Délmagyarország, 1959. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-04 / 79. szám

3 Szombat, 1959. április lí. Ünnep előtt a Deszki Gépállomáson I & éJÜ t Al iSZl *K Antikor a felszabadulás után megalakultak a földosztó bizottságok, nekünk is kiszabtak 17 holdat. Kapott mindenki, aki azelőtt már rég lemondott arról, hogy valaha is beírják a nevét a telekkönyvbe. A -kisgazdák« csúfolták az -újmódisokat«; -Gazduram, a födhöz lú is köll, mög egy kicsi kocsi is, de eke sincs.- Bezzeg elsavanyodott a szájuk, amikor apám, meg néhány cimbora egyik reggel beballagtak a faluba, délfelé kocsikkal lovakkal, meg ekékkel érkeztek haza. Jókedvű orosz katonák, bajuszos kozákok paskolták a lovakat. Visszajöttek Berlintől a harcok után segíteni nekünk szántam egy kicsit. A mi Misánknak fura egy fogata volt. Jó nagy mura, mellette egy pici póniló és egy magas oldalú »kóberos« német parasztszekér. A murát a barázdába állítottuk, mellé a pánit, még így is csak apró töpörtyünek látszott mellette. De mintha csak megértette volna a kis bozontos uráli lovacska, mennyire fontos nekünk ez a szántás, kétakkora szorgalommal dolgozott, mint a mura. Így vetettünk hát először. Ezek jártak azb™em; minap amikor ellátogattam a Deszki Gépállomás körzetébe, hogy írhassak arról; hogyan vetnek most azokon a földeken, melyeken a Misák, a Nikolájok harcoltak 15 évvel ezelőtt, aztán pedig visszajöttek ugyanoda, segítettek szántani. Molnár Imre elvtárs, a gépállomásigazgató sorrarendre mindent elmagyarázott: -Szépen megnőtt a gépállomásunk, de megnőtt a munkája is. Tavaly még egész esztendőben 44 ezer normálhold gépi munkát végeztünk a gazdáknak. Ez volt a terv. Az idén egyedül csak az őszi munkatervünk 40 ezer normálhold talajmunka. Gépekből egyelőre még nincs hiány. Zetorjaink váltott műszakban éjjel-nappal dolgoznak; Termelőszövetkezeteinkben a tavaszi vetés — a kukorica, a napraforgó kivételével — lényegében kész. Pedig hát a mi területünkön igen sok szövetkezet van. Deszk, Szőreg, Tiszasziget, Ujszentivén. Klárafalva, Ferencszállás már szövetkezeti községek. Kicsi híján itt tart Kiszombor, meg Kübekháza is.« Az őszi vetések fejtrágyázását hamar befejezték a fürge gépek. Pedig most háromszor annyi pétisót kellelt kiszórni, mint máskor. Ez meg Is látszik a szövetkezeti vetéseken. Olyan szépek, hogy szebbet gondolni is alig lehetne. A földek, a számok, az emberek jó hangulata mind azt mutatja: az igazi nagy előrelendülés, ugrás még csak most következik. Nagyon jelentős dolog ez is például: 630 katasztrális hold új lucernát vetettek márciusban a régiek mellé a deszki körzet termelőszövetkezetei. Másképp fognak most a kukoricatermesztéshez is, mint azelőtt. 660 hold négyzetes kukorícavetésre készült fel vadonatúj gépekkel az állomás. Egyedül csak a szőregi Petőfi Tsz-nek 140 holdja lesz ebből. Az idén először megkezdik a szovjet módszerek alapján itt a Uj magyar színművet avatott sikerrel a Szegedi Nemzeti Színház Tegnap, pénteken este mutatta be elsőnek a Szegedi Nemzeti Színház Gerencsér Miklós: Kerekeskút című háromfelvonásos színművét. A darab napjainkban, a Nagykunságban játszódik, s a dolgozó parasztságnak legégetőbb problémája, a szövetkezés gondolata áll a drámai cselekmény középpontjában. A megállíthatatket és a rendezőt, de a szerzőt is, aki egyébként tegnap vette át Budapesten József Attila-díjjal való kitüntetését, az Emberek a mezsgyén című novellás kötetéért. Az együttes tagjai — György László, Kátay Endre, Kovács János, Mentes József, Miklós Klára, Kerpely Judit, Földi Teri, Gémesi Imre, Bányász Ilona — jó munkát lanul fejlődő új élet feszültsége fűti e sikerrel bemutatott színművet, amelyet lírai érzelmek, s egy fiatal jegyespár szerelmének meleg szálai szőnek át. A szegedi bemutató közönsége szeretettel és tetszéssel fogadta a fiatal szerző új darabját. A függöny elé tapsolták nemcsak a szereplővégeztek, Komor István rendező gondos irányításával. Az előadás részletesebb Ismertetésére lapunk legközelebb megjelenő, keddi számában térünk vissza. Képünk a Kerekeskút fiatal jegyespárját: Szécsi Istvánt (Kovács János) és Bucsi Katit (Földi Teri) mutatja be. silókukorica termesztést is. 170 holdat ebből is négyzetesen vetnek. Az Aranykalász; Tsz-nek például 60 holdja lesz. Ezen a területen nem kell már kézzel nyúlni a terméshez. A gépek szántanak, vetnek, kapálnak is. A silókombájnok takarítják a termést. A Tiszántúlnak ezen a darabján még sosem vetettek olyan sok ipa ri növényt: lent, kendert, cukorrépát, efféléket, mint most. A kübekházi Sarló Kalapács Tsz-ben 150 holdon teljesen a gépekre bíz ták most a kendertermesztést. — Természetesen, mint akkor az első vetések idején, ma is vannak nehézségek. Ezek nélkül tán nem is lenne szép, érdekes az élet. Csak egy párat lássunk belőlük: traktorokból, még nincs hiány, éjjel-nappal mennek, ha kell, ez! elég. A munkagépek, azok már problémásabbak. De! megyei átcsoportosítással ezt is megoldluk, ha a szükség úgy kívánja — ma gyarázza a mosolygós szemű, szőke bajúszú munkásigazgató. Hanem szakember, vagy 30 jól képzett traktoros, az kellene még Ezek egyelőre nincsenek. Próbálunk segíteni a bajon, összegyűjtjük azokat az embereket, akik már dolgoztak gépállomáson, megtanítjuk őket. Meg hát az iskolákról Is jönnek a fiatalok .; s Szóval örül az ember lelke, amikor látja, hogy ilyen szépen haladunk. Hej, csak most jönne el a Misa. Megörülne neki, ha látná, micsoda gazdag vetés sarjadzik most a mi ugarunkon, amiből ő is feltört! az első vetés Idején egy jó! darabot a pónlval, meg a; murával. Csépi József Az Ujszegedi Kender- Lenszövő Vállalat dolgozói kongresszusi felajánlásként a második negyedévben 97 ezer négyzetméter exportponyva gyárfásával teljesítik túl tervüket. öt százalékkal több szőnyeget gyártanak a második negyedévtől kezdve, egész év alatt ezzel 23 ezer négyzetméter szőnyeggel adnak többet a lakosságnak. 30 szövőgépet alakítanak át a gyár műszaki dolgozói. Ezzel 10 százalékkal növelik a fordulatszámot, s 6—7 százalékkal a gép kapacitását. Ennyivel több vászonféleséget, ponyvát szőnek majd a gépeken. A honvédelmi miniszter napiparancsa Révész Géza vezérezredes, kalmából napiparancsot adott a Magyar Népköztársaság ki. Megparancsolom: április honvédelmi minisztere ápri- 4-én a fővárosban 24 löveg lis 4-én, hazánk felszabadj- 20 össztüze köszöntse a iellásának 14. évfordulója al- szabadulás évfordulóját Ilófehér papíron, lila tintával álltak " a gyöngybetüs sorok. Könnyével áztatva, egy édesanya írta. Levelében bánat, fájdalom volt és szovjet földről hozta Szegedre a posta. Jevdokija Dimitrijevna Koltunova írt Harkovból, a Dzserzsinszkij utcából. Sorait olvasva, jeges bánat kapja marokra a szívet és osztozunk az immár megöregedett édesanya fájdalmában. S a másik érzés: mennyi áldozatot hoztak ők — a szovjet emberek —hogy a nép hajnala eljöhessen itt, a Duna—Tisza táján. A szovjet édesanya egyetlen fia, Jurij, részt vett a Szeged felszabadításáért folyó harcokban. Vére magyar rögökre hullott és 1945 tavaszán belehalt sebeibe. Sírja ott domborul a Dugonics-temetőben, több más hős bajtársával együtt, akiket épp úgy siratott a kedves, a feleség és édesanya, mint őt. Az a drága asszony, a messzi Harkovból azt is írta levelében még az elmúlt év őszén: szeretett fia egyik bajtársától tudja, hogy Jurij a Dugonics-temetőben nyugszik. Aztán arról is szóltak sorai, hogy férjét is elvesztette a fasiszták ellen vívott kemény csatában. Nagyon szerényen kérte, hogy küldjenek neki fényképet a temetőről és fia sírjáról, ahol örök álmát alussza. IWemsokkal a kérés után a Sziliért sugárúti iskola úttörőcsapatának Sasőrse elhatározta, hogy gondozzák a sírt. Az úttörőcsapat vezetőjével, Farkas Júlia tanárnővel kimentek a temetőbe az őrs tagjai. Megtalálták a sírt, és megrendülten álltak előtte... És munkához fogtak. Nagyon széppé tették a sírdombot, virágokat helyeztek rá. Az iskola úttörőcsapata levelet küldött Harkovba, Jurij édesanyjának. A borítékban ott voltak a kért fényképek is. A szovjet édesanya nagyon köszönte • Átvették a megtisztelő kitüntetést a szegedi éiflzemek és kiváló vállalatok Felszabadulásunk tizenne- és vállalatnál kettős ünnepgyedik évfordulójának elöes- ségre került sor. A múlt év téjén több szegedi üzemben "lásod,ik felében elért kiváló termelő es gazdasagi munkájuk eredményeként a Szegedi Kenderfonó, a Délrost a Nyomdaipari Vállalat, a Seprűgyár, a Konzervgyár, a Szegedi Kiskereskedelmi Vállalat, a Melléktermék és Hulladékgyűjtő Vállalat, a Vízügyi Igazgatóság, a Szegedi Halgazdaság és a Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet öthalmi gazdasága kapott élüzem, illetve kiváló vállalati kitüntetést, ugyancsak a második félévi jó munkájukért miniszteri dicséretben részesítették a Szegedi Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalatot. Vezérigazgatói elismerést kapott a Szegedi Pályafenntartási Főnökség, a Rókus Állomás, Rendező pályaudvar és Röszke vasútállomása. Nagyüzemeink valamenynyien átvették péntek este a minisztériumok képviselőitől az élüzem kitüntetést. A Melléktermék és Hulladékgyűjtő Vállalat a kitüntetés mellett megkapta a SZOT és a Minisztertanács vörös vándorzászlaját is és április közepén tartja meg ünnepségét. Az üzemek, vállalatok dolgozói ünnepségükön meghallgatták a vállalatvezetők beszámolóját, a felsőbb szervek küldötteinek üdvözlőszavait, majd közös vacsorán vettek részt. A Szegedi Kenderfonógyár és a Délrost élüzemavató ünnepségein pénteken este megjelent Végh Béla. a könnyűipari miniszter helyettese, Apró József, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára és Nyitr rai Ferenc, a len- kenderiparigazgatóság vezetője is. Szilién sugárúti iskolából érkezett levelet. Válaszában a többi között ezeket írja: -Nyugdíjat kapok és jól élek. Azt azonban nehéz elviselni, hogy elvesztettem szeretteimet: férjemet és egyetlen fiamat. Veletek levelezek. Ez helyettesíti nekem fiamat, s azt fogom hinni, hogy vannak gyermekeim magyar földön is, akik gondoskodnak bátyjuk sírjáról.. A gyöngybetüs sorok figyelmeztetnek is: -Kedves úttörők! Sohase feledkezzetek meg arról, hogy a szabadságot nem adják ingyen. Ne higgyetek a provokátoroknak, a hazaárulóknak és a háborús gyújtogatóknak. Emlékezzetek, hogy az áldozatok milyen hatalmasak voltak; hogy az anyák könnyei teljesen még nem száradtak fel, s a sírig gyászolják férjeiket, fiaikat, testvéreiket. Elnézést kérek a nehéz és keserű érzésekért, melyeket levelemben megfogalmaztam, de ezeket mindig átélem és veletek közölni akartam Tevelében Jevdokija Dimitrijevna Koltunova azt is közölte, hogy ha egészségi állapota megengedi, akkor hamarosan ellátogat Szegedre. A harkovi édesanyát nagy szeretettel várják a Szilléri sugárúti iskolában. A Sas-őrs tagjai, a tanulók szülei már most készülnek. A gyerekek olyan izgatottan, mintha saját édesanyjuk érkezne, a szülök pedig úgy, ahogyan az édes-testvért várják. A Sasőrs valamennyi pajtása, az úttörők szülei mind-mind vendégül akarják látni a szovjet édesanyát, akinek férje, fia, s ő maga is a legtöbbet adta, amit ember adhat a békéért, a magyar nép boldogulásáért. Az úttörő pajtások most újból jártak a sírnál Virágokat ültettek rá, s égőpiros csokrokat visznek Jurijruik. Az úttörők mindig gondozzák a sírhalmot. Frissek is a virágok a hős katona sírján.M, (morvay)