Délmagyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-11 / 290. szám

Szerda. 1957. december II. 3 Gazdagodik a KISZ-élet a közlekedési vállalatnál A figyelmes kalauz • Kullúrmunka, kirándulások, klubeslék Segítsen a pártszervezet • Brigádverseny, »KÍSZ-szerelvény« Ktuzom h -wgedi villamoson. A'z egyik megállótól éppen clm­Hul a szerelvény, amikor » ka­lauz észreveszi, hogv egv idő­sebb asszony is fel akar még -/állni. liláig sietett, de nem inert a mozgó kocsi csúszós lép­c-öjére fellépni. A fiatal kalauz nő azonnal -lecsengcts* a villa­most. ínég fel is segíti a lihegő utast, s indulunk tovább. Meg­kapó udvariasság és nem vagyok rest: megnézem a koesi szárnál, majd érdeklődöm a vállalatnál, hogv ki ez a figyelmes ka­lauz!' . ; | Ai-vai Jutka — felelik —. lelkes KISZ-fiatal. Nagyszerű lánv. A múlt hónapban egv hi­bapontja sem volt. f!s önfeláldo­zó. A nyáron is, amikor a/ i'gj'ik kalauz Peslre készült, el­vállalta helyette a szolgálatot; e-akhogv nyugodtan mehessen. — Igen — mondják többen a vállalatnál —. a mi . fiataljaink is nagyon szetu előtt vannak. Na­ponta eznek és ezrek figyelik munkájukat a villamosokon, vélt. vagy valódi hibájukat be is jelenlik. de a jói ritkán tol­mácsolják. Pedig íme. az is elő­fordul. Most már neiuesak Arvai Jut­káról folyik a szó. \ beszélgetés közben feltárul a közlekedési vállalat KlSZ-szesv ezerének élete. gvan képzelték. Mi az. ami mun Irészik a KlS/.-beu, a hogyan csináljuk? Miért szeretnénk még sok miudenl elérni, közösen. De­ltát ilven rövid idő alatt nem tudunk csodákat művelni. Igaz. nagyon segít a vállalattmk ve­zetősége. anyagilag is. azonban a pártszervezet nem törődik eléggé velünk Egyik pillanat­ban azt mondja a párlvezelőség. hogv rosszul dolgozunk — a jo­gos bírálatnak nem vagyunk el­lene! —, a következő napon pe­dig megdicsérnek. Ha rendsze­resen eljönnének vezetőségi ülé­seinkre. taggyűléseinkre, jó taná­csot adnának, többel foglalkoz­nának velünk, segítenének, ak­kor ágy gondolom. még jobb munkát végeznénk. Mikulásra ajándékcsomagokat juttattak azoknak a KISZ-tagok- ben nak. akiknek gyermekeik van­nak. Változatos kabarémiísorrul készülnek Szilveszterre. A jövő' ellenforradalmi év tavaszán megrendezésre ke­rülő ünnepség — a helyi közi kedés századik és a villamosköz ítélet Pálinkás (Paliavicini) Intal bűnügyében A Legfelsőbb Bíróság ka­tonai kollégiumának külön­tanácsa Pálinkás (Paliavicini) Antal őrnagyot — aki 1956 október végén Mindszenty Józsefet harckocsik kíséreté­Budapestre kísérte — halálra ítélte, mert katonai zászlóaljat szervezett, az államvédelmi Holnap megyei szakszervezeti küldöttség utazik Szuboticára L •• íz- I 01 Korábban tájékoztattuk la­punk olvasóit arról, hogy a I Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa Elnökségének meghí­vására jugoszláv szakszerve­zeti delegáció járt városunk­ban. A meghívott vendégek i magyarországi tanulmányút­juk során több megyei üze­met is megíStogattak és gaz­; dag tapasztalatokkal tértek | vissza országukba. Magyar­országi tartózkodásuk alatt a őrség tagjait őrizetbe vette _ lekedés ötv enedik évfordulójára és gyalázkoctó röpiratot szer- | Szakszervezetek Megyei Ta­_ i nácsával egyetértésben ter­Ezzel a véleménnyel több elvtárs egyetértett —, tehát jo­gos a bírálat, szükséges a hely­zeten való változtatás. Az olyan fiatal kommunisták, mint Arvai Jutka. Börcsök Géza. Matovics Mátyás, Gyömbér Károly és a többiek, akik lelkesen dolgoz­nak. nagyon várják a párt tá­mogatását. Megérdemlik ezt a közlekedési vállalat kiszesei. hisz' újabb terveket k szőnek. — előkészítésébe bekepesolpd nak. Egy brigád korabeli adato­kat kutat Tel, több kiszes model- hajtották leket készít régi omnibuszokról, villainosmolorokról stb. Még ka­rácsony előtt olyan versenyt in­dítanak — a szervezés már meg­történt —. amelyben az a jelszó: "Isinek lesz a munkában keve­sebb hibapontja?* Brigádokali alakítanak és a különböző voua­lakon dolgozó ifjú kalauzok | eredményeit ellenőrzik. Ha va­laki nem jól dolgozik, akkor azzal elbeszélgetnek s keresik a módját, bogy javítson hibáján. A fővoualon a »KlSZ-szerel­vény* lesz táblával is jelezve. Azt akarják a vállalat kiszis­lái. hogy a szórakozás, a gazda­godó szervezeti élet melleit az őket szemlélő utasok ininél töb­ben megelégedettek legyenek kesztett. Az ítéletet végre­vezetet dolgoztak ki a két szakszervezeti fórum kapcso­latainak állandósítására és kiszélesítésére; Látogatásuk után —» 9 an­nak viszonzásaként — máris meghívtak egy megyei szak­szervezeti küldöttséget né­hány napos jugoszláviai ta­nulmányútra. A háromtagú küldöttség — az SZMT el­nöke, Juhász József elvtárs vezetésével — holnap uta­zik Szuboticára. A delegá­ció jugoszláviai tartózkodása idején az ottani szakszerve­zetek érdekvédelmi, politika, és kulturális nevelőmunká­ját tanulmányozza. Verseny a több acélért! A gazdasági bizottság Az alakuló taggyűlésen; ae akkor még kis létszámú kisssiila gárda, első feladatként azt tűzte ki. hogy mozgalmassá teszik a szervezeti életet, jó kollektívát alakítanak. Bárdos Imre igen mozgékony, ifjú technikus lelt a KISZ-titkár. akire hallgatlak a fiatalok. Ojból megalakították a tánccsoporlot és ma már kö­zösen működnek a textilművek láncos leányaival, minlegv hú­szan: Létrehozták a színjátszó­csoportot és a közlekedési dol­gozók országos kuli árversenyén, november 7-e tiszteletére a má­sodik és a neg\ edik helyezést ér­lék el. Vendégül látták a fő­városból az Óbudai Villamos­vasút és a Baross Villamos-pá Simontornyai kisdiákok Szegedre készülnek Nagy és szép terv megvaló­sításán fáradoznak a simon­torn.vai általános iskola nyol­cadik a) pztályának kis­diákjai. Jövő év április 4— 14. között osztályfőnökük. Gáncsov Károly és egy-két nevelő kíséretében Szegedre szeretnének ellátogatni. A tíznapos kiránduláson Szeged és közvetlen környé­kének életével, nevezetessé­— mint ismeretes — decem­ber l-löl az év végéig -a ko­hászat megsegítésére* vas­gyűjtő-kampány szervezését határozta el. A határozat tö­mör indokolása szerint az ellenforradalom és az ennek következtében meglazult ál­, lami fegyelem szinte teljesen \ megbénította az ócskavas I gyűjtését és így a kohászat készletei rendkívül megcsök­kentek. A vasgyüjtő-kampány el­rendelése senkit sem lepett I meg, hiszen eddig is évről évre megrendezték az arra I legalkalmasabb időpontban. I Annál nagyobb megdöbbe­| néssel fogadták a határozat indokolását mindazok, akik i nem ismerték a kohászat mai nehéz helyzetét. Csepel, Diós­geivel ismerkednek majd j °zd, Sztálinváros ko­meg. A lelkes kisdiákok még baszai mar regebben kertek októberben takarékbélyeg j a vasgyujto hónap rendezeset betétlapot vettek és két-há- i és nem rajtuk múlt, hogy a Kívánunk nékik majd meglátjuk kon KI. sikert — tUlamoso M. 1\ rom forintonként gyűjtik össze a kirándulás költségeit. Az Idegenforgalmi Hivatal ezt a kirándulást — a többi iskolai látogatásokhoz hason­lóan — kedvezményes szállás, ellátás biztosításával, szaksze­rű idegenvezetéssel segíti. határozat nem hónapokkal előbb született meg. Bizonyo­san része volt a késedelem­ben annak az ellenforrada­lom alatt és után elterjedt, teljesen indokolatlan véle­ménynek, hogy a nehézipart nagymértékben csökkenteni kell. Hogy mennyire hibás volt ez a vélekedés, legjob­ban az mutatja, hogy a ma­gyar ipar produktumai iránt szinte napról napra nő a kül­földi érdeklődés és Egyip­tom, több dél-amerikai or­szág után most Jugoszlávia rendelt meg nagy mennyisé­gű vasúti gördülő anyagot. Egészen bizonyos, hogy ex­portunk nem hosszú idő múlva helyrebillenti ez idő szerint még igen passzív kül­kereskedelmi mérlegünket. Nem kell IT^X tal indokolni azt, hogy a jö­vőben lényegesen több acélra lesz szükségünk. A magyar mezőgazdaság további fejlő­dése jelentős részben attól függ, hogy hány új traktort és sok minden más gépet tudunk számára biztosítani. De nincsen iparunknak olyan ága, amelynek az acél ne volna egyik legfontosabb alapanyaga. Mindezek alap­ján a gazdasági bizottság ha­tározatát kibővíthetjük az­zal, hogy a decemberi vas­gyűjtő hónap nem csupán »a kohászat megsegítését* szol­gálja, hanem az ország min­den dolgozójának, minden lakójának közös érdeke. n ünn csípős zúzmara szállt a fák ágaira, a telepi házak ablak­párkányaira. még a járó-kehi v rvo U I tf i" a I " i u runve • — • — lvaudvar feszeseinek küldötteit.! emberek gallérjara is. Mini illatos ci­.« a szegediek is voltak az óbu­daiaknál kát napra. Kicserélték a tapasztalataikat és szórakoz­tak. Számos kirándulást szervez­lek. voltak Vlrskolron is és fel­pezsdítették a vállalat kultúrter­mének életét. A kultúresoport tagjai rendszeresen olt próbál­nak, de bejárnak más KISZ-ta­gok és kívülálló fiatalok is. lán­colnak. pingpongoznak, sakkoz­nak. biliárdoznak, beszélgetnek komoly dolgokról, operalemeze­ket hallgatnak. Számos klubestet tartanak, többen részt vesznek a pártoktatásban. Együtt is jár­nak szórakozni — összekovácso­lódott a kollektíva. Kimentek Ásollbalomra nem­régiben é* a Szabadságharcos Termelőszövetkezet kultúrtermét scgitcíték reudbehozni: kijaví­tották a/ ajtókat, ablakokat, a színpadot. S még műsort is ad­tak az ottani fiataloknak, idő­sebb tsz-tngoknak egy közös bál alkalmával. A felsorolás láttára talán az jut eszébe az olvasónak, hogy a Szegedi Közlekedési \ állalal KISZ-szervezetében minden úgy megy, mint a karikacsapás. Nem egészen igy van. De válaszoljon ezzel a kérdéssel kapcsolatosan maga a KISZ-titkár: — Én úgy érzem — mondja —. jó eredményekel értünk el. Például még vitatkoztak is egyes hálálok, ki menjen társadalmi munkát végezni Ásotthalomra, mert a változó szolgálat nehe­zíti a társadalmi munkál, fellát van ügy buzgóság, esak nem mindenki veszi ki a részét belő-) le. Előfordult, amikor kirándu­lásra mentünk, bogy jelentkez­tek fiatalok: "Vigyetek el en­gem is*. Elvittük magunkkal —. aztán felénk se néztek. , Okul­tunk a dologból és úgy véljük: jó kapcsolatot tartunk a kívül­álló fiatalokkal, de nem akar­juk "mindenáron* feltölteni a KISZ-l. Vannak KISZ-tagok, akik vállukat vonogatják e sza­vak kíséretében: "Én nem igy képzeltem .: .* Éppen ezzel kap­csolatban készüh el egv faliúj­ságcikk. amelyben arra leérjük ezeket az ifiket, fejtsék ki, ho­garetta füstjét, messzire lehetett fúj­ni a várás leheletet a hidegben. Ilven este — tán minden embernek egv a gondolata — haza. minél előbb a ju meleg szobába, a duruzsoló kályha mellé. És ezen az estén mégis más­képpen volt Sáavárileleven. A szokat­lanul hideg decemberi levegőben va­lami felségesen ható illatok kevered­tek. Az idegen tán azt gondolhatta volna: lakodalom van itt valahol a kö­zelben. onnan árad a finom ételek szaga. S mi tagadás, lefekvés helyett mégiscsak jobb lenne hivatalosnak lenni oda. mulatni egv nagyot, hiszen holnap úgyis vasárnap lesz. Nem volt itt lakodalom Ságváritele­pen ezen az estén seholsem. A telepi művelődési otthonból áradt szét az emberek hangulatát csiklandozó ci­gányzene. s a jó ételek szaaa is. A he­lyi Táncsics Tsz tagjai afféle kis Szil­vesztert ültek. Jó nekik, mondhatnánk mert számukra ebből is kettő jut. Az egyiken — ami most van — a gazda­sági évet búcsúztatják nekifeledkezett vidámsággal, a másikon — ami ezután lesz — pedig a naptárt évnek mondu­| nak istenhozzádot. Benn, a nagyterem csillárjai alatt irompásan teritett asztalok húzódnak Mellettük parasztemberek ülnek ked­ves vendégeikkel, idősek, menyecskék, fiatalok. Többen még vacsoráznak a disznótoros paprikás vtán. a bőrükből kiugrasztott birkákat is megkóstolják, mások pedig már nótájukat mondják, csak úgy remegnek belé a magas fa­lak. ablakok. Aztán, mint a pelyva, hullik a pénz a nyitvahagyott hegedű­tokba. táncol a nagy mulató sereg­öreg é.s fiatal párok egymást túllici­tálni iayekezve keringenek a fehér, sikamlós kőkockákon A sok arc kö­ziil többeket személyesen is ismerek. Jót emlékszem tájuk... Akkor, régen, amikor szintén vége lett a gazdasági évnek, az elnök fenn állt ugyanazon a színpadon, ahol most kedvenc nótáit húzatja, s maavará­zott. Előtte feslett cipőkben, csizmák­ban. folt hátán folt kabátokban egy csomó ember gubbaszkodott, többnyire idősebbek. Szorongatták hónuk alatt a kis, elemózsiás gyékény- meg csuhéj­szatyrokat. dideregtek a hideg, fűtet­len teremben. Később ugyancsak ne­kimelegedtek a dühtől meg a méreg­től. Mert bizony az elnök szavai na­gyon lesújtóan hatottak rájuk. Miska bácsi akkor valami 18 forintot mon­dott. hogy „cakompak jár" eav mun­kaegységre. A legszomorúbb az volt Újfajta emberek ebben, hogy ezeket a 18 forintokat is már a legtöbben év közben leiszede­gették, s most semmi sem járt nekik. Néhányan keserűen káromkodtak, szidták az elnököt, gyanakodtak min­denkire. becsapottnak. megcsaltnak érezték magukat. Voltak, akik egysze­rűen otthagyták a gyűlést, mondván: többé színét sem akarják látni a szö­vetkezetnek. A többség azért ülve maradt. A hangulat, a pillanatnyi helyzet szinte követelte mindenkitől, menjen el. de látszott az arcokon, hogy ezek az emberek tudnak valamit és hisznek is valamiben. Tudták, hogy visszafordulni annyit jelent, mint újra ott próbálkozni, ahol egész életükben sem sikerűit semmi: napszámos­kenyér. idénymunka. Mert ők zömük­ben szegényparasztok. nincstelenek voltak régen. Hitték, hogij nem lesz ez mindig igy. mert ha már földjük van. akkor lesz az is. ami még nincs. És mnsR A csilloaó tc­va> IHW3I . ... rem közepere ugrik Dudrai, a szövetkezet számadó­juhásza. pödörint büszke tartású baju­szán. táncol betyárosan. A körülállók nézik. Kószó. a növénytermelő bri­gád vezetője mosolyogva említi a kö­rülállóknak: — Belevaló legény a vén huncut. Legalább 45 ezer forintot hazaemelt a közösből az évben, sokat kapott, de nem lehet panasz, nem fizettünk rá. A zenészek pihenőjében megkérdez­tem teljes nevén Szabó Dudrai Fe­renctől: — Feri bácsi, az a 45 ezer torint nem sok egy kicsit? A viláa legtermészetesebb hangján válaszolt: — Nahát aztán, az alapszabály sze­rint járt az nekem, nem kértem, és más is kapott jócskán. Kicsivel odébb idős házaspár ül az asztal mellett, beszélgetnek. Az öreget jói ismerem, ő a Dobó Mihály bácsi. Tőről metszett, régi parasztember. Évekkel ezelőtt egyszer panaszkodni hallottam, azt mondta akkor: nem akar ő sokat a szövetkezettől, csak annyit, hogy szűkösen meoélien az asszonnyal, neki (most 67 éves) már úgysem sok van hátra, ő csak ezt az egyet szeretné és erre se nagyon te* lik. Most eszembejutott ez. s megkér­deztem: — Hát most mit szeretne. Mihály bácsi? — öcsém, tudom, nem talalod el. ' még csak nem is gondolod. Legalább 110 esztendőt akarok élni. — Aztán kedélyesen folytatta: — A hatvanhét esztendő mind. az összes fogam ki­szedte. csak ezt a hármat hagyta — meg is mutatta —. de ez a három elég lesz még negyven esztendeig, mert enni. azt jól. birok és van is mit. Nem mondom, dolgozom is. Vártam, hogy az asszonya repliká­zik: te vén, nábókos. — De az: — Lehet, hisz az anyja is százhoz közelít már. és még kertet ás. — Nos — tódítja Mihály bácsi —. én ezt a. száztíz esztendőt úgy gon­doltam. hoau addia akarok dolgoznia szövetkezetben, mert én már sok min­dent megpróbáltam, s most mégis azt mondom, a legjobb ez a szövetkezet. — Botdog öreg ember — gondolom, s aztán hamar helyre­igazítom magam: emberek. Mert lá­tom. körös-körül, az asztalok mellett, a táncolók között csupa ilyen jól öltö­zött. derűs arcú. idős emberek vannak. Más asztaloknál arról beszéloettek az emberek, ilyen sokat, mint most. még sohasem oszthattak ebben a szövetke­zetben. Negyvenöt forint 6 fillért egy­ségenként. Ebből 26 forint 25 fillér készpénz volt. Aztán azt is megmond­ták. ilyen összetartóan. ilyen jól sem dolgoztak r-Jg soha. Emiatt ugrottak feljebb a többi évekhez képest a ter­méseredmények is. A cukorrépa átlag ; 213. a kukorica 35. a fűszerpaprika | 49,35. a cukorborsó-vetőmag 10. a bú­za 13. az árpa 17 és fél mázsájával fi­zetett. Az állattenyésztés is kitett ma­gáért. Mint beszélték, kis htján csak a birkák másfélszázezer forintot lege­lésztek össze a tagságnak. A faiskola, a műhelyek, a kertészet, az üvegházak mind-mind ontották a jó munka nyo­mán a forintokat. Hozzáteszik: per­sze. nem mintha még többet nem ad­hattak volna. Így aztán jutott bőven tartalékolásra is. Többek között 127 ezer forint új beruházásokra. Pár napja, mikor a zárszámadás be­fejeződött. akkor derült ki. hogy ez a szövetkezet — pedio csak néhány szá~ holdja van — mégis milliós szövelke zet. Egymillió forint a tiszta vaoyov Amerikában a milliomosok közül ié egy sem tudná megmondani, hánt­ember dolgozik neki. A mi milliomo saink maguk dolaoznak maguknak és mégis milliomosok: újfajta emberek. A vasgyüjtő hónap a sze­gedi MÉH dolgozóinak azt teszi kötelességükké, hogy negyedéves tervükön felül további 6(1 tonna ócskavasat gyűjtsenek. Persze a MÉH csak akkor felelhet meg en­nek a kötelességének, ha ab­ban a tanulóifjúság, úttörők, háziasszonyok, a közeli gép­állomások, idetartozó terme­lési szövetkezetek, egyéni pa­rasztok. szóval mindenki tel­jes erővel támogatja. A vas­gyűjtő hónap alatt sem sza­bad megfeledkeznünk arról, hogy a többi olyan hulladé­kot (rongy, papír, üvegcserép, toll. öblösüveg, nyersbőr stb) is össze kell gyűjteni, mint­hogy ezek népgazdaságunk számára rendkívül fontos nyersanyagok. Dicember 16-IflaB£: vőhelyek a vas- és egyéb hulladékok gyűjtőinek, illet­ve átadóinak kívánságára a nekik járó készpénz helyett MÉH-sorsjegyeket adnak. A sorsjegyek húzása Budapes­ten december 21-én délután a Váci utcai Bartók-terem­ben lesz. A meghívott közön­ség sorai között lesznek Szeged legeredményesebb hulladékgyűjtői is. A MÉV-I­ve vár az a nehéz feladat, hogy a sok gyűjtő közül a legjobbakat kijelölje. Ezek idejében fogják megkapni a sorsolásra és az ezzel egybe­kötött vidám tarka műsorhoz meghívójukat, valamint a Budapestre és visszautazáshoz szükséges útiköltséget. Ma még nem lehet megmondani, kik lesznek a kiválasztottak. Annyi azonban bizonyos, hogy Szegeden, Krizsán Já­nosné tanárnő fáradozásai­nak eredményeképpen a gyűjtésben ez idő szerint a Mérey utcai Altalános Le­ányiskola fiataljai vezetnek. Még van idő arra, hogy a versenyben lemaradottak is előretörjenek. Előre tehát a több ócskavasért, a több acélért! (e. k.) Csépi József 1 Fővárosi Cirkuszban arat­nak nagy sikert a szovjet ar­tistaművészek. A Demkini­nővérek szoborcsoportja »vas­tapsot" vált ki minden este•

Next

/
Thumbnails
Contents