Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-26 / 22. szám

4 Vasárnap. 1958. január 36. 4 SZEGEDI SZÉP SZO # r ! tk r i i i j r r w i j HARMADIK JELENET 1 Előbbiek, Chase HARRISON (<13 órájára néz): Nem értem. Hol ma­rad ennyi ideig a rektor lir? MARY: Bizonyosan meg­feledkezett rólunk. BARLOFF: Mr. Chase né­hány perc múlva itt lesz. Szállodájukba kísérte ven­dégeinket A vendégek rend­behozzák magukat és az éj­szakai géppel utaznak New Yorkba. Egyébként úgy il­lik, hogy a repülőtérre mi is kikísérjük őket. BOOMER: Rendben van, ha ezzel csakugyan befeje­ződik a dolog. őszintén szólva én is elfáradtam. BARLOFF: Részünkről véglegesen befejeződik. Mr. Chase még néhány szót mond a repülőtéren. Aztán kezdődhet a pihenés. MARY: Ideje is. Chase (bejön, kezében könyv): Elnézést a késésért BOOMER: Szót sem érde­mel. BARLOFF: Hogy érzik magukat vendégeink? CHASE: Kitűnően. Bár egy kicsit ők is fáradtak. De végtelenül tetszett nekik minden. BOOMER: Ennek mind­annyian nagyon örülünk. BARLOFF: Talán térjünk p tárgyra. Nincs sok időnk. CHASE (poharat vesz a kezébe, látszik, hogy be­szélni készül): Hát akkor mielőtt elindulnánk a repü­lőtérre ... Ha megengedik.:: MIND: Halljuk, halljuk! CHASE: Tíz esztendővel ezelőtt, 1943 májusában, egy szép tavaszi nap késő dél­utánján, meghalt városunk­ben John Brown. Koporsó­ját alig néhányan kísérték a sírhoz. Nem a barátai, mert barátai, közelebbi is­merősei nem voltak az el­hunytnak. Egy-két lakó a házból, ők kísérték csak az utolsó útra. Amerika termé­szetesen tudomást se vett az eseményről, Amerika akkor mással volt elfoglalva. BOOMER: Pedig törődhe­tett volna vele. CHASE: Az elhúnyt köl­tő volt. Alig ismert költő. Városunk és Amerika sze­rencséjére azonban akadt egy ember, egy tudós, aki arra szánta az életét, hogy az elhunyt költészetét meg­ismerje és megismertesse az emberekkel. Összegyűj­tötte a költő verseit és az esztétika vizsgáló lencséje alá helyezte őket. Ekkor csoda történt. Kiderült, hogy az ismeretlen ember Ame­rika egyik legnagyobb köl­tője. Alig van költőnk, aki nála szebben énekelt vol­na az amerikai gondolat lé­nyegéről, a szabadságról. BARLOFF: A szabadság dalnoka volt. CHASE: A tudós ezután éjt nappallá téve dolgozott. Több könyvet Irt, Lasanként egész Amerika megismerte és elismerte az elhunyt köl­tészetét. így jutottunk cl az idei májushoz, a költő ha­lálának 10. évfordulójához. Városunk — egész Amerika érdeklődésének kíséretében — háromnapos ünnepsége­ken áldozott az elhunyt .lohn Brown emlékének. Az ünnepségek ma befejeződtek. Mielőtt azonban mi ls pon­tot tennénk az ünnepségek végére, engedjék meg ne­kem, hogv az Egyetemi Ta­nács nevében hivatalosan is köszönetet mondtak a fel­fedezőnek, a fáradhatatlan tudósnak. Mr. Harrisonnak. MIND: Bravó, bravó! (tap­solnak). BOOMER: Éljen a pro­fesszor! CHASE- Külön mondok köszönetet Mr. Harrisonnak azért a munkáért, amit a fiatalok között végzett, hogy 3 fiatalok szivébe szeretetet oltott John Brown költésze­te iránt. Kezemben van egy kitűnő könyv (felmutatja) Az ünnepségekre jelent meg. Itt, városunkban. Szer­zője Tom Marshall, Mr. Har­rison egyik tanítványa. Nem akarom kétségbevonni a te­hetséges szerző munkájának eredményeit, de azt hiszem, ezt a könyvet is, mint a míhatóüa^ ÖKRÖS LÁSZLÓ: tevékenysége­nek egyik je­lét kell tekin­tenünk. BOOMERs Ügy van. BARLOFF: Harrison szí­veskedjék ta­lán saját sze­mével meg­győződni állí­tásaim igazá­ról (a pro­fesszor kezé­Tökéletesen! RÉSZLET EGY KÉSZÜLŐ SZATÍRA ELSŐ FELVONÁSÁBÓL A A KÖLTŐ EMLÉKE De legyünk praktikusak. Mondja csak Mr. Chase, nem gondolkodtak még azon, hogy ennek a fiatal tudós­nak tulajdonképpen az egye­temen lenne a helye? Ugy tudom, jelenleg az egyik kö­zépiskolában tanít. CIIASE: Meg fogjuk vizs­gálni a dolgot. Tudomásom szerint nincs különösebb Színhely: egy amerilcai kisváros. Idő: 1953 május. A történet azzal kezdődik, hogy a kisváros klubjának különszobájában Barloff (polgármester), Boomer (szap­pangyáros), Harrison (egyetemi tanár, irodalomtörténész) es Mary (Harryson titkárnője) beszélget. A beszélgetők szavaiból kiderül, hogy a városban olyan ünnepségek fejeződtek be, amelyekre egész Amerika felfigyelt. A következő részletben ez a beszélgetés folytatódik to­vább. megjelölt he­lyeken .,: CHASE (Sámsonhoz): Fog­laljon helyet. (Sámson leül). HARRISON (kinyitja a könyvet, olvas): »A gazda­sági válság éveiben jelent­kezett a kommunista párt­ba. Felvétele után fáradha­tatlanul terjesztette Marx eszméit. Felszólalt a párt­gyűléseken, cikkeket írt akadály. De ezt Mr. Harri- nagy mozdulatokkal, gyorsan relmetlenség abból adódik... kommunista nyomtatványok­son jobban tudja. beszél): Bocsánatot kérek, RARTAFf <»/ asztalra A szocializmusról es a HARRISON: Semmi aka- hogy ilyen alkalmatlan idő­dálya annak, hogy Tom Mar- hen zavarok, de rendkívüli s'nall az egyetemre kerül- mondanivalóim vannak. jon. BARLOFF (az asztalra csap): Mondja már! SÁMSON (sértődötten): Kérem. Rövid leszek. Isme­CHASE: Módot adunk ön- rik ezt a könyvet? (felmu­tatja). Címe: John Brown, a költő. Irta: Tom Marshall. BARLOFF: Nagyon helyes. nek> hogy rendben mindent CHASE: A továbbiakat ta- elmondjon. Ián a polgármester úr len- sAMSON: Igen. Köszönöm, ne szíves elmondáni. BARLOFF: ön is nyugoa- leülnek). tan elmondhatja Mr. Chase. " HARRISON: Ne feledje, CHASE: Igen, de azért a hogy itt nem mindenki is- tetíen polgármester úr mégiscsak meri önt. illetékesebb. SÁMSON: Bocsánatot ké­Szovjetunióról. amelyet ő a megvalósult szocializmus or­szágának tekintett, sok ver­set írt.* BARLOFF: Hihetetlen! HARRISON: Megdöbben­. _ . . tő! Nem akarok hinni a sze­, . HARRISON: Termeszete- „lemnek! Hogy én ezeket a nyugod- m!,rídl"fcl ^zavartan isztk, sen. Ez a szakmánk. Azért sorokat leírvf láto , Ket nyugoa leülnek). jött hogy ezt közölje? SÁMSON: Pedig látja Mr SÁMSON: Ismerik? Lehe- Harrison. Érzéki csalódásról Mr Harrison bizo- nem lehet S2Ó Ez van a nyara trefal. könyvben. Megjelent kétezer eieseseoD. SAMSON: Bocsánatot Ke- HARRISON- Nem tréfálok ~ D " Sámson vag^Sám- öi^gE_a ^s^ciafZ^ZTt ne vitatkozzunk (feláll, a son, a Városunk Hírei iro­, . „ ... „ 'Zok a szocialista versek is, hely es a keso esti idő. De ame]vek eddig kéziratban rektor leül). Kedves bara- dalmi rovatának vezetője. ha az egyetemen lennénk, hevertek taim! Bejelentem, hogy vá- Mint ilyennek állandó köte- kora délelőtt, akkor sem be- neverTeK rosunk hatosagai — aterez- lességem, hogy számontart- félhetnénk komolyabban. tr<\ of nlhimirf L'AMriC7nti>noL- • 1.1 : 'l„i , ' * Nehogy felol­SAMSON: megbántani. ve az elhunyt költészetének sam az irodalmi élet esemé­jelentőségét — 1000 dolláros nyeit. Őszinte örömmel lát­irodalmi díjat alapítottak. A tam, hogy a tíz éve elhunyt könw' dijat John Brownról nevez- r0hn Brown halálának év- BAR ték el. fordulóján micsoda impozáns végre mi MIND: Bravó, bravó! módon ünnepelt városunk, könyvvel! (csendes taps). Szenzáció volt, igazi ameri­BARLOFF: A díjat min- kaj szenzáció. Ha szabad em­BOOMER: vassa! CHASE: Dehát Mr. Harri­son, én határozottan emlék­BARLOFF: Mondja már ki ^J^P ^ll.f * ezzel Nem akartam Dehát ez a SAMSON: Kérem. Kimon­dom. A könyv öt napja je­a könyvet Nem is olvasta? HARRISON: Az túlzás, hogy nem olvastam. Még kéziratban olvastam. Tom den évben ezen a napon, a lékezetünkbe idéznem, la- lent' meg Eddig nem volt Marshall, mint volt tanít költő halálának évforduló" punk mindenről hűségesen ;dt-)m elolvasni. Ma az fin- ványom, kötelességszerűen ján osztjuk ki. Ide tulajdon- beszámolt. Olvasóinkat tájé" „epsegek befejeztével be- behozta nekem. Akkoriban képpen azért kérettük önö- koztattuk az előkészületek- mentem a szerkesztőségbe és azonban rettentő fejfájások ket. hogy jelen legyenek a ről, az eseményekről és is- mjután leadtam a napi anya- gyötörtek, (a fejét fogja), John Brown-díj első kiosz- mertettük John Brown köl- go£ olvasni kezdtem Ázt gyengélkedtem. Nem lett tásán. Az ez évi díjat Mr. tészetét. Nem azért mon- találtam benne volna szabad vállalnom ezt BARLOFF: Mit 'talált ben- LeT a^rész^lzo^Ín^ Megtudhat- HAMSON: A— iderc, fj^er^ hantam (kis szünet, aztan gondoltam Le «« ^CnS aZLÍ; keUett volna íekücfnöm. (a kommunista volt! (csend). W ^ja). Ki hitte, hogy Harrisonnak *--úitom át, ér- dom, de sokat kellett vesze­demei szerény elismeréséül, kednem a főszerkesztővel., ° MIND: Bravó, bravó! Nincs érzéke az irodalomhoz. (irös tans). BARLOFF: MARY: Ez igazán nagy- „ánk valamit a lényegről? szerű befejezés! (Barloff SÁMSON: Azonnal, Mr sinonnak és kezet fognak), nagyonis hozzátartozik ez a MIND: Gratulálunk, gratu- lényeghez. Amikor készül­lálunk! (taps). tünk az ünnepségekre, itt a BOOMER: Éljen a profesz- szemünk láttára, ebben a szor! városban, az elhunyt váró ilyen adatok vannak benne? HARRISON: Micsoda? CHAS£: Mogt m a bot_ SÁMSON: A könyv szerint rány! John Brown tagja volt a kommunista pártnak, verse­HARRISON: Nagyon kő- sában. megjelent egy könyv, ket írt a szocializmusról, a szőnöm ... MARY: Nagyszerű befeje­zés! BARLOFF: Rövidebben! Szovjetunióról és általáhan CHASE: Nekünk még dol- egész költészetére nagy há­gunk van, fiatalember. tássai vol a marxizmus esz­BOOMER: Tiszteletre mél- SAMSON: Kérem, én na- mevilága. gyon röviden is el tudom MIND: Lehetetlen! Képte­Annyira vá- mondani. Bár bizonyos va- lenség! SAMSON: Bizonyítok. Mr. ESTE LETT... Mesémbe szédült, addig biztatott, hogy mondjam szépen, holnap reggelig, aztán tovább, míg este lesz megint s mellénk ülnek le mind a csillagok. Alszik, mosolygós arcán rózsapír — tündérek festik ezt a pírt oda. Alszik s én szinte lépni sem merek: a padlón szerte doboz és papír. Labdák, kocsik és építőkövek, s a mackó és a baba-társak rám várnak már, igy alkonyat-közel. Várnak s nem látom: öreg este lett, mert szivem-lelkem úgy közéjük fáradt, hogy gyermekkorom, újra átölel. tó tett! HARRISON: ratlanul ért a kitüntetés, gyok abban, hogv ez a tü­hogy nem találok szava­itót ... BARLOFF: Ne is találjon. Éppen eleget beszélt három napig, (nevet). BOOMER: Ha ezt a sze­gény John Brown megérhet­te volna! (Harrison kinyitja a borítékot, mindnyájan meanézik az oklevelet). MARY: Valóban nagyon szép ez, Mr. Barloff. De nem egészen értem, miért nem lehetett a díjkiosztást a hivatalos ünnepségek közé beiktatni? BOOMER: Milyen szép lett volna! BARLOFF: Nem akartuk, hogy valaki is hivalkodással vádolhasson bennünket. Eb­ben az irigy világban erre is számítanunk kellett. Meg az­tán valljuk be. nagyon is szerény elismerése ez a díj egy évtized munkájának. Ezért ünneplünk csak így szerénven. hogy úgy mond­jam, házilag. A nyilvános­ságot cvébként természete­sen tájékoztatjuk. A Váro­sunk Hírei-ben holnap köz­lemény jelenik meg a díj alapításáról és kiosztásáról. Már elküldtük a cikket a főszerkesztőnek. BOOMER: Hát akkor igyunk a John Brown-díj első nvertesére! MIND: Éljen, éljen! (taps). BOOMER (feláll, magasra emeli a noharát): Éljen a professzor! (mindenki feláll, koccintanak, de nem isznak. Magasra emelt kezükben ott a vohár. amikor beront az újságíró). LŐD1 FERENC VERSEI: KÉT fAÓK KÖ7ŐTT Az éjsötétben izzik hószín tested, a vérerekben tüzes remegések. Forró a csönd, a szívem belereszket. s már nem futhatsz el. veled együtt égek. Éji monológ NEGYEDIK JELENET Előbbiek, Sámson SÁMSON (feldúltan jön, kezében könyvek, újságok, A nappalokban forgó emberarcok ilyenkor tűnnek elém újra-újra. Van. aki belém marna, tüzet fújva, pedig hiába: haragot nem tartok, csak nézem őket hosszan, mereven, s szavakba öntöm tarka arcvonásuk, hitük, szerelmük, ahogy egymást látjuk, s ahogy gyötrődve mindet szeretem.. De jobb szeretem, aki velem érez dacosan, kedvvel — sose sunyi szemmel —, de jószándékú »igen--nel, vagy »nem*-mel — mérvén egymást az élet mélységéhez. Csak őket áldom, akik így szeretnek, akik szívvel és villámmal kísérnek beszédes sok vendégeként az éjnek, át-áthujántva józan reggeleknek. Az ő arcuk is én szeretnék lenni, szivük, villámuk, csókjuk, rezdülésük; — lobogni, égni s ellobbanni értük, l ezer alakban újra megszületni. BOOMER: Milyen jó, hogy én szappangyáros vagyok. Ott nem történhet ilyesmi. (nevet). CHASE: Rettenetes. Agyon­dicsértük ezt a könyvet. Le­hetetlen helyzetbe került az egyetem. BARLOFF: Ebből a bot­rányból a várost se lehet kihagyni. A háromnapos ün­nepségekben a városnak is része volt. A város polgár­ságának is, Mr. Boomer, a klubnak is. Együttesen kell osztoznunk a felelősségen. HARRISON: De uraim. Önök úgy beszélnek itt, mintha ennek a könyvnek minden szava igaz lenne. Azt hiszem, be tudjuk bizo­nyítani, hogy az elhunyt nem volt kommunista. BARLOFF: Azt hiszi? így beszél ön? ön, akinek leg­jobban kellene tudnia, hogy ez elhunyt. kommunista volt-e. (feláll, sétálni kezd). HARRISON: Tudomásom szerint nem volt az. Az én kutatásaim ugyan inkább in­tenzív, mint extenzív termé­szetűek. Nem annyira élet­rajzi, mint inkább esztéti­kai vonatkozásúak. Az ügyet természetesen megvizsgáljuk. Az esetleg jelentkező prob­lémákat pedig megoldjuk. BARLOFF: Ez nem vala­mi határozott válasz. CHASE: Sajnos, csakugyan nem valami megnyugtató. BOOMER: Nem értem ezt az izgatottságot. Megjelent ez a könyv. Na és? Ki törő­dik vele? Ki törődik azzal, mit ír egy ismeretlen közép­iskolai tanár? Az ilyesmiről legjobb hallgatni. Az embe­rek vagy meg se tudják, vagy ha meg is tudják, ha­mar elfelejtik. Jelentéktelen dolog ez, uraim. SAMSON: Jelentéktelen dolog? Azt mondja, Mr. Boomer, jelentéktelen dolog? Hallgassák csak meg ezt (újságol vesz elő, lobogtatja). A Keleti Expressz mai szá­ma. A könyvről igy ír (ol­vas): •>... mint az utóbbi évek egyik legjelentősebb irodalomtudományi vállalko­zását üdvözülhetjük ezt a nagyszerű könyvet.* Aztán tovább: "... az arckép, ame­lyet a költőről rajzol, jelen­tős munka az elhunyt igazi egyéniségének megismerésé­ljen.* És igy tovább. Teljes két hasábon. Folyton csak dicséret. Az mondja, Mr. Boomer, jelentéktelen dológ? Kérem, én két éve írtam egy könyvet, »A családi élet tisz­tasága a mai Amerikában* címmel, de azt, bocsánat a kifejezésért, még a kutya se ugatta meg. Ennek meg mi­lyen nagy felhajtást csap­nak! BOOMER: Még mindig nem értem. Mi itt a baj? Ha jól értem, dicsérik a könyvet. Ez jó! Ez talan nem baj? Hol itt a vesze­delem? BARLOFF (megáll): Bo­csásson meg, Mr. Boomer, de ez a gyermeki naivság még egy szappan'gyárostöl is' sok! Hol itt a veszedelem? Eb­ben a pillanatban, hangsú­lyozom, ebben a pillanatban, talán még sehol. De én már látom gyülekezni a vihar­felhőket. Nemcsak egy újság és egy újságíró van a vilá­gon, Mr. Boomer. Akad olyan is, aki majd összekap­csolja azt a tényt, hogy John Brown kommunista volt, az­zal a ténnyel, hogy mi mi­iven nagy ünnepségeket ren­deztünk az emlékére. Akkor pedig megindul ellenünk a cikkek áradata. Megvádol­nak bennünket, hogy a kom­munistáknak, Amerika és a szabadság ellenségeinek te­remtünk kultuszt. Már szin­te látom az újságok hatal­mas címeit: "Háromnapos ünnepségek egy kommunista költő tiszteletére Amerika egyik kisvárosában*. — "A város tóságai a kommu­nista költőről elnevezett iro­dalmi díjat alapítottak*. — »Mi van a felháborító ügy hátterében?* Mindannyian tudjuk, mit jelentenének az ilyen cikkek. Felsőbb Hatósá­gaink nem köszönnék rbeg nekünk ezt az ügyetlenséget (tovább sétál). CHASE: Vagy éppen el­lenkezőleg. Köszönetet mon­danának. Csak abban nem lenne köszönet /nevetni akar, de nem sikerül). Elvégre nemcsak ügyetlenségnek le­het ezt a dolgot nevezni. BOOMER (mint a vissz­hang): Igen, nemcsak ügyet­lenségnek lehet nevezni. HARRISON: Önök túl sö­téten látják a helyzetet. BARLOFF: ön pedig, Mr. Harrison, sehogyan se látja. Mégis csak furcsa, hogy ön, al-i tíz évig állandóan John Brown költészetével foglal­kozott, most azt se tudja, bogy a költő kommunista volt-e. Képtelenség. Egysze­rűen képtelenség! HARRISON: Kérem, én esztéta vagyok, nem iroda­lomtörténész ... BARLOFF: De végtére is tudós! Igazán elvárhatná az ember... ÖTÖDIK JELENET Előbbiek, pincér PINCÉR (bejön, közbevág): A vendégek a hallban vára­koznak. BARLOFF: A vendégek! (fejéhez kap). Teljesen meg­feledkeztem róluk (fegyel­mezetten). Uraim, indulha­tunk (a pincér kimegy). MARY: Bocsánat. Mr. Barloff, az a közleménv az irodalmi díjról... Szólni kellene... BARLOFF: Köszönöm, kis­asszony. Azt hiszem, egyet­értünk abban, hogy amíg ez a kínos ügy nem tisztázódik, legjobb, ha az irodalmi díj­ról semmiféle közlemény nem jelenik meg. (Sámson­hoz): Legyen szíves ilyen ér­telemben intézkedni. SAMSON: Igenis, polgár­mester úr. BARLOFF (Harrisonhoz): Ön természetesen egyelőre magánál tarthatia az okle­velet és a pénzt is. BOOMFR (felállva): Ret­tenetes helyzet. CHASE: Igen, ez valóban rettenetes helyzet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents