Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-26 / 22. szám

Vasárnap. 1958. január 36. 3 Tiszt az Aki .valamennyire is figyelemmel kísérte a társadalom életét, mozgását, hangulatát a felszabadulás óta, s aki ezalatt az idö álatt az ország gondjaiból is a vállára mert venni valamennyit, az tárgyilagosan megállapíthatja: egy kicsit könnyebb most boldogulni, szót érteni az emberekkel, mint néhány évvel ezelőtt, s talán éppen ezért a közös gondok sem olyan nehezek. Az ellenforradalom restaurációs próbálkozása megelevenítette — s ez kifejezetten pozitívum — az emberek agyának működését, arra kényszerítette őket, hogy jobban megismerjék a társadalom törvényeit, el tudjanak igazodni az okok és okozatok láncolatában és felhagyjanak az ostoba előítéletekkel. S az eredmény? Bármerre járunk-kelünk, észlelni lehet a nagyobb nyíltszívűséget, a teljesebb őszinteséget, a fokozottabb élet- és munkakedvet. Rá van írva a munkások arcára: örülnek, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány Idejében intézkedett és a Szovjet Hadsereg segítségével sikerült leverni a szocialista jövőnket derékbatörni szándékozó ellenforradalmat. A Ruhagyárban egy olyan fiatalasszony ismerte cl a minap (nyilván valafnelyik visszatért disszidens elbeszélése alapján), hogy nálunk sokkal emberségesebbek a munkaviszonyok, mint a kapitalista államokban, aki 1956 október 23-ig meg volt győződve a szocialista munkaverseny emberemésztő céljáról, Jólesik hallani léptenhyomon az olyan határozott és kemény munkásvéleményeket, hogy: »aki ebben az országban nem találja meg a boldogulását, az akassza fel triagát!-< Mért mi van éb'ben n radikális ítéletben? Az, hogy a dolgozó emberek ma már nemcsak máról holnapra élnek, éldegélnek, vegetálnak, hanem jól megélnek u keresetükből és egyáltalán nem keserednek el, ha a jövőbe néznek. Azt jelentik p széltében hosszában elhangzó Öntudatos munkásvélemények, hogy a tisztességes emberek ma már nyíltan, tizek és százak fülehallatára is ki merik nyilvánítani a proletárdiktatúra iránti rokonszenvüket, igenlik és helyeslik a munkás-paraszt kormány tevékenységét. Nagyon nagyra értékelik a rendes állampolgárok azt is, hogy nem kell többé félniük a segíteni akaró, bátor szókimondás következményétől. Csak egy példát. Az újságíró 1956 november elején azt akarta megírni a Kenderfonógyár asszonyairól, hogy ellene vannak az öngyilkosság jellegű sztrájknak. Ez valóban így is volt. Hallotta például, hogy a gyárkapun kifelé jövet azt mondta egyik munkásnő a másiknak: "Teljesen értelmetlen ez a sztrájk, mi isszuk meg a levét, ha nem dolgozunk.* Amikor azonban észrevette az újságírót, nyomban száznyolcvan fokot fordított szavai értelmén, mert félt az úgynevezett "szabadságharcosoktól*. Attól félt, hogy az újság megírja majd az ő becsületes véleményét, amit ezáltal megtud az ellenforradalmi bizottság is, aminek következtében őt felelősségre vonják. Ez az asszony ma már szégyelli, hogy akkor nem mert nyíltan állást foglalni. Tökéletesen megtanulta azóta: a munkásembernek mindig és minden körülmények között szíve szerint, osztálya érdekeinek megfelelően kell beszélnie és cselekednie. J* leltritteré sítek. a rádöbbenésnek óriási jellémalakító ereje van. Az ellenforradalom vitustáncát látva nagyon sok — korábban szkeptikus és cinikus, — fiatalember is felismerte, hogy Mindszenthy őeminenciája a legvadabb kizsákmányolás és a mesterségesen tenyésztett butaság idejét akarta visszahozni. Az ellenforradalmat bban látnak emberek megelőző rosszemlékű diák- szavétele következik a pagyűléseken voltak olyanok, rasztoktól, egycsapásra megaklk szidták az orosz nyel- győződtek a kommunisták vet és akadtak olyanok ls, nagy igazságáról, akik lusták voltak gondol- jfli egyáltalán nem kőzni és tapsoltak hozzá, örülünk az ellenforradalmi Azóta minden valamirevaló kísérletnek, sőt ökölbe szoés jószándékű diák rájött, rui a kezünk, ha felrémlehogy Puskin és Gorkij nyel- nek előttünk azok a szőrvét ismerni annyit jelent, nyű napok, amikor csáv'armint művelt, széleslátókörű gók, herék és arisztokraták embernek lenni. Az Ifjú támadtak a munkáshatalomGárda otthonban is elhitet- ra. De ha az ötnegyedéves ték az ellenforradalmárok politikai, gazdasági és erkölnéhány tanulóval, hogy eb- csi konszolidációt nézzük, ben az országban minden önkéntelenül is arra a követbaj kútfeje a Makarenkó- keztetésre jutunk: a pusztímódszerek erőszakolása és az tés mellett egy kis hasznot úgynevezett faliújság neve- Ís hozott nekünk az a szélés a tanintézetekben. Ma gyenletes október 23: jobban ugyanebben az otthonban a kinyitotta az emberek szefiatalok nagyobb része ol- mét. S a kommunisták, akik vasta Az új ember kovácsa az emberek nevelésével olv és az Igor és társai című sokat foglalkoznak, akik könyveket, a legutóbbi ifjú- annyit fáradnak azért, hogy sági hét sikeréről pedig azt végre jogaiba ültessük az írta Kósa Zsuzsa KISZ-tit- emberi értelmet, akik nem kár: -Ifjúságunk magatar- ismerik a fáradtságot, ha a táséban lényeges javulást ta- szocialista erkölcs elpalánpasztalunk. A lakatosok el- tálásáról van szó, nagyon jól készítettek kilenc darab ál- tudják, milyen sokat jelent, ló ruhafogast, az asztalosok ha tisztábban látnak az emkilenc darab virágállványt, a berek. Nagy István lányok pedig térítőkét és faliújságot készítettek.* Nem kétséges: Jóval könnyebb ezeknek a fiataloknak is megmagyarázni, mint ezelőtt bármikor, hogy a szocializmus építése csak erős összefogással, a párt iránymutatásával haladhat előre. Az élet megismerésének rendkívül fontos feltétele n közvetlen tapasztalat. A szegedi dolgozó emberek látták, hogyan gyalázták meg a huligánok a felszabadító szovjet hősök emlékműveit, látták, milyen tivornya közepette hordták a Tiszába ugyanazok az alakok a munkáshatalmat jelképező vörös csillagokat. És ez a tény — bármilyen furcsán hangzik Is — kedvezően hat most visjsza. Voltak a. dolgozó emberek között olyanok, akik korábban talán soha nem hitték el teljesen a kommunistáknak, hogy Mindszenthy hercegprímás tíz évvel ezelőtt is a népi demokrácia megdöntéséért bontotta ki a fekete lobogót. Nem hittek teljesen elsősorban azért, mert csak olvastak és előadásokat hallgattak ennek az országveszejtő, néDgyűlölő vén főpapnak céljairól. De 1956 november 3-án este, amikor ugyanezek az emberek magától a bíboros úrtól hallották, hogy most már az egyházi mammutbirtokok viszCserfából farostlemez ü. világon elsőként ősegeden dolgozták ki & cseria nagyarányú Ipari hasznosításának módszerét a világon először Szegeden foglalkoztak eredményesen a kis értékű cserfa rostosításával. ŐZETETÉS A faipari szakemberek zik és számos rossz tulajévek óta vitatkoznak tudo- donsága miatt leginkább mányos folyóiratokban és csak tüzelőként tartották különböző tanácskozásokon számon egészen mostanáig, arról, hogy mit lehetne kez- A Szegedi Falemezgyárdenl a hazánkban igen elter- ban azonban, ahol az ország Énnek a kutatási eredményjedt, de kevésbé értékes fa- első farostüzeme működlK, neP a népgazdasági jelentőfajtával, a cserfával. Ipari hónapokkal ezelőtt napirend- fW óriási, hiszen a tuzelofelhasznólásra ugyanis alig re került a cserfa, mint kí- értékű cserfából ezentúl alkalmas, néhány kivételtől sérleti alany. Az üzem ia- nagyüzemileg értékes rostleeltekintve. Ugyanakkor er- boratóriumának nem fel- mezeket lehet készíteni, dőállományunknak körűibe- adata ugyan a kutatás, de mégpedig olyan minőségben, lül egyötödét képezi, Mivei Maurits László laboratóri- mint bármelyik eddig íserdőségelnk nem fedezik az umi vezető építőipar és a bútoripar liahosszú Idő óta foglalkozik rendszeresen a farostlemezgyártás nyersanyagainak felkutatásával ls. mint kutatási téma rop- Bükk, akác és tölgy után e^fre szolgál ezen" pant fontos és érdekes a így került kutatási program- * • ** népgazdaság szempont,iá- jába a cserfa. Megpróbált előállítási költségei lényéből a hasznosítás módja- valamit kezdeni ezzel a ke- gesen alatta maradnak a Jenák kidolgozása. vésre becsült fafajtával. tenleg használatos nyárfaKezdetben maga sem re- rostosítási költségeinek. Sok vállalkozó nem akadt mélt sokat a kísérletezéstől, erre a feladatra, hiszen a mert szakvélemények sze- A Szegeden lefolytatott magyar cserfa az ipari cé- rint a rövidrostú fák nem kísérleti gyártás alátámaszlckra kevésbé alkalmas leg- alkalmasak farostlemezgyár- totta a laboratóriumi eredolcsóbb fafajták közé tartó- tására. Mégis, ményeket. Az egyszerű tech: : : , nikájú szegedi rostüzemben miután a közismerten rö- is kitűnő rostlemezt nyertek vidrostú bükkfával sike- cserfából és ezzel egyidőrült eredményt elérnie, ben kidolgozták a nagyüze-. céltudatosabban látott mi gyártás technológiáját is. hozzá a cserfa rostositá- A kutatás eredményeit a sára vonatkozó kísérlete- Falemezgyár vezetősége is» zai szükségletét — s ami kevés fánk van, annak is jelentékeny része a szóban forgó cser —, mert rostlemezféleség. Egyes tulajdonságai még kedvezőbbek is, mint az idáig ismeretes lemezfajtáké. zéshez. mertette a Faipari Műszaki Tanáccsal is, a hét elején. A tanács helybenhagyta és pártfogolta a kidolgozást részleteiben is, és gondoskodik annak nemzetgazdasági hasznosításáról. I Munkájáról hamarosan tui domást szerzett a felettes iparhatóság és felismerve a várható megoldás nagy nemzetgazdasági hasznát, messzemenő bátorítást adott a kutatónak és naponta érdeklődött az eredmények „ _„„. , előrehaladása iránt. Nem ^f ",! ®! „, _ lo hatalmas mohácsi komtás sem Dani János iga" binát - amely Közép-Eurógató állandóan Ü £ l^TteÍT^t me™LnőZl0 JSSfZ ha^StsSe "nyag! támogatását így a többet termel anyagi tamogatasat. igy a ^ ^ iparszertjen. is munka sokkal céltudatosabb hasznosítani a szegew es di Falemezgyárban kidolgoaz zott módszert. Közismert, hogy bútorlehamarosan sor került üzemi méretekben történő kísérletezésekre is. A most hullt hó betakarja az erdők vadjainak éléstárát, a földet. Horváth János pénzpataki erdész egy szokatlan vendéget látott minap vendégül reggelire, egy kis őzikét, aminek a tejecske igen ízlett. Előbb csak egy-egynapos, később egész hetes kísérleti gyártásba kezdtek és sok érdekes mozzanat után sikerült kidolgozniok a kívánt minőséget. mezekből nagy tételeket importálunk. A fentebb ismertetett új eljárás hasznosítása feltétlenül enyhít majd a nagyfokú behozatalon, s ugyanakkor lehetővé teszi az eddig főként tüzelőnek Az eredmény felülmúlta a hasznáu cserfa széies mérevárakozást. Maga az is je- tekben történő gazdaságos lentős sikernek számít, hogy ipari feldolgozását is. Január első napjaiban nagy izgalommal készült hót szegedi pedagógus egy nagy kirándulásra. A Szovjetunióba utazó pedagógusküldöttség tagjai voltak ezek a nevelők, s az izgalom, ami napjaikat átfűtötte, érthető. Ma 0 Szovjetunió a világ legérdekesebb országa. Az az ország, amely a legtöbb újat mondja u világnak s melynek eredményeit ma már nem leliet letagadni. A hét szegedi nevelő — Klacskó Mária, Kunfalvi László, Nagy József, Kovács Lúszlóné, Bévész Béla, Veres Terézia és Török László — nemcsak izgalommal, Hanem kíváncsisággal is indultak neki ennek az útnak. Eltökélték, hogy mindent alaposan megnéznek s már itthon érezték, hogy sorsdöntő lesz számukra ez az út. Azzá is vált. Ahogy-most a Pedagógus Szakszervezet városi titkárságának irodájában néhánnyal beszélgetünk, mindegyikőj ükön látszik, hogy más ember a*, aki hazajött, mint aki elment, — Engem elsősorban az általános iskolák élete érdekelt — inondja Klacskó Mária, a rókusi iskola igazgatóhelyettese. Két általános iskolát- láttam, egyel Leningrádban, egyet Moszkvában. A küldöttség többi tagjai ismét más általános iskolákat látogattak meg. Mikor összevetettük tapasztalatainkat, csak csodálkozni tudtunk. Az iskolákban — a kollioziskolúklól kezdve a legnagyobb városi iskolákig — előcsarnok, ruhatár és vendéglő van. Gyermek vendéglő. Heggel 8 órakor megérkezik a gyerek az iskolába, leteszi oz előcsarnokban levő ruhatárban az év elején megkapott számú lugasra ia kabátját, ott leveti a sárcipőjét, aztán megy a -restaurantba*, megreggelizik és fél kilenckor kezdődik a tanítás. Délben ugyanebben a gyermekvendéglőben egy—három rubeles áron, étlupról. menüt választ magának — ha napközis s az. iskolában el léd el. Délután rendszerint az úttörőklubba, az úttörőbáznkba mennek a gyerekek. Ott a pedagógusok várják őket. Ez. volt számukra a második meglepetés. A többiek, akik a beszélgetésben részt vesznek, lett eszközök, műhelyek, oz iskolán kívüli neveléshez AHOL MINDENKI jól fölszerelt ifjúsági házak, TANUL Beszélgetés a Szovjetunióban járt pedagoguskiildöttség tagjaival ;íl!h helyeslően bólintanak. Ugy van, a szovjet pedagógus szinte egész nap a gyermekele között él. Az igazgató bácsi a délutáni foglalkozáson, vngy esetleg iskolai ünnepségen a gyülekezés ideje alatt, a kezébe veszi a harmonikát. Láttam olyan esetet, ahol az igazgató egyszerre háromszáz gyerekkel láncolt — mondja Révész Béla —, s nem borult fel a rend. Mikor a táncnak vége volt, a gyerekek piilanatok alatt sorbaálltak s indullak a foglalkozásra. Kovács Lászlónó a politechnikai képzésről tapasztaltakra emlékezik. Az ötödik osztálytól asztalos, lakatos, mechanikai, mezőgazdasági műhelyekben folyik a képzés. A politechnikai oktatók munkások, akik az esti iskolákon szerezték meg si pedagógiai oklevelet. A kilenc, tizedik osztályban a szakmai képesítés meiló még sofőriskolál is végeznek -a diákok. A tíz osztály elvégzése mindenkire kötelező. — Sőt, most kísérleti iskolákban bevezették a tizenegyedik, jövőre a tizenkettedik osztályt. Ez azt jelenti, hogv 18 éves korig kötelezően tanul mindenki. I íosszú a beszélgetés, s rengeteg gondolat fölmerül. Beszélgetünk a pedagógusok megbecsüléséről, a nevelő és a társadalom viszonyáról. Arról, hogy mit ad a társadalom a nevelőnek és mit ad a növelő a társadalomnak. Bizony itt iá van tnnulnivaló. Nemcsak abból, hogy az iskolák felszerelése mennyivel jobb, mint idehaza. Nemcsak abból, hogy szemléltető kísérúttörőházak állnak a nevelők rendelkezésére. NCDM csak abból — ezt is meg kell mondanunk őszintén —, hogy a pedagógusok anyagi ellátottságai is jobbak, mint a mienk. Hanem abból is, hogy a pedagógusok is többet adnak a társadalomnak, mint nálunk. Es tapasztalt valamit a küldöttség, ami talán a leglényegesebb: A Szovjetunióban az egész társadalom neveli a gyermeket. Az egész társadalom neveli és egységesen neveli. — A méreteken, a felszerelés gazdagságán kívül, sőt úgy mondhatnánk, azon túl, a mi számunkra a legmegkapóbb élmény a társadalom elvi egysége volt — mondja Hévész Béla. A Szovjetunióban kialakult, hagyománnyá vált a szocialista közszellem. Él az utolsó negyven év romantikája. Nemcsak abban, ahogyan a forradalom nttgyjuinak, a Nagy Honvédő Háború hőseinek emlékét tisztelik — erre /.ója és Sura iskolájának életében láttunk gyönyörű példát —. hanem abban is például, hogy új, szocialista mesekincs alakult ki, oiyan mesekincs, amely sikeresen, a gyermek számára megfoghatóan személyesíti meg azokat a világnézeti elveket, amelyeket felnőtt korában a szocialista társadalomban követnie kell. A nevelésnek ez az átgondolt, finoman kimunkált, az ember egész életét átfogó rendszere, ennek az átfogó rendszernek a megismerése a legnagyobb élmény, ami pedagógust érhet; A beszélgetés még órák hosszáig tartana tovább; A két hét emlékeit nem lehet néhány mondatban elbeszélni. Egy emlék másik emléknek a képét ébreszti fel. A Szovjetunióban járt küldöttség' tagjai tudják, hogy ezek az emlékek nem maradhatna c-nk az. ő emlékeik. Ezeknek a visszaemlékezéseknek ereje van. Ezek a visszaemlékezések tanuságlételek a szovjet néo, a szocia'ista rend nagysága mellett, ezek a tanúságtéteiek pedagógusaink munkájában nélkülözhetetlen, ösztönző erőt jelentenek.