Délmagyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-15 / 294. szám

5 Vasárnap, 1957. december 18. OLLENHAUER: Elsősorban diplomáciai tárgyalások révén kerülhet ki a világ a fegyverkezési verseny állapotából A nemzetköz, politika napi eseményei j BULGANYIN ÜZENETE A TÖRÖK, A NORVÉG ÉS AZ OLASZ MINISZTERELNÖKHÖZ. N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke — mint a mosz­kvai lapok közölték — üzenetet intézett Menderesz török, Gerhardson norvég és Zoli olasz miniszterelnökhöz. Rendkí­vül veszélyes helyzetbe hozza Törökországot — mutat rá Bulganyin Menderesz török miniszterelnökhöz intézett üze­netében —, ha területét külföldi hatalom használja fel a vele szomszédos ország ellen irányuló katonai készülődé­sekre. A szovjet kormány barátian figyelmezteti Törökorszá­got, hogy milyen következményekre vezethet a NATO (az Eszakatlanti Szövetség) katonai előkészületeiben való közre­működése — írja üzenetében Bulganyin. Gerhardson norvég miniszterelnökhöz intézett üzeneté­ben Bulganyin hangsúlyozza: a nemzetközi helyzet enyhülése érdekében igen fontosnak tartaná, ha az Északatlanti Szö­vetség és a varsói szerződés tagállamai meg nem támadási egyezményt kötnének. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke üzenete további részében kifejezi reményét, hogy Norvégia erőfeszítést tesz — más államokkal együtt — a nemzetközi feszültség további élesedésének és a fegyverkezés fokozásának megakadályozására. A olasz képviselőház nemrégen ellenezte a tömegpusz­1itó fegyverek használatát és felszólította a kormányt, csat­lakozzék olyan egyezményekhez, vagy kezdeményezzen olyan akciót, amelynek célja a tömegpusztító fegyverek hasz­nálatának eltiltása. Erre a tényre emlékezteti Bulganyin üze­netében Zoli olasz miniszterelnököt. Remélem — írja üze­zetében Bulganyin —hogy az olasz kormány figyelmesen megvizsgálja majd az üzenetben kifejtett elgondolásokat. Az athéni szovjet nagykövet szombaton adta át a görög miniszterelnöknek Bulganyin üzenetét. Ugyancsak szomba­ton nyújtotta át a koppenhágai szovjet nagykövet is a dán kormánynak Bulganyin levelét.; HÉTFŐN KEZDŐDIK AZ ÉSZAKATLANTI SZÖ­VETSÉG CSÚCSÉRTEKEZLETE PÁRIZSBAN. Hétfőn, december 16-án kezdődik meg az Északatlanti Szövetség — előreláthatólag — háromnapos csúcsértekezlete, amelyen a szövetség 15 tagállamának miniszterelnöke, külügy-, hadügy­és pénzügyminisztere vesz részt. A napirenden — mint a NATO egyik szóvivője mondotta, három fő kérdés szerepel: a katonai integráció, a tudományos és a gazdasági együtt­működés kérdései. A nemzetközi közvélemény álláspontja az, hogy ez az értekezlet tovább élezi az amúgy is igen feszült nemzetközi helyzetet. Ezt az ülést — mutat rá a belgrádi Po­litika című lapnak a csúcsértekezlet kilátásait elemző cikke — közvetlen válaszul szánták a Szovjetuniónak a balliszti­kus lövedékek gyártásában aratott sikereire. Az erőpolitika logikája szerint ugyanis a Nyugat a szputnyik I. és II. fel­bocsátását úgy értékeli, mint csakis annak a bizonyítékát, hogy a Kelet interkontinentális ballisztikus lövedékekkel rendelkezik, vagyis a leghatásosabb fegyverek tekintetében erősebb a Nyugatnál. Ezért a Nyugatnak összpontosítania kell minden erejét és rendeznie kell sorait a "szovjet ve­széllyel* szemben. A párizsi értekezlet logikája is — folytatja megállapí­tásait a belgrádi lap — azon a régi érven alapszik, hogy az oroszokkal állítólag nem lehet tárgyalni, egészen addig, amíg a Nyugat nem lesz erősebb náluk. Most viszont az oroszok, a vélemények szerint erősebbek, tehát utói kell őket érni, s csak akkor kell tárgyalni velük. E logika következtében azután, ahelyett, hogy az egyetlen lehetséges irányba: a meg­értés, a megnyugvás, a tárgyalás és a leszerelés felé halad­nának, — olyan jelenségeknek vagyunk tanúi, amelyek csak a helyzet újabb éleződéséhez és fokozottabb ridegségéhez ve­zethetnek — állapítja meg a jugoszláv lap, majd cikke be­fejező részében, miután felteszi a kérdést, hogy mi szükség van a nemzetközi helyzet további kiélezésére, rámutat: "Bulganyinnak a 15 NATO-tagállam kormány elnökéhez in­tézett levele olyan kezdeményezés, amellyel számolni kell, és amely alapot ad a diplomáciai érintkezés kibontakozásá­hoz.* Ollenhauer, a Német Szocláldemoikrata Párt elnöke pén­teken tartott sajtóértekezletének alkalmával rámutatott ar­ra, hogy Bulganyin levele igen jelentős. —" Nagyon szüksé­ges — mondotta —, hogy a nyugati hatalmak a jelenlegi helyzetben végre megtalálják a megfelelő politikai választ. Elsősorban dinlomáciai tárgyalásokat kell folytatni, hogy a világ kikerüljön a fegyverkezési verseny állapotából. Az atomhatalmaknak tórgyalniok kell a sajátos témákról, az atomfegyvermentes térség megteremtéséről és a külföldi csapatok kivonásáról. Elkerülhetetlen — mondotta befeje­zésül sajtóértekezletén Ollenhauer —. hogy a NATO-tagál­lamok kormányai ne foglalkozzanak Bulganyin üzenetével«. AZ ÉRTELMISÉG POLITIKAI SZEREPE A KOLPOLI TI KA HÍREI ­röviden Pénteken Németbv Béla. a szófiai magvar nagykövet ün­nepség keretében átadta a Magyar Vöröskereszt ajándé­kát — egv autóbuszt ós egyéb tárgvakat — a bolgár árvízkárosultaknak. New York: A Life című amerikai lan cikket közölt a szoviet tudomány és technika sikereiről. Megállapltia. a szovjet mesterséaes holdak i.a csodálatos haladásnak csupán eauik példájával szol­gálnak". A lap elismeri, hoev n szovjet tudomány a leg­utóbbi évek folyamán hatal­mas sikereket ért el. s arra a következtetésre jut. hogy a Szovjetunió a tudomány sok területén megelőzte a Nyuga­tot, A Life a szoviet tudo­mánynak ebben a fejlődésé­ben a Nyugat ..veszélyezteté­sét" látja, amelv akár ..kato­nai eszközök, akár vedig a szovjet közoktatási rendszer békés hódításai" útján tör­ténhetik. • Párizs: A péntek esti pá­rizsi lapok beszámolnak a francia kormánv előző este tartott minisztertanácsi ülé­séről. az onnan kiszivárgott hírek alapián. A Paris Pres­se szerint a jelenlévők meg­egyeztek abban, hogy a ma­rokkói ió szolgálatok haté­konyan hozzájárulhatnak ..az algériai feszültség enyhülé­séhez". A Paris Presse meg­iegvzi. hogv a hivatalos szó­használatban a „fegyverszü­net'' szót a „feszültség eny­hülése" kifejezés váltotta fel. A lap szerint méa a tavasz beállta előtt ..valami történ­ni fog" Algériában. • New York: Az ENSZ-köz­gvülés pénteken tízmillió dollárt szavazott mee az ENSZ közép-keleti erőinek költségeire az 1958-as cv el­ső felére. A proleíárforradal­maiz időszakában különö­biun Ben jól észlelhető az átlagos értelmiségi ingado­zása a kapitalizmus és a szocializmus erői között. Ennek egyik példája volt a mensevikek és eszerek szem­befordulása a bolsevikokkal a bresztlitovszki békekötés után, amikor a burzsoázia ol­dalára álltak, majd visszafor­dulásuk a szovjethatalom fe­lé 1918-tól a német imperia­lizmus összeomlása, a párizsi békediktátumok után és ami­kor a wilsoni demokratikus köztársaság eszménye népel­nvomó diktatúraként leleple­ződött. Abban a mértékben, ahogyan a szocializmus erői gyarapodtak és a polgári ér­telmiség látta, hogy a szovjet­hatalom megbecsüli a kultú­rát, terjeszti a tömegek kö­zött és saját soraiból kiemel­kedő, új értelmiséget nevel, lassan, fokozatosan kezdte megváltoztatni a proletárha­talom iránti magatartását. Sok tekintetben hasonló, csak jóval gyorsabb folyamat zajlott le hazánkban is. A magyar értelmiség többsége szintén, úgynevezett "régi* polgári értelmiségi. Jórészt kispolgári származású, de jócskán akadnak soraiban a régi dzsentri, az elszegénye­dett nemesek fiai is. Szekfü Gyula: Forradalom után cí­mű könyvében keserű sza­vakkal és kíméletlen őszinte­séggel leplezte le, hogy a ma­gyar értelmiség zöme hogyan szolgálta ki a fasizmus rend­szerét. A népi demokrácia sikereinek hatására azonban ez az értelmiség kezdte meg­becsülni a munkásosztályt és kezdett "belenyugodni* an­nak vezető szerepébe. Az életkörülményei, számos esetben még szárma­zása folytán is kispolgári ér­telmiség azonban a .kapita­lizmusból a szocializmusba való átmenet idején és a pro­letárhatalom mellé állása el­lenére Magyarországon sem tud egy csapásra megszaba­dulni ingadozásaitól. A sike­rek éveiben kezdett ugyan ér­deklődni a marxizmus—leni­nizmus iránt, sok mindent meg is tanult belőle, de túl rövid volt az idő ahhoz, hogy olvasmányai vérévé, világné­zetévé alakulhassanak. A marxista ismeretek mellett továbbra is döntő befolyás­sal voltak rá a polgári néze­tek: világszemlélete polgári maradt. Minden szocializmust építő ország történetében észlelhe­tő, hogy ha az építőmunka során időleges kudarcok adódnak és a kapitalista kör­nyezet rendszerint ezeket fel­használva összpontosított tá­madást indít az épülő szocia­lizmus rendszere ellen, a kispolgárság és ennek so­raiban az értelmiség in­gadozása nő. Egyes cso­portjai átmenetileg a kapita­lizmus oldalára is kerülhet­nek, harca szállhatnak a szo­cializmus ellen. Ez történt a Szovjetunióban a polgárhábo­rú éveiben, a legutóbbi hóna­pokban Lengyelországban, sőt Kínában is. Az 1953 előtt hazánkban elkövetett gazdasági és poli­tikai hihák. az elmélet terén az élettől idegen dogmatiz­mus és sematizmus elhatal­masodása, sok esetben tudo­mányosan megalapozott, nyílt viták helyett felülről kinyi­latkoztatott nézetek elfogad­tatása, kutatásokkal alátá­masztott megállapítások he­lyett az állításoknak a mar­xizmus—leninizmus klasszi­kusaiból kiragadott idézetek­kel történő "igazolása*, majd 10s3 li'intnsq ptír. p hihák kilavításában észlelhető von­tatottság csorbította a mun­kásosztály tekintélyét, csök­kentette az elmélet és a mar­xista világnézetű tudomány hiteiét, súlvos erkölcsi válsá­eot okozott a proletár-hatalom mellett fel sora kokott párton­kívüli. sőt a párttag értaiml­„áeiekben is. F.hhez járult még Naav Imre és Losonczv Géza reviz'opista csoportiá­*ak kártevő munkája, amely csak a hibák egyoldalú és állandó emlegetésével erköl­csileg lejáratta a párt- és ál­lami szerveket, kétes értékű­nek tüntette fel a marxista kultúra és tudomány számos eredményét és hangulatot keltett mindeniti ellen, aki szembeszállt antimarxista né­zeteikkel. Emellett a párt- és az állami szervek nem is har­coltak következetesen az el­lenséges nézetek és terjesz­tőik ellen. Igy aztán meg­gyengült a proletárdiktatúra és bizonytalanság keletke­zett a társadalom vezetésé­ben. Az értelmiség egv ré­sze — főleg írók. újságírók, egyetemisták — megingott és az ellenforradalom táma­szává lett. Mert ugyan nem ellenfor­radalom-e az értelmiség, az értelmiségi ifjúság vezető sze­repének meghirdetése a Pető­fi Körben és ennek végrehaj­tásaként 1956 október-no­vemberében a sok értelmiségi "forradalmi tanács«, "forra­dalmi bizottság* működése? Vajon szocializmust akarha­tott-e az, aki a munkásosz­tálynak és pártjának vezeté­se, a proletárdiktatúra he­lyett az értelmiség vezetését követelte, mint Erdei Sándor, az Irodalmi Újság 1956. októ­ber 13-i számában, amikor azt írta: az írástudók felelő­sek azért, "hogy lesz-c Ma­gyarországon egészséges szo­cialista fejlődés vagy sem; lesz-e új, az egész népet ma­gábanfoglaló magvar nemzet a világtörténelem új korsza­kában, vagy sem.« A prole­tárfcrradalom, a proletárdik­tatúra és a szocialista rend­szer összefüggésének, továb­bá az értelmiség jellemének ismeretében a válasz csak ta­gadó lehet. Vajon miféle "for­radalmat* akart az, aki "az egész népet magábanfoglaló* tehát osztályok fölötti, az osztályellentéteket opportu­nista módon elkenő "magyar nemzetről* írt? Nyilvánvaló, hogy nem a proletárforradal­mat, ha pedig azt nem, akkor akarva-akaratlan csak a bur­zsoá ellenforradalom útját egyengethette, mert harma­dik lehetőség a mi történelmi korszakunkban nincs. Vajon a proletariátus érde­keit képviselte-e* az értel­miség. amikor általános, »osz­tályfölötti* demokráciát kö­vetelt a szocialista demokrá­cia ürügyén" A Béke és Sza­badság 1956. évi 26. száma Levél egy olvasóhoz c. cik­kében kérte az olvasókat, hogy ezentúl írják alá leve­leiket, "pecsételjék meg be­csületes és egyenes szavuk­kal ezt az ügyet'— az emberi haladás, egyenlőség, testvéri­ség és szabadság nagy ügyét.. .*. Az Irodalmi Új­ság 1956. október 13-i számá­nak: Tovább! című cikke sze­rint a szocialista demokrá­cia üres szólam a nemzeti ér­tékek szabad kifejtése nél­kül és "igazi tartalmát, az emberi szabadság tényleges gyarapítását veszítené el* Egy szó sincs a cikkben a proletárdiktatúra megvédésé­ről és erősítésének követelé­séről. Ugyan kinek az érde­keit szolgálhatta ez a min­denki, tehát a burzsoázia szá­mára is demokráciát és em­beri szabadságot, egyenlősé­get, testvériséget óhajtó kö­vetelés? Csakis a burzsoá­ziáét. A magyar értelmiség egv része 1956 október-no­vemberében tanúsított maga­tartásával tehát újabb törté­nelmi példán mutatta be a világnak, hogy az értelmiség — mivel nem osztály, ha­nem réteg — önálló cselek­vésre képtelen és ha a kapi­talizmus és a szocializmus között világméretekben folyó küzdelem ideién a történelem kereke úgy fordul, hogy egy időre az értelmiség jut veze­tő szerephez, jelleme, a bur­zsoáziához fűződő számos — említett — kapcsolata, köz­tük nem utolsósorban a bur­zsoá ideológia hatása alatt a meggyengült proletárhata­lommal szemben, a burzsoá uralom visszaállításának elő­készítőjévé lesz a szocialista országokban. Ezek után felmerül a kér­dés :1 vajon az értelmiség az ellenforradalomban játszott szerepe után örökké ellenfor­radalmi góc marad-e és kis­polgári jellege folytán a mi viszonyaink közölt nem is nevelhető többé? Másszóval: mindaz, amit Lenin a kis­polgári rétegek átneveléséről írt. ma már elavult? Távolról sem. A forradalmi mozgalom időleges balsikerei, nehézsé­gei csalódást, eszmei ingado­zást, esetleg időleges szakítást is eredményezhetnek a mun­kásosztály és az értelmiség között, de ha megszilárdul a munkáshatalom, ha kiküszö­bölik a szocializmus építése terén elkövetett hibákat, ha a marxizmus—leninizmus el­mélete és a gyakorlat közötti szakadék helyreáll, az értel­miség ismét bizalommal kö­zeledik a munkásosztályhoz. Különösen akkor, ha türel­mes, meggyőző tevékenység­gel oszlatják el eszmei zűr­zavárát és ha munkáját elv­telen udvarlás helyett őszin­tén megbecsülik, értékelik, szükség esetén jó indulattal meg is bíráliák. igénveit gon­dosan mérlegelik és a lehető­ség szerint kielégítik. Éppen ezért dagógusokat és az egvetemi ifjúságot sommásan kispol­gári és ígv átnevelhetetlen rétegnek minősítő nézetek. A pedagógusok zöme valóban .régi" értelmiségi, de túlnyo­mó részük nem ellensége né­pi demokráciánknak. Sokan meginogtak közülük, amikor meggyengült a proletárhata­lom. de 1956. november 4-e óta elért eredményeink, mint máris sok jel mutatia (foko­zódó érdeklődés a szakmai, de az általános politikai, gaz­dasági kérdések iránt, ele­ven és őszinte viták e kérdé­sekről. úi technikai, kutatási eredmények stb.). úi biza­lommal töltik el éppiígv. mint a felszabadulás utáni években, amíg a proletárdik­tatúra kivívásában, a szocia­lizmus építésében jelentősebb hibákat nem követtünk el. a munka közben becsúszol ta­kat pedig rögtön feltártuk és kijavítottuk. vagvis amíg az elmélet és a gyakorlat között nem volt szakadék. Ha most azt látia hogv ismét helye­sen alkalmazzuk a marxista —leninista elméletet a társa­dalmi élet minden területén, így a kultúrában is. és en­nek során kiderül, hogv a proletariátus világnézete sok­kal jobban, hívebben tükrözi a valóságot és ígv sokkal al­kalmasabb tudományos igaz­ságok. mélyen reilő összefüg­gések felismerésére, biztosan megalapozott, úi eredmények elérésére, mint a polgári el­méletek. ha a marxista—le­ninista világnézetű tudóso­kat. pedagógusokat, egyéb értelmiségieket kiváló mun­kájuk éppen azáltal emeli a többiek fölé. mert világnéze­tük segítségével többet és iebbat tudnaik nvúitani. mint a polgári szemléletűek, ak­kor a ..régi" értelmiség, és közte a pedagógusok, ismét szívvel-lélekkel, teliesen a munkáshatalom mellé áll­nak. Erre azonban csak hosz­szú. türelmes és nvílt viták meggyőző munkáiénak, konkrét eredmények egész sorának hatására kerülhet sor. Végül szóin! kell az egye­temi ifiúság kérdésérői is. Ez a csoport nem ..régi" ér­telmiségi. Hogyan lehetséges mégis, hogv legalábbis az az egyetemisták egv része fegyverrel. szóval. írással nyíltan az ellenforradalom mellé állt. többsége pedig, noha oasszfv maradt, szintén elfordult a proletariátus dik­tatúráiétól. Ez a kérdés an­nál izgatóbb és fontosabb. mert az egvetemi ifiúság többsége munkás- és paraszt­származású és csak elenyé­szően kis arányban értelmi­ségi. kispolgári vagv egvéb családból való. Az ellenfor­radalomban jóval több egye­temista .vett .részt, mint a nem munkás- és oarasztszár­mazású hallgatók aránya. Icaz. hoev az egyénileg gaz­dálkodó parasztság termelési viszonyait tekintve és tuda­tában is, a tsz-parasztság ió része pedig már csak tuda­tában kispolgári. Viszont a parasztság a maga saiát iól­felfogott érdekében nem állt az ellenforradalom oldalára, hanem csak az egyetemre járó gyermekeinek egv része. Mé« kevésbé magvarázható a származásból munkásszülők egyetemista gyermekeinek a részvétele az ellenforrada­lomban. Ugv tűnik, hogy vi­selkedésük magyarázatát nem itt kell keresni. Egyete­mi és egvéb ifjúságunk poli­tikai és emberi magatartásá­nak kérdése annvira fontos, hogv külön megbeszélést igé­nvei. Itt csupán néhánv rö­vid utalás történhet az ifiú­ság egv része ellenforrada­lom melletti állásfoglalásá­nak okaira; Az egyetemi fiatalokat a leendő új érteimisécet rendkívül érzékenven érin­tette. hogy minden anyagi gondoskodás ellenére nem tö­rődtek vele igazán. Romanti­kus. nagv feszítőerejű hajla­mait nem elégítették ki neki való és fantáziáját ióllaktató. olvan szervezett elfoglaltság­gal. amelv egyúttal szocialis­ta emberré nevelődését is elő­mozdította volna. A munkás­és parasztszármazású egyete­mistákat éppen származásuk miatt, egészen közvetlenül érintették az elmúlt évek so­rán a parasztpolitikában, az életszínvonal terén stb. elkö­vetett hibák, de éppen értel­miségi elfoglaltságuk révén még ennél is sokkal jobban bántották az erkölcsi érzékét sértő törvénytelenségek, a kulturális élet területén elkö­vetett hibák, mindenekelőtt a dogmatizmus, a sematizmus és egyéb ideológiai elfajulá­sok. A fiatalok mélységesen csalódtak, erkölcsi válságba jutottak, elkeseredettekké váltak, elvesztették a mar­xizmus—leninizmus mint tu­dományos kutatási módszer és világnézet igazságába, a szocializmus felsőbbrendűsé­gébe vetett hitet, amely 1949-ig még töretlenül és elevenen lobogott az ak­kori egyetemistákban. Igy azután úgyszólván védtelenül estek áldozatául a Nagy Im­re—Losonczy Géza-féle revi­zionisták, az írószövetség és egyéb csoportok által, a kul­túra egyes területein (tudo­mányban, művészetben, Iro­dalomban) hirdetett idealista nézeteknek, valamint a pol­gári demokratikus, naciona­lista eszméknek. És ez nem­csak az ellenforradalomban aktív részt vállalt fiatalokra volt érvényes, hanem a pasz­szív többségre is. Helyes po­litika, színvonalas, meggyőző, mély tudományos megalapo­zottságú, marxista—leninista világnézetű oktatással és kommunista neveléssel azon­ban ez a csoport téríthető vissza a legkönnyebben a munkásosztály oldalára. Ezt az egyetemi hallgatók több­ségének osztályhelyzete, sok esetben még az ellenforrada­lomban tevékeny részt válla­lóknál is elősegíti, még sok­kal inkább az eseményektől távolmaradó közömbösöknél További feladat volna an­nak elemzése, milyen volt a kispolgárság és a munkás­osztály egyes csoportjainak viselkedése az ellenforrada­lom idején és mik a feladatok ezen a téren. Ennek megol­dása azonban mái- szétfeszí­tené a mostani közlemény amúgyis túlzsúfolt kereteit. MEREI GYULA egyetemi tanár

Next

/
Thumbnails
Contents