Délmagyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-07 / 56. szám

3 Péntek, 1958. március 7. Hét szegedi nyertesnek adták át a moszkvai rádió ajándékait A város kulturális életével ismerkedtek az ezalkalomból Szegedre látogatott szovjet vendégeink Csütörtökön délelőtt kedves vendégek látogattak Sze- egyetemre is ellátogattak, gedre: J. M. Csernyakov a Szovjet Nagykövetség kulturális tanácsosa és V. A. Csernyikov a nagykövetség harmadtitkára. Szeged kulturális életével akartak közelebbről megismerkedni, ezenkívül az volt még útjuk vez*őivel A központi egye. célja, hogy szemelyesen * nyújtsák át azokat a nyereményeket, amelyeket a moszkvai rádió küldött. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából ugyanis a moszkvai rádió több részből álló kulturális jellegű pályázatot írt ki. Magyarországról több mint harmincan nyertek díjakat a pályázat helyes megfejtői közül, s a jutalmazottak között hét szegedi is van. Három első díjat osztottak ki, közülük is az egyik szegedi: Tóth László rendőrfőhadnagy, aki egy lősével és társaságában az nyi Karának dékán helyet- egyetem egyéb jelenlegi tese is. Elmondotta, hogy az problémáiról, eredményeiről ősszel három hetet töltött a is majd ezt követően megLomonoszov egyetemen, és látogatták a Szerveskémiai nagyon meglepte, hogy ott intézetet és az egyetem Nősök olyan műszerrel találkozott a fizikai kutatások során, amelyekről Magyarországon nem tudtak. Ezenkívül azt látta, hogy több műszert, amelyet nyugati tőkés országokból hoznak be hazánkba, a Szovjetunióban sokkal olcsóbban hoznak forA szovjet—magyar tudományos kapcsolatokért Hosszabb baráti beszélgetést folytattak vendégeink a Szegedi Tudományegyetem tem épületében meleg barátsággal fogadta őket dr. Greguss Pál rektor és dr. Bólya Lajos tudományos rektorhelyettes, valamint az egyetem több vezető profeszvénytani Intézetét. Mindkét helyen elismeréssel nyilatkoztak az ott folyó tudományos munkáról. Sajtókapcsolatok Az egyetemen tett látogatás után a Délmagyarország szóra ' és Keserű Bálint, az a kémiai és fizikai vizsgálaegyetemi pártbizottság, Or- lokhoz szükséges spektrofodögh Piroska pedig az egyegalomba. A többi között pél- szerkesztőségét keresték fel dának említette meg, hogy és a szerkesztő bizottsággal. valamint a lap kulturális munkatársaival beszélgettek rint értékű valutáért hozzuk tométert az Amerikai Egyetemi" szakszervezet? bfzottság fűlt Államokból^ »O^ezerjoképviseletében. Jólesően értesültek róla, hogy az egyetem professzorai közül többen kapcsolatokat tartanak fenn szovjet tudósokkal. A mintegy húsz szovjet botanikus kerttel kapcsolatot tartó Greguss professzor pelei a szovjet és magyar sajtókapcsolatokról, esetleges újságíró cserékről, s azokbe hazánkba, ezzel szemben ról a kérdésekről, amelyek a Szovjetunióban — méghozzá jobb kivitelezésben — legfeljebb tizezer rubelbe, vagyis nem egészen húszezer forintba kerül. Helyes lenne ezért, ha illetékes szeneink Bajkai rádiót kapott. A töb- ¿JÍ„_ , mn„i,tan ka_ megfelelő tájékoztatást nyúj- deményezését, amely U; _ F„r L-nc TÖ- QdU1 VppelJ d lia^mu „ • , JCTQÍ lííc^atfol «5 Ho bi nyertesek — Farkas Jó zsef, Takács János, Pete István, Romhalmi Sándor, Sárközi Istvánné, Szabó Gáborné — dísztárgyakat, hanglemezeket, emlékfüzeteket kaptak. Mindegyikőjüket személyesen keresték fel a szovjet elvtársak és örömüknek, elismerésüknek adtak kifejezést, hogy ilyen behatóan érdeklődnek a szovjet pott levelet Jacsenko—Khmelevszki tbiliszi professzortól, aki már egy korábbi, a Kaukázus fáiról írt nagyszabású tudományos művében több helyen hivatkozik Greguss professzor munkáira Most azt írta, hogy szeretné, ha személyesen is megismerkedhetnének egymással. Ennek kapcsán vetették föl a tanának a szovjet ipar által gyártott műszerekről, mert ez nemcsak takarékosságot jelentene, hanem a jobb tudományos munkát is elősegítené. A szovjet vendégek a baráti beszélgetés alkalmával utáni órákban térnek vissza melegen . érdeklődtek az Budapestre. — főként kulturális téren — méginkább elmélyíthetik a lap tevékenysége révén a szovjet—magyar barátságot. A maguk részéről is elősegítik lapunknak azt a kezaz ogyesszai úisággal, a Csernomorszka Kommunával való baráti kapcsolatok elősegítése érdekében történt. A mai napon vendégeink a város néhány nevezetességét tekintik meg és a délbeszélgetésen résztvevő pro kultúra iránt. (Ezúton kö- fesszorok, hogy valamelyik zöljük, hogy az egyik nyer- szovjet egyetemmel, vagy főtest nem találták meg, s iskolával, lehetőleg Szeged testvervárosanak, Ogyessza"k Színészek é&szoniei katonák mm ezért jutalmát szerkesztősénak egyetemével szeretnének günkben adták le. Bármelyik testvéri kapcsolatokat kiépímunkanap déli 12 órától es- teni. te 6-ig veheti át.) Csernyakov elvtárs közölCsernyakov és Csernyikov te, hogy a tudományos kül, , , ^ . detések szama maris naelvtarsak szegedi tartozko- gyobb az előzö évieknél, de dásuk alkalmával felkeres- ezt még tovább akarják nöték Biczó György elvtársat, vélni és örömmel segíti elő. a városi tanács v. b.-elnökét hogy akár a Szovjetunióban. akár Magyarorszagön tudois, majd Vaszy Viktorral, a színház igazgatójával folytattak beszélgetést. A színház műsortervéről, művészi elképzeléseiről érdeklődtek. A város kulturális életéről folytattak eszmecserét Sárközi István elvtárssal, a saink találkozhassanak egymással. Nagy segítséget jelentenének a szovjet műszerek E tudományos kapcsolatok konkrét előnyeit világította meg Szalai József fizikus, az pártbizottság kulturális fele- egyetem TermészettudomáHány szépen induló családi élet fullad tragédiába a szesz miatt! S e tragédiák mindig a munkáscsaládban a legszomorúbbak. A polgár nem rongyos, ha részeges; gyermekei se éheznek. s nem járnak mezítláb. Valamilyen forrásból mindig felhajtja a pénzt. Üzletel, mentett értékeket dob piacra; kisegíti egy nagybácsi, egy tehetős rokon, s ma fel se tűnik, hogy tegnap az eszét is elitta. A módos gazda akár egy hétig ülhet és muzsikáltathat a kocsmában — akkor se szakad le lábáról a csizma. De ha munkás adja fejét a féktelen ivásra, asszony- és gyereksírás követ minden liter bort. Amikor részeg, torzképű polgárt látok, csak megvetést érzek, de amikor a munkásság soraiból lesüllyedt kocsmatöltelékkel találkozom, elfog a szomorúság is. Áll a söntés előtt, egy utolsó nagyfröccsre való után kotorászik imbolyogva, s otthon üresen rotyog a bab ... Kár volna szépíteni a dolgot — vannak ilyen tragédiák. Minden gyárnak megvan a maga egy-két javíthatatlan alkoholistája. Többnyire azért tűrik meg őket, mert nem akarják a családot még jobban sújtani. Korántsem ölt olyan mértéket az iszákoskodás, mint az elkeseredés évtizedeiben, de még mindig találkozunk vele. S ha maradt manapságig elnyomorodott munkáscsalád, annak az okát nem a társadalomban kell keresni, hanem valamilyen kóros és krónikus szenvedélyben. Szépen indult K. F.-ék házassága is, hanem egyszer a szép férfitörekvéseket elöntötte a pálinka, s ezekkel együtt a szegénységbe merült egy törekvő asszony és két kisgyerek is. Eleinte csak egyheti, később kétheti fizetést nélkülözött a család, s hirtelen semmit se látott többé az apa keresetéből. Az asztalon egyre ritkább vendég lett a hús, a gyerek(IV) lábakon az új cipó, s a feleséggel a tisztességes, józan családi megbeszélés. Sorra felbomlott minden. Az egykori szerelemből már normális emberi viszony se futotta, s a két félig elárvult kisgyerek egy nekikeseredett szegény asszonyra maradt. Alig múlt harminc esztendős, máris sírva meséli rövid élete balladáját. Minden liter bor és minden féldeci pálinka új fájdalmat hoz számára. Formálisan még együtt élnek. Az egyszobás lakás konyhájában a korhely férj, a szobában az asszony, meg a két kisgyerek. Nincs menekülés. Mindennap kénytelenek látni a szesztől elbutult arcot, végig kell hall. galniok egy öntudatlan ember trágár beszédét, gyalázkodását — a szűk kis hajlék miatt. A fogékony gyermekek lelkét, s egy vergődő anya életét mérgezi a férj napról napra. Pénzt rég nem lát tőle a család — inkább visz. A dolgos napokban öszszegyűjtött holmikat váltja be italra, s ha az asszony délután dolgozni megy, lelkiismeretlenül felfalja az apróságoknak elkészített vacsorát. Ilyen kor a gyerekek éhesen fekszenek le. s mert részeges apjuk a kocsmába megy, nincs aki betakarja őket. Ha leckét írnak, senki se fogja a tévedező gyerekkezet. Munkában, gondban lefoglalt anyjuk hiába építi napról napra szeretettel a gverekjellemeket. ha egy torz kéz újra és újra összekuszál mindent az érzékeny apróságokban. S itt kezdődik a részegeskedés társadalmi veszélyessége. Ha egy magános férfi borra, szeszre adja a fejét, egvszerűen undorító —. de ha egv családos ember így virelked-'k — bűnös. Amíg ő Bacchusnak á'dozik öntudatlanul, körnvezete a reális nyomorúsággal viaskodik. Ez alig valamivel kisebb bűn. mint amiért családon kívül súlyos ítéleteket mérnek. nem egyszerre pattan elő, mint Zeus fejéből Pallas Athéné. Csak huzamos vizsgálódás és összehasonlítás, tájékozódás és vitatkozás után jön rá a téves nézeteket valló ember az igazságra. S hiába is próbálná akárki türelmetlenül sürgetni a nagy felismerést, | csak ártana vele, hiszen a megzavarodott fejekben nem lehet rendeletekkel, utasításokkal konszolidációt elérni, mint — tegyük fel — a gazdaságban. Ezért akadnak Szegeden is olyanok — főleg fiatalok — akik nem értik, miért nem voltak igazi hazafiak 1956 október-novemberében a kommunistákat rágalmazó kokárdás és himnuszos magyarok. Bizony nem is olyan könynyű ez a kérdés: miért nevezzük ma ellenforradalmároknak, álhazafiaknak azokat, akik tizenöt hónappal ezelőtt egyébről sem szónokoltak, mint a forradalomról, a hazáról és a népről? A választ természetesen csak azok érthetik meg, akik őszintén akarják a szocializmust, vagyis nem ejtenek egyetlen könnyet sem a »grófi szérűs« és inségkonyhás Magyarországért. Aki még ma is gyalázza a kommunista pártot, aki még ma sem képes hátat fordítani a múltnak, aki még mindig magasztalja a kapitalista rendszert, annak nem érde_ mes* magyarázni, hogy kik í voltak az ellenforradalom ideijén is az igazi hazafiak, mert | úgy sem ért velünk egyet. • Mi az olyan tisztességes diá{ koknak, munkásoknak igyekS szünk válaszolni, akik szom| jasan keresik-kutatják, ho; gyan juthatnának ki a gonf dolatválságból. ¡Éppen a legnagyobb ; forradalmárok és hazafiak •mutattak rá: nem a* a léJ nyeg, hogy ki mennyire tud t áradozni a magyar tájak 3 szépségéről, hanem az, hogy ; ki mit tesz a magyar tájaí kon élő dolgos emberek boldogulásáért és felemelkedéséért. Nos, meg lehet nézni ennek alapján, hogyan vágott egybe a szó és a tett ! az ellenforradalmároknál. }S ebből kiderül az is, miIlyen orvgyilkos szándék hú• zódott meg a mézes-mázos, ! hazafiasnak hangzó frázisS halmaz mögött. Z Ma már nem igen vitázik • afölött senki (a proletárdik| tatúra intézményeinek soroHajdan volt egy tömör frázis: »Az i23103 megsemmisítésén túl alkohol öl, butít és nyomorba dönt«. | Mindszenthy is bejelentette Annak idején, amikor ez fogant jó I hírhedt rádiószózatábanl, volt arra, hogy a társadalmi nyomor { hoSy az úgynevezett októbeokait az alkohol gőzébe vonja és lát-fn hazafiak visszaakarták alhatatlanná tegye. Ennek ellenére igaz-{''tani a kizsakmanyolo faságot hordoz. Emberek tucatjait öli lsiszta rendszert, a bankok meg a mértéktelen szeszfogyasztás fi- !és a hitbizomanyok uralmat, zikailag is. De ugyanakkor, s ezt meg- | Világos, hogy ezzel nem a előzőleg, minden emberi érzést kiöl * szocialista joletbe akartak áldozataiból. A megrögzött iszákosnak nem szentség a család, a gyerek. a feleség és a társadalom. Részegségében úgy cselekedhet, mint aki kívül áll minden emberi normán és törvényen. S az is igaz, hogy butít, meg az is, hogy nyomorba dönt. Vagy ha nem nyomorba — hiszen a társadalom sokat segít az alkoholisták Igazi hazafiak és álha&afiak Á tökéletes gondolat (Liebmann Béla felvétele) hangulatos baráti találkozója zajlott lq, nemrégiben a Szegedi Nemzeti Színház szinészklubjában. Képünk a találkozón résztvett színészek és szovjet tisztek egy csoportjának vidám barátkozását mutatja. JzEGÉNYASSZONY BALLADÁJA felemelni a magyar népet, hanem bele akarták taposni ismét abba az anyagi és szellemi Ínségbe, amelyben a felszabadulás előtt vegetált. Csakhogy ezt nem mondták meg az utcára vonult embereknek. Ehelyett — galádul visszaélve a nép családján - krónikus ' szegénységbe.! bafzaíiaf érzéseivel - olyan Nevezzük, ahogy kevésbé visszata-1 t(dsze;tős- de ^en kodo*sito es demaeoa íelszavakat szító! Ennek a szerencsétlenül járt szegény asszonynak a balladájában az sítő és demagóg jelszavakat {kiabáltak, vagy kiabáltatlak, {hogy »egyforintos kenyeret«, a legszomorúbb, hogy sehonnan sem Xa^lien"1 a^ztráikffs ígérkezik gyermekei és maga számé-: d sztrdJk« es ra m^áitó« „¡li^i,i!Í hasonlok. Nagyon is tisztaban volt például itt Szegeden Kováts József és bandája azzal, hogy mihelyt felra megváltás. Tanács mindenkinek van kéznél: »Éljen külön!« Menjen el | két gyerekével albérletbe és fele fi- ~ zetését adja oda lakásért? »Váljon el!« Igen, akkor igényjogosult lenne főbérleti lakásra, de hol ez a bíróság, amely szabályos különélés nélkül ki-; mondja a válá3t? S hcT kimondaná, jutna-e ennek a családtöredéknek mindjárt lakás? Mind-mind olyan csomó ez, amit egy gvönge asszony sem kibogozni, sem egy kardcsapással megoldani nem tud. A részegeseknek, tudom, ez a néhány sor se jelent semmit, de a társadalomnak valahogy szembe kellene nézni a dologgal. Különösen azért, mert az ilyen tragédiák valóban a munkáscsaládokban a legszomorúbbak és a legkilátástalanabbak. Simon István fednék, mi az igazi céljuk, azonnal szembe találnák magukat a munkásosztállyal, amely a kommunista párt vezetésével kivívott hatalmáról nem hajlandó lemondani. A2 okban a hetekben a kommunisták látszólag nem voltak jó hazafiak, mert azt mondták, hogy a sztrájk bűn a nemzettel szemben és katasztrófába viszi az országot. Látszólag a kommunisták a nép ellen léptek fel, mert rámutatlak, hogy az egyforintos kenyér közönséges népbolondítás, hiszen nem lehet megvalósítani Látszólag a kommunisták rossz magyarok voltak, mert nem féltek az ellenforradalmárokkal szemben hangsúlyozni: hazugság, hogy minden magyar egyet akar, mert Takách-Tolvajnak egeszen más volt a célja, mint például a kendergyári munkásasszonynak. De csak látszólag voltak a kommunistái: hazafiatlanok. A valóságban ők voltak az igazi hazafiak, mert őszintén beszéltek a nép tényleges érdekei mellett, nem féltek kimondani az igazságot, még ha az népszerűtlennek látszott is abban az időben. Nem véletlen; hogy miután a munkás-paraszt kormány és az MSZMP a Szovjetunió segítségével megmentette a munkáshatalmat, a félrevezetett állampolgárok is napról napra jobban megértették: a munkáshatalom megóvása a legfontosabb ismérve a hazaszeretetnek, illetve a hazát lakó nép szeretetének. Kádár elvtárs a dolgozó tömege!; érzését és gondolatát fejezte ki a szakszervezeti kongresszuson, amikor azt mondotta: Amíg munkáshatalom van az országban, addig lehet vitatkozni a családi pótlék alakulásáról, de ha nincs munkáshatalom, akkor mindezek felett beszüntethetjük a vitákat. Hogyan lehet az, hogy a tömegek is ugyanazt akarták, amit az ellenforradalmárok? — teszik fel a megdöbbentő kérdést sokszor nagyon rendes, jóravaló emberek. Először is abban kell megegyezésre jutnunk a kérdés: feltevőkkel, hogy a nép semmiképpen nem azonosíthat© azzal a néhány száz félrevezetett emberrel, akik az utcán ész nélkül kiabáltak. Aki ezt elismeri — már pedig a tények alapján el kell ismerni — az világosan látja ebből, hogy a nép nem követelt semmi olyasmit, amit az ellenforradalmárok és az álhazafiak követeltek és célul tűztek maguk elé. Jóllehet a tömegeket olykor saját érdekeik ellen is lehet rohamoztatni, az első világháborúban is volt erre példa - 1956 októberében azonban a munkások zöme, a dolgozók tömegei nem hallgattak az ellenforradalmárokra. Az idő a kommunisjó l/pf igazolta, nem pedig 10 l\al azokat az álhazafiakat, akik féltégláéal verték vagy verik ma is a mellüket. A kommunisták a dolgozó magyar nép érdekében szóltak, amikor a termelés megindítását sürgették az üzemekben, noha ez népszerűtlen volt akkor és látszólag sokan ellene voltak. A gondolkodó munkásemberek és fiatalok, akik szocialista rendszerben akarnak élni, ma elismerik: az ellenforradalmárok nem voltak hazafiak, a kommunisták ellenben megérdemlik, hogy igazi hazafiaknak nevezzék őket. Akik pedig még kételkednek ebben, azokkal hajlandók vagyunk továbbra is vitát, eszmecserét folytatni. Nagy István államigazgatási-eljárási ankét Az államigazgatási eljárási törvény alkalmazásának gyakorlati tapasztalatait vitatják meg ma, péntoken reggel 9 órakor a szegedi egyetem jogi karának, valamint a Jogász Szövetség államigazgatási és pénzügyi jogi szakosztályának rendezésében tartandó ankéton. Ezt az ankétot az egyetem Dugonics téri aulájában tartják. Megnyitót dr. Antalffy György, a jogi kar dékánja tart. Előadást tart dr. Martonyi János egyetemi tanár. Az előadást követő vita után dr. Beér János egyetemi tanár mond zárószót.