Délmagyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-16 / 166. szám

Srerfla. 1958. Jttfm 18. 4 Jegyzef két- kiállításról Két hétig egyszerre két képzőművészeti kiállítást lá­togathatott Szeged közönsé­ge a közelmúltban. A békés­csabai tárlat után hozzánk kerül a tiszántúli festőmű­vészek II. vándorkiállítása, s ugyanakkor rendezte meg Vincze András szegedi festő­művész VI. önálló kiállítá­sát. Most, amikor gondosan leszedik a képeket és a szob­rokat a kiállítási termekben, még időszerű rövid össze­foglalásként néhány gondo­lattal illetni a képzőművé­szeti élet e két eseményét. m Kezdjük talán a statiszti­kával: 45 kiállító mi^vész több száz alkotását 2800 lá­togató tekintette meg. A számok túl sokat természe­tesen nem mondanak, jólle­het az érdeklődés nem felel meg a várakozásnak. Az a körülmény viszont, hogy ennyi ember eltöltött más­fél-két órát a kiállított ké­pek és szobrok társaságában, igazolja, hogy figyelemmel kiséri a közönség a képző­művészek tevékenységét. A kiállítás nem jelentett nagy szenzációt, mert bár valamennyi művész mást és mást hozott, maga a tárlat egésze nem hatott újdonság­ként — mint ahogy a művé­szek is többnyire az öreg mesterek nyomdokain jár­nak. Egyéni ízzel és látási móddal kevesen jelentkez­tek, s azok is inkább még csak sejtetik, hogy önmaguk­ra találtak. Tematikájúban viszont meglehetősen egy­hangú volt a kiállítás: csend­élet, portré, táj... — s kezd­hetjük elölről. Mellettük hiába keressük az élet mai mozzanatait, ezek megfesté­sére nem akadt vállalkozó a 45 művész közül, csak el­vétve. Pedig volna társadal­mi téma ezer és ezer, s a kiállított képek igazolják, hogy a művészi invencióból is futná ezek megragadására. A szegediek közül Beszé­des, Budai, Dorogi, Erdélyi, Jánoska, Pintér, Sándor és Vinkler állított ki, a zsűri több képüket elfogadta. A kiállítás általános jegyei a szegediekre is vonatkoznak, s még talán fokozottabban. A szobrászok inkább kapcsolódtak a mához, s él­ményt jelentett Simon Fe­renc, Berki András, Nagy István és Kiss Nagy András művészete. nek, s az egy síkban váló ábrázolás jellemzi a bemuta­tott ötven kép valamennyi­jét. Leginkább pasztelljeivel keltett feltűnést, ezek domi­náltak kiállításán, s legsike­rültebb a "Halászok*, a »Vil­lamosmegállónál", a "Láto­gatás* és a "Hóesés*. Fa­metszetei, monotipiái, ceru­za - és tollrajzai témáinak sokoldalúságát dokumentál­ják. Hangulatos képek ezek, bennük egy művész életet átfogó törekvése és optimiz­musa. 0 Vincze Anaras ktauttasa újszerűségével lepte meg a nézőt, s újszerűségében is leginkább szinérzéke és szín­kezelése. Egyéni, szép, mo­dern és sokoldalú művésze­tet képvisel Vincze — a kompozícióban is merész, de egységes. Szinte zsonglőré a színek­Holnap rendezi búcsftestiét a Dankó Pisla cigányzenekar Jelentettük már, hogy a taegedi Dankó Pista cigány­zenekart sok sikeres szege­di szereplése után az a megtiszteltetés érte, hogy küllőidre küldik vendégsze­replésre. Néhány nap múlva Indulnak a Bolgár Népköz­társaságba és a szófiai ma­gyar étteremben muzsikál­nak majd. Szerződésük fél esztendőre szóL Külföldi útjuk előtt hol­nap. csütörtökön este bú­csúznak el Szeged dalked­velő közönségétől; Este 8 órai kezdettel kerül sor bú­csúfellépésükre a Hungá­riában, Lakatos Géza prí­mással az élen, aki Bulgá­riában ls vezeti majd a ze­nekart. Vasárnap rendezik . a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók elstt megyei fesztiváliát Szegeden A Helyiipari és Városgaz­dálkodási Dolgozók Szak­szervezetéinek Csongrád me­gyei bizottsága vasárnap reggel 8 órai kezdettel az újszegedi szak-pályán ren­dezd meg első megyei szpar­takiádját. Ezen a szegedi helyiipari dolgozókon kívül hódmezővásárhelyi, szentesi, csongrádi és makói helyi­ipari dolgozók is részt vesz­nek. Ez a seregszemle a szakszervezeti sport jelenle­gi színvonalét kívánja be­mutatni és egyben a továibbi fejlődésnek veti meg az alapjait. Az eddig beneve­zett mintegy 300 versenyző az atlétikai versenyszámok­ban, síkfutásban, váltófutás­ban, magasugrásban, gránát­dobásban, labdarúgásban, asztaliteniszbein, röplabdá­ban kerékpárban móri ösz­sze anejéit. A vasárnapi szpartakiádon a szakszervezet megyei bi­zottsága és sportbizottsága minden sportkedvelőt szíve­sen lát. Belépődíj nem lesz. — Leesett a fáról Zsoldos Vilmos Balástya 209. szám alatti lakos, baltérdén súlyos sérüléssel szállitotátk a mentők kórházba; Alkotmány-kiállítást rendiz a Vas- és Fémipari Szövetkezet Igen érdekes kiállítás megrendezését készítik elő a Szegedi Vas- és Fémipari Szövetkezet dolgozói. A pártszervezet kezdeményezé­sére a pártonkívüli dolgo­zókból egy bizottság alakult, amely elhatározta, hogy al­kotmányunk születésének évfordulóján egy kiállítás keretében sokoldalúan bemutatják, hogyan valósultak meg a szövetkezetben alkotmá­nyunk pontjai. Számos tablón, fényképeken mutatják be a szó vetkezet 30 motorkerékpértulajdono­sát, továbbá; miként építet­te fel öt szövetkezeti tag családi házát, hogyan vesz­nek részt az államhatalmi szervek munkájában a szö­vetkézetben dolgozó tanács­tagok stb. Bekapcsolódtak a kiállítás előkészítésébe a nemrég megalakult foto­szakkör tagjai is. Fénykép­felvételeket készítenek a szövetkezet orvosi rendelő­jéről, különböző készítmé­nyeikről, épületeikről, fejlő­désüket mutatják be. Az országos és helyi ered­ményeken kívül számos érdekesség is látható lesz majd a kiállításon. A szövetkezet bélyeggyűjtői, horgászai is kiállítják -zsákmányaikat*, a képző­művészettel foglalkozók ké­peket, a repülő- és hajómo­dellezők vitorlásokat, gőz­és távirányításos hajókat helyeznek el a kiállításon, a sportolók érmeiket mutat­ják be. Az alkotmány-kiállí­tást a Madách utcai iskolá­ban rendezik meg, megnyi­tására augusztus 19-én ke­rül sor. Segédmunkásból karmester, aki Szegeden kíván élni és dolgozni Érdekes beszélgetésről számolt be a Népszava teg­napi száma. Ifj. Németh Gyulát látogatta meg az új­ságíró, aki 1948-ban még a Ganz Vagongyár lakatosa volt, ma pedig a Leningrádi Filharmonikusok és a Le­ningrádi Opera vendég-kar­mestere. A zenével a gyár­ban ismerkedett, mint mun­kásd&los, majd beiratkozott egy esti munkás-zeneiskolá­ba. Munka után tanult, mint annyi más dolgozó ember, s tehetségét felismerve a leningrádi Rimszkij Korsza­kov Konzervatóriumba küldték. Fél éve fejezte be tanulmányait, majd a Le­ningrádi Flharmonikusok másodkarmesteri tisztét pá­lyázta meg — sikerrel. Többször szerepelt a Lenin­grádi Operaházban, veié­nyelte a Faustot, az Anye­gint, a Rigolettót, Verdi- és Mozart-operákat, s a szim­fonikusoknál számos klasz­szikus zeneművet Jelenleg szabadságát tölti itthon, s ha szerződése le* jár, hazatér. Feleségével, Saradorával együtt, — aki a Leningrádi Operaház éne­kesnője és a Leningrádi Fil­harmonikusok szólistája —' azt tervezik, hogy a Szege­di Nemzeti Színházban hó­dolnak majd közös szerel­müknek — a zenének. — HÁROM AMERIKAI aez­ezony, Edltha Alsup. egy New York-i orvos felesége. Lols Ho­ward floridai könyvtárosnő és Elsie Archibald New York-i szo­ciális dolgozd a napokban Lon­donba érkezett. Megérkezésük előtt Bzobát rendeltek a Qoring Hotelban. Amikor azonban el akarták foglalni szobájukat, a hotelben közölték velük, nem volt tudomásuk arról, hogy szí­nesek. de a hotelszabályok ér­telmében, sajnos,, nem lakhat­nak ott. A három asszony tilta­kozott az amerikai nagykövet­ségen. Sir Leslle Plummer mun­káspárti képviselő pedig beje­lentette. hogy felvett ezt a kér­dést a képviselőházban; iiai SAKK i a «a l dú'LteTTJV SZIVEKBEN _ ff (9.) A nap délutánra hajlott, Andris régi füzeteket ka­pargatott elő szórakozottan, majd a tehetetlen bosszúság kiűzte az udvarra. Laji közbon munkába vette képét, s mikor már de­rékig mosakodott a kútnál, Andrisnak alig volt kétsége afelől, hogy praktikus komája lány-ügyben sántikál. Vég­képp megerősödött ebben a hitében, amikor Laji hallat­lan buzgalommal állt neki cipője fényesítéséhez. Andrisnak ekkor kétségbeesett ötlet villant át agyán: ••Leszedem a másik cipőm sarkát is* A szerszámos lá­dából elő is húzott egy harapófogót, de aztán lehanyat­lott a keze. "Végleg pojácát csináljak magamból?* Laji épp ekkor pillantott komájára. Mindjárt látta a helyzetet. Néhány pillanatig habozott, még szemöldökét js összehúzta, aztán mégis odakurjantott. — Idehallgass, legény, rántsd fel ezt a cipellőt. Csak tömj egy kis papírt az orrába. Andrisnak elnyílt a szeme, s nem mozdult. — Mi az, tán fel is húzzam a lábadra? Ne okvetet­lenkedj, kell az a pénz mindnyájunknak. — Hát te? Látom, Magdához készülsz. — Én — lökött ki jelentősen egy sóhajt Laji magá­ból, s legyintett is félkézzel. — Azt hiszem, most mind­egy nekem, hogy ebben a cipőben, vagy pedig a folto­Bott bakancsomban megyek. Andris szívébe némi engesztelőd és és hála lopódzott cimborája iránt, amikor felrántotta a kicsit lötyögő láb­belit Mér eltűnt a sarkon, s Laji lemondó képpel neki­látott otromba bakancsa subickolásának. Azzal kárpótolta magát, hogy a haját pompásan fé­nyesre kente disznózsírral és gomblyukába halványlila őszirózsát tűzött. IV. Az akácfák lombjain átkandikáló toronyóra meg­nyugtatta Andrist. Lelassította lépteit, ám fél perc múlva azon csípte rajta magát, hogy csaknem fut az úton. Me­gint csihadott, sőt megállt egy hirdetmény előtt. "Felhívom a lakosság figyelmét az alábbi rendszabá­lyokra, melyek a kenyérellátás biztosítását és az őrletésí rend újabb szabályozását célozzák*. Ahogyan tovább lépett, szeme pillanatra még meg* akadt a mozíplakáton: »Z, a fekete lovas. Idegfeszítő texasi film* — ígérte a plakát, de Andris már tovább is száguldott. »Még negyedórám van, s máris itt vagyok a házuk tövében*. Tudta Jól, hogy Hollós nagypapa a pontosság szigorú őre, így hát korábban nem állíthat be. Most már minden perc örökkévalóságnak tetszett. Amint észrevette, hogy a ligeten át Vida Jankó kö­zeledik, félrehúzódott a bokrok árnyékába. Most senki­vel sem akart találkozni, ö maga is sok volt magának. Jankónak, úgy látszik, kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy Andrisra vadásszék, mert az egyik mellék sétányon szempillantás alatt eltűnt. Éles füttyszava, hogy •Csókos a te szád*, egy-két percig jelezte még, merre halad. Andris gyors számvetést csinált, "öt percem van né­gyig*. S elszántan nekiindult az utolsó kétszáz méternek. A rácsos kapunál várta meg, hogy a toronyóra mu­tatója álmos lassúsággal előremásszék. Állhatatosan fi­gyelte, s egyszerre csak úgy tűnt neki, hogy éppen ak­kor, abban a pillanatban elromlott az óraszerkezet, s az idő tán már negyedórával is túlszáguldott a négyen és ő elkésik menthetetlenül a mai napon. Mikor aztán megzendült az érces hang a toronyban, kivárta a negyedik ütést, s azonnal megnyomta a csengő gombját Mozdulatában annyi elszántság, s ugyanakkor visszafojtott bizonytalanság is volt, mint hogyha sors­döntő csata megkezdésére adott volna jelet. Ügy tetszett, a verandára erősített csengő üres tér­ben berreg. Aztán elhallgatott, s újra csend támadt. Csak a darazsak dongtak változatlan egyhangúsággal a szőlőszemeken. A törökszegfűk csattanó szirmai, pirosan és sárgán lángoló színei szinte fokozták a délután for­róságát. Néhány üveggömb magába gyűjtött minden fényt, hogy kegyetlen élességgel verje vissza Bugarait Andris szemébe. Tüzes állóképpé varázsolódott a világ, s mintha mindenki messze költözött volna a könyörtelen fények elől. Moccanás se szűrődött a folyosó felől, fenyegető ko­morsággal meredt a fiú feje fölé samottal borított sárga falával a hatalmas, magasföldszintes épület. Sápadt moz­dulatlansággal ácsorgott Andris to. Tán percekbe telt, amíg apró kipp-koppal a kapu­hoz közeledett valaki, s megcsikordította a súlyos kul­csot a zárban. Andris tudta, hogy nem Marika jött ajtót nyitni. Száz pár kiscipő közül is kihallaná a Marlka cipője sza­vát. S csakugyan ismeretlen, csodálkozó szemű cseléd­lány tárta szélesre az ajtót. A verandára vezető lépcsők előtt egészen lecsillapo­dott Andris. Valahogyan megérezte, hogy ott sem Ma­rika várja. Csak az öreg Hollós János, Marika nagy­apja volt látható, fonott karosszékben pöfékelt, egy cipó­színű tajtékpipából. Sárgabőrű, ápolt kis öregúr. Gondo­san nyírt hajában sokkal több volt a fehér szál, mint a szürke. Andrist megpillantva az egykori tanár energikus mozdulatával nyúlt órazsebébe, óráját megnézve elége­detten biccentett: — Helyes, helyee barátocskám, nagyon helyes. Ülj le. Az unokámnak dolga akadt, de már itt kellene lennie. Igen. Ezt szeretem. Mindig idejében hozzákezdeni a ta­nulásnak. A hétvégi leckét pedig nem vasárnapra hagyni, hanem szombaton elvégezni, hogy vasárnap nyugodtan lehessen pihenni, meg templomba menni. Az öregúr minden év elején ugyanezt a prédikációt pattogtatta végig, sűrű krákogással. Andris készséggel bó­lintott. — Helyes, helyes — biccentett az öreg kissé megeny­hült hangsúllyal, aztán megint az óráját rántotta elő, s éles hangon kérdezte: — De hol az a lány ilyen soká?! Lórika! Fiacskám! (Folyt, kövű A SZEAC másodosztályú minősítő versenyt rendezett 12 résztvevővel. A versenyt érdekessé tette, hogy a férfi versenyzők között női élver­senyzőink is játszottak, s Kovács Emilia Dusnoklné és Nemessánylné meg is áll­ták helyüket az erős me­zőnyben. Különösen jó ered­ményt ért el Kovács Emilia, aki holtversenyben a 3—5 helyen végzett. A versenyt dr. Vekerdi nyerte 10'/ ponttal, második Komócsin 9, harmadik-ötödik Kovács Emilia, Berecz és Lantos 7—7, hatodik Baló 6 »/,, he­tedik Dusnokiné 6 ponttal. A versenyt Nagy Kálmán vezette kifogástalanul. A világbajnokjelöltek au­gusztus hó elején mérik ösz­sze erejüket. Dél-Amerikát három argentin sakkozó képviseli, akik közül San­guinetti nevét nálunk ke­vesen ismerik, pedig komoly játékerőt képvisel, amint az alábbi játszma is mutatja: Világos: Foguelman Sötét: Sanguinettl. 1. d4, Hf«, 8. c4, g« 3. HrS, d5, 4. Ff4, Fg7, 5. Fe5, dxc. 8. e4, 0—0!, 7. Fxc4, Ho«, 8. ti?, Hg4!, 9. Fxg7, Kxgl, 10. dö, He3!, il. Va4,11(14,12. Kd3, Hg4, 13. Feí, eö!, 14. Fxg4, Fxg4, 15. fxe, «51, 18. h4, Ve7, 17. Bel, Vxe5, 18. Hge2, b5!, 19. Hxb5, Hxc2 s vilá­gos feladta. Világos: Ke8, BÍ8, Bh7, gyalog h2 (4) Sötét: Keö, Hf5, gyalogokj a2, a5, (4). Fenti állásban világos In­dult, s pár lépésben feladás­ra kényszeritette a sötétet. (Kling-feladványa). A múlt heti feladvány megoldása: 1.... Bc3!!, ami­re a játszma döntetlen, pl. 2. Fel+, Kxel, 3. Kxc3, Hbö-fc stb. Ma délben Sxegedre érhesetl berregő motorbiciklivel Imi, Szánthó Imre, lapunk kari­katúrista művésze Buda­pestről. A hóna alatt ho­zott félszáz színes karikatú­ráiból expressz tárlatot ki­vén rendezni Szegeden a toll vidám-vonal vezetője. Ezúton kéljük a kultúrhá­zak vezetőit, hogy segítse­nek tető alá hozni e vidám kiállítást. Mellékelten be­mutatjuk egyik világjáró rajzát, melyet a moszkvai VIT-en rajzolt, és megjárta már a Krokodilt, a berlini Freie Weltet, és budapesti megjelenése után — a tör­peszupercsúcstörpe autós ka­rikatúra Szegedre is lelá­togatott. Érdeklődve várjuk a fiatal művész kiállítását. er-c^-* rs » * (Szánthó Imre rajzai Legújabb autótervünk: csúcs-törpeszuper

Next

/
Thumbnails
Contents