Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-03 / 2. szám

2_ Péntek, 1958. janupr 3. Igy kezdődött az új év ; fhizakodásmf liz első gyermek. si első utas, az első pénzküldemény és az első vevő nyomában SZEGEDEN az ii| év eisö munkanapjain összecsenglek a poharak, mély sóhaj szállt, egy évvel időseb­bek leltünk. Boldog újévet kí­vánunk — szokásból mondtuk, ,-zivből kívántuk. Aki mégolyan állapotban volt, hogy filozofál­ni tudott, az ilyen kérdésekre próbált választ kapni: vajon milyen lesz az. új, uz. 1958-as év. nül hoz? Sok szülő leendő gyer­mekére gondolt, az apák termé­szetesen a fiúkra, az anyák a lá­nyokra. Vajon kinek lesz igaza? Majd elválik az új évben! Erre. gondolt Zádori Mihály, kiskundorozsmai lakos is, mi­közben vajúdó asszonyát a 2-es Kórházba szállította Sajnálta fiatal feleségét, izgult érte, s válla a drága kis gyermeket, t.sak sikerüljön. Szép kis üj év, ilyen izgalom! igazi képel Zá­dori »papa« gondolatairól, ví­vódásáról csak az tud alkotni, aki legalább már egyszer végig Csinálta. A kislányos voflsk a legügyesebbek És nem volt hiábavaló a nagy izgalom. Zádori Mihály né 1958. január 1-én, 1 óra 25 perckor egészséges kislánynak adott éle­let, de. Helyei Pál és d'r. Marof­ka Ferenc nívósok segítségével. Hogy örült Zádori Mihály a hírnek. Kislánya Magda, és asz­szonya egészséges. Még ezen a napon — az új év első napján — hét szülőasszony fájdalmain könnyített a 2-es Kórházban két ügyeletes orvos, Helyei és Ma­rolka dr. S végül a statisztika: 1958. január 1-én, a 2-es Kór­ház szülészeti osztályún 8 gyer­mek születeti. Ezek közül 7 lány, s mindössze egy a fiú (és hogy örülnek az apák!). Jói kez­dődött az új év /sarkóéknál is. .Vagyon boldog volt Zsarkó Im­re, amikor llöss Erzsébet dok­tornő közöké véle; a Szülészeti Klinika első gyermeke 1958-ban kislánv és az az övé. zenekhez. Az év első öröm- é» Itália thírét. Itt valóban jól kezdődött Magyar István táviratkezbesi­lő elsőnek ezer forintot szállí­tott a cimzethez. Nagy volt az öröm, hiába a pénz nagy úr. Hova vitte? Hadd beszéljünk a szerenesés emberrel. Sajnos, a postai titok tiltja, így nem tudtuk meg. hol lakik, és honnan kapta a sok pénzt. A postás annyit azért elárult — ez nem titok — nagyon örüllek a küldeménynek. Borral, pálinká­val kínálták. Ezt mind hivatal­ból visszautasította, csak néhány süteményt fogyasztott el a bol­dog családdal. Nagyiván Ferenc táviratot kézbesített az újévben először. Anya kapta a fiától. A néni gyorsan elmondta a ked­ves postásnak, hogy két. éve min látta már a fiát és tnosl a sürgönyben az áll; jön. Kell-e ennél nagyobb öröm újévkor? A 4 591849 számú blokk Varga Jenő postás az újévben egy "öreg kisasszony—t — így mondta — örvendeztetett meg. Hónapok óta várta a levelet és most 1958 január elsején kora­reggel expressliént érkezett meg. Ö maga annak örült, hogy igen szépen vásárolták a Délmngyar­országot. Kiinduláskor azt gon­dolta, nem utegy, hiszen alig! találkozott emberrel, ő pedig megduplázta a szokott vasárnapi j példányszámot. De végül — és minden jó, ha a vége jó — ez is kevésnek bizonyult. Elérkeztünk ezcrkilencszáz­ötvennyole első munkanapjá­hoz. A gyár szirénái munkába hívták a dolgozókat. A redőnyö­ket is felhúzták, ismét kinyitot­tak az üzletek. A kera-kedők iz­gatottan vár «'k az első vevőt. És, ezt már meg kell szokni, a Kárász utcai csemegében a törzs "•feketézők* voltak az első vá­sárlók. Rovó Istvánná jófajta feketéből főzött duplát első vá­sárlóinak, a Rüvikül dolgozói­nak, Varsa, Báló elvtársaknak és Saigonénak. • A "Sirály—ban is nagy volt az izgalom. Várták az első ve­vőt. Vajon ki tesz? Csak ne cse­rével kezdődjön az év. Megje­lent az első fecske, az első vá­sárló lőrinez Mária személyé­ben. Nagynénje számára vásá­rolt ajándékot, aki 1958 január elsején hozta világra Erika lá­nyát. (Ügy látszik ez az év a lányok éve lesz, legalábbis a sziiielések aránya az első nap után ezt igazolják.) A 4 591 849 számú blokkon az ajándékba vett két szép zsebkendő össze­gével megkezdődött az új év, a »Sirály* divatszak üzletben is. (Horváth Lászlórié) Szokatlanul kevés munkája volt a közlekedési rendörségnek Szilveszterkor és újévkor A mentőknek mozgalmasabb napjuk volt Az Anna-kútnál Alig múlt el néhány perc az újévből, amikor az Anna-kút­nál felült az 1-os vonalon köz­lekedő villamosra Z. K. és fele­sége, az új év első utasai. Az Április 4 útja végén lévő ottho­nukba igyekeztek, "lomháéi­nál* rárták meg az újévet, de már nagykabátbml, fiatal háza­sok, szeretnek kettesben lenni. Szóváltással kezdődött az. új év. Az asszony Klári, tíz forintot készített elő — a házfelügyelőnek szánta. Férje ellenezte ezt a, könnyelműséget. Es végül kt győzött? Hál ki szokott? asszony. A petöfitelepi villamos végál­lomásán jókedvű társaság szállt )e. Újév napján kora reggelnek számit 6 óra, de Pigniezki Pál postás már itt várt a villamosra. Szilveszter napján volt, aki már a koradélelötti órákban megkezdte a búcsúvevést az óesztendótöl. Délelőtt 9 óra 15 perckor a dr. Boros József utcába hívták a mentőket, hogy az egyik házból beszál­lítsanak egy igen-igen részeg embert. Mire a mentők meg­érkezetek a helyszínre, a pá­ciens megszökött, mert a kór­házi gyomormosás hallatára még idejében kijózanodott. Este nyolc órakor viszont a Londoni körútra hívták a mentőket, ugyanis három em­ber — Turcsik Imre és Tur­csik István, Ságvári Endre utca 18. és Szőke János Moszkvai körúti lakos — Az együtt iddogált, később pedig úgyannyira összeverekedtek, hogy bicskát nyitottak egy­másra. Turcsik Imrét és ap­ját Turcsik Istvánt bicskától és rúgástól, ütéstől eredó ki­sebb sérüléssel szállították mentőket, ugyanis Papp Ist­ván, Hajnal utca 8. szám alatti lakos olyan korán és alaposan köszöntötte az új­évet. hagy örömében vagy inkább magatehetetlenségé­ben az útszegélyre esve be­verte a fejét. Pappot a Il-es kórház vette gyomormosással egybekötött kezelésbe. Áz új év első napján dél­előtt 10 órakor Hamzsik And­rás, Cserepes sor 3/1. szám alatti lakos lábai mondták fel a szolgálatot a Szenthá­romság utca 62. számú ház előtt, ahonnan valósággal eszméletlen állapotban vitték el a mentők a H-es számú kórházba. Az új év első komoly se­besültje Dallos Jószefné ti­szaszigeti lakos volt, aki há­za lépcsőjéről lefelé jövel rosszul lépett, s elesett, majd bordatöréssel a Sebészeti Munkába indult. Boldog új evet kórhá2ba, s elsősegélynyújtás Klinikára szállították, kívánt neki a cifra süveges fia- után a lábukon mentek el c , ,, . . . tah-mber ós szaladt a társaság tovább szilveszterezni. Szőke szokatlanul kevés t ntán. A postást hívta a köteles­ség, várta a sok napilap, levél, express levél. Együtt voltak mindnyájan. Bácz. Miklós, üör­csök Ferenc, Nagyivén József, Magyar István, Oláh Ferenc, Varga Jenő, Kiss Eszter, a levál­ás távirat kézbesítők. Es vitték az év első levelét, táviratát a cím­János azonban a II. kórház "foglya* maradt, mivel fején elég komoly szúrt seb kelet­kezett a korai »szilvesztere­zéstől*. Este fél 10 óra tájban a Mátyás tér és a Földműves utca sarokra hívták ki a Brno legnagyobb üzemének íozói üdvözlik a szeg dieket dolg Testvérvarosunk. Brno legnagyobb és Csehszlovákia egyik legjelentősebb üzemének — a "Jan Sverma* művek­nek küldöttsége az elmúlt év első hónapjában több napol, töltött Szegeden, amikor átadták az üzem nyersanyagból, valamint két Zetor traktorból álló ajándékát a szegedi helyi­ipari vállalatoknak. Most az alábbi távirat érkezett tőlük; »A városi tanács elnökének, SZEGED Az új, 1958-as év alkalmával harcos, elvtársi üdvözle­tünket küldjük szép városuk minden lakójának. Epítőmunkájukhoz, barátságunk elmélyítéséhez igen sok sikert kívánunk. Éljen Csehszlovákia és Magyarország népeinek barát­sága! Mindent a világbéke megvédéséért és megerősítéséért! A -Jan Sverma* müvek Zbrojovka.. Brno forradalmi szakszervezeti mozgalmanak üzemi tanacsa munká­ja akadat a közlekedési rend­őrségnek az új esztendőt megelőző napon, s közvetle­nül az új év első napján is. A statisztikát figyelve az ed­digi esztendők utolsó napjai mindig rosszul zárultak, leg­alábbis a közlekedési balese­tek vonatkozásában. Nem volt ritka eset, hogy Szil­veszter napjáról ne jelentel­tek volna ittasságból, gyors­hajtásból. vagy egyéb sza­bálytalanságból eredő közle­kedési balesetei, nemegyszer két-három halálos áldozattal és több súlyos sebesüléssel. Most. mindössze egyetlen köz­lekedési baleset történt de­cember 31-én a déli órákban, a Kossuth Lajos sugárúton. Csikós Gellért, Maros utca 44. szám alatti lakos motor­kerékpárral, vezető-igazol­vány nélkül közlekedett. Eb­ből következik, hogy éppen csak konyított a vezetéshez, ám mégis rendkívül gyorsan száguldott a sugárúton. A gyorshajtás következtében a vakmerő motoros alácsú­szott egy személygépkocsi­nak és combtöréssel a Il-es számú kórházba szállították. A szilveszteri vidámság és az új esz­tendő-napi ünneplós hangulat után tegnap, az első idei hétköznap zúz­marás reggelén Szegeden js munkába siet­tek az emberek. Olyan magától értetődőnelv tűnik ez, pedig most esztendeje — mond hatjuk jelképesen, bár Budapesten talán ténylegesen is — füstölögtek a romok, egy gálád ellenforradalmi támadás nyomai. A koponyákban kaotikus zűrzavar, dac, söté­tenlátás, elfogultság uralkodott, egy alapo­san, bravúrosan előkészített, és ördögi tech­nikával dolgozó, mindent perzselő, vad, el­lenséges propaganda hatására. Gazdasági nehézségek tornyosullak, halmozódtak. Nyersanyaghiány, tüzelőhiány, áramhiány; éhség és a hideg réme kísértett. Naponta elszoruló sziwol lestük, mennyi szenet hoz­nak fel a bányákból. íme egy számadat: 1957. január 1-én széntermelésünk 25 237 tonna volt — a szükséglet egyharmada. Igy bizony kevés áramot "szophattak-; — József Attila szavaival élve — a nagyon csendes transzformátorok és esténként már az ósdi petróleumlámpa világánál ültünk ottho­nunkban. Pénzügyi életünkben láttuk ár­nyékát a háború után már itt tanyázott "milliÓ6« szörnynek: az inflációnak. Aggód­tunk, vajon az eszelős felvásárlási láz ki­ürítette polcokra kerül-e újra cipő, ruha, rádió? Egymás között latolgattuk: vajon én vagy ő lesz-e az, akinek kiadják munka­könyvét, — mert hamarosan leáll a gyár energia- vagy anyaghiány miatt. És ahogy szakítgaltuk a lapokat a nyom­dafestékszagú tömbnaptárról, úgy javult helyzetünk. Olyan évbe értünk, amelyet most, — hogy túl vagyunk rajta —, a gaz­dasági megszilárdulás és a demokratikus kibontakozás esztendejének nevezhetünk. A párt állott először talpra. Budapesten és vidéken, Hódmezővásárhelyen és Szege­den a legbecsületesebbek. — azok, akik a nehéz napokban sem tagadták meg a szo­cializmus igéit, indították el; alakították új­já a pártszervezeteket és kezdték az ellen­támadást az ellenséges szándék, véres de­magógia, uszítás, de a nihilista tagadás, a fekete pesszimizmus, kishitűség ellen is. Komrnunislgk és becsületes párionkívüliek forgatták meg újra a termelés gépezetéi. Nagyon nehéz kezdet volt. Ugy kellett harcolni az ellenforradalom aktív figurái ellen, hogy azért a megtévesztett emberek felocsúdjanak, tisztán lássanak és elválasz­tódjanak. Ugy kellett megmutatni volta­képpen mi is történt eddig, hogy azért a tömegek hite ne rendüljön a rendszerben. Szándékaink tisztaságában ismét higgyenek azok, akik ideig-óráig meginogtak és elfor­dultak, visszahúzódtak. S 'került-e mindez? Igen is, meg nem is. Általában igen, részleteiben még nem mindenben. A történelem nagyon nehéz leckét adott fel a szocializmust, a dolgozó nép hatalmát szívvel lélekkel akaróknak 1957 első napjai­ban Magyarországon: -Harcolj, de úgy. hogy azok, akik eltévelyegtek, közben meg is békéljenek!*, "Építs, de úgy, hogy tűnjön el az, ami rosszra sikerült az elmúlt évek­ben!* E leckét már kezdjük feimondogalnu Bi­zonyítja az elmúlt év. igazolja a politikai helyzet, gazdasági állapot most az évek for­dulóján. A szocializmust hirdető szóra is met hallgatnak, gazdasági helyzetünk úg) alakul, hogy becsületes élete lehet minden­kinek, aki becsületesen él és dolgozik. Vajon, hogyan jutottunk el idáig? Mi a titka ennek az elmúlt évnek? — vetik fel sokan határainkon belül és tul: Elsősorban az, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt rendíthetetlenül állt a marxiz­mus—leninizmus talaján. A forradalmi munkás-paraszt kormány politikáját a leg­szélesebb rétegek érdekében és érvényesü­lésére alakította ki. A párt és a kormány helyes politikájának megvalósítását elsősor­ban a munkásosztály támogatta. E Lámoga tás az elmúlt évben naponta ezer és ezer módon jelentkezett a sztálinvárosi kohóktól a szegedi fonóüzemig, a csepeli vasműtől a pécsi porcelángyárig, a szc-mbathelyi vas­feldolgozótól a debreceni gyógyszerüzemig terjedő széles-széles frontszakaszon. A mun­kások támogatása nélkül nem lett \olna ilyen eredményes év Magyarországon! A dolgozó parasztság segítsége és az értelmi­ség mindinkább tapasztalható munkakedve is öregbítette eredményeinket. A történelmileg nagyon nehéz feladat, lecke megoldásában történelmileg páratlan külső segítségben volt részünk. A nemzet­közi szolidaritás olyan segítőkészségét ta­pasztalhattuk, amilyenre kevés példa akad. A segítség oroszlánrésze a Szovjetuniótól származik, de Kínától Albániáig, a népi demokratikus államok hozzájárulása nyers­anyagban, áruban, pénzben biztosította ter­melésünk elkezdését, fellendülését. Ugyan­ilyen jelentős az a támogatás, amit a nem­zetközi politika síkján a szocialista tábor országaitól, de a kapitalista államok mun kásosztálvától is kaptunk. Az ENSZ szóno­ki emelvényeitől kezdve a legkülönbözőbb államok és munkáspártok közötti hivatalos tárgyalásokon, deklarációkon, megállapítá­sokon kérésziül nyilvánult meg ez a törté­nelmileg is párját ritkító kiállás egy olyan kis ország ügye mellett, mint mi vagyunk. Mondhatjuk így is: a világ munkásosztá­lyának két tenyere óvta azt a csemetét, amely Magyarországon az elmúlt évben két­szeresen igyekezett gyökereivel a szocializ­mus talaján megkapaszkodni... A pártnak, a kormánynak és az egész dolgozó népünknek tehát volt ereje meg­birkózni egy oly sötétnek látszó 1057-es év­vel. De, maradt-e erőnk 1958-ra, 1959-re. újabb századokra? Akkor, apaikor Nyuga­ton újra felrémlik az amerikai tőke vezette hadi csoportosulás, harcra, olyan háborúra, amely, ha kitör, az atom- és hidrogénbomba veszedelmeivel fenyegeti az egész emberisé­get? Lehet-c kedvünk a szccalista építés még meglévő ezer bajaival birkózni ide­haza, ha Izlandtól Törökországig a NATO­támaszpentok karéja veszi körül a szocia­lista tábori? Az elmúlt év eseményeinek ismeretében mondjuk ki nyugodtan: Igen. A magyar népnek még ilyen nemzetközi helyzetben is oka lehet az optimizmusra. Bízzon, hogy lesz ereje, külső támasza a további előre­haladásra! K ét olyan dátum van az újkori törté- . nelemben, amelyik megremegtette a világot. Mind a kettő szorosan kapcsolatban van egymással. Az első: 1917. november 7, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom első napja. Elekor a szabadság, az emberibb élet iránti vágy minden alom­energiánál erősebb erejével megalakult a szocialista társadalom első állama: a Szov­jetunió. E dátum után atomreakciószerűen alig negyven év alatt olyan világrendszer alakult ki, amelyben már a Szovjetunió mellett a hatszázötvenmilliós Kína. a népi demokráciák sorozata sziklaszilárd tömböt képez. E világrendszer ereje, egysége pont az elmúlt évben manifesztálódott éppen — és ez a második világot rengető dátum! —. amikor az októberi forradalom negyvenedik évfordulóján a szocialista országok kom­munista és munkáspártjai nyilatkozatukkal szabták meg a világfejlődés és a béke meg­védésének útját. A szocialista tábor erejét, katonai és tu­dományos fölényét mutatják azok a sike­rek, amelyeket a Szovjet,unió a rája kény­szerített fegyverkezési versenyben eiért: az interkontinentális ballisztikus lövedékek megteremtése illuzóriussá tett minden ame­rikai támaszpontrendszert, halálos veszede­lemmel fenyegeti fészkében, a Wall Stree­ten. a washingtoni Fehér Házban az impe­riálizmust, a kapitalizmust. 1957 határkő az egész emberiség törté­nelmében. Az ember a kőbalta elkészítésé­vel elkezdett technikai fejlődésének olyan szakaszához ért, amikor már a Világűr kü­szöbére léphetett. 1958-ra virradó éjjelen a Föld körül keringő két mesterséges hold nemcsak diadal, a szovjet tudomány hal­latlan eredménye, de biztató jelenség az égész szocialista tábor jövőre nézve, így e tábor tevjkeny tagjának: a magyar népnek biztonságos munkájára is. M íg a szocializmus világrendszere erő­södik. a kapitalizmus világrendszere esik szét. Ujabb ós újabb országok lépnek arra az útra, amely előbb-utóbb e táborhoz vezet» A félgyarmati és gyarmati népek: Távol-Keleten, a csendes-óceáni szi­getvilágban, Közel-Keleten, sőt Afrikában is mindinkább táguló tüdővel szívják már a szabadság levegőjét... Egyiptom, Szíria, amire feltétlenül emlékeznünk kell. Kairó­ban most folyik az ázsiai és afrikai orszá­gok nagy konferenciája, amely újabb száz­milliók nevében élesen á'lástfogJal az im­perializmus, a nemzetközi feszültség élezé­se, a háború ellen. "Az imperializmus és a gyarmatosítás tűnjön el Ázsia és Afrika egész területéről!* — hangzik e konferencia egyik mondata. Mi ez ha nem újabb segil­ség, a szocialista rendszernek? Ez. a béke világméretű igénylése, a szo­cialista tábor, nemre:közi munkásosztály, szolidaritása és a félgya 'mar. gyarmo ' ­pek pozitív állásfoglalása ez az r'rő­számú fedezet, aranynál. — gyémántnál drágább fedezet népünk magabiztosságára az elkövetkezendő évben is. A párt. a kormány eltökélt szándéka, hogy nem tér le arról az útról, amit a mar­xizmus—leninizmus iránytűje mulat, nem távolodik attól, az olyan gyakorlati politi­kától, amelyben minden mozzanat a nagy többség, a dolgozó emberek százezreinek érdekében történik. Eredményeink tudatában volt jogunk ünnepelni, feloldódni a szilveszteri éjszaka vidám — mámoros forgatagában, az ünne­pi, családi asztal békességes hangulatában. Legyen bizakodás most, az új év e'.-' ón­jaiban is, amikor kezünk e: m ti újrafelsivit a gép, katlan a büWyú, \i:.:y új vonal sötétlik fei a pauszprpíron. Bizakodás erőnkben, lehetőségeinkben — fe-J siker! Németh Uujos

Next

/
Thumbnails
Contents