Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-15 / 12. szám

Szerda, 1958. január 15. 76 Óriás harcsát fogtak a szegedi halászok Tegnap reggel a jeges Tiszára útnak indult szerencsét próbálni a Szegedi Kossuth Halászati Szövetkezet hattagú brigádja Udvari Antal irányításával. A jugoszláv határ közelében — ott ahol halásznyelven még nem állt be a jég —, vetették be 25 méteres hálójukat. Többször meghúzták és 4—8—12 kilós harcsákat fogtak, meg kisebb keszegeket, márnákat. Kitartóan halásztak tovább a vén folyón, amely jégtáblákat vitt a hátán. Egyszeresük óriási erő feszítette, húzta a hálót. A brigád hoszszas küzdelem után megbirkózott az óriási harcsával és a parton biztonságba helyezték. A méréskor 88 és fél kilót nyomott és hálóval ilyen szép nagy halat mar öt éve nem fogtak a halászok. A ritka téli halászszerencsével egyenként 420 forintot kerestek a brigád tagjai. Az óriási harcsát pedig a szövetkezet csárdájában halászlének és rántott szeletnek mérik szét. A jó szerencsére persze ittak, meg Isznak ls néhány pohár bort az Udvari brigád tagjai. Mégiscsak szép év* szak ez a téli Külön* ben is van auruíl szebb, ; midőn reggelenként malacsivitásra ébred az I ember, s estére meg l frissen sült hurka ilí tata tölti be a lakást? I En azt hiszem, nincs! t lzzért is szerettem minl dig a telet, és úgy vártani a disznóölés idől szakát, mint a vak í koldus a garaszt. Most azonban már ; nem így vagyok vele. * Az idén meg végleg ki " is ábránduUam belőle. Az eset úgy kezdől dött. hogy közvetlen a l karácsony előtti napon csengetett a csomagkil hordó. Hatalmas nagy í ládát hozott. Kibontom l a küldeményt, látom l ám, hogy telis-tele - van "disznósággal". — Na — mondom l erre a feleségemnek — ; mégiscsak ió, apósod í van Neked. Remekül 1 élünk as ünnepek alatt! Azonnal hozzá is 4 láttunk a hurka és l hús sütéshez, Délután 4 megint csengettek. Újra l csomagot hozott a postás. fa, e-x a dUxfiéalés! — Na — szólt hozzám a feleségem — te se panaszkodj az anyósodra! Nem is panaszkodtam. Elmegy ez még a többivel, — gondoltam. Hozzá is láttunk azonnal a húsféleség mrusütéiéhez, mert amint tetszenek is emlékezni, azon a napokon nem volt túlságosan hideg az idő. Az ünnep másnapján azonban megint csomag jött. "Olcsó az időn a kukorica. így nagy disznót öltünk. Gondolunk rátok is. Ezt írta az egyik közeli rokonom. (Még szerencse, hogy a csomagban volt az írás, mert másként azt hitlem volna, hogy azért jutottam eszébe, mert a disznójáról volt szó.) Dk a következő napon is jött egy csomag. Most egy másik távoli rokonom tisztelt meg, hivatkozva a hideg idő beálltára. Nemsokkal később ismét gondolt ránk egy rokon, mert ezen az cven két disznót öllek. Lesütöttük tehát valamennyit, S azóta raktáron van odahaza a hús. Ott vau as asztalon, ott van a kamrában, ott van az erkélyen és a folyosón, szóval ott van mindenütt, amerre csak megyek. Reggel hús, délben hús, este hús! Egy pillanatra sincs nyugtom a feleségemtől: "Egyél, mert megromlik a hús!* — mondja. Nem mondhatom, hogii nem, mert jön a családi provokáció, hogy én nem vagyok tisztában a meglevő húskészlet értékeivel, így hát eszem és eszem! Az emberi akarat minden erejét egyesítem magamban, és essem! Éjszakánként mázsás disznókkal álmodom, amint kergetnek a szérűskert körül —, de azért eszem. Néha ugyan felágaskodik bennem valami dac, és akkor azt mondom az asszonynak: "Nem lehetne esetleg emu a töpörtyűhől?" "Nem lehet!" — hangzik a haragos válasz. Es megim eszem, szépen sorjában, mert megvan a sorrend, hogy mit liell megenni elébb, mert máskent elromlik. Tehát eszem és eszem... Most már csak egy vígaszom van mindössze. Az, hogy nincsen sok hús már hátra. Talán egy hét. és elfogy m nden. Közben mag riadtan megyek ajtót nyitni minden csengetésre, mert van még egy közeli rokonom, a Málrsi néni, aki mindt zidcig nem küld''tt csomagot. Pedig esed/kei már. De, ha időközben megérke.zik tőle is a csomag, összeroppanok idegileg. Jaj! Csak egyszer fogyjon el ez a sok "disznóság"! Szavamra mondom, két hétig mást sem eszek, mint ciberelevest és lekvárostésztát! .., fr- VÍ SHi SAKK HÜ Három éve nem jelentkezett a gyümölcstermesztésben a szakaszosság A gyümölcstermesztésben gyakran igen érzékeny kieséselet okozott a termés szukasroseága, vagyis, hogy a fák igen kevés termést hozlak. Az elmúlt három évben nagyrós/t sikerült megszüntetni az almnés a körtetennés szakaszosságát. A szokaszosság megszüntetésének okairól I Sorbós Lajos, a Földművelésügyi Minisztérium szőJő- és gyümölcstermelést igazgatóságánlik vezetője adott tájékoztatót. Elmondotta többek KUaött, hogy elsősorban a lényegesen mogj avult agrotechnikának köszönhető a szakasszossóg elleni küzdelem sikere. Az utóbbi években ugyanis az eddigieknél sokkal nagyobb gondot fordítottak a termelők a gyümölcsfák rendszeres trágyázására, a talajerő jól adagolt, egyenletes visszapótlására. A szerveslrágyát általában egy-két évenként, « műtrágyát pedig évenként két szakaszban; ősszel és tavasszal adagolják, mégpedig háromrész nitrogén, kétrész káli és egyrész foszfor-műtrágyát, llymódon elérték, hogv a gyümölcsfák termőegyensúlyba korültek. A szakszerű feügyeleti metszés ugyancsak hozzátartozik a helyes gyiimölesfaápoláshfti. A növekedésben elmaradt fáknál általában erosebb visszavágást alkalmaznak, az erős növokedés(leknél pedig gyengén metszenek. A felügyeleti metszésnek főként az almánál és körténél van igon nagy termeléskiegyensúlyozó szerepe. A szakaszosság megszűnésében ugyancsak sokat köszönhetnek a termelők a rendszeres gyüinöicsrilkltásnak. A legutóbbi évek tapasztalatai azt mulatják, hogy a rendszeres talajerő visszapótlás, a rendszeres metszés és gyümülcsritkítús biztos jó termést eredményez, ezért a termelök most a téli időszakot használják ki a gyümölcsfák trágyázására, tisztító metszésére is, enyhébb napokon pedig a kártevők elleni téli permetezésre. Csalás miatt eljárás indult ellene Veres Károly kiskundorozsmai villanyszerelő pénzt kért kölcsön egyik ismerősétől. A határidő lejárta után a kölcsönző kérte pénzét Verestől, aki nem tudta azt visszaadni. A hitelezővel végül is kiegyezett Veres: eladott neki egy rezaót gázpalackkal együtt 1400 forintért. A gázpalack átírása azonban nem ment simán, mivel Veres nem tudta igazolni azt, hogy a palack hogyan került hozzá. így a hitel kiegyenlítésére kiszemelt tárgyak visszavándoroltak Vereshez A hitelező azonban makacsul követelte továbbra is a pénzt. Veres ekkor egy .0168111 személytől kért kölcsön 1500 forintot, hogy abból kifizessen előző hitelezőjének 1400 forintot. Kifizetésre azonban nem került sor, s így most mér egyszerre két embernek tartozott. Hogy a második hitelező idegeit is lecsillapítsa, annak is eladta a gázpalackot rezsóval együtt, méghozzá kétezer forintért. Az átírásnál ismét nehézségek adódtak s a tárgyak megint visszavándoroltait Vereshez. A hitelezők végül is feljelentették a csalafinta villanyszerelöt, akí ellen csalás bűntette miatt megindult az eljárás. „ZSEB BÚVÁRHAJÓ* Sztjepan Svob fiumei munkás, az ottani autóbuszválUlat szerelője, szabad Idejét már több mint egy éve egy kicsiny, négyszemélyes búvárhajó építésére fordítja. A búvárhajó mindössze « méter bosszú éa 4 utasával 2 méterrel a vízszint alatt közlekedik majd. TŰZHÁNYÓ VAGY GYAPJUGYART A hirea Etna tűzhányó lávája remek anyagnak bizonyult ásványi „gyapjú'* kéazítéaére. Ezt a gyapjút a V. Nemzetközi Műszaki Klállításon mutatták be, Torinóban. Igaz, hogy az új anyag ruhára nem alkalmas, de a technikában nagyszerűen felhasználható. A különböző vegyianyagokkal szemben rendkívül ellenálló és igen nagy hőmérsékletet kibír. Ez a tulajdonsága remek szigetelőanyaggá teszi. A hagyományos hastingsi karácsonyi versenyt az idén is megrendezték. Az eddigi versenyeken a világ valamennyi számottevő mestere részt vett már, a mostani verseny nívóját Keres, Gligorics és Filip nemzetközi nagymesterek részvétele emelte. Aljechin 1925 és 1936-ban, Maróczy 1924-ben, Capablanca 1929-ben lett első. A legnagyobb sikert Flohr nagymester aratta a korábbi versenyeken, 1931—1934 évek között négyszer lett első, Szabó nagymester és Tartakower három ízben győztek. Érdekes, hogy 1953 óta mindig holtverseny alakult ki az első helyen, 1953-ban Bronstein és Alexander, 1954-ben Keres és Smislov, 1955-ben Korcsnoj és Olaffson, 1956ban pedig Gligorics és Larsen között. Az idei versenyen Keres egyedül lett első 7Vs ponttal, második Gligorics 61/-, harmadik Filip 6 ponttal. Utánuk következtek: Barden 5, Kluger és Sterner 4Vj, Penrose 4, Clarké 3% Blau 2, és Fazekas l*/j ponttal. A Szegedi Vasutas vasárnap Diósgyőrött az ottani DVTK ellen Játszotta le a harmadik fordulóban elmaradt mérkőzését. A kiváló diósgyőri csapat ellen a Vasutas versenyzői a hosszú utazástól fáradtan vették fel a küzdelmet, így is sikerült Mf2:V/i arányú döntetlent elérnlök. Egy játszma a hatórai játékidő után sem fejeződött be, ezt majd kiértékeléssel döntik el. A Vasutas vbsárnap Budapesten a Vasas ellen játszik az OB 6. fordulójában. • A Magyar Sakkszövetség most tette közzé az országos feladványfejtő verseny végeredményét. A sok száz fejtő közül első lett a nemrég elhunyt szegedi Rendes Albert, aki egyedül ért el a maximális pontszámot. Rendes Albert évek óta az ország legjobb feladványfejtője volt, sajnos mostani győzelmét már nem érhette meg. * Tíz-tizenöt évvel ezelőtt ritkán fordult elő, hogy nemzetközi mester vereséget szenvedett elsőosztályú versenyzőtől. Az OB mostani versenyein alig múlik el forduló, hogy egy, vagy két mester el ne vérezzen az elsőosztályú versenyzőkkel szemben. Alábbi játszmában Ott Endrének sikerült szép győzelmet aratnia Réthy nemzetközi mester ellen. Világos: Réthy. Sötét: Ott. 1. d4, d5, 2. Hf3, c5, 3. dxc, e6, 4. b4, a5, 5. c3, axb, 6. cxb, b6, 7. e4, bxc, 8. exd, VÍ6, 9. dxe, fxe, 10. Fg5, Vxal, 11. Vd8+, Kf7, 12. Fd3, Hd7, 13. 0—0, He7, 14. Fxe7, Fxe7, 15. Vxh8, Hf6, 18. Fxh7, Hxh7, 17. Vxh7, cxb, 18. Hd2, Vffl, 19. Bel, Bxa2, 20. Vh8, Ff8, 21. He4, Vf5, 22. Heg5+, Ke7, 23. Vh4, Ke8, 24. Hd4, Vf6, 25. h3, Fc5. 26. Vh8+, Kd7, 27. He4, Vxd4. 28. Vh5, Kc6, 29. Bel, Bal, 30. Bxal, Vxal, 31. Kh2, Vd4 és világos pár lépés után feladta. Világos: Kf2, Fe4, gyalogok: a3, b5, (4). Sötét: Kh2, gyalogok: a7. h3, (3). Világos Indul és a negyedik lépésben mattot ad! (Speckmann feladványa.) A helyes megoldásért fejtőink három pontot kapnak. A múlt heti feladvány megoldása: 1. Bxd8, Kxd8, 2. Vdl+, Vxdl patt Új útra indul Hanzeika és Zlkmund Prága: Hanzeika és Zifcmund, a két ismert csehszlovák világjáró ez év szeptemberében indul négy-öt évre tervezett keleti útjára. 41 államba látogatnak el. Utju* kat a közel-keleti országok* ban kezdik el, majd Ázsia déli államain és egyes keletázsiai szigeteken végigvonulva Ausztráliába, onnan pediff Japánba utaznak. A világjárók két pótkocsis Tatra 805-ös gépkocsin teszik meg az utat. (258) Elkeseredett küzdelem indult. Ás összes jelenlévők együtt is csak nehezen tudtál; visszatartani. hogy rá ne vesse magát a töltelékre. Abban már nem tudták megakadályozni, hogy amikor kidobták a konyháról; kétségbeesetten bele ne markoljon egy fazékba, amelyben a bél ázott a májashurkához. Jurajda szakács annyira méregbe jött, hogy egy egész csomó pálcikát utánahajitott a menekülő Ralounnah s azt kiáltotta: — Nesze, zabálj pecket, te dög! Közben odafönt már összegyűltek a zászlóalj tisztjei, s mialatt ünnepi hangulatiam várták, hogy a konyhán véget érjen a szülés, másféle alkalmi Iáján, egyszerű rizspálinkát ittak, amit hapjmajőzettel festettek sárgára, i amit a zsidó kereskedő azt állította, hogy ez a legjobb és legeredetibb francia konyak, még az apjától örökölte, az pedig a nagyapjától. — Te gazember — mondta neki ebből az alkalomból Ságnrr kapitány — ha még azt mered mondani, hogy az ilkapád a franciáktól vásárolta, amikor visszavonultak Moszkva alól. úgy lecsukatlak, hogy ott maradsz, amíg a családod legfiatalabb tagja a legöregebb nem lesz. Miközben a tisztek minden korty után elátkozták a vállalkozó szellemű zsidót, Svejk már a zászlóaljirodán ült: csak Marék egyéves önkéntest találta ott. aki mint a zászlóalj történetírója arra használta jel n zászlóalj zóltaneci tartózkodását, hogy előre leírjon néhány győzelmes harcot, amely a jövőben minden bizonnyal le jog játszódni. Egyelőre jegyzeteket készített, s amikor Svejk beállított, éppen ezt írta jel: "Ha lelki szemeink előtt megjelennek mindazon hősök, akik részt vettek az N. falu melletti harcokban, ahol zászlóaljunk oldalán az N. ezred egyik zászlóalja s az N. ezred másik zászlóalja is harcolt, azt látjuk, hogy a mi N-ik zászlóaljunk tett tanúságot a legragyogóbb stratégiai képességekről, S tagadhatnlantil hozzájárult az N-ik hadosztály győzelméhez, melynek az volt a célja, hogy végérvényesen megerősítse állásainkat as N. szakaszon". — Na látod — mondta Svejk az egyéves önkéntesnek — mór megint itt vagyok. — Engedd meg, hogy megszagoljalak >mondta barátian meghatódva Marék egyéves önkéntes — hm, tényleg börtönszagod van. — Mint rendesen — mondta Svejk — csak egy kis félreértésről volt szó; és te mit csinálsz? — Mint látod — felelte Marék — papírra vetem Ausztria hőslelkú védőit, de valahogy semmi se akar kijönni belőle, szar az egész. Különösen aláhúzom benne az "N" betűt, minthogy ez rendkívüli tökélyre fejlődött mind a jelent, mind a jövőt illetően. Eddigi képességeimen kívül Ságnrr kapitány szokatlan matematikai tehetséget is felfedezett bennem. Ellenőriznem kell a zászlóalj számadását, s az eddigi zárlatom azt mutatja, hogy'a zéuzlóalj teljesen passzív s csak arra vár, hogy valamiképpen kiegyezzen orosz hitelezőivel, mert vereség és győzelem után egyforma jól megy a lopás. Egyébként teljesen mindegy. Még ha az utolsó emberig fel is morzsolnának bennüket, itt vannak a győzelmünkről szóló dokumentumok, mert batalion-sgcschichtsschreiberi szerepemben van szerencsém például ilyeneket írhatni: »Ismét szembeszállt az ellenséggel, amely már azt hitte, hogy a győzelem az övé. Katonáink kitörése és szuronyrohatna egy pillanat műve volt. Az ellenség kétségbeesetten menekül, saját lövészárkaiba ugrik, irgalmatlanul átdöfjük szuronyainkkal, tígyhogy fejvesztve elhagyja lövészárkait, a sebesült és ép foglyok tömegét hagyva hátra kezünkben. Egyike ez a legdicsöbb pillanatoknak". Aki mindezt megéli, a kővetkező levelet küldi majd haza a tábori postán keresztül: "Nagy volt a seggreverés, drágít feleségem! Egészséges vagyok. Elválasztottad már a kicsikét? Csak arra ne tanítsd, hogy idegen embereket "papának" szólítson, mert az nagyon fájna nekem". A cenzúra aztán kihúzza azt. hogy "nagy volt a seggreverét", mert nem lehet tudni, hogy ki kapta, s e szavak különböző kombinációkra adhatnak okot, mivel a levélíró nem fejezi ki magát elég világosan. — A legfőbb, hogy világosan beszéljen az ember — jegyezte meg Svejk. — Amikor 1912ben misszionáriusuk jöttek a prágai Szent lgnác-templomba, volt ott egy prédikátor és ez azt prédikálta a szószékről, hogy ö valószínűleg senkit se fog viszontlátni a mennyekben. Ezen az esti lelkigyakorlaton részt vett egy Kulisek nevű bádogos és ez azt mondta az ájtatosság után a kocsmában, hogy az a misszionárius biztosan sok mindent elkövetett, Ha kijelenti a templomban, mintha nyilvános gyónást végezne, hogy ő senkivel se fog találkozni a menynyeltben; nem is tudom, miért küldenek ilyen embereket prédikálni. Mindig világosan és érthetően kell beszélni, nem pedig olyan kacskaringóson. A Brejshában volt évekkel ezelőtt egy pincemester, és ennek az volt a szokása, hogy amikor dühös volt és mttnka után elment hazulról, mindig megállt egy éjjeli kávéháznál, idegen emberekkel koc.cingatott és koccintás közben mindig azt mondta: -Mi tirátok, ti meg miránk .. •" Ezért aztán egy tisztességes jihlavai úrtól egyszer akkora pofont kapott, hogy reggel, amikor kiseperték a fogait a kávéházas odahívta a kislányát, aki az ötödik elemibe járt, és megkérdezte tőle, hogy egy felnőtt embernek hány joga van a szájában. A kislány nem tudta, és ezért az apja kiverte neki két jogik és harmadnap levelet kapott attól a pincemestertől, amiben bocsánatot kért mindkzokért a kellemetlenségekért, amiket okozott, ö nem akart semmi gorombát mondani, de a közönség nem érti meg őt, mert az a mondás így szól: "Mi tirátok, ti meg miránk haragudnátok?" Aki valami kétértelmű dolgot mond, előbb nagyon jól meg kell hogy gondolja. Az egyenes ember, alti nem tesz lakatot a nyelvére, ritkán kap pofont. És ha néhányszor már megtörtént vele, akkor mindig vigyáz és társaságban inkább befogja a pofáját. Igaz, hogy az ilyen emberről mindenki azt hiszi, hogy képmutató, meg isten tudja, milyen, és sokszor az ilyet is elpáhoják, de ezt már az ő megfontoltsága hozza magával, az 3 önuralma, mert mindenkinek számolnia hí U azzal, hogy ö egyedül van és vele siemben sokan vannak, akik sértve érzik magukat, és ha verekedni kezdene velük, még egyszer annyit kapna. Az ilyen ember legyen szerény és türelmes. Nusléban van egy Hauber nevű úr. ezt egyszer vasárnap Kundraticében az országúton tévedésből megkéselték, amikor a Rartunek-malómtól jött visszafelé valami kirándulásról. Sikerült neki hazaérni azzal a késsel a hátában, és amikor a felesége levette neki a kabátját, szépen kihúzta a hálából és másnap délelőtt már gulyáshúst aprított azzal a késsel, mert sohngem acélból volt és szépen ki volt köszörülve, és nekik odahaza csupa csorba is tompa késük volt Aztán az asszony egy egész készletet akart ilyen késekből a háztartásba, és minden vasárnap elküldte a férjét kirándulni Kundöatieébe, de ö olyan szerény volt, hogy nem ment sehová, csak a nuslei Banzet-kocsmába, mert tudta, hogy ha ott ül a konyhába^ akkor a Banzet Hamarébb kidobja, mielőtt még hozzányúlhatna valaki. — Te egyáltalán nem változtál meg — mondta az egyéves önkéntes. — Nem — felelte Svejk — nem értem rá. A végén még agyon is akartak lőni, de nem ez volt a legrosszabb, hanem az, hogy tizenkettedike óta sehol te kaptam lénungot — Minálunk most már nem is kapod meg, mert mi Sokaiba megyünk, és csak a csata után lesz léruinglizetés. mert spórolni kell. Ha úgy számítom, hogy két hét múlva érünk oda. akkor minden elesett katona után a pótlékokkal együtt huszonnégy korona hetvenkét fillér lesz a megtakarítás. — Es különben mi újság nálatok? — Először is elvesztettük a nachhutunkat; eztán a tisztikar disznótorra készül a plébánián, a legénység pedig a faluban kószál és a legkülönbözőbb erkölcstelenségekel követi el a helybeli nőnemű lakossággal. Délelőtt kikötöttek egy katonát a ti századotokból, mert felmászott a padlásra egy hetvenéves öregasszony után. Szerintem ez az ember ártatlan, mert a napiparoncsban egy szó se volt arról, hogy hány éves korig van megengedve. — En is úgy gondolom — mondta Svejk — hogy az az ember ártatlan, nwrl ha egy ilyen véhasszony felmászik a létrán, az ember nem látja az arcát. Pont egy ilyen eset volt egyszer Tábor mellett a hadgyakorlaton. Az egyik szakaszunkat a kocsmában szállásolták el, cs ott valami nőszemély az előszobát sikálta, és egy Chramosta nevű katonu odasettenkedett hozzá és megpaskolta, hogy is mondjam csak, a szoknyáját. A nőnek nagyon fejlett szoknyája volt, és amikor a Chramosta így megpaskolta, nem szólt semmit, erre megpaskolja másodszor is, megpaskolja harmadszor, a nő megint nemzzél semmit, mintha nem is őrá tartozna, erre a Chramosta elszánttá magát a tettre, és a nő nyugodtan tovább sikálta a padlót, és aztán hátrafordította az egész arcát és azt mondta neki: "Hát én jól beutottam macát, kis katona". Ez a vénasszony több mint hetvenéves vo't, és aztán elmesélte a dolgot az egész falunak. Most ^ pedig szabadjon megkérdeznem öntől, hogy nem-e volt szintén lecsukva a távollétemben. — Nem volt rá alkalom — mentegetőzött Mié rek — viszont ami téged illet, közölnöm ke veled, hogy a zászlóalj elfogatóparancsot ndo j ki ellened. (Folyatjuk)