Délmagyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-09 / 34. szám

Vasárnap. 1958. február 9. s Negyvenezer kilométernyi vasútvonalat villamosítanak a Szovjetunióban Jelenleg közel nyolcezer kilométernyi útvonalon száguldanak villanyvonatok A transz-szibériai express nemsokára már 140—160 kilométeres sebességgel száguld. A sínek felett magasfeszültségű vezetékek futnak, amelyek elektromos energiával táplálják a mozdonyt. Az útvonal 9200 kilométer hosszú. A hatodik napon már meg is érkeztünk Moszkvából a Csendesóceán partjára ... Ma még csak az újságíró fantáziájában zajlik le ez az utazás. De nemsokára eljön az az idő, amikor már átadják rendeltetésének a világ legnagyobb villamosított transz-szibériai vasútvonalát. A szovjet kormány elfogadta a vasútvonalak villamosításának tervét, amely 40 ezer kilométernyi vasúti pálya vilamosítását írja elő. Mindezt 15 év alatt valósítják. meg. Ez annyit jelent, hogy az építők ezidő alatt annyit tesznek majd, mint amennyit a világ valamenynyi országában az elmúlt 70 év során. A Moszkva — Rjazany — Kujbisev — Ufa — Cseljabinszk — Omszk — Novoszibirszk — Krasznojarszk — Irkutszk — Habarovszk — Vlagyivosztok útvonalon kívül villamosítják még a fővárost Szibériával, az Urallal, a Donyec-'meden,cével és az ország déli részeivel összekötő vasútvonalat is. Jelenleg 7700 kilométernyi útvonalon futnak villanyvasútak a Szovjetunióban. Ezek egy év alatt csaknem kétszer annyi árut szállítottak, mint Anglia és Franciaország évi vasúti áruforgalma. Az idén pedig újabb 1700 kilométeres vasúti pályát villamosítanak. A következő években ezt többek között a Bjelorecsenszk— Szocsi, Tbiliszi—Aksztafa, a Moszkva—Rjazany, a Moszkva—Jaroszlavlj és a Moszkva—Mozsajszk útvonal vilamósítása követi. Igy fokozatosan valósítják meg a szovjet kormány és párt által kitűzött nagy feladatot. Sgyzsület alakult a Mftszctű SÁRGA" ^ilesztéséic 9? A „Tömörkény István Üdültető Társulat" társadalmi munkávál fejleszti a tiszaparti üdülőtelepet A Tisza szegedi partjának, a Körösi halászcsárdától a téli kikötőig terjedő szakasza, a »Sárga«, már a felszabadulás előtt igen népszerű volt a szegedi munkások között. A Munkás Testedző Egyesület tagjai nagyon sűrűn kijártak oda, sőt az illegális mozgalom számos találkozót rendezett ott, mert ez a terület kezdetben még nem volt a Horthy-rendőrség ellenőrzése alatt. Részben ez a hagyomány, részben a terület jól megközelíthetősége, közelsége (különösen Felsővároshoz), részben pedig elsőrendű adottságai a sportolásra, pihenésre, a felszabadulás után is igen sok szegedit vonzott ide nyár idején. Az évek folyamán egész üdülőtelep alakult ki a Sárgán (részben "feketén*, mert találomszerüen, többször féllegálisan szerzett anyagból), összesen 47 szegcdi üzemnek és 52 Ujabb amerikai rakétakísérlet — újabb kudarc Az amerikai légierő pénteken hajtotta végr^. ötödik kísérletét az- Atlas elnevezésű, interkontin&atális .-hallisztikus rakétával. Az első jelentések szerint, amelyek szemtanúktól származtak, a kísérlet sikeres volt. Mint az angol* Réütef-üroda"" jelentl7~később a légierő rövid közleményt adott ki, amely szerint "a lövedék röviddel azután, hogy befejezte . hajtóerő segítségével megtett útját, a levegőben elpusztította önmagát*. A megfigyelőknek az a véleménye, hogy a kétmillió dolláros költséggel készített lövedéket aligha bocsátották volna fel ilyen rövid kísérleti útra. A levegőben való felrobbanása tehát arra mutat, hogy nem érte el célját és a kísérlet sikertelen volt. A fővárosból jelentik Az Erzsébelhíd újjáépítési munkáinál infravörös fényt sugárzó lámpákat állítottak be, melyek mellett a dolgozók melegednek és ugyanakkor a hidegben befagyó préslégszerszámokat is üzemképessé teszik. A jövőben több téli építkezésnél bevezetik ezt a módszert. Üj színfolt a pesti utcán. Sok bámulója volt a Lenin körúton az új emelős hókoirónak, amely az úttest szélén álló hóbuckákat felszedi és elevátora segítségével egy mögötte álló teherautóba rakja. "maszek*-nak van itt kisebb-nagyobb víkendháza, hétvégi üdülője, a legváltozatosabb kivitelben, meglehetősen festői össze-visszaságban. Kissé óvatos becslések szerint is mintegy nyolcszázezer forint értékű áz elmúlt években gombamódra elszaporodott házacskákba beépített anyag értéke. Nyáron, főleg hétvégén sokszor százak és' százak, ezrek napoznak, vagy hűsölnek itt, pihenve a hét fáradalmait. Az alakuló üdülőtelep fejlődése azonban akadályokba ütközött. Elsősorban a rendezetlenségből' fákadtak ezek: a Sárgán még nincs ivóvíz, á többi egészségügyi követelményeket sem lehet megoldani. Több gödör vari,' amelyben a zöldár elvonulása útán visszamarad a víz, ez a pösvárty "később, kiszá-. radásáig rontja a levegőt. Járművel sem megközelíthetők az egyes víkendházak. Az utóbbi években a Sárga mintegy 24 katasztrális holdnyi területét a szegedi második kerületi tanácshoz csatolták. A kerületi tanács építési csoportja komoly erőfeszítésekbe kezdett az itt mutatkozó problémák megoldására, a Sárga rendezésére települési, közlekedési, egészségügyi vonatkozásban. A második kerületi tanács most hathatós segítséget kapott. Az elmúlt hónapokban a Sárgán "ingatlannal* rendelkező szegedi üzemek megbízottai, valamint a magántulajdonban lévő víkendházak gazdái egyesületet alakítottak a Sárga fejlesztésére, a hiányosságok pótlására. Megszerkesztették az egyesület alapszabályait, amely tartalmazza a konkrét célkitűzéseket, előírja, hogy az ingatlantulajdonosok, üzemek, magánosok havonta mennyi tagdíjat fizetnek a tervek anyagi fedezetére. Az egyesület nevét is megjelölték: "Tömörkény István üdültető társulat*. Az alakuló közgyűlés vezetőséget választott. Elnök: Sarnyai Vencel, az Autójavító Vállalat igazgatója. Elkészült a "fejlesztési terv* is. Betöltik majd a gödröket, utakat létesítenek és ha sikerül hamarosan az anyagiakat biztosítani, egy ötszázliteres kutat fúratnak. Amit lehet, társadalmi munkával végeznek el. A "Tömörkény István üdültető társulat* egyes lelkes tagjai egyre az időjárást lesik: ahogy az idő engedi — hozzáfognak az utak létesítéséhez. Bontakoznak különböző elgondolások is. Hír van arról, högy a MAV Fiúnevelő Intézet a nyáron már üdültetést akar szervezni a Sárgán az egyesület támogatásával. Az Idegenforgalmi Hivatal húszszemélyes turistaszállót aka- létesíteni egy, a tanácshoz "közelálló* intézmény üdülőjében. A kommunisták elsőrendű feladata írta: Siklós János N

em véletlenül és nem önmagától, hanem a kommunisták irányításával, a nemzet többségének fizikai és szellemi cselekvésével új helyzet alakult ki az: országban. Lezárult a párt és az ország életében egy kemény küzdelmekkel járó, tizennégyhónapos, nehéz időszak. Ennek a tizennégy hónapnak fő jellemvonásai: a párt újjászervezése, a szervezeti és politikai élet megindítása, a megtört ellenforradalmi erők felszámolása, városokbanfalvakban, jizemekben-intézményekben, az állami és gazdasági élet normalizálása, az ellenforradalmi károk részleges likvidálása. Ebben a periódusban a kommunisták többsége képességének és tehetségének javát adta. Ezt csak a reakciósok vitatják — mert a becsületes szándékú emberek milliói előtt, a gyors konszolidáció tényei eléggé meggyőző* erejűek. A magyar viszonyok normalizálódásának fundamentumát a Párt Központi Bizottságának helyes politikai vonala adta. E politikai vonal gyakorlati megvalósulásának eredményei, ékesen bizonyítják a pártpolitika helyességét. Ma már ezen sem vitatkozik senki — kivéve ellenségeinket. Az meg elemi kötelessége minden kommunistának, hogy a "fenti* politikai elképzelések »lent* úgy valósuljanak meg, ahogyan a pártvezetőség elképzelte. A teljesen normalizálódott viszonyokhoz igazodniok kell pártszervezeteinknek, s a párt minden tagjának. Az új helyzet azt jelenti: hogy a szocializmus építése az élet minden területén, békés viszonyok között folyik, amelyben a politikai és tárgyi feltételek biztosítottak. Ebben a munkában velünk együtt dolgozzék az ország becsületes, a szocializmust igenlő, felnőtt lakossága. Ebből a szempontból pártszervezetünk előtt legfontosabb feladatként áll: szívós, tervszerű, kitartó munkával küzdeni az emberek tudatában lévő zavaros, ellenséges, opportunista nézetek leküzdéséért. Választ adni a lakosságot foglalkoztató politikai, gazdasági, kulturális, nemzetközi stb. kérdésekre. Ez nem könynyű,' nem azonnal ható, kézzel fogható eredményeket jelentő feladat. A pártagitáció régi, úgynevezett "hivatalból kinevezett népnevelő«-i módszereit száműztük a pártéletből — s most új eszközökkel, új formákkal, módszerekkel dolgozva, az élet sokirányú jelenségeire kell választ adni a dolgozó tömegeknek. M

unkánkat nehezíti az a balhiedelem, hogy a p.ártagitációt elvégzi a . sajtó, ^ rádiö, a pártvezetősé^ek fer ^nckcm, nincs tennivalóm e tekin. tetben*. S az a felfogás: mit agitáljak éo, hiszen ,a lakosság többsége úgy él, "mint Marci Hevesen*. Szegeden minden három családból kettő disznót vágott, jobbak a kereseti viszonyok, — az életszínvonallal nincs baj. Kedvezőtlen az a téves nézet is, hogy "általában rendben vagyunk*: az ország lakosságának többsége egyetért a pártpolitikával, a kormánnyal, és ezért nincs is különösebb teendő. Ez az önelégültség sajnos eléggé elterjedt ma már pártszervezeteink életében. Mi jogosan büszkék vagyunk az elért eredményeinkre, de azért semmi ok sincs az önelégültségre. Vegyünk néhány kérdést, amelyeket a kommunisták, a pártszervezetek aktív tevékenysége nélkül nem lehet megoldani. Ilyen a társadalmi tulajdon védelme. Nem elég a rendelkezés, a nép vagyonának védelmezése, bírói ítéletek a tolvajok, lopók, csalók, szélhámosok ellen. Az ipari üzemek pártszervezetében működő kommunistáknak, összefogva a jóérzésű, tisztességes emberekkel, olyan légkört kell teremteni, hogy az üzemi tolvajokat maga a munkásság zavarja ki a gyárakból. A másik kérdés: a termelés problémái. Ez úgyszólván az egész ország ügye, de elsősorban a munkásosztályé. Nem egyszerűen a termelés pártellenőrzéséről van szó — mint ahogyan ezt sokan tévesen képzelik —, hanem az üzemi pártszervezeteknek gazdaságszervező munkájáról. Az üzemi pártszervezetek gazdaságszervező munkájának tartalma, formája üzemenként változhat és változik is, az üzem adottságaitól függően. De e gazdaságszervező munkának közös vonása: a jobbminőségű, ol• csobban előállított, mennyiségileg több, választékosabb termék. S egyáltalán nem igaz az, hogy a gazdaságszervező tevékenység csak a gazdasági szakemberek ügye: ez éppen olyan mértékben a pártszervezetek ügye is, az üzemekben. Ki ismerteti meg a kenderfonó, a Ruhagyár munkásaival a termelés helyzetét, e termelésgátló tényezőket, azok kiküszöbölésének módját, ha nem a kommunisták?! A pártszervezetek lépjenek fel a leghatározottabban az olyan megfogalmazásokkal szemben, hogy "a szakemberek és a kommunisták*. Ilyen nincs! Ez a megkülönböztetés reakciós, ellenforradalmi szemlélet a kommunisták lejáratását szolgálja. Vannak kiváló szakemberek, akik kommunisták és akik nem kommunisták, ugyanakkor vannak gyenge szakemberek, akik kommunisták és nem kommunisták. Tehát a kommunista és a szakember megkülönböztetés nem szolgálja a párt tekintélyének az ügyét. S

ok kimondott és elhallgatott politikai kérdés foglalkoztatja az embereket. Ki kutatja fel, ki ad ezekre feleletet, ha nem a pártszervezetek kommunistái? Itt van a háború és a béke ügye. Elkerülhető-e a háború? Az emberek egy része fél, egy részük pesszimista, de túlnyomó többségükben hisznek a békés életben, mert a szovjet kormány heroikus erőfeszítései a béke fenntartása érdekében nem maradhat eredmény nélkül. Ki magyarázza meg e kérdéseket, ha nem a pártszervezetek serkentő hatására a békebizottságpk s egyéb helyi tömegszervezetek. A legtöbb üzemben, hivatalban, intézményben jó a hangulat, s az a vélemény: ha minden így marad, jó lesz... helyeseljük a mai viszonyokat. Ez a hangulat örvendetes: de tegyék fel a pártszervezetek a kérdést: te személy szerint, te üzemi munkás, mérnök, egyetemi tanár ... mit teszel azért, hogy ne csak így maradjon, hanem még jobb legyen? Ilyen vitákban érlelődik, kovácsolódik a párt valóban őszinte szimpatizáns tábora százezrekből és milliókból, akik hajlandók — ha megérttettük velük — többet nyújtani azért, hogy a holnap, és a jövő év jobb legyen: hogy életünk minden területén a szocializmus győzedelmeskedjen! Mi világosan megvallottuk és tartjuk: a Szovjetunióhoz örökre hűségesek leszünk, és a szocialista világtábor ügyét híven szolgáljuk, mert ezzel saját magunk boldogulását építjük. Nem mindenki ért velünk egyet e kérdésben, mert nem érti meg ennek a létünket biztosító, szocialista szövetségnek a jelentőségét. (Nem a reakciósokra, fasisztákra, ellenforradalmárokra gondolunk.) Világos, hogy ezzel a kérdéssel nekünk foglalkozni kell és határozottan elmondani véleményünket a dolgozó emberek körében, hogy megértsék: a szovjet—magyar barátság a magyar proletárdiktatúrának egyik alapja! Mert a Szovjetunió, a szocialista tábor egysége nélkül — felfalna bennünket a nemzetközi tőke. Az ellenforradalom kérdéseit sem lehet levenni a napirendről. Igaz sokan azt mondják: annyit hallottunk róla, hogy a könyökünkön jön ki. De ez nem igaz — erről soha sem lehet eleget beszélni! A huszonkét milliárdos kár, az ellenforradalmi uszítás fertője, a százhetvenezer disszidált magyar, közöttük a több tízezer elbolondított kiskorú — okozta sebek még sokáig sajognak az ország testén. És nem árt újra és újra figyelmeztetni mindenkit: az ellenforradalom veszélye fennáll, amíg a belső reakció fizikailag létezik, amíg a nemzetközi burzsoá környezet fennáll. Különös tekintettel leszünk erre a veszélyre még akkor is, ha ennek lehetőségéről ma nem beszélhetünk. E kérdés kapcsán a párt álláspontját világosan mondjuk el, ahányszor szükséges: a megtévedt kisembereket visszavezetjük a társadalomba, neveljük, segítjük őket, megmutatjuk "hőbörgésük* okait, következményeit. De a szervezőket, szellemi előkészítőket — megbüntetjük. S világosan leszögezzük: aki a proletárhatalom ellen kezet emel, az megfelelő választ kap. A

pártpolitikai munkában szükség van arra, hogy a pártszervezetek vezetősége és tagsága tanulmányozza a párt múlt évi értekezletének jegyzőkönyvét és határozatait. E határozatokban mi valósult meg az üzemekben, hivatalokban, körzetekben, mit kell tenni e határozatok megvalósításáért. Csak néhány kérdést említettünk, de ezekből is világosan kitűnik: pártszervezeteink tevékenységét "kifelé*, az emberek felé kell fordítani, határozottabban a politikai tömegmunkát tevékenységük középpontjába állítani. Ez feltétele a további munkának. A párt vezető szerepéről beszélni nem elegendő, ezt a szerepet biztosítani, s nemcsak a felső vezetésben — hanem az üzemekben, hivatalokban, intézményekben is kötelező. Ez természetesen nem parancsszóra, parancsolgatással történik, hanem a következetes politikai nevelőmunka felhasználásával, igazságon alapuló tényeken, bátor elvi vitákon. A mi fegyverünk a tömegpolitikai munka. E munkának megvannak a hagyományos formái, s újabb formákat kell keresni a pártvezetőségeknek. A tömeg politikai munka, pártagitáció alapja a pártcsoport. A pártcsoportok ismerik az adott üzemrész, műhely, hivatal, intézmény közvetlen problémáit. S politikai légkörét is. A pártcsoportok tevékenységéből kell kisugároznia a párt politikájának. Ezért rendszeresen, konkrét agitatív feladatokkal bízzuk meg a pártcsoportokat! Ez a helyi pártvezetőség és a pártcsoport-bizalmiak együttes feladata! A tömegszervezetek tevékenységébe is — az ott dolgozó kommunisták útján —, érvényesítsék kiadott konkrét tennivalók végrehajtásában az összműködést. * Hozzák létre és erősítsék meg a békebizottságokat, e szervek kezdeményezzék a békekiáltvány tanulmányozását, ismertetését. Tegyék rendszeressé a pártnapokat, kisgyűléseket, beszélgetéseket. Hozzák létre a faliújságokat, üzemi röplapokat aktuális kérdésekről stb. Természetesen ez nem végnélkül szervezési munkát Jelent, hanem valóságos tömegpolitikai munkát, pártagitációt. Nem általános, elcsépelt frázisokkal. Ebben a napi általános munkában minden kommunistának kötelessége részt venni, — mert ez független munkakörétől, beosztásától — ez most alapvető pártpolitikai feladat. Lássunk mukához valamennyien!