Délmagyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-09 / 34. szám

4 Vasárnap, 1958. február 9c SZEGEDI SZÉP SZÓ emlékízem Nem cmlekszem tündéri mesékre, hogy mesélt volna egyet is Anyám. — A fegyvergyárba járt apámmal együtt. — Mesét nem is tudhatott talán. De szebb volt az a legszebbik mesénél, hogy estelenként, mikor hazajött, a várakozó kicsike szobába otthonos melegség költözőt(. De szebb volt az a legszebbik mesénél, hogy — amit reggel elvitt — kenyerét hazahozta, "madárlátta* — mondta, s eltakarta kezével szemét. Nem emlékszem tündéri mesékre, hogy mesélt volna egyet is Anyám. A fegyvergyárba járt apámmal együtt. Mesét nem is tudhatott talán.., RATKÖ JÖZSEF A fesfámenfum Ott áll a ló a sarkon Ott áll a ló a sarkon. Féldeciznl vágyó gazdája hagyta ott: a sapkát bozontjába vágta, reácsapott a ló farára s adott neki egy kis zabot Ott áll a ló a sarkon. Snapszok gőze a kocsmaajtón át, orrába csap s mint részeg táltos futni vágyik sejtelmes Bergengóciáig, nem ízlik neki most a zab. Ott áll a ló a sarkon. Fintorogva bámulja az út egyszínű porát, Tejútra nyargal képzeletben — mén nem nyargalt még kecsesebben — vágtat a csillagokon át Olt áll a ló a sarkon. Bús fejében ficánkol sok vad gondolat, sörénye rongy, a farka kócolt, sajnálja, hogy az anyja ló volt s így ő is — sajnos — ló maradt Ott áll a ló a sarkon — szomorúan, mert szíve fáj s a feje zúg, szólni nem tud, hát felnyeritgct s minthogy ló-voltán nem segíthet — ló-módra levegőbe rúg. GURSZKY ISTVÁN A Békés megyei Ecsegpusztára, ott is a Kórézugba kellett elvetődöm, hogy a magam szemével lás- hogy le ne essen az állam..; pírt, de máig sam: milyen is a »célszörű szö- Szélütött ember vagyok én, nélkül olvas, gényembör*. Ha avatott fes- kérem. _ Tudja — szól válogatás to vagv grafikus megörökí- a szűrje bekötött ujjáról közben —, tudja, hogy jár — Fenéket közjegyző} fene a ven kevi gulyást, Ná- kihalassza cseréppipáját. Ki nekem az újság? Csak úgy Megírja, vagy nem írja? Lajost, a kepe 2Ílenék és hol használ manapság ingyért. Amikor erre jár a Mit mondhatnék erre? nár ilyen miskapipát' pártautó, a járásrul, csak Bólintok, már árulni sem látni a ki- úgy futtában ki-kivetnek berakodó vásárokon. Elébb lüle egy-egy márékravalót. . ~~ Hat csak annyi: hogy "mögtortyogtatja*, aztán ki- Ami hetenként összegyűlhet én> Nánási Lajos, én is itt veri. A tüzehunyt dohányból benne. Pedig, senkim se szolgáltam. A Hortobágyon, "galacsint gyömicskél*, azok nekem ... Akkor szó- Nem is Keviben! Itt engem majd annak rendje s módja pen sorjára szedem őket, csak olyan jött-mentnek i ~~ 7+ rossz kalap: nem ka- szerjnt, mutatóujjával "be- aztán mindennap megöl- vesznek, mert dorozsmai lap. De ha ket rosszat egy- bagóz„ az inyje mögé Csak vasok egyet. Többet nem. ember volnék én! Ide csak Jí; aztán mondja a magáét: Nem lehet többet, mert nem házasodtam. Vénségemre. nási is, kívánkoznék is Tömörkény István nevezetes novellájához. Mert külsőre is olyan, meg a beszédje is kedves, ízes őző nyelv. íme, célszerű szegényemberségének mibenléte: — Mit, Lajos bácsi. — Csak any* nyit, hogy megírja. szemüveg _ Közjegyző j^y ^^ én kevés vagyok. kor kitesz egy újat. Ha meg ilyen álladzóval megtoldja, mint én is, akkor fölér egy huszárcsákóval: fújhat a szél, nem kell futkároznia a főrevaló után. Megkontrázom az öreget: — Dehát, most nem fúj! S mégis beletette az állát a kalap szíjába, Lajos bácsi. Annyira megszokta? — Cudar élet ez! — Ez? — Ez hát. — Az, az jobb volt? — De jobb ám! — Magának? — De nekem ám! futná akkor belüle minden- Mert ember voltam, napra. nekem egy lány, egy asz— Dehót akkor mindig szony nem kellett. Mind! öreg újságot olvas, Lajos — Amit még én akarok, bácsi! az csak annyi: ha meghalok, — Nem én! Ha lehet pyá- vihetik, vigyék az én szürörf meg téli időszámítás, hát met is abba a múzeumba, - Ne mondjon már ilyent, A csárdáiba, ha csakugyan Laioc harcit pusztai időszámítás is? En meglesz. Mert ilyen szűrt, Lajos bácsi..., egy héttel odébb számolom igazi debreceni szűrt mái - Hogyne mondanék Ml- gz időt. Az autóhoz igazi- nemigen találhatni s gor.er> akkor fiatal voltam... tom. Nekem már úgyse sie- Ez meg azr mivel hocv - Hát lehet ezt megszok- Gyujjon csak! tős... legalább becsapom öregapám debreceni ember ni? Folyvást birlzgalja az Megyek. Be egy zsuppfö- a kaszást..; Na, ezt keres- volt, csak elfajzott vénséelre ember pofaszont. Masrul delű; roggyant istállóba. tem. Fogja! az ta Dorozsmára Mtat ^ n^ 'tud^ Crü ^H^ ~ Ez az én nyf*zdlyám. Tenyérnyi újságpapírt magam meg Kevite, htóh Móe megtudhatta ni ~ mUtat aZ ajtÓtÓ1 j°bb- nyom a kezembe' ^ Mert az ^ Ryőjtögetős, az se najn... Meg mcBiuanatja. Up7t opv hpnrsprrp rierék-kééharótv^ i;.. ... Ha megeri — egyáltalan seholj az kézt egy hencserre. Derék- kéthasábos kis híradást ragasztós ember volt. Hát alja vásott guba, lepedője »Üjra csárda lesz a horto- neki is meg kellett házasodnincs, párnája egy szőribe- bágyi nagy csárda*. Az épü- nia. Olyannal, akinek volt hagyott borjútarisznya, ta- let a borsósi állami gazdaság mije öregségére megtakarkarója kincstári lópokróc. tulajdona. Éveken át bolt- gatva. Lajos bácsi a fejrész alatt raktár, napközi, iskola, szük- . kotorász. Annyi minden van séglakás, gyógyszertár volt . .. monri,>m' 32 Nta llsa'^rüí'v^lónmíVne' otthon, hogy macska Ls köl- benne. Kidobták belőle a szu™n rola. tőle való. Iga. kem ^áltódzó rtemTegény- kedzhetne benne. Végülis kemencét, hiába is ült pad- a, regi debreceni szűr. kedésbül - hiszen a faro- kiszaggatott újságdarabokat ká.tan Petőfi, hiába ott írta ne- Hogy mért adom' Csalimon se tudok én már so- szed elő: velük odaáll az aj- ^zetes utinaploját. "A gaz- úgy Legalább etinyj marad, káig megülni, nemhogy nye- tó világába. Igaz, karjahosz- a^lTn 1aTadPzlk jon meg belülünk, NánásiTudja, hány esztendős vagyok én? — Hatvan-hatvanöt...? — Meg egy darab. Csak jószág után annyi éve járok én! Egy híján nyolcvan, regben hanem arrul, szat eltartja magától a paelmúlt őszön - egy verőfényes ** októberi reggelen - hivatali ügyben szülővárosomba, Békéscsabára kellett utaznom. Éppen delet kongattak, amikor dolgom végeztével — a háromórás vonatig még kis időm lévén — a köröspart felé lendültek lépteim... A öszi szépségében pompázó parti sétányon — éreztem, hogy innen is, onnan is árnyak szegődnek mellém: gyermek- és ifjúkorom emlékei... Leültem az egyik padra. — A körém sereglett árnyak magukhoz ragadták képzeletemet, s ime: egy ősz hajú, kopottruhás kis öregembert láttam meg ott, a paddal szemben a vízparton ... Ismerős, fáradt mozdulattal dobja a földre a hóna alatt cipelt horgászbotköteget, kalapját leveszi, S homlokát törülgetve leül kis összecsukható székére... Apfel bácsi... Ügy van, ez csak az Apfel bácsi lehet! ... Tizenöt év — vagy talán még több — távlatából, a szomorúfüzes köröspart változatlan díszletei között, egymásután peregtek le előttem gyermekkorom és "horgász-pályafutásom* képei ... ötéves lehettem, amikor a híd helyén állott kis fahídon elszenvedtem az első "vértanúságot* (nadrágszíjjal) a "szent ügyért*, és később ezen a tájon kerültem össze Apfel bácsival is. Magábavonult, szűkszavú ember volt, családi viszonyait nem ismertem, keresztnevét ma sem tudom. — Jellegzetes figurája volt a köröspartnak, télen-nyáron egyaránt ott baktatott mindig felszerelése alatt görnyedve, a szomorúfüzek alatt. Jómagam még mint rövidnadrágos kisgyerek szegődtem hozzá bámész "kibic* gyanánt, s az évek során lassan összebarátkoztunk. Amikor éveim számának gyarapodása következtében végre én is kiválthattam az első, önálló horgászengedélyt, boldogan csatlakoztam "egyenrangú* horgásztársként, igazi »nagy«-horoggal az öreghez. Sokat tanultam tőle. Igaz. csak egy bizonyos határig, mert mérhetetlenül konzervatív volt, nem akart tudomást venni a "modern* horgászati módszerekről. Sokszor össze is zördültünk emiatt... Egy ilyen "nézeteltéréssel« indult az az emlékezetes kis történet is, amely talán legjobban megvilágítja az ő sajátos egyéniségét. A város határában — a békást zsilipen túl — horgászgattunk egy reggel — talán október vége lehetett akkor hi — s a korszerű horgászatot diesöitő fejtegetéseimmel nagyon fel találtam bosszantani. Talán azért, mert haltartómban már három jókora ponty lubickolt; az ö csukapóráza pedig még mindig a parton ftevert üresen? líöutepatii emlék Végre úgy tíz óra felé fogott egy csukát, talál félkilós lehetett. Felfűzte és a felkantározott halat, szokása szerint betette a vízbe, jó messzire a horgaitól. Dörmögve jött vissza kisszékéhez. En nem is mertem szólni hozzá egyelőre, azon gondolkodtam, mivel is békítsem ki valamennyire... Egyszerre csak arra lettem figyelmes, hogy Apfel bácsi felugrik, szalad a felfűzött csukája felé, közben kiabál ... fenyeget valakit... Felálltam én is, és kissé messzebb egy szaladó, rongyos kisfiút pillantottam meg, amint kezében egy ficánkoló hallal lélekszakadva fut át a part melletti kiserdőn, átszalad a műúton is, majd eltűnik ... Apfel bácsi pedig a maga nehézkes mozgásával csörtet utána!... — A kölyök nyilván megleste az öreget, amint lerakta a halat, most aztán elszelelt vele — rögzítettem le magamban a *tényállást*... — Na, de ha elcsípi, jaj lesz szegénynek ... amilyen felpaprikázott kedvében van úgyis... — fűztem tovább gondolataimat, és egyre jobban kezdtem sajnálni a gyereket is ... az öreget is ... Telt, múlt az idő, és Apfel bácsi nem jött... Egyre jobban furdalt a kíváncsiság, de egyrészt nem akartam őrizetlenül otthagyni a horgainkat, másrészt féltem, hogy az öreg komolyan összeszid, ha »hívatlanul* utána megyek. Igy hát tétlenül vártam ... Jó háromnegyedóra múltán végre feltűnt Apfel bácsi a kövesúton, átjött a kiserdőn, és... nem a horgaihoz -ment, hanem egyenesen felém ... Valami furcsa kifejezés ült az arcán, szeme olyan különösen csillogott... — Mondja csak, fiam — kezdte (ekkor már "magázott*, mivel ebben az időben már "maturandus* nagydiák voltam) —. Maguk ugye csak ketten vannak odahaza az édesanyjával? ... — Igen, Apfel bácsi, ketten ... — Akkor elég lesz maguknak vacsorára az egyik ponty is, igaz?... Adja el nekem a másik kettőt, jó? ... Tessék, itt az ára... — azzal a kezembe nyomott egv ötpengőst... — Még valamit kérnék magától.. • Nincs véletlenül egv darab szalonnája? ... Nem azt hozott ebédre?... Nem tudtam mire vélni az ören különös "halnás&rlását* és kérdését, de nem akadékoskodtam, elfooadtam a pénzt és átadtam neki. az ebédre hozott szalonnámat. Anfel bácsi ezután csomagjához baktatott, s egy darab vajjal és sajttal tért vissza. — Tessék .. . a szalonna helyett... nehogy éhen maradjon ... Na, akkor viszem a halakat.„ Zsebéből előhúzott egy darab zsineget, kivett haltartómból két pontyot, felfűzte őket és elindult velük a kővesút felé vissza, a kiserdőn át. Ugy látszik, megérezte, hogy szinte tátott szájjal bámulok utána, mert hirtelen megfordult: — Nem akar velem jönni, fiam?... Érdekes dolgokat láthat... Na, jöjjön... Nekem sem kellett sok bíztatás, kíváncsiságtól hajtva csatlakoztam hozzá rögtön. Átvágtunk a műúton, s egy dülőút melletti tanyasor felé tartottunk. A harmadik tanyánál az öreg letért a kerítés mellett, s a bekerítetlen hátsó udvarban, egy istállóforma épület előtt állapodott meg. Belökte a rozzant ajtót, s mindketten beléptünk... a porodott levegő, jellegzetes "zseIlérszag* és szánalmas szegény- §§ ség volt odabent, a szük, nyirkos he- = lyiségben. A sarokban egy ágy, közé- = pen egy asztal, néhány rozoga szék g és egy tűzhely... ennyiből állt a 3 "szoba" bútorzata ... És egy sereg |g rongyokba burkolt gyerek ... Az ágyon elnyűtt arcú parasztasz- s szony, belépésünkkor szégyenkezve = húzogatta magára rongypokróc-takaráját. Férfiember sehol. Az asztalon s Apfel bácsi csukája, egy tizenkét év g körüli, riadt szemű, vánnyadt. kis- §§ lány éppen darabolta, egy még kisebb g kócos pedig hagymát szeletelt... Raj- j| tufc kívül még öt gyereket számoltam = meg, valamennyien apróbbak, közű- |g lök a legidősebbnek látszó, vézna kis- 3 fiú óvatosan anyja ágya felé húzódó- g zott... Ez lehetett talán a »haltol- = vaj"? . Apfel bácsi az asztalra csapta a két |j potykát meg a darab szalonnát. A 5 hagymás kislány rögtön rávetette ma- || gát az utóbbira, és darabolni kezdte g egy kormos vaslábasba. Görcs szaladt a torkomba erre a g látványra ... Valami megmagyarázha- g tatlan ellágyulás környékezett, ahogy 3 a sürgő-forgó rongyos gyereknépet és g köztük görnyedt háttal halat tisztító g öreg horgásztársamat néztem ... — Én megyek, Apfel bácsi... vigyá- g zok a horgokra ... mondtam bátorta- g lanul. Zsebemből előhúztam az öt- g pengőst, óvatosan az asztal szélére tet- § tem és kimentem. — Menjen csak, fiam ... megyek én g is mindjárt, csak feltesszük a halpap- g rikást... * Dübörgés és fekete füstfelhő zavart g fel ábrándozásaimból a sétány padján, g A közeli malom iparvasútja robogott g el a hátam mögötti sínpáron, füstfüg- g gönybe burkolva a körülöttem pompá- g zó őszi verőfényt... CSERNAl ZOLTAM •újságolja a lap —. hogy saját, kezelésében éttermet akbuI Meg aztón- ha ktnvisson a csárdaépületben nyuítózik az ember, akkor =Kis éttermet is rendeznek mire a 8201-7 Olyan jó ta+ 3 be, szállásnyújtó vendégfo- karót kap, hogy egy szá] ingj =gadói része is lenne, és — ben is ellehet alatta. Me§|mtnl ahogyan a múltban ,e& i" meleg az az öt-hat §§eoif — az egyik szobában a suk föld.., IKS^ M?Í2CUm ^ Ennyi az öreg kevi gulyás, | — Látja, legalább ennyi s W tudía hányadik "célszö. jhaszna, hogy maga itt járt. r" aeögényembör* hagyaték g Ránézek. Az öreg elérti, ka. |hogy "em értem T5bb hasonlíthatatlant* | - Már csak arrul mon- thbb mint bám)ely ^ gdom. hogy lesz kinek ha- passzióból műgyűjtősködo, ggyatkoznom. Az olyan ma- régészkedő — hajdani nággaíajta jön-megy; tudom, bobé! jjhogy van az. Megteszi? TOM A ADAM KIÁBRÁNDÍTÓ RECEPT képzelődő versfaragók számára Ne hidd, hogy rímek költővé avatnak, Hit kölcsönözhet dús hitelt szavadnak. n. Ki dönti el: ki költő és ki nem? Jövő, mely érik titkok méhiben, ni. Agyalt vers nélkül is költő lehetsz. Mély és igaz; Csök közt csendíti legszebb rímeit Kétség, s vigasz. IV. Baráti nagydob buzgón verte; "Költő*! •Pocsék kontár volt*, szól egy emberöltő. V. Nem költő az, ki langyos verset ír. Szülhet sóhajt, nem szül vihart zefír! VI. Költő? Bohóc! A költőt mímeli; Cresen kongnak öblös rímei. VIL Hiába harsogsz: harsonád hazug; Hűséget hárfa halhatatlanít... Áldott költőt nem rejt el árva zug: A nagy Mindenség zúgja hangjait. MARKY IMRb