Délmagyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-07 / 289. szám

3 Vasárnap, 1958. december T. ló hlr a háziasszonyoknak. BVermeltclmek Több háztartási eszközt, újfajta játékokat készít a szegedi Tömegcikkipari KTSZ Régi vásári árusokból alakult néhány évvel ezelőtt a Tömegcikk Kisipari Szövetkezet. Húsz emberrel, négyöt gyártmánnyal kezdték, s ma már több mint száz ember készíti a cikkféleségek széles skáláját a Zákány utcai korszerű műhelyben. Termékeiket ismerik és szeretik, nemcsak Szegeden, s az ország egész ' területén, de immár külföldön is. Hogy mi minden készül a szövetkezetben, azt nehéz lenne felsorolni. ízelítőül talán csak annyit: ők gyártják a praktikus házieszközök közül a burgonyatörőt, a habverőt, a finom acélból készült szúró- és zöldséges késeket, valamint sör- és •konzervnyitókat. Sőt most az utolsó negyedévben megkezdték a hiánycikknek számító háztartási bárdok készítését. A jó fogású bárdok, melyek nemrégiben kerültek az üzletekbe, nagy örömet szereztek a háziasszonyoknak olcsó áruk (35,40 forint) és célszerűségük miatt. Az elkészített bárdokat szinte órák alatt elkapkodták az üzletekből, ezért a Tömegcikk KTSZ dolgozói azon igyekeznek, hogy minél többet készítsenek belőle. El ls érték, hogy jelenleg naponta mintegy száz bárdot készítenek. A szövetkezet dolgozói a gyerekeknek is örömetakarnak szerezni. Éppen ezért jól felkészültek a Télapó ünnepére és karácsonyra. Már az elmúlt hetekben mintegy 40 ezer játékot adtak át a kereskedelemnek. Újdonsággal is szolgáltak a karácsonyi nagy játékvásárra. ötletes, szép kivitelezésű céllövőpisztolyt készítettek céltáblával együtt A céltábla találat után lebukik, (16 forintért megvásárolható az üzletekben.) Gondoltak olyan apróságok-ra is, mint a különleges rugózású gyertyatartók készítése, amely megakadályozza a gyertya lecsöpögését és a gyulladásveszélyt. A KTSZ dolgozói szorgalmas munkájukkal szép eredményt értek el. Máris teljesítették évi tervüket és biztosították 1958. évi nyereségrészesedésüket is. Eletünk napi kérdései közül... ÍGY UTAZUNK a uUágííi&e A világ első Interkontinentális ballisztikus rakétájának, a három szputnyiknak és az állatokat magukkal vitt geofizikai rakétáknak a kilövése nagyszerű kezdetét jelentette annak az útnak, amelyen a szovjet emberek elindulnak a földi légkör határain túlra. Számos szovjet tudós és mérnök dolgozik azon a problémán, hogy közelebb hozzák az ember világűr-utazásának időpontját. Erőfeszítésüket cs tehetségüket arra fordítják, hogy elkészítsék a Föld vonzását leküzdő űrhajót, amely bejárja a világűrt és újból visszatér a Földre. Nincs messze az idő, amikor emberi utassal a fedélzetükön rakétahajók indulnak a világűrbe és a legközelebbi bolygókra. Ennek az előkészítésére serény munka folyik a laboratóriumokban. A szovjet tudósok és tervezők kutató gondolata és minden erőfeszítése arra irányul, hogy űj, nagyerejű motorokat, új üzemanyagfajtákat és űrhajózási öltözékeket hozzanak létre a világűrbéli utazáshoz. Az űrhajózási öltözékek rendkívül tartós és rugalmas anyagból készülnek, hogy megóvják az űrhajók utasait a kozmikus sugárzásoktól és a külső közeg más káros tényezőitől. Az öltözék néhány változatát el is készítették. A képen: Ilyen, búvárruhához hasonló öltözékben indul majd az első emberi utas a világűrbe. AZ ÉLETEM ÁRÁN Nappali fény A múlt héten egy este elmentem n körútra és megnéztem a főváros legnagyobb szenzációját: az új közvilágítást, a fénycsöves neont. Elkápráztatóan szépnek, nappallan fényesnek találtam. Magasannyúló, a felső végén meghajló, -ostornyél*en, nagyívű fénycsövek és az -ostornyél* mellett három méteres oszlopon kétbúrás fénygömbök ontják a csillogást. Budapest legnevezetesebb útja, a körút, néhány hét múlva, végig ilyen fényárban úszik. A főútvonalak, sugárutak is neonba öltöznek tavaszig, a Kossuth Lajos utca, Rákóczi út, Bartók Béla út után még sok más utca, olyan megoldással, mint a mi Kárász utcánk. Igen, a mi Kárász utcánk, s ezt nem minden büszkeség nélkül írom le, mert visszaemlékszem még — és velem együtt sokezren — arra, hogy a lámpagyújtogatók hosszú rúddal járták a várost és gyújtogatták-oltogatták a vékonyfényű gázlámpákat. Két évtized - s a villanyvilágítás jelenlegi formája korszerűtlenné vált és drágábbnak bizonyult, mint a praktikusabb, hatásosabb fénycső. (Kár, hogy az átalakítás méregdrága, de a neon-közvilágítás olcsóbb, mint a mostani.) A Kárász utca kezdet. A megyei jogú tanács a kerületi tanácsokkal karöltve számítgat, tervezget: hogyan lehet minél gyorsabban -világvárosivá* varázsolni a Széchenyi teret és a sugárutakat. Világosfényes utcák Szegeden. Luxus ez? Nem. Annyira nem, mint a lóvontatású -villamos* kicserélése valódi villamossal. A kulturált viszonyokat igénylő szegediek helyeslik a város vezetőségének ezt az erőfeszítését. Hiszen nem azon múlik a neon-közvilágítás kialakításának gyorsabb üteme, hogy vonakodnának ettől, hanem a nagyon tetemes költségtényezőkön. Attól függ minden, hogy mennyi pénzt tud erre fordítani a város. Itt is a jogos Igényt a -kasszával* közös nevezőn kell tartani. Sürgető körülmény a jövő év júliusában megrendezésre kerülő szabadtéri játékok. A külföldről érkező vendégek ezrei látogatják majd városunkat: jó lenne, ha minél szebben világított utakon és tereken sétálhatnának. Mert ez is tényező a városunkról formálódó véleményük kialakításában. ra A szovjet filmművészet új alkotásai világszerte nagy feltűnést keltettek. Közönségünk nem régen láthatta a Szállnak a darvak című díjnyertes filmet, majd trilógiában a Csendes Dont. Ezeknek szinte minden előadásán zsúfolt ház volt mozijainkban. A MOKÉP ezt a sikersorozatot újabb szovjet filmek bemutatásával folytatja. Néhány hete már játsszák az -Eletem árán* című filmet, melynek egyszerűsége és mély pátosza méltó folytatása a megelőző szovjet filmsikereknek. Ezt a filmet Rajzmán, neves rendező alkotta, Gabrilovics forgatókönyve alapján. Külön érdekessége, hogy a finom, lírai érzelmek és hangulatok együtt, egymás mellett jelennek meg a forradalmas kor hatalmas sodrásával, anélkül, hogy bármelyik eltorzulna. A magyarul beszélő újabb nagy szovjet filmet Szegeden december 11-én, csütörtökön mutatják be először. Megérkezett a karácsonyi fenyő Szombaton négy vagon fenyő futott be a szegedi állomásra. A kereskedelmi vállalatok nagy igyekezettel rakták ki a vagonból a várt árut A Csongrád megyei FÜSZÉRT tehát teljesítette ígéretét: december 10-ig forgalomba hozzák a fenyőt. A tanács kereskedelmi osztálya úgy határozott, hogy egységesen, kedden kezdik meg a fenyőfa árusítását a kereskedelmi vállalatok. Az Marx tér. Fodortelep, 12-es, Kossuth Lajos sugárút és Francia utca sarok, 17-es, Újszeged, Ládagyárnál, 31-es. Kárász utcai gyorskiszolgáló, 32-es, Kálvária tér, 46-os, Petőfitelep, Xl-es utca, 53-as, Nagyállomásnál, 56-os. József Attila sugárút, Rózsa utca sarok, 57-es, Jókai utca sarok, 58-as, Mátyás tér, 62-es, Szilléri sugárút, 60-as, Szent István tér, 66-os, Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat a következő árudéiban árusít fenyőt: 5-ös, Attila utca sarok, 7-cs, Kiss Dávid-palota, B-as, Széchenyi tér, 10-es, A földművesszövetkezet ugyanebben az időben a Marx téri felvásárlótelepén az udvarban hozza forgalomba a fenyőfát, lí/tegjelent a Kommunisták Magyarországi Pártja hivatalos lapja, a Vörös Űjság első száma. A lap "Osztályharcot!" című vezércikkében a többi között ezeket olvashatjuk: »Fönn akarjuk tartani a magyar proletariátus osztálytudatát, el akarjuk őt választani a tudatlan, lelkiismeretlen, korrupt s a háború bűnével megfertőzött magyar uralkodó osztályoktól, melyekkel összekerítették; szervezni akarjuk őt a harcra, s föl akarjuk benne kelteni a nemzetközi szolidaritás tervszerűen elhomályosított érzését, amely alapja minden osztályharcnak, s mely a magyar proletariátust bekapcsolja majd a nemzetközi proletárforradalomba, odafűzi majd. az Orosz Szovjet-Köztársasághoz épp úgy, mint mindenhova, ahol ennek a forradalomnak ki kell még törnie. Ezt a célunkat minden poklokon keresztül követjük mindaddig, míg a proletárforradalom nem győzött." Németországban Liebknecht a német munkásságot az ellenforradalom elleni harc céljából vörös gárda megalakítására szólította föl. A Spartacus-szövetség a berlini fegyvergyárból gépfegyvereket szerzett és a várt ellenforradalmi kísérlet elleni védekezésül fölállította Berlin utcáin. Egész Németországban változatlanul feszült a helyzet. Foch francia főparancsnok megsemmisítette a magyar és a csehszlovák kormány közötti korábbi fegyverszüneti megállapodást és utasította a cseh csapatokat, hogy folytassák előnyomulásukat Észak-Magyarországon. A kormány Apáthy István egyetemi tanárt Erdély főkormánybiztosává nevezte ki, azzal a föladattal, hogy a románokkal tárnyaljon a kiürítés és a megszállás méltányos föltételeiről. Szegeden a Munkástanács tervbe vette a közszükségleti cikkek jegyre való szétosztását, . mivel. az . 50 százalékos árleszállítást követően a gazdagok összevásárolták a szegények elöl az olcsó cikkeket. A „kisüsti" pálinka furcsaságai Az alkoholizmus elleni küzdelem nálunk is országos méretű üggyé vált. A parlament egészségügyi bizottságától kezdve, állami és társadalmi szervek annyira komolyan veszik ezt a betegségszámba menő tünetet, hogy már azt fontolgatják az illetékesek: a tbc-hez hasonlóan, szervezett gyógykezelés rendszerét kell bevezetni és az alkohol szerencsétleneit így is próbáljuk menteni. Az állam pénzügyi és egészségügyi szervei közösen felemelték az égetett szeszáruk eladási árát az elmúlt esztendőkben, hogy ezáltal anyagiakban is nehezebben elérhetővé váljék a legveszedelmesebb ital: pálinka, rum. Ez az intézkedés igen hasznos is lenne, sőt hasznosnak is tekintendő, ha azt nézzük, hogy az állami szeszfogyasztás, szesztermelés a megelőző évekhei viszonyítva egyharmaddal csökkent. A mérséklődő fogyasztás ténye abba a téves Illúzióba sodorta az embereket, hogy javul a helyzet: kevesebb alkoholt fogyasztanak. Sajnos, -a látszat csal" ebben az esetben, mert egyelőre csak kereskedelmi bevételben jelentkezik csökkenés —i mégpedig alaposan — és közben az effajta alkohol fogyasztóinak a száma meglepően emelkedik. Hogyan? Igen furcsa módon. Amíg az állam csökkenti az égetett szesz termelését és igy befolyásolja a fogyasztást, addig a zúgfözdék termelése az elmúlt évben megkétszereződött. Tehát amíg az állami termelés összmennyisége egyharmaddal, csökkent, addig a falusi -kisüsti-termelők" termelési kapacitása megduplázódott. A gyümölcstermelő községek, falvak tele vannak zugfőzdékkel. Ehhez hozzájárul a községi tanácsok, földmüvesszövetkezetek engedéllyel működő "saját-főzdéjük" útján előállított pálinkatengere. Ügy főzik a "kisüstit", éjjel konyhákban, mint délben az ebédet, vagy este a vacsorát. Miért van ez így? Azért, mert jövedelmező. Egy liter illegálisan főtt pálinka előállítási költsége kb. 40 forint. Az eladási ára meg 60—80—90 forint, attól függően, kit, hogyan lehet becsapni a "kisüsti" cégérrel. A kérdésnek azonban van még egy veszedelmes oldala. A belső fogyasztást és exportot szolgáló gyümölcsből -kisüsti* alkohol készül. Ezáltal a fogyasztó és az állam károsodik. Száz kiló alma piaci ára kb. 300 forint, és ebből az almából hét liter "kisüsti" kerül a zugpiacra, kb. 600 forintért. A rendcsinálás e tekintetben nem tűr halasztást. Szerencsére már elkezdődött, bár még nem elég határozottan folyik. Ez a rendteremtés az alkoholbetegség leküzdéséhez tartozik. ra Közelebb a valósághoz Érthető okok mozgatják az örökös útkeresést a pedagógiában: hogyan lehetne az élethez közelebb vinni az iskolát, egyetemet, általánosságban az egész oktatási rendszert. Most nem szervezeti vagy konsIrukcionálls változást sürgetünk, hanem olyan eszközök felhasználását, amelyek kéznél vannak, csak éppen Igénybevételük nem történik meg: a színházra és a filmszínházra gondolunk. Egy közismert színművész mesélte él, hogy gimnazista korában Ismerkedett meg a fővárosi Nemzetiben a kultúra e íennséges templomával, és már ott a színművekkel való ismerkedés közben elsajátította a színdarabok közötti különbségek megértéséhez szükséges kritikai érzéket. Horthyék kultúrkarmányzata — Klebelsberg, Hóman — feltűnően fontos kérdésnek tekintette a színházak, filmszínházak látogatását a -polgáristák* és egyéb felsőbb osztályos középiskolás gyerekeknél. Különösen a fővárosban tartották szem előtt és gyakorolták ls ezt a kultúrpolitikai intenciót, amelyben (a darabok kiválasztásánál) dominált az esztergomi érsek hitbuzgalml szorgoskodása. Vidéken is felhasználták e kulturális eszközöket. Szegeden ls. De a külső, -periférikus* iskoláknál nehezen ment a dolog — az ötödikes, hatodikos elemistákkal —, mert a családoknál a megélhetési gond illuzáriussá tette a nyolcvanfilléres, egypengős kultúrkiadást. Ezért a külterületek gyermekei ritkán jártak moziba, és színházba egyáltalán nem mentek az iskola kötélékében. (Egyénileg még úgy sem.) A* megváltozott életkörülmények között — a családok többségénél — már nem gond a színház és a filmszínház Jegyének 4—5 forintja. Sajnos, most mégis alig akad tantestület, amely élne ezzel a fontos nevelési eszközzel. Pedig szinte nélkülözhetetlen a gyerek értelmének csiszolásában, látókörének bővítésében a színháA meg a filmszínház. Vajon hol és mikor tanulja meg a gyerek a film- és színműértékelést? Az iskoláiknak, a nevelőknek kell megadni az első, megalapozó fogalmakat. Hogyan kívánjuk majd meg felnőtt korában, hogy hozzáértő és világnézetileg tiszta ítéleteket alkosson, ha sem az általános iskolák felső tagozatán, sem a középiskolákban, sőt az egyetemeken sem kapják a művészet ez-irányú értékeléséhez szükséges támpontokat. Az elmúlt hetekben a megyei jogú városi tanács művelődési osztályának javaslatára több Iskola megnézte a -Csendes Don*-t, az -Optimista tragédiá«-t, és én egyetlen iskolában sem hallottam, hogy megbánták volna a színház és a mozi látogatását. Érdemes lenne rendszeresíteni a megfelelő színművek és filmek iskolai látogatását. Illetékes kulturális szervek •>d i ákel őad ás * - akc i ók keretében, esetleg mérsékeltebb helyárakkal rendszeresítenék a gyerekek művelődésének érdekében a filmszínházak és színházak látogatását. A tantestületek a színdarabok, filmele megtekintése előtt ismertetnék az előadásra kerülő művek tartalmát, világnézeti értékelését, ahogyan ezt egy-két Iskolában megtették az -Optimista tragédiáival kapcsolatban. Nem lenne érdektelen az sem, hogy iskolák évente egy-két esetben meglátogatnának egy üzemet, termelőszövetkezetet, ahol a gyerekek részére érthető módon, szakemberek elmondanák, hogyan készül a ruha, amit felvesznek, a cipő, a kenyér, a konzerv stb. Itt látnák meg közvetlenül a munka értékét, értelmét és szépségét. Jobban megértenék a szülők napi fáradságos munkáját. Ilyen látogatások elősegítenék azt a — szerencsére egyre csökkenő — szemléletet, hogy: iskola után — íróasztal. E kérdések megvalósítása nem kerül pénzbe, vagy egészen minimális összegbe. Éppen ezért illetékes szervek, iiedagógusok és szülök figyelmébe ajánljuk SIKLÓS JÁNOS s \