Délmagyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-23 / 46. szám

Vasárnap, 1958. február 23. SZEGEDI SZÉP SZÓ CJ-arianqtiak idején Nagyhangú farsang megérkezett, nótája harsan beléremeg fiú- és lánysziv, röppen a tánc, — kezdődhet már a farsangolás! Jókedvűn brummog a rézduda, pattog a húrok fürge hada; búsongó bőgő vigba csap át, adja a táncnak friss ritmusát. A hideg: — semmi! Forró a szív! Űj táncba menni van, aki hív. Farsang van, farsang szép ideje szép lánynak most van ám meleget Szép lánynak. Mindnek! Száz most a tánc! Üj dalt. de frisset, portó cikázz! Hajnalig ropni, ez csak a jó, bele se fárad a farsangoló! Hát velem táncba lányok, ki jön? Farsangi bálba menni, öröm. Mindenki?! Most csak egy jöhet ám, hét öröm repdes barna haján. Nagyhangú farsang, hideg a tél. Vig öröm harsan hangja kevély. Havat szór a tél konok ege, » farsang van, farsang szép ideje! TAKACS TIBOIi VILÁG CSODÁL... Kemény bakancsok büszke lépte dobbant, magasba szállt a zászló-rengeteg, mikor a bíbor februári napfény először csillant vörös harcos mellen, megszületett .a Vörös Hadsereg. Negyvenszer váltott azóta a naptár s ma, győzedelmes nagy csaták után vigyázón áll a milliónyi hö's. kit világ csodál és félvilág dicsőit új győzelmeknek tiszta hajnalán. Vörös Hadsereg... Legendás erővel száll világgá e hangos, tiszta szó: győzött, megküzdvén százezer halállal, s mint örök jelkép a magasba szárnyalt a Reichstagon a vörös lobogó. Amerre lépett, diadalmi ének csapott magasba, s szabadult a rab. amerre lépett, ember lett az ember s ma törhetetlen hittel, szerelemmel nyolcszázmilliós táborrá dagadt. Virágot szőnek selyembe a lányok, aggok arcán szelíd mosoly derül, anyák mesélik csöppnyi gyermeküknek, hogy ünnepetek minékünk is ünnep, hisz értünk is vívtatok emberül. Nektek köszönjük azt, hogy béke van ma, tőletek kaptunk hitet, életet, s tanítottatok bátran harcba állni, Vörös Hadsereg igaz katonái, puska mellett is szovjet emberek, ört álltok most is, ha kell mindig készen megvédeni az eszmét és hazát, óva otthonunk, gyermekünk, virágunk, minden megvetett menyasszonyi ágyunk s az aratásra lendülő kaszát. A negyvenéves hősi múltra nézve elénkbe áll a nagy történelem, és nyugalom száll dobbanó szívünkbe, utatok mindig a győzelem tükre és tükrötök mindig a győzelem. Vörös Hadsereg... Ajkamon az ének dicsőséged fényében csacska dal, de szívünk küldi milliónyi hősnek, aki a földön mindennél erősebb, mert testvére az örök diadal. GURSZKY ISTVÁN UétközfuxfU ctn&ai csada Az SZTK központi épüle! tében a fogászati rendelő l előtti folyosón úgy ülnek a > betegek a padokon, mintha í siralomházban lennének. Ar} cukra rá van írva a szenJ védés és a foghúzástól, il' letve kezeléstől való félelem. Mogorvák, idegesek, s a leg! többen magukba roskadva, réveteg tekintettel bámulnak i a semmibe. Amilyen kicsi i egy fog, olyan nagy kelle| metlenséget tud okozni. Víi gasztalan, sötét kép tárul aZ i érkező elé. Még csak Dante ipokláról a felírás hiányzik: *Kik ide beléptek, hagyjatok j fel minden reménnyel-. A reménytelenség és a fájda\ lom zord redőkbe vonja a homlokokat és elömlik a vá1 rakozók ernyedt testtartásán. Űj beteg érkezik. Egy i anya kilencéves kisfiával. Á , várakozók észre se veszik, figyelemre se méltatják. Mindenki el van foglalva a i saját bajával. A hosszúnadrágos kis ember, homlokába hulló hajával ijedten, szinte rémülten néz körül a komor ; arcokon. - Inkább nekem húznának tíz fogat -, sóhajt fel tehetetlenségében az anya. A várakozó betegek közül először egy fehér, sörtehajú. szemüveges öreg bácsi, régi 1 katonaköpenyből átalakított kabátban kezdi el vigasztalni a megszeppent kisfiút. — Semmi az egész —, 1 szól oda bátoritón és kacsint is a szemével. — Majd 'meglátod, hogy egy cseppet se fog fájni. Nézz csak kö* rül! Látod, milyen sokan vagyunk itt? Ha igazán fájna a foghúzás, azt hiszed, ilyen sokan lennénk? A kis beteget a logikusnak látszó érvelés sem tudja megnyugtatni. Most egy pirosképü vasutas veszi át a szót. — Majd meglátod, annyira nem fog fájni, hogy te magad kéred a doktor bácsit, húzza ki a többi fogad is. Bármilyen határozottan hangzanak is a vasutas megmeggyőződést sugárzó szavai, a kisfiú csak nem tud megnyugodni. Riadt szemeiben ott ül a félelem és a szája sírásra görbül. De a várakozó betegek most már mindannyian, kivétel nélkül be* lekapcsolódnak a vigasztaló, agitáló munkába. Van, aki fütyül, ezzel bizonyítva, hogy gyerekjáték az egész foghúzás, van, aki mesét mond a gyereknek. Mindenki igyekszik valamivel elterelni a kis beteg figyelmét a közelgő rossztól, a foghúzástól. Es a sok beteg együttes erőfeszítése eredménnyel jár. A kisfiú már mosolyog, arcáról eltűnt az ijedtség, szeméből a riadt félelem. Nevet, kacag és vele együtt minden felnőtt. Ha most egy új beteg jönne, nem siralomházat találna, hanem vidám, szórakoztató együttest. Saját bajainkra a legjobb orvosság, ha mások baján tudunk enyhíteni. (k&ró) IGAZGATÓ: Gizike! Legyen szíves bejönni egy pillanatra! TITKÁRNŐ: Tessék. IGAZGATÓ: Ráér? TITKÁRNŐ: Parancsoljon velem IGAZGATÓ: Beszélni szeretnék magával. De hém hivatalosan. Most az egyszer nem úgy, mint az igazgató a titkárnőjével, hanem, miht ertiber az emberrel. Megért engem? TITKÁRNŐ: Az igazgató elvtárs nagyon kedves. Kitüntet. IGAZGATÓ: Ugyan, ugyan. Nekem tesz szívességet. TITKÁRNŐ: Miről van szó? IGAZGATÓ: Maga is tudja, hogy az utóbbi időben feltűnően sok a panasz vállalatunk munkájára. Rengeteget gondolkodtam már ezen. Éjszakákon át nem aludtam. Azon törtem a fejem, hogy tulajdonképpen mi is az oka ennek a rossz munkának. Végre rájöttem. Mondhatom, nem volt könnyű. De most már ismerem a titkot. TITKÁRNŐ: Hol a hiba? IGAZGATÓ: Rossz a káderpolitikánk. Teljesen rossz, Gizike. Körültekintés nélkül, mondhatom, felelőtlenül alkalmaztunk embereket. Olvan embereket is, akikről később kiderült, hogy vagy nem érdekli őket a munkájuk, vagy nem értenek hozzá, vagy megszédültek a magas pozíciótól, amelybe kerültek. Ezért azután keveset törődtek a vállalattal, a munkával. Az élet könnyű oldalára húzódtak. Megérti ezt, Gizike? Megérti, miért veszélyes ez? TITKÁRNŐ: Mert az egész vállalat munkáját zavarja. IGAZGATÓ: Űgy van. Arra is rájöttem, hogy az áldatlan káderhelyzet miatt nálunk a legfőbb gond nem a munka, nem a gomba-export, hanem az emberekkel való foglalkozás. Érti? Az emberekkel való foglalkozás! Tudja, mi az? Ahelyett, hogy a kereskedőimmel törődnénk, vállalatunk erejét az köti le, hetekre az köti le, Gizike, hogy Gerinces kartárs elhagyta a feleségét és három gyerekét a titkárnője miatt, aki ráadásul egy futballistába szerelmes. TITKÁRNŐ: Igen. IGAZGATÓ: De mindez már a műlté! Érti, Gizike? Mindez csak volt! Mától kezdve új alapokra helyezzük káderpolitikánkat, és ezzel a fejlődés új lehetőségeit nyitjuk meg, vállalatunk előtt! TITKÁRNŐ- Az igazgató elvtárs szerencsésen megtalálta a bai orvosságát. IGAZGATÓ: Hát igen. Elgondolásom a következő. Ha a mi káderpolitikánk okos. óvatos és körültekintő lett volna, akkor már két évvel ezelőtt, amikor Gerinces kartársat alkalmaztuk, észrevettük volna, hogy ingatag jellemű emberrel állunk szemben, olyan emberrel, aki — ha alkalma lesz rá — elhagyja feleségét. De mi ezt nem vettük észre, mert nem voltunk tekintettel az emberek jellenaére,' Tehát most itt kell fordulatot elérnünk. TITKÁRNŐ: Teljesen világos. IGAZGATÓ: És teljesen helyes. Csak így menthetjük meg vállalatunkat a nagyobb veszedelmektől. TITKÁRNŐ: Igen. IGAZGATÓ: Most pedig lásson egy gyakorlati példát a káderpolitika új elveinek alkalmazásáról. Majd kérem a véleményét. TITKÁRNŐ: Nem tartom magam alkalmasnak arra, hogy tanácsokat adjak az igazgató elvtársnak. IGAZGATÓ: Az ember bizonyos életkoron felül hajlamos arra, hogy gondjait megossza másokkal. A feleségemmel már beszélgettem az új káderpolitikáról. De a maga véleményére is kíváncsi vagyok. Maguk, nők kitűnően ismerik az embereket, az emberek gyengéit, és ezenfelül nagyon gyakorlatias gondolkodásúak. És én bizony úgy érzem, hogy elképzeléseimnek szüksége van a gyakorlatias gondolkodás alapos kritikájára. TITKÁRNŐ: Szívesen állok az igazgató elvtárs rendelkezésére. De nem tartom magam gyakorlatias gondolkodásúnak. IGAZGATÓ: Tévedés! Nagy tévedés! Nagyon is praktikus gondolkodású. Én csak ismerem magát. TITKÁRNŐ: Majd meglátjuk. IGAZGATÓ: Most pedig hallgassa meg, miről is van szó tulajdonképpen. Vállalatunknál felszabadul egy állás. A szállító osztály helyettes vezetője nyugdíjba megy. Tudja, az öreg Velős. Én örülök neki, mert nagyon kínos, hogy az öreg cseréppipából szívja a dohányt. Cseréppipából! Egy export-vállalatnál! Az állásra egyébként öten jelentkeztek. Végül csak két esélyes jelölt maradt a szorítóban. Most elmondom, hogyan döntöttem el, hogy kettőjük közül melyik kapja meg az állást. TITKÁRNŐ: Érdeklődéssel fogom hallgatni. IGAZGATÓ: Az egyik jelölt Sárkány. Bizonyos Sárkány György. Mi az? TITKÁRNŐ: Semmi. TG A ZG A TÓ: De. Mintha valami megvillant volna a szemében. Ja! Maga bizonyára arra gondol. hogv ba eoaeb ». Sárkánynak a természete is olyan, mint a neve, akkor jól jár vele a vállalat! Hát nem. Téved. Ez a Sárkány a legjámborabb ember, akit valaha is ismertem. Csendes. Szerény. Családi élete példás. Fiatalon nősült és boldogan él feleségével. A nőket messziről Jcerüli. Természetesen kitűnő munkaerő. Dicsérettel végzett az egyetemen. Tehát: úgy látszik, minden tekintetben alkalmas az állásra. Törekvően fog dolgozni, és a családi életével sem lesz baj. Ez ugyan nem fogja elcsábítani a titkárnőjét. TITKÁRNŐ: Igen. IGAZGATÓ: A másik jelölt Gál Sándor. Egészen más ember. Mondhatnám, az ellenkezője Sárkánynak, ö is harmincéves, de még nőtlen. Az egyetem elvégzése után, ahol egyébként egyáltalán nem tűnt ki tanulmányaival, eszébe se jutott, hogy feleséget keressen. Annál nagyobb buzgalommal folytatott kutatásokat az éjszakai életben. Kitűnően ismeri az összes mulatóhelyeket. A munkáját, igaz, mindenütt elvégezte. De éppenhogycsak elvégezte! Buzgalom és komoly odaadás nélkül, szürkén, mint egy közepes hivatalnok. Nálunk viszont lelkesedés nélkül nem lehet dolgozni. A mi vállalatunknak az egész emberre, az ember értelmére, fantáziájára van szüksége. TITKÁRNŐ: Igen. IGAZGATÓ: Mindebből azt látszik, ugye, hogy ez az ember, ez a Gál Sándor nem alkalmas az állás betöltésére? TITKÁRNŐ: Én nem alkalmaznám. IGAZGATÓ: No, azért várjunk csak egy picit. Maguk nők, amennyire okosak és gyakorlatiasak, annyira röghöz tapadt a gondolkodásuk. Nincs bátorságuk merész szárnyalásokra! Nem röpílik értelmük"' nagy magasságokba. TITKÁRNŐ: Nem értem. IGAZGATÓ: Pedig teljesen vili, gos. Hibát követnénk el, nagy hibát, ha Sárkány Györgyöt alkalmaznánk! TITKÁRNŐ: Hibát? De hiszen éppen az igazgató elvtárs ... IGAZGATÓ: Mindent meg fogok magyarázni. Először is vizsgáljuk meg, milyen hatással lenne Sárkány jellemére, ha őt neveznénk ki a szállító osztály helyettes vezetőjévé. TITKÁRNŐ: Jó hatással. IGAZGATÓ: Ez, sajnos, egyáltalan nem biztos. Gondolja meg, milyen óriási emelkedést jelentene ez az állás az ő számára. Egész életét megváltoztatná. Mást ne mondjak, rendszeresen utazna külföldre, az európai nagyvárosokba. Látna valamit a világból. De nemcsak a kereskedelmet. Az élet könnyű, léha és bűnös oldalait is látná. Amit ő még nem is ismer. El tudja képzelni, mi az, először lenni egy párizsi mulatóban, kicsit részegen és mámorosan, szép és bűnös asszonyok között? Hajaj! Ha én még egyszer fiatal lehetnék... Mit gondol, milyen hatással lenne egy ilyen párizsi éjszaka Sárkányra? Elkápráztatná? Az biztos. De meg is ingatná a jellemét! Nem nagyon érdekelné azután a gomba-export. Ezt tudom tapasztalatból... TITKÁRNŐ: Mindez nem egészen biztos, igazgató elvtárs. IGAZGATÓ: Nézze, Gizike, Sárkány elmulasztott egy lehetőséget. Az életet nem harmincéves korban kell felfedezni. És ebbe az életbe, nem tehetek róla, Gizike, de így van, beletartoznak a veszedelmek is. A bűnök, amelyek az emberre leselkednek. A nök és a mulatók is. Ha nem ismeri őket az ember, nem tud ellenük védekezni. TITKÁRNŐ: És az igazgató elvtárs pusztán ezért inkább a másik jelöltben bízik? IGAZGATÓ: Igen. A férfi életének útjáról nekem saját elképzelésem van. A férfi élete szerintem tulajdonképpen az ifjúság végén, harmincéves korban kezdődik. A férfi akkor kezd magával és a munkájával foglalkozni. Akkor kezdődik az alkotó korszak. De addigra meg kell ismernie az életet. Gál Sándor ezt csinálta. Én is ezt csináltam. Es ha nem tart szerénytelennek, felhívom a figyelmét arra, hogy Julius Cézár is ezt csinálta. Viharos ifjúság után kezdett a közügyekkel foglalkozni. Nos, Gál Sándor, ma már. mint egy rutinos játékos, úgy kerüli ki az élet veszedelmeit. még ha azok a párizsi éjszakában jelentkeznek ls. vaa vértezve ellenük. Ismeri őket. A léhaság nem kápráztatja el. A bűn nem fordítja ki saját magából. Nincs rá hatással. TITKÁRNŐ: Biztos ebben, igazgató elvtárs? IGAZGATÓ: Igen. Éppen azért mondom, hogy ez az állás nekivaló. Éppen nekivaló. Ez az új káderpolitikai TITKÁRNŐ: Mindez nagyon meggyőzően hangzik. Ha azonban az igazgató elvtárs megengedj hogy véleményt nyilvánítsák, el kell mondanom, hogy nem számolt valamivel. IGAZGATÓ: Most jön a gyakorlatias gondolkodás? TITKÁRNŐ: Igen. Ne haragudjon igazgató elvtárs, de — megmondom őszintén —, nekem nem nagyon rokonszenvesek azok a férfiak, akik harmincévek korukig megismerik az életet. Azután pedig rájönnek, hogy most kezdődik az alkotó korszakuk. Az ilyen férfiak veszedelmesek. Túlságosan magasra törnek. Az igazgató elvtárs említette Julius Cézár nevét. Nos, ő igazán magasra tört és magasra jutott. Nem gondolja, hogy ennek a Gál Sándornak is lehetnek bizonyos elképzelései, amelyek komplikációkat okozhatnak ... IGAZGATÓ: Hogyan? Maga azt hiszi, hogy én ... hogy engem ez a Gál meg... hogy veszélyes rám nézve? TITKÁRNŐ: Természetesen semmi ilyesmit nem hiszek. Az igazgató elvtárs vezető munkája igazán megtámadhatatlan. Arra gondolok, hogy keletkezhet itt elég sokféle más komplikáció is. Ha már az a Gál ilyen ember. IGAZGATÓ: Igen, igen. Értem, amit mond. Nagyon érdekes. Látja én erre nem is gondoltam. Pedig észrevettem valamit abban a Gálban, már az első találkozásunkkor. Csak nem tudtam Ilyen precízen megfogalmazni, amit éreztem. Most már tudom, hogy gátlástalanul karrierista. Köszönöm ezt a felismerést a maga gyakorlatias gondolkodásának. TITKÁRNŐ: Igazán nincs mit. IGAZGATÓ: Hát akkor most mindjárt meg is írom a kinevezést ... Sárkány Gvörgy részére ... igen, igen, rendben van ... a szállítási osztály helyettes vezetőjének ... így ... Legyen szíves majd postázni. TITKÁRNŐ: Nagyon köszönöm, igazgató elvtárs! IGAZGATÓ: Köszön? Mit köszön? TITKÁRNŐ: A kinevezést. Azt, hogy Sárkány Györgyöt tetszett kinevezni, ő ugyanis aa unokabátyám. ÖKRÖS LÁSZLÓ