Délmagyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-07 / 289. szám

Vasárnap, 1958. december X 4 SZÉPSÉGHIBÁK a szegedi utcákról pénzügyi keretében kétmil­lió 157 jgzer forint volt. Eb­társadalmi megmozdulások- bői az alapból a 33 kisipari nak voltunk tanúi, faülteté- szövetkezet mindössze 95 De sok szó esett már a szép Szegedről! Széleskörű seknek, virágágyasok létesí­tésének, tisztasági mozgal­maknak, s természetesen SOK hivatalos intézkedésnek, nagy összegű beruházások­nak is. Sok millió forintot költöttek a tanácsok és kü­lönböző intézmények, válla­latok a tatarozásra, az ut­cák, parkok és terek rend­behozatalára. Szebbnél-szebb, onogy mondani szokás, "fő­városias* jellegű üzletek lé­tesültek, szépült a város arculata, hogy csak a meg­lévők kicsinosításáról. ezer forintot költött el a harmadik negyedév végéig! örag festék, málladozó falak Így azután nem csodál­ható, hogy a Papucsos KTSZ Széchenyi téri irodáján íz­léstelen ablak- és ajtóüveg tűnik szembe, ajtajáról a festék lepattogzott, törede­zik a furnírlemez is. Ilyen irodának láttán ki gondolná, hogy ez a szövetkezet gyárt­ja a világhírű szegedi papu­megfelelő átalakításáról csot? Hót még ha tudná, rendbentartásáról beszél­jünk. Messze vagyunk azonban mégis attól, hogy teljes megelégedéssel járjuk Sze­ged utcáit, vagy üzleteit, mert lépten-nyomon akad­nak még szépséghibák. végre egyezni, hogy milyen portált kívánnak meg a szövetkezetektől az általános városkép kialakitósának megfelelően. Pontos kívánal­mat, vagy ha tetszik, köve­telményt még nem támasz­tottak a tanács részéről. A ktsz-ek felettes hatóságánál, a KISZÖV-ben elmondották például, hogy mint Budapes­ten kezdték, Szegeden is egységes, azonos formájú, neonfényes portálokkal le­hetne ellátni a belvárosi szö­vetkezeti üzleteket, javító­és egyéb műhelyeket — csak­hát ebben is meg kellene egyezni. Volt azután olyan elgondolás nem is egy ktsz­vezető részéről, hogy létesít­senek együttes összefogásból cs beruházásból szövetkezeti A kisiparosok Az Oskola utcabeli iparos-üzletek például festenek, mint egy közép­korbeli bazár. Az egyik órás kirakata mintha ócska do­bozból volna kivágva. A Dóm mellett, valami fehér meszelt folt keretezi a festő­hogy a nagy műhelyt, a Bartók Béla téren, már évek ^ óta nem meszelték. Szegé- és" ürietházat! nyes kis látványt nyújt a Minőségi Ruhajavító ugyan­csak Széchenyi téri üzlete, bár a ktsz központjában egyébként rend és tisztaság van, R a külső ellen sem le­het kifogás. A Bőröndös Szö­vetkezet helyiségében már a vakolat is málladozik, s a úgy tágas Kölcsey utcai műhe- ban, lyek talán azóta sem láttak fostőt, hogy oda beköltöztek. Elhanyagoltak az orvosi mű­szerkészítő. a műszerész, a vegyesipari, s még több más ktsz helyiségei is. Még az kis­ötlet tehát van, de ezek­ből sürgősen kellene valami konkrét tervnek is szület­nie, hogy végre is a ktsz-ek a most már valóban elismert tekintélyükhöz méltóan fog­lalják el helyüket a város­K. B. SÁNDORFALVI MILLIOMOSOK Rózsa Fe- szemben egymillió 139 ezer szítésén dolgozik. Mint a készülő terv adataiból ki­derül, az új gazdasági év lönböző, szerződésekre ter- szintén jelentős állomás lesz mesztett gabona- és ipari nö- a tsz fejlődésében. Most dol­NEGYVEN FORINTOS MUNKAEGYSÉG A sándorfalvi renc Termelőszövetkezet forint értékben adtak el az tagjai nemrégiben tartották államnak jószágokat és kü­meg év végi zárszámadó közgyűlésüket. A tsz igaz­gatósága újabb sikeres év vényféleségeket, eredményeiről tájékoztatta a tagságot és a meghívott fa­lusi vendégeket. A nyolc év­vel'ezelőtti néhány volt ura­sági zsellércsalád azokkal együtt, akik időközben lép­tek be a szövetkezetbe, ma már — a mutatások millió 76 568 forint értékű közös vagyonnal rendelke­zik. A tsz fel nem osztható szövetkezeti alapja a tava- rint 15 fillér. Ebből lyi egymillió 115 352 forint­ról az idén 1 183 569 forint­ra emelkedett. AZ ÁRUTERMELÉS Mindamellett, hogy a szö­vetkezet tagjai az idén is tízezreket fordítottak újabb pontos leltári ki- szövetkezeti beruházásokra, alapján — két- nem lehet panasz az embe- egészséges, villanyfényes ál­rek egyéni jövedelmére sem. latgondozói lakásokat isépí­Az egy munkaegységre jutó tenek. A tsz minden tagja összrészesedés értéke 40 fo- és vezetője jól tudja: gazda­gozzák ki a tsz majorosítási tervét is, s jövőre teljesen új, korszerű szövetkezeti major alapjait rakják majd le. A munka egy száz férő­helyes, közel egymillió fo­rintba kerülő szarvasmarha­istálló megépítésével kezdő­dik majd. Az új istállóhoz 21 fo­készpénzben ságuk előtt álló, szinte mér­hetetlenül nagy jövő főként KIEMELKEDŐ rint 9 fillért. kaplak meg a termelőszö- az állattenyésztés még gyor­vetkezet tagjai, s a kisebb sabb ütemű fejlesztésével részt fizették ki termények- valósítható meg. Ezért nem ben, összesen 19 forint 6 fii- sajnálják az óriási befekte­lér értékben. Nagy számmal tést, melyet az új esztendő­EREDMÉNYEI zsa A Rózsa Ferenc Termelő­szövetkezet tagjai, ami az egy katasztrális holdnyi szántóra jutó árutermelés mennyiségét illeti, már túlhaladja, messze maguk mögött hagy­ták a község legjobb, leg­szorgalmasabb egyéni gaz­dáit is. Az 1957—58-as ter­melési tervekben 80 ezer forint értékű állami értékesítésre szánt áru elő­ben tehenészetükre költenek. Néhány hónappal ezelőtt cse­rélték ki fajtiszta, nagy kezetben, akiknek á közös- hasznot adó tenyészállatok­ben szerzett évi jövedelmű!; ra korábbi juhállománvu­a 40 ezer forintot is messze dolgoznak ma már olyan családok a sándorfalvi Ró­Ferenc Termelöszövet­kat is. A Rózsa Ferenc Tsz ered­ményeit látva a sándorfalvi egyéni gazdák előtt most már nem lehet kétséges: a boldog, gondtalan paraszti gatása után most az új esz- e8yedÜli biztc»ítóka '„„.)„; 1/,: .-„ csak a szövetkezés lehet. MAJOROSÍTÁSI TEKV A tsz igazgatósága a tag­egymillió ság véleményének meghall­állítását tervezték. Ezzel tendei termelési és szövet­kezetfejlesztési tervek elké­(csepi) tisztító üzlet bejáratát, csú- egyébként ízléses, szép por-j BULGÁRIA A KULTURÁLIS fosán elütve az amúgyis málladozó vakolattól. Be­rozsdásodott, viharvert cég­tábla alatt ízléstelen kira­kattal foglal helyet a cipész­mester a Dugonics téren. A Somogyi utcában egy aszta­los stclázsit és egyebeket biggyeszt ki száradni az ut­cára. de meglátni ezt a Baj­csy-Zsilinszky utcában is, ahol tüntetően csúnyák a kisipari üzletek, például a tanácsháza mögötti gumija­vítóműhely. Sorolhatnánk még ilyen üzleteket, műhelyeket, me­lyek azt mutatják, hogy a tanácstól'kiutalt, állami tu­lajdonban lévő helyiségeket nemigen becsüli meg számos kisiparos. S a ktsz-ek házatáj'án A ktsz-ek helyiségei vala­mivel vigasztalóbb képet mutatnak, bár a szövetke­zetek sem minden esetben tekintik valami szívügyük­nek, hogy szemnek tetsze­tős, a környező városkép ízléses formájának megfe­lelően alakítsák ki helyisé­güket. vagy viseljék annak gondját. Feltűnően keveset költ né­mely szövetkezet helyiségei­nek, üzleteinek tatarozására, meszelésére, festésére. Pedig ezekre a munkákra, az úgy­nevezett felújításokra van pénz, azt nem is tagadhat­ják. Jellemző például, hogy a harmadik negyedév végén a szegedi ktsz-eknek a fenti munkák céljait szolgáló tállal és berendezéssel büsz-1 kélkedő szövetkezeteknél isi sorolhatnánk hasonlókat,] legfőképpen pedig azt, hogy] belvárosi helyiségük külseje] nem olyan, mint kívánatos] lenne. Szóvá sem tennénk ezt, ha] nem tudnánk hogy ktsz-] eink — melyek jelentős ré-] szét teszik ki Szeged ipa­rának — nem rendelkeznek] megfelelő anyagi eszközök­kel. Csakhát... Azt a pénzt] — amit a harmadik negyed­év végére felszaporodott több] mint kétmilliót is — szíve-] sebben forgatják és gyümöl­csöztetik a szövetkezetek.] Mert a mozgalom esetében! nem áll fenn az a veszély.] hogy amennyiben nem köl­tik el a pénzt az év végéig.] akkor elveszik, hanem átvi­hetik a következő évre. sí használhatják. Egységes elrendezéssel Az igazság kedvéért azon-] ban még mást is meg kell] jegyezni. Kisipari szövetke-] zeteink nem kaptak arra] még idegnyugtató választ,; hogy a városfejlesztés, vala-» mint az üzleti negyedek ki-? alakítása során melyik ma­radhat helyiségében, s me­lyiknek kell elköltöznie, mint legutóbb is a villamos­ipari ktsz-nek az állami vál­lalat jóváhagyott terjeszke­dése miatt. Ilyen eset pedig nem egy van. Ezért szót kel­lene érteni a tanácsi szer­vekkel, s pontosan meghatá­rozni a távlati terjeszkedési tervet. Abban ls meg kellene lápéi örömök — és egy panasz? Bulgária nagyszerű ipari fejlődéséről, a mezőgazdaság szocialista átszervezésében elért kiváló eredményeiről sok szó esett már Magyarországon. Hallották nálunk a hírét, milyen gigantikus víztárolókat építettek az Iszker folyó völgyében. Az új szocialista városról, Dimitrovgrád­ról, a nehéz- és vegyiipar új létesítményeiről sok cikk jelent meg lapjainkban. Az utóbbi időben a termelőszö­vetkezeti mozgalom bolgár sajátosságait is kezdjük pro­pagálni. A tengerparti gyönyörű mesepalotákról nálunk is regéket mesélnek, akik látták azokat. Nagyon kevés szó esett azonban arról a nagy je­lentőségű kulturális fellendülésről, amely párhuzamosan az ipar és a mezőgazdaság fejlődésével ebben a testvéri országban végbement. Ami Bulgáriában etéren történt, az a szó legmélyebb értelmében vett: szocialista kultúr­forradalom. A közelmúltban Bulgáriában járva valósággal lenyű­göztek a látottak. Városokban és falvakban egyaránt, gyárakban, termelőszövetkezetekben, mindenütt, ahol emberek élnek, szorgalmasan dolgoznak, s emellett lel­kesen tanulnak. Iván Basev, a népművelési miniszter első helyettese elmondotta, hogy a nép a párt útmutatása nyomán meg­értette, hogy a szocialista Bulgária egyben műveltebb Bulgáriát is jelent. A párt, a kormány rendkívül sok in­tézkedést tett a múltbeli elmaradottság felszámolására. A felszabadulás után igen sok volt a tennivaló. Az ötszáz éves török rabság mély nyomokat hagyott maga után. A cárok mit sem törődtek a nép művelésével. A német im­perializmus, majd a fasizmus azon mesterkedett, hogy gyarmatává tegye a gazdag nyersanyagokkal rendelkező Bulgáriát. Nem a bolgár dolgozók bűne volt az ország oly nagy elmaradottsága. A bolgár nép, amikor szabadságáért küzdött a török és német leigázókkal szemben, akkor a művelődésre való jogot is céljául tűzte. A dolgozó nép legjobb fiai, a láng­lelkű költő. Hriszto Botev, >*a bolgár Petőfi* a szocia­lista forradalmi mozgalom bulgáriai megalapítói: Dimi­ter Biagoev és Georgij Dimitrov harcoltak a bolgár nép felemeléséért a szörnyű szociális és kulturális elma­radottságból. Különösen a Rodope-hegyscgben szétszór­tan élt — a török uralom alatt elmohamedánosodott bol­gárok —, az úgynevezett pomákok éltek szellemi sötét­ségben. Számuk mintegy 130 ezer főt tesz ki. A 150 ezer­nyi cigány, a 30 ezer örmény nemzetiség kulturális ne­velése 6zintén súlyos gondot jelentett a népi demokrácia számára. Bulgária volt uralkodó osztálya örökségként mintegy félmillió analfabétát hagyott. 1944. szeptember 9-e után a párt és a kormány új iskolarendszert veze­tett be. Elrendelték, hogy a 7 általános iskolát minden gyermek köteles elvégezni. A felnőttek részére a felsza­badulást követő első években esti tanfolyamokat szervez­tek. Például a plovdiv megyei Perustica faluban 1944. szeptember 9-e után az első teendők közé tartozott, hogy az analfabétákat iskolába járatták — még az öreg né­nikéket is —, s megtanították írni és olvasni. Jelenleg Bulgáriában már nincs analfabétizmus. Rendkívül nagy türelmet és emberséget kívánt meg a hegyekben élő pásztorok, fakitermelők és kőtörők tanít­tatása. Ezt úgy oldották meg, hogy aki tudott írni és olvasni, ha nem is volt pedagógus, tanította azt, aki nem ismerte az írás és olvasás tudományát. A pedagógusok szinte emberfeletti munkát végeztek. A 46 ezer főnyi pe­dagógushadsereg, amely az országban él. hű támasza a pártnak, a népi hatalomnak, összeforrtak a néppel, szol­gálják a népet, ezért igen tisztelik, becsülik őket Bul­gáriában. Elmondhatjuk, hogy ma a bolgár falu fő jel­lemzője az egy-kétemeletes új iskola. Az iskolák építé­sére igen nagy gondot fordítottak. Ugyancsak igen fejlett Bulgáriában a középfokú oktatás. Basev miniszterhe­lyettes szerint ezen a téren világviszonylatban is az clen járnak. A négyéves gimnáziumokat «és szaktechnikumo­kat az utóbbi években az egyes korosztályok 60, sőt he­lyenként 80 százaléka ls elvégzi. Minden nagyobb köz­ségben — a városokról nem is szólva — gimnázium mű­ködik. A termelőszövetkezeti községek, s több nagy gyár, Tápé lakossága igen hálás azért, hogy elkészült a köz­ség főútvonala és több mel­lékutcában is több száz mé­ter utat köveztek ki. Az út­kövezéselcet a Csongrád me­gyei Útfenntartó Vállalat vé­gezte, de a lakosság is nagy segítséget nyújtott társadal­mi munkában. Igy például a Juhász Gyula utcában id. Berta József kezdeményezé­sére mintegy 300 méter utat köveztek ki az utca lakói és a munka elvégeztével disz­Eqy szakajtó ezüstpénzt tálaltak A Nógrád megyei Mátra­szóllös köztóRben a napokban kivágtak egy öreg cseresznye­fát. Gyökerének kiásása közben egy nagy cserépedényben csak­nem egy szakajtóra való XV— XVI. századbeli ezüstpénzt ta­láltak. amelyet a feltevések sze­rint annak Idején a törökök elöl MJteltek eli •nótoros vacsorát rendeztek az* út elkészítésének örömére. Ezúton köszönöm meg a 1 Kassai utcai lakók nevében1 a községi tanácsnak, hogyi az utca végére közkifolyót ] építtetett, s a vizet ezutáns már jó köves úton hordhat- ] juk. A közlekedési vállalat fi-* gyeimébe szeretnénk azon-J ban egy dolgot ajánlani. A J Szeged—Tápé között közle-: kedö autóbuszon jelentősen! emelkedett o forgalom. Ezt] mutatja az is, hogy már ré-I gebb óta az eredeti iránytól] eltérően az autóbusz a tisza-i parton közlekedik. Az út­irány megváltoztatása után 3 viszont célszerű lett volna az« egyforintos szakaszhatárt is ] megváltoztatni, vagyis az 1. j utcából a villamosmegálló­hoz áthelyezni. Ezzel a köz-] lekedési vállalat nem káró- ] sodna, de a község lakói] jobban járnának. Molnár Gábor, Spiovdivban örmény nemzetiségű zeneiskola működik. Tápé, Kassa utca 2. • Képünk az iskola zongoraóráján készült. •A?"-,. ? ' A bulgáriai nemzetiségek tanulását több iskola szol­gálja. Felvételünkön Ardino városka új török iskolájá­nak épületét láthatjuk. a maga erejéből is hozzájárult a középiskolák létesíté­séhez. A felsőoktatás szintén sokat haladt előre. A múltban az egyetemekre átlag évente 9800 hallgatót vettek fel. Je­lenleg évente 35 ezer az egyetemi és főiskolai hallgatók száma. A miniszterhelyettes elmondotta, hogy Bulgáriá­ban nem tudnak minden jelentkezőt felvenni az egye­temekre és a főiskolákra Az ötéves terv 6orán azonban még egyharmaddal tovább emelik az egyetemi hallgatók számát. A bolgár állam igazi demokratizmusát bizonyítja, hogy a lakosság összlétszámának nyolc százalékát ki­tevő török kisebbség számára 1119 török nyelvű általános iskolát tartanak fenn. Ezenkívül van az országban 3 tö­rök középiskola, 3 török tanítóképző is. A bolgár lakos­ság kulturáltsága mögött mélyen lemaradó törökök ré­szére jelenleg ls 400 esti iskola működik. Ez a nemzeti­ségi réteg is gyorsan művelődik és átformálódik a szo­cialista Bulgáriában. Bulgária nagyvárosaiban, Szófiában, Plovdivban, Vár­nában. Russzeban, Burgazban, Trnovoban élénk művé­szeti és kulturális élet alakult ki a népi demokrácia évei­ben. A színházi élet is nagyon fellendült. Az úri Bul­gáriában 4 állami és 6 magánszínház működött. Most 40 színház műsorát évi két és félmillió ember látogatja. Eulgária felszabadulásának 15. évfordulójára több író mai bolgár témájú színművön dolgozik. Az állami veze­tés a párt politikája szellemében irányvonalat ad a szín­házak vezetőinek a műsortervvel kapcsolatban. A szín­házak művészi bizottsága dönti el aztán, hogy mit hoznak színre. Ha művészi, vagy politikai szempontból hibás va­lamelyik darab, akkor azt az újságok és a közönség erős társadalmi bírálatban részesíti. Jelentős fejlődés mu­tatkozik tehát a színházi élet minden területén. Ott­tartózkodásom idején az új, 1954-ben felavatott szófiai operaházban egy új bolgár vígoperát, a "Ravasz Péter«-t mutatták be. Tanúskodom róla, hogy a jelenlevő bolgár közönség nagy örömmel fogadta a müvet. A mű témája a török megszállás idejéből való népi mese. Ravasz Pé-

Next

/
Thumbnails
Contents