Délmagyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-04 / 3. szám

Vasárnap. 1959. január 1. 4 i • SZEGEDI SZEP. SZÓ JHadúem Máidé: Móra Ferenc ismereHen aforizmái A Mára Ferenc Múzeum "irodalmi kéziratgyűjteményébon van egy nem régen vásárolt, vaskos kötet; feúsó tábláját valaha valaki letépte, ennek következtében az első lapok leváltak, s a kötet egész állapota viszontagságos múltat árul el. Címe; Bolondságok, enyimek is, máséi is. Irta: Mára Ferenc. Kotormány János, a nagy író "minisztere- kapta ajándékba gazdájától Móra Ferenctől, aki azt több ízben meg akarta semmisíteni. A kötet sok száz, különleges víznyomású papírlapból áll; látszik rajta, hogy az író a maga számára készíttette, valószínűleg azzal a szándékkal, hogy majd az évek hosszú során alkalma lesz azt gondolataival megtölteni. Sajnos, ez csak szándék maradt. A 40. oldalon, a 238-lk gondolatnál a számozás megszakad, s az ember csalódottan lapozza a százszámra menő üres lapokat. A "Bolondságok" keletkezési ideje az 1925—1930 körüli évekre esik. Ezt egyrészt az bizonyltja, hogy Móra a Oeorgikon című műiében a Bolondságokból egykét gondolat élőfordul, viszont előbbi műveiben, cikkelben egyetlen egy sem, másrészt az is, hogy a 238-lk gondolat (az utolsó) utáni oldalon egy 1930. febr. 9-éiről származó lapkivágat (valószínűleg a Magyar Hírlapból) van beragasztva. Móra gyűjtögette az aforizmaszerű gondolatokat. A saját gondolatai közé is beiktat olykor egy-egy, más írótól származót ügy, hogy szerzőjét is megnevezi. Nem öncélúan művelte az aforizmaírást. Kész aforizmáit felhasználja regényeiben és más írásaiban ÍR éppen ezért stílusa olykor aforisztikus jellegű. Az aforizma nagyon régi műfaj, már az ókori görögök előszeretettel művelték. Egyébként olyan eszmetöredéket 'jelent, mely tömören fejezi ki valakinek egyéni véleményét az élet valamilyen jelenségéről. Megvan az a tulajdonsága, hogy tömörsége révén könnyen ragad meg az emlékezetben, és adott esetben röviden, velősen és csattanósan lehet választ adni véle egy-egy kérdésre. Igazában parányi szintézis, mely a tapasztalat Útján jön létre. Amolywi kihegyezett gondolatnak is nevezhetném, mellyel írója — és ehhez Mára nagyon jól értett — megbökd öai a vastagbőrűeket, vagy a nehéz ószjárásúakat. Hírlapirodalmunkban a húszas években különösen divatos volt az aforizmaírás. Juhász Gyula álnéven gyalulgatta aforizmáival a szegedi toronyalatti nehézfejűeket, Knsr Izidor, a híres gyomai könyvkiadó gyönyörű könyveket adott ki összegyűjtött aforizmákból. Móra 238 aforizmájának legtöbbje az asszonyról, a férfiről, a férjről és a szerelemről szól, de szó esik az irodalomról, a művészetről és általában az emberi életről is. Az általánosságban elhangzó kritikának egy veszélytelenebb formája volt ez. melyet nem követett rögtön bűnvédi eljárás, — Keveset alszik, akinek sok az álma — írja. És ő, a sokálmú ember oly korban, amikor -egy szem Igazságból a hazugság egész kenyeret sütött", keserűen, a polgári álhumanizmusból kiábrándultan jegyzi meg: "Ha a jó emberek intéznék a világ sorsát, hamar elpusztulna. Mert a jóság vakolat, amely összefogja a téglákat, de sohasem a gránit, amelyből oszlopot lehet faragni!" A 19-es forradalom leveretésének és a féhérterrornak szörnyű emléke mondatja véle: "Kain és A bel: körűibe lül ez a világtörténet foglalatja", Kora életstílusától ugyancsak megkeseredett a szója íze, és Buffonnak, a híres francia tudósnak tulajdonított híres mondáshoz: "Amilyen a stílus, olyan az ember" hozzáteszi még: Ugyan! olyan kevés volna a jó ember! Képzeljük él csak egy pillanatra — Móra aforizmái alapján a kort, amelyben írónk élt: Egy nagy poétán, vagy tudóson könnyen megesik, hogy a szakácsnéját veszi el —, egy börzeügynökön soha, mert az a maga komiszsigában Htja a világot. * Modor és műveltség: két egyformán előkelő szabású ruhában sétáló gentleman. Az egyik tökfilkó, a másik zseni. Móra a humanizmust iTJ megtagadó polgárságnak merésztollú bírálója. A szíve vezette a Szeged környéki tanyák sötét, elmaradott világába; a kényszerűség cipelte íróasztalától, vagy valamelyik aranyveretes kardú avar sírjától a minden földi javakban dúskáló, álarcos polgári környezetbe. Az eszményeitől megfosztott polgári életforma a nőt, a férfi és a nő kapcsolatát — mely legtöbbször csak anyaglakon épült — megrontotta. Nagyon is világosan, sőt, kiábrándultan látta a nőt, akinek egyetlen életcélja vcút: önmaga. Milyen is volt — Móra leírása szerint — a polgári életformában élő asszony? Olyan, aki minden különös gondozásban részesült, amit a pénz és a polgárosodás meleg erkölcse nyújthatott: Megismerhető volt bőre fehérségéről, finomságáról és lágyságáról. Ösztöne késztette őt a különös tisztaságra. Éjjel csak a legpuhább derékaljat, nappal csak a ruganyos díványt szerette, legszívesebben vízszintesen feküdt. Mozdulatai ICIBCSCSCIIC voltak, és bámulatos könnyedséggel csevegett. Semmi fárasztó munkát nem szeretett, és gyöngesége dacára bizonyos terheket szemkápráztató ügyességgel viselt. Evett-e? Ez titok maradt. Éreett-e más szükséget is? Ez vitás volt. Kíváncsiskodott a túlzásig, és könynyen megfogatta magát attól, aki a legcsekélyebb dolgot is titkon tudta tartani, mert szelleme mindig az ismeretlen után kutatott. Nem is gondolt másra, csak tetszeni. Minden tevékenysége arra volt jó, hogy szeretve legyen, s minden mozdulatával vágyat keltsen. Csak a kecs és válaaztékosság szférái között mozgott. Éjjelnappal új piperékről álmodott. Az ismeretlenek előtt ékesnek és üdének tüntette fel magát, s azok vágyai elbűvölték őt, mégha közömbösek is voltak néki az illetők. Rettegett a házasságtól, mert. elcsúfította formáit, mégis átadta magát, mert javakat várt. Ha gyereket kapott, az csupa véletlen volt, 6 ha az nagy lett, eltitkolta. Az itt nyújtott kép a polgári nőről nem a legrokonszenvesebb, sőt eltaszító. A nőről és férfiről szóló Móraaforizmák Írónknak olyan óJetélmónyétoől születtek — a polgári réteggel való kapcsolata folytán —, mely csak fokozta kora társadalmából való kiábrándultságát. De lássuk csak, mit mond a nőkről: Szegény rokon, mindig távoli rokon. * Nem • szemesnek áll a világ, hanem a szemtelennek. * Mialatt az igazság előszobázik, Hz hazugság jut szóhoz. * A nagyoknál ambíció, kicsiknél nagyzisi hóbort. * Szép volna ez az élet, ha minden ember csak fél olyan jó volna, mint amilyennek felebarátját szeretné! Csodálatos, mennyi kötelesség van az ben, ha a mások kötelességeiről van szó. emberMinden kisgyerek okos, a legtöbb ember ostoba. Ezt teszi a nevelés. * Ha az emberek negyedrész annyit költenének arra, hogy jót tegyenek másokkal, mint arra, hogy kárt tegyenek maguknak, nyoma se volna a nyomornak. * Erre a kérdésre, ki verte meg Napóleont, három országban háromféleképpen felelnek. Blücher, Wellington, senki. Ez a sovinizmus. » * Üres fejjel lehet megélni, üres gyomorral nam. * Ha azt akarod, hogy pénzt kapj**kölcsön, hitesd el, hogy van pénzed. ^ Legtöbbször olyankor van az embernek kötelessege, amikor egy másikat akar elmulasztani. c- * Gentleman az olyan úri ember, akinek akkor is igaza van, mikor hazudik Vannak becstelen igazságok és becsületes hazugságok. * Szeressük az emberiséget, de az egyes embertől semmi Jót ne várjunk, mert az emberiség csoda, de az egyes ember bestia. Az asszonyok általában az ostoba embereket sze* rétik. Miért néfn szeretik hát a férjüket ? * Az okos asszony drágán el tudja adni, amilye nincs, hogy kárpótoljon annak az élvezetnek a közönségességéért, amit adhat. * A nők nemigen tudnák megmondani, mire van nagyobb szükségük: egy férfire, aki állandóan védje, vagy állandóan támadja őket. * A nők olyanok, mint a hadvezérek: nem kérdezik, hogy egy-egy győzelem mennyi vereségbe kerül. A nők hamarabb megbocsátanak egy illetlenséget, mint egy udvariasságot. S hamarább a szemtelenséget, mint a jámborságot. A legtöbb nő nem az erős támadásnak esik áldozatul, hanem a férfi gyönge ellenállásának. * A szerelemben a nők legtöbbre becsütik • rablót, nem haragszanak a tolvajra, de megvetik a koldust. * A nőknek soha sincs fölösleges imádójuk. * A nő feladata egy férfit boldoggá tenni; vannak, akik keresik ezt a feladatot. * A színpad hősnői rendszerint a dráma végén buknak el —, az életéi az^elején. A nő addig szép, mig szeretik. Vegyük el az asszonytól a tükröt: akkor árnyékával kacérkodik. * Az asszony csak akkor bocsát meg, ha nincs igaza. ^ Ha az asszony behunyja a szemét, el akar bukni, és azt mondja: vak voltam. * A mi nevelési rendszerünk a fiatal lányoknál túlságos kíváncsiságot idéz elő. Az anyák minden nap a tűz mellé állítják a lányaikat, s nem bocsátják meg, hogyha megégetik magukat. * Egy asszony, aki kineveti az urát, nem szereti többé. * Az asszonyok olyanok, mint azok az emberek, akik — Mascarille, a XVIII. századi francia vígjáték inas-típusa szerint — mindent tudnak, pedig semmit se tanultak. * A nő egész tudománya abban merül ki, hogy hogyan hordja az Éva fügefalevelét. * Az asszonyt utoljára teremtette az isten, meg is látszik rajta. * Jaj annak az asszonynak, akinek az ura zseniális és gyomorbeteg. Dicsérd egy nő erényes voltát — S rögtön a tükörbe néz, hogy nem csúnyult-e meg tegnap óta. * Az asszony bölcsességfoga a halála után bújtk ki, * Az asszonyok nagyemberekről hallva rendesen arra gondolnak: elmentek volna-e hozzá ? * Az asszony akkor kezd öregedni, mikor már egyik szabónőjével sincs megelégedve. * Az a nő, aki habozik, hogy meghozzon-e valami áldozatot azért, akit szeret, ne hozza azt meg. * Ha a nők azt mondják: igen, az sokszor nem-et Jelent. * A nem majd mindig igen-t, s a toha, többnyire azt: nemsokára. • Az asszonyi megbízhatatlanság kezdete az asszonyi kacérság. Száz nő közül, aki ilyen kalandba ereszkedik, kb. ötven bele is ég, maga se tudja hogyan. "Hogy a férfiak nem ismernek minket, abban semmi különös nincs: de annál különösebb, hogy mi magunk se tudjuk, mit teszünk félóra múlva" mondta egy szellemes asszony. Itt it mond Móra a férfi- Inkább érdekelték. De az a akról? Jóval keveseb- kevés, amit mond) nagyon bet. Érthető. Az asszonyok találó. Akármilyen gonosz egy férfi, sé annyi jót, se annyi rosszat nem mond az asszonyok felől, mint amennyit ők saját magukról föltesznek. * Az asszonyok hibái vádiratok a férjek Önzése, közömbössége és jelentéktelensége ellen. Oktalan férj, aki disztichon helyett ditirambban kezdi a házasságot. * A férjnek sohase szabad se először elaludni, se utoljára fölkelni. A férj, aki neje öltözószobdjába belép, vagy bölce, vagy együgyű. • A férjnek, aki nincs predesztinálva a megcsa latásra, az élvezetek tudományán is vagyonon kivüt erősnek, tapintatosnak és kellően bölcsnek kell lennie, hogy fensőbbségét csak alkalmas pillanatokban éreztesse, s végre jó fülűnek és jó szeműnek. A szdinár lelegeli a liliomot. A férfiak háziállattá tették a nőt, s fölpanaszolják neki a takarmányt. Mi lenne a férfiakból, ha az asszony meg nem könyörülne rajtuk egy-egy hazugsággal? I Ha a férfi elválik a feleségétől, rendesen hibásak — mindhárman. * A férfipolitikának három főszabálya van: sohse htnni abban, amit egy asszony mond; mindig kutatni az értelmét annak, amit cselekszik; tudni, hogy az asszony akkor fecseg legjobban, mikor hallgat, s nem erélyesebb soha, mint mikor nyugodt. Akar özvegyem lenni? — kéri »neg egy öreg úr egy fiatal lány kezét. A házasember egyik legveszedelmesebb csúffátevője: az álom. A férjet sohse volna szabad alva látni. Gyakran inkább ragaszkodunk egy asszonyhoz a hűtlenség miatt, amit iránta elkövetünk, s nem a hűségért, amivel irántunk van. Okos emberek közé belép egy szép asszony S kész a bolondok háza. * 30-ig hevít a nő; aztán a bor; aztán a kemence sem. * A házaséletben szükséges, hogy a férj és nő általános műveltség és szellemi láthatár dolgában egyenrangú legyen. Nagyon rossz a helyzet, ha az asszony műveltebb, de amellett nem okos. Ha nem lehetnek egyformák, a férj legyen műveltebb, de az asszony okosabb... * A férfi akkor se mond igazat, amikor beszél ~* az asszony akkor is hazudik, ha hallgat. * Egy római császár elfogatta a lánya titkos kedvesét s két szekrény közé állította. Az egyikben volt egy éhes tigris, a másikban egy szép lány, akit el kellett volna vennie. Mit tegyen? Felnézett a császárlány páholyára. Mit intettél volna te, az ő helyén? ^ Nem volt még a világon nagy Irő, mégha legna gyobb idealista volt is, aki meg merte volna próbálni, hogy egy minden angyali tulajdonsággal megáldott, de ragyavert nőt fogadtasson el a férfiközönséggel ideálul. vpalán sokat Is adtunk zá&óbén, amely összhangot egyszerre Móra gando- teremt a mindenség örök lataiból, melyek mindegyt- törvényeivel. Ezért is írja: kén a kín vérosöppje féke- Nem egész ember az, akinek téllik Akármennyire is ki- életét egy mély, szerelmes, ,,,,... „ „. . . mindenekfelett uralkodó szeábrándító egy-egy gondola- relffm ;neg nflm neme.ítette. tának fénysugaraban az em- Boldog-e, nem-e; a táraaberi élet valósága, az írói dalmi rend bevett keretein szándékban, a jobbítás szán- kívül-e, belül-e zajlik le: dókában súlyát veszti, mánt mindegy, csak hatalmas lea vízbe dobott kő. Éppen, gyen és igaz. — Vannak mert ismerte az emberi lé- mélységei es magasságai az lek örvényeit és pocsolyáit, emberi életnek, amelyekhez hitt, hinnie kellett az emberi kis mérték nem való, s ezek szív természetes és igaz ér- közt első a szerelem.