Délmagyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-04 / 3. szám

3 Vasárnap, 1059. január 4. 3 Munkásösszetartás, munkásbecsület A világmindenség kapujában dékúakat), ez a megállapítás igaz. A tapasztalatok tárhá­zából vett számos példával bizonyítani lehet, hogy a munkásszolidaritás félre­magyarázása, az új mun­kásrétegeknél tapasztalható Harc a felszabaduló- elsősorban a szegedi üze­az előrehaladásért, a mekben. Nem kell különö­sebb tanulmányokat végez­ni ahhoz, hogy megállapít­hassuk, városunk üzemei­nek dolgozói nemcsak a tőzsgyökeres városi mun­káscsaládokból kerülnek ki, hanem a falvakból, a városi A Z IGAZI munkás­összetartás célja és tartalma a kapita­lizmusban a világon min­denkor és mindenütt a munkásosztály elnyomói, ki­zsákmányolói elleni harc volt sért, dolgozók közös érdekeiért. Mégis, de sokféleképpen ér­telmezték és értelmeztették, de bármit is tettek, cseleked­tek a kizsákmányolók és a munkásosztály árulói vagy a megtévedtek, a dolgozók zöme előbb vagy utóbb fel­ismerte, mi az igazi mun­kásbesület, mi az munkásszolidaritás ma és értelme. Nálunk már megvalósult a munkásosztály céljának egyik jelentős része; az el­nyomás, a kizsákmányolás alóli felszabadulás. A hata­lom a volt proletariátus ke­zébe került. Mégis fokozot­tan szükséges a munkás­osztály összefogása. Szük­ség van a munkásszolidari­tásra, a munkásosztály har­cára új módon, a megválto­zott körülményeknek meg­felelő formában. Most is szüntelenül harcolni kell a dolgozók közös érdekeiért, csak másképpen, mint a fel­szabadulás előtt. Közős érdek és nemcsak a munkásosztály, hanem minden dolgozó réteg érde­ke a munkáshatalom, a szo­cialista rend védelme. Ez nemcsak a fegyveres erő, a honvédség, rendőrség, mun­kásőrség kérdése. A mun­káshatalom védelme ezen túl sokrétű politikai, neve­lési, közigazgatási stb. fel­adat. Nem utolsó sorban a termelőmunka mindennapi kisebb, nagyobb tettei, az állami tulajdonnak, mind­annyiunk vagyonának vé­delme. Mindehhez a közös védelméhez szükség van az osztálytudatos munkásössze­fogásra. Abban az esetben, ha sze­mélyi tulajdont, magántu­lajdont lopnak el, éppen olyan kötelességük leleplez- ' • ni a tolvajt, mint amikor az állami, a közös vagyont tu­lajdonítják el. Hányan van­nak még olyanok, akiket: • nem fogtak rajta, de nyu­godt lelkiismerettel állíthat­juk, hogy tolvajok. Vannak és élnek közöttünk olyanok, akik nem keresnek többet, mint más. Mégis házat épí­tenek, vagy vásárolnak, pe­dig még csak nem is nyer­is Frek tek- vagy örököltek. OTP­lasszalt elemekből is. Ezek igazi egy jelentős része, ha las­tartal- san is, de nevelődik, formá­lódik, lépked előre az öntu­datosodás lépcsőfokain. Közülük nagyon sokan ko­moly harcot vívnák önma­guk korábbi téves nézetei­kölcsönt se kértek. Közülük is néhányra elmondhatjuk, semmin se fogták rajta, de tisztátalan dolgaira esküdne a környezete. -Spicliskedés* az ilyenek leleplezése? Nem! Sőt, az a helyénvaló és hasznos cselekedet, ha vei, vagy a környezetükből Mt határon él<£* környezetükben hozott és a környezetükben meglevő gátló, visszahúzó gondolkodásbeli, szokásbeli, műveltségbeli körülmények­kel. Az elmaradott rétegek között támadt visszhangja elsősorban 1956 októberé­ben, novemberében, az el­lenforradalom által szerve­zett sztrájknak. Hogy ez így történt, abban szerepet játszott a fegyveres erőszak és a lelki terror mellett a munkásszolidaritással foly­tatott demagógia is. H E NNEK az összefo­gásnak érdekes és értékes példáival ta­lálkozhatunk a szegedi üze­mekben is. Nem olyan ré­gen például a Szegedi Ru­hagyárban többen a rnara­kodók és a lógósok rend­szabályozását követelték; Igaz, a többi között pártfo­gók is kerültek. S a mun­kásösszetartást emlegetve igyekeztek védelmezni a fe­gyelmezetlenkedőket. sutt viszont jobban a műkre néztek az enyveske­zűeknek és le is lepleztek jónéhányat. Egyik, s másik példa is két dologra vilá­gít rá. A dolgozók egyik, 8 jelentősebb rétege helyesen ismeri fel a munkásosztály harcokban kikovácsolt alaptörvényét, a munkás­összetartásnak, a munkásbe­csületnek igazi értelmét. Egy másik — és a kisebb — réteg pedig még távo! áll ettől, sőt néha még tudato­san a munkásosztály érde­ke ellen lép fel, amikor dézsmálja a nép vagyonát, amit becsületes milliók munkája hozott létre; Vannak, akik azt mond­ják, hogy az utóbbiakból hiányzik az öntudat (kivé­ve közülük a rosszindula­túakat, az ellenséges szán­A N Y S Z O R elő­fordul, hogy külön­ben becsületes, mun­kások, csakhogy elkerüljék a -spicliskedés" látszatát, nem szólnak, ha visszássá­got, helytelen, káros dolgo­kat látnak saját munkatár­saik körében. Pedig sok esetről tudnak, amit régen jelenteni kellett volna a népgazdaság, következés­képp a maguk érdekében. Valamikor rében a munká­sok spiclinek azt tartották, aki elárulta a munkásosz­tály ügyét, vagy az illega­litás esztendejében elárulta a mozgalom vezetőit stb. Messzemenő eltorzítása az a valóságnak, ha most va­laki ^spiclinek" tartja azt a munkást, aki eleget téve a dolgozók érdekvédelmé­nek, leleplezi a lógóst vagy a tolvajt. Figyeljük csak meg. a -spicliskedés" szó­szólói mennyire más hangot ütnek meg, amikor őket lopják meg az öltözőben, vagy más helyen, ök, akik Má- szemet hunynak a közös va­kör" gyon dézsmálása felett, ha saiát tolvajuk megkeresésé­ről van szó, akkor ugyan­csak hivatkoznak a munkás­becsületre, az összefogásra; lezzük őket. Az üzemi tolvajok, az or­gazdaságból és lopott hol­mikból jó haszonhoz jutók, mindenek elótt és alapjá­ban nem az üzemek törzs­gárdáiból kerülnek ki. A hanyagok és munkakerü­lők, a könnyen szerzett pénz rabjai, a munkától ir­tózok azok, aki elsősorban a "közös" dézsmálói. Há­nyat és hányat lepleztek már le az ex-urak rétegé­ből, akik ugyancsak talpra;; szökkentek, mint "dolgozók*;: •1956 őszén. Húzták-vonták az állami vagyont és még huzzák-vonják most is, ha­csak tehetik. A becsületes munkásokét, az egész társa­dalomét dézsmálják; EMCSAK az vét az igazi munkásszo-<> lidaritás ellen, aki vét a munkásérdekek el­len, hanem az is, aki eltűri azt, hogy egyesek büntet­lenül károsítsák az egész népet. A bűnözőket büntet­ni kell, a megtévedteket, az elmaradottakat pedig fel­emelni. Nem kétséges, hogy a párt útmutatásai alapján a kommunisták példamuta­tó tevékenységével, a be­csületes munkások tíz- és százezrei összefogva fel­emelhetik és felemelik az egész munkásosztályt a po­litikai érettség és az öntu­dat olyan magas fokára, amikor majd az üzemi dol­gozók nem bizonytalankod­nak és egyformán értelme­zik a munkásszolidaritást és ekként is cselekszenek; saját hatalmuk érdekében. N' Az emberiség legmerészebb álmai, fan­tasztikus regények lapjainak történetei válnak valóra a mi csodálatos századunk­ban. Mesének tartottuk valamikor Verne, Wells, meg a többiek elragadó leírásait a távolbalátó emberről, a holdutazásról, a Marslakókról és egyebekről. Álom, kép­zclődés? Maholnap megannyi valóság! Ki hitte volna ezt még nem is olyan régen, hogy mesterséges holdak keringe­nek majd öreg Földünk körül, sőt e mi sok-sok évezredet és évmilliót megért bolygónk egyszer még mesterséges társra, másik bolygóra akad? Pedig ez történt. tJj bolygó született, új bolyó rohan hi­hetetlen, felfoghatatlan sebességgel a vi­lágűrben S mint a legújabb jelentések közlik, a pénteken éjjel fellöt szovjet koz­mikus holdrakétáról, a Nap felé tör előre, hogy a Nap mesterséges útitársaként bo­lyongjon emberek által megszabott útján. Az Ember legyőzte, amit eddig még senkinek nem sikerült legyőznie: a Föld vonzóerejét, és óriásrakétáját elszakította innen, hogy ismeretlen, új helyek felé ve­zérelje. Ha az embernek még nem is, de az ember művének, a tudomány gyümöl­csének sikerült kiszakadnia körünkből, hogy millió kilométerekre röpítse a kutató ember fürkésző tekintetét. Mert e rakétá­val valójában ember is utazik, hiszen mű­szerei hűséges jelzéseket adnak a nyomon­követő tudósoknak, hogy majd aztán egy­szer ... Egyszer, s talán nem is olyan soká, maga az Ember ülhessen a gépbe és elindulhasson az egykor Ismeretlen fel­derítésére. «•Tágranyilt szemekkel, csodálattal és meglepetéssel szemléli az egész nyugati világ a holdrakétát« — olvashatjuk a nyu­gatról érkezett jelentések között egy fran­cia hírügynökség tudósítását. S e tudósí­tás egy cseppet sem túloz, hiszen éppen ellenkezőleg, az a valószínű, hogy inkább csökkenteni szeretnék e hatalmas jelentő­ségű eredmény értékét. Ezt azonban még ott, abban a másik világban sem lehet, elhallgatni. S valóban elhisszük e csodá­latot, e meglepetést. Nemcsak azért, mert­hisz mi, akik annyi őszinte tisztelettel ta­pasztaltuk a szovjet tudomány nagyszerű vívmányait, mi is csodálattal telünk el, hanem főként azért, mert a nyugati vilá­got különösen váratlanul érhette az új bolygó útnakindulása. Az ellenségeitől annyit csepült, annyit rágalrnazott ország, amelyről szerették volna elhitetni, hogy elnyomja a tudományt, nem támogatja a kutatómunkát, most íme, turnét új sza­kaszt teremt az emberiség történelmében. Egy nép, amely négy évtizede világító rakétaként robbantotta az emberiség tör­ténelmének egére a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom tüzét, megszabadítva milliókat a földhöztapadtság nyomorúsá­gától, most ugyanaz a szabad nép újabb magasságokba tör. Rakétát lő a csillagos égboltozatra, hogy az emberi alkotóerő hatalmas energiájával végképp szabaddá tehesse a Föld emberét. A világminden­ség kapujához érkeztünk. Talán már ke­zünkben a kulcs, amely megnyitja a ka­put, a Föld kapuját, hogy szabadon köz­lekedhessünk a világűrben. Az új boly­gónak már sikerült. Jelzéseit a földi von­zótéren kívülről küldi... Repül a holdrakéta, s rajta ott a sarló­kalapácsos vörös zászló!... Ez az, ami az örömmel szemben «•>, amely az egész haladó emberiség tiszta öröme — oly sápadtra festi ott nyugaton az arcokat. De nem a nyugati egyszerű emberekét, a munkásokét, parasztokét vagy a tudósokét, hanem csak a hatalom uraiét. Mert mi lesz, ha a szocializmus állama, a proletárok hangja már a világűrt is ost­romolja? Igen, mi lesz? Mi jön még? « kérdezI a nyugati kisember és a nyugati tőkés egyaránt, csak más-más hangsúllyal. Igen, mi lesz, vagy legalábbis mi lenne — foly­tassuk mi is a kérdést —, ha a világ min­den becsületes embere és minden tudósa egyesítené az erejét, hogy ne az atom­bomba, ne a hidrogénfegyver korszerűsiti­sén fecsérlődjék az emberi erő, hanem az emberiség naggyá, óriássá tételét szolgál­juk? Márpedig e kérdésre feleletet kell adni. S a felelet máris ott zeng, zúg a száguldó vörös rakétával, amely új csillagként hir­deti, hogy a forradalommal felvirradt új korszakot nem lehet megállítani. Eszméje, igazsága hegyeken, völgyeken, határokon átszaladva hódítja a sziveket és elméket, mint ahogyan e korszak csodálatos szü­lötte, az első mesterséges bolygó megállít­hatatlanul rohan előre új és új világok felé. Lőkős Zoltán N.P. Béketelep előrehaladásáért • • • Csendesek mek Agye­rekek a téli vakáció örömeit élvezik. A szeged-béketelepi iskola padjai között — de még inkább a kályha körül — most idősebb nők és fér­fiak gyülekeznek. A távoli te­lep kommunistái jöttek el, mert egyre sürgetőbb szüksé­gét érzik, hogy évek múltán ismét pártszervezet legyen lakóhelyükön, tantér- telepi pártszervezet megala­kítását. —. így nem is ismerjük mindnyájan egymást, ki er­re, ki arra van valamelyik pártszervezetben pedig a te­lep életével kellene igazán törődnünk — mondja Bánfi néni, az Ő6z munkásasszony. — Hiányát érzik a kom­munisták, de az egész telep lakosai is a pártszervezet­nek — ezt fejtegeti a városi Várnak még néhány párt- párt-végrehajtóbizottság kül tagot, s így az időt csendes beszélgetéssel töltik. Az egyik idősebb elvtárs azon zsörtölődik, hogy miért nem kezdték már el hamarabb a dötte is. Érvei, indokai a pítja meg Veszetka elvtárs, aki beteges és mégis eljött a gyűlésre. A lakosságnak van­nak problémái, kérdései, ezekkel a pártszervezetnek kell törődnie, s az emberek­nek érezniük kell, hogy a kommunisták képviselik ügyeiket. Maguk a résztvevők el­mem dana k jónéhány olyan ügyet, mely az egész telep fejlődését érinti. Szóbakerűi az utak problémája, a köz­biztonság helyzete, amely je­párttagság szándékait tükrö- lenleg nem kielégítő — mind zik, s visszhangzanak a fel- olyan közérdekű kérdés, Holnap Szegeden megnyílik az ország elsl gyorskiszolgáló háztartási boltja A Belkereskedelmi Minisz­térium, a városi tanács ke­reskedelmi osztálya és a Sze­gedi Kiskereskedelmi Válla­lat együttesen hozta létre Szeged, az ország első gyorskiszolgáló háztartási boltját. Néhány hónappal ezelőtt kezdődött meg az átalakítási munka a Kígyó utcai háztartási boltban S holnap, január 5-én, délben 12 órakor ünnepélyesen ad­ják át az építők az üzletet a forgalomnak. Az új gyorskiszolgáló ház­tartási boltot egyelőre pró­baként üzemeltetik az or­szágban. ha bevált, több he­lyen alkalmazzák. ELEKTRONIKUS HARANG A Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézetében elkészült a világ első elektro­nikus harangja. Muszka Dániel és Kovács Károly tudományos kutatók konstruálták az érdekes szerkeze­tet, amely a Fogadalmi templom háború­ban tönkrement egyik nagy harangjának hangját pótolja majd a szabadtéri játé­kok idején. A szerkezet által kibocsátott elektromos hullámokat erősítőkön keresz­tül hat hangszóróhoz vezetik majd, E (Tóth Béla felv.) így tökéletesen pótolják a hiányzó ha­rang hangját. Az egyedülálló találmány iránt országo­san, sőt remélhetően világszerte is nagy érdeklődés nyilvánul meg. A METRIMPEX már bejelentette igényét, hogy külföldön is adhasson el a gyártásra kerülő példá­nyokból. Szombaton egyébként Szegeden híradó­filmet is készítettek a találmányról. Ro videsen a moziban is láthatjuk és hall­hatjuk ezt az érdekes szegedi készüléket. szólal ásókban. Elmondják a kommunsták, hogy szükséges a pártszer­vezet tevékenysége a dolgo­zó emberek körében. S ma­guk is meggyőződtek arról, mellyel a pórtszervezetnek foglalkoznia kell. A kommunisták ^ vállalják a béketelepi közös­gUK is iMggpwmes arrou ség ügyes-bajos gondjait, irá­hogy ahol nincs Pártszerve- nvítás6át ^ ^eWt s ecv­zet, ott az ellenseg vakme­rően előbújik. nyitását és nevelését, s egy­hangúan kimondják: a mai nappal megalakítják a kerü­— Ilyesmit aztán nem tűr- Ieti pártszervezetüket. A hetünk — jegyzi meg az idos frissiben megválasztott veze­kommunista, Rácz László — tőséget már feladatokkal ie A pártszervezetben összeko- megbízzák: vegyék fel a kap­vácsolódunk, nagyobb súlya csontot a felsőbb pártszer­lesz a szavunknak, szorosabb vekkel, a kerületi és a me­kapcsolatot építhetünk ki az gy^ tanáccsal, a hatóságok­emberekkel. kai, gondoskodjanak az át­helye- i6azolásokr°1, dolgozzanak ki ! _ munkatervet és bízzák meg a tagságot feladatokkal. — Ugy van! t többiek s Kása Ferencné pedig még hozzáfűzi: — Ha megalakítjuk a párt­szervezetünket, akkor gon­doskodnunk kell különböző ismeretterjesztő előadásokról, tanácsadásokról, filmvetíté­sekről és pártnapokat ie kell majd rendeznünk. — Mozgalmasabb volt az élet, s az emberek is bizako­dóbbak voltak, amikor évek­kel ezelőtt működött a párt­Béketelep életében jelentős fordulat állott be: az új év első napjaiban a dolgozók érdekében megkezdte műkö­dését a város tizedik kerületi MSZMP alapszervezete. K. m. — A Csongrád megyei Álla­mi Erdőgazdaság egymillió 250 ezer forinttal túlteljesítette 1957 szervezet — veti közbe Lajos 58_as gazdasági évének terv­Sándor tsz-tag. — Ha vala- előirányzatát. A tervezett SEB mi bajuk, vagy kérésük volt, ezer forintos nyereséggel seem­eljöttek hozzánk. Jobban ha- ezer forintot értek elA ladt még a termelőszövetke- SIéP eredményeket elért dotgo­zetünk is. Közösen megbe- z6k vállalati nyereségrészesedés széltük a tennivalókat a ée jutalom címén őszesen 7S pártszervezettel, segítettük ezer forintban részesültek, egymást. Magam is amellett vagyok, hogy még ma ala­kítsuk meg a pártszerveze­tet. Egyre több az érv a meg­alakulás mellett, s a szavak a tenniakarásról tanúskod­nak. — / z smbereh, az egész telep érdekében szükség van itt a pártszervezetre — álla­Azonnalra felvessünk asztaloaszerelö és fényező (lehet nő Is) szakmunká­sokat Szegedi Bútorgyári Lenin körút 25.

Next

/
Thumbnails
Contents