Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-19 / 16. szám

2 Vasárnap. 1958. január tt. A kovács dolga: f ócskából újat! Beszélgetés egy öreg mesterrel Van egy idős, "mániákus" kovácsmester a Kenderfonógyárban. Balogh Sándornak hívják. Negyvenkét esztendeje kopogtat kalapácsával a szépen csengő üllőn. Apja bognár volt, de a két mesterség együtt él — hamar megismerkedett a fújtatóval, meg a kovácsszerszámokkal, s elpártolt a hagyományos családi foglalkozástól. Jobban is ~illik termeiéhez a nagykalapács, mint a gyalú. A gyárban 24 esztendeje dolgozik. Nem bírta a versenyt a nagyobb iparosokkal — a konkurrencia bezáratta vele a kis műhelyt. Azt monja, hogy sose sajnálta az "önállóságot*, mert egymást ölték a szakmabeliek. Jól keres — havi 2000 forint körül , megbecsült ember a gyárban, s neki ez éppen elég ahhoz, hogy jól érezze magát a meleg munkásközössé gben. Nyugdíjra még sose gondolt. — Majd tiz-tlzenót év múlva... Vallatom a szakmáról meg közismert mániájáról. — Gyerekfejjel nem láttam én ennek a munkának a nehezét. Komisz, nehéz mesterség. De sose tudtam volna abbahagyni, mert ez egy olyan szakma... Keresi a szavakat. — ... mert ez egy páratlan szép szakma. Ez a munkám is, meg a szórakozásom ís. Otthon is mindig babrálok — nem tudok lefeküdni vagy leülni napközben, mint sok más ember. Ez a "kovácsvér« nagyon rossz vér. Mindig azt nézi az ember: hogy lehet csinálni az ócskából valami hasznosat, újat. éj NAPJAINK Már ide is értünk Balogh bácsi »mániájához*. — Uj anyaghoz nem szabad nyúlnia a kovácsnak, csak a legvégső esetben. Az ember becsületérzése is azt diktálja, hogy amit lehet, takarítsunk meg. Az hamis felfogás, hogy ócskából, jó megmunkálással vem lehet újat csinálni. Éppen olyan az a hullgdékvas, mint ami a raktári polcon lapul, csak több dolog van vele. Szóltak a napokban, hogy 10 milliméteres átmérőjű csavarokat kellene csinálni, de csak 12-es vas van. Nyújtsam meg? A csudát! Összeszedtem egy csomó ócskát — kifutotta. Az új anyag meg jó lesz máskor. Egyik esztergályosunk talált egy darab késacélt — olyan esztergakést kovácsoltunk belőle, hogy hét nyelven beszél. Sok mindent meg lehet menteni a kovácsműhelyben! — Szerszám, meg erő kell hozzá. Jó szerszámmal kevesebb izzadtság — teljes kézimunkával több. De van itt már szerszám is. Még a tőkés világban szóvá tettem, hogy adjanak egy rugós kalapácsot ide, s azután is. Sokáig itt hevert az én legjobb segítőtársam az udvaron. Még a miniszterig is eljutott a dolog, de akkor azt mondta a miniszter: a Kenderfonó csak csináljon spárgát madzagot, ne olyat, amihez gépi kalapács kell De most már van, — csak segítettek. Ez a gép egy álom. A patkoláshoz nem kellett, de itt sokféle munka van. Közben, ahogy kopogtatnak az üllőn, megkérdem tréfásan: — Miért üt mellé, Balogh bácsi? — Rossz a szemem, fiam. De azután megmagyarázza: ez jeladás, kovácsbeszéd. A ráverő ebből ért. Betesz azután egy hulladékból felszedett vasat a tűzbe és jó parazsat csinál. Az esetet végül így sommázza: —• A kovács dolga: ócskából újat! Nem is volna rossz, ha egy kicsit mindenki kovács lenne, mielőtt szabja, vágja az új anyagot. (mn) II Nem szólok bele semmibe..." E

gy idő óta ismét kezd ur- lyes kerékvágásba, a vélemény- lem, akinek ami a szivén, az a rá lenni egyes embere- nyilvánítás ösvényére. Nem aka- EZ£ján is. Nem állta szó nélkül; ken egy bizonyos érte- rok és nem is lehetek e beteg- ha h;bát ,4 . sokszor a lemben vett betegség. Betegség, ség orvosa, sem patikusa, akt nmelynek nem láz az ismerte- gyógyszert ad. Élihez kevés egy módját, a hangnemét sem kei tő jele. Nem a bufelcjtő italo- ember, keltő is. Itt sokakra van reste, hogyan és miképp adja zókru gondolok, másfajta be- szükség. Ezekhez a sokakhoz tudtára az illetékeseknek. Muni tegségben szenvedőkről van szó. szólok, akiknek összefogva kell katársai néha figyelmeztették; Azokról, akik í'imagukat kap- betegápolóknak lennlök. . csolják ki közösségi életünk- Emberek, munkatársak, remi- ''ogy így nem lehet érvényesülbői, a mindennapi élet lüktető szerünkhöz hű emberek, kikkel ni, mármint jól keresni. Kévórkeringéséböl azzal, hogy azt együtt élünk, dolgozunk a gyár- igazolódtak munkatársad mondják: "Én nem szólok be- Lan, munkahelyen, ezek közül n;)k nózete; ggvszer csak olyan le semmibe*. mondják egyesek magukról, . , , Szeged üzemeit járva, több- hogy: "én nem szólok bele munkát kapott, azzal az indoki szűr találkozhat az ember ilyen semmibe.* Nemcsak mondják, "bele nem szólókkal*. Érde- hanem így is cselekszenek. Pcl;es tapasztalatokat gyűjthet ősz- dig van véleményük, sőt, ahogy sz a kíváncsiskodó, ha alapo- mondani szokták, ha hibát látsabhai. utána néz: vajon kik nak, vagy valamit nem helyeezek a "semlege-* szemlélők selnek, valósággal rágják, emészés t lettek azok. Van kö- tik magukat, de nem szólnak, zöttük munkás, műszaki értei- Dolgoznak rendesen, szorgalroiségi egyaránt. Ha a szakmai rnasan, sokszor annyit, mint mi voltukon túl más csoportosí- más kettő, ajkukat azonban le- vagy elhallgat, vagy nem keres; lásban is vizsgáljuk őket, már lakatolja a "Ne szólj szám, nem vagy választhatja a vállalattól nehezebb dolgunk akad. Több fáj fejem* szemlélet. lássál, hogy ezt is el kell véi gezni valakinek, amelyből azi tán nem csurgott a kereset..." alig csöpögött. Ha nem is szóval, de küIöiM böző intézkedésekkel tudornál sára adták, hogy választhat: réteget ismerhetünk fel. Vannak, akikről kiderül, hogy a "nem szólok bele*, nz "én kérem nem politizálok* nem jelent má- , mint azt, hogy saját szája íze szerint nem szólhat bele a politikába. Jsmervaló kilépés útját is. Az utóbbit választotta. Nem tudott megi küzdeni egyedül, mert a párta szervezettől sem kapott támogaa tást. Azóta már fel-felötlött benne a gondolat: hát érdemes léksziink, hogyan ugrottak talpra 1956 októberében. Akkor bizony beleszóltak, néhánynak csakúgy habzott a szája. Később már nem beszéltek szemtől szembe, mert nem volt merTf alósággal meghatódtam a minap este a Hor* váth Mihály utca sarkán lévő boltban. Elői ször is az esett végtelenül jól, hogy köszönésemre tisz| tességes köszönés volt a válasz. Elszoktam már ettől | az üzletekben. Sok helyen kiment a divatból. MegleI petésem folytatódott: az eladó türelmes volt, meg1 várta, hogy végignézzem: milyen vacsorára való van I az üvegpolcokon, s még segített is a választásban. Többfélét vásároltam, s mindent becsomagolt gon| dosan külön-külön — amit kellett, zsírpapírba. OjsáT got mondok, nagy újságot: még a fémdobozos olajos | haltól sem sajnált egy szeletke papírost, s a több apró l csomagot végül egy nagyobb papírba fogta. Álmélkodásomban köszönés nélkül nyomtam le az j ajtókilincset, de egy kedves »Viszontlátásra* még visz\ szafordított. Először azt hittem, hogy valamilyen alkalom szül- j j te ezt a sok kedves figyelmességet, de a másnapi és i \ harmadnapi vásárlás meggyőzött: Itt már kulturáltan \ ! fogadják és elégítik ki a vevőket. Bárcsak más üzletbeliek is eljönnének ide — vá- \ \ súrolni! (mn) ; |J emrégiben egy új regény jelent meg Bécsben, j írója. Kurt Ziesel "Amíg élünk* címet adta cz j ; tij művének, amelynek központi alakja egy volt hitle- í ; rista tábornok. E tábornok azt állítja, hogy mindig esak I j a "kötelességét* teljesítette és mindig arra törekedett, I ; hogy katonáinak második »apja* legyen. = Igaz, hogy a második világháború folyamán a tá- j [ bornok hadosztálya háromszor veszítette cl személyi ál- | | lomanyát, vagyis több mint harmincezren haltak meg I j az ő "vezetésével*. Az öreg .tábornokot — akinek egyéb- ! ; ként aranyszíve van — mihelyt épen, egészségesen visz- E I szatért a háborúból, furdalni kezdi a lelkiismeret. I ; Mindenáron szeretné megváltani bűneit. Mölders atya, | ; a helység lelkipásztora azt ajánlja a generálisnak, hogy | ; kastélyában nyújtson menedéket több száz hadiárrá- | j nak. A jó tábornok először felháborodottan utasítja \ ; vissza ezt a tanácsot: miért csucsujgasson őseinek ne- [ E mesi kastélyában prolicsemetéket? De végül leküzdi j j előítéleteit, "mindenáron jót akar tenni*, tárt karok- { ! kai fogadja az árvákat, bizva abban, hogy az úristen [ i-aktívaként* könyveli majd el ezt a magasztos tettet. j Ami igaz, az igaz: a harmincezer halott -passzíva- | hal* szemben ez elég gyenge -aktíva*, dehát egy tá- = \ bornok megtérése végül is nem nyom-e többet a lat- | ! ban, mint egyszerű katonák tízezreinek az élete? S

okszor nem vesszük komolyan kijelentéseiket, pedig ez súlyos hiba. Hacsak egy két ilyen ember volna a Szegedi Cipőgyárban, a Vágóhídon vagy más vállalajük ezeket á nempoíitizálókat, l<,knál, még megtehetnénk, hogy voH? Ojabb munkahelyén, amis akik most - úgymond - visz- legyintsünk, s ezzel túltegyük kof ^ i t6tól érdeklődtem; szavonultuk ismételten. Hangoz- magunkat a problémán. De töb- , " tatták ezt máskor is, de em- vannak, s ez gondolkodás- nom valami bizalomkeltő velera kell hogy késztessen ben- ményt mondott róla, pedig meg nünket. nom is beszélt vele, csak annak A mi 'országunkban most és ... •)„„• még elég sokáig, harc folyik a •feW4tt dak,,oWa h régi és az új között. Éppen ezért nem lehet közömbös a szük, hanem suttyomban, alat- pártnak, a munkásosztálynak tomosan, az intrika fegyverével, ?z> ba becsületes embereket gúnyos megjegyzéssel szóltak "von "semlegességi* betegség bele mindennapi életünkbe. Mi- emészt, óta még hátrább kellett lép- A becsületes, rendszerünkhöz niök, ismét a "nem politizá- emberek ilyen fajin beteglok*, a "nem avatkozok bele ségének gyógyításához is úgy semmibe* "'arcát öltik mamik- foghatunk hozzá, ha kutatjuk, ra a nyilvánosság előtt. Termé- keressük ennek kórokozóit. Igen, mésztes" azonban, hogv a ma- mert ennek okai vannak. Még guk módján politizálnak, sőt ke- akkor ha makacsságnak látresik a beavatkozás módját. szik az. üzemi, társadalmi közEzek képezik a "bele nem életünk naptárában visszalapozszólok* egy rétegét. Velük szem- gatva, találhatunk jócskán olyan ben tudjuk, hogyan s miként lapokat, amelyek arról tanúsviselkcdjiink. Feltétlen figyelmet kodnak, hogy volt eset, amikor kell fordítanunk rájuk, ahogy szólt a száj, s aztán fájt a fej. azt megérdemlik, de nem fáj- Egy ismerősöm, aki nem is Ialjuk, ha távol maradnak a olyan régen a Kádáripari Vállaközélettől, majd akkor jöjjenek, latnál dolgozott, arról panaszba őszintén kigyógyultak a kodott: ma már elérkezett oda, -nem politizálok* betegségéből, hogy ha nem akar önmaga elMásik réteg az, amelynek fáj- lenségc lenni, határozottan "a Ialjuk hallgatását, A becsületes, nem szólok bele semmibe* ála rendszerünkhöz hű embereket Mspontra kell helyezkednie, kell visszazökkentenünk a he- Mindig olyan embernek ismer- pókban előfordult, hogy becsüs • • ,i letes, párt hű emberek tettek kii jelentéseket, megállapításokat; amelynek nva már maguk is lát* jak helytelenségét. Most viszont nem szólnak, nehogy fejükre olvassák az egy évvel ezelőtt mondottakat. E tisztességes, különben rend* nyét, amit a korábbi munkahc* Ivéről kapott Csoda-e, ha ilyet) történtek után, ami nem egyet dűli — sajnos nem is ritka, mint a fehér holló *-; egyszerűen lábbra kap a "ne szólj szám; nem fáj fejem* nézet és szapoi rodnak az olyan emberek, akik meg is mondják: én nem szólok bele semmibe. S

okkal finomabb árnyalat* is van a vélemény elfojt tásának, ami aztán ugyancsak elfordulást idéz elő. Elő* fordul, hogy egyes emberek nat gyón lényeges hibákról tesznek említést, de mivel — mint mont dani szokták — nem jó hangot ütöttek meg, vagyis nem a vet zető ínyének megfelelően tá« laltik fel mondanivalójukat; egyszerűen lehurrogják őket; Vagy nem is olyan régen, az emlékezetes 1956 októberi nai A^ enyhe téli időjárás ellenére sincs számottevő járványos megbetegedés Szegeden szerünkhöz hű emberek esoportI KÖJflLL vezetőjének nyilatkozata az elmúlt év járványainak következményeiről jAt ncm hagyhatjuk csak magukra. Persze nem is szólalAz emberek legjobban a be- Vul, illetve 940 táppénzes nap- nál fogva nagyon eleven még lathatjuk meg őket csak úgv feltegséget félik ós gyűlölik. Sen- jávai szemben. A betegek lét- az öröklött anyai védettség. , . . ki sem szeret betegnek lenni, száma egyszeriben felugrott — 1957 tavaszán is mintegy 700 apr«sre, nem is ronthatunk neágyhoz, szobához kötődni, ki- egy hétre számolva — 1789 fő- kanyarós megbetegedést számol- klk valami kampányszerűen, szakadni az emberek közösségé- re, 7811 láppénzes napra. S ez tak, főleg óvodások és kisiskola- k'gy kpU velük bánni, hogy felből. A betegséget azonban nem bizony tartott egy jó hónapig, sok sorában. engedjen a bizonytalanságuk, elégnem szeretni küzdeni is Az ázsiai influenza - a szokásos A Közegészségügyi és Jár. türelmességgcl, gyengédséggel, keU ellene mertekletes norma- táppénzekén ktvul - 20 ezer ^ « sok szere(elte, -g ^ A lis életmóddal amelynek szuk- táppénzes napot, illetve ezen tesen azon,wl fellépett a Ua- kommunista dolgozók baráti segszerfi velejárója a higiénia ido alatt termelhető termelesi . , , ,. , „ , unrau, kötelességszerű betartásának értéket rabolt el a dolgozók tár- f^™ ^betegedések ellen emberséges szaván túl szükséezerféle módja. Szükséges ezt sadalmától. ' Bes az is, hogy az adott üzemmegtenni, hiszen az emberre — Megtudtuk azt is, hogy az egyes gyermekközösségek azon- ben, munkahelyen olyan légkör elsősorban a gyermekekre — utóbbi időben viszont a gyerme- nali> yagy két-három al!lku]jon ki> ameivben npm annyiféle gonosz járványos meg- k ok hétig tartó feloszlatásával; ezzel uraIkodhat „z imrik fc„ betegedés vírusa, kórokozója le- " is akadalyozva a megbetegedéselkedik, hogy az ellene való nag>' problémát, amelynek "Utó- ^ továbbterjedését, amely el- ,arlan' a visszavágástól, ahol a védekezés manapság már nem- rezgései* még ma i« tartanak, sősorban a csecsemőkre és a szav'ak és a tettek azonosak, az Az ötévenként ismétlődő na- kisóvodásokra volt veszélyes, igazságot nem nyomja el az gyobb hullámzás úgytetszik ®Zfrt ""7'1 S°r " ^amma-glo- egyéni gőg. a sértődöttség szülmost zajlott le, amikor halmo- ^^lllt^Zé^ £ /^'rt "l 'T zódtak az esetek, s négy csecse- gyermekeket beoltva vele - k,alak,lasaert már *okat csak egyéni érdek, hanem közügy is. A minap ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Vetró Jánossal, a Szegedi Közegészségügyi és Járványügyi Állomás igazgató főorvosával. Megkérdeztük tőle, hogy milyen járványos megbetegedések voltak a közelmúltban, érdemes beszélni. tett a möhalálozást is követelve rend- megbetegedést későbbi időre ki- nírt- sokat teltpk a k°mmukivül sok szövődménnyel jár- ,a -rK vun*t\ , ,, . ra több, nunt félmillió forintot amelyekről ,ak' Ez azért |s veszélyes, mert forditott a közelmúltban a Szenagyon lerontja a megbetege- gedi Közegészségügyi és Járelolvad ez a jég mindenkinél, ha valóban jószán^^H^ffl^WH , . — dékú emberrel van dolMegtudtuk, hogy a múlt esz- dett gyermekek ellenállását más ványugyi Állomás punk és ha mj bízunk ;g „ tendő október és november hó- betegségekkel szemben, s azok g "Xe Vit ^em embcrben" Igv e>Íön az idő, napjában közel 25 ezer ember iránt fogékonyabbakká válnak. szAmoiva _ jelen.íoiT'ra'nes "ab nmikor nemcsak termelőmunkái esett bele Szegeden az úgijneve- Két-két és fél hónap alatt mottev5 jdrványo, megbetege )ukkaI' hanem véleménynyilvái 1400 kanyarós megbetegedés d(fj _ ;_„ .. nítúsukkal is segítenek mindem zett ázsiai influenzába. Táppénzben, munkakiesésben óriási a szokásos influenzát is emelkedést jelentett ez az ezt a,nely nem kímélte meg be]eértve> az cnyhe téK ^áfámegelöző, a normálisan <'gy hét- " 3—6 és 7 hónapos csecseipő- Jem re eső 287 fő betegállományá- ket sem, habár azoknál koruk- ^ ^ napi életünkben, azok, akik ma még hallgatnak. Nagy Pál >