Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-12 / 10. szám

« ^ Vasárnap. 1958. jannár IX 3 TU l©4-ossel a Uue^aáccáh^a*% Közéletünk demokratizmusa Nagyon kevés magyar ember mondhatja el magáról, hogy utazott az egész világon elismert, korszerű szovjet lökhajtásos utasszállító gépen. Vaszy Viktor, a Szegedi Nemzeti Szinház igazgatója, e kevesek közé tartozik. A közelmúltban a Szovjetunióban töltött egy hónapos tanulmányútja alkalmával tett repfllöútját frja le az alábbiakban: Október 28. reggel — felbős, borult idő. Kelés 5 órakor, moszkvai idő szerint. Háromnegyed hatkor reggeli, 6-kor indulás a repülőtérre, háromnegyed 7-kor érkezés, 7-kor beszállás. 7.10-kor motorvontatással kihúzzák a gépet. 7.15, motorok indulnak. 7.20 beállás a starthoz és igen meglepő gyorsan felszállás. Mikor e sorokat írom tizenegyezer méter magasan vagyunk. Kint mínusz 50 fok Celsius alatt a hőmérő. A felhőtenger, amely olyan veit, mint egy végtelen hómező, eltűnt és homályosán látszik alattunk a föld, persze nagy vonalakban erdókmezők. néhol, igen messze alattunk felhőfoszlányok, igen messze, igen halványan. Ahogyan a felhők fölé kerültünk, gyönyörű, tűző napsugárban halad remek gépünk. Ilyen nagyszerű napfelkeltét még sohasem láttam. A nap vérvörös korongja sugarával égő, lángoló vörösre festi az egész felhőtengert, amely felülről teljesen simának látszik. Az ég színe szokatlanul sötét, mély kék. Mintha mesterségesen sötétítené valaki. Milyen csodálatos, hogy a Himalája legmagasabb csúcsánál is kétezer méterrel magasabban vagyunk és mégis úgy érzem magam, mintha valahol a földön egy gépház mellett, valami kellemes lokál egyik foteljében ülnénk. A szárnyakon vékony jégréteg kezd kirajzolódni. Lent a felhők és a földi táj szinte eggyéolvadnak bámuló szemeim előtt. Milyen óriásit is fejlődött a technika az utolsó években. (Jelen pillanatban közölték, hogy 760 km-es sebességgel haladunk.) Az ember száll-repül, a földön lassan eltűnnek a távolságok .: . Reméljük, hogy a lelkekben is ez zajlik le és az egymást gyűlölő, egymást gyilkolni kész emberiség a béke és örök emberi humánum szent eszméjében egyesül és kiépíti boldog, szebb jövőjét. (Idő 8 óra 8 perc.) Kilenc óra előtt néhány perccel kirajzolódik a Kaukázus hegység körvonala. Jobbra az Elbrus 5633, balra a Kazbek és megszámlálhatatlan sokasága a csúcsoknak. A gép ereszkedik. Már csajc 5800 méter magasan vagyunk. Haladunk Tbiliszi felé. 9 óra 20 perekor láttak meg Tbiliszit és azt a tava^ amely mellette fekszik. Máris haladunk a repülőtér felé, most fordul a gép és lassan készül leszállani. Most csökken a magasság. 9 óra 32 perckor földet értünk!... VASZY VIKTOR Holnap kezdődik a Csongrád megyei ü. b.-elnökök továbbképző tanfolyama Szegeden A Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa — mint már jelentettük — négyhetes tanfolyamot indit Szegeden, a megyei üzemi bizottsági elnökök továbbképzésére. Az üzemi bizottsági elnökök feladata az üzemi tanácsok megválasztása után tovább növekedett. A szakszervezeti élet problémáin kívül számos közvetlen termelési, gazdasági kérdésben kell jártasságot szerezniük, ugyanis a kormány és a SZOT közös határozata értelmében hivatalból az ü. b.-elnököl: viselik az üzemi tanács elnöki tisztségét is. A tanfolyamon ar. általinős elvi kérdéseken kívül előadásokat hallgatnak majd a részvevők a szakszervezet gazdasági feladatairól is — nevezetesen: termelési, bérügyi, versenyszervezési ós jutalmazási kérdésekről. Alaposan áttanulmányozzák az 1957. évi újítási rendeletet, az átlagbérellenőrzósre, a teljesítménybérezésre, a premizálásra és a nyereségrészesedésre vonatkozó kormányhatározatokat és minisztériumi végrehajtási utasításokat. Tanulmányozzák a tanfolyam keretében az egyeztető bizottságok gyakorlati tevékenységét is. Külön erre az alkalomra a Szakszervezetek Megyei Tanácsa intézkedik arról, hogy nyilvános egyeztető bizottsági ülést szervezzenek. A négyhetes tanfolyamon ötven üzemi bizottsági elnök vesz részt, KÖNYV A I SGYFOGASROI. PárLsüan a uüncn jelent tv.o* korunk legfurcí&Db könyve. Ez u Könyv. eT.eiy pgy Ismert franci i ira müve. felsorolja a léryfogis lBBjobb. módszereit. A Könyv 850 oldalas és blzonyüra alaposan felcsigázza a kíváncsiságot, hogy vajon mit is lehet 350 oldalon keresztül — légyfogásról Írni'. . .. A HÁZÉRT, T/ „ _ _ A KÖZÉRT, ,ck||t|ME,t|ki(M|'|n,i|,,n|,|H(,t|><ii,t|i'M|'rinf,|iM|,H,u<',|jí''LAKOKRR1 Jól dolgozik a Takaréktár utca 2-es számú ház lakóbizottsága A lakóbizottságok igen rövid múltra tekintenek vissza. A lakóbizottság védi a házat, a ház tartozékait, — egyszóval a társadalmi tulajdont. A lakók segítségével széppé, kellemessé varázsolja az udvart és segíti a lakókat hivatalos ügyeik elintézésében. Társadalmi munkát szervez, mindig dolgozik a házért, a lakókért. Több jól működő lakóbizottságot tartanak nyilván az Ingatlankezelő Vállalatnál. Nézzünk meg egyet. A házi „ügyvédi iroda" »A fejétől büdösödlk a hal* — mondja a közmondás. De ez fordítva is áll. Ha a vezetés — a fej — jó, ott jól dolgoznak. Így van ez a Takaréktár utca 2. szám alatt is. Igen ismert városunkban a Takaréktár és az Arany János utca sarkán levő ház. Eddig egyemeletes volt, de rövidesen megszaporodnak a lakók, tudniillik még egy emeletet építenek a házra. Tehát erről a házról helyesebben lakóbizottságáról lesz szó. "Láng Antal, lakóbizottsági elnök*, ez áll az első emelet 17. számú lakás ajtaján. Itt lakik tehát a lakóbizottság feje. Szimpatikus, idős ember nyit ajtót. Az ebédlőbe tessékeli vendégét — ez a fogadószobája. Levelek, dossziék, füzetek hevernek az asztalon, az írógépen félig megírt levél. Valóságos ügyvédi iroda. A levélmásolatok, a pontos feljegyzések alapján életrekel, megelevenedik az idegen előtt a lakóbizottság, az elnök munkája.;! Ha a vállalat hanyag — Ne tessék várni — szólt az ebben illetékes hivatal egyetlen bentlévő dolgozója, a türelmesen váró idős emberhez. — Ügy látszik, ma nem jönnek be a műszakiak. — Türelmes vagyok én kérem, két órát már vártam, hátha szerencsém lesz. Nem szabad, hogy egy jó masszív ház az ember szeme előtt menjen tönkre. Ponyva kell, anélkül nem megyek. Beáznak a lakások. Miért nem gondoskodott a vállalat idejében ponyváról? Vagy nekik mindegy? Ki fizeti meg a rongálást? Azt hiszik anynyi pénze van az államnak, hogy egy-két hanyag ember munkája miatt súlyos ezreket dobál ki? Nem, kérem, ilyen munkát nem szabad megengedni. Várok. Láng Antalt nem lehetett meggyőzni. Érezte, igaza van. A közért, a házért, a lakókért hadakozik. És nem eredménytelenül. A múlt év decemberében a Csongrád megyei Építő és Tatarozó Vállalat — ez végzi az emeletráhúzást — a lakóbizottság elnökének "nyomására* ság elnökének "nyomására*, késve ugyan, de szerzett ponyvát és ideiglenesen — az esős napokra —, le is cserepezték a házat. Még így is igen sok kár keletkezett. „Jegyzék" a KIK-hez Mindig dolgozik, hadakozik. Most is megy a levél az első felszólítás az építő vállalathoz. Az emeleti függőfolyosó-födémet — az építkezés miatt — lebontották. így szabadon veri az eső az. ajtókat, az ablakokat, eldeformálódtak a vonalak, alig lehet kinyitni lakot. A az ajtón lyik a víz. bosszantóbb, védőfödémet kat elvitték hez. (Hol ség?). Az az ajtót az ablakásokban — keresztül — foÉs ami a leglebontottúk a és a munkásomás építkezésitt a tervszerűidőjárás kényeírta : SIKLÓS JÁNOS kedve szerint rongálja az emeleti lakások udvari ajtóit, ablakait. Hát ezt nem szabad tétlenül nézni. Láng elvtárs előbb "hivatalosan felszólít*, azután személyesen jár el az ügyben. Az Ingatlankezelő Vállalatot Is felszólította. Sürgősen üvegezzék be a pince ablakait. A nyitott ablakon akár rosszindulatból, akár tudatlanul, égő cigarettavéget dobnak be és már kész a szerencsétlenség. Sajnos, erre már volt példa. Nemcsak a lakók tüzelője, hanem az otthon, a ház, Láng Antal "birodalma* is veszélyben van. Idejében intézkedni! Nehéz lenne felsorolni, mi mindent intézett már el Láng elvtárs a házért. Nyugdíjas, de az öregséggel együtt járó nyugalmat nem élvezi. Levelezik, hivatalról-hivatalra jár, a lakók kora reggeltől késő estig keresik, tanácsot kérnek tőle. És ő mindig frissen, fiatalosan végzi munkáját, osztogatja tanácsait. A "birodalmát* félti legjobban. Ha lehull egy tenyérnyi vakolat, már kilincsel. Ha idejében kijavítjuk a hibákat, kevesebbe kerül — vallja. Azonnal figyelmezteti a lakókat, ha a legkisebb rendellenességeket észreveszi. De erre ritkán kerül sor, mert jó példával Láng Antal, a lakók vérébe oltotta a társadalmi tulajdon megbecsülését. H, L.-né Gondolkodó emberek akadnak szép számban, akik azt hajtogatják unos-untalan, hogy nálunk a demokratizmus nem kielégítő. Megállapításaik igazolására előhozlak érveket, egyéni sérelmeket az erőszakos politikáról, adminisztratív intézkedésekről, az ellenforradalmárokkal szemben alkalmazott retorzióról stb. A demokratizmuson töprengőknek igazuk van abban, hogy az elmúlt évek politikájából elhagytuk mindazt, ami lojális, elnéző, opportunista vonás volt, a néphatalom mellett meghúzódó, de egyébként tettrekész ellenségeinkkel szemben. Minket ugyanis az októberi ellenforradalom megtanított arra, hogy kétszeresen nézzük meg a deklasszált burzsoá osztálymaradványokat és ezek tartozékait, mert e kategória az első adandó alkalommal bebizonyította: akkor fojtja meg a néphatalmat, amikor erre lehetőséget kap. Ha tehát azt kívánnák, hogy ezeknek is kijárjon a demokráciából, akkor a tépelődőknek igazuk is lenne, mert ezek részére sem ma, sem jövőre és még azután sem lesz demokratizmus. * Másként teszik fel azonban nekünk a kérdést. Mi van a szólásszabadsággal, a sajtószabadsággal? És így tovább. Pedig köztudomású, hogy a párt és a kormány vezetői arra ösztönzik az ország felnőtt lakosságát, hogy ne hagyjanak szó nélkül, a nép érdekében károsnak vélt gazdasági, kereskedelmi, kulturális, politikai stb. jelenséget. S nap-nap után szemlátomást ezrekkel és tízezrekkel bővül azoknak a száma — akik jelzik a hibákat, küzdenek szocialista életünkben, — bőven található — fogyatékosságok ellen. Szóban és cselekedetekben egyaránt. Nem korlátozza tehát senki a szólásszabadságot. Az más kérdés, hogy kl mit ért szólásszabadságon. Mi úgy értelmezzük a szólásszabadságot, hogy mindenki mondja el a véleményét még akkor is, ha nem egyezik a kommunisták álláspontjával, egy-egy vitatott kérdésben. Vitában érvek alapján győzzük meg egymást, vélt vagy tényleges igazunkról. Soha senki nem állította, hogy a kommunisták nem akarnak vitatkozni. Sőt! Természetes viszont, hogy néhány kérdésről nincs vita. Mindenekelőtt a hatalom kérdéséről és ezzel összefüggően a tulajdonviszonyokról, a párt vezetőszerepéről, a proletár hegemóniáról, a mezőgazdaság nagyüzemivé fejlesztéséről, a szocializmus felépítésének törvényszerűségéről, a Szovjetunió és a népi demokráciákhoz való tartozásunkról. Aki létünk ezen alapkérdésein óhajtana vitatkozni velünk, az voltaképpen antipóluson áll, s az ellenkezőjét akarja annak, ami nálunk van. És éppen ezért mi ezeken az alapkérdéseken nem vitatkozunk, s nem is engedünk vitatkozni senkit! Bornirtul hat, de megkérdezem: a nyugati tőkés vitatkozik-e a magántulajdon kérdésein, tehát azon, hogy a gyár az övé, a hatalom tulajdonosa, birtokosa: ő. Azt hiszem — közismert — adott esetben, helyette a saját rendőrségének a gumibotja és géppisztolya vitatkozik. Pedig nem a kapitalista kereste meg személyi vagyonát, hanem a munkások millióitól elvont bér öltött testet "a tőkés vagyonokban. Hát akkor milyen címen engednénk vitát arról, ami a fejlettebb, magasabbrendű, összehasonlíthatatlanul igazságosabb, mint a tőkésrendszer és ennélfogva meggyőződésünk szerint diadalra jut az egész világon. Mert itt erről van szó, bármennyire is kerülgetik a töprengők. Kétféle megoldás van: vagy proletárhatalom, vagy tőkéshatalom, következésképpen vagy társadalmi tulajdon, vagy burzsoá magántulajdon. Ma erről vitázni, történelmileg is avult, meg egyébként is az ezerkilencszázötvenhat évi októberi ellenforradalom világos választ adott az alapkérdésekbeni vitáról és következményéről. A rendszer alapkérdéseiben provokált vita, < tehát reakciós ellenforradalmi tény és semmi köze nincs a közéletünk demokratizmusához. A sajtószabadság- Aki nem hiszi el, számolja meg, hány újság jelenik meg hazánkban? Meglepően magas számot kap. Tehát sajtótermékben nincs hiány. A csendes, vagy hangos töprengők nem is ezen akadnak meg, hanem: mi van a lapokban? S nem a lapok frissessége, érdekessége, színessége, az újságírói műfajok felsorakoztatása, vagy azok hiánya — gatja őket. Nem. mert azt értik sajtószabadságon: van-e az újságban, a rendszer alapkérdései megítélésében a párttal és a kormánnyal szembeni állásfoglalás. Világos, hogy ezt a "sajtószabadságot* nem érik meg még egyszer Magyarországon. A nép állama nem ad jogot senkinek, hogy ezerkilencszázötvenhat augusztusi, szeptemberi és októberi "Irodalmi Újság"-ot adjon közre újra, a szocializmus üldözésére, a nép hatalmának tönkretételére. A sajtószabadság megvan. A szerkesztők éppen a párt inspirálására, keményhangú kritikai cikkeket közölnek társadalmi, politikai, gazdasági területeink viszszásságairól. A saját hibáink, fogyatékosságaink kijavításában nélkülözhetetlen szerepet tölt be a sajtó és éppen ebben van a lenini értelemben vett szabadsága. Mi így értelmezzük a proletárhatalom sajtójának szabadságát. Egyébként közéletünkben, társadalmi életünkben az elmúlt esztendőben olyan demokratizálódási folyamat zajlott le, amire méltán büszkék vagyunk. Hiszen, olyan szervek működnek a magyar Közéletben, mint a Hazafias Népfront szervei. Városokban, járásokban, megyékben demokratikusan, küldöttjelöléssel megválasztott (megválasztandó) vezetőséggel. A Szabad Szakszervezetek Szövetségében közei kétmillió munkás tömörül, s e szervezet útján is alapvető tényezője a közélet gyakorlati irányításának. A békemozga1 ómban, nőmozgalomban, ifjúsági szervezetekben újabb milliók gondolatai, észrevételül, igényei kerülnek a közéleti ügyek eldöntéséhez. Újjászerveződik a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, az országban különböző irodalmi társaságok működnek lapokkal, folyóiratokkal. A Hazafias Népfront irányításával az egész országban a múlt év őszén megválasztották a tanácsok új tagjait. Ipari üzemekben befejezéshez közelednek az üzemi tanácsválasztások. Mi ez, ha nem az üzemek összdolgozói bevonása a vállalat ügyeinek intézésébe? Mi ez, ha nem magasfokú, kultúrált demokratizmus? És a aemokratizmus klasszikus vonása, az országgyűlés által elfogadott és heteken belül bevezetésre kerülő népi ellenőrzés. Megkérdezem, bár képtelenség: hol van a szocializmus országain kívül még egy ország, ahol a dolgozó emberek ellenőrzik egy ország egész gazdálkodását? Hol van ilyen demokratizmus? Az országgyűlésen viták folynak. Az Országházban, a képviselők szakbizottságai üléseznek, tárgyalnak, javaslatokat készítenek. Az állam és az egyház viszonya rendezett. Megyei, járási, városi és községi tanácsaink ülésein pezsgő élet, élénk polémia alakul ki rendszeresen. Az egyetemeken a munkás, paraszt osztálybeli hallgatók több, mint ötven százalékban tanulnak, az egyetemi hallgatók összlétszámához viszonyítva. A középiskolákban pedig ez a százalék számarány ennél is jobb képet mutat. Ez is a demokratizmushoz tartozik. Természetesen e megállapításokból egyáltalán nem az következik, hogy közéletünk demokratizálódásának a végére értünk. Ellenkezőleg. Még az út elején tartunk. Az ellenforradalom leverését követő hónapokban az élet elemi feltételeit teremtettük meg, s ezzel egyidejűleg a gazdasági, politikai konszolidációt biztosítottuk. Igen kevés idő állt rendelkezésre ahhoz, hogy egy ellenforradalom utáni miliőben, a nyílt ellenség leverésének időszakában a szocialista demokratizmus kiterebélyesedjék. Hiszen ezután kerül sor arra is, hogy a megválasztott üzemi tanácsokat az üzemek vezetésében, rentábilissá tételében az üzemi kollektívákat átfogó szervévé tegyék a szakszervezetek segítségével maguk a munkások. A népi ellenőrzés megteremtése és bevezetése után következik, hogy az egész dolgos nemzet a népvagyon gazdája — tevékenyen részt vegyen ebben a munkában. A Hazafias Népfrontot átfogó széles mozgalommá kell építenünk, a pártonkívüli milliók és a párt szerves összefogásával, falun városon egyaránt. Talán a leglényegesebb kérdése a szocialista demokráciának, s további fejlődésének a különböző társadalmi kategóriák egyedeinek világnézeti nevelése. Mert a marxista—leninista világnézet ismerete és igenlése kifejleszti az emberekben azt a morális tudatot, amelynek a gyakorlati kifejeződése: ez az állam az enyém, ez az üzem az enyém, ez a laboratórium az enyém! Ügy bánok vele, mint a sajátommal, személyes tulajdonommal, védem, óvom, küzdök, dolgozom érte, mert szeretem. Ez a közszellem ugrásszerűen szélesíti a szocialista demokratizmust. A feladataink nagyok és megoldásuk sok erőfeszítést, türelmes munkát igényel. De ez nem változtat semmit azon a tényen, hogy Magyarországon még soha nem éltek ilyen széleskörű demokráciában a munkások, parasztok értelmiségiek. Ez a demokrácia nem akármilyen, nem szólamokban élő fogalom, hanem a realizált valóság bizonyítja fejlődésének egészséges útját. A szocializmus demokráciájáról van szó, s nem a kapitalizmuséról. Ez az alapvető megítélési módja a demokráciának. Mi határozottan a szocialista demokrácia mellett vagyunk. Aki pedig szanl-tzándékkal, vagy tájékozatlanságból összekeveri a szocialista demokratizmust a proletárhatalom alapkérdéseinek a vitathatóságával, az a demokratizálódási folyamat erősítése, szélesítése helyett, közönséges ellenforradalmi tevékenységet fejt ki. A szocialis;a demokrácia feltétele éppen a proletárhatalom. És aki nem akarja az egyiket, nem akarhatja a másikat sem. még akkor sem, ha reggeltől estig a demokratizmus Ki terebe ly esed eséről szaval.