Délmagyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-10 / 84. szám

Csütörtök, 1958. április 10. Csepel dolgozói nagy lelkesedéssel és szeretettel fogadták a szovjet párt- és kormányküldöttséget 1 (Folytatás az 1. oldalról.) fizmus mellett van. (Ugy van, úgy van! Lelkes taps.) Persze, azok az októberi-novemberi-decemberi napok, nehéz napok Voltak. Emlékszem, amikor decemberben Itt, a sportcsarnokban összejöttünk a csepelj kommunista kollektívával, négy-, ötszáz emberrel, Azt mondtuk: elvtársak, vannak még, akik butaságokat fecsegnek, sőt helyben még az ellenség támad, de a központban már mi támadunk. S azt mondottuk: bátrabban, elvtársak, mert nekünk igazunk van. És az az aktíva, annak a kollektívának az elhatározása kisugárzott 29 ezer emberre. Mi nem szeretünk dicsérni, de fogadják az elvtársak elismerő szavunkat, azért, ahogyan azóta itt Csepelen harcolnak és dolgoznak, (telkes, nagy taps.) Mi a lényege harcunknak? A szocializmusért vagyunk és a népi hatalom erősítése mellett vagyunk. Ennek része, hogy tiszta elvet vallunk és a teljes határozottsággal valljuk. A proletár nemzetköziség mellett vagyunk. Nekünk testvérünk a világ minden munkása, bármilyen nemzetiségű is, s ellenségünk — még ha magyarnak született is —az, aki a reakció mellett és a népi hatalom ellen lép fel. (Ügy van, úgy van! Lelkes taps.) Kedves elvtársak, engedjék meg, hogy kifejezzem mindnyájunknak, akik idejöttünk magyar vezetők, azt a bensőséges jó érzését, hogy a gyár kollektíváiéval olyan alkalommal találkozhattunk, amikor a legdrágább és legkedvesebb. testvéreink, a szovjet elvtársak itt vannak velünk. (Hosszantartó, lelkes, ütemes nagy taps és felkiáltások: szovjet—magyar barátság!) A szöviet név barátsága nagy megbecsülés számunkra Kedves elvtársak! Párt- és bennünket, magyar vezetőkormányküldöttségünk járta ket olyan szeretettel vettek Szovjetunióban, Kínában, körül, hogy meg kell monRomániában, a Német De- dánom őszintén, hogy néha mokratikus Köztársaságban, restelltem magam. Mivel érPártunk és kormányunk kép_ demeltük ki ezt a szeretetet? Viselőit az ország népei Minket, elvtársak, sok népolyan forró szeretettel és pel a közös ügy köt össze megbecsüléssel fogadták, és én a Szovjetunióban, azt w - i.f , . hiszem, az önök nevében is egyszerűen leírhatatlan. mondh'attam és az önök szí_ Amikor most egy esztendeje yéből is szólhattam: nemzeti a Szovjetunióban jártunk, függetlenségünk, békénk, szocialista jövőnk egyik nagy garanciája, hogy végig ki fogunk tartani a szovjet— magyar barátság mellett, bármiféle ellenség áskálódjék is. (Ütemes, nagy taps.) És azt is mondottuk ott: ha a szovjet elvtársak jő tulajdonságainkkal és gyengeségeinkkel együtt becsülnek és barátjuknak neveznek minket — és a szovjet nép minden fia: munkás, paraszt, értelmiségi, köztük olyan dolgozó szülők, akiknek gyermekei meghaltak a mi népünk szabadságáért és nemzeti függetlenségéért, azt mondotta, hogy becsüli a magyar népet és barátjának tekinti —, akkor az a mi népünkre olyan megtiszteltetés, amit csak a jövőben fogunk igazán kiérdemelni. (Ügy van, úgy van! Nagy taps.) — Kedves elvtársak! Engedjék meg, hogy a párt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében — és ha Dobi elvtárs egy pillanatra rámruházza a hatalmát, az Elnöki Tanács nevében is — szívből jó erőt, egészséget, jövőbeni sikereket kívánjunk a csepeli proletariátusnak. Ügy dolgozzanak és harcoljanak rendszerünk ellenségeivel szemben, hogy a Vörös Csepel név igazán érvényes legyen. (Hosszantartó, lelkes, ütemes taps és felkiáltások: éiljen a párt!) Ezután hatalmas éljenzés közepette Hruscsov elvtárs emelkedett szólásra: reakció népellenes osztálypolitikáját, hogy fenntartsa a kapitalistáknak a dolgozók fölötti uralmát. — Kedves elvtársak, engedjék meg, hogy felolvassak önöknek egy részletet Lenin "Üdvözlet a magyar munkásokhoz* című cikkéből, amelyet 1919. május 27-én írt. Azt üzente, hogy a proletariátus diktatúrája feltételezi a kíméletlen szigorú, gyors és határozott erőszak alkalmazását a kizsákmányolók, a kapitalisták, a földbirtokosok és lakájaik ellenállásának elnyomására. Aki ezt nem érti meg. az nem forradalmár, azt el kell távolítani a proletariátus vezetőinek vagy tanácsadóinak sorából. Lenin arra is rámutatott, hogy a proletárdiktatúra lényege nem csupán az az erőszak és nem főképp az erőszak. Leglényegesebb vonása a dolgozók vezető osztályának, a proletariátusnak a szervezettsége és fegyelmezettsége; élcsapata, pártja vezetésével. A proletárdiktatúra célja a szocializmus megvalósítása. — A proletariátus diktatúrája óriási alkotó feladatokat old meg. Ez a diktatúra az új, szocialista társadalmi rend megszilárdulásának, a szocialista gazdasági rendszer, a haladó kultúra megteremtésének és fejlesztésének az ember életéhez és boldogságához szükséges javak tömeges növelésének eszköze. A burzsoá demokrácia — a gazdagok demokráciája Hruscsov elvtárs hesséde — Kedves elvtársak! Barátaim! Engedjék meg, hogy átadjam önöknek, a dicső csepeli gyár munkáskollektívájának, a magyar munkásosztály egyik élcsapatának a szovjet nép testvéri üdvözletét. (Éljenzés és taps, hurrá kiáltások.) — A világ összes munkásai testvérek. Áz osztályszolidaritás szálai fűzik öszsüe Ókét. A munkásoknak, a világproletariátus hatalmas hadseregének nagy, történelmi hivatása, hogy az emberiséget elvezesse a kommunizmusba. A munkásosztály a néptömegek évszázados vá_ gyainak kifejezője. Ez az osztály testesíti meg a felszabadító harcokhoz szükséges energiát, kitartást. Csak ez az osztály képes a nehézségek és viharok legyőzésére. — Különösen megnő a munkásosztály szerepe a hatalom kézbevétele után. Mi, önökkel együtt, tapasztalatból tudjuk, milyen hatalmas erőfeszítéseket követel az új, szocialista élet építése, hiszen munkánkat állandóan akadályozzák a régi • világ erői. A reakciós erők •— akik szeretnék örökre fenntartani a kapitalista rendszert azokban az országokban, ahol az még létezik, s visszaállítani a kapitalizmust a szocialista országokban — támadásuk élét elsősorbari a munkásosztály hatalma, a proletariátus diktatúrája ellen irányítják, ök a proletariátus diktatúrájáról mint valami ijesztő dologról beszélnek. Azt állítják, hogy a proletariátus diktatúrája kegyetlen hatalom. A kizsákmányolók, a dolgozók ellenségei száméra e hatalom valóban nem gyenge valami. De a népnek, a dolgozóknak a proletariátu's diktatúrája saját hatalmat, a demokratikus szabadságjogokat biztosító rendszert jelent. Proletárdiktatúra nélkül a dolgozók soha nem szabadulhatnának meg a kizsákmányolók uralmától. A proletárdiktatúra — a kommunista társadalom felépítésének alapja Mit jelent a proletariátus diktatúrája? A proletariátus diktatúrája annyi, mint a munkásosztály vezető szerepe abban a harcban, amelynek célja a tőke hatalmának megdöntése, a dolgozók .államhatalmának kivívása és megszilárdítása, a kommunista társadalom felépítése. A munkásosztály a legélenjáróbb és. a legforradalmibb osztály. Érdékei • megegyeznek a dolgozók összes többi rétegének életbevágó érdekeivel. A munkásosztály győzelme megszabadítja a parasztságot a földesurak és kulákok elnyomásától, akispolgárságot a kapitalista monopóliumok jármától, az értelmiség számára pedig megteremti a nagyszerű lehetőséget, hogy ne a kizsákmányolóknak, hanem szeretett népüknek alkossanak, hozzanak létre kulturális értékeket. Ezen az alapon jön -létre — a munkásosztály vezetésével — a munkásosztály és az összes nem proletár dolgozó rétegek harci szövetsége. E szövetség a proletárdiktatúra lényege. Lenin, a dolgozók nagy vezére és tanítója, sokszor magyarázta, hogy a proletárdiktatúra a proletariátus és a dolgozók többi rétege, elsősorban a parasztság közötti osztályellenéllásának, a kapitalizmus visszaállítására iiónyuló törekvéseinek teljes elfojtása, hogy véglegesen kialakíthassuk és megszilárdíthassuk a szocialista társadalmi rendet. — Teljesen hazug az ellenségnek az az állítása, hogy a proletárdiktatúra kizárólag erőszak. A tőkések, a földesurak és szekértolóik szembeszegülnek a nép akaratával, akadályozzák a néptömegeket abban a törekvésükben, hogy életüket a szocializmus elvei alapján rendezzék be. Vajon mi történjék? A népnek talán nincs joga ahhoz, hogy megtörje a társadalom elenyésző kisebbségét alkotó kizsákmányolók ellenállását és diadalra juttassa a társadalom többségét alkotó dolgozók akaratát és törekvéseit? 4 munkásosztály legyőzte ellenségeit — Országunk munkássága és a dolgozó parasztság már 1917 októberében megdöntötte a kizsákmányolók hahatalmát. A földesurak és tőkések azonban a nemzetközi reakcióval szövetkezve megpróbálták visszaállítani a régi rendszert, polgárháborút robbantottak ki, megindították az intervenciót. Mit tehettünk? Talán azt kellett volna megpróbálnunk, hogy a demokráciáról szóló szép szavakkal győzzük meg őket, amikor ezrével végezték ki a munkások és a parasztok legjobbjait? Vagy pedig az volt a kötelességünk, hogy a nép érdekében elfojtsuk az ellenség ellenállását. Csak azért tudtuk megvédeni szocialista vívmányainkat, mert országunk munkásosztálya, dolgozói ingadozás nélkül legyűrték az osztályellenséget. — Vagy itt van 1956 októbere, amikor a fasiszta összeesküvők és szekértolóík maroknyi csoportja a külső imperialista reakciótól sugalmazva és irányítva, fegyveres erővel akarta kivenni a hatalmat a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép kezéből, és újból vissza akarta állítani itt a kapitalista rendet. Beleegyezhettünk-e ebbe? Az önök népi demokráciája — mely, mint ismeretes, a proletárdiktatúra egyik formája —, megbékélhetett-e a fasiszta elemek véres tombolásával? Természetesen nem! — Az összeesküvők lázadását leverték. A magyar munkások, parasztok, dolgozók összeszedték erőiket, és a szovjet csapatok segítségével szétzúzták az ellenforradalmi banditákat és megakadályozták őket abban, hogy letérftsék Magyarországot a helyes szocialista útról. (Lelkes, nagy taps.) A burzsoá propaganda, amely »a demokrácia virágzásának* tüntette fel a lázadás napjaiban tomboló fasiszta terrort, azt rikácsolta, hogy Magyarországon az erőszak uralkodik, mert a magyar népi hatalom szervei a lázadás után megbüntették a népellenes puccs fő szervezőit. Minden becsületes munkás tud.ia, hogy jobb a börtönbe ültetni néhány tucat bujtogatót, mintsem veszélybe sodorni magát a népet. (Taps, felkiáltások: úgy van!) — Amikor a fasiszta lázadók, az ellenforradalmárok munkásokat, a szocialista építés ügyéhez hű, becsületes embereket gyilkoltak, az imperialista reakció helyeselte tetteiket és támogatta őket. Amikor viszont a magyar forradalmi erők kezdtek határozottan fellénni a fasiszta összeesküvők ellen és tevékenyen hozzáláttak a magyar forradalmi munkásparaszt kormány politikájának megvalósításához, az imperialista reakció az egész világon azt üvöltötte, hogy Magyarországon terror van: láthatjuk ebből, milyen aljas eszközökkel folytatja a — Az imperializmus politikusai és ideológusai mindenképpen dicsőitik a burzsoá demokráciát és kórusukhoz csatlakoznak a modern revizionisták. Ha nekik hinnénk, akkor úgy festene a dolog, hogy a burzsoá demokrácia biztosítja a nép teljes hatalmát, az emberek egyenlőségét és szabadságát. De az élet szigorú tanító és egyre kevesebb az olyan együgyű ember, aki elhiszi, hogy a munkás egyenlő a kapitalistával. Milyen "egyenlőség«-ről lehet szó, ha a gyártulajdonosok az emberek létérdekével nem törődve, ezrével teszik az utcára gyáraik munkásait és alkalmazottait. Például az Egyesült Államokban az amerikai sajtó jelentései szerint, több mint hatmillió teljes és több mint hárommillió részleges munkanélküli van. Ezek az emberek bármilyen munkát elvállalnának, de nem tudnak alkalmazáshoz jutni. A monopolisták maroknyi csoportja pedig fényűzően él, a nép szenvedéseiből és fájdalmából gazdagodik. — A burzsoá demokrácia a gazdagok demokráciája. A néptömeget ott kirekesztik a termelés és az állam igazgatásából, a társadalmi és politikai kérdések eldöntéséből. A kapitalista országok munkásosztályát, dolgozóit sorompók ézrei akadályozzák, hogy képviselőiket beküldjék a parlamentbe vagy a kongresszusba. A magyar vesetők emberei a munka — Nézzük meg, kikből áll a Magyar Népköztársaság parlamentje, vagy kormánya! Munkásokat, vasasokat, gépgyártókat, bőrösöket, ácsokat, pékeket, dolgozó parasztokat,. tudósokat, írókat, művészékét —' csupa dolgozó embert látunk ott. (Nagy taps.) Az önök vezetői a munka emberei! Nekem elmondták itt, hogy a népi hatalom alatt csupán a csepeli üzemek dolgozói közül ötezer embert emeltek ki, ezekből miniszterek, miniszterhelyettesek, diplomaták, gyárigazgatók, katonatisztek lettek. — A szocializmus országaiban minden hatalom a dolgozó népé. A dolgozókat itt nem sújtja kizsákmányolás, munkanélküliség és nyomor. Elvitathatatlanul joguk van munkára, üdülésre, művelődésre, öregségi ellátásra. Ez az igazi szabadság. Ezek az igazán demokratikus szabadságjogok. „Ez az igazi demokrácia, a nép demokráciája. (Nagy taps.) Imperialista rágalmak — Az imperialisták érzik a proletárdiktatúra ellen felhozott érveik gyengeségét és ezért mindenféle hazug koholmányokat hoznak forgalomba. Szemtelenül azt erősítgetik például, hogy 1956 őszén Magyarországon maguk a munkások keltek fel a népi demokratikus rendszer ellen, nem pedig gyülevész ellenforradalmárok. Érthető, hogy az ellenségnek miért van ilyen rosszindulatú rágalomra szüksége. — Ismeretes, hogy a magyar munkások nagy többsége hű volt a népi demokráciához. Igaz, voltak olyan munkások is, akiket megtévesztett az ellenséges propaganda, akik eleinte nem igazodtak el az események között és az összeesküvők horgára akadtak. De legtöbbjük hamar ráébredt, hogy saját érdekei ellen küldik harcba. — Természetesen azt sem szabad elfelejteni, hogy a magyar munkásosztály öszszetételében az utóbbi években bizonyos változások következtek be. Az ipar gyors fejlődése miatt erősen megnőtt a munkások száma. Sok ezer ember özönlött a munkásság soraiba a lakosság kispolgári rétegeiből és az egykori horthysta tisztviselők, csendőrök, tisztek közül is. A sok, volt kizsákmár nyoló azotiban — munkaruhában is — a szocializmus ellensége marad. Érthető, hogy amikor arra lehetőség nyílt, az ilyen — tisztesség ne essék szólván — "munkások* azonnal a népi hatalom ellen fordultak. — Ami a magyar munkásosztály törzsét illeti, amelyik kijárta az osztályharc kemény iskoláját, az sohasem állhatott az ellenforradalom oldalára, hanem forradalmi tetteivel bizonyította be a szocializmus és a proletár internacionalizmus iránti odaadását. — Csepelen, sok más gyár munkásai fegyvert követeltek az ellenforradalmárok elleni harchoz. De az akkori vezetés tehetetlensége és egyes vezetők árulása miatt, a munkások nem juthattak fegyverhez. Nagy Imre és áruló csoportja aljas tetteivel dezorganizálta a csepeli kombinát és az ország munkásainak harcát. — A magyar munkásosztálynak a szocializmus iránti hűsége az ellenforradalmi lázadás gyors szétzúzásának és következményei felszámolásának egyik döntá feltétele volt. A szocialista országok dolgozói a magyar nép segítségére sietlek — A magyar néptömegek meghiúsították az ellenség aljas terveit, megvédelmez, ték hazájuk szocialista vívmányait, jövőjüket — és teljesítették a nemzetközi munkásmozgalom iránti kötelességüket. — Elvtársak! Önök nehéz időket éltek át. De a Szovjetunió dolgozói, a szocialista országok dolgozói nem hagyták önöket cserben. Segítségükre siettek, amikor az ellenforradalom erői, az imperialista reakció támogatásával, a magyar munkások, parasztok és a becsületes dolgozók vérébe akarták fojtani a népi hatalmat, s el akarták ragadni a magyar dolgozóktól szocialista vívmányaikat. — Előttünk akkor rendkL vül bonyolult kérdés merült fel. Láttuk, hogy az ellenforradalmi erőknek — kihasználva az előző magyar vezetés hibáit és torzításait — sikerült félrevezetniük és maguk mögé állftaniok a nép bizonyos részét. S azt is láttuk, hogy az imperialista reakció erői egyre nagyobb mértékben sereglenek kul« földről Budapestre és, hogy milyen aktívan kezdenek dolgozni az imperialista ügyi nökök. Ezek Guatemala példájára az önök országába meg akarták dönteni a törvényes hatalmat és nekik tetsző rendszert akartak létrehozni. Hiszen az amerikaiak nem hiába irányoztak elő állami költségvetésükben többszázmillió dollárt a népi demokratikus országok elleni felforgató akciókra. — A. különbség azonban az, hogy Guatemala Hondurosszal határos, Magyarország szomszédai pedig szocialista országok. (Taps.) Ezért az imperialistáknak nem voltak meg azok az előnyei, amelyeket a törvényes hatalmát védelmező guatemalai nép ellenállásának eltiprásakor felhasználhattak. Itt nem sikerültek terveik. Segítettünk — internacionalista kötelezettségünkhöz híven — Elvtársak! Amikor a szovjet csapatok kivonultak Budapestről, véres szenvedéllyel tombolni kezdtek az ellenforradalmárok. A fasiszta elemek bestiális kegyetlenséggel kezdték irtani a becsületes, a szocializmushoz hű munkásokat, kommunistákat. Embereket gyilkoltak meg azért, mert tevékenyen részt vettek Magyar, ország szocialista építésében és népi hatalmukat védelmezve ellenálltak a fasiszta lázadóknak. Amikor döntenünk kellett, hogy teljesítsük-e a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt kérését, hogy fegyveres erőinkkel segítséget nyújtsunk a magyar népnek, ' mi azt is tudtuk, hogy az ellenforradalmi felkelésben a munkások egy része is részt vesz. Tudtuk, hogy nekünk még szemünkre hányhatják, hogy fegyveres erőinkkel állítólag beavatkozunk Magyarország belügyeibe. Mégis, internacionalista kötelességünkhöz híven, úgy döntöttünk, hogy egy szocialista ország, amelynek megvan az ereje és lehetősége, hogy segítséget nyújtson egy másik testvéri országnak, ne álljon félre, ne szemlélje tétlenül, hogy a horthysták és egyéb ellenforradalmi söpredékek akasztják és agyonlövik a munkásokat, dolgozó parasztokat, kommunistákat. Mert, ha félreáll és semlegesen nézi a vérontást, nem nevezheti magát szocialistának és ennek az országnak a képviselői nem nevezhetik magukat kommunistáknak. (Nagy taps. felkiáltások: Ügy van!) A történelemben senki nem bocsátotta volna meg nekünk azt, hogy amikor Magyarországon a munkások vére folyt, mi félreálltunk és tétlenül szemléltük az eseményeket. — Tudtuk, hogy az imperialisták eszeveszett üvöltözést fognak csapni, hogy mi "beavatkoztunk* a magyar belügyekbe. Hiába reménykedtek az imperialisták — Meg voltunk győződve arról, hogy a magyar munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek rövid idő múltán belátják valamennyien és megértik, hogy számunkra, a szocialista szovjet állam számára, akkor az egyetlen helyes út volt: segítséget nyújtani magvar osztálytestvéreinknek. (Lelkes, ütemes taps, felkiáltások: Ügy van! Éljen a szovjet—magyar barátság!) — Ami pedig azt illeti, hogy ellenségeink úgynevezett beavatkozásról üvöltöznek, tudnánk nekik ezzel kapcsolatban egy példát mondani. Jusson eszükbe 1919, amikor a magyar mun(Folytatás a 5. oldalon.) t