Délmagyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-08 / 288. szám

2 Vasárnap. 1957. december S. SZEGEDI SZÉP SZŐ SIKLÓS JÁNOS t Néhány hónapja töltötte be a tizenhatodik éhét és esztendőre a maga gazdájaként, ipari szakmával mezében lép a világba. Folytalója a nagyapai, apai oröksegnek. 0 ts: Juss Ferenc, mübíiwrasztalos lesz. Mert a Kiss-család talán ntár egy évszázada hordozza, apáról fiúra viszi a Ferenc nevet, meg az asztalosszakmát. »Nem akármilyen szakma a mübulor — onnét már csak pár lépés a művészet* — mondogatta Idős Ferenc soha nem szünően, e tényleg szép mesterségnek mindig ú) és új vonásait, egy ellen fia előtt. Meg aztán évék óta még iskolás korában kezdte Ferkó, otthon az iparengedély meg az adó elöl titkolt konyhabútoron, ebédlőn, jobb híján melegagy-rámán a perifériái bulgárok részére. Megszerettette idős Ferenc a fiával okosan, célszerűen a mesterséget és a nyolc Isl.ola után beállt a városi asztalosüzembe — ahol az apja dolgozik — Ipari tanulónak. Pedig jófejű gyerek volt az általánosban. Az Igazgató egyre biztatta ez apját, taníttassa tovább a Ferkét. — Jóestű emberré van szükség a mi szakmánkban is Ml érek vele. ha tanul és tisztviselőnek, féhyesfenekünck kerül az irodára? Se szakmája, sc jövője és ezekből annyi van, hogy csak győzzük őket. A mai világban a munkásoknak van a legtöbb becsületük, mert azok termelik a valóságos ériéket — mondogatta az iskolában okos filozófiáját ha fia ügye szóba került. — Érettségi után még jobb esze lenne a gyereknek a szakmában, hiszen az lenne a jó, ha nálunk csak érettségivel lehetne valakiből szakmunkás — forszírozta igazát a direktor. Ferkó szívesen hajlott az apai szóra, szerette ezt a szakmát. Most, hogy a tiszaparti városból a fővárosba utazik életében először egyedül, igazi, felnőtt embernek képzeli magát. Azétt küldték éppen őt a többi nyolc tanuló közül, mert eszével, szorgalmával Vitathatatlanul a legelső. Vérbeli múbútor-asztalos lesz. Megnézhetik majd azt a hálót az angol lordok, meg a német vonok, amit ez a gyerek készít exportra. Így vélekedtek az öreg szakmunkások Ferkó jövöjéröl. A vonatban elhelyezkedett az ablak mellett, háttal a menetiránynak, mert a másik hely egy kisebb méretű lakkbőröndról, újságról, könyvről ítélve: foglalt. Fortyogott magában, mert eszébe jutott anyjának féltő intelme. — Óvakodjon minden Ismeretlentől. Ne járkáljon este sehova, mert könnyen a nyakában marad egy utcai ribanc. Aztán írjon a megérkezéséről azonnal, majd arról, hogyan telnek a napjai a bútorgyárban. Szóval sok-sok anyai aggodalom. — Mlvégre? Hiszen én már nem vagyok tízesztendős kölyök. Tudásomért küldtek egy hétre tapasztalni, tanulni, . ismerkedni. Az én érdemem ez, nem anyámé. Még szép, • hogy nem piszkálta fel apámat, kísérjen fel, azután a hét• elteltével jöjjön értem. Micsoda háklis asszony a mutter. • Na de majd másként csinálok én mindent, csak menjek• haza. — Bosszankodott enyhén, gyerekesen, miközben el- • nézte a repülő vonat ablakából a június végi kánikulában a • vasárnap délutáni nap ferde sugarait, a bágyadtan kínlódó TIZENHAT EVES Az üzemi bajok? Idegenek lehetnek ezek a dolgok az egyetemtől ,mert ott könyvbélí tudományokkal foglalkoznak. Az orvosi ügyekhez meg ő nem ért semmit. Tépelődve ült, elvesztette biztonságérzetét. Kis szünet után a lány megszólalt, kérdezés nélkül beszélt az egyetemről, a sóvárogta évvégéről. — Még két hét és vége az évnek. Megyek haza öt hétre pihenni, a Tisza partjára. — Én is ott lakom — csillant meg az érdeklődés a hangjában. A Tisza kiemelte Ferkót a tanácstalanságból. Rátaláltak a közös témára. Megtudták, hogy egy városban laknak, sót még az is kiderült, nem is túlságosan messze egymástól. Ferkó egészen feloldódott és olyan izgalmasan mesélt a hajnali halászairól, a nagy csónakkirándulásokról, hogy mármár azt tartotta volna rendellenesnek, ha ilyesmit nem értene meg a vele szemben ülő fehér arcú, dióbarna szemű vonatismerős. Olyan hévvel, gyerekes boldogsággal mesélt, hogy a lányt is magával ragadta. Vidáman, pajkosan nevetett. Alig vették sézre, hogy a vonat megérkezett. A lány elmagyarázta, hogyan lehet eljutni a Balzac utcába. Azután megígérték egymásnak, hogy a jövő hónapban alaposan igénybe veszik a Tiszát. Régi ismerősökként kezet fogtak, s hopp' még a nevüket sem mondották egymásnak: — Ferkő. ' — Kató. Figyelte a távozó lányt, aki pillanatok alatt beleveszett az embersűrüs körút késő esti forgatagába. Megindult könynyű bőröndjével a szállására és útközben olyan érdekes gondolatai támadtak, amilyenekkel még nem foglalkozott. Milyen ügyesen, szabályosan tudott beszélgetni ezzel a tanult nővel — állapította meg elégedetten. Az csak hallgatta figyelmesen az ő mondanivalóját és jóízűen nevetett egy-egy sikertelen halászeseten. Ilyenkor látszott fehér fogsora. Erre a gondolatra megállt egy utcai villanylámpánál, elővette zsebtükrét és megnézte a saját fogait. Sárgának találta. Elhatározta, hogy naponta kétszer mos fogat, — Ilyen szolid, kedves lányt én még nem láttam. A Kormos Giza mindig röhög, káromkodik, ravaszkodik a fiúkkal. Óh, még egy napon sem lehet emltteni. Ennek a neve is milyen szép: Kató... Katóka, lágy, dallamos név — szőtte újszerű érzéseinek eredező fonalát. A tapasztalatok a napok teltével azért szaporodtak. Sok új dolgot látott a bútorgyárban. A régi öreg bollnder szalagfűrészek helyett a legújabb kelet-német szalagok. A bakkoló-enyvező helyett egy enyvezőgép-ltolosszus, modern abríchter, Keleid. Marók, automata-gyalú, s micsoda hatalmas szárítók, gözölőkamrák. Most látta meg igazán a modern bútoripart. Milyen nagy a különbség, jaj de milyen. Itt mirtden modern, otthon meg ósdi módon megy. Megmondja az igazgatónak is (mintha az nem tudná), hogy újítson, hozasson gépeket. Mennyivel többet lehelne csinálni mindenből. Azért észrevett valamit, ami jóleső érzéssel töltötte el. ö többet tud, mint az itteni másodéves tanulók. Sokoldalúbb. Ezek a »srácok* hosszú ideig egy munkát csinálnak és ezért, későn jutnak el az egészhez. Vagy nem is jutnak el, csak szakmunkás korukban. Ö meg mindennel törődik, foglalkozik, a helyzet rákényszerítt. Igaz, Rt tanműhelyben képzett oktatók tanítják a szakmát, és elméletileg többet tanulnak, mint otthon. De a gyakorlat. Meg aztán az apja. Annál egyetlen műhelyfőnök, vagy művezető sem tudhat többet. Délutánonként, esténként a többiekkel együtt ment Ideoda. Röplabdázni, fürödni, úszni, moziba, délutáni foglalkozásra. Ilyenkor a figyelme már nem volt ott. A gondolatai elkalandoztak és rendszeresen a vonatismerősnél, Katókánál álltak meg. Észrevétlenül, akaratlanul történt. Ahelyett, hogy felejtette volna a napok múlásával, egyre erősödött benne a vágy: látni. Beszélni vele. Nem bánta, inkább örült, hogy eltelt az egy hét. Otthon beszámolt apjának meg a művezetőnek, pontosan. Idős Ferenc magában nagyon büszke volt a gyerekre, mert. olyan megállapításokat tett, ami becsületére válna egy felnőtt szakmunkásnak. — Hiába, apja fajtája — állapította meg néhányszor magában. Anyjának ezer kérdése volt. Elmondatta vele, hogy mit csinált a megérkezéstől, amíg vonatra szállt hazafelé. Esténként türelmesen mesélt otthon a kétszobás emelett lakásban, a múlt évben apja csinálta bútorremekek között; Azután minden a régi kerékvágásban ment. Azonban az anyai érzéseket nem lehet titokban sem megcsalni. Különösen az örökösen egyetlen fián szerelmesen csüngő anyai szemeket. Észrevette, hogy fia nem mászkál a Kormos-lány körül. Magában örült a nem várt fordulatnak. De más változás is van a gyereknél. (Keddi számunkban folytatjuk) Don Alfonso el akar válni a feleségétől és ezért hamis tanúskodásra bírja két IVőcírtboráját, de megjárják. Élt városunkban bizonyos Don Alfongyümölcsösöket, a hirtelen szőkült határnyi — mellette• meg keskeny — búzatáblákat, ahogyan egymásután sorjáz- J so nevezetű nemesúr. aki zsenge fiat-ak a tovaszaladó vonat mentén. 2 talságálól fogva szívesebben időzött Sokáig állt az ablaknál, gondolataival bíbelődött, nézte" kocsmákban és italmv résekben. meg A szép nyári alföldi tájat kíváncsian, mélázva, tudomást sem £ más efféle helyeken, főképpen csélVett másokról, £ csap lányok és egyéb rossz nők társa* —- Szabad, nagyon melegem van — szólt és helyet esi- i ságában, mintsemhogu a sokféle tudondll magának az ablaknál a szemben ülő utas. Egy lány. 5 monyokban művelte volna elméjét. Észre sem vette a bámészkodásban, hogy mikor foglalta S Ennélfogva a fentebb mondott fiatal el helyét az utas. Csak most, már jóval túl a fele úton, 5 nemesúr jártas volt uauan a szoknyák egyszerűen idcállt melléje taszigálódva, tapintatosan. Fejét S körüli legyeskedésben. a mézes-mázos kitartotta a nyitott ablakon, élvezte a vonat csinálta gyors- ; beszédben, a ravasz széptevésben, az járatú léghuzatot. Válláig érő sötétbarna haját összeborzolta » élet egyéb dolgaiban azonban járatlan a szél és néha-néha Ferkó arcába csintalankodott egy-egy»maradt, és emiatt gyakran megrövielszabadult illatos tincs. ldült szándékaiban és törekvéseiben. .48 ablaknál álltak Ismeretlenül, szótlanul, amíg a nap • Ez a fiatal nemesúr a dicséretes erutoUó vörösen-sárgán villanó képe eltűnt messze a budai kölcsű Caterina Pontantóval levett anhegyek mögött. Esteledett. Meggyújtották a rosszul világítóitok idején házasságra. A nemes erkupélimpákat. A nagy meleg ts alább hagyott. Ferkó vissza-£ kólesű fiatalasszony mindenben igye illt a helyéra és néhány percnyi töprengés után bátortalan 2 kezett férje kedveben farm, es ot ev hangon elkérte útitársától az újságot. De kis idö múltán S alatt károm gyermekkel ajándékozta visszaadta, mert a fakó fényben nem látta a betűket. A Mftf/S ot. Csakhogy a ml Don Alfonsonk is elhelyezkedett kényelmesen, a sarokba dőlve. Most előszörí kamar megunta szerény es minden UUek egymással szemben a hosszú úton. Í heyzetbeniledelmes - Hova utazik? - kérdezte az utitársnő természetes S selkedesu felesegét Már házassaguk H "első évében ejszakanként surun magaKonnyen hangon. hagyta, mindenféle útszéli kocsmák --Vidéki? J fekhelyeivel cserélvén fel a hitvesi — Inén. A bútorgyárba megyek egy hétre. m agyat. ^^^^^^ son Ali válni ale «r A tárgyaláson — Ml a szakmája? — MÚbátor-asztalos. Jövőre szakmunkás leszek —• felelte hadarva, egészségeS barna arca olyan vörösre változott, fnint a paprika. Talán stégyenleite, hogy még ipari tanuló, vagy azon bosszankodott, amiért nem füllentette oda: mű bútor-asztalos... szakmunkás. A füllentés ebben a korban csíny, felnőttektől tanulják el a gyerekek, mert sok felnőtt beteges hazudozó. Meg egyébként is kinézetre, termetre inkább húsz, mint tizenhat. Jó növésű, széles vállú, fekete gyerek, élénken csillogó, sötétszürke szemekkel, kutyahüségü nézéssel. Csak a szakáll volna erösebb, keményebb gyökerű, akkor még a saját apja ts elfogadná húsz esztendősnek. — Szereti a mesterségét? — törte meg kettőjük között a hallgatás csendjét a lány. — Az én szakmám ... művészet — válaszolta kis fö lénnyel, ahogyan apjától hallotta. Meséli a sZákmáról. Aprólékosan mondta, hogyan kéTörtént pedig, hoau házassáaa ötödik évében Don Alfonsóban nagv gerjedelem ébredt ama szomszéd városbeli Sanda Bandetta iránt, aki fiatal és gyönyörűséges teremtés volt. Ennek Utána Don Alfonso mindent megtett. hogy kielégítse szenvedélyes vágyakozását. Különféle fondorlatokkal a lány közelébe férkőzött, hogy a ma gáévá tegye öt. Ebbéli szándékait azonban nem kisérte semmiféle siker, mert a lány szülei jóerkölcsűek voltak és lányuk minden lépését folytonosan vigyázták. De Don Alfonso. amikor látta, hogy minden igyekezete kudarcba fullad, nemhogy letett volna tervéről, hanem, még erősödött szenvedélye. és az idő múltára' egvre jobban m a szaKmaroi. /iproienosan monara. , ; sorvasztotta a kívánkozás. Vógyakozászúl egy export-ebédlő -haló egy hazai hajnalau va odtj eihatározkomblnáltszoba. Mennyit fejlődőit, modermzalodott u bútor- mindenáron magáévá teszi a lánn' Elválik felestné'őK a szerény és illeddmes Caicrinától, és az anyakönyvvezétöhne vezeti ama messze]földön híres Éánclát. Történetink ideién a bontónereket már régen nem az egyházi hatóságok. ipar. Milyen sok pénzt kéresne az állam, ha nagyobb bútorkivitelt csinálna, ha lelkiismeretesebb, alaposabb emberek kereskednének néhány fontos helyen. Ez biztosán idős Fctene véleménye volt, de úgy mondta most, mint tájékozott, ottzágló gohdokkdl foglalkozó, saját ítéletét. — Magának ml a foglalkozása? — puhatolódzott. ^ „c„. — Elsőéves egyetemista, orvosnak készülök — válaszolt hw,„„, ',,jMrJi bírik iv'ézték. a MM7>»: a lány kedves mosollyal, elővillantva hófehér apró fogalt. méwrs pólóért perrendtartás — Pesti? 2 előírásai szerivf. pvorrrú és minden— Nem. En ts vidéki vappok. f féle nehéikev-'>g vétkiH. Don Alfonso. At Ifjú dsz'álost meglepte a nem várt szituáció. O még • mirektef Atia. elhatórozto. hoai/ a bíróegyetemlsta lánnyal,., hiszen még lantival is abg beszélt, r saohóz fontul, crra az (tlávalóságra Mert a nyolcadikban Gyuris Anci kisérpetése titokban, csak* vette rákét ivéttmboréMf, akik egyébjdték VtMt. Most meg a Kormos Glzus... az meg olyan lány,* y,-.„t haso"-~őrfí n*m"*->k volhogy mindenkinek az ágyasa, az anytn szerint, azért is tiltja" iak „„nak az td*ie eljön, taannvira. McplUe'Ődöttséac magábasüpvesztetté. elmer' aj fttíc'-ndVtmfc a feles""? ellen a bontókedve a dfskiirdláslól. Félt, hátha nem bizonyul megfelelően «perben. Tegye vb vaVomáH arról, hogy mi/'-alt társalgónak, meg mit is mondjon, ami érdekelné czt»„- mindan'rle szerelmi győri lányt. A szal ma? Ostobaság Vott erről ennyit be-zrfn'.j möeűsinM-et heiszolVa. iwéaszeate vehiszen nem is érti, nem is érdekelheti. Vagy a "srácok*?' lük a halálig kötelező hitvesi.hűséget. Történet Bocaccio modorában amikor a férj üzleti ügyeiben, és egyéb, nemesúrhoz nem méltatlan dolgaiban távol volt házától és jószágaitól. Igy a bíróság majd könnyen kimondja a válást, és a szép Sanda akadály nélkül Don Alfonsóé lehet. A két alávaló cimbora, minekutána együtt kiokoskodta, hogy a dologból semmi baj nem lehet, hiszen a bíróság mindenképpen kénytelen lesz tanúvallomásukat igaznak elfogadni, hamar ráállt a hamis dologra. Miután vedin megegyeztek, nagy lakomát csaplak, azon való örömükben, hogy milyen jól kifőzték tervüket. Don Alfonso bevádolta feleségét. A iiaou tudományú bíró szótlanul hallgatta a szavakat, de emi szót sem hitt el bélőtük, lévén ugyanannak a városnak a lakója, és nagyon jól ismerte az asszony állhatatosságát a hitvesi hűségben és tudott a láza erkölcsű férj mindenféle viselt dolgairól. Ekkor állott elő a két tanú. a két ivócimbora, és vallomásukkal bizonyították. amit a férj mondott. Fertelmes vádaskodásukban előadták, hogy az asszony, aki megszegte velük a halálig kötelező hitvesi hűséget, mitsem sajnál feládozni a bujálkodisért. és a paráznaságéft. és hogy folytonosan keresi az alkalmakat az ilyén módon való bűnbeesésre. A két cimbora ocsmány és parázna szavaira a szegény asszonu arcából kiszaladt a vér. és anélkül, hoau tiltakozni tudott volna a rétteneteS és igaztalan vádak ellen, elvesztvén eszméletét, csöndes sikollyal össSeeSelt a nagy tudományú bíró asztala előtt. A hallgatóság Szívből sajnálta a szegény asszonyt, mert mindenki tudta, a két tanít vallomása után elveszíti a pötl. A bíró pedig e nem vári éiemény mlált mégsiakífotiá a tárgyalást. Majd amikor az asszonyt nagy sokára magához térítették, a szobáidba kérette őt. Okos és higgadt szavakkal megmaayaráetá neki. hogy az ügy elveszett. Tudja ug'ian, hogy az asszony teljesen ártatlan mindama fertelmes bűnökben és utálatosságokban, amelyekkel vádolják, és egyébkent is, az egész város ismeri ió erkölcseit és nemPS viselkedését. Mindazonáltal a bíróság. akármit is vall később Caterina. kénytelen a tanúvallomásokat igaznak elfogadni, mivel nincs módiában, hogy hamisságukat bizonyítsa. Ennélfogva a házasságot felbontják. A szerencsétlen asszony, akit megrendített. hogy egyedülmarad majd három gyermekével, sápadtan hallgat la e szavakat. A nagy tudományú El Barto azonban, miután szobájában felalá járkálva rövid ideig gondolkodott, elmagyarázta az asszonynak, miképpen cselekedjék, ha ebben a helyzetben a maga javára akar fordítani valamit. Majd révetle az asszonyt, hoau a tárgyaláson tegyen úgy, amint ö mondja neki. És az asszony, ha nem ls vigasztalódott meo tettesen <? szavaktól, már nem látta olyan Sötéten sorsát. Amikor rövid idő múltával a tárgyalást folytatni kezdték. Caterina mindenben aszerint cselekedett, ahogy a bíró meghagyta neki. Nem tagadta a Vádakat, beismerte, minden úgy történt. ahogy férje és a tanúk állították. Majd ennek utána a következő szavakat mondotta: — Nagy tudományú bíró úr! Meo kell vallanom, hogy két kisebb gyermekem, Caterina és Giacomo. nem a férjemtől, hanem a kél tanútól való. Caterina atyja a fiatalabb. Giacomóé pedig az idősebb nemesúr. E szavakat T,vá^talTmÍ' ság zt/rjnl es morogni kezdett, mert mindenki azt várta. hogy az asszonu tisztességének minden erejével tiltakozni fog a fertelmes vádak ellen. Kevés idő múlt >n azonban, bár a bámész hallgatóság mitsem tudhatott, a bíró szobájában történtekről, valamit csak megsejtetlek. és a részvevők magukban dicsérni kezdték a kicsiny termetű bíró nagy eszét és okosságál. hogy így az asszonu javára fordította a helyzetet. Don Alfonso és a kit tanú pedío megrettent. Most már lá'.'ák palád tettük következményeit, dc nem tehetek semmit. Késő volt. Maguk vallották maguk ellen. A bíróság sziaorü ítéletét Kl Barto hirdette M. A hallgatásán helyeslése közben ismertéiig, hómt a házasságot felbontották, és Dón Alfonsót évi SOQO. a két tanút p~ttg — mint a két kisebb gyermek Atffját — enyevként évi 300 dukát megfizetésére kőtúlaz'ék, a mapáramaradt ásezonv és gyermekei eltartására. Don Alfonso és két ivöéímbArálft fogcsikorgatva hallga fa a bíróság döntését. De a tárgyalás Után. ha átkozódva is. még sok-sok évig fizették a hatalmas összegű tartásdíja* az aszszonunak. aki é izérenesMMn eset után teljesen elvonult a világtól és kizúrólen om>rmekei nevelésének Hl. Sancia Bandello pedig természetesen sohasem léit. Don AlfonSóné. aki a két tanúval együtt közmegvelésbén élte le hátralévő éveit. Ökrös IdíHVj