Délmagyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-09 / 34. szám

Vasárnap. 1958. február 9. s Negyvenezer kilométernyi vasútvonalat villamosítanak a Szovjetunióban Jelenleg közel nyolcezer kilométernyi útvonalon száguldanak villanyvonatok A transz-szibériai express nemsokára már 140—160 kilométeres sebességgel szá­guld. A sínek felett magas­feszültségű vezetékek fut­nak, amelyek elektromos energiával táplálják a moz­donyt. Az útvonal 9200 ki­lométer hosszú. A hatodik napon már meg is érkez­tünk Moszkvából a Csendes­óceán partjára ... Ma még csak az újságíró fantáziájában zajlik le ez az utazás. De nemsokára eljön az az idő, amikor már átad­ják rendeltetésének a világ legnagyobb villamosított transz-szibériai vasútvona­lát. A szovjet kormány elfo­gadta a vasútvonalak villa­mosításának tervét, amely 40 ezer kilométernyi vasúti pálya vilamosítását írja elő. Mindezt 15 év alatt valósít­ják. meg. Ez annyit jelent, hogy az építők ezidő alatt annyit tesznek majd, mint amennyit a világ valameny­nyi országában az elmúlt 70 év során. A Moszkva — Rja­zany — Kujbisev — Ufa — Cseljabinszk — Omszk — Novoszibirszk — Kraszno­jarszk — Irkutszk — Haba­rovszk — Vlagyivosztok út­vonalon kívül villamosítják még a fővárost Szibériával, az Urallal, a Donyec-'meden­,cével és az ország déli ré­szeivel összekötő vasútvona­lat is. Jelenleg 7700 kilométernyi útvonalon futnak villany­vasútak a Szovjetunióban. Ezek egy év alatt csaknem kétszer annyi árut szállítot­tak, mint Anglia és Fran­ciaország évi vasúti árufor­galma. Az idén pedig újabb 1700 kilométeres vasúti pá­lyát villamosítanak. A kö­vetkező években ezt többek között a Bjelorecsenszk— Szocsi, Tbiliszi—Aksztafa, a Moszkva—Rjazany, a Moszkva—Jaroszlavlj és a Moszkva—Mozsajszk útvonal vilamósítása követi. Igy fo­kozatosan valósítják meg a szovjet kormány és párt ál­tal kitűzött nagy feladatot. Sgyzsület alakult a Mftszctű SÁRGA" ^ilesztéséic 9? A „Tömörkény István Üdültető Társulat" társadalmi munkávál fejleszti a tiszaparti üdülőtelepet A Tisza szegedi partjának, a Körösi halászcsárdától a téli kikötőig terjedő szaka­sza, a »Sárga«, már a fel­szabadulás előtt igen nép­szerű volt a szegedi munká­sok között. A Munkás Test­edző Egyesület tagjai nagyon sűrűn kijártak oda, sőt az illegális mozgalom számos találkozót rendezett ott, mert ez a terület kezdetben még nem volt a Horthy-rendőrség ellenőrzése alatt. Részben ez a hagyomány, részben a terület jól megkö­zelíthetősége, közelsége (kü­lönösen Felsővároshoz), rész­ben pedig elsőrendű adottságai a spor­tolásra, pihenésre, a felszabadulás után is igen sok szegedit vonzott ide nyár idején. Az évek folyamán egész üdülőtelep alakult ki a Sár­gán (részben "feketén*, mert találomszerüen, többször fél­legálisan szerzett anyagból), összesen 47 szegcdi üzemnek és 52 Ujabb amerikai rakétakísérlet — újabb kudarc Az amerikai légierő pénteken hajtotta végr^. ötödik kísérletét az- Atlas elnevezésű, interkontin&atális .-halliszti­kus rakétával. Az első jelentések szerint, amelyek szem­tanúktól származtak, a kísérlet sikeres volt. Mint az angol* Réütef-üroda"" jelentl7~később a légierő rövid közleményt adott ki, amely szerint "a lövedék rö­viddel azután, hogy befejezte . hajtóerő segítségével meg­tett útját, a levegőben elpusztította önmagát*. A megfigyelőknek az a véleménye, hogy a kétmillió dolláros költséggel készített lövedéket aligha bocsátották volna fel ilyen rövid kísérleti útra. A levegőben való fel­robbanása tehát arra mutat, hogy nem érte el célját és a kísérlet sikertelen volt. A fővárosból jelentik Az Erzsébelhíd újjáépítési munkáinál infravörös fényt sugárzó lámpákat állítottak be, melyek mellett a dolgo­zók melegednek és ugyanakkor a hidegben befagyó prés­légszerszámokat is üzemképessé teszik. A jövőben több téli építkezésnél bevezetik ezt a módszert. Üj színfolt a pesti utcán. Sok bámulója volt a Lenin körúton az új emelős hókoirónak, amely az úttest szélén álló hóbuckákat felszedi és elevátora segítségével egy mögötte álló teherautóba rakja. "maszek*-nak van itt ki­sebb-nagyobb víkendháza, hétvégi üdülője, a legválto­zatosabb kivitelben, megle­hetősen festői össze-vissza­ságban. Kissé óvatos becslések sze­rint is mintegy nyolcszáz­ezer forint értékű áz elmúlt években gombamódra elsza­porodott házacskákba beépí­tett anyag értéke. Nyáron, főleg hétvégén sokszor szá­zak és' százak, ezrek napoz­nak, vagy hűsölnek itt, pi­henve a hét fáradalmait. Az alakuló üdülőtelep fej­lődése azonban akadályokba ütközött. Elsősorban a ren­dezetlenségből' fákadtak ezek: a Sárgán még nincs ivóvíz, á többi egészségügyi köve­telményeket sem lehet meg­oldani. Több gödör vari,' amelyben a zöldár elvonulá­sa útán visszamarad a víz, ez a pösvárty "később, kiszá-. radásáig rontja a levegőt. Járművel sem megközelíthe­tők az egyes víkendházak. Az utóbbi években a Sár­ga mintegy 24 katasztrális holdnyi területét a szegedi második kerületi tanácshoz csatolták. A kerületi tanács építési csoportja komoly erőfeszíté­sekbe kezdett az itt mutat­kozó problémák megoldásá­ra, a Sárga rendezésére te­lepülési, közlekedési, egész­ségügyi vonatkozásban. A második kerületi ta­nács most hathatós segítsé­get kapott. Az elmúlt hóna­pokban a Sárgán "ingatlan­nal* rendelkező szegedi üze­mek megbízottai, valamint a magántulajdonban lévő ví­kendházak gazdái egyesületet alakítottak a Sárga fejlesztésére, a hiá­nyosságok pótlására. Meg­szerkesztették az egyesület alapszabályait, amely tartal­mazza a konkrét célkitűzése­ket, előírja, hogy az ingat­lantulajdonosok, üzemek, ma­gánosok havonta mennyi tag­díjat fizetnek a tervek anyagi fedezetére. Az egyesület nevét is meg­jelölték: "Tömörkény István üdül­tető társulat*. Az alakuló közgyűlés veze­tőséget választott. Elnök: Sarnyai Vencel, az Autója­vító Vállalat igazgatója. Elkészült a "fejlesztési terv* is. Betöltik majd a gödröket, utakat létesítenek és ha sikerül hamarosan az anyagiakat biztosítani, egy ötszázliteres kutat fúratnak. Amit lehet, társadalmi munkával végeznek el. A "Tömörkény István üdültető társulat* egyes lel­kes tagjai egyre az időjárást lesik: ahogy az idő engedi — hozzáfognak az utak lé­tesítéséhez. Bontakoznak kü­lönböző elgondolások is. Hír van arról, högy a MAV Fiú­nevelő Intézet a nyáron már üdültetést akar szervezni a Sárgán az egyesület támoga­tásával. Az Idegenforgalmi Hivatal húszszemélyes turis­taszállót aka- létesíteni egy, a tanácshoz "közelálló* in­tézmény üdülőjében. A kommunisták elsőrendű feladata írta: Siklós János N em véletlenül és nem önmagától, hanem a kommunisták irányításával, a nemzet többségének fizikai és szel­lemi cselekvésével új helyzet alakult ki az: országban. Lezárult a párt és az ország életében egy kemény küzdelmekkel járó, tizennégyhónapos, nehéz időszak. Ennek a tizennégy hónapnak fő jellemvonásai: a párt újjászervezése, a szervezeti és politi­kai élet megindítása, a megtört ellen­forradalmi erők felszámolása, városokban­falvakban, jizemekben-intézményekben, az állami és gazdasági élet normalizálása, az ellenforradalmi károk részleges likvidálá­sa. Ebben a periódusban a kommunisták többsége képességének és tehetségének ja­vát adta. Ezt csak a reakciósok vitatják — mert a becsületes szándékú emberek milliói előtt, a gyors konszolidáció tényei eléggé meggyőző* erejűek. A magyar viszonyok normalizálódásának fundamentumát a Párt Központi Bizott­ságának helyes politikai vonala adta. E politikai vonal gyakorlati megvalósulásá­nak eredményei, ékesen bizonyítják a pártpolitika helyességét. Ma már ezen sem vitatkozik senki — kivéve ellenségein­ket. Az meg elemi kötelessége minden kommunistának, hogy a "fenti* politikai elképzelések »lent* úgy valósuljanak meg, ahogyan a pártvezetőség elképzelte. A teljesen normalizálódott viszonyokhoz igazodniok kell pártszervezeteinknek, s a párt minden tagjának. Az új helyzet azt jelenti: hogy a szocializmus építése az élet minden területén, békés viszonyok között folyik, amelyben a politikai és tár­gyi feltételek biztosítottak. Ebben a mun­kában velünk együtt dolgozzék az ország becsületes, a szocializmust igenlő, felnőtt lakossága. Ebből a szempontból pártszer­vezetünk előtt legfontosabb feladatként áll: szívós, tervszerű, kitartó munkával küzdeni az emberek tudatában lévő zava­ros, ellenséges, opportunista nézetek le­küzdéséért. Választ adni a lakosságot fog­lalkoztató politikai, gazdasági, kulturális, nemzetközi stb. kérdésekre. Ez nem köny­nyű,' nem azonnal ható, kézzel fogható eredményeket jelentő feladat. A pártagitáció régi, úgynevezett "hiva­talból kinevezett népnevelő«-i módszereit száműztük a pártéletből — s most új esz­közökkel, új formákkal, módszerekkel dol­gozva, az élet sokirányú jelenségeire kell választ adni a dolgozó tömegeknek. M unkánkat nehezíti az a balhiede­lem, hogy a p.ártagitációt elvégzi a . sajtó, ^ rádiö, a pártvezetősé­^ek fer ^nckcm, nincs tennivalóm e tekin­. tetben*. S az a felfogás: mit agitáljak éo, hiszen ,a lakosság többsége úgy él, "mint Marci Hevesen*. Szegeden minden három családból kettő disznót vágott, jobbak a kereseti viszonyok, — az életszín­vonallal nincs baj. Kedvezőtlen az a téves nézet is, hogy "általában rendben va­gyunk*: az ország lakosságának többsége egyetért a pártpolitikával, a kormánnyal, és ezért nincs is különösebb teendő. Ez az önelégültség sajnos eléggé elterjedt ma már pártszervezeteink életében. Mi jogo­san büszkék vagyunk az elért eredménye­inkre, de azért semmi ok sincs az ön­elégültségre. Vegyünk néhány kérdést, amelyeket a kommunisták, a pártszervezetek aktív te­vékenysége nélkül nem lehet megoldani. Ilyen a társadalmi tulajdon védelme. Nem elég a rendelkezés, a nép vagyonának vé­delmezése, bírói ítéletek a tolvajok, lopók, csalók, szélhámosok ellen. Az ipari üzemek pártszervezetében működő kommunisták­nak, összefogva a jóérzésű, tisztességes emberekkel, olyan légkört kell teremteni, hogy az üzemi tolvajokat maga a mun­kásság zavarja ki a gyárakból. A másik kérdés: a termelés problémái. Ez úgyszólván az egész ország ügye, de elsősorban a munkásosztályé. Nem egysze­rűen a termelés pártellenőrzéséről van szó — mint ahogyan ezt sokan tévesen képze­lik —, hanem az üzemi pártszervezeteknek gazdaságszervező munkájáról. Az üzemi pártszervezetek gazdaságszervező munká­jának tartalma, formája üzemenként vál­tozhat és változik is, az üzem adottságai­tól függően. De e gazdaságszervező mun­kának közös vonása: a jobbminőségű, ol­• csobban előállított, mennyiségileg több, választékosabb termék. S egyáltalán nem igaz az, hogy a gazdaságszervező tevé­kenység csak a gazdasági szakemberek ügye: ez éppen olyan mértékben a párt­szervezetek ügye is, az üzemekben. Ki is­merteti meg a kenderfonó, a Ruhagyár munkásaival a termelés helyzetét, e ter­melésgátló tényezőket, azok kiküszöbölésé­nek módját, ha nem a kommunisták?! A pártszervezetek lépjenek fel a legha­tározottabban az olyan megfogalmazások­kal szemben, hogy "a szakemberek és a kommunisták*. Ilyen nincs! Ez a megkü­lönböztetés reakciós, ellenforradalmi szem­lélet a kommunisták lejáratását szolgálja. Vannak kiváló szakemberek, akik kommu­nisták és akik nem kommunisták, ugyan­akkor vannak gyenge szakemberek, akik kommunisták és nem kommunisták. Tehát a kommunista és a szakember megkülön­böztetés nem szolgálja a párt tekintélyé­nek az ügyét. S ok kimondott és elhallgatott politi­kai kérdés foglalkoztatja az embe­reket. Ki kutatja fel, ki ad ezekre feleletet, ha nem a pártszervezetek kom­munistái? Itt van a háború és a béke ügye. Elkerülhető-e a háború? Az embe­rek egy része fél, egy részük pesszimista, de túlnyomó többségükben hisznek a bé­kés életben, mert a szovjet kormány he­roikus erőfeszítései a béke fenntartása ér­dekében nem maradhat eredmény nélkül. Ki magyarázza meg e kérdéseket, ha nem a pártszervezetek serkentő hatására a bé­kebizottságpk s egyéb helyi tömegszerve­zetek. A legtöbb üzemben, hivatalban, intéz­ményben jó a hangulat, s az a vélemény: ha minden így marad, jó lesz... helyesel­jük a mai viszonyokat. Ez a hangulat ör­vendetes: de tegyék fel a pártszervezetek a kérdést: te személy szerint, te üzemi munkás, mérnök, egyetemi tanár ... mit teszel azért, hogy ne csak így maradjon, hanem még jobb legyen? Ilyen vitákban érlelődik, kovácsolódik a párt valóban őszinte szimpatizáns tábora százezrekből és milliókból, akik hajlandók — ha meg­érttettük velük — többet nyújtani azért, hogy a holnap, és a jövő év jobb legyen: hogy életünk minden területén a szocia­lizmus győzedelmeskedjen! Mi világosan megvallottuk és tartjuk: a Szovjetunióhoz örökre hűségesek leszünk, és a szocialista világtábor ügyét híven szolgáljuk, mert ezzel saját magunk boldo­gulását építjük. Nem mindenki ért velünk egyet e kér­désben, mert nem érti meg ennek a létün­ket biztosító, szocialista szövetségnek a jelentőségét. (Nem a reakciósokra, fasisz­tákra, ellenforradalmárokra gondolunk.) Világos, hogy ezzel a kérdéssel nekünk foglalkozni kell és határozottan elmondani véleményünket a dolgozó emberek köré­ben, hogy megértsék: a szovjet—magyar barátság a magyar proletárdiktatúrának egyik alapja! Mert a Szovjetunió, a szo­cialista tábor egysége nélkül — felfalna bennünket a nemzetközi tőke. Az ellenforradalom kérdéseit sem lehet levenni a napirendről. Igaz sokan azt mondják: annyit hallottunk róla, hogy a könyökünkön jön ki. De ez nem igaz — erről soha sem lehet eleget beszélni! A huszonkét milliárdos kár, az ellenforradal­mi uszítás fertője, a százhetvenezer disszi­dált magyar, közöttük a több tízezer el­bolondított kiskorú — okozta sebek még sokáig sajognak az ország testén. És nem árt újra és újra figyelmeztetni mindenkit: az ellenforradalom veszélye fennáll, amíg a belső reakció fizikailag létezik, amíg a nemzetközi burzsoá környe­zet fennáll. Különös tekintettel leszünk erre a veszélyre még akkor is, ha ennek lehetőségéről ma nem beszélhetünk. E kérdés kapcsán a párt álláspontját vi­lágosan mondjuk el, ahányszor szükséges: a megtévedt kisembereket visszavezetjük a társadalomba, neveljük, segítjük őket, megmutatjuk "hőbörgésük* okait, követ­kezményeit. De a szervezőket, szellemi elő­készítőket — megbüntetjük. S világosan leszögezzük: aki a proletárhatalom ellen kezet emel, az megfelelő választ kap. A pártpolitikai munkában szükség van arra, hogy a pártszervezetek vezetősége és tagsága tanulmá­nyozza a párt múlt évi értekezletének jegyzőkönyvét és határozatait. E határoza­tokban mi valósult meg az üzemekben, hi­vatalokban, körzetekben, mit kell tenni e határozatok megvalósításáért. Csak néhány kérdést említettünk, de ezekből is világosan kitűnik: pártszerve­zeteink tevékenységét "kifelé*, az embe­rek felé kell fordítani, határozottabban a politikai tömegmunkát tevékenységük kö­zéppontjába állítani. Ez feltétele a további munkának. A párt vezető szerepéről beszélni nem elegendő, ezt a szerepet biztosítani, s nem­csak a felső vezetésben — hanem az üze­mekben, hivatalokban, intézményekben is kötelező. Ez természetesen nem parancs­szóra, parancsolgatással történik, hanem a következetes politikai nevelőmunka fel­használásával, igazságon alapuló tényeken, bátor elvi vitákon. A mi fegyverünk a tömegpolitikai munka. E munkának megvannak a hagyományos formái, s újabb formákat kell keresni a pártvezetőségeknek. A tömeg politikai mun­ka, pártagitáció alapja a pártcsoport. A pártcsoportok ismerik az adott üzemrész, műhely, hivatal, intézmény közvetlen problémáit. S politikai légkörét is. A párt­csoportok tevékenységéből kell kisugároz­nia a párt politikájának. Ezért rendsze­resen, konkrét agitatív feladatokkal bíz­zuk meg a pártcsoportokat! Ez a helyi pártvezetőség és a pártcsoport-bizalmiak együttes feladata! A tömegszervezetek te­vékenységébe is — az ott dolgozó kommu­nisták útján —, érvényesítsék kiadott konkrét tennivalók végrehajtásában az összműködést. * Hozzák létre és erősítsék meg a béke­bizottságokat, e szervek kezdeményezzék a békekiáltvány tanulmányozását, ismerteté­sét. Tegyék rendszeressé a pártnapokat, kisgyűléseket, beszélgetéseket. Hozzák létre a faliújságokat, üzemi röplapokat aktuális kérdésekről stb. Természetesen ez nem végnélkül szer­vezési munkát Jelent, hanem valóságos tö­megpolitikai munkát, pártagitációt. Nem általános, elcsépelt frázisokkal. Ebben a napi általános munkában minden kommu­nistának kötelessége részt venni, — mert ez független munkakörétől, beosztásától — ez most alapvető pártpolitikai feladat. Lássunk mukához valamennyien!

Next

/
Thumbnails
Contents