Délmagyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-17 / 194. szám

3 Vasárnap, 1958. augusztus 17. Kormánykifiintetéseket adtak át, mintegy 40 ezer forint jutalmat osztottak ki a 75 éves Szegedi Kender fonógyár jubileumi ünnepségén Több hete készültek a Szegedi Kendqrfonógyár dolgozói üzemük 75 éves fennállásának ünnepére. Az 5 napig tartó ünnepségek közül a legjelentősebbekre szombaton került sor. Délután 1 órakor nyitoták meg a "75 éves a Szegedi Kenderfonógyár* című kiállítást az MTEESZ Széchenyi téri helyiségében. A kiállítást augusztus 20-ig tartják nyitva. Este 6 órakor a Vasútforgalmi Technikum nagytermeben tartották meg az ünnepi nagygyűlést. Itt megjelent Nagy Józsefné könnyűipari miniszter, Döbrentei Károly, a Könnyűipari Minisztérium Len- Kenderipari Igazgatóságának vezetője, az MSZMP Csongrád megyei pártbizottsága képviseletében Ábrahám. Antal, a végrehajtó bizottság osztályvezetője, Törköly Ferenc és Kispál Jenő, a szegedi párt-végrehajtó bizottság osztályvezetői, Biczó György, a városi tanács v. b. elnöke. Az ünnepi nagygyűlésen Nagygyörgy Mária elvtársnő, a vállalat igazgatója mondott beszédet. Bevezető szavaiban vázolta a gyár múltját, 75 éves történetét. Részletesebben elemezte a háromnegyed százados múlt gazdasági és politikai harcait, a dolgozók áldozatos munkáját. Ismertette a gyár. eddigi eredményeit, s a jövő feladatait. Elmondotta, hogy az elkövetkezendő feladatok nemcsak egyszerűen termelési, hanem nagyszabású felújítási munkákat is magukba foglalnak. Hangsúlyozta, hogy már felsőbb szervek is jóváhagyták a négy évvel ezelőtt megkezdődött rekonstrukciós munkák nagyobb mérvű folytatását. Ez a munka több millió forintos beruházást igényel majd. Nagygyörgy Mária elvtársnő beszéde után Nagy Józsefné könnyűipari miniszter üdvözölte a 75 éves Szegedi Kenderfonógyár dolgozóit, majd tizenkét kendergyári dolgozónak nyújtotta át a kormánykitüntetést. Murtka Érdemérem kitüntetést kaptak Krizsán István, Pribék Tibor, Széli Katalin, Tóth Sándorné, Katona Imre, Krizsán György, Agócsi István, Korsós Gizella, Zengei János, Zöldi József, Hajós Istvánné és Agócsi János. A Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést kaptak F. Nagy József, Ördögh Jánosné és Varga Rózsa. Miniszteri dicséretben részesültek Kukli Györgyné, Balogh Sándor, Ezsiás István, Papdi Sándor, Horváth Mihály, Grosz Vera és Sándor Lajosné. A kitüntetett dolgozókat a vállalat külön pénzjutalomban részesítette. Ezenkívül megjutalmaztak hat nyugdíjas munkást, akik több évtizede dolgoztak az üzemben. Rajtuk kívül még 83-an kaptak pénzjutalmat. Ez alkalommal jutalomként több mint 40 ezer forintot osztottak ki a Szegedi Kenderfonógyárban. Ezután felolvasták Marosán György elvtársnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának üdvözlő levelét, amelyet a gyár dolgozóihoz intézett, majd ismertették az üdvözlő táviratokat. Üdvözölte a gyár dolgozóit üzemük 75 éves fennállása alkalmából Benke Valéria elvtársnő, művelődésügyi miniszter és Vég László, a könnyűipari miniszter helyettese is. Az MSZMP Csongrád megyei és Szeged városi bizottsága nevében Törköly Ferenc üdvözölte a Szegedi Kenderfonógyár dolgozóit. A jubileumi ünnepség kulturális műsorral folytatódott, amelyben nagy sikerrel szerepeltek a vállalat ének- és táncegyüttesei. A műsor után mutatták be az egybegyűltekwek a "75 éves a Szegedi Kenderfonógyár* című riportfilmet Ezután még sokáig együttmaradtak a minisztérium vezetői a Szegedi Kenderfonógyár dolgozóival: szórakoztak, táncoltak. A mulatság csak a hajnali órákban ért véget. A mi fiataljainknak a szocializmus természetes, mert ebben a társadalmi rendben születtek vagy nevelkedtek (Folyiftás az 1. oldalról.) rültek. A tanácskozáson kialakult vélemény szerint az "ízlésbeli modernség*, vagy magyarul ízlésficam még nem feltétlenül jelent jampecséget, huligánságot. Mert a vagányságnak, a jampeckodásnak nem is elsősorban a külső jegyei a mérvadók. Hogyan nevezhető jampecnak, vagy huligánnak az a fiatal, aki szorgalmasan elvégzi napi munkáját, szakmai ismereteit gyarapítja és igyekszik a legjobb szakmunkássá, vagy a legjobb termelővé válni az üzemben? Tiszteli munkatársait, az időseket, fizetését nem herdálja el, támogatja szüleit, a szocialista rendszert magáénak vallja és ennek ellenére csapottvállú kabátban, vagy csőnadrágban jár. Természetesen, ha á külsőt tekintjük, akkor ezt az egyébként tisztességes munkásfiút jampécnak mondanánk. Az is igaz, hogy egy jóízlésű fiú hem jár elefántokkal díszített nyakkendőben és nem vonaglik a modern táncok súlya alatt. A külső csak következtetni enged, <le egy-egy fiatal megítélésénél nem lehet csak a külsőből kiindulva véglegesen elmarasztaló konzekvenciákat levonni. A "zsákruha* nagy megdöbbenést keltett. A mi szokásainknak, ízlésünknek nem is szimpatikus, mert mi' jobb szeretjük . az olyan szabású ruhákat, amelyek megmu-. tatják a csinos lányokat. Azért azt sem lehet elfelejteni, hogy hazánkban már volt egyszer divat a zsákruha, hiszen ükanyáink ilyen ruhákban jártak. S azon nincsen semmi csodálkozni való, hogy a kilencven évvel ezelőtti divat ismét jelentkezik. Melyik fiatal hanyagolja el öltözködését? Ilyen úgyszólván nem is akad. A mai fölnőttek is igyekeztek csinosan járni — persze szerényebb keretek között, amelynek megvoltak a társadalmi okai —, s ez a törekvés akkor sem volt hiba, ma sem az. Most több öltöny ruhára és több cár cipőre telik, mint a mai felnőttek fiatalságának idején. Nem meglepő, ha egy fiatal szakmunkásnak öt-hat öltöny ruhája és ugyanannyi cipője van. Ezt senki nem rója fel bűnül. A ruha szabása divatok szerint változik. A jampec-viselet pedig nem általános és ezért nem is divat Magyarországon, kirívó ritka számba megy és ezért nevetséges. És éppen nevetséges volta miatt mellőzik a fiatalok, a felnőttek pedig segítsék elő, hogy azok is elmellőzzék ezt a feltűnést jelentő öltözködést, akik ma még hódolnak ennek. Nagy dolgokat, lelkesítő perspektívát kíván a mi ifjúságunk — állapította meg a tanácskozás. — Lobogó, pezsgő fantáziáját nagy dolgok foglalkoztatják. Mi éppen olyan korban élünk, amikor nagy tetteket és cselekedeteket kell végrehajtanunk. Korunk és hazánk legnagyobb cselekedete a szocializmus megvalósítása. És ebben a gigászi munkában minden felnőtt és fiatal megtalálja a maga hétköznapi munkájából összetevődő nagy cselekedetét. Csakhogy a nagy tetteket a hétköznapok egyszerű munkája kovácsolja -ki. A szívós, következetes, mindennapi munka nélkül nem lehet elérni olyan eredményeket, amelyek világra szólóak lennének. Egy jól esztergált tengely nagy dolog. Egy új gépkonstrukció, új szövetek gyártása, új konzerváru meghonosítása stb. mind-mind népünk boldogulását szolgálja. Nem elég felemelő érzés ez? De igen. A tanácskozás részvevői egyöntetűen állapították meg, hogy a mi rendszerünk boldogulásának alapja a munka. A munka szépségeit es életet fenntartó vonását a felnőttek többsége tudja, de a fiatalok égy része még nem. Ezért a munka becsülete és szeretete ifjúságnevelő munkánk egyik központi kérdése. Munka nélkül nincs élet, s ebből következően munka nélkül élni lehetetlen. Az a fiatal, aki felismeri, hogy ő munkájával hasznos tagja a társadalomnak és hogy megélhetési lehetőségét kizárólag a munka biztosítja, az már eljutott az öntudatnak egy igen tiszteletre méltó fokára. Etekintetben a felnőtteknek nagyon sokat kell még tenniök ifjúságunk érdekében. Szigorú szeretet — ebben összegezték a nevelés módszerét. Keményen megmondani az igazságot akkor is, ha kellemetlen és akkor is, ha kellemes. Elkövetett hibákért felelősségre vonni a fiatalt, de jó munkájáért, eredményes tevékenységéért dicsérni, jutalmazni, becsülni. Ez utóbbi, sajnos, nem mindig történik meg, s ennek meg is van a hátrányos következménye. Az adott szó, az ígéret a felnőttek részéről a fiatalok előtt szent. Sokszor beláthatatlan erkölcsi kárt okoz egy-egy igazgató, főmérnök, művezető, vagy pártvezetőségi tag, ha megígért dolgot nem teljesít a fiatalok részére. Az adott szó tisztességes a fiatalok nevelésének nélkülözhetetlen eszköze. Az a felnőtt, aki az adott szó jogával visszaél fiatalok között, rombolja a gyermeklelkekben a becsületről alkotott, vagy alkotandó véleményt. A fiatalság nevelésének társadalmi üggyé válásában nagy szerepet töltenek be üzemi pártszervezeteink. A szegedi ipari üzemek aktívája egyetért a szegedi pártvégrehajtóbizottság határozatával: mely szerint kötelezi a pártszervezeteket, gondoskodjanak arról, hogy üzemeinkben évenként három-négy esetben az igazgató, főmérnök, egyéb fontos gazdasági beosztásban dolgozó jelenlétében tárgyalják meg a KISZ szervezésében az üzemi ifjúság helyzetét, problémáit. • Reméljük, ezek a tanácskozások nagymértékben elősegítik ifjúsági politikánk gyorsabb megvalósulását. (s. i) Köszöntjük a III. országos bizalmitalálkozót Irta: Juhász József, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke A

szakszervezeti mozgalomban hetek óta folynak az előkészületek a III. országos bizalmi találkozóra. Két nap múlva augusztus 19. és 20-án ülnek össze a megyei találkozók küldöttei, hogy megtanácskozzák a szakszervezeti mozgalom alapsejtje, a szakszervezeti csoport eddigi munkáját, fejlődését. A megye üzemeiben, hivatalaiban, intézményeiben is igen komolyan készültek erre a találkozóra. Küldötteiket bőséges útravalóval látták el az üzemi és a megyei tanácskozások. A mozgalom történetében úgyszólván egyedülálló dolog történt most. amikor a bizalmiak, a műszakiak, a munkacsoportok vezetői, az agronómusok közösen beszélték meg a dolgozók gondjait, bajait és az együttműködés problémáit. Ez önmagában is igen jelentős esemény. A bizalmi tisztség a magyar szakszervezeti mozgalomban közel évszázados fejlődés eredménye. A tőkés elnyomás vigasztalan éveiben az osztályérdekek felismerésével, bátor hirdetésével emelkedtek ki a munkások közül férfiak és nők, akiknek sokszor üldöztetés, ínség, munkanélküliség és börtön jutott osztályrészül. Akkor a bizalmi munka lényege a szembenállás volt az elnyomó osztályok államhatalmával, társadalmi rendjével. Ez a szembenállás természetesen mindenekelőtt az osztályérdekek üzemi képviselőinek szembenállása volt A mestert, művezetőt, munkacsoportvezetőt, intézőt a munkások megbízottjától a minden jóban dúskáló, valamint nélkülöző osztályok érdekellentétei választották el. Ezek az ellentétek a felszabadulás történelmi tényével, a szocialista haza építése során megszűntek. A munkáshatalom viszonyai között a bizalmiak a művezetőkkel, a mesterekkel, az agronómusokkal, s egyéb irányító személyekkel együtt küzdenek a dolgozók felemelkedéséért, Intézik munkatársaik ügyes-bajos dolgait, közösen hirdetik, hogy az élet megszépítéséért az emberek boldogságáért kinek-kinek tudása legjavát kell adnia. Ennek ellenére itt-ott még mindig késik a bizalmiak és a gazdasági vezetők jó kapcsolata, az alapvető érdekek azonosságának felismerése. Sokszor a mesterek, művezetők úgy tesznek, mintha egyáltalán nem is volna a munkásoknak választott képviselőjük. Nagyon elítélendő például a közlekedési üzemekben kialakult gyakorlat, ahol fegyelmi ügyeket úgy tárgyalnak, hogy előtte meg sem kérdezik a bizalmiakat Gyakori, hogy az üzemekben a bizalmiak meghallgatása, bevonása nélkül készülnek a szabadságolási tervek, áthelyezések, kitüntetések stb. Igy azután nem csoda, hogy a dolgozók sokszor az üzemben, a művezetővel egyetértésben elintézhető panaszaikkal felsőbb szakszervezeti és állami szerveket keresnek /neg. A

bizalmiak és a gazdaságj vezetők között szórványosan megtalálható rossz kapcsolat ellenére kezd uralkodóvá válni az együttműködés és a jó viszony. Ahol a bizalmi segít az üzemi rend, fegyelem ápolásában, felhívja a figyelmet a munkaszervezés fogyatékosságára, fejleszti a dolgozók alkotó kezdeményezéseit, ott a kölcsönös megértés és együttműködés nem sokáig várathat magára. A Szegedi Textilüzemben elmondották a bizalmiak, hogy a művezetők, a mesterek kikérik a véleményüket a szabadságolási tervek készítésénél. túlóráztatásnál, áthelyezésnél. Egy sor helyen beszámoltak a bizalSzép bútorokat készít, vásári pavilonokat díszít a szegedi Dekorációs és Vegyes-Faipari Vállalat Vajon, kd tudja azt Szegeden, hogy a Dekorációs és Vegyesfaipari Vállalat, melynek székhelye a Klauzál tér 7. szám alatt ván, 110 emberrel dolgoztat, s hogy ott többek között rekamiékat, kombináltszekrényeket és foteleket készítenek? A vállalat faipari, díszítő, festő és kézimunka részleget fog össze. A faipari részleg a város két helyén üzemel. A Kistisza utca 6 és a Klapka tér 1 szám alatt. Mindkét helyiséget néhány hete kapta meg a vállalat. Modern gépek A Kistisza utcai üzemben nagyszerű modern gépekkel dolgoznak. Most vásároltak negyvenezer forintért egy kombinált áteresztő gyalugépet, és új a szalagcsiszolójuk is. Jelenleg a honvédség részére javitósi munkákat végeznek, de emellett szép fényezett bútorokat is készítenek. A Klapka tár 1. szám alatt jelenleg a bútorokat festik Fennállásuk - 1957. február 1. — óta közel 200 darab 2—3 ajtós szekrényt, több fényezett kombináltszekrényt, 100 sezlont, 300 matracot készitettek. Néhány hete tértek át a sezlonkészítésről a rekamiék gyártására. Az első darabok már elkészültek. Ezt rövidesen láthatják a város dolgozói a vállalat bemutatkozó kiállításán. A mezőgazdasági kiállításon A díszítő részleghez tartoznak a kirakatrendezők. Ezek az emberek bejárják az ország egész területét. Rajtuk kívül csak egy hasonló vállalat van Budapesten, de az csak Budapest kereskedelmét látja el, ezért kell a szegedieknek városról városra vándorolniuk. Az OFOTÉRT, az Óra- és Ékszer Vállalat kirakatait az • egész országban ők rendezik. Szegeden az előbb említett vállalatokon kívül az Ajándékbolt ízléses kirakatát készítik ők. A budapesti ipari vásáron is ott volt a díszítő részleg kezemunkája. A Kecskeméti Konzervgyár díszes pavilonját és az Elida Művek elárusító helyét a szegediek építették. Jelenleg is húszan dolgoznak Budapesten a mezőgazdasági kiállítás építkezésein. További tervek A vállalat terve szerint a harmadik negyedévben 40 darab rekamiét, a negyedik negyedben pedig a Szegedi Kiskereskedelmi Vállalat megrendelése alapján 70 darab festett, háromajtós szekrényt készítenek. Még ebben a hónapban megnyitja a vállalat a Kállay Ödön utcában a szegedi asszonyok által igen igényelt kézimunkaszaküzletét. A Dekorációs és Vegyesipari Vállalat csak növeli a jól dolgozó tanácsi vállalatok tekintélyét. Az 1958-as első fél éves munkájuk alapján már 12 napi nyere-, ségrészesedésre számíthatnak a vállalat fiolgozói. miak arról is, hogy milyen eredményeket ért el szakszervezeti csoportjuk az anyaggal, szerszámmal és a munkaidővel való takarékosságban, a biztonságos munkafeltételek megteremtésében. K

üldötteink az ország nyilvánossága előtt is elmondhatják, hogy megyénkben egészségesen fejlődik a szakszervezeti mozgalom. Ebben nagy része van a bizalmiak munka" janak. Ezáltal válik a szakszervezeti mozgalom többek között a munkásgondok számontartójává és intézőjévé is. Csongrád megyében a több, mint 2000 bizalmi hasznos tevékenységével lett a szakszervezeti mozgalom az üzemi közélet formáló^ jává. Az iparba, kereskedelembe, mezőgazdaságba évente többszáz új munkás kerül. Ezek előtt a dolgozók előtt a bizalmi munkája az a tükör, mely először mutatja meg részükre a szervezkedés jelentőségét. Tanácskozásaink tanúsítják, hogy a bizalmiak ismerik a munkások személyes problémáit és sérelmeit. Közülük egyeseket mér maguk ls megoldanak, másokat pedig az üzemi bizottságokhoz továbbítanak. Igy válnak a bizalmiak a jogos egyéni érdekek védelmezőivé. Bizalmi találkozóink azonban azt is példázzák, hogy a szakszervezeti mozgalom alapsejtjének vezetője nem támogathat minden panaszt és kérelmet Bizony, gyakran meg kell érteni — és ez nem könnyű munka —i hogy évente 4—5 kedvezményes vasúti jegyet adni ma még lehetetlen, Üdülőhálózatunkaf sem tudjuik egyelőre az igényeknek megfelelően bővíteni, & hogy általában az igónyqk fejlődése a népgazdaság anyagi erejének viszonylag elég gyors fejlődési ütemét is képes jelentősen elhagyni. Ennek megértetése természetesen úgynevezett népszerűtlen feladat. Lehet; hogy ez egy-két esetben sértődöttséget és múló haragot eredményez, de ezt a mi bizalmijaink öntudatosan vállalják. mert megköveteli ezí az egyéni és társadalmi érdekek összhangja és felelőtlen ígérgetésekkel nem tehetik kockára választóik bizalmát. Az eddigi tanácskozásokon többször szóba került a bizalmi tekintélye. Ez a kérc'és elsősorban abból a szempontból fontos, hogy a választáskor megkapott bizalmat becsülettel meg kell őrizni, és ha lehet, ezt a nagy politikai és erkölcsi értéket növelni is kell. E tekintetben a közeljövő feladata lesz, a bizalmi csoport életének fellendítése. A bizalminak ki kell kérnie a csoport véleményét, amikor el kell dönteni, hogy ki, érdemli meg a kedvezményes üdültetést, a szociális ségélyt, a kitüntetést, a ju? talmat, kinek a lakásügye a legsürgősebb stb. A csoportértekezleten kell elítélni a mulasztót, a selejtgyártót, a részegeskedőt. Itt kell megtörténnie a szakszervezeti tag felvételének is. A választók joggal várhatják el; hogy a bizalmi tájékoztassa őket a felsőbb állami és szakszervezeti munkájáról, a fontosabb határozatokról, rendeletekről, a nemzetközi és belpolitikai eseményekről. A jelenlegi bizalmi törzsgárdából sokan évek óta becsülettel látják el ezt a sokrétű, felelősségteljes munkát, amelynek továbbfejlesztése a szakszervezeti mozgalom fejlődésének is kulcskérdése. Ezért tekinthetünk várakozással a III. országos bizalmitalálkozó elé, ahova küldötteink örömmel mennek tanulni és ahová elviszik a felkészülés időszakában összegyűjtött tapasztalataikat.