Délmagyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-25 / 21. szám

4 Vasárnap. 1959. január 25. r~ SZEGEDI Tá/őeszéd az esiéően Efönnyü dráma, éjféli vallomás, és így tovább. Valami hangzatos elmet lehetne adni, dehát ez nem költött dolog. Kinéztem az ablakon a sötétbe. Senki se tudta, hogy kinézek, én is csak hangjukat hallottam. Ha már hallottam, végighallgattam, az ember ne szalassza el kél viaskodó lélek hangjait. — Emlékezz vissza, csak emlékezzi — Hiába, ma már más vagyok. — Nem vagyok slágerben nó, hiába súgod, mondod és kiabálod, hogy váljunk el mosolyogva, nem lehet. Én éló vagyok. Fáj a szivem és ha elmegyek, holnap már nem akarsz megismerni. — Nem igaz, vagyis... Mindegy. Ezek szavak. A szavaknak semmi súlyuk. Mondhatsz amit akarsz, a helyzeten semmi sem változtathat. Csend. A fák némán állnak, ók is. Egészen siket az éjszaka, villamos sem zúg, pedig még közlekedik valahol. — Semmi sem változtathat. Sím i szeretnék. — Ne sírj. Nem érdemes Én csak egy férfi vagyok, ne vedd komolyan. — Jaj, nem tudom, hogy bírom ezt hallani, ne haragúd* nem fogok kiabálni, ez az utca olyan most, mint a tengerfenék. Itt állunk egy hajóroncs fenekén, kétszeresen bezárva, fejünk felett az óceán. — Eh, regényes vagy. Szervusz. Megcsókoljalak? — Csókol) meg. És maradj velem. Én már soha nem lehetek másé. Ha meg is történik, csaló leszek, halott leszek. Csók. Az árnyak sokáig összehajolva állnak. — Most megyek. Mennem kell. Várnak. Most durva vagyok, sebész, vagy mint a sintér, mindegy, de ez jobb. Nem bánom, ha megútálsz, legalább kigyógyulsz belőlem. — Istenem, hát nem látod, hogy nem lehet? Ha levágják mind a két lábamat, érzéstelenítés után, azért el tudom én felejteni a két elveszett lábamat? Én nem számítok élőnek nélküled. De hiába magyarázom, ezt csak nő érti meg, aki szerelmes volt. Csak az. Most mi lesz velem? Halk, ijesztően kietlen, didergő ez a női hang. Mit mond a fickó? Mit? Elmegy? — Nézd szivem, már éjfél, nem rétestészta ez. Na, pá. — Elrohan, csattog cipője a téglajárdán. Magas, fiatal és elszánt fickó, egy pillanatra feltűnik a sarki lámpa fénykörében, ketten nézzük a nővel. Ezek a legrosszabb farkasok. A nő lassan elindul ellenkező irányba és eltűnik az utca fekete torkában. Szememet belefúrom a mélységbe, de semmit, semmit sem látok többé. Mi történt vele? Ha megtudnátok, mondjátok meg. Ez a férfi csak betegség volt, árnyék, tévedés. Ezt szeretném hallani. Mert annak a lánynak olyan meleg hangja volt, úgy tudott kérni, igazat mondani, tűrni. Boldog anyának született. VINCZE ANDRÁS JMM (Jt: a Végtelen A csillagok csak nézték társukat: — Micsoda frissebb jövevény az ott, mely náluknál is fénylőbben ragyog s az égi úton vizslaként kutat? Hová és meddig? — Üt a Végtelen! Minden ízemben ezredév remeg s fontos hírt bíztak rám az emberek: egész lényem, hogy ők vannak velem. n. A sárgolyó hát elindult vele roppant egekkel végső pörbe szállni: a mérhetetlent venni birtokul, amelyből annyi istenarc fogant, ahány félelmet ösztön és tudat csak szülni tudhat szolgának s urának, egyszerre félni s félemlíteni, míg egy is van, ki élve-halva lázad m. Kering a bolygó, új csillag az égen a győzni vágyd ember örökében, vetítve fényét s árnyát holnapoknak netán, ha újra halni kéne értük, miként a máért és a tegnapért, míg álma égő, szent nyomába ért újfent és újra fáradatlanul az alkotó, a homo sapiens. IV. A végtelennel küzd s okul az ember, hogy megkaphassa mindenféle jnssát, a kenyeret, s a csillagokat ls, a szerelmet, a barack mosolyát, a csöndet és a gépkolosszusok olajban-vérben érett erdejét, a szivárványt s a zúgó tengerek aranyát-kékjet Naptól fölkelőben, mert egyetlen cs jogos örökös, ki elkövetel mindent mindenütt már rommá, iszonnyá vált világok kihűlt tetemű isteneitől. LffdI Ferene Qai, meitjzt oayy. Jaj, messze vagy! — S én mindig ekkor érzem mily több nekem mindennél két szemed, hisz távol éjek csillagrendszerében zord felhők közt is újra meglelem. S ha meglelem: e néma fénybogárka biztat tovább ls, bórhol-messze vagy; mint hú szemed, ha rám rohant a bánat: »Ne félj kicsim, csüggedni nem szabadiMert nem szabad, — de oly nehéz megállni, hogy el ne sírjuk csüggeteg magunk' ha megfáradtan, reszkető inakkal nincs kéz, amelyben megkapaszkodunk. Hol megkapaszkodunk, ha csalfa képek, s illúziókért biztos Volt alól az ingoványos Lesz felé letértek már lépteink, — a bokros fák alól... ,.:S e fák alól Itt, zúg a szél, belém rág, csörögnek fönn a zúzos jégcsapok... > Oly kínosak e hosszú, néma séták, e társak közt oly társtalan vagyok! Magam vagyok, - Ti messzi, s itt a fagy kemény vetítővásznán néma film pereg: szemedben halk mosoly, (kinn este van) s a párnák közt két angyal hempereg... A két gyerek. Időnként felriadva kérdéseik (kinn léptek, elhalók) felrebbennek, majd visszahullanak. — a mozdulatlan ajtót faggatók..: Oly megkapók! S én így becézgetem csöpp szájukon miként zenél a szó? ., így elszakadtam, távol tőletek, míg fáj a fagy, — s pillámra hull a hó. ANDRÁSSY LAJOS SZEP. SZO Ady Endre a „magyar Moszkváról" Kél •lf«lejt«lt szegedi vonatkozású Ady-dokumentum — Újabb adatok a költő szegedi kapcsolataihoz KÖNYVESPOLC Bolgár Bojan: SZODOMA KAPUSA A világcsavargó Arabovot a háború húsz év után hazasodorja Szófiába, ahol — képzettség hiányában — egy nagy bérház portása lesz. Ezt a házat — Arabov, a regény főszereplője nevezi el Szodomának — a pusztulásra ítélt középosztály képviselői lakják. A nyugdíjas zenetanár, a germanofll kereskedő, a részvényei osztalékából élő tőkés, a korlátolt tisztviselő és az élveteg szépasszony — mindmegannyi típusa a nagy város életének. Adx Endre szegedi kaP" Aay nnare csolataival) városunkban tett látogatásaival, szerepléseivel és a szegedi nagyokkal, főként Tömörkénnyel és Juhász Gyulával való barátságával e hasábokon már foglalkoztam (Délmagyarország, 1953. nov. 22. és 24.), s cikkeim külön is megjelentek "Ady Endre kapcsolatai megyénk városaival" c. füzetemben, 1954ben Az ott föltárt adataimat Juhász Antal a Tiszatáj 1958 januári számában megjelent hasonló tárgyú cikkében egy új adattal megtoldotta, de ennek fele tévedés. Én annak idején bizonytalannak tartottam Juhász Gyulának azt az állítását, hogy Ady a várad! kanonokok ellen írott cikkével -kiérdemelt* háromnapi államfogházi büntetését Szegeden töltötte, ezért inkább hallgattam róla. Juhász Antal elfogadta nagy névrokonának alig fölróható tévedését. Juhász Gyula ugyanis rosszul emlékezett. Azóta Hegedűs Nándor »Ady Endre nagyváradi napjai* című gyűjteményéből (1957), a Nagyváradi Napló 1902. júl. 23-i száma alapján már biztosan tudjuk, hogy Ady párbajvétség miatt kapott ötnapos büntetését töltötte e napokban a szegedi államfogházban. Az izgatás miatt kapott három napot csak egy év múlva, 1903 jún. 6-án kezdte letölteni — a nagyváradi fogházban! Ady szegedi kapcsolatait azonban azóta mi is megszerezhettük néhány új adalékkal. így elsősorban Ady Endre válogatott leveleinek Bella György gondozásában megjelent kötete alapján (1956) a Juhász Gyulával való összekoccanásra, a "dukduk afférra* vonatkozóan, s egyéb szegedi kapcsolataira találunk adatokat. Érdekes például, hogy a híres román nacionalista politikus, Ady tisztelője 1912-ben a szegedi államfogházból írt levelet Adynak! Az Ady-prózák kritikai kiadásából (1955) főként Dankó Pistáról írott cikkel szegedi vonatkozásúak. Érdekest hogy Móra nraeites, Ferenc, akinek radikális politikai nézetei sokban rokonok Adyéval, alig írta le Ady nevét. Magyarázatát bizonyára Móra esztétikai fölfogásának és ízlésének sajátos, konzervatívizmusában, a modernséggel, a századeleji költői forradalommal szembeni tartózkodásában kell látnunk. Ismeretes, hogy a pályáját lírai költőként kezdő Móra költészetében az Aranyt követő, népies-nemzeti irányt tartotta példának, éppen azt a Vargha Gyula, Szávay Gyula, Kozma Andor stb. nevével jelezhető akadémikus költészetet, mely ellen Ady korszakos harcát vívta. Innen érthető, ha Ady egy ízben Mórát is megtámadta. A Budapesti Napló 1906. márc. 25-i számában "A szamár Gorkij" című cikkében (a cím ne tévesszen meg bennünket, nem Gorkij-ellenes, ellenkezőleg: Gorkij naívságát akarja csak jelölni a meghökkentő jelzővel, de rokonszenvvel és némi öníróniával íródott a cikk!) egyebek közt azt írja Ady, hogy a haladó irodalom háttérbeszorulásával "a mórák és pósák végleg elhatalmasodnának rajtunk ...« Móra költészetének 1906-ig megismerhető alkotásai érthetővé teszik Adynak ezt az erős, irodalompolitikái indokoltsáeű kritikáját: mi már tudjuk, hogy az igazi Móra, a prózaíró és a publicista még csak ezután bontakozott ki, s így Adv akkori bírálata nem általánosítható Móra egész életművére, s csuoán irodalomtörténeti jelentőségű. De talán egyik kulcsa Móra Adyval szemben való idegenkedésének. Ady szegedi kapcsolataihoz számítjuk a jeles könyvgyűjtő, Móra és Juhász barátja, Szalay József, a literátus szegedi rendőrfőkapitány híres gyűjteményének azóta már elkallódott Adyrelikviáit is. Ady utolsó szegedi látogatásakor így dedikálta a Vér és arany című kötetét: *Lármás könyvét csöndes melankóliával gondolva a régi lármára — nem adja, csak betintázza a legkedvesebb és legrokonabb főkapitánynak, Szeged, 1917. kor írta Ady a Budapesti Napló 1905. augusztus 29-i számában "Egy vándorgyűlés" című vezércikkét, amelyben az első orosz forradalomról, mint "felséges: gyönyörű nyugtalanságról* beszél és Szegedet »magyar Moszkvának" nevezi. Ez az elnevezés ettől kezdve szállóige lett: Juhász Gyula is nemegyszer leírta. Végül egy elfelejtett Adylevelet is közlünk a szegedi Színházi Újság 1919. február 2-i száma nyomán. A levél címzettje, Ivánkovics Imre, a Színházi Újság akkori szerkesztője volt. Ady halála ADY ENDRE: Egy vándorgyűlés (Rásxlat) A magyar Moszkvában orvosok és természetvizsgálók seregeltek össze. Szeged volna ez a magyar Moszkva, ha igaz. És harmincharmadik vándorgyűlésük ez már a Szegeden összegyülteknek. Ez feltétlenül igaz. A trikolórokat ezúttal a Tudomány vonatta Szeged palotáira. A bankett ezúttal sem maradt el. Ám a banketten arról estek szépséges szavak, hogy új tudományos fókuszokat követel a magyar tudományos élet. Moszkvákat Szentpétervár mellé. Orosz szociológusok, derék gondolkozók állítják, hogy az óriási orosz társadalom mai felséges, gyönyörű nyugtalanságát az ó-muszka Moszkva csinálta. A lokálpatrióta hiúság már régen kacérkodik Szegeden azzal a gondolattal, hogy Szegedre a nemzeti főváros szerepe vár. Bárcsak sikerülne Szegednek magyar Moszkvává lennie. Az ó-muszka, a konzervatívnak hirdetett Moszkva megcsinálta a világ legpáratlanabb cselekedetét. Hamisítatlan oroszságát szembeállította Szentpétervár kozmopolita hivalkodásával s a nagy vetélkedés eredménye az lett, hogy Moszkva ma tudományosságban, kultúrában legeurópaibb helye Oroszországnak. Örök bizonyságául annak, hogy a nemzeti ortodoksziának is csak egy útja van: a civilizáció. Mindez azonban ma még csak enyelgés egy önkényes elkeraszteléssel. Szeged nem a magyar Moszkva. A Szegeden összegyülteknek pedig nincs okuk ujjongásba törniök. Harminchárom: ez valóban tiszteletreméltó szám. Tiszteletre méltó az a munka is, amit a tudomány népszerűsítéséért a magyar orvosok és természetvizsgálók végeztek. De a harmincharmadik vándorgyűlésen is nem újra és újra a régi sirámok hangzanak fel? Grósz Emil a néhai nagyatyjának hetvenes igéjét citálja Szegeden: — Mutassuk meg, hogy nem csak disputálni és mulatni tudunk! (1905) szeptember 29. Ady Endre." (Közli a Délmagyarország 1940. dec. 15-1 számának a Szalay-hagyatékot ismertető cikke.) Egy másik verseskönyvét így ajánlotta ugyancsak Szalay nak: »Szegeden, igaz örömével a találkozásnak, nagy barátsággal, szeretettel. 1917. szept. 29. A. E." (Ez utóbbiról a Magyar Bibliofil Szemle 1924. évfolyamának 72. lapja ad hírt, ugyancsak a Szalay-gyűjtemény ismertetése során.) Ugyaninnen tudjuk meg, hogy a költő "őszben a sziget« c. versének eredeti kéziratát is Szalay őrizte. Az Árverési Közlöny 1939 októberi rendkívüli számából, mely Szalay könyvtára első részének jegyzékét adja, kitűnik, hogy birtokában volt még Ady sajátkezű képeslapja is, melyet hozzá Intézett a költő. A Délmagyarország 1927. dec. 25-1 számában a még kiderítendő (n - s) jelek alatt egy kortárs emlékezett Ady szegedi napjaira. Ha kritikával fogadjuk is, föltehető, hogy az egy-két évtizedes távlat még nem torzította el túlságosan a valóságot. A cikk arról mesél, hogy a váradi és szegedi újságírók gvakran összejártak, s ilyen látogatások során Ady ls nemegyszer megfordult városunkban. "Hajnalig tartó barátkozások a Próféta udvarán és benn az aranycirádás, oszlopos nagytermében, a riporterek víg társaságában. Nem maradhattak ki a programhói a Tiszaparti kis kocsmák sem, jnyjejaugusztusában a max" gvar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlést tartottak Szegeden. Ekalkalmából tette közzé a költő hozzá írott levelét. Mint elmondotta, Adyhoz azzal a kéréssel fordult, hogy adja engedélyét versei ADY ENDRE LEVELE IVÁNKOVICS IMRÉHEZ Kedves Barátom! Köszönöm jelentkezésedet s minden habozás nélkül bizalommal vagyok hozzád. Verseimmel rendelkezz Zeneország minden ereje és hatalma szerint. Érdekes baráti köröm nyert a te — így meszsziről furcsának tetsző, de — értékes figuráddal. Máriaqrün, 1913. VI/22. 1 Üdvözöl Ady Endre megzenésítésére. Erre kapta e választ. Ady szegedi kapcsolataira vonatkozó ismereteink még bizonnyal tovább bővülnek, Nem öncélú ez a kutatás, mert amellet, hogy Ady szegedi híveire, itteni táborára kapunk újabb és újabb tanulságos, városunk haladó tradícióit gazdagító adalékokokat, bizonyára — bármily kicsiny téglákkal — hozzájárulhatunk ezzel az Adyéletmű egészének alaposabb, minél sokoldalúbb megismeréséhez. r» i*