Délmagyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-25 / 304. szám

Csütörtök, 1958. december 25/ 6 Siklós János: -my- iny itatta az utcaajtót J^ és az elégedett ember nyugodt, ereszkedés járásával lépdelt a ház sarkáig. Azután visszasétált a kovácsoltvas kapuig, megállt mozdulatlanul, mint a szobor. Levegőzött, otthonias öltözékében, hivatali fesztelenség nélkül. Kopott, fekete katonacilindere ferdén a homlokára billentve, hétköznapló csizmája most nem volt fényesre kefélve, kekiszín nadrágján elöl zsírfoltok illetlenkedtek. Vastag kincstári inge fölött összébb vonta a kötött kabátot, zsebbe Süllyesztette bunkó ökleit, és állt tovább mozdulatlanul, csak pici egér-szemét pillogtatta húsos, széles arcából. Egykedvűen mustrálgatta a telep főutcájának apró termetű házait. Az asszony férjére pillán* tott. Az meg hallgatott. — Kopogjunk, majd man* danak valamit — sustorgott az utcai tanácstalanságba egy erélyesebb gyerekhang. , , ... .... , ... ... , ,, Alltak, tovább, tétován. janak, meg a kis talalojanak művészi intarziaja olyannak — Kozonseges kéregetes, gyerekkoldulás ez a vátűnt a homályban, mint két baljóslatú fekete koszorú, rosban. Az iskolaigazgató is mondta, hogy erkölcstelenA vitrin üvegén keresztül néhány műbrilliáns csillogott, nek tartja és az ilyen ostobasagot törvénnyel kellene eltiltani — morgott a tiszthelyettes. VARATLAN VENDEGEK z ebédlőből nyíló hálószoba körvonala elmosódott, alig fekete bútorának kivehető a sáraa -,Az as,szony ál,t az ablak™l szó nélkül. A vékony lámpavilágban. Egy giccsmajszter pingálta. ?i- Yf^Jí^ll ^^ *ét íehér ™hást.- lepekitó színű Szűzmária-kép .ezüstös színe incselkedett szem- ^ébem kalapOSat' meg egy nagVobb fiút subabetűnően a két ágy fölött. A harmadik szoba ajtaját a zött, meg az S-betűsen kanyarodó utcán. Hideg volt, kemény idó szorította az estét. Vékony sem tekinthet bele. Olyan szigorú elvet Y';[°kei* fe « ab±k alatt> ^ndben, szótlanul. Szorinnl„A„nk I. sok. katlan, furcsa erzes lepte meg az asszonyt, mintha fájna aki nem léohet be ielérlé- va}ar'}Vs< osninek nem tudja a nevét. Érzéseinek összeást n!2 éve %30-ban ami- kúszálóddsa' családi élete, gyerektelensége, egy asz negy eve. lusu-oan, fi ni ,,-;„•„ intótnmir,,, lil»lrer,„hifA i A íSS^tiK. erekéit álltak az ablak alatt, csöndben, ST£ZfaorgTZ% ^^S^orS^: ^gólyának is sok: — A dolgozószobámba senki - Milyen büdös ez a füst. Tahéntrágya - állapította f^rjf^^^^Ó^Ti^^ ^^ lélek™yMt6 h^ya buggyant ki hangosan, egymagaban. ság S(?mmif váUozott . Dc.ole: A hosszú utcát észrevehetően tejszmure festette• a Az asszony eleinte kíváncsiskodott, néha alkalmaz- ~ Szeretnem megcsókolni őket, hideg kis arcukat, szürkülettel együtt ereszkedő köd. Elfogta szeme elöl a kodó kedvességgel néha meg csalafinta szándékkal, taka- Meleg etsllel kínálni és beszélgetni velük itt benn. Tíz csontrafagyott, téglát nem látott gyalogjárókat, a telepi yitás közben, de az ember homályos, szürke egérszeménck pengőt adnék egyenként, hogy ne kolduljanak karácsony házak lámpafényei szemlátomást távolodtak, míg eltűntek egy éles vijiandsa elvette az asszony kedvét. Először mér- estéjén. Boldogok lennének és én is... nagyon... ü maguk szürkeségében. A Tisza felöl, tápéi oldalról ér- geiödött: — Elment az eszed? Kis csibészekkel... Mit akarsz? kező Hold is olyan sápadtan, közömbösen nézte karácsony " _ Egye meg a jene a bogarasságot, törődik vele a Beengedni ebbe a lakásba a parkettára? — dadogta az estéjét, halvány vonalú, nagy udvarából, hogy nem állta m4nkű _ szólta meg' az urát egyszer anyjának a házassá- asszonyi szeszéllyel szemben. meg szó nélkül: .. guk második esztendejében. — En bekopogok a botommal — és már emelkedett - Ejnye, de kókadtan keltél, tán az oromlanyoknal Később aztán nem is mérgelődött, ráhagyta ezt a a bot a subás gyerek kezében. Kopogott, jártál egész nap. hivatali makacsságot. Anyjának sem panaszkodott a szoEnyhén nevetett saját tréfáján és közben a sziporkázó bárói, csillagokat kereste a vattásodé téli estében, de nem látott Karácsony előtt is itt járt az anyja, hogy pénzt kérmást, csak a vékonyfényű Holdat. Ilyenkor télen a tiszta jen a városi árendaföld esedékességének törlesztésére, légben a fagyos hó fölött a csillagok fényesebben vib- Meg ezelőtt már vagy háromszor-négyszer is megjött és rálnak, mint máskor. Olyan érdekesen csillagdáinak, ha az mindig pénzért, a bérföldek .miatt. ember összehúzott szemmel nézi. Egy-egy csillagból, tíz — Hiába jön anyám, nekem nincs pénzem, csak amit apró fényecske keletkezik. Ha meg újra nyitott szemmel elszámolásra, kosztra kapok. Az uram gazdálkodik, az nézi, széjjelfutnak a saemjáték fényei és marad az egy, én kezemben nincs semmisem ebben a házban — ishidegfényü csillag. — Ki az? — kérdezte a gazda. — Szabad-e karácsonyt köszönteni? — Igen —, előzte meg a férj válaszát az asszony. — Te ostoba... Te. — Dühös, öklelő nézése rosszat sejtetett. — Majd én adok nekik pénzt! Te, semmVel se kínáljad őket! A konyhába terelem ezt a koldus tá-sagot. és a gijertyúval vigyázom a tornácot, amíg benennek-kijönnek. A nagysága tiszteletére. — Gúnyos trejátékkal meghajolt, mint az urak komornyikja. A rózsaszínűre kőporozott földszintes ház szélső ablakából női hang szólt csöndcsen, kellemesen: *» Apja, megfázol, gyere be. Csillagvizsgil i filozóf iáját megzavarta az asszony. A hon őrének tiszthelyettese megrázkódott, dobbantott néhányat a téglajárdáján, lúdbőrösen érezte, hogy milyen hideg van. — Megyek már — adta tudtul engedelmességét. Becsukta a nagykaput, gondosan zárta, kétszer fordította a Kulcsot, azután még a vaskallantyút is ráhajtotta. Megrázta a kilincset, megbizonyosodott a zár biztonságáról. Futó pillantást vetett kétméteres, téglából-vasból készült kerítésére, suhanásnyi mosollyal nyugtázta a tetején húzott fehér csíknak tűnő négy szögesdrótot. — Mint a vár -» gondolta és dicsérte fineszes észjárását. — Biztonságban a porta, amikor szolgálatban vagyok. földszintes ház kisebb takaros villa a sok váA lyog- meg istenverte kis fészkek között. Ugy állt a főutca túlsó végén a város felöl, mint a cementbe öntött gőg. Ha az ember szemügyre veszi egy ház építését, a tető állását, meszelését, ablakait és megállapítja kívülről, milyen emberek laknak belülről. Különösen éjjel beszédesek a törpe házak, amikor csönd telepszik rájuk és az ablakok mint vak szemek merednek a világba. Munkában megkopott emberek alszanak, fizikai fáradtság mély, bódult álmával... Kisgyermek rágja anyját a tejért.. Sötétben civakodnak, mert így olcsóbb ... Egymástól kapott gyönyört élveznek ketten, a maguk titkaként. A fehér falak nem árulkodnak, de az éjjeli szemlélődő sejti, az értelmetlenül ható, sötét, tenyérnyi ablakok mögötti életet. A tiszthelyettes háza belülről sem olyan, mint a többi. Szép tornáca a kőfalnak támaszkodik, két cementoszlopon pihen a másik vége, négy lépcső fölfelé a magassága. égszínkékre kevert beton a padlózata. — A kutyát szabadon engedted? — kérdezte az aszszony, a kezét fázósan dörzsölő férjétől, amint belépett a mételte el karácsony előtt anyjának a megszokott szökonyhába. - veget őszintén, panaszosan. — Nem lehet a disznóság miatt... Adjál egy ital Ilyenkor aztán a tiszthelyettesné aszalódott anyja bábort majd vacsoráznék. natosan sírdogált a konyhában és a végén mindig azzal Gvertvát gyújtott és a tornácon a két szék karfájára búcsúzott lányától, hogy legjobb lenne, ha valami nya- amíg a gazda ajtót nyit. támasztott két hosszú rudat újra tüzetesen megvizsgálta, valya-kórság érné ezt a maganak való rangos embert, _ Jó éjszakát kívánunk aotvwv «v v * „ 7.«/.. „ „vnofe f.'mom tl />w fl/mloh' h II Q (> no C ccűi nri-n o I rjlfordilt a férjétől, megigazította zöld szövetje ruhájának selyem gallérját, sűrű fekáe haját és stó nélkül a konyhába ment. Hidegmartt, piros arcú gyerek lépett be és jámboran kérdezte, szabad-e köszönteni. A kedvező fogaltatás után két, nyolc—tíz esztendős iskolás állt meg pirJsra csípett arccal, csillogó szemmel a konyha közepén. Kis cipős dobozt fogtak lézre, melyben gyertya világította a papírfigurákat. Citcér-liangon nótába kezdtek, áhítatosat énekeltek, áhítat nélkül. Azután beszólították a szerep következő alakjá, a csikóst. Egy fejjel nagyobb fiú, mint a többi, Es olyin szépen csilingelt a hang<a, mintha szilaj ménest te-elne mindennap a Hortobágyon: "Sugárt kötöi szép ostorom hegyére. Ügy vágtatok szilaj ménem elébe*. As asszony igyelte a jóhangú gyereket, szerette volna megölelni ízt a szép, barnahajú, zsíroskilapú, fekete mübajszos oikóst. Nem futotta i gondolatából, mi köze a csikósnak, meg a Hortobágyiak az anyaxzentogyMxiwii. Csel- a gyereket nézte, anelyik nem az övé. — Gyere be, fe, öreg. Ismét nyílt az ajtó és a subás, toronysapkás imasz behemperedett, egézen a konyhaszekrényig. A tiszthelyettes eloltotta a gyertyát és bosszt arckifejezéssel állt a conyha sarkában. Hallgatta a ubás legényke nehezen éKhető, verklire járó mondóka':. Véget ért a köszintő és kellemes karácsonyi iiepeket kívántak a ház -lépének, urának. A tiszthattcs meggyújtotta a gyerttát, a kamaszos, subás gyket, a banda vezérét kereste és kezébe nyomott egy énzdarabot. Tíz fillér — lesie meg a pénzdarabot a gyk. Senki sem vette észre arcizmának rándulásátnert a korom eltakarta vonásait. — Add ide a dobozi — rendelkezett a konban a subás fiú. A két előénekes értetlenül nézett rá, mert eem volt szokásban. — Mehetünk —, szólt a subás. Kinyílt a konyhaajtó és megindultak a tornáckeresztül le a lépcsőn és megálltak a kapuban, ík, ötvennyolc szál a kolbász, huszonnégy a vegyes akinek a paraszt lánya nem egyéb: hűséges cselédnél. köszöntek kórusb hurka ... a sajt. Ezeket reggel a füstre vitetem. A sóba valót majd én - mondta a tornácajtóban álló asszonynak -. azt nem bízhatom másra, a sózás nagyon kényes -mjéhány másodperc után nagy robajjal csatt a konyhaajtó, a lámpa fényében, boíjáíHej-hopp, menjetek lassan, a bototmai a káTracsora közben a szülői ház emlékei lepték meg ban felejtettem — állt meg a kapuban a subás cár 1/ a tiszthelyettesnét, illetlen, ünnepietlen gondolatok ment is vissza sietősen. tódultak a fejébe. Az ura már harmadszor di- A tiszthelyettes magasra tartotta a gyertyát észmunka. csér te a karácsonyi halat, mire kérdéses feleletet kapott pontosult figyelmet szentelt a tornácnak. — Apja. a Zsandárt mégiscsak szabadon kéne en- az asszonytól gedni... Valaki még majd... —ízlik? — Milyen buta beszéd ez, ki mer itt... - válaszolt —Jó. fölényes hangsúllyal. Eloltotta a gyertyát, behúzta a kony- - A makosteszta is finom, haajtót ~ Adíal *nkabb disznopaprikast. Az asszony a karácsonyi vacsorához teritett az ebéd- — Mindjárt megmelegítem — és már fordult a konylöben. Más alkalommal a konyhában étkeztek, de most hába. ünnepelőn mégiscsak. Bár a gazda ellenkezett: A vacsora vegere jartak, fmtfcor az asszony várat8 • „ i „í„„„ „™ mint lanul előhozta az otesztendos gycrttneklelenseget. — Minek ilyen urasan, ez is csak olyan nap, mim a többi Az isten nem azt nézi. hogy hol eszünk, inkább — Neked nem rossz, hogy csak ketten vagyunk? azt, hogy mit. Vigyázni kell a bútorra. Nem adják ingyen. — Miért volna rossz? Az asszony kedveskedő unszolására azért végül csak — Pedig milyen jó volna, ha egy kislány, vagy fiú engedett, mert hiába, a tizenöt esztendő különbség sok- ülne közöttünk. Mennyivel boldogabban élnénk, az ő vimindenre jó. Azért az élet lényeges kérdéseire még ez dámságuk, pajkosságuk, szeretetük, meg... a korkülönbség sem ad választ a tiszthelyetteséknél. — Meg költségük, meg a lakás, bútor elpusztítása. H — Sajnos, te olyan önző ... — Szép kis karácsony készül . itten ... , , , , meg minden baj az én fejemre szakadna — szakította uszonöt éves, jó husu, fekete asszony a tiszthe- asszony panaszkodását. luettesné. Azt beszélik rola, hogy ot esztendeje " , „ ->. i -i . csak azért házasodtak össze, hogy befogják a -Pedig gyerek nélkül értelmetlen, céltalan az elet. világ smját. A gyerek meg is látta a napvilágot néhány Mt csak magunknak éljünkórára, hogy aztán a tiszthelyettes lepénzelt-e valakit, vagy — Ugyan, ne erzelegj. hogyanis volt. azt annyiféleképpen beszélték, ahányan laktak Alsóközponton. Nyáron múlt négy esztendeje, hogy idekerültek onnan. A katona talán meg is bánta már a házasságot: - Az asszonynak kenyér is kö, a tiszthelyöttes mög olyan fösvény, hogy az anyjától a levegőt is sajnálná, ha pénzbe kerülne — mondta róla a körzeti bábaasszony, miután a tiszthelyettes elköltözött a faluból. Ünnepélyesen ült az asztalhoz, frissen borotválkozva. pantallóban. Az ebédlőasztalon maszkodva támolygott a subás kamasza tornácon elejtette a betlehemes dobozt. BeleboQs hosszában végig vágódott a tornácon. A disznóságot rudak zajjal estek a földre, a szék támlája élesentant a betonon. — Jaj, jaj, segítség, eltört a két lábom! Jaj isi, segíts! — üvöltött a subás, idegtépő, vonítás hangon. A tiszthelyettes ijedten szaladt a tornácra, lt a gyertyája. Az asszony lámpával a kezében állt ahaajtóban. — Vizet, vizet, mert meghalok! — nyögte a fú sonfekve a kolbászok tetején. Az értelmetlenségbe és ijedtségbe sodródó u lyettes a konyhába lódult, poharat keresett. — Itt a tíz fillérje, vegyen rajta kolbászt! — talpra a subás. Mint a szélvész, úgy lódult ki a kapun, gyors dobogása verte fel a telep főutcájának karácsa csöndjét. Néhány perccel később a lábdobogás Az utcán ütemes léptek zaja hallatszott és az ablak a betlehemesekkel együtt elnyelte a ködös téli estt alatt hirtelen elhalkult, mocorgássá csöndesült. — Mi lehet ez? — súgta az asszony. — Nézd meg. Az ablakhoz lépett. A vászonroló melletti résen kemlelte a járdát. — Gyere csak ide — súgta férjének. — Betlehemesek. — Beszóljunk? — kérdezte a többieket egy seppegó fehér ingben, sötétkék nagy, ernyős petróleumlámpa világított. Homályba vonta a fényesre politúrozott dióbúlort. Élénk rózsaszínre festett hang az ablak alatt, falak eros vörös színt játszottak. Az ebédlő nagy tálaló- .-Gyerünk tovább, a tiszthelyettes irigy. lahol a hosszú telep egyik mellékutcájában, néhány rek fagyos kolbászt rágott, fázósan, dideregve, ar> kaján mosollyal kevert félelem, melyet eltakart tetség. A tiszthelyettes még mindig a tornácot vig nem értette mi történi, talányos esze nem mük Alit, mint a szobor, a gyertya végigfolyt a kezén, n ben a kolbász, hurka romjait csodálta. Felesége a hálószobiban a dunnába fúrta fejét, szívből buggyant, hangos kacagása az övé maradjor