Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-03 / 2. szám

Péntek. 1958. jmaár l. pm*m« iwiiimwjB akók védelmében * Akik a tanulást akadályozzák * Táblát a Kígyó-patikára * Válasz M. L egyetemi hallgatónak * „Szép Szegedért" — a Csongrádi sugáruton * Ismét egy kérelem a kalauzokhoz p IfJiOT . w mm . A m 1 « « 'ím ,.A áztulaidonosok öröm­n fc /adták a márciusi ren­deletet. melv insatlaniuk korlátlan gazdáiévá tette őket. Az eddie érvényben le­id kényszer-békesség a la­kók (,« a házigazdák között felborult. A legtöbb házigaz­ua — tisztelet a kivételnek — .tűzzel-vassal' üldözi lakó­iát. lakáshoz, de legtöbb eset­ben pénzhez szeretne iutni. értékesíteni szeretné lakását. így van ez a Szivárvány ut­ca 1 c. szám alatt is. A ház­tulaidonos — Nagy Károly — március óta mindent elkövet, hogy lakóiát. Kabók Dénes írnököt és családiét elűzze, ká-i két ízben bíróság elé állította lakóiát hamis vádak alapján. Mindkét alkalommal az alperes — a lakó — került ki igazságosan. győztesen. Nagy Károlynak és feleségé­nek. akik hamis vádakkal próbálták lehetetlenné tenni Kabók Dénest, a ha.iuk szála sem görbült meg. Amikor látták, hogv ígv nem sikerül, uiabb cselhez folyamodtak. Kivonultatták a tűzoltókat telies felszereléssel, hogy Ka­bókék tüzet csináltak. A tűz­oltók ugyan tüzet nem talál­tak. egyedül a rágalmazók, a háztulajdonosok. mulattak jót az eseten. Fékezzük meg a Nagv Károly-féle háztulaj­donosokat és védi ük meg a iognélküli lakókat. L. H.-né" „Valamennyi becsületes dolgozó emeli szakmai tudá­sát, hogy így is fokozni tudja termelékenységét. Államunk és pártunk megad ehhez minden segítséget. A közép­iskolák, a technikumok esti és levelező tagozatain tanul­hatnak, különféle tanfolya­mokat szerveznek az üze­mekben, hivatalokban, hogy biztosítsák a dolgozók szak­mai, politikai továbbképzését. Nézzük meg, hogyan támo­gatják a továbbtanulni aka­rókat a MAV-nál? 1953-ban jelentkeztem a közgazdasági technikum esti tagozatára. A MÁV Szeged Állomás vezetői nem járul­tak hozzá azzal, hogy nem tudják biztosítani az iskolá­ban való megjelenésem. Ez megismétlődött 1954-ben, 1955-ben. 1955-ben a közle­kedési technikum levelező ta­gozatára szerettem volna menni. A MÁV oktalá-si osz­tálya eltanácsolt azzal, hogy betelt a létszám. Majd meg­tudtam, hogy indul egy állo­máskezelői tanfolyam. Az ok­tatóval megbeszéltem, hogy én is részt veszek ezen. Ké­sőbb érdeklődtem, s azt a vá­laszt kaptam, hogy a tanfo­lyam februárban kezdődik, de én csak maradjak a helye­men, van elég szabad időm és tanuljak. Valóban van, hiszen minden második éjjel alszom, mivel 24 órás forduló szolgálatot teljesítek. Szeret­nék nagyon tanulni, de eb­ben mindig meggátolnak. Ké­rem, hallgassák meg kéré­sem, segítsenek. J. I." ha ingyen utaztatná ezeket a 8—14 éves Ártatlan kis copfos' gyerekeket. A kalau­zok sajnos jól ismerik már a kislány által elmondott ,trükköket', s a szabály az szabály, még az ártatlan kék szemekre is érvényes. B. S." ..Engedték meg hogv fel­hívjam az önök. helyesebben lapiuk útlán az illetékesek figyelmét a következőkre: A Kárász utcai Kígyó Gyógy­szertárnál semmi különös fel­írás. vagy tábla nem hívia fel a figyelmet, hogv abban az üzletben gyógyszertár van. Van ugyan az üzlet előtti utcasarkon fent a magasban egy függőleges ..Patika" fel­írású betűsor elhelyezve, dc ezt nappal egyáltalán nem lehet észrevenni, csak este, de csak akkor, ha ég a neon. Nappal tehát bárki elmehet a patika előtt anélkül, hogy tudná, hogv ott a patika. A napokban is megállított ecv vidéki idősebb ember. és megkérdezte. hol van a gyógyszertár, pedig az illető már elhaladt a gyógyszertár előtt. Azt kérnénk, hogy az illetékesek kétoldalt, a bejá­rat mellett helyezzenek el .Gyógyszert ák-felírású táb­lát. E. E-'f „Engedjék meg. hogy vála­szoljak ,Ejnye, kalauz néni' című cikkükre. Szeretném el­mondani, hogy M. 1. egyete­mi hallgató barátom nem tudja, hogy a közszolgálati alkalmazottakat milyen szi­gorú szolgálati szabály köti. Nagyon sok fegyelmezetlen diák igyekszik nap mint nap ,iátejteni' a kalauzokat, s igen rosszul járna a kalauz, a Villamosvasút és államunk, „A múlt évben olvastam a lapjukban, hogy a .Szép Sze­gedért' mozgalmat egyre szé­lesítik. a Hazafias Népfront ankétokat rendez a cél érdeké­ben. El szeretném mondani a mi javaslatunkat is. A ,Szép Szegedért' mozgalomba jól beleillik. Arról van szó, hogy a Csongrádi sugárút nyílt ár­kait hosszú évc-k óta milyen lehetetlenül tisztítiák. A Csa­tornaművek dolgozói a nyílt árokból a szennyet, a Diszkót jobbra-balra kihánviák és úiabban kupacokba kotorják össze. Sainos. ez csak ne­künk tűnik fel. az itt lakók­nak. úgy látszik, erre nem iár tanácstag, tisztiorvos, aki meglátná és szóvá tenné ezt a helytelen tisztítási mód­szert. A mi szerény vélemé­nyünk az lenr.e. — ha már egyszer nincs pénz a csator­názásra —. a tisztítás után azonnal rakiák kocsira és szállítsák cl a szemetet. Cs. L," „December 31-én a fél 8-as vonattal érkeztem Szátymaz­ról Szegedre. Jó néhányan szálltunk fel a Nagyállomás előtt a villamosra. A kocsink száma 73, a pótkocsié pedig — ahová én is felszálltam — 107-es volt. Az Anna-kútig akartam utazni, s még itt jó néhányan le akartak raj­tam kívül szállni. A villamos­kalauznő nem várta meg, míg mindenki leszáll, elindította a kocsit. Kértem, szinte kö­nyörögtem, állítsa le a kocsit, hiszen 80 százalékos rokkant vagyok, nehezemre esik egy megállót is visszajönni, a kalauznő gorombán vála­szolt: ,majd máskor megta­nul mozogni'. Nemcsak én, hanem jó néhány utazó fenn­maradt a kocsiban. Szeret­nénk, ha ránk, idős emberek­re is tekintettel lennének a Villamosvasút dolgozói. Csermák Béla". CLki egy magyar szü­retet ™aga is átél, azt a nemes szőlőnedű mindörökre rabjává teszi. Dalolni kezd, s dalában Bacchust, a római boristent dicsőíti. Akkor hát csöpögtessen a kedves olvasó igazi rizlinget a nyelvére és siessen velünk Rúzsa faluba. „Egészségé­re!", ahogy a magyarok mondják. Finomszemcséjű homok borította még egy évvel ez­előtt a falu kiterjedt környé­két. Ha most fúj a szél a síkság felett, 700 ezer fiatal szőlőtőkét ringat. Ha elérik a két és fél éves korhatárt, már „felnőttnek" számítanak és megtermik első fürtjeiket. A homoktalajon való bor­termelék átkozottul nehéz munka. Amikor az inniszerc­tő olvasó élvezettel szürcsöl­geti fanyar rizlingjét, aligha gondol arra, hogy mennyi veríték csorgott ezért a bo­rért. Először fel kell szántani a talajt. Körülbelül hat hónap­pal később ültetik el a tő­kéket. (Egy hektárra mint­egy tízezer szőlőtöke kerül.) A nemes szőlőnedű továb­bi termelése folyamán a ve­ríték egyre sokszorozódik. A számtalan gondozási mun­| ka, a kínos gyomlálás meg­I keményíti a tenyeret és meg­görbíti a hátat. Amikor aztán a töke te­rem és büszkén lehet muto­i gatni a kilós fürtöket, min- ; den kínlódás feledésbe vész. 1 ! Vödrökkel és puttonyokkal i vonulnak az emberek a föld­re. Dalok és tréfák verik fel j a csendet. Igen, szüretkor a jókedv és a munka menyeg­I zőjét ünneplik. Rúzsa falu is rövidesen learatja fáradozá­sának gyümölcsét. * Qála 1ba.cchu.sn ak, vs-nr _ Nem véletlen, hogy ragyogó kedélyű ember volt. Ugyanis Víghnak hívták öt. Sajnos, csak kevés szót válthattunk vele. A must ha­tása következtében az elfo­gyasztott ételek a normális­nál korábban törtek a külvi­lágra. „Egészségére!" Az alkonyat beköszöntésé­vel kedves meglepetés várt ránk. A pusztaszeri állami szőlészetben négy fiatal mun. kásnó egy kis ívet készített a számunkra. Mindannyian a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség tagjai voltak. A lányok szeretnének a „Szabad Német Ifjúság"-beli barátaikkal levelezni. Erre a négy szőlömunká3­nőre és leendő levelező tár­saikra ürítettük poharunkat. Jonny Türpe: Magyar októüer1957 (Fordította: Gurszky István) Ct Port- és üotpa­menti katonák az elmúlt évben másodszor mentették meg Magyarország szabadsá­gát. A polgár, akinek a li­dércnyomás idején hivatásos gengszterek és horthyfasisz­ták fütyülésére kellett tán­colnia, kezdi megérteni en­nek az emberi cselekedetnek a nagyságát. Erre három példa. Az első tény: 1957. október 13-án volt Szegeden az egyik legnagyobb tüntetés. Ez a fasizmus és az ellenforrada­lom elleni harcban elesett szovjet katonáknak szólt. A tüntetésen 35 ezer ember vett részt. (Szeged lakossá­ga kb. százezer fő.) Az emlékünnepséget vasár­nap délelőtt rendezték meg. A lakosok lemondtak kelle­mes ünnepi sétájukról és la­kásaikból a nagygyűlés szín­helyére siettek. Második tény: A Szegedi Textilmüvekben, egy szuper­modern szovjet gépekkel fel­szerelt pamutfonodában, a Vörös Október tiszteletére felajánlási mozgalmat hívtak életre. Több és még jobb fo­nálnak kell elhagynia a gyá­rat. Azok a munkásnők, akik e cél érdekében akarnak munkálkodni, beírták nevü­ket egy erre a célra készített könyvbe. 1100-as munkáslétszám mellett 550 név került a knöyvbe. Az előző akció 300 aláírást eredményezett. Harmadik tény: a Vörös Október tiszteletére egész Magyarországon szovjet film­hetet rendeztek. A mozik többnyire zsúfolásig megtel­tek. (Folytatjuk) 'roda'mi estek, matinék rendezését tervezi a „Tiszatáj" szerkesztősége hogy az egyik Pusztamérges környéki borpincéből élve kerültünk ki. Nem sok kel­lett volna hozzá, hogy e ri­port szerzője az egyik 33 hektós hordóba bele nem merült, mint valami borbú­vár. No, meg a must. Bará­taim, a must! „Egészségére!" Te alattomos, háromszor átkozott must. Olyan ártat­lan, olyan kedves-édes ízed van és veszedelmesebb vagy, mint a legerősebb vodka. A pincemester oly szívé­lyesen beszélgetett velünk. Clést tartott a Tiszatáj szer­kesztőbizottsága, s az ületen a lap fejlődését biztosító liatáio/a­tok születtek meg. A szerkesztő­bizottság felkérte dr. Halász. Előd, Siklós János, dr. Lőkös Zol­tán és Iírajkó András elvtársa­kat. hogv kapcsolódjanak be a szerkesztőbizottság munkájába. A lap tervszerű munkájának biztosítására a szerkesztőbizott­ság megbeszélte a rovatok be­osztását és a rovatvezetők fel­adatait. A szerkesztőbizottság ülése döntést hozott a Tiszatáj ez évi terjasztését is illetően. Meg­állapították, bog)' bár a Tisza­táj lappéldányai egy negyed­éven át a várakozáson felül el­fogylak, a terjesztésnek eddigi módszerei mégsem tarthatók fenn. Szükséges, hogy januártól kezdve az egész megyében meg­szervezzék az előfizetésgyűjtést, a szegcdi üzemekben, s a kör­nyékbeli városokban pedig a Ti­szatáj írói irodalmi esteket, ma­tinékat tartsanak a lap népsze­rűsítésére. A matinék sorozatá­ba az írók be szerelnék kapcsol­ni a színház fiatal művészeit és a Zeneművészeti Szakiskola ta­nulóit is. Az előfizetésgyűjtés munkáját a széikes/tőbizotuág határozata szerint már január­ban megkezdik. Az olvasók véleményéi és kí­vánságait figyelembe véve? » lap kiállítására és képanyaggal való ellátására is határozatot ho­zott a szerkesztőbizottság, s ezek szerint a jövőben bővíteni fogják az illusztrációkat. A sze­gcdi és a délalföldi városok kép­zőművészcsoportjninak tevé­keny közreműködésére számí­tanak ebben. A következőkben természettudományos rovattal; irodalmi riportózs anyaggal, vá­rospolitikai, publicisztikai írá­sokkal is bővíteni szándékoznak a Tiszatájban megjelent írások tematikáját. (248) Amióta Fink tábornok a przemysli erőd h ,j­őrségének parancsnoka lett, nem volt már any­nyi alkalma. hogy ilyesféle cirkuszokat rendez­zen. s ezért rendkívüli ürömmel cjsapótt le S vejit esetére. Svefl; tehát ott állt e tigris • előtt, aki egy kosszá asztal mellett az előtérben ülve egymás után szívta a cigarettákat, lefordíttatta magának Sveflt válaszait s mindenre egyetértően bólin­tott. A; őrnagy azt javasolta, kérdezzék meg táviratilag a dandártól, hogy hol tartózkodik l<lcnleg a 91. ezrecl 11. menetszázada, amely­hez vallomása szerint a vádlott tartozik. .4 tábornok nem értett egyel vele s kijelentette, hogy ezzel csík hátráltatják a rögtönítélő bíró­ságot, márpedig ennek az intézménynek a gyors eljárás a lényege. Elvégre itt fekszik a vádlott teljes beismerése, hogy orosz egyenru­hába öltözött, azonkívül egy jortlos tanú szerint azt is bevallotta, hogy Kievben volt. Ezért azt javasolta, 'vonuljanak vissza tanácskozásra, hogy az ítéletet minél hamarabb meghozhassák és végrehajthassák. .1: őrnagy azonban ragaszkodott az álláspont­jához, hogy meg kell állapítani a vádlott sze­mélyazonosságát. mis e! az ügy rendkívül nagy politikai jelentőséggel bír. A vádlott személy­azonosságának megállapítása révén fény derül­het egyéb kapcsolataira is, melyeket az alakula­tába tartozó s-olt bajtársaival tartott lenn. Az ,őrnagy romantikus álmodozó volt. Arról is beszélt még, hogy voltaképpen bizonyos szt't lakat keresnek és nem elég elitélni valakit. Az elítélés csupán következménye egy meghatáro­zott vizsgálatnak, amely különböző szálakat rejt n.agában, amely szálak ... Xern tudott kikér meregni ezekből a szálakból, de azért mindenki megértette és helyeslően bólogatott, a végén még a tábornok úr is. akinek a szálak igen meg tetszettel: s szinte látta már. hogy az őrnagy szálain újabb rögtönítélő bíróságok függenek. Ezért nem is ellenezte tovább, hogy érdeklődje nek a dandárnál, vajon Svejk valóban a 91. ezrtdhez tartozik-e, s mikor mehetett át az oro­szokhoz. a 11. menetszázad melyik hadművele­tének idején. Svejhet a vita egész tartama alatt két szu­rony őrizte a folyosón, aztán megint a bíróság elé vezették és még egyszer megkérdezték tőle. Itogy melyik ezredhez tartozik, i'zch után a helyőrségi börtönbe kísérték. A sikerülellen rögtönitélő híróság után Fink tábornok hazament, lefeküdt a díványra és azon töprengett, hugy mivel is gyorsíthatná meg az egész eljárást. % Szentül meg volt győződve arról, hogy a s-á­iesz hamarosan megjön, de így mégsem sike­rül elérnie azt a gyorsaságul. amellyel az ö rög­Lönítélő bíróságai mindig is kitűntek, mert még azután jött az elítéltnek nyújtandó lelkivigasz, ami kél órával fölöslegesen kitolja az ítélet vég­reliajtását. '-.Mindegy — gondolta magában Fink tábor­nok —, ítélethirdetés elült is megadhatjuk nelti a lelkivigaszt, ehhez a dandár válaszát se kell megvárni. Úgyis lógni jog«. Finl: tábornok magához hívatta Martinec tá­bori lelkészt. Ez a szerencsétlen hitoktató és káplán vala­hová Morvaországba valósi volt. s olyan ko­misz plébános alá tartozott, hogy inkább a ka­tonaságot választolta. Valóban vallásos érzelmű ember volt s fájdalmas szívvel gondolt vissza a plébánosra, aki. lassan, de biztosan kárhozatba süllyed. Emlékezett rá. hogyan vedelte a plé­bános a sligovicál, mini egy belekötő, s hogy egyszer erőnek erejével be akart dugni az ti. Mart f'uer ágyába s'alami vándoréi gúny lányt, akit. " jalu végén szedeti jel, mikor kitántorgott egy pálinkám érésből. Martinec tábori lelkész úgy képzelte, hogy a harctéri sebesültek és haldoklóit lelkivigaszál szolgálva jóvátcheti istentől rlnigaszkmlott plé­bánosának a bűneit is. aki éjszaka, amiltor ha­zajött, számtalanszor felköltötte és ilyeneket mesélt neki: — Jenigek. Jenivel,! Egy molett kis nő... az én mindenem, az egész életein. Martinec reményei nem teljesültek. Helyőr­ségről helyőrségre dobálták, s nem volt más lolga. mint hétheteitként egyszer a helyőrségi templomban mise előtt prédikációt tartani a garnizon katonainak, továbbá ellenállni ti lm ét­iéinek, amely a tiszti kaszinóból árad, ahol olyan beszédek folytak, hogy ezekhez képest a plébános molett Itis női az őrangyalhoz intézett ártatlan imácskáknak tetszettek. Martinecet mostanában rendszerint a nagy harctéri hadműveletek idején hívták Fink tábor­nokhoz, amikor meg kellett ünnepelni az oszt­tük hadseregnek valamilyen győzelmét; ilyen­kor ugyanis Fink tábornok éppoly előszeretet­tel rendezett tábori misékel, mint máskor rög­lönitélő bíróságokat. , Ez a gazember I'ink olyan nagy osztrák ha­zafi volt. hogy a birodalmi német vagy török fegyvere!, győzelméért nem is imádkozott. Ha a birodalmi németek megverték valahol a frau viákal vagy az angolokat, az oltár mellett erről nem történt endités. Ha egy osztrák felderítő járőr valami jelen­téktelen. de sikeres csetepatéi vívott az orosz • lőörsükkel. a stáb hatalmas szappanbuborékká fújta jel az esetet s egy egész hadtest megsem­misítéséről beszélt. Fink tábornok pedig ünne­pélyes istentiszteleteket rendez'tt, s igy a sze­rencsétlen Martinec tábori lelkésznek az volt a benyomása, hogy Fink tábornok egyben a przemysli katolikus egyháznak, is legfőbb st zctője. Ilyen alkalmakkor Fink tábornok döntött a miseszertartás rendjéről is. .» a legszívesebben mindig afféle úrnapi ünnepségeket rendezett volna, oktávával, .4: is szokása volt. hogy amikor mise közben már megtörtént az úrjelmutalás, odalovagolt a gyakorlótéren felállított oltárhoz és háromszor elkiáltotta magút: — Hurrá, hurrá, hurrá! Martinec tábori lelkész, ez a vallásos és igaz­ságszerető lélek, egyike azon keveseknek, akiit még hittek az istenben, nem sziveser. járt el Fink tábornokhoz. A helyőrség parancsnoka, miután közölte ve­le utasításait, mindig töltött neki valami rend­kit üli erős italt s azután elmesélte a legjobb vicceket a leghülyébb füzetekből, amelyeket a • l.uslige Blíitter-' adott ki a katonaság részére. .4 tábornoknak egész könyvtára volt e. feze­tekből. amelyek ilyesféle agyalágyult címeket visellek: "Humor a borjúban, szemnek és jül­i.e't", "Hindenburg-anekdotál:"Hindenburg a humor tükrébenMásodik borjú, humorral lelve, megpakolta Félix Sclcmpet»(iulyás­ágyunkból•», "Zaftos gránitszilánkok n lövész­árukból«, de voltak ilyen marhaságok is: "A kétfejű sas alatt", »Bécsiszelet egy cs. kir. tá­bori konyháról. Felmelegítette Arthur Lokesch". A tábornok néha énekelt is a "H ír mütsen s.egen!" (Győznünk keli!) című vidám katona­nóla-gyüflemétvjbül, közben állandóan töltö­gette az erős italokat és arra kényszerítene Martinec tábori lelkészt, hogy vele együtt így ék és kurjongasson. Azután trágár dolgokat me­sélt, s ilyenkor .Martinec tábori lelkész elszorult szívvel gondolt vissza a plébánosra, aki a vas­kos kifejezései: tekintetében egyáltalán nem ma­radt el Fink tábornok mögött. Martinec tábori lelkész döbbenettel tapasz­talta, liogy minél többet jár I'inl; tábornokhoz, annál mélyebbre süllyed az erkölcsi fertőbe. A szerencsétlennek kezdtek ízleni a likőrök, amelyeket a tábornoknál ivott, a tábornok be­széde! is egyre jobban tetszettek neki. züllött képzetek születtek benne, s a kontusovka. a bcrkcnyepálinka cs a pókhálós óbornspalackok hutására, melyeket Fink tál'omoh rakott elébe, megfeledkezett az úristenről s a breviárium so­rai között a tábornok elbeszéléseiben szereplő örömlányokat látta táncolni. Marlinerbm foko­zatosan csökkent az ellenállás a tábornoknál teendő látogatásokkal símben. A tábornok megkedvelte Martinec tábori lel­készt, aki először afféle Loyolai Szent Ignác­ként lépett fel s azután fokozatosan alkalmaz­kodott a tábornok környezetéhez. .4 tábornok egyszer meghívott magához hét ápolónőt a tábori kórházból, akiit tulajdonkép­pen nem is szolgállak ott. r.sah a fizetés miatt szerepeltek az alkalmazottak listáján s jövedel­müket prostitúcióval gyarapították, mint ahegy általános szokás colt e nehéz rV~1 -n. A tá­bornok elhívta Martinec tábori lelkészt is. r.'it ez idő tájt az ördög már annyira a markába kaparintott, hogy félórai mulatság után mind­két hölgyet sorravette s tombolva összenyálazta az összes dívány párnákat. Azután sokáig lelki­furdalása! voltak r züllött viselkedése miatt. cn.it azzal sem tehetett jóvá. hogy akkor éjsza­ka hazafelé menet tévedésből letérdelt a park­ban a város építőjének, polgármesterének és mecénásának. Grabowshy úrnak a szobra előtt, alá nagy érdemeket szerzett Przrmysl felvirá­goztatása körül a nyolcvanas évei ben. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents