Délmagyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-05 / 235. szám

i Vasárnap, 1958. október 3. 29 „Szép és emberi a mi hivatásunk... 55 Három csinos, kedves lány. Ketten szókék. Az egyik kék, a másik szürke szemmel. A harmadik barna. Mind a hárman mosolyognak. — Friedmann Éva. — Juhász Ibolya. — Sági Hedvig — mutatkoznak be egymás után. Friedmann Éva kezdi, aki— Úgy látszik — legbátrabb hármójuk közül. — tavaly érettségiztem itt Szegeden a Tömörkényben. Orvgs szerettem volna lenni mindig. Sajnos, a bizonyítványom nem sikerült olyan jól, hogy bejuthattam volna áj. egyetemre. így amikor megtudtam, hogy ez a tanfolyam indul, jelentkeztem. Elégedett vagyok. Eleinte kicsit nehéz volt, "kísérleti nyúlnák- lenni kétszeresen nehéz, de aztán belejöttem. Mindenki igazán olyan rencjes velünk, igyekszik mindenben a segítségünkre lenni..: 4 Kossuth Zsuzsanna Ápolónőképző Intézet egyik szobájában beszélgetünk, az érettségizettek számára kísérletképpen indított ápolónői tanfolyam vezetőivel, Busa Béláné belklinikái főnővérrel és a tanfolyam három részvevőjével. — Az Egészségügyi Minisztérium rendelkezése értelmében az idén országosan 1200 érettségizett leány vesz részt ezen a tanfolyamon — mondja Busáné. — Két szempontból is jelentós intézkedés volt ez a minisztérium részéről. Elsősorban azért, mert hozzásegíti az államot az érettségizett fiatalok elhelyezkedési problémájának megoldásához, amely ma még sok gondot okoz, főképp a magukat erősen tartó kispolgári előítéletek miatt. Másodszor pedig megold egy másik nagy kérdést is: megfelelő előképzettséggel rendelkező új erőket állit be az amúgy is emberhiánnyal küzdő egészségügyi munkaterületekre. Az a 45 fiatal lány, aki »úttörö'je- Szegeden ennek a törekvésnek, társadalmi küldetést is teljesít Mert ostoba és érthetetlen az az idegenkedés, húzódozás, mely az ápolónői hivatás iránt él némely emberben. Betegeket gyógyuláshoz segíteni, emberi kötelesség. Mi ezt hivatásul választottuk. Ha nem is vagyunk orvosok, de mi vagyunk az orvos első segítőtársai. Mégis, az emberek csak addig hálásak, addig becsülnek meg minket, amíg meg nem gyógyulnak. Pedig nem alantas foglalkozás a mienk. Alantas munka különben sincs. Minden munka egyformán értékes, ha az emberek javáért van. — Kitűnővel érettségiztem Törökszentmiklóson — halljuk Sági Hedvigtől, a barnahajú, feketeszemű, mosolygós harmadiktól. Jelentkeztem az' orvoskarra. Helyhiány miatt nem vettek fel. Ide jöttem, mert ez a foglalkozás áll legközelebb az orvoséhoz, hiszen az ápolónők is gyógyítanak. Havonta 850 forint fizetést kapunk a tanfolyam ideje alatt. Napi 8 órát dolgozunk a klinikán és hetenként 12 óra elméletet hallgatunk itt a Kossuth Zsuzsában. A klinikán huszonötén dolgozunk, húszan pedig a különböző kórházaknál vannak. Két év alatt fgy munka közben végezzük el a tanfolyamot és szerezzük meg az oklevelet. — Én tavaly végeztem Hódmezővásárhelyen a Bethlen Gábor Gimnáziumban — feleli Juhász Ibolya. — Mielőtt a tanfolyamra jöttem volna, mar dolgoztam a gyermekklinikán. így hát én nem voltam olyan lámpalázas, mint a többiek, akik most kezdték. Most felnőtteket ápolunk, és rájöttem, hogy a .beteg felnőtt éppen olyan, mint a gyerek. Ugyanúgy nyűgösködik, ugyanúgy elvárja, hogy csak vele foglalkozzanak, és ugyanolyan hálás a gondoskodásért, egy vigasztaló, bátorító szóért, egy pillantásért is. És higygye el, nekünk is boldogság, ha egy ember gyógyultan kerül ki a kezünk alól. Nagyon szép és nagyon emberi a mi hivatásunk. Igaza van, mert ha nehéz is lesz ez a két év, bőségesen kárpótolja majd őket az emberi hála, az öröm könynyei, a számtalan sok virág, egy-egy szavak nélküli meleg kézfogás, de főként az a jóleső érzés, amely az ő munkájukkal is gyógyuló emberek láttán fogja el mindannyiukat. (papp) A bérlő nemcsak arra való, hogy lakbért fizessen Csányi András, a szegedi Kárpitos Szövetkezet dolgozója szinte már távasz óta kilincselget hivatalról hivatalra, sót a bíróságnál is, de panaszára még mindig nem került orvosság. Odáig már eljutott, nem nagy örömére, hogy a harmadik kerületi tanácstól kint jártak és megállapították: Pásztor utca 59 szám alatti lakásában lakni, kisgyermekkel élni életveszélyes. A pince még a nyár idején beszakadt, a tűzfalon hatalmas repedés tátong, minden pillantban ledőlhet, s a fenyegető veszély katasztrófával járhat. A háztulajdonos, özv. Kószó Ferencné, aki kívánsága szerint minden hónapban pontosan megkapja a lakbért, hallani sem akar az épület renoválásáról. Elvégre is neki kényelmes, nagy lakása van másik, Alsónyomás sori házában. Nem is tagadja, éppen az a célja: a ház dőljön össze minél előbb, a tanács akkor majd gondoskodik Csányi Andráséknak másik lakásról, ő pedig jó pénzért értékesíteni tudja a telket és az újjáépíthető romokat. A szerencsétlen munkásember kijátszására ügyvédet is fogadott magának, aki jól tud labdázni a paragrafusokkal s gyakran közli Csányi Andrással, hogy a tulajdonos Kószóné, eladta a házát, neki tehát nem dukál a javítás. Az új tulajdonos, aki valójában nem is létezik, telekkönyvileg még nem vette birtokba a házat, azért nem javít. A lakó közben az öszszeomlástól való félelmében már odáig ment, hogy kislányát rokonaihoz küldte el, nehogy baleset érje az életveszélyes lakásban. A fennálló lakástörvények nemcsak a béflő kötelességeit, hanem a tulajdonosok kötelességeit is előírják. Ideje lenne, hogy a harmadik kerületi tanács, s az illetékes hatóságok eljárjanak ezzel a spekuláló régi vágású, háziuraskodó asszonnyal szemben. Hat hónap mérlege a visszaélések5 mulasztások és a bürokrácia elleni harcban Idén április 19-én alakult meg a szegedi járás népi ellenőrzési bizottsága. Azóta még hat hónap sem múlt el egészen, máris igen nagy népszerűségnek örvend ez a testület. Munkások, dolgozó parasztok mély bizalommal fordulnak hozzá. A törvényes lehetőségek alapján megkeresik itt a bajok, panaszok orvoslásának módját. Hogyan is kezdett munkához áprilisban ez a héttagú bizottság? Először öt ellenőrzési — ipari, köziekeEgy kisváros világhírű remekei Van-e ember, aki ne gyönyörködnék az Ízléses, finom csipkében? Kedvelői katül is azonban kevesen tudják, hogy milyen világhiresség a mi halasi csipkénk. Nem hiába nyerte el most a brüsszeli világkiállítás nagydiját, pedig húsz esztendeje már nem vettek részt külföldi kiállításon. E halasi kézimunkának — stílszerűen mondhatjuk — csipkefinomságú vonalai mellett abban rejlik különlegessége, hogy nem vert, vagy horgolt, hanem tűvel varrott. Ezzel a módszerrel készült csipkéjével lett világhíres Halas. Hasonló hírnévvel az egész világon csak Brüsszel, Velence és Point de Frances asszonyainak csipkéi dicsekedhetnek. k varrott csipka készítésének előzményei hazánkban egyébként a tizenhetedik századba nyúlnak vissza, de az 1900 körüli évek hoztak megújulást ez iparművészeti ágban. Ekkor újítottak fel feledésbe merült technikákat és népi motívumokkal gazdagították csipkéiket a halasi lányok, asszonyok. Az állítólag létezett kun-magyar varrott csipke feltámasztásában Dékáninak tulajdonítható aZ érdem és vele indult el a varrott csipke diadalútjára. Csipkéi az 1902-es budapesti kiállításon jelentős sikert arattak. Ugyanebben az évben Halason telepedett le Markovits Mária és ő készített először igazi csipkéket. olyan finomakat és szépeket, mint a régi olasz és francia csipkék, de magyar motívumokkal, formákkal. Két év múlva a kialakult halasi csipkeműhely állami nagydijat kapott és nagydíját nyert a Saint Louis-i világkiállításon. 1906-ban a milánói világkiállítás nagydíját, 1908-ban a londoni és párizsi kiállítás különdíját, elismerő oklevelét nyerték el. A halasi csipke ügyét 1910-ben vette kezébe az Országos Háziipari Szövetség, majd 1926-ban megalakult a Halasi CsipkekészitS és Értékesítő Szövetkezet, 1935-ben pedig Mailász Gitta tgrvei szerint felépült a Csipkeház. Igazi fejlődésJTíV- * f-l* harfjiMc után indult ez a világhírű dőkben nagymérvű állami iparművészeti ág, amelynek támogatásban is részesültek művelői az elmúlt eszten- a megbecsülés mellett. Hogyan készül a hírneves halasi csipke? A tavaly felújított, kibővített, korszerűsített és munkásegészségügyi berendezésekkel is felszerelt Csipkeház neonvilágitású termében mintegy negyven fürgekezű asszony, lány dolgozik: a Halasi Háziipari Szövetkezet tagjai. Hosszadalmas, bonyolult művészi munkát végeznek. A pergamenpapírra rajzolt mintát több réteg, himzőkeretre feszített vászonra varrják fel. Meg kell jegyeznünk, hogy a minta tervét neves iparművészek — köztük különösen Molnár Béla, az Iparművészeti Főiskola tanára — úgy készítik el, hogy egységes fővonalvezetésből megoldható legyen. A motívumok összeépítésénél ez azért fontos, mert az egy szállal kontúrozott csipke erőseb b és tartósabb. A kifeszített vászonra vastagabb fonalat fektetnek a rajz vonalai mentén és vékony fonállal rögzítik. Ezután a mintaelemeket igen vékony finom lencérnával töltik ki. Ezek az egyenletes öltéssel kitöltött felületek szőtt anyagoknak hatnak. Ezután következik a munka harmadik fázisa: az alapnak, a negatív mezőknek csipkeöltéssel való kitöltése. A halasiak 39-féle csipkeöltést használnak. Ennél a résznél érvényesül leginkább a csipkevarró iparművész egyéni érzéke és művészi ízlése, ö választja ki ugyanis, hogy a sokféle csipkeöltés közül az adott mintához melyik illik legjobban. A szövetkezet vezetője, Reile Gézáné körülvezetve a múzeumnak is beillő Csipkeházban — ahol a művészi terítőcskék, s a legkülönfélébb változatossága csipkeholmik készülnek —, elmondotta, hogy gondosan vigyáznak e világhírű iparművészeti ág hírnevének megőrzésére. Gondoskodnak a megfelelő utánpótlásról is, ezért tanfolyamokat rendeznek, hogy minél többen elsajátíthassák ezt a művészi háziipart, amely a népművészet motívumaiból, formakincseiből táplálkozik. Gyönyörűséget okoz minden szépet szerető embernek e csipkék sok kedves mintája, s csodálatosan finom vonalai. A gyönyörűségen túl mienk a büszkeség is, hogy tovább ível fölfelé e sajátos művészet, amelyet ma már nem a szétszórt kis házakban, nehéz körülmények között folytatnak művelőik, hanem jól felszerelt műhellyel és minden szükséges támogatással segít államunk. (lőkös) dési, mezőgazdasági, kereskedelmi közérdekű bejelentésekkel, pénzügyi és kulturális ügyekkel foglalkozó — szakcsoportot szerveztek. Ezekben az ellenőrzési szakcsoportokban összesen jelenleg is 178 társadalmi ellenőr tevékenykedik, s mint a következőkből kiderül, igen nagy eredménnyel. Eddig összesen 45 vizsgálatot folytattak le. A legtöbbet — huszonhatot — kereskedelmi jellegű vállalatoknál. Számos tapaszta. lat ugyanis arra mutat, hogy ja népi vagyon védelme ép;pen a kereskedelem terüle;tén a leggyengébb, í Az egyik legtüzetesebb ' vizsgálatot például a szatyI mazi MÉK felvásárlóteleí pén végezték, í Kiderült, hogy Somogyi Sán! dórnak, a telep korábbi vehetőjének és néhány társéinak bűnös mulasztásaként, i a népi vagyon hűtlen kci /.éléséből mintegy 320 ezer i forintos anyagi kár keleti kezett. • Ezen a telepen éveken át ÍGsáky szalmájaként kezeliték az állam pénzét. Száznál •is jóval több olyan esetet de• rített fel itt a népi ellenőr•zés, mint Báló Ferenc jó;módú gazda ügye, aki éveikig tízezer forintszám szed;te fel gyümölcsre a termelési előlegeket az államtól. [Gyümölcstermését azonban ;nem az államnak adta el. ;Még azt a 7702 forintot is, ;amit még 1956-ban vett fel [előlegként az államtól, csak [ez évben fizette vissza, mindenféle kamat és kötbér nél;kül. A telep vezetői nem [szereztek érvényt annak a [törvényes rendelkezésnek, [hogy kötbért tartozik fizetni [a termelő is, a vállalat is, [ha önként vállalt szerződési [kötelezettségének nem tesz [eleget. [ Az algyői vizsgálat során [többek között megállapítotiták a társadalmi ellenőrök, hogy az algyői hármas számú szövetkezeti árudában sorozatosan kevesebb árut mértek a vásárlóknak, mint amennyiért fizettek. Hitelesítetlen, rossz mérleget használtak, ez adott lehetőséget a csalásra. Felülvizsgálták a Kistelek és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet munkáját is. Az ide tartozó felvásárló telepeken szabálytalanul jártak el az áruikat értékesítő termelőkkel. A tiltó rendelkezés ellenére is egyetlen napon többször is változtatták tetszés szerint a felvásárlási árakat, melyből meg nem engedett haszonhoz jutott a földművesszövetkezet. Ez igen káros hatással volt a szövetkezeti erkölcsre, mert a szomszédos községekben gyakran magasabb áron vásároltak a szövetkezetek, mint Kisteleken. A termelők a szövetkezet dolgozóit csalással vádolták, holott ezek az emberek semmiféle csalást nem követtek el, csupán egy I: rendeletellenes belső utasíotást hajtottak végre. A sándorfalvi ellenőrzések során háromszázalékos árdrágítást lepleztek le a földművcsszövetkezetnél a népi ellenőrző bizottság ellenőrei. A pusztaszeri, baksi italboltokban és a kisteleki étteremben folytatott ellenőrzések során kiderült: sok kisebb-nagyobb mulasztás, hanyagság uralkodik az anyaggazdálkodásban. Nem ellenőrizték az illetékesek a fogyóanyagok felhasználását. Azt sem, hogy a kártérítésekből keletkezett bevételeket valóban befizetik-e a kasszába, vagy csak /zsebrevágják, s az eltörött poharakat és egyebeket aztán fogyóanyagként leírják az illető vezető terhéről. A járás gépállomásainak aratásra, cséplésre való felkészülésének vizsgálata alkalmával sok apróbb-nagyobb fogyatékosságra figyelmeztették a vezetőket, s azok ennek megfelelően intézkedtek is. A népi ellenőrző bizottságnak is része van abban, hogy a gabonabetakarítás gyorsan, zökkenőmentesen zajlott le a nyáron. A gépállomásokon a legfőbb hiányosságot a gépek tárolása körül állapították meg. Nagyon sok gépet a szabad ég alatt tartottak. Eddig ponyvákkal védték őket íz esőtől, s a téli zord időjárástól. S az így elhasznált ponyvák értéke, mint megállapították, messze meghaladja azt az összeget, mely tárolószínek építéséhez kellene. A kiskundorozsmai József Attila, a deszki Táncsics és az algyői Üj Élet Tsz-ekben folytatott vizsgálatok során a bizonylati fegyelem, a könyvelés körül tártak fel rengeteg javítani valót. Megvizsgálták többek között három községi tanács és a járási tanács négy osztályának munkáját is. Az ellenőrzés során számos bürokratikus mulasztás került napvilágra. Bakson és Rúzsán történtek olyan esetek, hogy a dolgozó parasztok különböző szőlő-, gyümölcstelepítési és egyéb ügyekben beadott kérelmeit hónapokon át elfektették és ebből termelési kiesésük keletkezett a gazdáknak. Kártyás László elvtárs, a bizottság elnöke elmondotta, hogy az év hátralévő hónapjaiban még húsz, mindenre kiterjedő alapos ellenőrzést hajtanak végre a járás különböző gazdasági objektumaiban és hivatalaiban. Még nem sok ideje tevékenykedik a bizottság, mégis igen nagy, kézzel fogható eredményekről beszélhetünk, melyek a népi ellenörök jó munkájáról tanúskodnak. A bűncselekmények, káros mulasztások feltárása mellett azonban az erkölcsi érték a legnagyobb. Nagymértékben gyarapodott és gyarapszik jelenleg is a lakosság bizalma a néphatalom iránt, növekszik járásszerte a társadalmi tulajdon becsülete. Cs. J.