Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-21 / 17. szám

108 Csütörtök, 1958. január 23. Felhívás az ország területén1 tartózkodó külfóidi állam­polgárok bejelentkezésére A belügyminiszter 1/1058. (I. 15.) B. M. számú rendo­lete alapján az ország terü­letén tartózkodó valamennyi külföldi állampolgár, férfi és no, korra való tekintet nél­kül 1958, március 31-ig kö­teles bejelentkezni. A bejelentkezési kötelezett­ség nem terjed ki: a terüle­tenkívüliséget és személyes mentességet élvező — az or­szág területén 48 óráig érvé­nyes átutazó vizűmmel tar­tózkodó — uz ország terüle­tén csoportos utazás kereté­ben, turlsztiku céljából tar­tózkodó külföldi állampolgá­rokra. A bejelentkezést Budapest területén lakó külföldi ál­lampolgároknak a Külföl­dieket Ellenőrző Országos Központi Hivatalnál (KEOKH) Budapest, VI., Vö­rösmarty utca 35., Pest me­gye területén a járási kapi­tányságokon. az ország más megyéiben lakóknak n me­gyei rendőrfőkapitányság KEOKH-csoportjánál kell tel­jesíteni. A bejelentkezés a külföl­diek részére rendszeresített bejelentőlapon történik. A bejelentőlapot Budapesten valamennyi postahivutal, megyékben a megyeszékhely központi postahivatala áru­sítja. A bejelentkezéskor a kül­földi állampolgár köteles a) Bemutatni lakhatási, vagy tartózkodási engedélyét, út­levelét, születési, házassági anyakönyvi kivonatát, állam­polgárságát Igazoló okmá­nyát (külföldi állampolgár­sági bizonyítvány, nemleges magyar állampolgársági bizo­nyítvány, elbocsátási okirat, örökbefogadási okirat), b) Be­nyújtani két darab két hó­napnál nem régebben ké­szült, 3x3 centiméter nagysá­gú fényképet. Azok a személyek, akik lakhatási, vagy tartózkodási engedéllyel nem rendelkez­nek — de külföldi állampol­gárnak vallják magukat — bejelentkezésük alkalmával, a felsorolt okmányokon kí­vül kötelesek benyújtani a lakóhelyük szerint illetékes rendőrőrs által kiállított "Igazolás*-t lakcímükről. Az a külföldi állampolgár, aki bejelentkezési kötelezett­ségének nem tesz eleget, a 17 1954. (III. 10.) M, T. szá­mú rendelet 18. paragrafusá­ban foglalt szabálysértést, súlyosabb esetben bűncselek­ményt követ el. „Jobban munkához látunk" Beszélgetés egy kerületi KISZ-titkűrral a szervezeti életről .4 Szeged belvárosi KISZ­szervezet titkára, Nyilasi Zol­tán említi a beszélgetéskor, hogy egy KISZ-tagot már vagy négyszer leikeresett, mégsem jár el a szervezetbe, nem csinál semmit. — Mondtam neki — leszi hoz­id — ha csuk az udvariasságot nézzük, 'akkor is a négy vizitel legalább egyszer viszonozni kel­lelt volna. "Nem értem rá, majd megyek« mentegette magát, az­tán azonban kijelentettem: vagy részt veszel a munkában, vagy módod van kilé/nu az alapszer­vezetből. — Na és volt eredmény? — érdeklődöm, — Még nem. Egyébként most látogatjuk meg azoltat, akik még csak papíron tagjai K tSZ-szcrvezetünknek­Mert nálunk is úgy volt, mint másutt: közel egy esztendővel ezelőtt először né­gyen léptünk be a KISZ-be, azután húszan lettünk, most pe­dig 4ö tagot számlálunk. Ebből tevékeny 25—30. A többi vagy szimpatizáns, vagy nem tudja mit tegyen. — Álljunk csak meg. Nem ad feladatot a vezetőség? ilüvid szünet után hangzik az önkritika: — Nem. Valóban keveset fog­kdkoztunk még a szervezeti élet kialakításával. Pedig — mondja elgondolkodva — van a mi kol­lektívánkban fett re késztiég. Míg a lehetőségeink is elég jók .4 Dózsa György utcai i/júsági házban kaptunk megjelelő helyi­séget a városi KISZ-bizottság juttatott számunkra tüzelőt. Ma­gunk let, X takarítottuk ki a terme­aztán összeadtunk pénzt, főztünk teát és nagyon jól szó­rakoztunk —, a súrolás után. Többen otthonról hoztunk do­minót, sukkot, társasjátékokat, amelyikkel esténként szitrakoz­tunk. A szervezetből 12-en je­lentkeztek ax ifjúsági akadémiá­ra. A nyáron kollektíván három­szor is voltunk az algyői repü­íítéren, a szegedi sportrepülők is nálunk KISZ-tagok. Még fel is szálltunk a géppel jónéhá­nyan. Azután a legutóbbi KISZ­karneválon is mi szolgáltattuk a rendezőgárdát. — Ez azért mégis valami — jegyzem meg. — Igen, igen — feleli —, de mindet kissé spontán történt. Valahogy úgy van ez a dolog: esténként néhányan összejö­vünk, beszélgetünk, szórako­zunk, aztán ha jön valami fel­adat, azt elvégezzük, de a terv­szerűség nincs meg eléggé. Igaz, jómagam is egyetemre járok, munka, család mellett, most ké­szültem a vizsgákra és nem na­gyon értem rá gondolkodni. — Es a vezetőség többi tag­ja? — Ok is tanulnak, elfoglalt emberek, de most már jobban hozzákezdünk a munkához. Mire a KISZ megalakulásának egy esztendőt évfordulója már­ciusban elkövetkezik, addigra mi is akarunk több jót felmu­tatni. Szervezetünk tagjai között a munkásfiataluli mellett van­nak értelmiségiek is. Jogot vég­zett ügyészek, akik érdekes elő­adásokat tudnának tartani. Jó lenne as is, ha Eerenczi Ilona mérnök, aki Leningrádban ta­nult, beszámolna szovjetunió­beli élményeiről, a KomtzomoU ról, amelynek tagja volt. — A régi ifjúsági mozgalom­ban — említem — az is szokás volt, hogy az ifjúmunkások egy­más között tartottak kiselőadá­sokat, egy-egy kérdésről. — Igen, ezt a hagyományt is szeretnénk feleleveníteni klubesték keretében. Persze biitat i.i ren­dezünk, az ifjúsági ház nagyter­mében, meg más apróbb felada­lokkal akarjuk megbízni a tag­ságot. Kapcjflatot teremtünk üzemi KISZ-szervezetekkel, el­megyünk kollektíván őket meg­látogatni, s viszontlúlogatásra hívjuk meg a gyűri kiszeseket­Gondolom, ha így dolgozunk, tervszerűen, fellendül szervezeti életünk és nevelőmunkánk. Biztosan, Es legközelebb ak­kor már több eredményről tu­dunk beszélgetni. M. T. Rövidesen megkezdik a Bérkert utcai iskola bővítését Mint ismeretes, rövidesen osztályt u munka mielőbbi sor kerül az újszegedi, Bér- megkezdésére, kert utcai iskola bővítésére. A kivitelező vállalat rövi­azonban előzetesen nehézsé- desen felvonul az iskolához, gek adódtak. Az első kerületi hogy a halaszthatatlanul tanács most kivizsgálta az sürgős bővítést megkezdje, újszegedi, Bérkert utcai álta- Ennek során új emeletet lános iskola ügyét. A műsza­ki főelőadó nem javasolta ugyanis az iskola bővítését. Ezt az álláspontot — gondos helyszíni szemle után — a végrehajtó bizottság vissza­utasította és határozatában felkérte az építés-közlekedési húznak az épületre. A kivite­lezés mintegy 700 ezer fo­rintba kerül. Ezzel az újsze­gedi, Bérkert utcai iskola túl­zsúfoltsága, a tanítás nehéz­sége döntő részben megszű­nik. — Megkezdődött a terme­lés a 13 millió tonnás szén­vagyont tartalmazó bánta­pusztai külfejtéses szénbá­nyában. Az új bánya naponta körülbelül 1100 tonna ligni­tet ad, főként az Inotai Erő­műnek. — A pécsi Kamaraszínház tetőzete az előző napi meg­nyitás után szombaton ki­gyulladt. A színházat zavar nélkül kiürítették. A tűz va­lószínűleg kéménytűzből ke­letkezett. Tudásukkal hazájuk dicsőségét akarják szolgáin? — A két új Nobel-díjas kínai tudós hazatér Amerikából — A Paris Malch írja. hogy az gát van hivatva a/, ember ará­idéi Nobel-díjak kiosztásakor mára érthetőbbé tenjfi. Eletük VI. Cuslav Adolf svéd király nagyjából párhuzamosan folyt, a fizikai Nobel-díjat két kíaui Csüng Sanghájban kezdte lanul­tudéuiok: Csen Ning-lan és mányait, mielőtt professzor leli Csung Lao-linek nyújtotta át. A két fiulal tudós annyira ha­sonlít egymáshoz, hogy-szinte ikrek lehetnének. Mindkellő egy méter 50 centiméter magas, majdnem egykorúak (Csen 36, Csung 30 évies), s mindkettő Kínából szármuzott Amerikába­Erről u két kínairól mondják, hogy "ők ketten egy új Ktn­Amierikában. Csen llopejből szár­mazik és Amerikában végezte ta­nulmányait, ahol u háború után ismerkedett meg Csunggalj Azóta együtt dolgoznak. I'rinre­tonfoan mindkettő az. Einstein utcában lukik. mindketten bájos; törékeny kínai nőt vetlek fele­ségül. Csungnnk két gyermeke •van. Amikor Csung meghallot­stein*. A princeteni egyetemen ta, liogy munkáját Nobel-díjjal végzik rendkívül jelentós ludo- fogják kitüntetni, éopen egy la­mányos kutatásaikat. Közös boralóriuni kíséretet fejezett be felfedezésük az elektronok vilá­Tudathasadás okozta dr. Falta László tragikus halálát? mindig nem találták Ú) sebészi eljárás: Varrják a szívet -Az a sebész, aki arra vetemedik, hogy összevarrja a szív sebét, megérdemli, hogy kollégái kiközösítsék* — mondott u egy híres európai sebész a múlt század végén. Akikor elképzelhetetlennek tartották, hogy a szivet meg­operálják. és a sebet összevarrják. Ma mér számos Ilyen operációt hajtanak végre. Az orvosokat sok új gép is segíti. Igy például nemrégiben Moszkvában olyan szerkezetet készítettek, amely me­chanikul úton varrja össze a szívet. A tüt és a cérnát tantál-kapcsok helyettesítik, amelyek egyetlon gombnyo­másra beleilleszkednek a seb szélébe és tartósan össze­A múlt hét szerda délután még tűnt el otthonról és azóta meg. nem tért haza dr. Falta Lász­ló egyetemi adjunktus, fül-, Munkatársunk tegnap dél­után felikereste az eltűnt or­orr-, gégeszakorvos. Az eltd- vos feleségét, hogy kózeieb­nés sokféle találgatásra adott bit tudjunk meg az előzmé­nyekről- Faltáné elmondása szerint férje rákos betegség­re gyanakodott, ugyanakkor okot nagyszámú szegedi is­merősei körében, annál is inkább, mert a nagykabát­ját, kalapját, kesztyűjét és a pszicho-therápiáN gyógykeze­nála lévő értéktárgyait csü- lés alatt állott, Eltűnése nap­törtökön este megtalálták a jón délben Is rosszullétre pa­Kőrösi halászesárdu tájékán, naszkodott, majd délután 4 a szakadékos tiszaparton. A órától fél ötig fogadtu bete­jelek szerint nem áll fenn geit házi rendelőjében. Ezt gyilkosság, vagy előre meg- követően izgatott idegálla­fontoll szándékkal elkövetett pótban elrohant otthonról az­öngytlkosság, a körülmények zal, hogv orvosi kezelésre egyelőre arra engednek kp- megy, majd édesanyját is meg­vetkeztetni, hogy valószínű- látogatja. Azótu nem látták, en hirtelen fellépő tudathu- Az ügyben egyébként — sadás idézte elő dr. Falta értesülésünk szerint — folyik húzzák. Így a szívoperáció gyorsabb és könnyebb. tragikus halálát. Holttestét a rendőrségi nyomozás •Szerencse, hogy a hír nem egy órával hamarább érkezett —< mondotta —, biztosan elrontott tam volna a kísérletet*. A stockholmi ünnepségek sos rán a kót fiatal kínai tudós egy percre som bagytu cl egy­mást. Eletükben először most viseltek frakkot. Beszédet csak egyikük tartott, ugyancsak életé­ben először. A beszédnek óriási sikere volt, különösen « svédek közölt. A jelenlévő amerikaiak vegyes érzelmekkel hallgatták Csent, aki a következőket mon­dotta: a Nobel-díj keltőjük mun­kájának gyümölcse és elképzel­hetetlen, hogy egymás nélkül folytassák munkásságukat. Ez­után megköszönte az Egyesült Államoknak minduzt, amit ott megtanulni módjukban állott; majd pedig kijelentette, hogy Stockholmból visszatérve mind­ketten csomagolnak és családos­tól hazatérnek Kínába, hogy kutatásaikkal hazájuk dicsősé­gét szolgálják. (202) Mi előtt ZóUanccbc értek volna, Dub had­nagy még hétszer állttolta meg az autót, s az utolsó megálló után dühösen igy szólt Bleglcr­hez: . ,, — Ma lengyel gulyást ebédeltem. A zászló­aljnál majd táviratilag panaszt teszek a dan­dárnál. Bomlott savanyúkáposzta és fogyasz­tásra alkalmatlan sertéshús. A szakácsok pi­maszsága túl megy minden haláron. Aki még nem ismer engem, most majd megismer. — Nostitz-Bhieneck tábornagy, a tartalékos lovasság büszkesége - jelelte. Biegler — kiadott egy tanulmányt "Was schadct dem Magén im Kriege« (Mi árt a gyomornuk a háborúban) címmel, amelyben azt ajánlja, hogy a háborús jaradalmok és szenvedései; közepette egyálta­lán nem kell sertéshúst fogyasztani. Hadmoz­dulatok közben minden mértéktelenség megárt. Dub hadnagy egy szót sem válaszolt erre, csak azt gondolta magában: "Majd elbánok én a te műveltségeddel, te piszok*. Axtón meg­gondolta magát, s egy teljesen hülye kérdéssel fordult llirglerhrz: — Maga tehát úgy véli, Biegler hadét, hogy az a liszt, akinek maga az alárendeltje, me-t hiszen annak kell tekintenie magát u rangja szerint, mértéktelenül sokat eszik? Nem akarta véletlenül azt mondani, Birgler kadét, hogy telegabáltam magam? Köszönöm a gorombasá­got. Legyen nyugodt, hogy ezért még számolok magával, mafla még nem ismer engem, de lia majd megismer, soha életiben nem felejti el Dub hadnagyot. As utolsó szónál csaknem kettéharapta a nyelvéi, mert éppen egy gödrön robogtak át. Biegler kadét megint csak nem válaszolt. Dub hadnagy ettől ismét jelingcrüll és durván meg­kérdezte: — Ide hallgasson. Diegler kadét, azt hiszem, annyit mégiscsak megtanult, hogy válaszolnia kell a fölöttesénél; a kérdéseire, nem? — llogyilc — mondta Biegler hadét — van eggy ilyen szabály. Mindenelirlőtt azonban elemzés tárgyává Itell tenni n VÚ keltünk köl­csönös viszonyát. Tudomásom szerint én még sehová sem vagyok beosztva, így hát teljesen elejthetjük azt a feltevést, mintha közvetlen alárendeltje volnék önnek, hadnagy úr. A Irg­fontosabb azonban mégiscsak az, hogy tiszti körökben a feljebbvalók kérdéseire csakis szol­gálati ügyekben kell válaszolni. Mi ketten, ahogy itt illünk az autóban, semmilyen megha­tározott hadműveletnek nem alkothatjuk vala­minő harci egységét. Közöttünk egyáltalán nem áll fenn szolgálali viszony, Mindketten az ala­kulatunkhoz megyünk, s bizonyára nem lehetne semmi néven nevezendő szolgálati nyilatkozat­nak tekinteni a szavaimtat, ha válaszolnék arra, a kérdésre, vajon azt aluirtam-e mondani, hogy ön telczabálta magát, hadnagy úr. — Befejezte? — ordított rá Dub hadnagy. — Maga • • • niaga ... Be — jelentette ki szilárd hangon Biegler kadét — ne feledje, hadnagy úr. hogy arról, ami közöttünk történt, valószínűleg tiszti be­csületbíróság fog dönteni. Dub hadnagy szinte magánkívül volt már a dühtől. S a hadnagy egyéniségéhez tartozott az is, hogy amikor dühbe gurult, még nagyobb ostobaságokat és hülyeségeket mondott, mint nyugodt állapotban. Igy hát azt dörmögte; — Magáról a hadbíróság jog dönteni. Biegler kadét felhasználta ezt az alkalmat, hogy megsemmisítő csapást mérjen ellenfelére s a legbarátságosabb hangon azt mondta: — Tréfálsz, pajtás: Dub hadnagy rákiáltott a sofőrre, hogy áll­jon Ftieg. — Egyikünknek gyalog kell mennie — hö­rögte. — En a kocsiban maradok — mondta nyu­godtan Biegler kadét — te pedig csinálj, amit akarsz, pajtás. — Menjünk tovább — üvöltött a sofőrre Dub hadnagy, mintegy delíriumban, majd mél­tóságteljes hallgatásba burkolózott, mint Julius Caesar, amikor az összeesküvők közeledtek hoz­zá. lmgy ledöfjél: gyilkaikhal. így érkeztek meg Zóltancrbe, s itt aztán rá­bukkantak a zászlóalj nyomára. Miközben Duh hadnagy és Biegler kadét még a lépcsőn is arról vitatkozott, hogy egy kadétnak, aki még sehová sínes beosztva, joga 1 un-e májashurkára abból a mennyiségből, amelyet az egyes századok tisztikarának szán­tak, odalent a konyhában mindenki jóllakott már, végignyúltak a széles lócákon, eldiskurál­lak minden elképzelhető dologról s közben nagy élvezettel pipáztak. Jurajda, a szakács kijelentette: — Ma feltaláltam egy óriási dolgot. Azt hi­szem, teljesen forradalmasítani fogja a szakács­művészetet. Tudod. Vőnek, hogy ebben az át­kozott faluban sehol sem tudtam majorannát keríteni a májashurkába. — Herlia majoranae — mondta Vanck szám­vivő őrmester, akinek eszébe jutott, hogy ő drogista. Jurajda tovább mesélt: — Kifürkészhetetlen dolog, ahogy az emberi lélek szükség esetén megragadja a legkülönbö­zőbb eszközöket, ahogyan új láthatárok tárul­nak jel előtte, ahogyan elkezdi feltalálni a leg­lehetetlenebb dolgokat, amelyekről az emberi­ség addig még csak nem is álmodott... Szóval sorra járom az összes házakat majorannáért, futkosok, kutatok, megmagyarázom nekik, hogy mihez van szükségem rá, hogy néz ki. .. — Még az illatát is le kellett volna, hogy Ír­jad — ssóíoít meg a lócájáról Svejk —, meg kellett volna mondanod, hogyy a majoranná­nak olyan szaga van. mint amikor az ember egy virágzó akdefasorban beleszagol egy üveg tintába. Prága mellett a Bohdalcr-hrgyen . .. — Ugyan, Svejk — szakította félbe kérő han­gon Marék egyéves önkéntes —, hagyd már Ju­rajdát, hadd fejezze be. Jurajda folytatta elbeszélését: — As egyik portán találtam rgy öreg, kato­uavisrh embert, még Bosznia-Hercegovina meg­szállásának idejéből, aki a pardnbicei ulánu­soknál szolgálta le. az idejét cs máig se felejtett el rschill. Ez elkezdett vitatkozni velem, hogy Csehországban nem majorannát tesznek a má­jashurltába, hanem kamillát. Igazán nem tud­tam, mihez is fogjak, mert hiszen minden ér­telmes és elfogulatlan embernek be. kell látnia, hogy a májashurkába való fűszerek között a . majoranna a királynő. Gyorsan valami pótlé­kot kelleti találni, ami erőt, fűszeres ízt adjon a hurkának. No, és az egyik házban valami szentkép alatt egy esküvői mirtuszkoszorút ta­láltam felakasztva. Fiatal házasok laktak ott, a mirtutzkoszorú ágai még elég frissel; voltak. Igy aztán mituszt teltem a májaslnirkáha. per­sze az esküvői koszorút háromszor jól le kel­lett forráznom, hogy a levelek megpuhuljanak és elveszítsék túlságosan rsipöt szagukat és izüket. Magától értetődik, hogy amikor elvet­tem tőlük azt az esküvői mirtuszkoszorút a má­joshurkába, nagy volt a sírás-rívás. Axxnl btí* c ráztak rl tőlem, hogy ezért a szentségtöré­sért, mert a koszorúi be volt szentelve, egész biztosan megöl a legelső golyó. Na ugye, ti is megettétek a májashurka-levcsemct, és egyikö­tök se vette észre, hogy majoranna helyett min tusz-szaga van. — Jindrirhúv Hradecben — mondta Svejk — évekkel ezelőtt volt egy Joscj Linek nevű hen­tes, és ennek két doboza volt a polcán. Az egyikben mindenféle fűszereket tartott össze­keverve, amiket a május- és véreshurkába ra­kott. A másik dobozban valami rovarirtó port tartott, mert ez a hentes már többször meggyő­ződött róla. hogy a kuncsaftjai poloskákat vagy svábbogarakat harapnak ketté a kolbászban. A poloskákról mindig azt mondta, hogy fűszeres ízük van, mint a keserű mandulának, amit a kuglófba szoktak tenni, de a svábbngarak úgy bűzlenek a hentesáruban, mint rgy átpenésze­dett öreg biblia. Ezért nagyon sokat adott a tisztaságra, a műhelyében és mindent felhintett ezzel a rovarirtó porral. Egyszer éppen véres­hurkát készített, és közben náthás volt. Fogja a rovarirtó poros dobozt és beleszórja a véres­hurka töltelékébe, és attól fogva Jindrichúv Hradecben mindenki csal; a Linekhrz járt ,*>é­rcshurkáért. Ax emberei; szinte tódultak a bolt­jába. ö meg olyan okos volt. hogy a végén mégiscsak rájött, hogy ez attól a rovarirtó por­tól van. es attól fogva ládaszámra redelte ezt a port, utánvéttel, de előbb figyelmeztette a réget, amelyiktől beszerezte, hogy a ládákra azt írják: indiai fűszer*. Így ez az ő titka volt és vele szállt a sírba, és a legérdekesebb az volt, hogy azoktól a családoktól, akik az ő vé­reshurkáját vásárolták, az összes sváhhngár és poloska elköltözött. Azóta Jindrirhúv Hradec a legtisztább városok közé tartozik egész Cseh­országban. — Befejezted? —kérdezte Morei; egyéves ön­kéntes, aki. dg!/ látszik, szintén szeretett volna bekapcsolódni a beszélgetésbe. — Ext már befejeztem volna — felelte Svejk —, tudok ugyan még egy hasonló esetet a BeszkldrkbőL dr azt majd csak akkor mondom rl nektek, ha benne lessünk a grfrrhtben. Most Marék egyéves önkéntes s-ette át a szótt (Vege következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents