Délmagyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-07 / 56. szám

4 Péntek, 1958. március 7. Furcsa orvosi felfogás tizem) baleset érte Miklós Istvánnét, a Szegedi Kenderfonógyár dolgozóját, február 28án éjjel, a finomító osztályon. Háromnegyed 11 körfii észrevette, hogy a gép kipattant és ennek következtében a hátsó automatán a marokvasak összetorlódtak. Leállította a gépet, hogy megvizsgálja a hiba okát, majd kivett egyet az összetorlódott marokvasak közül és időközben jelezte, hogy a hibát kijavította. A gépet újra elindították, s közben a marokvasat a benne levő kenderrel együtt elkapta a Kép. így a fogaskerék Miklós Istvánné hüvelykujját is szétroncsolta. A baleset megtörténte után az üzemvezető azonnal értesítette a mentőket, s azok megérkezéséig bekötözték az asszony ujját. A szerencsétlenül járt aszszonynak nem volt Ideje öltözködésre, sem arra, hogy ruháját és holmiját magához vegye. így munkaruhában vitték a II. sz. kórházba, ahol egy óra hoszszai várakozás után kezelésbe vették. Az öszszeroncsolt ujjat leamputálták. Ezután Miklósné fájdalomcsillapítót kapott, majd éjjel 2 óra körül egyedül útjára bocsátották. Miklósné — tápéi lakos — első útját az üzembe vette, s magára szedte ott levő ruháit. Az üzemig mezítlábas cipőben, meleg ruha nélkül jutott el, gyalogosan. Munkatársai nem engedték tovább, és az éjszakát az üzem betegszobájában töltötte. Sajnos, nem ez az első ilyen természetű eset. Korábban Börcsök And. rásnét kellett baleset miatt ugyanebbe a kórházba szállítani, s öt is hasonlóképpen, minden kíséret nélkül bocsátották cl. Az ő helyzete nem volt olyan súlyos, mert balesete délelőtt történt, tehát ha fájdalomtól, vagy rosszulléttől az utcán összeesett volna, a járókelők tudtak volna rajta segíteni. Mégis úgy gondolom, hogy a Il-es kórház orvosai és egészségügyi dolgozói egyik esetben sem tartották szem előtt azt a jelszót, amire nekik különösen kényeseknek kellene lenniük: »Legfőbb érték az ember«. Miklósné az éjszakát talán a kórházban is el. tölthette volna, de ha nem, akkor egy taxit hívhatott volna a kórház az üzein költségére, mert bizonyosan nem tagadtuk volna meg annak kifizetését. Reméljük, hogy ezekhez hasonló sajnálatos eset többé nem fordul elő. VARGA PALNÉ személyzeti vezető Városi KIS/-fiatalok falun | Téglát igényelhetnek, átvehetik a vetőmagot a paprikatermelők A MÁV Felépítményi Vas- A jól sikerült műsorból Kaanyagjavító Vállalat KISZ- kuszi János, Fodor Rozália, szervezetének művészeti cso- Pintér Rozália, Árokszállási portja Ásotthalmára látoga- Kálmán, Vajai Rezső, Bakai tott el, az ottani KISZ-szer- János, Kerényi Ferenc, Papvezet meghívására. logó Sándor, Kakuszi János, A KISZ-ifjak esztrád- Garai János, Hegedűs műsorral szórakoztatták az György nevét kell megemlíásotthalmi fiatalokat és az tenünk. Urbán Vera ásottidősebb falusi dolgozókat. A másodszori nyilvános szereplésük is sikerrel járt. Előadás után táncmulatság volt. Megjelenik a Tanácsi Híradó A városi tanács végrehajtó bizottságának titkársága az elmúlt évben kétszer is »Tanácsi Híradó« címmel sokszorosított újságot adott ki a tanácstagok részére, hogy tájékoztassa őket a tanácsok életével kapcsolatos aktuális kérdésekről. A Tanácsi Híradó ezentúl rendszeresen, negyedévenként jelenik meg. Az új számot rövidesen eljuttatják az halmi KISZ-tittcár is részese a sikernek, készségesen segítette a műsor megrendezését. A közeljövőben Deszkre és Kübekházára látogatnak a KISZ-fiatalok. Szendrei József Rövidesen beköszönt a melegebb idó, s vele együtt a tavaszi munka is. A paprikatermelők már a melegágyakat készítgetik. Több helyen azonban csak készítgetnék, mert nem kaptak elegendő téglát. Hiába fordultak a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat vezetőihez, a körzeti termelési felelősökhöz, azok sem tudtak adni. Most azonban eredménnyel járt a vállalat ^ Hosszabbítsák meg a szegedi építészeti kiállítást! vezetőinek törekvése és több vagon téglát kaptak. Azok a termelők, akik szerződést kötöttek a vállalattal, igényelhetnek ebből a téglából a termelési felelősöknél. Készpénzzel nem is kell fizetniök, termelési előlegként kapják. Épülhetnek a melegágyak, s rövidesein elkezdődhet — ha arra alkalmas idő lesz — a magok vetése is. A vállalat azzal is törődött, hogy idejében megkaphassák a magokat. Szerte Csongrád megyében mintegy 40 községben termelnek paprikát. Ezekben a községekben a földművesszövetkezetekhez már meg is érkezett a mag, ahol a termelők átvehetik. Jsck London művei AÍÍ^/H«?0^ Í6ueí tani ezt a sikeres kiállítást, «Ubw i"elet küld nhvel a lakosság a terveket te szerkesztőségünk- illetően eddig csupán egy, nek:) megfelelő mértékben nern tizennyolcmillió példányban Mint a népfront városi bi- P£>Pa<ált ankéton hallhatott jelentek meg eddig a Szov-«• ——— »»j——j—- — -nHcánánob- t—itt,., ,... véleményt néhány szakem- jetunió népeinek harminceddigi szokásoktól eltérően ^f^LS,' f^n tertől. Módot kellene találni két nyelvén Ez világcsúcs a nemcsak «J^^^f™,? ^^ kéréssel • alTa is' hogy a lakosság hasz- műfordításban. Utána Victor kerületi tanácstagoknak is Az új szám például tájékoztatót közöl a város egészség- az Oskola utca környékéügyi helyzetéről, a kislakás- nek átalakítására vonatkozó f„i_,i ,. , , , , . nos véleményét, terméke« S f t kivánsagukat nyít6 észrevételeit haUgas. építési akcióról stb. Ma: ünnepi lottósorsolás Csepelen A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság ezen a héten ismét kettős — és egyben ünnepi lottósorsolást rendez. A lottójáték évfordulója ugyanis egybeesik a mostani húkiállítás dolgában. Azt kívánják az illetékesektől: sürgősen hosszabbítsák meg a szinte kutyafuttában megtartott kiállítást. A szegediek nagy lokálpatrióták — közhely, de igaz: igen-igen szeretik városukat. Ritka lelkesedéssel és érdeklődéssel fogadnak minden olyan tervet, mely e város arculatának még szebbé varázsolásával foglalkozik. Jogsák meg — a szakemberek. Bizonyosan nem zajlanék le haszontalanul egy ilyen rendezvény. Hugó és Jules Verne következik tizenhárom-tizenhárom milliós példányszámmal; Balzac müvei több mint tízmilliós példányszámot értek el a Szovjetunióban. Az ünnepi sorsolást már- gal kifogásoljákhát,"hogy"az — 7-én, penteken Csepe- említett kiállítást csak pár cius len a Munkás tartják. Otthonban rx Vandái eljárás Nyílt levél Csűri Mihály II. kerületi tanács v. b. elnökének Lehet, hogy az eset. megr, történte óta valaki már jelentette is a II. kerületi tanácsnál azt a szóval eléggé el nem ítélhető kártevést, ,elvtársat, a környék dolgo- tunfc. Vajon milyen fontos zói nevében, akik szívesen »közügy « lehetett az, amiáldoztunk azért, hogy szép ért egy nehéz teherautónak és jó gyalogjárdánk legyen, a járdán kellett menni? nyomoztassa ki a tettest (ha Bodó Ernő amit a Csaba utca újonnan még nem volna meg), és a kárc helyreállítása mellett, példásan büntessék meg, hogy ne tegyen kedve többé olyan vandál munkát csinálni. Itt említem meg még, hogy az életet mentő orvos, vagy mentők autói meg tudnak állni a legközelebbi köves út szélén, s úgy megy be az orvos, vagy úgy hozzák ki a beteget a kocsihoz, amit a kártevés óta is látröpke napig tartották nyitva. Alig ocsúdtak az emberek arra, hogv egyáltalán létezik ilyen kiállítás — máris nyoma veszett. Állítom, hogy az érdeklődők zöme még csak ezután kereste volna fel a kiállítási termet —miután szélesebb körben is kezdett elterjedni a híre a tervek érdekességének, a látottak értékességének. Annál is inkább közérdekű és indokolt meghosszabbi(Llebmann Béla felvétele) Akár hisszük, akár nem, rövidesen itt lesz a tavasz. Aki ügyes volt, már a hideg, zimankós hónapokban előre kitisztíttatta a ballonkabátot a Patyolatnál. Most már csak el kell érte menni és kiváltani a frissen tisztított ruhadarabot. épített gyalogjárdáján követett el egy sofőr. Az történt ugyanis, hogy február 22-én, reggel arra lettünk figyelmesek, hogy a Csaba utca és Gyík utcasarkából befelé a Fecske utcáig, az újonnan épített szép sima gyalogúton, teherutókeréktöl származó süppedés van és minden ötödik tégla ki van törve. Arra kérem a v. b.-elnök cfíttörö Veszter megmagyarázza. (Cttörő idegenvezető-tanfolyam indul Szegeden. Az úttörők ismertetik majd a város nevezetességeit a látogatókkal. Újsághír.) Alig telt el egy perc, őnagysága í megjelent a konyhában, nagy robaj: jal csapva be maga mögött az ajtót. l Egyik kezében a tányért tartotta, "amelyen Marika a szalámit tálalta 'fel, a másikkal megmarkolta a véd• telen leány nyolcaskontyba tűzött varkocsát. — Minek nézel te bennünket? — \ sziszegte az indulattól elvörösödött ;arccal. Azután, feleletet sem várva, \ folytatta: — Volt időd megtanulni, l hogy pénteken ne tégy nekünk húst ;az asztalra! Vagy már elfelejtetted? j Lesz rá gondom, hogy ezután megl ismerd a szokásainkat! Marika elpityeredett, mikor egyedül '<• maradt. Még soha senki sem ütötte ' meg. Az anyja sem!... S most ez az • idegen asszony így bánik vele! Mi • történhetett? ... Annyira bántotta az l eset, hogy alig bírt megnyugodni. Oly ; hamar megvacsoráztak az őrnagy • úrék ma! Ö, csak örökké tartana az • az evés, hogy ne kellene bemenni az \ asztalt leszedni! Amint a kávésbögréket szedegette az asztalról, mögötte ismét meghalílotta az őrnagyné kimért, parancsoló • hangját: — Holnap mosni fogsz! Marika megrezzent. — Igenis. Akkor 7 órakor begyújttom a mosókonyhát — felelte. — Hétkor? Hát mit gondolsz? Hi• vatal ez, hogy csak hétkor lehet a [nagymosást kezdeni? Akkor gyújtasz • be, mikor virrad! — De hát eddig mindig hétkor í kezdtük a nagymosást. A mosónők lis hétre járnak!... — Ellenkezett '. Marika. [ — Már megint feleselsz? No. majd én leszoktatlak erről!... Jól kioktatónak téged eott azok a kommunisták! 1 Kis szende! Azt hiszi, hogy senki f sem tudja, hova jár, hol tölti a vaÓ sárnapjait! Marika kezéből majdnem kiesett a • csésze. De jó. hogy még idejében | megszorította! Bizonyára sokba kerül t ilyen valódi majolika készítmény! Ej, • ez is csak arra jó, hogy a szegény t embert szomoritsa!... Valamit szólni r akart, mentegetózni. hogy nem kom• munisták azok. akikhez ö jár. de az „ . „, tőrnaayné tekintetétől a szájába fa(Mayer a. rajza) * "' . X gyott a szo. — Ez az épület a régi közúti híd vám-bódéja. 1883- » , ,, _• ... „„ ban 15 éve épült. Ügv látszik azonban, újabb 75 évre t ~ Nekem pirulnom kell miatta az lesz' szükség, hogy az I. kerületi tanács rendbehozassa, e összes úriasszonyok előtt! Krompanc i agy lebontassa... * nagyságos asszony ott valamennyi SALLAI JÜLIA: Mari h. előtt figyelmeztet, hogy az én cselédem a kommunistákhoz jár! Éppen az enyém!... Ezért volt érdemes hozzád olyan jónak lennem! Én tanítgatlak, nevelgetlek, etetlek, te pedig ilyen szégyent hozol rám!... No, de nem baj! Többet nem teszed ezt meg velem! Amíg az én házamnál vagy, oda többet nem mégy! Megértetted? Ha nem tetszik, le is út, fel is út1 Én könnyen találok cselédet helyetted! Van belőlük annyi, hogy Tiszát lehetne velük rekeszteni! — Én pedig... Akkor inkább elmegyek! — felelte Marika dacosan. El is határozta akkor, hogy így cselekszik. Reggelre azonban elmúlt a dac. Talán a nagyságos asszony haragja is elröppent az éjszaka!... De nem. Még fel sem tűzte a haját, már veszekedett az őrnagyné. S ezután minden nap, a nap minden órájában talált valamit, amivel megkeseríthette szegény kislány életét. A következő héten végleg elhatározta Marika, hogy otthagyja a családot. Már a gyerekek is szemtelenkedtek vele, pedig ezt eddig nem merték megtenni... Úgyis jön szombaton a mama a fizetéséért! Majd elpanaszolja neki, hogyan bánnak itt vele. Még a haját is megtépázta a nagysága! Nem marad 5 itt tovább.' Keres másik helyet, ahol vem lesik, hogy hol tölti a szabad idejét!... Bár minél előbb szombat lenne!... Csak addig birja még ki valahogyan! Végre el is érkezett a várva várt szombat. Éppen a piacra indult vásárolni, mikor betoppant az édesanyja. Marika zokogva a nyakába borult. Sírhatott kedvére, a lépcsőházban senki sem látta. — Magával megyek, édesanyám! Én itt nem maradok! Hazamegyek, s inkább kapálok az uradalomban, mint a többi leány. Itt még ütnek is! Nem leszek tovább cselédlány! — mondta fuldokolva a könnyektől. A ráncosképű parasztasszony szótlanul hallgatta a kislányt. — Azzal a ronda vadászkutyával is szebben beszél az őrnagy úr, mint velem! — szepegte tovább Marika. — Még csak három éve, hogy szolgálsz! Máris meguntad?... Én nyolcéves voltam, mikor elkezdtem, s tíz teljes esztendeig voltam az urak kezelába ... Még szerencsém volt, hogy apátok elvitt onnan, s a magam aszszonya lehettem. Mások harminc, negyven esztendőt cselédeskednek!... Te csak tizenhárom éves korodban kezdted el! Szerencsésebb vagy, mint én voltam!... Mit kezdesz otthon? Enni sem tudok adni! — mondta szomorúan az asszony. — Dolgozni fogok! Elmegyek az uradalomba is!... Vagy keresek másik nagyságát, ahol szolgálhatok, de itt nem maradok! Nem bírom tovább! Csend lett a szűk lépcsőházban. Csak Marika szipogott még. Nem bírt parancsolni a könnyeinek. Végül a kicsi asszonyka törte meg a csendet: — A bátyádat sem veszik tel az uradalomba. Nem kell a munkás... Meg itt legalább kavsz enni. Év talán még száraz kenyeret sem tudnék adni minden nap!... Itt a fiúk is kicsik még! Ha máshová mégy, ott is megvernek, ha nekik úgv tetszik, s ha meg még a fiú is nagyobb ... Isten ments!... Az uradalomban is az intéző úr sorban megrontja a lányokat! ... Tűrjél, gyermekem! Csak arcot változtathatsz, de az úr mindenütt úr, a szolga pedig szolga marad örökre. Mindig így volt az, amióta ember van a világon. Ezen mi sem változtathatunk! ... Ha pedig sokat cserélgeti a cseléd a munkahelyet, az neki rossz bizonyítvány... — Az utolsó szaruknál már az asszony is könnyezett. Marika még egy darabig pityergett, azután erőt vett magán. Megtörölte a szemét, igazított egyet a kontyán, s lassan tovább indult. Az utcán szótlanul lépegetett az édesanyja mellett. Hangtalanul, könynyek nélkül sirt tovább. Erre csak az képes, akinek nagy a fájdalma. Nem is vette észre senki az édesanyján kívül. (Végej