Délmagyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-08 / 288. szám

Vasárnap. 1951. december 8. S Átlagb ér-ellenőrzés — de hogyan? 'Á címben felvetett kérdést mostanában, igen sokan te­szik fel a borellenőrzéssel kapcsolatos viták során. Ma már az átlagbér-ellenőrzés helyességét és haladottabb voltát kevesen tagadják, s egyre inkább merülnek fel azok a problémák, amelyek az átlagbér és a termelé­kenység viszonyából ered­nek. Világos, hogy a korábbi években alkalmazott béralap­ellenőrzési rendszer képtelen volt a vállalati érdekeket összeegyeztetni a népgazda­ság szempontjaival. Ennek következtében jelentős ber­aránytalanságok keletkeztek, sőt emellett még, mint túlzot­tan mennyiségre ösztönző módszer, sem a termelékeny­séget, sem pedig a minőségi munkát nem szolgálta. A/, átlaebérellcnőrzés a múlthoz kénest feltétlenül lépés előre. átlagbéreket. Ennek egyszerű magyaráza­ta, hogy a darabbérben dol­gozóknak több darabbért, több bért kell kapniok. Ha a jelenlegi megkötöttségek hosszabb időn át tartanak, az mindenütt és feltétlenül a termelékenység emelkedését akadályozná meg, sőt sok esetben éppen az átlagbér tartása miatt, a kapun belüli munkanélküliség forrása le­het. A kérdés azonban igen bo­nyolult, mert az átlagbér és a termelékenység között nem lehet automatikus összefüg­géseket feltételezni. Ez azt jelenti, hogy a termelékeny­ség egy százalékkal való nö­vekedése esetében egyáltalá­ban nem biztos, hogy az át­lagbért is egy százalékkal meg kell emelni. Ez több ok miatt van így. Ezek közül egyik legfontosabb, hogy ma­ga a termelékenység, mint komplex gazdasági fogalom, nem fejezhető ki helyesen egy mutató útján. Jelenlegi mutatóink között ls több ter­melékenységi mutató van, amelyek különféle oldalról •közelítik meg a kérdést és benyomásszerűen megállapít­ható ezekből a vállalati ter­melékenység helyzete. To­vábbi nehézség és erre ép­pen az elmúlt évek bérellen­örzésí gyakorlata mutatott rá, hogy a termelési érték és a béralap között sincs auto­matikus összefüggés. Emel­lett komplikálja a kérdést, hogy a dolgozók azon részé­nek a bére, akik darabbér­ben, vagy teljesítménybér­ben dolgosnak, valóban emel­kedik. ha többét dolgoznak, viszont ugyanez csak igen nehezen mondható az időbér­ben dolgozókra. E nehéz kérdést minden­képpen meg kell oldani, s bár tfiM-so* val-y-ílfiíien. begv az átlaebór-e'imör­„z.-i -—•»-.«r hibátlan lesz. Ahhoz azonban, hogy jelen­legi módszerünk a szocia­lista bérezés szolgálatába ál­litható legyen, feltétlenül meg kell szabaditanunk a merevségtől és tisztáznunk kell azt a viszonyt, amely a termelékenységgel kapcsolat­ban kétségtelenül fennáll. AZ, aki az átlagbér-ellenőrzés és a termelékenység közötti vi­szony felderítéséről, mérésé­ről lemond, lényegében a gazdaság fejlődése ellen fog­lal állást és tagadja a szo­cialista bérezés alapelvét, azaz, -hogy mindenki mun­kája arányában...« Feltétlenül helyesek tehát azok a törekvések, hogy minél'előbb rögzítsék le: a vállalatok a termelékeny­ség emelkedésének függvé­nyében hogyan és milyen mértékben emelhetik az Melyek ezek a lehetősé­gek? Vannak elgondolások, ame­lyek szerint az átlagbér­emelésének mértékét a természetes mutatók út.iin kell megoldani. Ez azt jelenti, hogy pl. egy szövődénél a vetések száma feltétlenül mutatja a terme­lés terjedelmét. Ha tehát bizonyos szinthez képest ír­juk elő az átlagbért, akkor a vetésteljesítés százalékának megfelelően kell emelkednie az átlagbérnek is. Ez arány­lag megbízható módszer, amennyiben a vállalat nem vertikális, vagy a főtevé­kenységet folytató üzem va­lóban jellemző az egész ter­melésre. Vertikális üzem ese­tében feltétlenül bontani kell az elszámolást az egyes ver­tikumokra. Ez a módszer va­lószínűleg sok helyen kielé­gítően nlkalmazható lenne, esetleg olyan módosításokkal, hogy a felügyeleti szerv Írná elő, a százalékos emelkedés milyen mérvű béralapemel­kedést jelenthet. Ez azért fontos, mert a természetes mutató által kifejezett ter­melékenységemelkedés sem indokolja, hogy a bér azonos mértékben emelkedjék. termelési érték egyszázalékos túlteljesítése esetén a válla­lat béralapja 0,6 százalékkal emelhető. Ugyanakkor tavaly még a túlteljesítés százalékának megfelelően emelhették bér­alapjukat. E kérdésekkel kapcsolatban további véle­ményem az, hogy a béralapellenfírzést nem szabad valamiféle csalha­tatlannak hitt módszerhez kötni. és feltétlenül nagy szerepet kell kapniok az Irányító ha­tóságoknak ebben a kérdés­ben. Éppen a kérdés össze­tett jellege miatt teljesen megbízható, abszolúte pontos ellenőrző módszert felállítani nem lehet. Ezért tehát az Irá­nyító szervekre hárulna a feladat, hogy az alkalmazan­dó rendszerből folyó hiá­nyosságokat messzemenő kö­rültekintéssel, gazdasági megfontólások alapján, ki­szűrjók. Ez természetesen nem jelenthet állandó bi­zonytalanságot a vállalatra nézve, ezért az idevonatkozó előírásokat a főbb gazdasági mutatókkal egy időben, tehát negyedévenként előre meg kell határozni. Sttreős és fontos dolog, Megoldható lenne a kérdés hoirv a7 áttagbér-ellenőr­úgy ls. ha a nettó folyó- Z)jssei kapcsolatos kérdésc­áron számított, vagy a vnl- ket ieítfökéoncn azonban a tozatlan áras termelési ér- termelékenységhez való vl­tek bizonyos szinttől való s70nyt kormányzatunk az túlteljesítése szolgálna az év vé?ÓÍ£; tisztázza. átlagbér emelkedésének alapjául. Ebben az esetben ugyancsak arra van szükség, hogy meg­állapítsuk, vajon a vállalatnál egyszázalékos tervtúlteljcsí­tés milyen mértékű átlagbér­emelést indokol. Ezt szubjek­tíve, a felügyeleti szerv ír­hatná elő negyedévenként, a mindenkori adottságok mér­legelésével. Ez lényegesen egyszerűbb és általánosítha­tóbb, mint az előbb említett módszer. Tulajdonképpen eh­hez hasonlót alkalmaznak ez idő szerint Csehszlovákiában is. Legutóbb a Rózsahegyi Textilkombinátban tett láto­gatásom alkalmával a fő­könyvelő megemlítette, hogy ebben a gazdasági évben a mert a teljes merevség, amely ez idő szerint tapasz­talható, a termelékenység emelkedését vagy megakadá­lyozza, vagy ha nem, állandó bizonytalanságban tartja a dolgozókat. A vállalatok ugyanis, éppen a felsőbb szer­vek utasítása alapján, az át­lagbérek tartása érdekében a béreket gyakran kiigazítják. Mindkét fél részéről érdek, hogy stabilizáljuk a helyze­tet és a népgazdaság érdekei mellett a dolgozók is bizton számolhassanak munkájuk eredményével. Marosi János, az Ujszegedi Kender­Lenszövő Vállalat főkönyvelője A termelőszövetkezetek már meg­kötötték a kendertermelési szerződést - az egyénileg dolgozd parasztok még késlekednek Az idén Csongrád megyé­ben igen jó termést hozott a rostkender. A holdanként! átlagtermés 4 és fél mázsá­val volt magasabb, mint az elmúlt évben. Szép jövedel­met kaptak kendertermésü­kért a termelőszövetkezeti és az egyénileg dolgozó parasz­tok is. A termelőszövetkeze­tek megkedvelték a rostken­dertermelést, s a megyei ter­melési szerződéskötési terv­előirányzatot már túl is tel­jesítették. Szívesen termelik, bár igen sok munka, illetve nehéz munka van aratásával. De ma már nem az emberek vállát nyomja ez a teher, mert a Szovjetuniótól kapott kcnderaratógépckkel rővhl Idő alatt és gyorsan arat­hatják Ic a kendertermést. A jövő gazdasági évben Csongrád megyében 3500 ka­tasztrális holdon termelnek rostkendert a termelési terv szerint. Míg a termelőszövet­kezetek a részükre előirány­zott terveknél többre szer­ződtek, az egyénileg dolgozó parasztok közül még mindig sokan késlekednek a szerző­déskötéssel. A Délmagyarországi Rost­klkcszitő Vállalat eddig az egyéni termelők termelési szerződéskötésével a terv 33 százalékánál tart. A jövő gazdasági évben is sok kedvezményt kapnak a kendertermelők. Az újonnan megállapított kenderárak na­gyon kedvezőek és jelentő­sen növelik a termelők jö­vedelmét. Például a különle­ges minőségű lombmentes rostkenderkóró mázsájáért 135 forintot fizetnek. Az I. osztályú 125, a má­sodik 90, s a harmadosz­tályú kender mázsánként! ára pedig 40 forint. Az átvételi áron felül kedvezményes textiljutta­tásban is részesülnek a termelők. Minden mázsa kender után 25 forint értékű ingyenes textilvásárlási utal­ványt kapnak. Szerződéskötéskor a textil­juttatásból 200 forint ka­matmentes előleget kap­nak holdanként. Ezenkívül kamatmentes hi­tel útján végeztethetnek gép­szántást. Így kapják a mű­trágyát, vetőmagot és műve­lési előleget is. A termelési szakcsoportok például 500 mázsán felüli, lombozott el­sőosztályú kenderkóró-ter­mésük után az átvételi áron felül mázsánként még 5 fo­rint nagyüzemi minőségi felárat is kapnak. Hazai rostkikészítő és fel­dolgozó gyáriparunk legfon­tosabb nyersanyaga a ken­der. A magyar kender rostja minőségben közvetlenül az olasz kenderrost után követ­kezik. Éppen azért, mert fontos nyersanyaga a ken­dergyáraknak, nagy kiha­tással van munkájukra a hazai kendertermés. Ha a rostkender-termelési szerződéskötés gyenge, vagy ha nem kötik le az előirány­zott kerekeket, nehézséget okoz üzemeink nyersanyag­ellátásában. Minden egyes holdra szüksége van népgaz­daságunknak, hogy ne kell­jen külföldi nyersanyaggal pótolni a hazai kenderter­més-kiesést. Tehát nemcsak magának, hanem államunk­nak is igen nagymértékben használ minden olyan dolgo­zó paraszt, aki kenderterme­léssel foglalkozik. Ezért ke­ressék fel a Délmagyaror­szági Rostkikészítő Vállalat telepeit és szerződjenek mi­nél többen. Foglalkoznak a szerződéskötésekkel a ME­ZÖSZÖV és a helyi földmű­vesszövetkezetek is. A JUBILEUMI KODÁLY­HANGVERSENY FOPROBAJA A december 1S-1 Kodály Ju­bileumi hangverseny főpróbá­ja kedden délután fél 6 óra­kor lesz a Pedagógiai főisko­la dísztermében. A híres „Ma­gyarokhoz" kanon és az „In­termezzo" régihírű előadásai új formában kerülnek bemutatásra. A két nagy záróazám szereplőt a Szegedi Kodály-kórus, a Pe­dagógiai Főiskola vegyeska­ra. DAV. MAV, Ujszegedi. Szegedi Kender, Szövetkezett Bizottság énekkarai. Bartók­kórus, valamint a Tömörkény és Tanítónőképző női kara dr. Szeehy Endre vezénylésével mélté' őpr-en akar felkészülni a Mester 75. születésnapi ára. Minden dalos pontos munká­val és dalos szívvel vesz részt; Reméltük, hogy felejthetetlen ünnenség tanúi lesznek a hangverseny hallgatói és köz­reműködői. Egy éjszaka a Klauzál iéri gyógyszertárban Felberreg a csengő. A ké­szenlétben levő patikus kiug­rik ágyából s már siet ls a kis ablakhoz. Zavaros szemű férfiarc bukkant fel az ab­lakkeretben. — Kérek egy pohár vizet, nem jól érzem magam! A Szeged, Klauzál téri pa­tikus rezignáltán hozza a vi­zet és valamit mormol fogai között. — Látja, ez számtalan eset­ben így történik — mondja az ügyeletes gyógyszerész. — De van ennél még lehetetle­7{ét botdog fíét mégis 'óbbnak és ös«< ön­zőbbnek kel' lennie. mint a korábban alkalmazott mérésmód volt. Emellett nem lehet komplikált, hogy főbb előírásait az ipar egész terü­letén alkalmazni lehessen. Van-e csodálatosabb látvány az őszi erdőnél? A természet festője utánozhatat­lan színeket varázsol a fák, a bokrok leveleire. Ezer szín, s ahány — annyi érzés. Hegy, patak, apró falvak, mind­mind felejthetetlen látvány egy alföldi ember számára. Különösen egy olyan ember számára, aki életében először lát hegyet, nagyobb kiterje­désű erdőt. Nem is győz Orosz néni élményeiről be­számolni. Eletében először, most 57 éves korában hagyta el szülővárosát, Szegedet. Nagy bőrönddel — úgy mondták, ilyenkor ősszel hi­deg van a hegyekben, sok meleg ruhát vigyen magával — s kis kézitáskájában Mát­raftiredre szóló kéthetes tídü­löbeutalóval vágott a nagy útnak. Átutazóban megcso­dálta fővárosunk lüktető éle­tét, a csillogó kirakatokat s már itt a hegyeket. Eddig csak képről ismerte, nem gondolta, hogv ilyen nagy. S miiven pvönviirű tágakat látott Mátrafüredre utazva. Nem is tudja elmondani. Ka­nyargó szerpentineken robo­gott velünk a busz. Mondták, de ő eddig sohasem hitte el, hogy Ilyen szépek az üdülők. Egy fiatal lánnyal került égy szobába, ragyogott Itt min­den. Hófehér ágynemű, tükör­fényes parkett — jő lesz ezt megbecsülni, ne kelljen sokat takarítani. Szobatársát me­regetve úgy gondolta, neki kell itt elvégezni a napi taka­rítást. Kitflnüen aludt után. Reggel már jóval 5 óra előtt talpon volt. Otthon ilyenkor kell kinyitni a ka­put. Milyen jót pihen. Hu­szonegy év óta először fordult elő, hogy nem riasztotta fel a csengő recsegő hangja a jó meleg ágyból Ugy látszik, mindenki hazajött Idejében. A, dehogy, hiszen Mátrafü­reden vagyok, üdülök — gondolta el —. Igen, életem­ben először. Ma az apjuk nyitja ki a kaput. Vajon mit szólnak a bérlők, ha nem ta­lálnak, Megszoktak már. régóta vigyázok a Somogyi utca 17 számú ház rendjére, ott lakom. Fiatalasszony ko­romban — 21 évvel ezelőtt — kerülfem a házba. Már a ne­gyedik házigazdát »szolgá­lom*. Mindegyikkel jól meg­voltam, hiszen igyekeztem, de talán ez a legutóbbi, cz a leg­rendesebb Az előző három házigazda elnézte, hogy ösz­szc?s"*oltan lakrimk eov ki* szobában egy csönn konyhá­ban. vedig árikor mén a lá­nyunk is velünk volt Mo't a az Ingatlan Ke­ze1"' Várigiat — s*Av tágas, fúTéoos kr-pobóf éni'te*e**. a régi konnhAt*ól lett az p'éi­ka.mra Tr"i most. mé* m'-kal fp,idojehb ég wiimnritahh rz r,1 *t.a-in*n. Fs tPSSé1-. most el­jréi.Mö'f i'éf bA*xe ide, erre a g-iönziörű helvre. Ilyen és ehhez hasonló mondatok jártak Orosz nérti fejében, miközben a takarí­táshoz készülődött. Micsoda meglepetés! Halk kopogtatás után csinos fiatal lány jelent meg a szobában. Bemutatko­zott, elmondta, liogy ezen a folyosón ő takarít. Orosz néni még méltatlankodott is; iga­zán, ezt a kis szobát szórako­zásból is kitakarítanám. De nem maradt más hátra, ünneplőbe öltözött és az ebédlőbe ment reggelizni. — Képzelje, végig a két héten mindig ünneplőben jár­tam — újságolta lelkendezve. — Nem kellett gondoskod­nom a főzésről sem. Csak le­ültünk az asztalhoz és már hozták is a jobbnál jobb fala­tokat. Ilyen kényelmesen még v—. "'ím. Orosz néni ktZubar£, budapesti él egy pécsi ház­feltigyelőnővel. Tapasztalai­cserét tarto'tak. hazánk leg­szebb vidékein. Gyakran buszra ül'ek és ellátogattak a legszebb magnar tálakra. Jártak a Kékes'ctőn is. Itt 7c­fénykévstík őket. Orosz néni sz*nvc~uczve mu'atig a ké­pet• htjába, ott igen erősen fújt a szél V4,tte n szoknyádat... Gyorsan eltelt a két hét. Orosz Cri'ö'nuné Itthon van, "pé-éhin* takarít, ren­dpzgit. éhn vom, unit m-nt a munka amiatt a kát. hát riptt. .. Kp*"ps arcén mivtin — 7-1 ha g. PéAió tAö'Arés'pl»*tésé­hnn ktzli: bg-g­2*1- psr,xf mé* fi íc t-iA'rt. van ég Ismeri, rniltion rn'ö­nvörü. Horváth Lászlóné nebb "kuncsaft* is. Nem egy­szer előfordul, hogy éjszaka három órakor hoznak egy tíz nappal ezelőtt lejárt receptet, hogy most már -nagyon sür­gős*. Több esetben felkeltet­tek mar a nap folyamán, vagy az este behozott recep­tért, amit csak az éjszakai szórakozás után, hajnali há­rom órakor váltanak ki Az emberek nem értik meg, hogy csak a legsürgősebb esetek­ben jöhetnek éjfél után, mert ekkor már készenléti szolgálat van, ami nem té­vesztendő össze az éjfélig tar­tó ügyelettel. Feltűnő az a hanyagság és türelmetlenség, amellyel a közönség a gyógyszertér mun­katársait kezeli. A Csemegé­ben, vagy a hússzéken, eset­leg a mozi előtt szívesen vár­nak türelmesen, akár egy órát is. A patikában minden­kinek halaszthatatlanul sür­gős dolga van. Mivel nincs elég személyzet arra, hogy a címkéket leszedjék az üve­gekről és elmossák azokat, csak tiszta edényeket vesz át a gyógyszertár. Egy vevő meg is jegyezte: "Miért, talán nem émek rá elmosni?­Az az idegesség, ami az or­vosnál és más helyen való várakozásban felgyülemlett, mind itt a gyógyszertárban tör ki. Bevált módszer az is, hogy "kérem, megy a vona­tom*. Mikor aztán a gyógy­szerész — aki Ismeri már em­berét —, megkérdi, hogy mi­kor indul, s hová megy, ozvszeriben zavarba jön az illető. S ha rutinírozottabb valakiről van szó, csak annyit kell mondani, hogy váltsa ki ott, ahová utazik — s mind­járt nem olyan sürgős a do­log. Az ehhez hasonló esetek koronája az. amikor 8—10 napos késéssel behozott recent tulaldonosa türelmet­lenül klielentl: "de most már Igazán sietek*. Utbói szól a csenvő. Fzúttal sáoadt arcú asszonyka áll. di­deregve kint és két fátdaiom­cslüanftót kér — nagyon erős fogfájása van. — Ezt megértjük és ós-in'én mondhatom. szívesen állunk aZ Ilyen kórnOm—Ak szolgálatára, A hirtelen fel­lépő fájdalmakkal természe­tes, hogy hozzánk fordulnak. Csak azt szeretnénk — só­hajt a gyógyszerész —, ha belátnák, hogy mi is éppen úgy dolgozunk, mint a többi ember. S az, aki éjszaka is szolgálatban van, nappal újra munkába kell ftogy álljon. A mi feladatunk pedig olyan, hogy egy grammot sem tévedhetünk, mert az esetleg egy ember életébe kerül. Kétségkívüli tény, hogy az emberek többsége nem akar­ja belátni, hogy a patikus munkája rendkívül felelős­ségteljes, és nagy fontosságot kíván meg. Bonyolult szá­molás, pontos mérés és — igen nagy forgalom. Ezek a tényezők összefonódva a leg­tisztább gondolkodást és leg­nagyobb nyugalmat kívánnák meg a gyógyszerész számára. — És nem is kellene ilyen nagy forgalomnak lenni — mondja az ügyeletes. — Da az emberek egyszerűen nem vesznek tudomást arról, hogy Rókuson is van egy patika, s az ugyanúgy ügyeletet tart, mint a Klauzál téri. Nem­egyszer előfordul, hogy a Ta­vasz utcából és környékéről Jönnek éjszaka hozzánk, pe­dig az üTve'etes patika ott van mellettük. Tudjuk, hoev járvány volt. Ebben az időben a központ nagy erőfeszítésekkel tudta biztosítani az áruellátást s a hálózat minden egyes tagja — nem túlzunk, ha ezt mond­juk — emberfeletti erővel dolgozott a betegek érdeké­ben — és sikerrel. Becsüljük meg ezt a mun­kát — a saját érdekünkben is. Mert a feles'eges éjszakai zavarás lehetetlenné teszi az ügyeletes gyógyszerész amúgy sem bő pihenését, s fáradtan a gyógyszerész is könnyebben téved. Be kell szerezni már nanpal az olyan gyógyszert, melyekre mindig szükség le­het. Es ha egy fél kiló hú­sért, vagy két moz'iepyérl tudunk várni szó nélkül, az esetleges életünket jelentő gyógyszer kiadásánál is le­gyünk türelmesek. S, G.

Next

/
Thumbnails
Contents