Délmagyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-07 / 289. szám

5 Vasárnap, tO98. AecendMT A társadalom megmozdult! Meghallották a szerencsétlen fiú segélykiáltását Lapunk tegnapi, szombati belőle. Szóval apja helyett számában: "Segítsünk raj- apja lesz és szerető gondos­ta!* főcímmel beszámoltunk kodással segíti az életúton. egy szerencsétlen fiú: Laka- Az újszegedi rostkikészítő tos Pál rossz helyzetéről; igazgatója, Zombori János is amelybe lelketlen, részeges felajánlotta támogatását La­anyja juttatta. írásunk vé- katos Palinak. Az újszegedi gén megállapítottuk: »... az ifjú Gárda Nevelőotthon üzemi munkások szerető gon- igazgatója is segítséget aján­doskodása megmenthet egy lott. Azt mondotta, ha Laka­önhibáján kívül, koravén tos Palit állami gondozásba kisfiút... Az S. O. S. Laka- veszik, akkor feltétlenül biz­tos Pál ügyében elhangzott. tosftja helyét az otthonban s Hiszszük, hogy a valasaok . . . ., , ... . . ' . Jv ipari szakmat is tanulhat sem kesnek ra*. " Nem is csalódtunk! Már majd. tegnap a délelőtti órákban több üzem hívta fel szer­kesztőségünket és ajánlotta fel segítségét. A kisfiú ügyé- sadalmunE a nehez­nek megnyugtató elintézésé- napjainkra egyáltalán nem Lakatos Pali sorsa egye­nesbe kerül. Mert a mi tár­ért fáradozott Bódi László, jellemző ilyen egyéni problé­az Üjszegedi Kender- Len- m£ra is megtalálja az orvos­szövő vasesztergályosa, Sze­ged országgyűlési képviselő­je. A fiúnak munkát aján­lottak fel az újszegedi szö­vőgyárban és a gyár főmér­nöke, Kiss Ferenc is szívén viseli ezt a dolgot. Bódi László azt is hangoztatta, ha a szerencsétlen sorsú Laka­tos Pál hozzájuk kerülne, ságot. I nőtanács asszonyai karácsonykor sok gyermeknek szereznek örömet A Szeged városi nőtanács, a kerületek, g több üzem nőtanácsa már készül a ka­rácsonyi ünnepekre, hogy sok kisgyermeknek boldog­ságot, örömet szerezzenek. A Szegedi Kenderfonógyár nő­bizottsága és a városi nőta­nács a többi között meg­ajándékozza a Londoni kör­úti állami gyermekotthon száz növendékét. Ajándéko­kat adnak a fodortelepi gon­dozóintézet gyermekeinek is. A nőtanács asszonyai mun­kadélutánokat tartanak, amelyeken játékbabáknak varrnak ruhákat és más ked­ves meglepetéseket is készí­tenek. A kerületi nőtanácsok is megkezdik a munka­délutánokat. A város iskolái­nak szülői munkaközösségei meghitt hangulatú ünnepsé­get rendeznek a gyermekek­nek. Atomreaktor Grúziában Hamarosan befejeződik Grúzia és a Kaukázuson-túli köztársaságok első atomreaktorának építése. A reaktor központi helyiségét, az úgynevezett fizikai-termet, már berendezték. Most már csak az irányító pult és a labo­ratóriumok felszerelése van hátra. A jól felszerelt labo­akkor ő maga személyesen ratóriumokban grúz, örmény és azerbajdzsán tudósok vé­is gyámolítja, hogy igazán géznek majd magfizikai, kémiai, geológiai és biológiai derék, vidám ember váljék kutatásokat. Jllit dúdol a izei ? Repülőt hajt a szél, Nevetve hajtogat; Valamit beszél is, Valamit hajtogat; Csak dünnyög valamit, Csak nevet, csak dúdol; Sose lesz — sose volt Égiháborúról. Egyre csak mondja: hej, Egyre csak hajtja: jaj; Ha kérded, mije fáj, Nem felel, nem akar: Hajtogat papírból, Acélból, üvegből, Acélbordák között Lüktető üregből. Madarak fészkéből, Tollúkból, begyükből lovak sörényéböl. Ziháló szegyükből. Nevetve hajtogat, Nevetve énekel, Nevet, ha rohan és Nevet, ha térdepel. Valamit hajtogat, Zokogva, kacagva, Beledöf szemedbe, Beletép hajadba. Ha kérded, nem beszél, Ha kéred, rád se néz, Csak suttog, sustorog, Mint hullák közt a mész; Csikorog, mint fogad Között a sós homok, Recseg, mint a korhadt Szúette bútorok: FELEMELKEDES UTJÁN ter csavaroseszű bolgár parasztember (afféle magyar Lu­das Matyi) túljár a törököket kiszolgáló uzsorás bírón és a kevély urak eszén. A vígopera zenéjét Veszelin Szto­janov zeneszerző alkotta. A mű értéke nem ér fel a leg­szebb bolgár opera, a "Momcsil* színvonaláig, de mégis jelentős munka. Szófián kívül az országban még öt ope­raház működik. A bolgár nép műveltségének emelkedését bizonyítja a sajtó iránti megnövekedett érdeklődés is. 1939-ben az összlapok alig 400 ezer példányban jelentek meg. Jelen­leg 235 lap 2 millió 175 ezer, 162 folyóirat 736 ezer pél­dányban jelenik meg. A bolgár dolgozóikat rendkívül ér­deklik országuk, a világ eseményei. Ismerni akarják a tu­dományok és a művészetek eredményeit. A könyvkiadás terén is hasonló a helyzet. Erről is beszélgettem Basev miniszterhelyettessel. Elmondotta, hogy a megjelenő köny­vek ké! harmada új, ma is élő írók által írt mű. Egyharmad arányban jelentetnek meg régebbi irodalmi alkotásokat. Náluk is az irodalmi életben az elmúlt években jelent­keztek egészségtelen jelenségek. A párt erre élesen reagált. V/fi ­Számos üzemi kulturális együttes alakult az utóbbi évtizedben a Bolgár Népköztársaságban. Képünkön a kardzsali ólom-cinkgyár ifjúsági szállásán harmonika­szó mellett próbál az üzemi együttes egy csoportja Zsivkov elvtárs, a párt első titkára, az írók és művészek aktívája előtt mondott beszédében hangsúlyozta, hogy a párt nem kicsinyeskedik, nem gyámkodik az irodalom és a művészet felett. Általános politikai irányítást ad. Az irodalomnak és a művészetnek a szocializmust építő nép munkáját kell elősegítenie. Az írók döntő többsége ezzel egyet is ért s alkotnak. 1939-ben 2169 könyv, 6 millió 400 ezer példányban jelent meg. Egy 1954-es adat szerint vi­szont abban az évben 3359 könyvet adtak ki 19 millió 757 375 példányban. Azóta a helyzet még javult ezen a téren. A felszabadulást követő tíz év során 170 millió példányban adtak ki könyveket Bulgáriában. Minden fa­luban és üzemben van könyvtár. A Balkán, a Rila, a Rodope hegység távoli kis falvai­ban nagy kulturális missziót tölt be a rádió is. A közel­múltban az ország 1100 falujában szerelték fel a vezetékes rádiót. A televíziót most építik. Nagyon elterjedt Bulgá­riában a mozik hálózata is. Az országutakon gyakori lát­vány. hogy a termelőszövetkezetek teherautóin a közeli városba szállítják moziba a falusiakat. A filmgyártás terén még egyelőre kezdeti eredményeik vannak. Várható nagy­arányú fejlődés akkor jelentkezik majd ezen a téren, ha befejezik Szófia közelében a filmváros felépítését. A bolgár nép rendkívül muzikális és zenekedvelő. Szófiában a legnépszerűbb szórakozás hangversenyre járni. Az operába elmennek az emberek egyszerűbb ruhákban is. A hangversenyekre azonban ünnepélyesen felöltöznek a férfiak is, de különösen a nők. Az országnak 12 állami szimtonikus zenekara van. Külön cikket érne meg a sok tehetséges, öntevékeny kulturális csoport. Rudozem új szocialista városban, amely pomák lakta vidéken épült, a gyár fiatal főmérnöke, Bo­risz Kolesev, örömmel újságolta (amit egyébként magam is láttam), hogy a mohamedán asszonyok többsége már ledobta a feredzsét és sokan közülük tagjai a kultúrcso­portnak is. Kardzsaliban, amely a görög határ közelében fekszik, az ólom- és cinkgyárnak vegyeskórusa, színjátszó­éi tánccsoportja van. (ftt több, mint 5 ezer könyve van a könyvtárnak.) Az országban, mintegy 3500 énekkar mű­ködik. Az ország nagyon sok vidékén jártam. Bebarangoltam Bulgáriát, Várnától Dimitrovgrádig és Pleventől Trnovoig. Érdeklődéssel tapasztaltam, hogy minden zenés vendéglő­ben, ahol mi magyarok megjelentünk, magyar dalokkal kedveskedett a zenekar. Tíz kilométerre a bolgár—török határtól, ahol vacsoráztunk egy kis helyiségben, a zene­kar a "Kék nefelejcset* játszotta. Várnában az ultramo­dern éttermekben, szinte minden este szól a magyar zene, különösen az operettmuzsika. A bolgár és nemzetközi közönség nagy örömmel fogadja ezt. Nem éppen túl nagy örömmel, de érdekességként megemlítem, hogy a "Csárdáskirálynőt* Plovdivban és Trnovoban egyidőben játszották. Bulgáriában követésreméltó módon, igen kiépült a múzeumok hálózata. Száztíz nagyobb múzeum van az or­szágban. Nagyon sok kis falu rendezett be történelmével kapcsolatos múzeumot. Különösen az antifasiszta harcok emlékeit gyűjtik össze. Szófiában is rendkívül nagy nép­szerűségnek örvendenek a múzeumok. A Bolgár Nemzeti Galériát a volt cári pabtában rendezték be. Amikor ott jártam, a drezdai képtár gyűjteményéből láthattunk ki­állítást. Szinte népvándorlásszerűen áradt a szófiai, de sok más vidékről jött látogató is a termekben. A régi és a mai bolgár festők müvei iránt szintén nagy az érdeklő­dés. Ezek legfőbb témája a hazaszeretet: a törökök és né­metek elleni szabadságharcok. Különösen megrázó hatása van a Vörös Pópa és társai kivégzését feldolgozó fest­ménynek. Ez a téma több bolgár mester alkotásában visz­szatér. A párt által irányított, a Dimitrovi Népi Ifjúsági Szö­vetség és a Hazafias Arcvonal által erőteljesen felkarolt kulturális forradalom nagy hatást gyakorol a tehetséges bolgár nép egész szellemi arculatára. A bolgár ember büszke arra, hogy hazája a szocialista tábor tagja. Büsz­kék arra, hogy népük, amely a múltban elnyomás alatt szenvedett, ma az emberi haladás élvonalában küzd. Ápolják, fejlesztik újjászülető, megújhodó kultúrájukat, amely formájában sajátosan bolgár nemzeti, tartalmában szocialista vagy az kíván lenni. A bolgár emberek maga­tartása öntudatos, szerény. A német fasiszták a Dimitrov-per idején nemcsak Dimitrovot, a lánglelkű kommunista forradalmárt rágal­mazták, hanem mélyen sértegették, barbárnak nevezték a bolgár népet is. Dimitrov elvtárs lemosta ezt a szé­gyent és a fasiszták szemébe vágta: *Az a nép, amely ötszáz évig idegen járom alatt élt, anélkül, h<^gy nyelvét és nemzeti jellegét elvesztette vol­na, munkásosztályunk és parasztságunk, melyek a bolgár fasizmus ellen és a kommunizmusért harcoltak és har­colnak —, ez a nép nem barbár és nem vad. Bulgáriában csak a fasizmus barbár és vad. A bolgár nép minden ere­jével és kitartóan harcolt az idegen járom ellen. Semmi okom arra, hogy szégyelljem bolgár voltomat és büszke vagyok arra, hogy a bolgár munkásosztály fia vagyok«. Dimitrov elvtárs joggal lehetett büszke népére és osztályára, amely győzelmesen építi a szocializmust nem­csak a gazdaságban és technikában, hanem az emberek fejében, szellemében is. SZEBELKÓ IMRE, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa & 36 " « -"a - fi : jgyHij f r T r jfffMff'M *111 ÍÍMIHHH"""1"'™!!!!!? If 1888 Í|"m"'H« Az utóbbi években jelentós számú bulgáriai iskolaépít­kezései! egyike: a Sztara Zagora-i új gimnázium Szúette isteneit, Nyű-rágta halottak. Akiket húsz éve Nevetni hallottak. Csókolózni láttak, Akik énekeltek, Akiket iszonyú Bűnökbe kevertek. Gyere Ide, bajtárs, Legénytáncot járni, A lábodra csizmát. Bakancsot próbálni, A kezedbe éles Kardot suhogtatni — Hússal is, vérrel is Jól lehet majd lakni. Apám se engedi, Anyám se akarja, Meg aztán minek is, Újabb baj a bajra, Újabb fej a fejre Bevetetlen földön: Valakit megöljek, Valaki megöljön? Gyere gyorsan, ma még Megtennénk vezérnek, Holnap késő lesz már. Ma még — hallod — kérnek. Megteszünk mi téged Hét világ urának, Holnap már késő lesz, Hallod, — ma még várnak. De én nem mehetek, 01em tudok én menni, Se fele királyság. Nem kell nékem semmi. Szántani, azt kéne. Aratni is kéne, Ügyelni a nyárra, Vigyázni a télre. Van kertem, kis földem, Házam, feleségem. Hová mennék, miért, Nem értem, nem értem ... Oda se hallgattak, Oda se figyeltek — Alkalmas! — és vitték; — Jaj, asszonyok, kertek! Mintha szél űz tova Tétova felhőket. Könnyet hullatókat, Napot temetőket — Gyerünk, gyerünk, gyerünk, Erre, arra, erre, Tüzet, véres tüzet Állatra, emberre. Nincs miért, nincs minek. Csak a parancs: menni, Csak a parancs: ölni, ölni, mást se lenni. Szép deli legények Szöges csizmát kaptak, Hetykén masíroztak, Hetykén meg is halták. De hány ártatlannak Ontották a vérét. De hány ártatlannak Nyúzták le a bőrét; Hányat fagyasztottak Elevenen jégbe. Csak a parancs: 6 Int te S hány maradt meg éhoe; Hány hajadon-szüzet Gázoltak halálra, Akasztottak falra, Akasztottak fára. Hányan vesztek éhen, Hányan haltak szomjan, Sírokkal kerített Síró barakokban. Csak a parancs: ölni te S bunkókkal töretve, Csizmákkal rugdalva öletve, öletve!... Ha valaki lázadt, Csak öltek, csak öttek; Maguk ásta sírba Százak, ezrek dőltek; És eszüket vesztve Egyre csak gyilkolták, És újra leöltek Minden egyszer holtat. A szemük kitépték, A szívük kivágták, Halott lányok mellét Köpködték, cibálták. Akkor is gyilkolták. Ha kit ölni nem volt, Mert a. gyilkolásban Határozott rend volt, öltek szenvtelenül. Vagy szadista kéjjel. De sose teltek el A kiömlő vérrel. S könyvmáglyák lobogtak. Thomas Mannt égettek. Azóta mind szelid Polgárokká 1ettek, Elmesélgetői Régi szép időknek. Maradtak tegnapról Mai hencegöknek — Most csak kamáslival, Csak úgy masíroznak; Éles késsel most csák Lóhúst fasiroznak. Soktornyú Münchenben Most csak sört vedelnek, Ma csak szónokolnak, Ma csak énekelnek, Ma csak a térképe* Húznak vonalkákat — Vigyázzatok rájuk. Testvérek, elvtársak! PAPP LAJOS As 1954-ben kiadott személyi igazolványok kicserélése Szegeden és a szegedi járásban A varost rendőrkapitányság értesiti Szeged város és a szegedi járás lakosságál. hogy az 1954-ben kiadott és öt évi érvényességi időtartammal ellátott személyi igazolványok kicserélése 1959 Ja­nuár 2-án kezdődik meg az állandó lakhely szerinti rendőrkapi­tányságon. Azok, akik állandó lakhelyüktől 100 kilométernél na­gyobb távolságra vannak alkalmazásban, és ott bejelentett Ideig­lenes lakással rendelkeznek, személyt igazolványukat az ideigle­nes lakhelyük szerinti rendőrkapitányságon ls kicserélhetik A személyi igazolvány kicserélésekor mindenki személyesen köteles megjelenni. A járóképtelen beteg lejárt személyi igazol­ványát a legközelebbi hozzátartozója köteles benyújtani. F.bben az esetben be kell szerezni az SZTK-tól. vagy a tisztiorvostól bi­zonyítványt a beteg járóképtclenségéről és ezt a beadandó sze­mélyi igazolvány mellé kell csatolni. A személyi igazolvány kicseréléséhez a következő melléklete­ket bell benyújtani: két darab 4x4 centiméteres fénykép: — kitöltött állandó lakás­bejelentőlap: — egy darab 10 forintos illetékbélyeg: — az adat­változást igazoló okirat és a lejárt személyi igazolvány. A lejárt személyi igazolvánnyal rendelkező személyek a ki­cserélést megelőző napokban a lakónyilvántartókönyv vezetőjétől kapják meg a szükséges kérdőívet. Vásárnap beillő piac A tegnapi piac vásárnak beülő nagy volt. A felhoza­tal listája új áruval gyara­podott. Megjelentek a hi­zók. Öriási felhozatal mu­tatkozott sertésből. A mázsa­ház előtt hosszú sorokban áütak a kocsik, s tegnap több mint száz sertést mér­tek le a város mázsáján. A legtöbb el is kelt ott hely­ben. Kilónként 14—16 forin­tos áron. Természetesen akadt gazda, aki ennél lé­nyegesen olcsóbban adta el disznóját. A terménypiacon igen ma­gas árak alakultak ki. A morzsolt kukorica mázsájá­ért 270—280 forintot kértek a termelők, s 250—260 fo­rintért kelt el mázsája. Baromfiból is bőséges volt a felhozatal. Néhány baromfi olcsóbb lett. A következő át­lagárak alakultak ki: csirke 22, tyúk 19, pulyka 16, ka­csa 16, liba 15, hízott kacsa 20, hízott liba 21 forint. A tojás darabjáért 2,40-et kér­tek. Zöldségárak: burgonya 2.20, vöröshagyma 2,40, fok­hagyma 7, fejeskóposzta 1,20, kelkáposzta 2, karfiol 3, ka­raláb 1,40. Gyümölcsárak: alma 4, körte 5, szőlő 6. birsalma 3. dió 13. Egyéb árak: mák 27, rizs 15. méz 22, savanyúkáposzta 4 forint volt. — BANÁN ÉRKEZETT na­gyobb mennyiségben Szegedre. A Jövő héten megkezdik sz árusítását a Szegedi * lelmiszer­kiskereskrdélmi vállalat -rú­náiban és a rsemegéüzletekben. — 270 gyermek öröme. Teg­nap, szombaton délután kedves Télapó-ünnepséget tartottak a Csongrád megyei Állami pince­gazdaság központjában és üzem­egységeiben. A vállalat dolgozói Byermekeinek, számszerlnt 270­nek a Mikulás ajándékokat adott át. A Mikulás — Gótli Pista bácsi — az ajándékok át­adásánál a szülök szeretetére és czorgalomra is intette e gyet" mekekew

Next

/
Thumbnails
Contents