Délmagyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-10 / 84. szám

r Csütörtök, 1W». április 19. 3 A nép szolgálata felemeli a tudományt, a művészeteket A szovjet párt- és kormányküldöttség is részt vett a Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülésén Tf. Sz. Hruscsov, s Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának első titkára, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője, valamint a küldöttség tagjai közül A. A. Gromi­ko, a Szovjetunió külügyminisztere, és J. 1. Gromov, a Szovjetunió magyar­országi nagykövete szerdán, a Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülésén találkozott a magyar értelmiség képvise­lőivel. A szovjet vendégekkel együtt ér­kezett Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkára és Kállai Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára is. A vendégeket az Akadémia főbejára­tánál Erdei Ferenc, a Magyar Tudo­mányos Akadémia főtitkára és Jánossy Lajos, az Akadémia titkára fogadta. A szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai, s a kíséretükben levő magyar ál­lamférfiak először az Akadémia klub­jába mentek, ahol Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke köszöntötte a szovjet vendégeket és be­mutatta nekik az ünnepi ülés elnökségé­nek tagjait. Rövid, barátságos beszélgetés után az Akadémia dísztermében megkezdődött az ünnepi ütés, amelyen a magyar értelmi­ség mintegy 400 kiváló képviselője vett részt: tudósok, írók, művészek, műsza­kiak, pedagógusok. Az ünnepi ülés résztvevői hosszantar­tó tapssal köszöntötték N. Sz. Hrus­csovot és a küldöttség tagjait, amint az elnöki emelvényre léptek. A szovjet párt- és kormányküldöttség tagjain kívül az elnökségben foglalt he­lyet Dobi István, az Elnöki Tanács el­nöke,' Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, Biszku Béla belügymi­niszter, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagja, Benke Valéria mű­velődésügyi miniszter, Kisházi Ödön munkaügyi miniszter és Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadé­mia elnöke is. Az ünnepi ülést Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg. Rusznyák István szavai után Burghardt tanárnő a pedagógusok üdvözletét tolmá­csolta. Ezután Nádasdy Kálmán, az Állami Operaház főrendezője szólalt fel, majd Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság tit­kára mondott beszédet. Kállai Gyula elvtárs beszéde Kállai Gyula, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a kor­mány nevében üdvözölte Hruscsov elvtárssal élén a szovjet delegációt, s örömét íejezte ki, hogy a szovjet delegáció módot talált arra, hogy ilyen baráti összejö­vetelen találkozzék a ma­gyar tudomány, irodalom és művészeti élet képviselőivel. E találkozó nélkül —mon­dotta — a szovjet párt­ás kormánydelegáció ma­gyarországi látogatása nem is lett volna teljes, hiszen a látogatás egyik tő célja a magyar dolgozó néppel való találkozás. Márpedig a mi véleményünk szerint a magyar dolgozó nép fogalmába szervesen be­letartoznak a magyar tudó­sok, írók, alkotó művészek, a magyar értelmiségiek. Ezután Kállai Gyula kifejezte őszinte köszönetét Hruscsov elvtársnak és az egész szovjet delegációnak azért az igen nagy segítsé­gért, amelyet — a politikai és gazdasági segítségen kí­vül — ideológiai, tudomá­nyos és kulturális téren is nyújtottak nekünk az Jó barátok kíséretében Belefájdult a szem a pesti volna minket egy kanál víz- ma pirospettyes kendőt fcö* országút nézésébe. Nem szá- ben, de ezek igazán nem töttek a fejükre és színei moltam, de körülbelül két- domináltak, örültek, hogy zsebkendőket lobogtatták. A ezer ember szorongott nya- észrevétlenek maradhattak. A tömegből innen is, onnan is kát nyújtogatva, az öröm diadalkapu mögött összese- felhangzott a szovjet—mo izgalmával telítve a Fale- reglett kétezernyi ember kö- QVar barátság ütemes étteté* mezgyár előtt. A délutános züi _ a lelkes hangulatból se, olyan szívből fakadóan, munkásasszonyok ezen a ítélve legalább ezer- hogy ilyet még soha nem napon hamarabb összecsap- kilencszázkilencven azért tapasztaltam. Igen, mert az ták az ebédet és már tizen- fagyoskodott, mert látni emberek óriási többsége —« egy óra tájban elindultak a akarta annak a népnek a még a politikában kevésbé gyárba, hogy megláthassák, küldötteit, amely minden járatosak is — rádöbbent arc a szovjet párt- és kormány- időben a legönzetlenebb ba- ra, hogy a Szovjetunió se: küldöttség Szegedre látoga- Tatként áll mellettünk, Őrsége a legkegyetlenebb tó tagjait. Pedig az idő nem amely szabadságunk kihar- ellenségtől, a magyar urak* volt valami csalogató. Vas- colása óta is mindig segit, tói mentette meg 1956 no: tag és morcos fellegek mász- }ia bajban vagyunk. vemberében. , i.m-, ,— _ s a pexmmüvek kerítésé: Érdekes epizód kö- nek tetejére miért mászott vette a várva várt vendégek fel annyi fiatal munkás, .. _ megérkezését. Az első autó, amikor megkezdődött a Kel téliesen öltözött amelyben Kozlov elvtárs, a nagygyűlés? Bizonyosan nem fiatalasszony párbeszéde Szovjetunió Minisztertaná- valamiféle oroszgyűlöletböl, utotte meg a fülem, akik az csának első helyettese ült, hanem azért, mert jobban ut két oldalán felsorakozott egészen véletlenül jóval to- akarták hallani Kozlov elv: emberek tomegeben vára- vdbb szaladt előre a tízsze- társ logikus, világos okfej­koztak angyali türelemmel. res sorfai között, mint ahol téseit. Amikor beszédében Azt mondja a csinosabbik: a megye és a város vezetői kitért arra, miket firkál ösz­— Az újság azért nem ír- álltak üdvözlésre készen, sze az imperialista sajtó a ta meg, mert meglepetesnek Mondani sem kell, hogy magyar nép »utcára kény* káltak az égen, s csak azért nem esett, mert a hideg le­vegő nem engedte. szánták. De én le merném fogadni, hogy jön. Mire barátnője: — Ugyan, mi látnivaló A szovjet párt- és kormány­küldöttség Tatabányán ellenforradalom előtt is, de az ellenforradalom utón is. (Taps.) Az ellenforradalom okozta eszmei zűrzavar eloszlatásá­ban nagy-nagy segítséget adtak nekünk azok a szov­jet tudósok, írók, művészek, akik közvetlenül az ellenfor­radalom után ellátogattak hozzánk — folytatta. — Tanácsaikkal, útmuta­tásaikkal igen hasznosan segítették a magyar ér­telmiséget, hogy megtalál­ja a helyes utat és to­vábbra is termékeny mun­kát fejtsen ki a népi de­mokrácia szolgálatában. Nagyon örülnénk annak, ha a szovjet és a magyar ér­telmiség között a jövőben tovább erősödne ég további nagy eredményekhez vezet­ne a már eddig is kialakult nagyon jó és gyümölcsöző kapcsolat. Ugy gondoljuk, hogy a magyar értelmiség­nek nemcsak jó szakmai kapcsolatot kell fenntartania a szovjet értelmiséggel, ha­nem törekednie kell a leg­jobb eszmei és politikai kap­csolat megteremtésére is. Azt hiszem, a magyar ér­telmiségnek még nagyon sokat kell tanulnia a szov­jet értelmiségtől abban a kérdésben: hogyan kell a tudománynak, az irodalom­nak, a művészeteknek a dol­gozó népet szolgálnia. A szovjet értelmiség pél­dáján tanulhatja meg iga­zán a magyar értelmiség, hogy a népet szolgálni — minden frázis nélkül mondhatjuk — a légnagyobb dicsőség. A nép szolgálata nem leala­csonyítja, hanem ellen­kezőleg, felemeli a tudo­mányt. a művészeteket. — Szívből örülünk azok­azok a férfiak és nők, akik szerítésérőlnevetés huL előtt éppen megtorpant a lámzott végig a hallgatása­hatalmas gépkocsi, hangos gon. Amikor azonban arról éljenzésbe, ovációba kezd- szólott, hogy a Szovjetunió van itt, Szegeden? A fonto- tek. Ami nem is csoda, hi- internacionalista kötelessé•> sabb helyekre jobban kíván- szen gk ölelhették meg elő- gének érezte az ellenforra: cst- szőr a kedves vendégeket, s dalom leveréséhez nyújtott Tudtam, hogy Hruscsov velük fogott először kezet segítséget, szinte elemi elvtársról folyik köztük a Kozlov elvtárs, Grisin elv- erővel csattant fel a csendes szovita, de hagytam, társ és Bojkova elvtársnő, taps. Félelmetes cáfolata hadd mondjak a magukét. Egészen természetes az is, volt ez a nyugati sajtó ha­Lattam szelcsipte arcukról, hogy pnumatok alatt olyan zugságainak, s ugyanakkor szüntelen pipiskedesukből: vastag embergyűrű képző- nyomatékos aláhúzása volt végeredményben nem az a dött körülöttük, hogy bizony a szónok nagy igazságának, fontos szamukra, kik idöbe teU> amig a megyei jönnek a hazánkban tartóz- pártbizottság első titkára A beszéd kissé hosz­kodó szovjet vendégek kö- közelebb juthatott és el tud- szabbra nyúlt a tolmácsolás zül, hanem az, hogy a mi mondani az üdvözlő sza- miatt, mint ahogy tervezték, megyénkbe, a mi városunk- Vakat. - »Kárpótlásképpen- de o hatalmas gyárudvarról ba is eljönnek és tiszteletű- Kozlov elvtárs meghívta a alig tágított a tömeg. A befe­ket teszik a dolgozók köré- kocsijába Németh Károly jezés előtt nem sokkal meg­ben. elvtársat. Persze, a köszöntő indult ugyan egy-két ki­Dehat igy volt ezzel min- úttörők és kiszisták szűnte- sebb csoport a kapuk, irá­denki, aki ott izgult a fo- len kéznyújtogatása, intege- nyába, de — mint értesül­gadtatásnál. Megengedem lése közepette ez nem ment tem. <&ok főleg a délutáni lehet hon,, „iw, 0„, u/t valami egyszerűen. Félő műszakra iparkodtak. Aki­lehet, hogy akadt egy-ket voU hofr,;OT^me!yifc piros_ ket viszont nem várt amun­sunyi magyar is, aki megott nyakkendős, aprócslca em- ka> °zok ottmaradtak, amíg berpalánta még elvész aso- az elnökség levonult az kaság lába alatt emelvényről. Az első sorok­Ahogy elnéztem befelé- ban ánó asszonyok boldogan jövet az út mindkét oldalán nézték, amikor a szovjet integető, tapsoló, kendőt lo- elvtársak sorban megolel­bogtató tarka tömeget, gették a Vottomnyi óvodaso­eszembe ötlött: az ellenfor- . amikor azok hatalmas radalmárok azt ordibálták elovirag-csokrokat igyekez: nagy vehemenciával, hogy a tek átnyújtani nekik. n . . , _ . . ' . V71W :r\rt 4-1 [/••»« n <I«M RAM, Szovjetunióval való barátsá­got úgy erőltették rá a ma­gyar népre. Mekkora aljas­ság és micsoda ostobaság! nak a nagy eredményeknek, amelyeket a szovjet tudo­mány és kultúra az elmúlt negyven esztendőben elért és amelyekkel ma már meg­előzte a legfejlettebb kapi­talista országokat is. A szov­jet tudomány és kultúra minden eredménye a népet, az emberi haladást, a békét szolgálja Ha az interkonti­nentális rakétát és a szput­nyikokat az Amerikai Egye­sült Államokban alkották volna meg először, — ezt is mint eredményt, tudományos eredménynek kellett volna tekinteni, — de egészen bi­zonyos, hogy ebben az eset­ben ma az egész emberiség rettegésben élne, míg a szovjet interkontinentá­lis rakéta és a két szput­nyik a legnagyobb meg­nyugvással tölti e] az egész haladó emberiséget, mert mindenki tudja, hogy ezek a béke hírnökei. (Taps.) Beszéde végén a megje­lentek éljenzése és tapsa közben ismételten köszöntöt­te a kedves vendégeket. Kállai elvtárs nagy tapssal fogadott beszéde után lelkes éljenzés közepette Hruscsov elvtárs szólt az ünnepi ülés résztvevőihez. Szavait sűrűn szakította félbe viharos taps és éljenzés. Az érdeklődő, Szimpatikus emberek! Ezt a megjegyzést hallottam, amikor a szovjet elvtársak végigmentek a fonodán és jóízű beszélgetésbe elegyed­lelke- lek a munkásnőkkel: ami­sedó dolgozók csak aznap az k°? az emelvény előterében újságból értesülhettek állva mosolyogtak és kalap­jukat lengették a nagygyű­nagy jelentőségű látogatás- lés részvevőinek; amikor a ról, tehát nyilvánvaló, hogy tiszteletükre adott ebéd mindenféle szervezés nélkül közben tréfálkoztak és di­özönlötték el az utakat. Az csérték a szegedi halászlét, egyik szomszédasszony szólt S valóban: rövid pár óra­a másiknak, mert a Szovjet- hosszat tartózkodtak csak unió iránti tisztelet és sze- közöttünk a szívesen látott retet vezette őket. A rókusi jóbarátok, mégis mindenki kórház és a II. sz. kórház szívébe zárta őket, aki sze­orvosai, asszisztensei, ápoló- reti a szépet, o műveltséget, női hófehér köpenyben inte- a bőséget: a szocialÍ3ta jö­gettek, a Szegedi Kenderfo­nógyár munkásnői egyfor- NAGY ISTVÁN A szovjet párt- és kormányküldöttség kedden látogatott el Tatabányára. Felső képünk azt a pillanatot ábrázolja, amikor a Tatabányára érkező küldöttséget a párt és ta­nács helyi képviselői üdvözlik. Alsó képünk a nagygyű­lésről készült, amelyen Kádár és Hruscsov elvtársak mondottak beszédet Tízezrek köszöntötték a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjait Miskolcon Szerdán már kora délelőtt több ezren várták a miskolci személypályaudvar előtti té­ren a Miskolcra érkező szov­jet párt- és kormánykül­döttség tagjait. A fellobogó­zott és virágdíszbe öltözött állomásra 11 óra után futott be a vendégeket hozó külön­vonat. Percekig zúgott az él­jenzés, amikor F. R. Kozlov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Szov­jetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, V. V. Grisin, a Szovjet Szakszer­vezetek Központi Tanácsá­nak elnöke és P. J. Seleszt, Ukrajna Kommunista Pártja Kijev területi bizottságának első titkára, dr. Münnich Fe­renc, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke, Apró Antal, a Miniszterta­nács első elnökhelyettese és Kiss Károly, a Központi Bi­zottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai kíséretében lelépett a vonatról. Az üdvözlések után tartott nagygyűlésen Münnich Fe­renc mondott beszédet Ezután F. R. Kozlov, a nagygyűlés sok ezer főnyi résztvevőjének lelkes tapsa és éljenzése közepette tol­mácsolta a szovjet nép, a szovjet kohászok, valamint a küldöttség és Hruscsov elv­társ üdvözletét Az első találkozás a Falemezgyárnál (Liebmann Béla felvételei) A Textilművekbeír — - -

Next

/
Thumbnails
Contents