érzi magát a nép­hez, az ott is marad, oda­kötődik erős gyökerekkel, mint a tölgy. Az orvos és a pedagógus A mai értelmiségiek, a né­pi demokrácia szülöttjei pe­dig még inkább odakötőd­nek a nép sűrűjébe, és egy­re inkább, egyre tömegeseb­ben. Az orvoson, dr. Villá­nyi Ilonán és egy fiatal pe­dagóguson, Dongó Istvánon kívül szólhatnék más értel­miségi községbeliről is, aki olyannyira együttérezve az ottani emberekkel, és fordít­va, az emberek is ővelük. Az orvosnő 1955-ben ke­rült oda, a fiatal pedagógus pedig tanári diplomával a zsebében visszament a köz­ségbe tanítani, mert azelőtt is ott élt. Egy róluk sikerí­tett portréhoz sorra kérdez­hetném a községbelieket, apraja, nagyja csak jót mon­dana róluk, hogy miért is szeretik és becsülik őket. A "mi orvosunk,* a "mi taní­tónk* szólás mögött a sok­rétű emberi kapcsolatok mintegy fókuszban találkoz­nak. Én mégis néhány tény és számadat mögött láttam és kerestem meg legbenső arculatukat. Üj módon, a közösben Kübekházán két tsz egye­süléséből jött létre a "Sar­ló és Kalapács* termelőszö­vetkezet, amelynek 1953-ban 400 tagja volt. Akkor ősszel viszont jócskán kiléptek, s vitték a magukét a közös­ből. Alig maradtak bent nyolcvanan, de még azok kö­zül is többen hátat fordítot­tak a szövetkezésnek az el­lenforradalom időszakában. De mert aki egyszer meg­ismerkedett az újjal, az csak nem tud már a régi módon élni, visszarázódni a kátyú­ba, amelyből kirántotta a közösség ereje. Hát össze­fogtak megint, szövetkezeti­ek és kívülállók, E most már ott tartanak, hogy szövetke­zeti községnek tekintik ma­gukat. Most 86 család munkálko­dik ott 1250 holdon, ősztói fogva pedig újabb 104 csa­lád adja szívét-lelkét a kö­zös összefogásba. Ilyenfor­mán érthető, hogy máris szövetkezeti községet alkot Kübekháza 570 háza. De hogy kerül most szóba még­is az orvos és a pedagógus? A „mieink" véleménye Egyszerűen úgy, hogy Kunszabó András kovács­mester, Rudics Antal és He­gyes Mátyás bognárok meg­kérdezték őket, hogy igaz emberséggel mondják meg: jó lesz-e az úgy?... Mert hogy a "hivatalos* emberek mit mondanak, azt tudják. Hát mit mond az orvo6 és a pedagógus lelkiismerete a négyszemközti beszélgetések­kor ebben a számvetésben, az is fontos, sőt nagyon is fontos. Mert hogy is bíznák rá magukat betegen, és a pedagógusra a gyerek taní­tását, nevelését, ha a ma­guk nagy kérdéseire nein kapnának tőlük igaz felele­tet. Hát kaptak és meg is bíznak benne. így és ilyenformán talál­koznak hát és hasonlíthatók fókuszhoz az emberi kap­csolatok Kübekházán, s ezért mondják ott az emberek úgy, ha szóba kerül: »a mi orvosunk*, a "mi tanítónk*. S ez a szólás így megy át apáról fiúra, másra nem is állna már rá a nyelvük. S ez így jó, így a jó. (lődi) Kínai—amerikai megbeszélések Varsóban Varsóban kedden megtar­tották Vang Ping-nannak, a Kínai Népköztársaság nagy­követének és Jacob Beam­nak. az Egyesült Államok nagykövetének soron lévő találkozóját. A nagykövetek legközelebb június 19-én találkoznak. Elutazott Szegedről a német pedagógus-kü döttség Lapunkban jelentettük, hogy vasárnap pedagógus­küldöttség érkezett Szegedre a Német Demokratikus Köz­társaságból. A német peda­gógus-küldöttség, amelynek Werner Hildeshein volt a vezetője, háromnapos itt­tartózkodása során a Szege­di Nemzeti Színházban meg­tekintették az Aida előadá­sát, azután ellátogattak a Fehértóra és az újszegedi Haladás Tsz-be is. Kedden a küldöttség a Radnóti Miklós Gimnázium­ban folyó nevelőmunkával ismerkedett és különösen el­ismerően nyilatkozták a po­litechnikai oktatásról. A német pedagógus-kül­döttség — amelynek vala­mennyi tagja biológia­szakos — kedden este gaz­dag élményekkel, hasznos tapasztalatokkal indult visz­sza Szegedről hazájába. Vásárra készülnek csehszlovák testvérvárosunkban Szeged csehszlo­vák testvérváro­sában, Brnóban már készülődnek a hagyományos őszi nemzetközi — főként gépipart — vásárra. Erre ké­szül a Kovosvit­gyár is a képün­kön látható víz­szintes és függő­leges tengelyű, ez­redmilliméteres pontosságú új fú­rógéppel. E gyár egyébként már mintegy tízezer szerszámgépet ex­portált és Cseh­szlovákia egyik legkorszerűbb gépgyára.

Next

/
Thumbnails
Contents