Délmagyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-26 / 72. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK1 Hta: [ íSi T A MUNKÁSPÁRT LAPJA XIV. évfolyam, 72. szám Ára: 50 ••• fillér 0 Szerda, 1958. március 26. flláírtáíi OerBioiien a Német Demokratikus Köztársaság és a Magyar Népköztársaság párt- és kormásifkiiftiöttségének közös nyilatkozatát Berlin (MTI). Hétfő délután a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnök­ségének palotájában írták alá a Német Demokratikus Köztársaság és a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldött­ségének közös nyilatkozatát. A nyilatkoza­tot német részről Walter Ulbricht, a Né­met Szocialista Egységpárt Központi Bi­zottságának első titkára, a miniszterelnök első helyettese, valamint Ottó Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság mi­niszterelnöke, magyar részről dr. Miinnich Ferenc, a Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnöke és Marosán György államminiszter, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottságának tagja és a Központi Bizottság titkára írta alá. Ezt megelőzően Heinrich Rau, az NDK miniszterelnökhelyettese és belnémet ke­reskedelmi miniszter, valamint Antos Ist­ván, a Magyar Népköztársaság pénzügy­minisztere, a kormány gazdasági bizottsá­gának tagja a két ország hosszúlejáratú kereskedelmi egyezményét irta alá. A dokumentumok aláírásánál jelen vol­tak mindkét párt- és kormányküldöttség tagjai, valamint a német és a magyar kül­döttség szakértői. Az aláíráson megjelentek a bel- és külföldi sajtó képviselői is. Közlemény a Magjar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság párt­és kormányküldöttségeinek tárgyalásairól 1958. március 29. és 25. kö­zött Németország Szocialista Egységpártja Központi Bi­zottságának és a Német De­mokratikus Köztársaság kor­mányának meghívására a Német Demokratikus Köz­társaságban tartózkodott a Magyar Népköztársaság párt­os kormányküldöttsége. A magyar párt- és kor­mányküldöttség látogatása során megbeszéléseket foly­tatott Németország Szocialis­ta Egységpártja Központi Bi­zottságának és a Német De­mokratikus Köztársaság kor­mányának küldöttségével. A megbeszélések szívélyes és baráti légkörben folytak ie. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság küldöttségei eszmecserét folytattak a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és Németország Szocialista Egységpártja politikájáról és harcáréi, a jelenlegi nemzet­közi helyzetről, a béke meg­tartásáért és erősítéséért ví­vott közös harcról, a két or­szágban folyó szocialista épí­tés kérdéseiről, a szocialista országok egységének további erősítéséről, valamint a Ma­gyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köz­társaság közötti testvéri kap­csolatok továbbfejlesztéséről Az összes megtárgyalt kér­désben teljes egyetértés nyil­vánult meg. A tárgyalások során mind­két fél a kommunista és munkáspártok 19d7 novem­beri moszkvai tanácskozásai­nak történelmi jelentőségű határozataiból indult ki. Az MSZMP és az NSZEP. mint országaik vezető erői, felada­taik végrehajtásában tánto­ríthatatlanul követik a moszkvai tanácskozások ha­tározatait. A közlemény a továbbiak­ban megállapítja: Az NSZK? örömmel üdvözli az MSZ­MP-t, azokért a kimagasló eredményekért, amelyeket a magyar dolgozók az ellen­forradalom által okozott ká­rok leküzdésében és a szo­cializmus építésének sikeres folytatásában elértek. A ma­gyar küldöttség a magyar dolgozó nép nevében köszö­netét fejezte ki az NDK dol­gozóinak és a német dolgo­zók vezető erejének, az NSZEP-nek azért az anvagi, erkölcsi és pcJitikai segít.sé­sért, amelyet a Magvar Nép­köztársaságnak nyújtottak. Az MSZMP a szocialista tábor országainak. közös üsve szemponfából különö­sen naay «'"itőségűnek tartja az NSZEP sikereit, amelyedet a szocializmus építése során az NDK-ban, a szocialista világrendszer e nyugati előőrsében, Európa békéjének ezen a fontos té­nyezőjében elért. Az NSZEP következetes marxi—lenini politikájával és a magyar elvtársak tapasztalatainak figyelembevételével meg le­hetett semmisíteni a reak­ciós erők azon kísérleteit, bogy ideológiai diverzióval és más szervezett ellenséges tevékenységgel az NDK-ban is támadást indítsanak a munkáshatalom ellen. Ezután a közlemény leszö­gezi: a két párt a szocializ­mus győzelme fontos előfel­tételének tekinti a revizio­nista elméletek leküzdését és felszámolását. Ezzel egyidőben ugyancsak a kommunista és munkás­pártok moszkvai tanácskozá­sainak szellemében mindkét párt elszántan harcol a dog­matizmus és a szektarianiz­mus, a marxizmus—leniniz­mustpl való elhajlás ellen. Nem fogja azonban megen­gedni, hogy a dogmatizmus jogos elítélését arra használ­ják fel, hogy revizionista irányzatokat vigyenek be a mu n kásmozgalomba. Megállapítja: Az MSZMP és az NSZEP a proletár in­ternacionalizmus szellemé­ben minden erejükkel to­vább erősítik az összes or­szágok kommunista és mun­káspártjainak egységét és összeforrottságát. Az MSZMP helyesli és tá­mogatja az NSZEP-nek a Német Szociáldemokrata Párthoz, valamint a Szabad Német Szakszervezeti Szö­vetségnek a Nyugatnémet Szakszervezeti Szövetséghez a német munkásosztály ak­cíóegységének létrehozására tett javaslatait. Mindkét párt megállapo­dott abban, hogy az együtt­működés elmélyítése érdeké­ben a kölcsönös tapasztala­tok tanulmányozására kül­döttségeket cserél, közös ta­nácskozásokat, illetve kon­zultációkat folytat a szocia­lista építés, a közös béke­politika, a pártoknak a mar­xizmus—leninizmus alapján álló egysége és összeforrott­sága, valamint más, mindkét felet érdeklő kérdésekben. A jelenlegi nemzetközi helyzet megítélésénél a kül­döttségek különösen figye­lembe vették azt a tényt, hogy a német imperialisták és militaristák, szövetségben az amerikai monopoltőke uralkodó köreivel, Nyugat­Németországot az Eszakat­lanti Szövetség atomfegyver­raktárává változtatják és az atomháború előkészítésének politikájával komolyan ve­szélyeztetik a békét Európá­ban. A Német Szövetségi Köztársaság által a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság ellen folytatott féktelen uszító propaganda agresz­szív célokat szolgál. Ez lep­lezetlenül megnyilvánult kü­lönösen az 1956. évi magyar­országi ellenforradalom ak­tív támogatásában. A szocia­lista tábor országai ellen to­vább folyó uszító propagan­da, amely a lélektani hábo­rús előkészítést szolgálja, ugyancsak a helyzet kiélező, déséhez járul hozzá. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság küldöttségei ki­jelentik: mindkét ország fo­kozni fogja erőfeszítéseit, hogy még hatékonyabban hozzájáruljon a nemzetközi feszültség enyhüléséhez, egy pusztító atomháború meg­akadályozásához és a béke megszilárdításához. Mindkét félnek az a véle­ménye, hogy a Lengyel Nép­köztársaság kormánya állal javasolt atomfegvvermentes övezet létesítése Európa szí­(Folytat ás a 2. oldalon.) Kádár János e'vfárs vacsorán látfa vendégül Nagy-Britannia Kommunista Pártja kü dőlteit Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, március 25-én este vacsorán látta vendégül Nagy-Britannia Kommunista Pártja küldöt­teit és hosszan elbeszélge­tett velük. A vacsorán jelen voltak a Nagy-Britannia Kommunista Fártia küldöttségével tár­gyaló r-ronaf delegáció tag­'jai. • * Nagy-Britannia Kommu­nista párti-ánwk hazánkba érkezett vezetői — John Gollan. a párt főtitkára, Palme Dutt. a párt helyettes elnöke és George Matthews, a Daily Worker helyettes fő­szerkesztője, a Politikai Bi­zottság tagiai — itt-tartóz­kodásuk első napján, keiden a fővárossal ismerkedtek. A déli órákban híradástechni­kai iparunk egyik büszke­ségébe. a Beloiannisz-gyárba látogattak el. ahol John Gol­lan, a delegáció vezetője rö­vid beszédben üdvözölte a gyár dolgozóit. Szeged kedves.kis vendégei Már számolják a napokat a simontornyai általános is­kola nyolcadikos tanulói. Rövidesen elérkezik az az óra, amikor vonatra szállnak és Szegedre utaznak, hogy néhány napos kiránduláson ismerkedjenek Mikszáth, Tömörkény, Móra, Juhász Gyula és József Attila városával. A tízperces szünetekben egyre sűrűbben nézegetik az osztály falára akasztott nagy térképet, amely Szegedet ábrázolja, hogy azután könnyebb legyen az ismerkedés a város és környé­kének nevezetességeivel... Szovjet válasz • az amerikai kormány emlékiratára j*n Fontos bejelentések a városi tanács végrehajtó bizottsá­gának ülésén A nemzet megbízásából... A NEP NEVEBEN Tíz éve, 1948. március 26-án a nép ne­vében, a nép megbízásából munkás-válla­latvezetők vették át Szegeden is az álla­mosított üzemek vezetését. A munkások Szegeden is nagy örömmel, lelkesedéssel fogadták a kormány határozatát, hogy a száz munkásnál többet foglalkoztató üze­meket államosítják. Orömfnel fogadták ezt a nagy horderejű intézkedést, atnely új korszakot nyitott üzemeink életében. Szegeden már 1944 őszén elváltunk a sírva vigadó élettől, amelyben az éhség és tüdőbaj tizedelte a munkások sorait, s a kendergyárak, a tőke pora ülte meg a város lakóinak lelkét és a szívét. Elmúlt az az idő, amikor csak a tőkés asztaláról lesöpört morzsa enyhítette az éhséget, a fájdalmat, a szenvedést. De az üzemekben még sok minden emlékeztetett a múltra. Az emberek nem vissza tekintgettek, ha­nem előre, s az újat, az eljövendő jobb élet csíráit keresték. Ezért fogadták öröm­mel a kisajátítók kisajátításának hírét, ami bizonyság volt, hogy országunk már elvitathatatlanul a népé, olyannyira, hogy a munkásosztály, a nép fiai nemcsak a ka­lapács, a szövőgép, vagy az esztergapad mellett foglalhatnak helyet, hanemha vál­lalatok irányításában is. Az államosítással, a munkásigazgatók vezetésével kezdődő új korszak új hírne­vek, dicsőségek születésének kezdete volt a szegedi üzemekben is. Híresek voltak a mi üzemeink a korábbi évtizedekben, kü­lönösen a textilgyárak, csakhogy nem ar­ról, amiről a mostaniak. A népi tulajdon­bavétel után a régieket korszerűsítették. Ezek korábban nem munkahelyek, hanem a keserves robot műhelyei voltak. Az öre­gek annak megmondhatói, hogy 10—12 órás munka hogyan pusztította a 14—16 éves lányok, az anyák és férfiak életét. Amikor pedig ereje nem volt a munkás­nak, akkor a gyár urai kiadták útját, me­hetett az utcára, s ha eltartói nem voltak, növelhette a koldusok táborát. A felszabadulás után három esztendőre eljött az ipari kisajátítók nagyjainak ki­sajátítása. Eljött 1948. március 26-a, ami­kor Szegeden a Tóth Bélák, a Nagygyörgy Máriák a nép nevében átvették az üze­mek vezetését. Azóta már a régi gyárak új köntöst öltöttek. Most már valameny­nyiben van munkásöltöző, mosdó, tiszta, világos ebédlő, s a munkakörülményeket megjavító számos berendezés, portalaní­tok, ventillátorok. A kiöregedettek sem azzal vesznek búcsút a gyártól, hogy men­nek az ismeretlenbe, a bizonytalanba, ha« nem úgy válnak ki munkatársaik közül a termelőmunkából, mint akik iól megérde­melt pihenésükre mennek. Nyugodt, biz« tonságos ma már öregeink élete. Nem lehet néhány sorba belegyömö­szölni mindazt, ami új és más, mint ami az államosítás előtt volt. Minden üzemben új műhelyek, gépek, berendezések őrzik az újat. ami nem a múlt, hanem a jelen és a jövő. Az egy évtizeddel ezelőtti államosítás súlyos csapást mért a kapitalizmusra ha« zánkban. A bankok után az ipar államo­sításával lényegében felszámoltuk a reak­ció gazdasági alapját és megteremtettük az új rendszer építésének anyagi bázisait. Az államosítás eredményeként az egész nagyipar az állam kezébe került, azaz az egész nép tulajdonává vált. Ez a munkás­osztály, a dolgozó nép hatalmas győzelmé« nek napja volt. Győzelem volt ez, de a harc nem ért véget. Az államosítás előtt a tőkések egy része a hároméves tervvel ellentétes be« ruházási és termelési tevékenységet foly« tattak. Az is megtörtént, hogy igyekeztek tőkéjüket kivonni a vállalatból, sőt, mint ahogy az egyik szőregi téglagyárral meg« történt, mielőtt népi tulajdonba vettük volna, ledöntötték a kéményt a kemen« cével együtt. Pedig ez volt Szeged kör« nyékének úgyszólván legmodernebb tégla­és cserépgyára. Később az államosítás után is meg-megtalálták a módját, ho­gyan, miként ártsanak népgazdaságunk­nak, hogyan fékezzék a termelést. 1956. októberében pedig az ipari szabotázso­kon, a kémkedésen és diverzáns tevé­kenységen túl fegyvert fogva támadtak népi hatalmunkra, hogy visszavegyék a gyárat, a földet. Ezekben a napokban sajnos elhomályosult sok munkás tisz­tánlátása s olyanok is akadtak szép szám­mal, akik nem ismerték fel a fegyveres támadás igazi célját, s újjongtak, tapsol­tak az ellenforradalmi törekvések képvi­selőinek, nem látták, hogy mindez nem a hibák megszüntetéséért folyt hazánk­ban, hanem a gyárakért, a földekért. így történhetett, hogy ha rövid időre is, de visszaülhettek az üzemvezetés székeibe a tőkések képviselői, sarjai. Nem sokáig ka­paszkodhattak az üzemi vezetők székeibe, kibillentették őket maguk a munkások és ismét, valóban népi tulajdonná váltak az üzemek és azoké ma is, akik bennük dol­goznak és a jövőben mindig az 6 jobb életüket szolgálják. N. P.

Next

/
Thumbnails
Contents