Délmagyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-11 / 290. szám

szerda. iá.VT. december 11, Jtli SAKK z i é a A WaseniTtgcnbril téndezett világbajnoki zón&versenyem Szabó nagymester imponáló WMmf«l 18 és fél pt*t**4 győzött « egyedül -haragít wreffen a M részvevős me-zöhyben. Teljtwítriy-tnyéne-k éifékét emeli az a fény ís, hogy a hamm európai zónaverseny közül a v ageningeni verseny mezőnye volt a legerősebb. A verseny kezdete cWtt &•/. első három he^vre nagy esélye vbh í^n-sen, -StoMbeug, ivkbv -és TViforrovics nagymesterekén Wvül OiaTsson, Teschner, Donner és Uhlmann nemzetközi mestereknek is. Szabó nagymester a verseny kezdetétől fogva vezetett s az első tiz fordulóból 9 pontot ért cl, ami szinte példa nelküfi a versenyek történetében. A későbbiek folyamán mér -csak arra törekedett. hogy -első helyezését biztosi isa, ami könynyen sí került is neki. A második helyéét a két fia fái tehetség, Larscn és Olatssen küzdött S felváltva követték SzabOt a második helj-en. A verseny vége fölé Itaésen kifáradt s igV rofcsódik helyre az izlandi ÖVafsson került 48 ponttal. A harmadik helyen ltoltver•Wiyben társon és a holland Donner végezlek 12 és ponttal. A verse nyszabáivok szerint páros mérkőzést kéH jálsaam-ok a közópdőn•lőbe jutást jelentő harmadik helyért. Meglepetésnek számít Uhlmann (NDK) kitörő szereplése, aki 12 ponttal « negyedik helyre kvnüll A versenyzők közöl egyedül Stahlberg nagjTi-testw haladta lől az 90. évet, ezért ötödik helyezése igen rónak mondható. Hatodik lett a többszörös jugoszláv bajnok, TriíUnovics 11 ponttal. hetedik Teschner (NSZK) 9 ponttal. A világbajnoki középdöntőt a Jövő év nyarán rendezik meg JugoszláVi áhari. Szabó nagymester a tőle megszökött élénk játékmódjával több szép játszmát nyert, többek között Ctteksteiti osztrák hajítok elteit ís. Világos: Szabó Sötét: Daékstem 1. d4, e6. 2. ck f5, 3. acá, Hí6, 4. Fg2, Fe7, 5. IttS, '0—0, 6. 6—0. dg, 7, Wc3, Yc8. 0. Bel, Vh5. 9. ck fxe^ W. Kxé*. Héít, 11. frk'M, FXW, 12. FÍ4, V15, 13. FeS. Fd7, 14. Vb3, b6. 15. Baci, Kh8, 16. d5'„ Ha5, 17. Va3, <c5, W. b4. cxb, 19. Vxh4, B:\c8, 20. Vxd6, exd, 21. Hd4. Fxd4, 22. Fxd4, Hc6, 23. Fak <14, 24. Fd4, Hd4, 25. Vd4, Fc6. 26. FdÁ Fxdő, 27. cxd. Ikd8. 28. Be7, Bf6, 29. Bcc7. h'6. 30. BXg7, Öxdö, 31. Bh7+, Ng8. 32. Bcg7+, Kf8, 33. Ba7. Kg8, 34. 13hg74-, Kh8, 35. Bgfí és sötét feladta. r TTL Z- Elég: Még egy itgen szót ! mond arra a lányra, leugrok tíz mreitto-Gi — a •nyomaték 'ctí&cém az ablakhoz Wpátt, a kiWrtcset markolászta. StKL&S JÁ\&St TIEENH AT ÉVES mOnyekb&n nem ismerte ki magát. Mi ez a HWtmn változás Katókánál? Mi készül ellene itt. a strandoló sokaság előtt? Sebzett önérzetéből hosszú, hegyes sündisznóMj f 1 ... Ml te a m * m m.' m ü Vt"; ' ':'•.'• 5 • '.'v. 4 í • * ....... WáfMl: Ke4, gj-atogok: a4, dk S3, (4) Sötét: Kdt, Fh2, gyalogok: e7, h5. d4, (5) Pewtt állásban világos indul és döntetlent ér el. Megfejtésként öt lépést kell beküldeni. a helyes megoldásért lejtóink hat pontot kapnak. A múlt heti feladvány megoldása: I. Vd8. >.%» — Tudtam, tudtam, hoffy tönkreteszei az életedet, még tüsfkék meredeztek mindenkire, Hogy szúrjon egyét a veit tisztességes családunk becsületét, te átkozott, te, te — szedőimet hozó emberekbe. _ \szma a szitkot siiTit-álthör.gvc. — Mi az, szegyeili magát, csak sötétben nagylegény. — Maga nekem nem áz omyém többé — sziszegte fogai A helyzet valóságát komolyra vette es ercekenyen között. megpuszilta az előtte fénylő arcot. — Mi van itt, mit visítoztok — lépett be fte apja a — Nagy újságot mondok, kisfiú. Rossz újságot, kiabálásra. — Nagyon rossz? — kérdezte kényszeredett mosollyal. Az anyja magábaroskadtan ült az ágy szélén, férje lát- mert már annyi kcservesség érte, hogy nem okoz merflépctán hisztérikus, görcsös zokogásba fordult lassú Sárára. test még egyiké*, rossz. — Nrtrin vnagyok az aúg.,.ja. Ezt mondta, ii... lyet — Hévfon visszamegyek Pestre. Ma kaptam meg a taméeg.,. éérni — bugyogtak belőle a félszavak, az ágyra rinlmányí osztály levelét, amelyben értesít, hogy be kell j dőlve, két tenyerébe temette arcát. mennem dolgozni négy hétre •« klinikára. í Magának inindéhki ribanc, mindenki, minden lény — Ezt nem. várta. Fizikailag megbénította a közlés, úgy ' hangoékoátítt Eerko életében először meghatottság nélkül, megállt a parton, aktvr egy földbe vtH karó. Elveszti azt ; siró anyja láttán. is, aki legközelebb ál'l hozzá. 'Céltalan, értelmetlen minden. — Hát ki a le anyád, te szélütött — horkant fei az — Na ne búsuljon olyan nagyon., vasárnap csinálunk-égy apja, mert nem értette, miről van szó. égést napos kirándulási Körtvetyesrc. Kerékpárral. JŐ? — — Senki — mellcskedett a gyerek. simogatna lágyan, anyáslcoéóan Ferkó szomorúi arcát. — Ae én... a mi családunk -erkölcsét piszkálod, az Fürödtek a hús Vízben, úsztak versenyezve a vidáman anyáA féretntő jó istenit. — és kérges tenyerével úgy vágta Inliekiilőkem. tm, a folyó közepén. Megunták, kimentek a nyakon a fiát, hogy kipöndörödött a szbbából. homokos partra, betéhempere&ték é forró homokba, ahogyan — Jaj', ne hántsd, ne bántsad a gyerekéi — visította a a kismrerekek. imitált vidámsággal tették, -elmúlt a gondbaj elindítója. tálán, kedves idill. Katóka a jövőre -gondolt. Két nap múlva — Nékem is megvolt a jó reggel — gondolta, ami/kor megkezdi a munkát. Még négy év és aíMtáffi következik jó reggél kívánt az üzemben. Se kosét, se becsület. Sehol, még a »cseléd-könyvezés«. A huszonöt esztendőt ti bétölii, Dc többé nem túri, hogy Vele így bánjon az anyja. Inkább amikor kész orvos, helyesebben kezdő orvos lesz. éimegy, ott hagyja a sziiíöi házat. Füstölgött az otthonra, fájt Ferkó a múltat fürkészte, A tegnapokat, mert akkor még inérge mindig szelidülVé. Szedte és enyvezte fumírlemezzel ragyogott minden, ez a homtókszfnú part is. Milyen rövid a szekrényajtókat gépiesén, gondolkodás nélkül. ideig tart, ami. kellemes, szép és jó. Miért van a világ Ügy — Ma nem. megyék a étrandra. Meg semmikor. Abból berendezve, hogy mérhetetlenül több benne a tövis, mint. a is elég VoTt. Gőgös, okoskodó lány. Kisfiú vagyok neki. Hát rózsa? A jó lene tudná megmondani, de igy van, találgatta, 1 ló. Keressen más csacsogó verebet, evezésre. Én nem vágyok fejtegette induló érteimével az élet nyitjáit. ; médium — határozta, -él. magában erélyesen a sza-kítást. _ mnVen szomorúság telepszik az emberre — löApjat kerülte, mert. igazságtalanul bántom. -Ebédidő- tíMm ki borongós hangulatából ez a gonáolatfoszUny. — Mi baja Vön, mondja el nekem, háiha segíthetek. Csak nem én bántottam meg? — hagyta Katóka a jövőt, vüszátért a furcsán álló jelenhez. — Semmi okom a panaszra, csak kutya rossz kedvem van — válaszolta a civilizált ember talleirandí természetességével. — Ne búsuljon, majd kivigadjuk magunkat a körtvélyesi halásztanyán. Váú ott egy szál cigány, de olyan istentelenül játszik, hogy totózva találja el szegény vendég a nótát. Egyszer valaki rendelt nála egy t>ánkó-nótát. Azt, amelyik igy kezdődik: "Csak egy kislány van a világon*. Aztán ez a valáki rázendített feszes baritonján a rendelt i ben kiment az utcára, tudva, hogy apja keresi a koszttal. I Ebéd'Után a többiek újságolták: — Ferkó. a faterod keresett. Meg Gézá bácsi is, hogy i bá-kkölj ki délután, meri Sürgősek az ajtók. Szó ncVkiit végette a dolgát. A többiek meg kötődtek ' véle. — Jáj, de fenn hordod az orrod, mióta Pesten jártál. Azt is apád csinálta ki — mondotta neki vttgyoiogva egy szepdösképú tanuló. — Befogd -a pofád, mert belédvágom ezt a spiepangot j —i mordult rá villogó tekintettel. A szeplős elkotródott. Nem merte folytatni a szekálást. \ A körülötte 'dölgozők félszemmel festék, hogy mi ütött -ebbe I a máskor vidám, játékos, komoly gyerekbe. Ügy fogja a _ _ _ _ JMI JB szerszámot, mintha ma jött volna ide. Valóban ügyetlenül nótára. A zuorenész meg'isten bizony azt muzsikálta, hooy vette ki a szorítókból a fáékeket, immel-ámmyl rá-kta egymásra az enyvezett, lemezel't ajtókát. — Te Ferkó, mit csinálsz, hol jár az eszed — szólt rá egy tdós múr.kás a csodálkozástól a homlokára tolt szám- ZSíkus — mondta ez a valaki. "Kitörőül a hepedüm«. De azt is éktelenül fülsértően. Hogy törjön el a hegedűje örökre, kelmed nem mitMitki késed cl a Mifíulús Dommzékröl ? Szocialista társadalmi rendinkben is megmaradt a TI '.kulási ajándék kedves szokása. Éppen ezért kérdik a domaszékiek; miért nem lehetett kapni a do ma széki üzletekben Mikulás csokoládéés cutoorka-féléket? Válaszolunk ís talán mindjárt. A mórahalmi földművesszövetkezeti igazgatóság kőiül ninrs valami rendjén. IVdig Domaszéken is vön sok édes kis gyermek, aki nagyot! Várta azt a napot, és még a kiseípőjét is kipucolta, kirakta az ablakba, de hiúba várta a Mikulást, nem érkezett meg. A Mikulás leginkább csak olyan helyekre érkezett meg, ahol az édesapát Míktósnek hívják. A itriMhalmi íöldművesszövet.rezet dolgozni, de nem utol^óBófban Ördögh elvtárs, a szövetkezet, igazgatóságának elnöke igj-eksz.il; a feleiüsséafet a böltkezelőkre hárítani. íredig a szövetkezeti boltkezelők a megrendelésüket elküldték az illetékeseknek nowmber 12-én és 24-én. Ez a megrendelés azonban nem ékezett meg december >5-ig (ebben lud«s a FŰSZERT is\ így a kisgyermekek a Mikulásról csak hallanak, de nem tudnak neki örülni. Pedig ez egy érben csak egyszer van. Igaz, jön a fenyőfaümiep is. a karácsony, de vajon erre küldenek-e vaiamit? Vagy talán majd arra az időre megérkezik a Mikulás? De lehet, hogy ügy Jár, minlnvás esztendőkben, hogv májd "leírják«, mért az egerek ösz-szerágják, mert idő után érkezik és ekkor már nemcsak a sok kisgyerek fizet rá, hanem a szövetkezet és a szocialista kereskedelem is. Muszka Islván vb-einökhelyettes IIIHIIIIMWaffllHItlI i i üveggel. Aztán meg elkezdett nevetni hangosan, télészájjal — Megbolondult ez — nézett rá bambán. Az meg csak nevetett és szedte fel ás egymásra rakott szekrényajtókat. — Szent ég — fordult Perkóvnl a világ—v te szorítottam, dc nem enyveztem meg. Körbe állták valamennyien, az összerogyásig nevették. Ekkora hülyeséget még nem. láttak. — Te fiam. most úgy jártál, mint a szórakozott egyetemi tanár, aki elindult a lakásáról kari ülésre és útközben cígai rettára akart gyújtani, de nagy volt n szál és a menetiránynak hátat fordítva gyújtott rá. Aztán elindult, persze hazafelé. Amikor a felesége ajtót nyitott, s megkérdezte: »mi az, nem mentél a kari ülésre* — akkor kapott észbe, hogy ő voltaképpen visszafordult — talált egy fráppáns hasonlatot 1 az öreg asztalos. Erre még négyobb lett a Irahora. A kis szeplős is eh5J került és a gyalúfórgácsba hempergett, Valósággal nyerített a kacagástól. Ott állt közöttük Ichorgasztott fejjel, megsemmisülten, ő, az első, a legjobb tanuló. Erősen szorította áll- kapcsát, hogy visszanyomja a •készülő sírást — Aztán ki roll ez a Válaki? — kérdezett Ferkó talpra tápászkedús közbén. -4 Ismerősöm. — Maya is óit volt? — Természetesen — mondta őszintén a lany. — Es jó volt? — Majd meglátja halevés közben. — Nem hiszem, mert nem megyek. — Miért nem, ha szabad érdeklődnöm, , — Mert nem — válaszoH-a dakajani nyakasbaka módján. Katóka nem kérdezett semmit, szótlanul ültek még egy •ideig, azután javaslatéra befejezték <a mai napok A tegnapi reszkető, epedő kitörés, a váratlan pwszMs elmaradt. Egyiknek sem hiányzott, Száraz udvariassággal váltak el. — Kutya helyzet van itt. Ennek van valakifc, eltttkolm előttem, s most elszólta magái. Tehát én csakugyan egy ilyen tedd ki, hadd hűljön-féle vagyok itten... inkább a Vége. Mindennek vége. BMdúkolt a varosban a munka Kotmos Oíza meri annak beolvashatok mftgyarul, ha píIttán, céltalanul, üresen, gondolátok nélkül. Kis ügyeinek ^óizkodfít velem... hhaj — egyik se, mind egyformák nagy kínlódásét cipelte az egyik utcából a másikba, nem volt késergett csalódottan, amíg Üstért. egy ember, aki megértené, ha panaszkodna. A népek járlak- A köszönését se f-ogadtúk otthon. Anyja szó nélkül eléje keitek körütötte sokan és ő mégis annyira egyedül érezte tette a vacsorát. Evett, mert már a szeme kocsányon lógott magát. A mágárahagyafottság gondolatának feltámadása még az éhségtől. Lefeküdt csendesen, úgy. mint tegnap. Forgoló) jobban beletaszította a csüggedés kilátástalan vermébe. Ad- dott, nytívrtöéeött, nem fogta az álom. Fejében ott volt a dig-ad-dig ténfergett, míg végül a strandon kötött ki. Talán 1 nem is -akarta, csak a lábai vitték megszokásból, — Kisfiú, kisfiú'! — lttábált messziről ismert hangján Katóka. Most egyszerre olyan jólesett neki a lány gúnyolódó. "Valaki*. Végül clhatáro-tá, hogy utanajár a dolognak. Okosán csinálja. Azzal felkelt, a konyhában tiszta jrapírt kenteit és leírta: •Kedves Katóka. Ne haragudjon udvariatlan, neveletlen pajkos szólilgatása. hogy nem haragudott, dehogy haragudott, rtaalkedésemerl. rossz kedvem ttoít az okozója. A kirán— Már a-t gondoltam, nem jön, olyan mérgesen szaladt ouUst helyeslem beszeljük meg holnap a részleteket a szo' el az este. Kis buta. Na ide egy puszit az arcomra, de csak k?u íduben es helyen. Még egyszer kérem, ne haragudjon 1 ' rám, szeretettel: Ferkó*. egyet. Egészen megkeveredett. Az ellentétesen forgolódó ese(Folyiatjuk) <235 llötvhilis 6!(*"W kért érte. a haját trgrksti Ott rá- áofr;/ ilyen tch"un írem )alilnek epri: ttchciéhm. eges* f Vuőr ábwn c» ftt ririi rtlápm. kőrisen 1<vértéit, • <Vt cs etkMihe/Stt. hogy ez a frpI-Öwrtbb ttlWn mindn-ok hSúüi. mnehrrk írtoftoi áfából Miláhe >'» világra -jöttek, lanálxáh hiwa minden ősapját, hogy a tehénnek csodájára fáénak még W-ölorziskáM >'». hogy az egriz környéken úgy emlegetik azt a tehenét, mink miami mrwáteli fényt, hoey az rwm is tehrti. hanem a kgaamáiouibb bivaly. Végül hit'rdeh előttük, mrra áUMtr mindenl inth a tévdrt, ét Így kiáltott fel hozzájuk: — Üssétek agyon mkdhh a szerencsétlen, öreg uftlltt de a tehén nélkül ne menjetek ck Sivalkodásával annyim megszédített mindenkit, hogy is ciripelték a tábori kemyhákni ae) a dögöt, antelytől minden sintér undorodott vrttlM. Mikor a zsidónak már n Mcócó.n vérit a |ál:, elkezdett zokogni és jajveszékelni, hogy teljesen tönkretették, megsenünisíMték. hogy <> Önmagát juttatta koldush-oira, amikor olyan olcstrn adta el azt a nagyszer* tehenet. Könyörgött nekik, akasszák l<i, amiért Ven h'i*l olyan hülyeséget Irihclttl el. liogy atyáinak forgolódniuk kell miatta a s-irjnkban. 'igy hieig még ott hentergett előttük a porban. aztán. Isié/elén lerázott magáról minden bánatot, Imzantent. s a szobában így szókt fetc stégéihez: — i-lzalélm. a. katonák hülyék, és a te Sátánod nagyon okos. ,4 tehén alaposan megdolgoztatta ókét. Voltak pvlanatok. amikor ágy te'szrlt. hogy a trhenrt rgytíttáfá-n nem lehet megnyúzni. Syázás közben többször is beszakítottak a Itöréa. s a hót- alól elűbsikkanó izmaik oh ion göcsö seb volták, mint égy kiszáradt hajókötél. Közbén szeresteli valahonnét egy zsák krumplit és reménytelenül fűzni kezdték a s:crtnexHlen ittokot és csontokat. Yrtíg s-alamével •odább egy 'ás kon.ylm szakácsa teljesen kétségbeesve tiszti mókásait kétúíwtt a szóban forró csontváz égy darabjából. Ez a szeri-nevét fen Vekén, h-a ngphn vebrtimh lehet nevezni ezt a természeti tünenuUsp. é'Keiken megmaradt minden résztvevő emlékezetében, » rsakmom bizonyos, hogy ha később, a sokali vsain -ehótt, a parancsnokok a liskowixri tehénre emMkeZtélték volna a IcgéityW-gri. a 11. század iszönyi'tnn ordítva és a dühtől tombolva vetette volna magát szuronifáiul <Az ellenségre. A tehén olyan pimasz volt. hogy egpáka'án •néni iehéiett hüsletvtt Jő-Jn belőle. MiWél los-Mr főzték a húst. m-aál jobban rátapadi a , somokra, egy egészet alkotva vrKik, megcsontosodott. mint egy bürokrata, aki az éfetc felét hivatali beiiirdgásban tölti és Csakis algákat eszik. Svejk. aki mólt futár állandóan fenntartotta az összeköttetést a stáb és a, konyha között, liogy megállapíthassa, mikor lesz készen a niem/zsi. végül is a következőket jelentette l.ukás főhadnagynak: — Őberbrjinant úr. most már tissta porcelán «.-. egész, .irmok tt teliónnék olyan kemény a húsa. hogy ÜVeget lehetne vágni \-eb. FavÜerh szakács, amikor INdmrMat együtt belrh'isl-o't. ki-Őri • ;a s-enrjogM. Bakte* pedig véy Zápfogát. ÍJofeam komoly képpel odalépett ÍMká* fölred1. ;>/ elé. és dadogva áenpüfrrgta nei.t tt "Lvurdvs-i d-al* ba -esamagoh záp/fogát • — ÓbcrlajróOmt Úrnak alázatosan jelcnícrn. én mindent nregtetlem. ami tőlem tellett. Ez a f-o»« « tisdti konyhán töri ki, ami-kor nregpriibálink, hogy neM-e lehetne mégis bijsitvkét csinálni ahhét a hártbéd. At ablak melletti karosszékből egy s»Wotíi ránk vnwlbedrit fél ez utóbbi szaiakrá. Doh hadnagy \-oll az. yrkit a kélkerekú Sr&nit-évknesi. néni teljesen megsemmisült egyéni scáHiioit idáig: — Csendet kérnék — mondta kétségbeesett hangőn rosszul érzenl mogoml Visszaütű az űrig karosszékbe, anrefriirek minden hasadékában sok ezer pofoskatoliá* rejtőzött. — Fáradt vagjjók — mondta tragikus banpúi . -gyé-A'gi'l'ked-éiii és btteg fagyaik, kérem, ne beszéljenek előttem kitört, fogakról. ÚPteWi: bmhkov, Kr/dóvslri, IS. Ha hm érném még a reggell, kérem, értéritsék liTmckrtésrti tt családomat mindenről, és a síromra ne felejtsék el felji gyezni. hogy már a hábortí előli is cs. fúr. gimnáziumi taneár voltam. Lágyan hor kolni kezdett, s így nem hallotta, ko'. y Svejk égi/ siratőérrek satuit idézi. Mátiádal fcMdoítad, célt rtOUattál a gonosznak. kogj elmedet rám ís ovzsd. Vuiiek. teáttittVő érmrs'ef risz-ons mejeálkapitorta, hogv/ a tiszti 1-aPyhdú még két Prt hóéiszrít kéli józni a -r-ed'túeh'ciM. bógy bi/stichiról stó s-m fabéi, a hogy bifstrek htrigm gnlpárt bé-tl jótiai. Megállapodtak abban, amíg sorakozol fájnak mtnázsioszlásra, a legénység lefekbét, hiszen a xucsórd Úgyis csak reggelre lesz készen, Vanek scámrivéf örtn-cst-rt bcrijrc'lt vsdahonmi egy nriaiáb szénái, bverilvtt-e maga alá n ph'bános ebédlüjélren, rd-egesen. megpödörte « bajszát, és így szólt J.ukás fúltad nagyhoz, aki fölötte pifemt egy óe-ka díványon: — Tessék rlhinni. úbcri-aftmmt úr. hogy ilyett tehenet az egész háború alatt egyszer sem i ttam.., A konyhában egy templomi gyertya égő e-onkja mellett Chodon'n.sky trlcfonirln ült és hazxdXildrirdű leveleinek ké sztéléi gyerapiiuYia. hogy malj'd. ba egyszer mégis Megkiépják a tábori pósfájúk számát, >N> liclljén ezzel fétradúznia. A kővetkezőkéi irta: , ' • (FóirtWjut;