Délmagyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-17 / 194. szám

Vasárnap. 1958. augusztus 17. 2 Hétfőn folytatódik az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának vitája A szaúd-arábiai küldőit találó megállapításai — A bolgár külügyminiszter támogatta a szovjet javaslatot Az ENSZ-közgyűlés rend­kívüli ülésszakának pénteki vitáján ismét több delegátus szolalt fel, köztük Fuzsijama japan és Lukanov bolgár külügyminiszter. Zorlű török külügyminisz­ter, aki az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának péntek délelőtti ülésén első­nek szólalt fel, beszédének jelentős részében azt han­goztatta, hogy Törökország ellenez mindenféle beavatko­zást a „testvéri* arab orszá­gok belügyeibe. Ugyanakkor üdvözölte az amerikai csa­patok libanoni és az angol csapatok jordániai beavatko­zását. Zorlü igyekezett men­tegetni Törökország részes­ségét az Egyesült Allamok támadó cselekményeiben. „Nemes* tettnek nevezte azt, hogy Törökország az ameri­kaiak rendelkezésére bocsá­totta területét a Libanonba irányuló csapatszállítások céljára. Törökország képviselője maradéktalanul támogatta az Egyesült Allamok állás­pontját. A szaúd-arábiaii delegátus figyelemreméltó megállapításai Ezután Ahmed Sukairi, Szaúd-Arábia államminisz­tere szólalt fel. Kijelentette, hogy az ENSZ elé olyan képet tár­tak, „mintha háború lobban­na fel a Közép-Keleten — arab államok háborúja arab államok ellen. Ez egy sereg olyan javaslatra vezetett, amely, azzal foglalkozott, hogyan védjék meg az ara­bokat az arabokkal szemben és nogyap védelmezzék meg ezeket a ^szegény arab álla­mokat a közvetett és köz­vetlen agressziótól. Sukairi szerint ez „rossz­akarattal párosult nyilván­való igazságtalanság« és »torzításon alapuló mellébe­szélés.* A közép-keleti prob­léma megoldására irányuló különböző javaslatok közül legalább az egyiket habozás nélkül el kellene fogadná nevezetesen a katonai erők visszavonását — hangsúlyoz­ta Sukairi — „Támogatni fogunk minden olyan hatá­rozati javaslatot, amely a külföldi csapatok azonnali eltávolítását sürgeti nemcsak Libanonból és Jordániából, hanem minden talpalatnyi arab földről* mondotta a szaúd-arábiai delegátus. Eisenhoer gazdaságfejlesz­tési tervére célozva Sukairi kijelentette: „A kérdés meg­oldásának a kulcsa nem a gazdasági fejlesztés, bármi­lyen fontos is legyen az. A gazdaság csak szilárd politi­kai helyzetben fejleszthető* — jelentette ki Sukairi, majd beszéde befejező ré­szében hangsúlyozta „A nyugati gondolkodásból ki kellene iktatni azt a beteg idegzetre valló komplexu­mot, amely a Nasszer elnök iránt érzett gyűlöletből je­lentkezett.« A japán külügy­miniszter „nem állt ki" az amerikai javaslatok mellett A legnagyobb érdeklődés­sel kisiért pénteki felszólalás kétségtelenül Fuzsijama ja­pán külügyminiszter beszé­de volt, aki azonban nem niiondott semmi olyant, ami új, vagy érdekes lehetett vólna. Beszédéből inkább az a törekvés tünt ki, hogy az ENSZ-közgyülés előtt is igyekszik népszerűsíteni a Biztonsági Tanács korábbi ülésén már megvétozott ja­pán javaslatot, hogy szélesít­sék ki a Libanonban lévő ENSZ-megfigyelő-csoportot. Ennek megvalósítása — je­lentette ki a japán külügy­miniszter — továbbra is ha­tékony eszközt szolgáltatna az ainerikai csapatok Liba­nonból való visszavonására. Hozzátette: ezt a gondolatot talán fel lehetne használni a jordániai kérdés rendezé­sének alapjául is. Ezután Dzsalal Abdoh, Irón képviselője szólalt fel, aki hangsúlyozottan húzta alá, hogy országa nagy fon­tosságot tulajdonít a libano­ni és jordániai függetlenség fenntartásának. Ujzeland képviselője az agresszió védőügy védén ek szerepében Az iráni küldött felszóla­lása után szünet követke­zett, majd Leslie Munro új­zélandi delegátus lépett a szónoki emelvényre. Bár az újzélandi küldött újat nem mondott, beszéde mégis jel­lemző volt azoknak a kül­dötteknek a felszólalásához hasonlóan, akiknek országai a Libanon és Jordánia ellen elkövetett agresszióban, vagy ennek elősegítésében bűnösek, vagy akik ezekkel az országokkal katonai töm­bök révén kapcsolatban áll­nak. Az agresszió e védőügy­védjei közül egyetlen egy sem hozott fel elfogadható érvet Gromiko szovjet kül­ügyminiszter beszédlével szemben. Gromiko »súlyos érvei bebizonyították, hogy az amerikai csapatok libano­ni és az angol csapatok jor­dániai jelenléte agresszió kis arab államok ellen. Az ag­ressziót védemező felszóla­lók makacsul ismételgetik, hogy állítólag más arab or­szágok fenyegették az emlí­tett országok függetlenségét, s hogy Libanon és Jordánia kormánya „segítséget kért*. A bolgár delegátus bírálta Jordánia képviselőjének álláspontját Karlo Lukanov bolgár külügyminiszter beszédében leleplezte azokat a hamis ér­veket, amelyeket egyes fel­szólalók az agresszió igazolá­sára próbáltak felhozni. Lukanov kijelentette: az agresszív tevékenység szín­helye nem esik messze Bul­gáriától, s bármely közel­keleti tűzvész közvetlen ve­szélyezteti Bulgáriát is. A bolgár külügyminiszter leleplezte azokat az ameri­kai és angol próbálkozáso­kat, hogy agressziójukat jo­gi köntösbe öltöztessék. »Mint az ismert mesében a farkasok, amelyek kijelentet­ték magukról, hogy ők pász­torok, az imperialisták is szeretnék úgy feltüntetni magukat, mintha a függet­len arb államok buzgó vé­delmezői volnának* — mon­dotta a szónok. Lukanov foglalkozott a jordániai képviselő kijelen­tésével, amely szerint Jor­dánia kormánya nem engedi be az ország területére az ENSZ megfigyelőit. A bol­gár külügyminiszter hang­súlyozta: ez az álláspont csak azzal magyarázható, hogy a jordániai kormány nem holmi „külső* beavatko­zástól*, hanem saját népétől fél. A bolgár küldött kijelen­tette, hogy helyesli és támo­gatja a Szovjetunió javsla­tát. A közgyűlés 18-án, hét­főn tartja legközelebbi ülé­sét. ötvenezer forintot fizetnek a négyialálatos lottószelvényekre A lottó 33. játékhetére 2 610 534 szelvény érkezett be. Öttalálatos szelvény nem volt. Négy találatot 39 szel­vényen értek el, nyeremény 50 202 forint, - 3740 a há­romtalálatos szelvények szá­ma, egyenként 261 forint nye­reménnyel. A kéttalálatos szelvények száma 81662, nyereményszelvényenként 12 forint. A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériumának nyilatkozata a berni követség ellen elkövetett banditatámadásról IV. A. Bulganyin új tisztsége Moszkva (TASZSZ) Hiva­talosan közölték, hogy az OSZSZSZK Minisztertanácsa N. A. Bulganyint a sztavro­poli mezőgazdasági tanács elnökévé nevezte ki. Bulga­nyin átvette a tisztséget. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége fel­mentette N. A. Bulganyint a Szovjetunió Állami Bank­jának elnöki tisztségéből. A Külügyminisztérium saj­tóosztálya közli: Felháborító fegyveres ban­ditatámadást intéztek 1958. augusztus 16-án a Magyar Népköztársaság berni követ­sége ellen. Két felfegyver­zett, Svájcban tartózkodó disszidens magyar . ellenfor­radalmár behatolt a berni követség épületébe és dél­előtt 10 órakor lövöldözni kezdett a követség személy­zetére. A követség beosztott­jai önvédelemből viszonoz­ni kezdték a tüzet. A tűz­harc során az egyik bandi­tát megsebesítették, majd beszorították a támadókat az épület egyik helyiségébe. A követség beosztottjai közül senkisem sebesült meg. A magyar követ kérésére kiér­kező és az épületbe behatoló svájci rendőrök könnygáz­bombával ártalmatlanná tet­ték, majd elszállították a banditákat. 1958. augusztus 16-án Se­bes István külügyminiszter­helyettes magához kérette Fritz Hegg urat, Svájc rend­kívüli követét és meghatal­mazott miniszterét. A leg­erélyesebben tiltakozott a gyalázatos támadás ellen, és a felelősséget teljes egé­szében a svájci hatóságokra hárította. A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma az esettel kapcsolatban emlé­keztetni kíván arra, hogy a Magyar Népköztársaság kor­mánya, szóvivője útján és egyéb módokon már koráb­ban nemegyszer intézett fi­gyelmeztetést a svájci kor­mányhoz. Hivatalos magyar tényezők több ízben szóvá tették, hogy Svájc területén a hatóságok eltűrik a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nyával szemben nyíltan el­lenséges szervezeteket, söt mi több, e szervezetek kü­lönböző magyarellenes ren­dezvényeinek felelős tisztsé­get betöltő svájci politiku­sok közi emüködésükkel nemegyszer hivatalos színe­zetet adtak. Ugyancsak nem egy esetben felhívta a fi­gyelmet a Magyar Népköz­társaság kormánya Svájc semlegességével összeegyez­tethetetlen egyéb jelensé­gekre is. Közismert, hogy a svájci sajtó egy része meg­megújuló uszító kampányt folytat a magyar nép, a Ma­gyar Népköztársaság, anjiak törvényes kormánya, és a berni magyar követség el­len. A svájci kormány a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nyának ismételt erélyes fi­gyelmeztetései ellenére sem vonta le a megfelelő követ­keztetéseket, jóllehet, nem is olyan régen ehhez hason­ló támadás zajlott le Bern­ben a Román Népköztársa­ság külképviselete ellen. Nem kétséges, hogy minde­nekelőtt a svájci sajtó által idegen, imperialista hatal­mak érdekében szított uszí­tó kampány, a svájci kor­mány nemtörődömsége te­remtett talajt a banditák gyalázatos provokációjához. Mindez kézenfekvővé teszi, hogy a svájci kormányt e támadásért felelősség terheli. Nyilvánvaló az is, hogy a gaztett mögött milyen erők állanak, kiknek és miért van szükségük az ilyen és ehhez hasonló bűntettekre. A nem­zetközi közvélemény figyel­nie az Egyesült Nemzetek Szervezetének rendkívüli közgyűlésére, az amerikai és angol imperialisták közel­és közép-keleti nyílt agres­sziójára irányul. A világ né­peinek e leplezetlen agresz­szió elleni hatalmas felhábo­rodása igen nehéz helyzetije hozta az imperialista körö­ket. Nekik volt és van szük­ségük arra, hogy provoká­ciókkal eltereljék a figyel­met agresszióikról. Kézen­fekvő, hogy a követség meg­támadása messzemenő poli­tikai célokat szolgál: terve­zői újra lángra akarták ve­le lobbantam a mestersége­sen szított magyarellenes kampány kialvóban lévő fü­zét. Az amerikai százmillió dolláros törvény juttatásai­ból fenntartott szervezetek terve azonban a berni ma­gyar követség vezetőjének és tagjainak éberségén és bá­tor helytállásán hajótörést szenvedett. A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma reméli, hogy a svájci kormány e sú­lyos esetből levonja a kö­vetkeztetéseket és megfelelő elégtételt szolgáltat. A ma­gyar kormány elvárja, "hogy a svájci hatóságok a legszi­gorúbban eljárnak ai elvete­mült gonosztevők és megbí­zóik ellen. Itt az ideje an­nak is, hogy a svájci kor­mány a sokat hangoztatott semlegesség követelményei­nek megfelelően most már hatásos intézkedésekkel ve­gye elejét a Magyar Nép­köztársaság népe és kormá­nya ellen szervezkedő ban­(Maasoportok tevékenységé­Budapest, 1958. augusz­tus 16? Robbanás okozta a holland ula&szállítá óriásrepülőgép szörnyű katasztrófáját Legutóbbi számunkban részletesen foglalkoztunk azzal a szörnyű repülőszerencsétlenséggel, amely csütörtökön haj­nalban történt az Atlanti-óceán felett, Írország partjaitól mintegy száz mérföldre, és amelynek 99 halálos áldozata van. A katasztrófa ügyében megindult vizsgálat eddigi ered­ményén alapuló feltevés az, hogy a repülőgép felrobbant, kigyulladt és egy másodperc töredéke alatt belezuhant a tengerbe. Galwy írországi kikötőbe egymás után érkeznek be hajók, mentonaszádok s teszik partra a repülőszerencsét­lenség során életüket vesztett áldozatok holttestét. Elsőnek egy francia halászhajó érkezett a kikötőbe, megcsonkított, összeégett holttestekkel. Dr. Vaandrager. a hollandiai KLM repülőtársaság fő­orvosa szombaton kijelentette: a csütörtökön lezuhant KLM repülőgép valamennyi utasa minden valószínűség szerint már a repülőgép lezuhanása előtt meghalt, mert egyes, megtalált holttestek boncolási eredményei arra mutatnak, hogy a repülőgép lezuhanása előtt a levegőben felrobbant. A legtöbb, eddig megtalált holttest csonka volt. és súlyos égési sebekkel borított. Ruházatuk cafatokra volt tépve, ami újabb bizonyíték amellett, hogy a gép lezu­hanása előtt felrobbant. Rövid, szinte csak talá­lomra kiválasztott néhány név a hosszú névsorból, aki­ket a börtönökből kiszabadí­tottak, és akiknek nagy ré­sze azután tevékenyen részt vett az ellenforradalmi ese­ményekben. Alföldi Béla volt nagyke­reskedő. 1944-ben pénzért vállalta 12 üldözött elbújta­tását, akiket azután átadott a Svábhegyen székelő Hor­thy-rendőrségnek. Atkáry Arisztid, az I. G. Farbenindustríe német ha­diüzem magyarországi kép­viselőjének fia, aki kémke­désért kapott 15 éves bör­tönbüntetését töltötte; ki­szabadítása után fegyveres csoportot vezetett Budapes­ten. Bakos József, az 1919 után alakult Héjjas-féle terrorkü­lönítmény tagja, az orgova­nyi kegyetlenkedések egyik résztvevője. Balogh Mihály volt csend­őr, a hírhedt Juhász-féle nyomozócsoport tagja, aki számos, a baloldali mozgal­makban részt vett embert figyelt és tartóztatott le a Horthy-korszakban, többek között Dobi Istvánt, Veres Pétert és másokat. Baricz Károly horthysta csendőrtiszt, aki parancsno­ka volt az 1935. évi atkári csendörsortüznek, amelynek 8 ember esett áldozatul. Beél József és Bokor Gyu­la volt detektívek, akik a munkásmozgalom több ve­zetőjének, így Rózsa Ferenc és Schőnherz Zoltán meg­•ktnzásában vettek részt. Fasiszta terrorlegényeket, nyilasokat, háborús bűnösöket, rablókat, gyi kosokat szabadítottak az országra Részletek a Fehér Könyv V. kötetéből Begre Albert 13 évre el­ítélt rabló. Baróthy Dezső, aki 1944­ben a Szolnok megyei in­ternálótáborból százszámra küldte a foglyokat a német haláltáborokba. Csaszkóczi Emil, horthysta ezredes fia, akit 1955-ben ál­lamellenes szervezkedés mi­att ítéltek el. Dr. Csikvári Ákos hor­thysta rendőrszázados, több­szörös gyilkos. Darvas Attila, akit kém­kedés miatt ítéltek el. Dövényi Nagy Lajos, a „Magyar Futár* című uszító nyilas újság szerkesztője. Duhony Lajos, egy Nagy Júlia nevű nó 20 évre ítélt gyilkosa. Enyedi Béla, a kommunis­taellenes perek hírhedt hor­thysta vizsgálóbírója. Gróf Eszterházy Pál, aki Magyarország egyik legna­gyobb földbirtokosa, több­szörös gyár- és malomtulaj­donos volt és ellenforradal­mi összeesküvésben vett részt. Gáldi Dénes, az amerikai titkosszolgálat ügynöke. Király Gábor, a Héjjas­különítmény tagja, aki 11 ember bestiális meggyilkolá­sa miatt töltötte börtönbün­tetését. Lakhegyi György és Ri­maszécsi Barnabás, akik egy „Fehér partizán* nevű ille­gális ellenforradalmi szerve­zet szervezéséért kaptak bör­tönbüntetést. Litomerczky Zoltán ezre­des, Horthyék különbírósá­gának ügyésze. Meskó Zoltán hírhedt nyi­lasvezér. Mészáros Lajos, aki Bu­chinban 80 partizángyanús embert kivégeztetett, közü­lük tízet ő maga gyilkolt meg. Nagy János, az 1942-es új­vidéki vérengzés egyik ve­zéralakja. Herceg Ódescalchi Péter, a CIC nevű amerikai kém­szervezet 1956-ban letartóz­tatott egyik ügynöke. Szakvári Emil, a nyilas kormány egyik minisztere. Szentoléry (Schiwny) Ri­chárd volt csendőralezredes. Varga Rezső bűnöző, aki kiszabadítása után részt vett a „Szabad Nép* székházban székelő Dudás vezette külö­nítmények két gyilkosságá­ban, Sarkadi István ügyész és Fodor Pál meggyilkolásá­ban. Az alábbiakban ismerte­tünk néhány adatot arról, hogy kik voltak „nemzet­őrök*: Thuliner Gyula, négyszer büntetve, egy ízben lopás miatt 5 évre. Vértessy László könyvelő, volt horthysta katonatiszt. 1942-ben a Hatvani Cukor­gyár hadiüzemi parancsnoka, a nyilas párt képviselője­löltje. Kalmár Jenő, volt VKF'2 hadiüzemi besúgó. Jankó Mihály, több ízben büntetve különböző bűncse­lekmények miatt. A Tolna megyei „nemzet­őrség* bonyhádi csoportjá­nak 13 tagja közül: 1 ku­lák, volt horthysta tisztek: 1 alezeredes, 1 őrnagy, 1 százados, 2 főhadnagy, 1 hadnagy; 1 csendőrtiszthe­lyettes, 1 csendőr. Ezeken kí­vül Szabó László nemzetvé­delmi keresztes, a Vitézi Szék tagja és Taukli Ist­ván volt SS-katona, hábo­rús bűntett miatt büntetett. A tamási csoport tagjai: 2 horthysta százados, egyikük 1948-ban elítélve, 1 főhad­nagy, 1 volt csendőrőrmes­ter és egy büntetett előéletű egyén. Budapesten a VIII. kerü­leti „nemzetőrség* parancs­noka a többszörösen bünte­tett előéletű Újvári József lett. A Víg utcai kapitánysá­gon ütötte fel főhadiszállá­sát. Ö adott parancsot a ke­rületéhez tartozó kommunis­ták, államvédelmi tisztek és más haladó emberek őrizet­bevételére. Titkárnője, Ár­gyélus Józsefné a következő­ket vallotta: „Újvári parancsnoki tény­kedése alatt több esetben részt vett rablásokban és lo­pásokban is. Konkrétan meg tudom jelölni, hogy a Bér­kocsis utca és József körút sarkán lévő italboltot, a Rá­kóczi úti csemegeboltot, a Teleki tér és Kun utca sar­kán lévő italboltot, a Rá­kóczi téri nagycsarnokot is Újvári vezetésével törték fel és rabolták ki*. Újvári parancsnokhelyet­tesei voltak: Major Lajos, az államvé­delmi beosztottak elfogását végző -operatív* csoport ve­zetője; 1952-től közokirat­hamisításért és más bűncse­lekményekért többször elítél­ték. Lipták Jánost 1948-ban or­gazdaságért két hónapra, 1951-ben társadalmi tulaj­don ellen elkövetett lopásért 2 évre, 1952-ben szökésért és tiltott határátlépési kísér­letért 5 évre ítélték. A VIII. kerületi -nemzet­őrség* 160 főből áLlt. Közü­lük 80 személy büntetett elő­életű volt. Ehhez a névsorhoz nem szükséges kommentár. I

Next

/
Thumbnails
Contents