Délmagyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-15 / 294. szám

Vasárnap. 1957. december W. I SZEGEDI SZÉP SZÓ JVÁN REJANO Óda Dolores Ibarruríhoz (Részlet) "•Anyánk, Dolores, villanó sugár, dicsfény virága, hősi partizán . , .* J. R. DOLORES IBARRURI (LA PASSIÓN ARI A) Virrad már a száműzetés fénytelen éje. suru erdőként feketéllik hajnalodó vizeken, kél mar énekem érted epedve Dolores. szárnyal szerte a szélben, vulkánok álmain, őserdők moraján, piramisok meredélyén, trópusi orchideán, bús Spanyolország börtönein suhan át. Kínoz s messzeség, szomorú a magány végtelen tárnáit bolyongva járni kietlen éjben, álmaink mély vágyakat vájnak, nőnek az órák mint szőlőfürtök, aszalódva, melyeket gyötörve présel kapzsi emberi kéz. Földi felhők sötét serege fátyolozza homlokunkat szomorúvá, ám fölötte magasra fellobog lángoló lelkünk mert Dolores. te éltetsz és táplálsz reménnyel. Így leszünk sziklakemények, leszünk jég, vagy tüzes láva ha kell, ős szenvedély sodrában kristályosodva érlelődik legszentebb hitünkből a legragyogóbb való. Már haladunk utunkon, szemünkben csillog a fény, ajkunkon égő dalunk, szivünkben a remény, Dolores, érted repesve, pörnyévé égett városokon át, nem felejtve, elszánt gerillák közepette, gyilkos atomfegyverek viharában, téged keresve, ki visszatértél a létbe, anyánk, te visszatértél a létbe, ránk mosolyog teli pompával a tavasz s édes aroma árad a földön léptünk nyomában. Hallod-e hangom? Hallga! Nemcsak enyém ez, csendül a légben velem együtt milliónyi hang, milliók szíve muzsikájától remegnek a lombok, harsan a szeretet hangja, izmosan, tömören csendül, mindannyiunk éneke zeng, dús testvéri hang, munkások dalos serege, elnyomottak, kizsákmányolt népünk, pillérei a forradalomnak, és velünk együtt mártírjaink dala sóhajt, győzedelmes Félszigetünk, hófehér lelkű férfiaink, lelkes ifjúság, patakzó könnyeket hullató munkás anyák s elhullt testvérért bosszút lihegő mennyi hős gyermek, Máglyák közül kimagasló szép hazánk szíve dobban, zúgja l'eléd az éljent, lelke tüzével zeng, mert visszatértél a létbe, diadalmas nővér, te, mert visszatértél a léibe testetöltött, erő, te, irányitónk. vezetőnk. gyújtva szomorúságunkból a gjözelem-fáklyát. Mezőink csókja, vidám madarak mosolya! A halál hiába nyújtotta ki esontkezét érted, hiába lesett rúd, keresve a porban testeden az ősi, a vérző be nem gyógyult sebeket, hogy megöljön gonoszul, fagyos villláinként. nem tudta, hogy te vagy a forrás, az áradó a kiapadhatatan. soha nem szíinö élet, forró ifjúság, melynek alkonya nincsen. Meghiúsult a gyilkos erőszak piros rózsája ellen prolctáraink tömegének. várt téged Spanyolország, az égő zsaratnok, vérezve, jajgatva és mégis acélos erősen, — ó mért is nem vagy ma közöttünk, e csodalatos pereben. szekfű illat és harmatos hajnal ma Spanyolország, örök kútforrása és izzó ígérete a jövőnek... 6ÜNCZI KLÁRA FORDÍTÁSA TCeQyedszer | találkoztak. Igaz, már egy hónapja ismerték egymást, de csak vasárnap lehettek ggyütt, mert Éva érettségire készült, Sanyi pedig két kemény évvégi szigorlatra. Már múlt vasárnap megbeszélték, hogy ma moziba mennek, s Sanyi jó előre megváltotta a jegyeket. Éva szeme karikás volt, az arca beesett. de a frissen keményített ruha meg a halvány szájruzs eltakarta az érettségi kellemetlen elötüneteit. Sanyi legalábbis ragyogóan szépnek találta, úgy, ahogy volt. Mindketten örültek a mozinak, ilyenkor, vizsgák idején a legkisebb szórakozás is ajándék, meg Évának újdonság volt az egész. Eddig lármás lánytársasággal járt, a híradót végignevették, szünetben hangosan kritizálták a közönséget, s a jóképű főszereplő megjelenésekor titokban megszorították egymás kezét. Sanyi már udvarolgatott, de most a régebben magára erőszakolt blazirt póz úgy mállott le róla, mint eoy elrongyolt ruha. Az úton mindenféléről beszéltek, beszámoltak egymásnak a heti munkáról, Sanyi elmondott néhány történetet a diákszállóból, s majd felfalta szemével Éva nevető száját. Az előcsarnokban belekerültek az embersűrűbe. — Kapaszkodj csak belém — mondta Sanyi, s Éva görcsösen fogódzott a karjába. Egész szorosan egymáshoz préselték őket, de nem érezték a kibírhatatlan nyári hőséget, csak a finom, borzongató villanyáramokat, melyekkel a két fiatal test váltott üzenetet. Csöngettek, s az izzadságszagú tömeg nekilódult. — No végre! — sóhajtott Éva álszenten. pedig de jó lett volna még úgy állni összesimulva sokáig. A moziban félhomály volt, zaj, és forróság. Fonnyadt ültetönő strandruhában, nagyokat fújva rendezte el a bejövöket. Kikapta Sanyi kezéből a jegyet, s energikusan megindult előttük. Aztán megállt a széksorok közt a keskeny úton. — Maga ideül — mutatott « baloldalra. — Maga meg ide. — S a jobbszélső székre koppintott. Az nem lehet — kiáltott Sanyi ijedten, s az üzletszerű vállrándításra még kétségbeesettebben vitatkozott: — Kérem, én egymás mellé ... írójuk, nézett. -1 « közönyös Q /egyszedőnő arcán egyszerre résztvevő mosoly jelent meg. Fenákel Judit: CLpróság — Nagyon sajnálom, nem tehetek róla ... Majd mozi után kipótolják. Éva kivörösödött a dühtől, egyszerre eluralkodott rajta a pukkancs természet, s majdnem kiabált a nőre: — Nagyon szellemes, igazán nagyon szellemes. A fáradt arcon csak egy kis rándulás jelezte az igazságtalan támadás hitását. a következő percben már a másik sorban igazgatott újra szenvtetelenné tompult hangon. Ök pedig bután egymásra bámultak, s egyikük sem hitte el, hogy ilyen könnyen elválaszthatják őket. Sanyi ráadásul még szégyenkezett is, legszívesebben pofoncsapja magát az ügyetlenségéért. Tétován álldogáltak még néhány pillanatig, a helyükre igyekvők összevissza lökdösték őket. s egy másik jegy szedő rájuk is szólt: — Ne tessék elállni az utat, kérem. Akkor az Éva sorában ülő idős asszony meglökte az ura könyökét. — Nézd már szegénykéket. CL környéken I ülók mind tai ! nui voltak a kellemetlen jelenetnek, s a két fiatal még mindig a figyelem gyújtópontjában állt. Egy gömbölyű kis asszonyka a Sanyi sorából, aki a nagy melegben sem engedte el a férje kezét, cinkosán összemosolygott az előtte ülő lánnyal. Aztán mindketten kutatva nézegették a széksorokat. Közben az idős asszony felállt, s úgy tekintgetett maga körül, mintha valamit elvesztett volna. Már akkor mind a két sor mozgolódott. Három kislány a jobboldalon izgatottan figyelte a fejleményeket. Pusmogás támadt a székeken. — Nézze csak — szólt a fiatal aszszony a Sanyi sorából — itt a hátunk mögött van egy üres szék, mellette egy magányos fiú ül. De abban a pillanatban éppen arra a helyre belebegett egy rózsaszín felhőbe öltözött lány, s mindenki elfordult, mert a fiú arfából és órájával kalimpáló karjáról azt lehetett leolvasni, hoau idegen fültanúra nem tartozó eszmecsere dúl közöttük. Az asszonyka csalódottan sóhajtott, és új lehetőségek után kezdett kutatni. Addigra már a férje is intézkedett. — Talán meg lehetne kérni — mutatott az előző sorba, de nem lehetett, mert közben teljes sötétség lett, s a vásznon egy kerékpárverseny startja jelent meg. A nézőtér azonban még nem esitult el. Éva háta mögött egy öreg bácsi, aki eddig nem vett részt a társalgásban, előrehajolt és vigasztalni kezdte a kislányt: — Annál édesebb lesz a találkozás utána. Két fiú egy sorral élőbbről bisdositotta, hogy szünetben keresnek helyet számukra. Éva dühös is volt meg csalódott is. Kilencre otthon kell lennie. Mi marad a mozi után? Alig egy órahossza. Erre várt egy hétig? Sanyi a nadrágját tépdeste mérgében. Clképzette, hogy moft • karján érezhetné Éva kezét, a válluk összeérne ... Mit gondolhat most Éva őróla? Micsoda mulya, élhetetlen fráter az, aki még két mozijegyet se tud megvenni! Az idős asszony Éva mellett összesúgott az urával. Aztán a férfi felállt, s görnyedt háttal, hogy ne zavarja a hátrább ülőket, kikászálódott • sorból. — Fiatalember — súgta Sanyinak a másik oldalon üljön csak a menyasszonyka mellé. Én mán úgyis öreg ember vagyok. A fiatal asszony meg a férje, előttük az idegen lány meg a két fiú, s sor szélén a három kislány, s Éva háta mögött a bácsi feszülten figyeltek. Sanyi felállt. Es senki nem kiáltott rájuk hátulról, hogy ne nyüzsögjenek annyit. — Nagyon köszönjük — súgta Éva hálásan az egyedül maradt szomszédnak, de az csak mosolygott. — Ugyan kislányom, nekünk ez már semmiség. Tudja, harminc évvel ezelőtt, nem mondom ... Aztán elcsitultak idelerll, csak fent a vászon mögül hallatszott a szövegmondó öblös hangja. Sanyi úgy szorongatta Éva kezét, mint eqy váratlan nagy ajándékot, s a kislány is boldogan húzódott közelebb hozzá. A megkönnyebbülés apró sóhajai végigfutottak a sorokon. KÖNYVESPOLC ...hitvallás pártunk és népünk mellett.. Madarász Emil: Legendák Öt elbeszélőköUeményem, melyet a Szépirodalmi Könyvkiadó egy kötetben most hoz napvilágra, számomra, kommunista költő számára azért fontos, mert bennük pártunk történetének öt olyan fejezetét találhatjuk meg, amelyek igen nagy jelentőséggel bírtak, talán döntő szerepet játszottak sokat vérzett, sokszor a földre sújtott, de minden alkalommal hősiesen talpraszökött, nagy pártunk életében. • J. Rcjano mexikói emigrációban élő világhírű spanyol költó néhány éve hosszabb, több részből álló ódát irt a spanyol nép nagy vrzéréről. Dolores Iharrurlról, a Spanyol Kommunista Párt főtitkáráról. E részletet Dolores lbarruri születésének minapi, 62. évfordulója alkalmából közöljük Gönczi Klára műfordításában, akinek a költő e saját kezű sorokkal dedikálta díszes albumalakban megjelent ódáját: ..Gönczi Klára elvtársnőnek, a spanyol remény bitvallasakent." A kritika és az olvasó dolga a versek minőségének, művészi értékének megítélése. Ami az én legfőbb gondom: számot vetni azzal, megfeleltem-e a kommunista költő nagy hivatottságának, annak, hogy e költeményekben a pártot szolgáltam-e, a párt és a nép nagy céljainak megvalósításáért küzdőt tem-e? E kérdések felvetéséből azt hiszem önként következik az a »vallomás«, hogy bárminő feltételek és viszonyok között sem lennék képes elhatárolni költői-írói tevékenységemet a pártban és a pártért folytatott tevékenységemtől. E tevékenységek egysége az, ami egész életemben föltétlenül irányadó. Ez szilárd meggyőződésem. s ez a meggyőződés közel harminc éves harci tapasztalat eredménye, melyet mint kommunista, e nagyszerű és győzedelmes mozgalomban megszerezhettem. E tapasztalatok hatalmas, óriási szintézise az, mely engem pártmozgalmi-írói-költői munkámban vezet és vezetett, mely válságos pillanatokban biztos kézzel mutatta meg az utat. amelyen kommunista egyáltalán járhat. Ez nvert kifejezést Csihajda Pál, Csorba Mária vagy Neszvada Kálmán alakjában és ama amerikai munkások csoportjának meghatóan szép elhatározásában. mely csoporl 1927-ben a Szovjetunióba vándorolt. hogv sefítsen a szocjiaj*.rr>'w felépítésében. öt elbeszélő költeményem ötszörös hitvallás pártunk és népünk mellett. Ezért, e célból íródtak. Ihaydu Uncián* HÁROM DALLAM 1. SZERETET írásban szeretni — tulgyönge incg a szám, dc vegtelenül szeretek. Szeretek végtelenül, bár nem fitogtatom — óh, örülök, ha veletek lehetek... Mutatni nem tudom, — talán már elvadított, mi mindenkiben rossz még. — Jaj, Édesanyám, Édesapám, Hugoeskám — szívem faragatlan és arcomon itt-ott a durvaság sötét vonása ég. Dc rég tudom, hogy én bárhova mennék. Tibennetek találhatom a biztosat, a végtelen szeretet melegét. és álmaimnak ősi fészek marad drága otthonunk. Engedjétek szeretni mindluvább, szeretni mindtovább és csendesen. — Ma rút vagyok, dc értetek vagyok s örökre az leszek: saját magam. 2. VALÓSÁG Mint amikor a vonat pályaudvarra ér s megváltozik a hangja, — mint mikor váltokon fut át a gyorsaság, megváltozik dübögve most a vers. Gyors, új tűz ég — s olvad a jég, megolvad a hó, most friss, hűs fék esap a kerékre: vár a Való! Vedd vén esomagod, de lépj a földre már! A földön élj, hisz csillagokra szállsz majd, ha nem felhők fölött lebegsz. — Amit szeretsz a fiatal Jelen s a mégdicsöbb Jövő többet ér, mint százezer üres nyavalygás! Komoly, hatalmas állomás ez — láthatod: ma két világ köziil egyik halott, és a másik ifjú még, de máris óriás! — 3. KÜZDELEM Békét! üvölts a süket hal-fülekbe Békét! hogy tisztuljon a földi, vén homálv. Békét! Kiált az áradat, és bűn a néma száj! — Figyeld a fiatal anyák aggódó rémületét, Figyeld az egybe-verö sziveket, Figyeld a munkás, szépülő jelent — és üvölts, üvölts a süket hal-fülekbe — szavad harsogjon a tengereken is túl: Békét! Ez most a célunk, semmi más A jövőt védőn dédelgető béke! — Ezt óvja versed is. hisz jól tudod: Ma két világ köziil egyik halott, és a másik ifjú még, de máris óriási = ® o.