Délmagyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-25 / 21. szám

3 Vasárnap. 1959. január 25. Kérem a panaszkönyvet! „Lehetetlen állapot 99 N em a Hungária Cuk­rászda, vagy a Csong­rád megyei Gépkocsi­közlekedési Vállalat panasz­könyvét kérem, bár ezt is megtehetném. Abba hiába is írnám panaszom. nagyon kevesen olvasnák, hiszen még azok sem lapozgatják, akiknek ez a feladatuk. Kü­lönben is panaszaim nem egyedülállóak, százan és százan tapasztalják. Vegyük csak sorra őket. Mióta az idő »vasfoga« bekergette me­legebb helyre a sétányokról a különben sétálós kedvűe­ket, és a szenvedélyes pa­donülőket, esténként ugyan­csak »telt ház* van minden belvárosi presszóban. Szom­baton, meg vasárnap közel­harcot kell vívni a zenés szórakozóhelyeken egy-egy asztalért. Ezt a megjegyzést hallani a Kübekházára és Tiszaszi­getre menő autóbuszon is, ahol szinte rendszeressé vált a túlzsúfoltság, amelyből rendszerint nézeteltérés is támad. "Lehetetlen állapot — mondják a kübekiek —, hogy a szöregiek olyan urak lettek, hogy a két sarakkal arrébb lévő pékhez is bu­szon járnak«. "Mit vitatkoz­nak — válaszolnak a szöre­giek —, azért van az autó, hogy utazzunk rajta«. Szombaton és vasárnap, de még hétközben is a mo­zilátogatók sűrűn panaszol­ják a "lehetetlen állapotot*. Már azt, hogy nem lehet olyan jegyet kapni, amilyent akarnak. Szóval, ezeket aka­rom én is panaszolni. Itt azonban közbeszólhatna bár­ki: ugyan kérem, ezek nem a panaszkönyvbe valók. Az igaz, hogy az ilyen jellegű panaszokat nem szokták fel­jegyezni, de annál többet be­szélnek róluk. Sót néhányan határozottan felróják mind­ezt államunknak magánbe­szélgetéseik közben. Miért ne írnánk hát le e panaszo­kat az újságba is?! T ávol áll tőlem; hogy bármit is letagadjak, vagy lefaragjak a "hiányosságokból*, ahogy ezt egy idő óta "sajátos nyelven* nevezzük. Nem akarom tótágast állítani a lényeket, s valami jónak fel­tüntetni azt, ami rossz, vagy amit még nem tudunk meg­valósítani. Hiába is tagad­nám a panaszokat, hiszen együtt éltük, vagy éljük át valamennyit. Mégis a pana­szok megértésénél valamire fel kell hívni a figyelmet, amiről a továbbadok, a "transzformátorok* bölcsen hallgatnak. Abban a megállapításban, hogy "ilyen jellegű pana­szokat nem szoktak a pa­naszkönyvbe irni*, az is ben­ne van, — ha kevesen mond­ják is ki, — hogy a mi pa­naszaink nem olyanok mint a régiek. Vajon ez azt je­lenti, hogy ezek az új pa­naszok a népi demokratikus, a régiek pedig a kapitalista panaszok? így is mondhat­juk. Nem kell valami tudo­mányos elemzés a bizonyí­táshoz. Nézzük csak a leg­általánosabb panaszunkat: a lakáshiányt. Az igénylők pontos nevét, lakcímét is hosszan sorolhatnák a városi tanács illetékes osztályán. Akkor sem hazudunk, ha azt állítjuk, hogyha rövid időn belül kétezer lakást tudnánk biztosítani, az is kevés lenne. Valamikor a lakással kap­csolatos újsághirdetések többnyire kiadó lakásokról szóltak. Ez még akkor volt, amikor az egyszoba-konyhás lakásban »jól megfért« egy munkáscsalád a megnősült fiú feleségével, vagy a férj­hez ment lány férjével és az unokákkal együtt. Azóta nagyot fordult a kerék! Nőttek a mun­kásigények, mert nőtt a ke­reseti lehetőség és biztonsá­gossá vált a munka, az élet. A panaszt ezzel elkönyvelni természetesen nem lehet, már csak azért sem, mert ha építettünk is az utóbbi esztendőkben több száz la­kást Szegeden, még mindig nem építettünk eleget. jT Ujunk csak meg azon­ban itt egy pillanat­ra. Nem olyan ter­mészetes dolog ez, mint aho­gyan hangzik. Az utóbbi időben több ezer emberrel szaporodott a város lakóinak száma. Ezek pedig nem a maguk építette házakba köl­töztek, hanem lakást igényel­tek, vagy az igénylők sorát növelik. így vagy úgy ki­szorítottak sok jogos lakás­igénylőt, közvetve, vagy köz­vetlenül több munkavállalót is. Ezzel megteremtették az újabb panaszokat Ha bi­zonytalan lenne a munkás­élet, vagy nem lehetne meg­élni az iparban, nem szivá­rogtak volna a városba ezek az emberek. Az az igazság, hogy a megnövekedett váro­si lehetőségek, a kulturál­tabb életviszonyok csalogat­ták őket. És akik nem jutot­tak lakáshoz, de munkát kaptak, most reggel autó­buszon járnak be a város­ba, este pedig vissza a fa­lujukba. S már itt is az újabb panasz: zsúfoltak az autóbuszok és ez "lehetetlen állapot.* Az idősebbeknek azt sem kell bizonygatni, hogy a »régi jó világban*, 15—20 évvel ezelőtt, amikor három mozi volt Szegeden, ugyan­csak kongott az ürességtől egész héten, legfeljebb csak vasárnap volt némi látoga­tottság. Most viszont az üzemi filmvetítések, a 6—7 flem oszlott fel a kommunisták szegedi pártja<< — írja 9V * a Friss Hírek című szegedi napilap mai számában. Néhány héttel ezelőtt ugyanis az a hír terjedt el, hogy a pártszervezet megszüntette működését, de a lap közli, hogy cáfoló közleményt juttattak el a szerkesztőségbe. Az újsághír így folytatja: »Amikor ezt a téves hírt megcá­folják, egyben értesítik elvtársaikat, hooy új párthelyisé­gük Maros u. 8. szám alatt van, ahol szemináriumi elő­adásokat tartanak*. A Vörös Űjság mai száma «Nyissátok ki a kapukat-< címmel közli, hogy a KMP a budapesti proletariátus szá­mára kiadta a jelszót: -Köztulajdonba a házakat/* Bár a mozgalmat a kormánynak sikerült elnyomnia, mégis je­lentős mértékben növelte a kommunista párt befolyását a munkások között. A Károlyi-párt kettészakadt. Az összes miniszterek, államtitkárok kiléptek a pártból, amelyben most már csak a jobboldali frakció tagjai, Lovászy Márton hívei marad­tak. Lovászy újból elnök lett és új programot adott, han­goztatva, hogy a párt a magántulajdon elvén áll. A Ká­rolyi-párt régi, radikális tagjai, Hock János vezetésével új, ún. »függetlenségi-szocialista« párt szervezéséhez láttak. A szegedi Munkástanács »>Figyelmeztetés a templom­ban politizáló papokhoz« címmel fölhívást bocsátott ki, melyben kilátásba helyezte, hogy a prédikáció leple alatt ellenforradalmi izgatást kifejtő papok ellen megtorló in­tézkedéseket tesz. I Közös magyar—francia hivatalos vacsora volt a Tisza Szálló éttermében. Boblet ezredes fölköszöntöt mondott a magyar—francia barátságról. A néptanács fölemelte a színházi helyárakat. Hollós József »Vallomás* címmel cikket írt a Délma­gyarországban, s ebben csalódásának ad kifejezést, hogy a szesztilalom enyhítését éppen a Munkástanács kezdemé­nyezte. művelődési otthonban vetí­tett filmeknek is sok néző­jük van. Néhány napja a régi világ egy jellemző fi­gurája, az ószeres kopogta­tott be lakásomba: Van-e valami használt dolog el­adó? Ahol gyerekek is van­nak, mégha "stafétaszerű­en« hordják is a ruhát, ci­pőt, a legkisebbről mindig marad használható ruha. Hiába ajánlottam azonban neki, csak ekként válaszolt — »Mit gondol, ki vesz ma már ócska ruhát.!* Ettől ugyan felkopik az ószeres álla. Adjon használt bú­tort, vagy szőnyeget, azt szí­vesen megveszem. — Ki vesz ma ócska ruhát? Ennek ikertestvére egy másik kér­dés: ki adott el ócska ruhát a múltban? Az »uraságtól* levetett kabátot a munkás­körökben jól ismerték a múltban. De olyan eladó is akadt, aki tavasszal azért adta el felöltőjét, hogy nyá­rit vegyen, vagy éppen ke­nyeret vásároljon családjá­nak. Ilyen és ehhez hasonló pa­nasza volt a múltban a gyá­ri munkásnak. Most vajon miről panaszkodnak az üze­mekben? Az Üjszegedi Ken­der- Lenszövő Vállalat ve­zetői arról panaszkodtak néhány napja, hogy nem vi­szik a textilutalványokat a dolgozók, pedig 1957 és 1958 januárjában ugyancsak tüle­kedtek érte, s a boltoknál is sorban álltak az utalvány beváltásáért. S mit monda­nak a munkások: ráérünk, tele vannak a boltok, ha ma nem vesszük meg, meg­kapjuk holnap is. A gondok, s velük együtt a panaszok életünk fejlődésével nem tűn­tek el. Vannak és lesznek és nem is mindig ok nélkül. De ezek a panaszok általá­ban nagyon hasonlítanak arra, amikor a volt falusi, vagy a móravárosi ember, aki pincelakásból a Kárász utcába költözött, panaszko­dik, hogy szokatlan neki a lépcsőmászás. Az első eme­letre még felkocog, de ha a második emeletre kell mennie, a harmadik héten már méltatlankodik: Lehe­tetlen állapot. "Ha a tőkés tulajdonos nem csináltatott liftet, a KIK már igazán megcsináltathatta volna!« — Majd erre is sor kőül, de a lift helyett most a laká­sok építése fontosabb. Nagy Pál Dr. Rusxnyák István kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Rusznyák Ist­ván akadémikust, a Ma­gyar Tudományos Akadémia elnökét, 70. születésnapja al­kalmából eredményes mun­kássága elismeréséül, a Munka Vörös Zászló Érdem­rendje kitüntetésben részesí­tette. Szeged állami ipara 101,7 százalékra teljesítette 1958. évi tervét Néhány napja jelent meg a Központi Statisztikai Hivatal jelentése az 1958. évi népgazdasági terv teljesítéséről. Ebben a jelentésben már benne volt Szeged minisz­tériumi és helyiipari üzemeinek tervtel­jesítése is, amelyekről a statisztikai hi­vatal szegedi igazgatósága szombaton tá­jékoztatta szerkesztőségünket. A tájékoztató szerint Szeged állami ipara 101,7 százalékra teljesítette tervéit, ezen belül a minisztériumi vállalatok 101,4, a helyiipari vállalatok 105,5 százalékos teljesítést értek el. Az előző évhez mérten 150 millió fo­rint értékű áruval termeltek többet üzemeink, ami mintegy 10 százalékos növekedést jelent. A termelékenység 1958-ban 4 százalékkal növekedett a szocialista iparban. A mi­nisztériumi vállalatoknál 5,1, a helyiipar­ban 2,7 százalékkal emelkedett, míg a szövetkezett iparban 5,4 százalékkal csök­kent. A szövetkezetekben a munka terme­lékenységének csökkenését az vonta maga után, hogy a sorozatgyártásról jórészt át­tértek eredeti feladataik ellátására, a la­kosság szükségleteinek kielégítésére. Általában a termelékenység 1954-hez • mérten 11,5 százalékkal emelkedett. A 20 minisztériumi vállalat közül 6, a helyiipari vállalatok közül 3 nem teljest-: tette tervét. Elismerésre méltó a helyiipar termelési eredménye, mert a tervezettnél kevesebb munkáslétszámmal érték el. Szé­pen alakult az egy főre eső termelés is ebben az iparágban. A termelés növelé­séhez hozzájárult az is, hogy az üzemek több munkást foglalkoztattak, mint az előző' évben. 1958-ban 20 375 munkást és alkalma­zottat foglalkoztattak Szeged üzemei­ben. A munkáslétszám közel 1000 fővel volt több, mint 1957-ben. Az átlagkereset tovább emelkedett Szegeden. Az előző esztendőben 1246 fo­rintos volt, most 1958-ban pedig 1264 fo­rint. A keresetek 1954-hez mérten 400, 1956-hoz viszonyítva pedig 240 forinttal nö­vekedtek. Jelentős jogtudományi gyűjtemény A Szegedi Tudományegye- tet. Olasz nyelven írt ta­tem Állam- és Jogtudomá- nulmányt a kiadványba dr. nyi Kara tudományos kiad- Pólay Elemér egyetemi ta­ványainak sorában kiemel- nár az ókori Róma nemzet­kedő jelentőségű a közel- közi kapcsolatait rendező múltban megjelent kötet. Ez jogszabályok jellegéről, és azokat a ünnepi dolgozato- azoknak a római jog rend­kat tartalmazza, amelyeket szerében elfoglalt helyéről, a kar tagjai, a budapesti és A nemzetközi vonatkozá­pécsi testvérkarok nemzet- sú munkák mellett helyet közi jogi professzorai, s az kaptak a kötetben államjo­oktatói működésének ötven 0», államigazgatási- és pénz­éves jubileumát ünneplő dr. ügyi-jogi, büntető eljárás­Búza László akadémikus jogi, munkajogi és jogtörté­több jeles fiatal tanítványa »eti tárgyú értekezések is. készített. Ezzel is kifejezik Ezek a következők: dr. Ko­nagyrabecsülésüket a neves vács István egyetemi tanár: szegedi egyetemi tanár öt- "A magyar közjogi pozitiviz­venéves, eredményekben gaz- mus és Búza László első mo­dag oktatói és tudományos nográfiái*; dr. Martonyi Já­munkássága iránt. nos egyetemi tanár: "A köz­Előszót dr. Martonyi Já- szolgálati jogviszony kelet­nos, a jogi kar dékánja írt a kezése*; dr. Szabó József kötet elé, amely az ünnepelt egyetemi tanár: "A pénzügyi szaktárgyának megfelelően - ellenőrzés fejlődése a ma­több nemzetközi jogi vonat- gyár jogban*; dr. Bólya La­kozású tanulmányt tartal- jos egyetemi tanár: -A tár­maz. Dr. Antalffy György, gyalás bírósági előkészítésé­a Szegedi Tudományegyetem nek formáiról, alanyairól és rektora "A rabszolgatartó egyéb eljárási szabályairól Athén nemzetközi kapcsola- a büntető eljárásban*; dr. tai« címmel írt francia nyel- Nagy László egyetemi tá­vén tanulmányt. A továbbiak- nár: -A munkajogviszony, ban dr. Hajdú Gyula, a bu- mint a munkajogi anyagi dapesti Eötvön Lóránd Tu- felelősség előfeltétele*; dr. nyi Béla, a pécsi Állam- és Maday Pál egyetemi docens: Jogtudományi Karán a nem- "Árendás jobbágyok szerző­zetközi jog professzorának déses formulái a mindszent­"Kolonializmus és neutraliz- ányási uradalomban*, s vé­mus« címmel a gyarmati gül dr. Both Ödön egyetemi rendszer és -a semlegesség adjunktus: "Szemere Berta­kérdéséről írott munkáját, lan belügyminiszter nemze­dr. Herczeg Géza, az Állam- tiségi politikája 1848 nyarán, és Jogtudományi Intézet Dr. Nagy László és dr. Sza­munkatársának "A pozitiviz- bő József német, illetve an­mus kérdése a mai nemzet- gol nyelven írta tanulmá­közi jogtudományban*, dr. nyát. A kötet valamennyi Horváth Róbert egyetemi lvű tanulmányát tanarnak »A nemzetközi sta- , ... tisztikai együttműködés ki- orosz es Lancia nyelvű tar­fejlődése*, dr. Nagy Károly talmi kivonatok kísérik, tanársegédnek "Az analógia és a joghézag kérdései a nemzetközi jogban*, dr. Papp Ignác tanársegédnek "Az ál­lam meghatározása és a nemzetközi jog«, s dr. Vitá­nyi Béla, a pécsi Állam- és Jogtudományi Kar nemzet­közi jogi professzorának "Az államnak más állam jogha­tósága alóli mentességére vonatkozf elméletek* című dolgozatait tartalmazza a kö­Megalakult az 1959. évi szegedi ipari kié lítás és vásár előkészítő bizottsága Szombaton, tegnap dél­előtt a városi tanács ipari osztályán megtartotta ala­kuló gyűlését a szegedi sza­badtéri játékok alkalmával rendezendő ipari kiállítás és vásár előkészítő bizott­sága. A 15 tagú bizottság a tanács ipari osztálya mellett társadalmi szervként mű­ködik majd. A kiállítást és vásárt a Horváth Mihály és a Deák Ferenc utcában, az Építő­ipari Technikum helyiségei­ben és udvarán, a Fáklya Mozi kerthelyiségében, az Iparcsarnok udvarában, a Kamaraszínház nagytermé­ben és előcsarnokában ren­dezik meg. A Juhász Gyu­la Kultúrotthon udvarát vi­szont vendéglőnek alakítják át a vásár idejére. A kiállítás és vásár kü­lön érdekessége, hogy a sze­gedi papucs, a szalámi és paprikakészítés módját a vásár látogatói a helyszínen is megtekinthetik. Ujabb árucikkek drágultak meg Franciaországban A franciaországi drágasá­gi hullám krónikájának legújabb híre a francia statisztikai intézet hivata­los közlése, amely szerint a múlt héten a 23 legfonto­sabb élelmicikk közül 18­nak az ára emelkedett. A jövő a termelőszövetkezeteké Beszélgetés dolgozó parasztokkal a szerkesztőségben Ankét volt tegnap dél­előtt a Délmagyarország szerkesztőségében. A meg­hívott egyéni dolgozó parasz­tok, elsőtípusú tszcs és tsz­tagok a mezőgazdaság szo­cialista átalakításáról foly­tattak eszmecserét a szer­kesztő bizottság tagjaival. Berta Mihály, Kopács Vin­cze, Bangó Imre, Csiszár Antal, Volford József, Czi­rok József, Lovászi János és Király József nagyon sok hasznos tapasztalatot mond­tak el. Jelen volt a meg­beszélésen Mágori Imre, a városi tanács mezőgazdasági osztályának tsz-csoportveze­tője is. ­A közel négyórás beszél­ge'és után megállapították a jelfcínivők: ha nem jön közue az ellenforradalom, akkor ma Szegeden sokkal előrébb állnánk a termelő­szövetkezeti mozgalommal. Alig történt volna kilépés és az egyénileg dolgozó parasz­tok is bátrabban követnék ma már a szövetkezetben dolgo­zó társaikat. Egyöntetű volt a vélemény abban is, hogy az egyéni, kisparcellás gaz­dálkodás nem más, mint zsákutca és a jövő — mint a Szovjetunióban. Kínában, Bulgáriában, Csehszlovákiá­ban stb. — nálunk is a ter­melőszövetkezeteké. Ök mégis miért nem szö­vetkezeti tagok? Ennek okát is egyszerűen és őszintén megmondták: sajnálják a régi gazdálkodási formát, ha sokszor nehéz is, és bizal­matlanok az új. iránt, ön­maguk igazolására felsorol­ták azokat a nehézségeket, amelyek eddig kétségtelenül tapasztalhatók voltak egyik­másik tsz-ben. De ezenkívül A meghívók alapján már átvehetők a jegyek a szombati III. szegedi újságíró bálra Már szétküldték a meghí- nuár 31-én este a Hungária vókat a III. szegedi újság- összes termeiben rendeznek, író bálra, amelyet a magyar A kiküldött meghívók a!*it>­sajtó napja alkalmából, ja- ján a jegyek hétfőtől kezd­ve, kedden délután 5 óráig vehetők át a Délmagyaror­szág szerkesztőségének tit­kárságán (Sztálin sétány 10). A bál túlzsúfoltságának el­kerülésére a tavalyinál ke­vesebb jegyet bocsátottak ki és a jegyeken feltüntetik, hogy az a Hungária melyik részébe, az étterembe, rózsa­szín-terembe, a galériára, hallba, a kártyaszobába vagy az emeleti táncterembe szól­nak. A színvonalas műsor mel­lett bőven lesz alkalom szó­rakozásra ezen az újságíró bálon. Az elmúlt évhez ha­sonlóan ismét két zenekar ját­szik. A földszinten a Hungá­ria-zenekar, az emeleti tánc­teremben pedig a Pixalam dzsessz-zenekar gondosko­dik a jó hangulatról. A Délmagyarország kiadó­hivatalában továbbra is el­fogadnak előjegyzést a je­gyekre Előreláthatóan szer­dától kezdve vehetik majd át az előjegyzések alapján a résztvevők a jegyeket .a kiadóhivatalban. tettek javaslatokat is. A többi között például indít­ványozták, hogy a szegedi üzemekben ne dolgozhasson földdel rendelkező paraszt, mert az ilyen egyrészt hát­térbe szorítja a városi mun­kanélkülieket, másrészt két­lakiságánál fogva a termelő­szövetkezetek ellen beszél. Tettek továbbá olyan javas­latot is, hogy a párt na­gyobb erővel és az eddigi­nél határozottabban folytas­sa az agitációt, hogy töme­ges legyen a belépés a tsz­ekbe, mert a dolgozó pa­rasztok sokan egymásra vár­nak, nem akarnak egyenként előre menni. Végül abban állapodtak meg az ankét résztvevői, hogy nem feje­zik be az eszmecserét, ha­nem meghányják-vetik majd a dolgot ismerőseikkel, csa­ládtagjaikkal is.

Next

/
Thumbnails
Contents