Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-12 / 10. szám
4 Vasárnap, 1958. január 1*. ' 1 *<^CSfCKSa7BD«ó4r>SD®>WK^^ Trt sWKíyóíjOKSCSa Z olika beteg. Kunyaros. A piros loitoK elöntőitek kis testet, arcát, a láz kiesei epezte száját. Nagyapja apoija. Édesanyja, édesapja dolgozik. így maradt nagyapaia, aki maga is 46 évig dolgozott, de most már itthon van; nyugdíjban. Napközben sétálni megy, széjjelnéz a piacon, jó időben kiül a korzóra, újságot olvas, diskurál, mint afféle igazi nyugdíjas. De most nem mozdulhat unokája mellől. Mi is lenne, ha még mindig gyalulná a deszkalapokat a gyárban? Mondták ÍB neki: "Székely bácsi, maradjon még köztünk.* Birt volna ő még dolgozni, de akkor ki törődne most a kis Zolikával? Szegénykémnek nem fogná senki forró fejét és lázas tekintete folyton az ajtót lesné, mikor jön haza valamelyikünk. Vagy bevinnck a kórházba?... "Jól van ez igy* — mondja nagyapó maga elé, saját gondolataira válaszolva, majd a gyerek felé fordul: — Adunk ml annak a betegségnek. Gyere csak, itt ez a kúpocska, majd elszalad a láz, aztán már mehetsz az iskolába. Ejnye, bizony a többiek már az S betűnél tartanak, meg 8-ig számolnak, összeadnak, kivonnak... De majd bepótoljuk, csak légy türelmes, erős és gyorsan akarjál meggyógyulni... Zolika nagyon leromlott, már egy hete jóformán alig evett. Étvágyát veszítette. Ugy kellett noszogatni, hogy a citromos limonádét megigya, a főtt csirkecombot is csak szemezgette. Láza csillapodott, de étvágytalan maradt. Az egyik este aztán — hogy jutott eszébe, hogy nem? — kijelentette, galamblevest enne. Lett Is erre családi perpatvar. — Itt szikkad a drága, finom csirke — korholta anyja —, de az nem kell neki. Most meg kitalálja, hogy galamblevest enne. Még mit nem. Azért nevelgetem - én az aprójószágot, hogy most szaladgáljunk a piacra galambé rt. Zolika sírvafakadt, nagyapja persze vigasztalta. Erre őt is megpirongatta leánya, mondván. hogy akkor hiába feddi meg a gyereket, ha nagyapó "még adja alá a lovat* kényességéhez. Aztán elcsitult a vihar, anyuka is megbánta, hogy idegességében megríkatta beteg gyermekét. Aludtak rá egyet. Másnap, szombat lévén, a fiatalok korán hazajöttek a munkából és valahogy elfelejtődött a dolog. — Holnap bemegyek a városba — jelentette be nagyapó —, megteszem az első nyugdíjas sétámat. j-i llenvetés nem volt, vaPJ sárnap van, ráér, lánya, veje úgyis itthon tartózkodik. Korán kelt, még EGY PÁR GALAMB igencsak aludt mindenki. Csendben ment ki a lakásból s a város felé vette útját Bekecsben, kucsmában egyáltalán nem fázott, pedig hideg dér telepedett a fákra, háztetőkre, vezetékekre, még őszes bajsza is harmatos lett. Bekanyarodott a Szent István térre; gondolta elmegy a piacra. A víztorony körül az asszonyok közé vegyült, figyelte az alkudozást. Az egyik kocsi mellett, kerek kosárban több galambot látott. Eszébe villant: kis unokája galamblevest kívánt. — Hogy adja? — kérdezte, miközben megemelte az egyik párt. — Huszonhat forint — felélte a parasztasszony —» nézze meg, milyen kövér. — Az sok. — Mondjon maga is árat, kettőn áll a vásár. — Húszat adok érte. — Annyiért nem adom. Székely bácsi lerakta a galambot. — Na, huszonkettőért elviheti. Olyan galamblevest csinálhatnak belőle, hogy biztos megnyalják a szájukat. Nagyapó nadrágja zsebébe nyúlt. Aprópénzt érzett, meg facsavarokat. Arcába szökött a vér. Kereste tárcáját, nem találta. Kiforgatta a kis zakó belső, külső zsebeit: nincs több pénze. Pedig a galambot megvenné Zolikának. Zavartan szólt a szekér felé: — Majd mindjárt visszajövök. Addig ne adja el. — Jó — hangzott a válasz —, csak siessen, mert nemsokára pakolunk. — Az unokámnak kellene — tette hozzá nyomatékul és elkezdett ismerős után kutatni a piacon. Nem talált senkit, akitől kölcsön kérhetett volna. Ácsorgott a sarkon, a Búza-vendéglő előtt, benézett az utcába, levert hangulatban topogott. Miközben járkált a házak előtt, egyszercsak a feje fölött nagy robajjal leszakadt az ablakredőny. Felnézett: fiatal asszony próbálta viszszanyomkodni a félig levegőben lógó redőnyléceket a helyére, de sikertelenül. — Na megint sötétben leszünk — mérgelődött az aszszonyka az ablakban, — mindig leszakad ez a vacak, aztán mire akad valaki, aki megcsinálná, hetek telnek el. H irtelen gondolata támadt a töprengő nagyapónak. Meg tudná ő javítani, de restelkedett felszólni. Mit képzelnek majd róla, nem házaló redőnyös 6... Pedig jó lenne... Pénzt kapna... Eh... El akarta hesegetni a gondolatot, de nem tudott szabadulni, úrrá lett rajta az az érzés, hogy már csak nem szólok, hogy fizessenek, pedig kár, jó lett volna a gyereknek, azért is unokájának kívánságát tel- jöttem fel, itt volt az alkajesltse. A par galamb... lom, de mégis csak, nem — Na majd segítek en ma- körek.. .* gának — mormolta a baju- _ Mégegyszer nagyon kosza alatt. szőnöm kedvességét, — for— Igazán? — válaszoltak dúlt felé az asszony bűcsúaz ablakból. — A bácsi meg zÓU1 — és ne haragudjon, tudja csinálni? itt van húsz forint, vegyen — Valamikor foglalkoztam a kis unokának valamit, vele. de regen volt. Van-e Mondja, hogy egy ismeretlen csavarhúzójuk, meg kalapá- néni küldi, oz ismeretlen csuk? — kérdezte kurtán. — Van, hogyne, jaj, de aranyos, jöjjön csak fel... Vegyes érzelmek dúltak nagyapóban, miközben beállított a vadidegen lakásba. — Nc tessék széjjelnézni — fogadta a fiatal asszony az ajtóban, — még nincs feltakarítva. Tudja, vasárnap van, ilyenkor kicsit lustálkodunk. jjeléptek a szobába. — Húzd magadra jól a takarót — szólt az anyuka a fekvő gyermekére. — Ez az egy van? — kérdezte nagyapó rámosolyogva a kislányra. — Igen, szegénykém, most meg van fázva. — Nekem is van unokám. Lét éves. Elhallgatott, nem akarta megmondani, hogy kanyarós volt, nehogy megijedjen a gyermek anyja, aki már vette is elő a kért szerszámokat. Nagyapó odalépett az ablakhoz, levette bekecsét, kihámozta zsebéből a facsavarokat és nekilátott a munkának. — Jó, hogy ilyen közel laknak a piachoz — fűzte közben a szót is. — Igen, csak egy ugrás. !! — Minekünk meg rá kell. szánni az időt, ha be aka-' runk jönni Felsővárosról. Most is néztem egy pár galambot. Huszonkét forintot kértek érte. Szép kövér. A ztán megint elhallgatott. /I Amikor készen lett a javítással, még ki is aranyos nagyapó unokájának. Biztosan örül majd neki. — Biztosan — hebegett Székely bácsi —, de én csak szívességből, igazán ... — Semmi igazán, jó egészséget kívánok — s a fiatal asszony a bekecs zsebébe gyűrte a pénzt. Kis szégyenérzet támadt egyszerű lelkében, majd melegség öntötte el nagyapót, s a lépcsőn szinte összegabalyodott a lába. Két forintot előkotort zsebéből és sietett a piacra. Még ott pihegett a kosárban az az egy pár galamb... MARKOVITS TIBOR Az örülésig féltve. Újsághír: Tizenkét egységnyi rádioaktiv stroncium sűrűsödik Európa, Észak-Amerika és Szibéria légrétegeiben. Az örülésig féltve, ami él — szorongó állat lesz a bőszült ember, átkozva minden csoda dolgait, ha Nap és ég alatt, jaj, élni nem mer ha tavasszal az csőkopogás a halál sűrű lépte lesz a Földön, s korcs méh fogamzik torzót, remeket, s nem lesz, ki cmbcrarcot örököljön. Öb, Prometheus, tüzed hova lesz, mit megőrzött az ember, vele égve, benépesítvén földet és vizet, hogy Isteneknek nőhessen fölébe, s magához kössön eget, csillagot, de sose úgy, hogy magát elveszejtse. Oh, jaj, ha mégis merné pörnyeként bedobni magát a puszta végtelenbe!... Milyen sokat még nem tudunk, s a lét már félti, ami holnap bizonyosság, így fogva át a mát és tegnapot, hogy Prometheus tüzét ki ne oltsák, mert sose lesz, ki újra gyújtsa meg életnek, harcnak tiszta értelemmel. Az örülésig féltve, ami él — szorongó állat lesz-e hát az ember? LÖDI FERENC Tudják önök, hol énekelnek legszebben az emberek? Olaszországban, gondolják? Igen, eddig azt hittem én is. Most azonban már jobban tudom: az emberek a fürdőkádban énekelnek a legszebben. ! Biztos kipróbálták már önök is; a kifolyó víz csobogása kedvesebbé teszi hangunkat, mint tíz he EVA SALZER: A víz Ic&z&eH A fia'al berlini írónő — akinek egy írását már közöltük lapunkban — alábbi humoreszkjét a Délmagyarorszag számára irta. próbálta a redőnyt és ked-: :mer' a fürdőkádban járt mi következünk, lemet a falhoz szőri- kus híven és becsű* vesen hozzátette: — Most már vigyázzon, nehogy megint kicsússzon a kezéből a gurtni, mert a zuhanástól újból kiesnek a csavarok. — Igazán, nagyon köszönöm — hálálkodott az aszszony. — Tessék mondani, r..ivel tartozom... — Semmivel — szabadkozott az öreg és bekecse után nyúlt. — Nem úgy van az erősködött az asszonyka —, a bácsi dolgozott, csavarokat is adott. — Ugyan — hümmögött nagyapó. — Én már nyugdíjba vonultam, most erre jártam, segítettem és kész. — Nem is tudok mit mondani — volt most már az asszonyka zavarban, — hogy is köszönjem meg ... Nagyanó az ajtó felé tartott, és ezt gondolta: "Ejh, ejh, nem lesz galamb, most >— Nézd csak, ml- „Che bella cho, - ... ... .. csoda klasszikus arc- sa..." zenge'tt lá& CtirS éfaarou?rm mébe Tn' rjd a rifrén: tapsoló közönség. u°atottan• >'° sole Még a legnehezebb — Elmegy —? Az olasz! — futott ái iákat is könnyű- mondta Georg és ásí- át rajtam. Elzártam szerrel elénekeljük, tott egyet. — Mind- a vizet, felálltam, fü- mint mélyebbre jutottam. O, én a szivem mélyén épp olyan ment„ hetetlenül szentimentális voltam, mint amilyen józan Georg. O mindkét lábával állandóan a földön állt, én viszont a legfelsőbb régiókban jártam, és úgy éreztem, hogy nem értenek meg. Ez az idegen a romantika lehelletét árasztotta é% lenyűgözött engemEgy oloisz énekes —> ó! Georg sem énekelni , sem olaszul beszélni nem tudott, elektrotechni* semmi sem korlátoz _ olasz tottam- Micsoda dal- lettel végezte mun* minket. Persze meg- „ ' , 7 ca.jnn, lamosság, micsoda káját, jó és lelkiisesik, hogy az ango- meov be lőgytág! Elragadtat- meretes, igen. De lok franciául énekel- __ i'j va énekeltem vele — egyébként? Végképp Elragadtat, t , uQ, cticICGI nek. a franciák spa- ^e0rg° vállához st- németiil: »So11 meine semmi tehetség nem nyolul, és az olaszok. yfiuXtaxn U(iy elál SOTVYIC ehewehig lakozott szegény jó — hopp, megvan! — mosit e-2 a rárakó'- sein !- Júj! Téve- Georgban... éppen egy olasszal zds desbol megindítottam Így tehát megőrizkapcsolatos dolgot "' ® hideg zuhanyt, ez tem. titkomat heteken szeretnék elmesélni. —> Negyvenhetes aztán magamhoz té- át. Ugy éltem, mint , , nő, hatvanhármas rített. Mikor meg nem volt férfi, _ kiáltotta a saját fürdőszoba a la- fürdőmester • kásunkban, Georg ~~ és én minden Felugrottunk. A szombaton elmen- férfifürdőszobák • tünk a városi 'fürdő- jobbra, a nőiek balra * be _. először külön- sorakoztak, hátsó fakülön, később pedig, luk közös volt. amikor ugyanabban — Aztán ne fürödj az órában fejeztük olyan sokáig! — kiGeorg már várt folyosón. végre! — szemrehá— No, mondta nyóan. En álmodozva mosolyogtam ... egy alvajáró, reggel sót tettem a teába, este pedig megcukroztam a krumplit. Es álmomban olaszul beszéltem. Tavasszal új lakásba költöztünk. Először lekötött a sok A következő szom- munka, de egy szőrűbe a munkát, együtt, áltotta utánam Georg. baton ismét találkoz- haton, amikor Georg - Ninr* inhh n fnrrA tunk az olasszal, épp- a s°íát furdöszofürdőnél Jóleső ér mint a* °lmult bankban S°; juraonei. joieso er- tétben feküdtem a Es éppen azon a szombaton, amikor először várakoztunk együtt a fürdő hall- ^Tiu^LZm^a jában, öt megláttam vízben. Mellettem valaki énekelt. MEDITÁCIÓ A fákra jég-gyöngyöket szórt az újév s a boldog ünnep fénye szerte ring tompán ketyeg az Idő halk órája és néha fáj, hogy múlnak éveink. Embernek jó, s embernek lenni szép is, ha munka és a béke van velünk, ha a szeretet és a megértés húrján pendít egy dalt egymásért életünk. De annyiszor, ó annyiszor tört már ránk a vérvihar, a rombolás dühe és annyiszor szuronyok hegyen forgott a békét-vágyó ember élete. Es távol-most is véres szegfűk nyílnak, undok kapzsiság osztja a halált, de már a harcolók büszke szivében a szabadság lebbenti zászlaját. Mert nem lehet a szíveket becsapni! Itt egy a cél és egy az akarat, s ha ránk tör is az arany ronda népe, a seregünk csak előre halad. Szép sejtés-lángok lobbannak fel bennem, hogy nagy az ember és nag"obbra nő Mint dús bolygó cirkulál agyamban a nagy jelen, s az óriás jövő. GÁL SÁNDOR EGY RÉGI BARÁTSÁGRÓL Egyszer a börtön udvarán hol aztán sokszor láttam Bús, hamvasszürke kiskutya gubbasztott egymagában. Nagyfából jött be, vén uszály Tiszán Szegedre hozta, S azt nézte félighunyt szeme: vajh bántom-e orozva? Az lett, kit meg se láttak itt s kit senki sem becézett: Paraszti tájon, kint szabad — s most foglya félelmének. Csapzott volt, árva s bárhogy is hívtam csak szűkölt halkan, Míg aztán eltett kis kenyér felével vigasztaltam. Evett s már más lett, im a jobb húr zendült benne szépen, Megenyhült, mozdult farka rá, s kedv csillant hű szemében. Simult és simogattam őt fűrész-bakomra téve, Szeretet, ég s föld szép szava mienk lett kincset érve. Hozzám szegődött, megszokott, bizalma végleg szent lett, Mackónak hívtam s jó, vidám pajtása rab szívemnek. Elém jött mindig s boldogan pacsizva kísért engem; Szolgált, kis cukrát lesve ő, s én jelt a végtelenben, Jelt, mely a titkát felfedi, s az enyémet és mindét, Míg léte zárt varázskörén szolgál s nem jut ki innét. FÜSSY LÁSZLÓ héten. Szokása sze- tétben rint kieresztette zen- pamlagon fájó szív* gő tenorját a víz cso- vei vagyakoztam az bogása közben és én utin a masik Utan' ismét fellelkesültem, akit most mar nem Néha egy-egy német bitók viszont talán 1melódiát is dúdolt, soha az életben! O, Ide legtöbbször a hogy megszerettem =nagyszerű „O sole azt,a hangot azt a 1 mio- töltötte be a meleg, lagy hangot! mterrnet. Vajon sejti-e, °rök™ közöttünk Ehogy én voltam az, Georg es köztem aU Maki vele énekeltem? majd. gondoltam, boÍGyakran valami tit- ha többé nem lehetek gfcos egyetértést vél- boldog... =tem kiolvasni a sze- De mi az? Egy ugEméből. Olyankor fással talpon termetMmindig szívdobogást tem. Képzelődöm? De M kaptam. nem> világosán hallatszott a fürdőszoba^ Természetesen nem ajtón keresztül: „O Wjaz első alkalommal soje mj0.,.» §1 történt meg, hogy Ti olasz jstenek, « • Megy ismeretlenbe be- saját férjem volt! sleszerettem. Férjem, Maki korántsem Othel- » = ío, türelemmel hállMgatta, ha hasonló ka= landjaimról beszáMmoltam neki. Szóraskoztatták őt ábránMdozásaim, amelyek Mrendszerint kiábrán%dulassal vegzódtek. MEZ alkalommal azon Mban nem számoltam ián még a fürdökádMbe neki. Most nem ban sem. §§tudtam volna elvigseínt jóságosan iró- (Gurszky István =7úkus mosolyát, most fordítása) Egyszer később, jóval később, sikerült megismernem azt a bizonyos olaszt. Knuschkenak hívták és szivart árult. Olaszul nem tudott egy szót sem — ta-