Délmagyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-25 / 302. szám

^mmm 6 Szerda, 1957. december 25. 230 ezer muskátli, begónia, ká'a. 100 ezer nefeie/cs, áruácska 5 hold tulipán, rózsa Ilyenkor télen tudjuk csak Igazán értékelni a nyár szép­ségeit. A jó meleg napsütést, ez ezer színben pompázó vi­rágokat, az árnyas platáno­kat a korzón és az újszegedi parkban. Emlékezzünk csak egy kicsit vissza — nemsokat, mindössze öt hónapot —, Mi­lyen szép tarka szőnyeg hú­zódott végig a Népkert so­ron, vagy milyen szép volt egy-egy eső utón a Hámán Kató utcai haragoszöld pá­zsit. De ez már mind a múlté, jött az ősz, letarolta ezeket a szépségeket. Akarva, akaratlanul, em­lékeznünk kell ezekre, ami­kor a Kertészeti Vállalat 1957-es munkájáról beszé­lünk. A vállalat munkáját y két nagy részre oszthatjuk; szolgáltató és termelő funk­ciót végez. A szolgáltatórész­leghez tartozik a város park­jainak, fájainak gondozása, ápolása. Ezt a kerületi taná­csok megrendelésére végzik. Az utóbbi években — mióta megalakultak a kerületi ta­nácsok — nagyobb gondot fordítanak a külterületek te­reire, parkjaira. Természete­sen itt még sok a tennivaló. De évről-évre nagyobb terü­letet parkosít a Kertészeti Vállalat. Az Idén a Múzeum mögötti terület, a Temesvári körút és a Népkertsor szö­gében, a Klapka téren, a Kálvária tér egy részén, a rókusl kórház és a templom közötti útszakaszt parkosítot­ta. így most mór 166 ezer négyzetméter parkot gondoz­nak belterjesen. Hogy érzékeltessük a gon­dozással járó óriási munkát, lássunk néhány számot Má­jusban 230 ezer tő, egynyári — kii (a, petónia, vanília, muskátli, begónia stb. — vi­rágot ültettek ki a parkokba, ősszel ugyanezekre a helyek­re százezer árvácskát, nefe­lejcset és százszorszépet pa­lántáltak el. Lelkiismeretes munkát igényel a parkok gondozása. Emlékezzünk csak vissza, hány ember fog­lalatoskodott napokon ke­resztül a Széchenyi téren — Szeged, de nyugodtan mond­hatjuk az ország egyik leg­szebb parkjában —, a Dugo­nics téren. így utólag is min­den elismerésünk a szegedi kertészeké. Szépek, gondozot­tak parkjaink. A Kertészeti Vállalat ls mindent megtesz „Szép Sze­gedért". De a régi közmon­dás is úgy tartja, hogy „min­dig kettőn áll a vásár". A lakosságnak is meg kell be­csülnie a parkokat. A Kertészeti Vállalat nem­csak szolgáltató, hanem ter­melő üzem is. Az elmúlt évekhez viszonyítva 50 száza­lékkal emelkedett a termelé­sük. Hosszú éveken át csak Szegedet látták el virággal. Ezévben a szegedi virág el­jutott az ország legkülönbö­zőbb részébe, sőt a nemes tu­lipánok külföldre — Finnor­szág, Csehszlovákia — kerül­tek. Már a jövő évi tervekről beszélnek a kertészek. Elő­reláthatóan az exportjuk jö­vőre háromszorosára emel­kedik. Tulipán, jácint, nár­cisz és gladiólusz hagymát szállítanak külföldre, öt hold rózsájukból, s ugyancsak öt hold tulipánükból is jut kül­földre. Szóba került, hogy ibolyát is exportálnak) Lehetne több is ? IIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIM Uxemi mun kánok véleménye a kéréséiről Három tzegedi munkás szólal meg a következő so­rokban: egy vágóhídi, egy ruhagyári és egy a Szőrme és Börruhakészitö Vállalat munkásai közül. Előbb azonban hadd szóljanak, azok, al:ik arra késztettek, hogy a fentiekhez intézzek. Néhány napja az Anna kúti villamos megállónál egy testes nénike szállt fel, kezében öblös garabollyal és benne egy hízott libával. Mindjárt az érdeklődés — mintha a libás nénit látnám ugyanúgy legyint. — Ezernégyszáz. — Szóval gyenge? — Az! — Mondja hangosan úgy, hogy megértsem a nagy znjban. Aztán még fűzte to­vább mondókáját, mint régi is­kérdést mérésének. Nem gondolta, hogy újságba kendnek szavai. Leket másként fogalmazta volna meg. ha ezt tudja. Hagytam hadd mondja úgy, ahogy a szívén fekszik. — Hát a feleség dolgozik-e? — Ilogyr kodhatunk, ameddig a takaró A napközivel, az ott kapott ne­ér, mert különben megfázhat a velésscl én nagyon meg 'vagyok lábunk. elégedve. Talán még én, az édesanyjuk sem tudnék szak­szerűbb nevelést nyújtani nekik. A fogadott nevelőről pedig el sem tudom képzelni, hogy olyan Ugyancsak fiatal munkás La- szer(,tettel gondozza gyermekei­katos Margitka, a Ruhagyár met_ A Ruhagyárban Egyik dolgozója. Még Ocskónál is fiatalabb. Férjin zmenendő, aki gyűjtögeti a »slaférra va­lót** a keresetből. Két éve — Csak nem hagyom nyug­ton a libás asszonytól hallott kérdéssel. De azért csak jobb lenne. még az. üilési parasztlányokkal ha többet keresne? Például job­nevetgélt, mint serdülő nagy- bat tudna otthon főzni... „„ne! Az is majdnem lány. Gondtalanul élt édesanyja _ Névzen rám. s akkor meg­kozeppontjaba került. Nem ő annylt kert.s> mint ^ ezerkét- szoknyája mellett. Ma már ifjú h'.tja. hogyan élünk. Gömbül*­inkább a ibnja. l obbünk közül százat, pedig az ő munkája fele munkáslány. Kabátján a KISZ- ded termetéről ítélve látom, ugy látszik ismerősre is akadt, eröt sera kjván> mj,u ilz envém. jelvény. Válasza öntudatos, ma- egyest eszik étvágyúval. Mint aki ekkent szólította meg? _ Szóval lehetne több is? gabiztix*. Első pillanatra még elmondja mostanában vágtak — Mennyiért vetted ? mintha azt kérdezte volna, hogy mi ba ja Von. — Tizenkilenc kilója —, s máris sorolta ismerősének sok baját. Ez a szegénység, ez a sze­génység ... Tudod dolgoznak a gyerekek, de a kereset...?! — Nem fejezte be a mondatot, de kézlegyintésében benne volt a mondat vége — az igen gyenge. — Lehetne ám! kétkedve is fogadja az Igaza van. Mint később meg- áradozását, elismerő szavait a tudtam méllatlankodásának oka kereseti lehetőségekről. Pedig is van. Még az elmúlt télen ami- nincs ok a kételkedésre, kor a munkástanács végezte el — Meg vagyok elégedve a ke­a besorolást, az ilyen Ocskó-fé- resetemniel. Mit akarhatok én, lék, akik nem lelkesedtek a aki most tanultam a szakmát, munkástanács vezetőinek esz- Ezerháromszázat kaptam novetn­méi iránt, s megmaradtak a bc­elinondj ember hízott disznót. csületes úton, a munkáshatalom mellett, nem számíthattak sok — Fiam, a Ruhagyáibtm, me- jc-,ra. (gy sorolták őt is a hnrma­nyem a szőrmében, vejem a Vágóhídon dolgozik. Keresetük bizony lehetne több is. No, de hogyjuk magukra a beszélgetőket. A panaszkodó azóta már biztosan el is fogyasz­totta a hízott libát a nagy "sze­dik munkacsoportba. Azóta sem vizsgálták felül ezt a besorolást. Az ő legyintésében azonban több volt, mint egyszerű pa­naszkodás. Volt abban nagyfo­kú elégedetlenség is. Többre vágyik a mostani keresetnél. berben. pedig egy bélig beteg is voltam. Mindössze fél éve dol­gozom a gyárban. — De azért lehetne több í»? — hajtogatom neki. — Igaz el tudnom költeni a többet is, mert még bútorom sincs. Félévi keresetből még nem vehetett, 'de majd lesz bútora génységben* Nézzük mit mon- Lch"ct, hogy ha más besorolást is. Még el sem érte a 17 évet, j i. l-í ív . .. . . • - • ­danak a munkások azokban a gyárakban, ahol a libás asszony családja "kereshetnének többet is*.­Sgta Igaz nem volt nagy, csak százhúsz kilós, de hí­zott disznó. Nemrégen vettek ezerhatszázért szép világvevő­rádiót. — Nem megy azért olyan jól nekik — szól közbe valaki a másik munkaasztaltól. Most is van 300 forint adóssága, csak nein meri mondani. — Nem igaz — pirul el Bal­káné — csak kétszázötven. Mert törlesztettem elsején, — Es kinek tartozik, miért? — Könyveket vásároltam része leire. Tudja szeretünk olvasni; ez a szórakozásunk. — Moziba mégiscsak eljár* nak? — Ritkán. Azért sok filmet A Vágóhídon száz forintot keresnek. 0 vcseli az ezernégyszázat. A mun­kaügyi osztályon, amikor meg­néztem fizetési kartonját kide­rült, bogy kissé lefele kerekített. Legutóbbi fizetése is ezernrgy­száziilencven felett van. Ha ebhez hozzászámítjuk a hatvan forintnyi természetbeni juttatást ke- fizetése. Fiatal 1936-beli születésű hen­teslegény Ocskó János. Többek szerint ügyeskezű, jó munkás. Ahogy fejti a dagadt hízott disznókról a bőrt, minden moz­dulata ügyességét dicséri Rég- és figyelembe vesszük, hogv a óla ismerem őt is, szüleit is, múlt évi átlagkeresete liavon­ak'd* ma tsz-tagok. korábban ként kilencszáz forint volt, el­cselédeskedtek a kübekházi ku- vajon jogasan lakoknál. 0 szólított meg, ezért , ,., , . ' naszkodik-e Ucsko János. Le­A Szőrme- éa Bőr­ruhahésaiiőben ••••••••••••••••••••a kap, majd változik a véleménye van ideje összegyűjteni a látunk, mert férjem a Ruha­is. Elégedetlen, mert mind bútorra, az ágyneműre valót, gyárban mozigépész is. Ha ve­mondja mások félerővel sem mégha a mai kereset mellett bá- ti lés van én is el szoktam men­dolgoznak és mégis ezernvolc- rom évig nem is emelkedik o. nj. Színliázba havonkint egy­szer járunk. Ritkán hagyjuk magukra a gyermekeket. Jól megvagyunk, általában odaha­za is. — Mit takar-e szó, bogy álta­lában. Annyit, bogy szűkös a lakás. Társbérletben laknak a sógorokkal. Családias ez a kö­zösködés, de azért mégis saját lakást kívánnak. Kívánnak! Jól tudják: kí­vánni és kérni nem elég. Adni is kell eWiez. Adják több és jobb munkájukat az üzemben, de nem ^karnak adni a lakás­üzércknek, olyanoknak sem. akik az államtól kapott lakást pénzért szeretnék tovább adni. A tanács által kezdeményezett. Jönnek, jönnek, éljen, jaj, de jó — önömködötl Evike, 5 jegyeztem kifelé menet még hékmSóTni'8 "' meg a Lackó. s visszahívtak. tőle kérdeztem meg a libás asz­szony által felvetett problémát. t=« Aztán mennyi a kereset? hetne több is a keresete? Már hogyne, de csak addig nyújtóz­»Csak jönne, hogy időben hazaérjünk.* Csípősen, füttyösen fújt az északi szél. Olyan hidegen söpört végig a széles utcán, hogy Anna félórás várakozás után, elfázottan ment be az áruház melegébe. Alig néhány vásárló ténfergett az elárusító asztalok előtt. Lezajlott a vagy vásárlás. Ilyenkor csak olyanféle helyzetűek nézeget­nek-válogatnak. mint Anna. — Tessék, mit kíván, játékokat, gyerekholmit? — szólí­totta meg előzékenyen az elárusítónő. Zavarba került, hirtelenjében nem is tudta, mit feleljen. 'Aztán gyorsan mondta: — A férjemet várom, a postára szaladt ...és majd az­után ... — Óh, tessék helyet foglalni. Itt a nagy kályha mellett — Udvariaskodott a kiszolgálónő. Félénken leült az ajtóval szemben, hogy észrevegye em­berét, ha sietős-rohanósan megérkezik. Közben arra gon­dolt, hogy nem ülhet itt félóránál többet, viszont a posta három sarok ide. A középen függő nagy órára nézett. — Fél négy. Egy órát késik. Türelme apadni kezdett, míg aztán négy órakor elnézést kért, a férje után néz. Az elárusítónők közül hárman is fi­gyelték lépteit, szomorúan, megértően. Ügu látszik, leolvas­ták arcáról a valóságot. Az áruháztól jobbra, az Arany-bárány vendéglő elé ment. Szégyenesen nézett be, hátha ott leli Istvánt. Már fél öt is elmúlt. *Kár. Kár itt topább .. Kis zsebkendőjét kivette kopott táskájából, egy berhaz sötét kapujának szögletébe állt. Végtelenül szerencsétlennek egyedülinek érezte magát. Igyekezett visszanyomni a ki­robbant keserűség szaporán szóródó könnyeit. Hiába. »Mit mondok ennek a két kis teremtésnek. Ügy várnak, olyan izgatottak. Üres kézzel, kisírt szemmel állítok haza.* — Óh, ara .. .nyos .. .drá,, ,gaa ,, ,gyee ,, ,ree ,. .keimm, megvert az isten minket. Besötétedett. Az utcai lámpák sárga-vékony fénye, a kira­katok neon-világa keveredett a Belvárosban. Gyorsléptu emberek szállingóztak. Ünnep estéje — nézett végig az utcán. Bement az édességboltba, s utolsó húsz forintján szalon­cukrot vásárolt. Megindult hazafelé, kényelmesen, lassan. "Bár soha ne érnék haza. mert ott halok mea az ajtóban.* Gomolyogtak belőle szomorúságának gondolatai. B 'fordult az utcába. Kivilágított, meleg fényű ablakok, félrehúzott függönnyel, ünnepesen. Az eanik föld­szinti lakás ablakában nagy karácsonyfa állt, szepen díszítve, pici gyertyái sokszínűvé világítottak. Megállt. Nézte. Magas férfi öngyújtót kattantott, aztán pillanatok alatt fel­lobban a csillagszóró. "Boldogok Milyen jó mindenkinek* — újra előfogta a ke­serűség. A házhoz ért. A kapu melletti nagy ablaknál Kissné ko­pogott rá. Odanézett, erőtlenül visszaintett az ismerős csa­ládnak. Ott látta valamennyit, együtt az ablakban. Röviden csengetett. Belülről visítás, robogás hallatszott. Lackó szólt bátortalanul: — Anyu, hol a ródlim? — Megvan, csak nem hoztam el. évi szabadságukat is feláldoz­zák. Nem sajnálnák a munkát; hogy közreműködjenek a lakás­építésben. Tudják, ha ők töb­bet adnak, s ha mindannyian többet adunk, akkor leliet csak Balláék is el tudnák költeni a több keresetet. Tehát lehetne több is, mert lakás is jó lenne. sok minden jó lenne. De B;d­láék azt is tudják, hogy ma csak ennyit lehet adni. Alihoz pedig, hogy többet kapjunk, többet és jobban is kell dolgozni. De A Szegedi Szőrme- és Börru­hakészitö Vállalatnál sem kér­tem az igazgatót, sem a párt­titkárt, hogy mutassanak egy munkást, akitől megkérdezhe­tem; hogy van megelégedve ke­resetével? Majd megszólítok va­lakit gondoltam. Végül mégis engem szólítottak meg. Egyik munkateremben a nőszövetség tagjai, másikban a Kölcsönös Segítő Takarékpénztár egyik üzemi aktívája javasolta miről •írjak. Miután kérésüket sorra fel- í\ iT" • t;u m&z lakásépítő-mozgalomba Férjevei . üzemi munkájukon túl, ha kell Fordult a kulcs, es ott alltak a küszöbön, dermedten, szó • — Minket se hagyjon ki a n­néllcül. Nem bírta, pedig erősen szorította fogait. Megölelte • portból. Írjon már valamit er­a két gyereket, bevezette őket a konyhába, letette a kis £ről a fiatalasszonyról kértek ott zacskót, táskáját, ölébe vette Lackót, Evike melléje állt, "többen is. gömbölyű kis kezecskéjével megölelte a nyakát. Ültek • g^ istvánné volt a megne­csöndben a sötét konyhában. Nem beszélt senki. Sokára, !vea,tt. ö tiltakozott hogv nem • kém, nem akarja c*ak a többiek szebb, jobb az életünk. • kötődnek vele, neki nincs sem­f -i i a j ** . . * - "mi baja és nem akar szerepelni K Evike nem kerdezett semmit valami nagy bajt erzett Saz újságban. Azért mégis felei­Sokaig ültek a csöndben, a kis Lackó elaludt az oleben. 5gelel( a kérdésekre Bevitte a gyereket a szobába, lefektette. Évikének is meg-;® 4 ' . . ágyazott. Azután begyújtott a kályhába, eloltotta a villanyt, ; — UoK>' van megelégedve ke­leült a kislány ágya mellé, simogatta arcát, dús fekete ha- • *®*etével :> jót szótlanul. 5 — Én meg vagyok elégedve nz Nekik is Lakatos Margitkának. — Kislányom, egyél valamit ma alig ettetek — súgta a • ezerliáromszáz-ezernégyszáz fo- Ocskó Jánosnak és másoknak is gyereknek, £ rinttal, de ne nyilatkoztassanak, — Nem eszem. Reszket a hasam — felelte a kislány. £ hagyjanak békén. Lefeküdt, Kint újra a csöndesség birodalma uralkodott. £ _ Jó, jó én békén hagylia­Forgolódott. Nem fogta az álom. Stom, de békén hagyják-e min­"Nem rakom a fára ezt a néhány cukrot. Elvész rajta. £ dennapos gondjai, .amelyekre Maradjunk így, ahogy vagyunk* — állapította meg lemon-£ sokszor ,irvl)s]ást hozhat a jobb , dóan. "kereset? Férje ezerhétszáz forin- v. ívu• a * Ocskó Ti­Csengettek. Röviden, gyorsan egymás utan. Az asztan £ tot kereR havonta 0 villanysze- nuucsaK "tuauuiajt, UCSK0 J<l lámpához nyúlt. Kilenc óra. STOiö a Ruhagyárban. Bn'llánó "oséknak és Lakatos Margu­"István* —- tudta, megérezte. — Nem engedem be. S ;(ic hordja két kislányát reggel káéknak, hanem nagyon sokak­idegesen felkelt, mert a csengőzaj felveri az alvó gye-iöl órakor a ruhagyári napközi- nak, különösen azoknak, akik rekeket. £be. Ezt tudva, már így teszem ,/.„(--„.; ;.-> lenniük „„ „,„,._ — Ki az? — kérdezte erélyes, bosszús hangon. 5 fel « kérdést. ténfergésert kapjak az ezer­— Én, anyukám nyiss ajtót, mert összecsuklok már. S „ ,.., , . . , nyolcszáz forintot havonta. Meg . , ; í, . í . • — Ha többet keresne jutna , „ .. Kitarta az ajtót... Meglepődni sem ért rá. • , . ' kell szüntetni a semmittevésért — Jaj, fogjad fiam - nyújtotta a nagy ródlit ™ » T'gYe^ekek juttatott pénzkifizetést, mert ez­— Ezt ts, mert elejtem — taszxgalt le válláról egy ma- • „. ^ J , ,, , , . ... , , , sik csomagot "melle, nem kellene korán ci- zel is tobb jut mindannyiunk­Belépett a 'konyhába. Az asztalra helyezett néhány apró-SPelni "kpt a napközibe. nak, Ságot, meg egy öblös demizsont. Szó nélkül bontogatta a • — Arra nekem nem ke nagy csomagot. Drapp cipő, kis szoknya, matróz blúz, két doboz szaloncukor. — Ezt neked hoztam — miújtotta át Annának a selyem- • papírból kigöngyölt égszínkék matlasszé pongyolát. ; — Leszakadt a transzformátor, két napig csináltuk, alig í tudtam a városba kiugrani — fújta István egyszuszra. •. Törölgette izzadt homlokát, fél szemmel Annára sandított j csfnyesen. aztán gyorsan megjegyezte: — Megfizettek érte tisztességesen, ebből van a... vára- _ kozási ajándék. Sokat vártál rám? Sajnáltalak, de hiába."] Nem mehettem ki. Mencsókolla kedvesen, szeretettel az asszony homlokát „ — Tölts egy nay kancsóval, szomjan veszek — mutatott " a demizsonra. Anna töltött. Megitta egyszuszra. — Gyorsan a fát. — indítványozta és már hozta a talpa* faragta, nyeste a fenyő végét. tíz óra elmúlt. Alit a ta. s'^ven. díszese* az ablak Alatta az ajándék, felsorakozva. A kályha kellemes meleget árasztott. Egymásra néztek. Megölelte férjét, vállára borult.... sírt.,. síri... István kadályesen, jószándékkal vigasztalta. S Aztán a kislányhoz fordult, — Evikém. kisláyinm. de korán lefeküdtél — emelte ki az • ágyból a meglepődött, fekete szépséget. A zajra Lackó is felduata a fejét. — Jé. a ródli! — c.sodálkozta hangosan Nevettek mindnyájan, együtt, karácsony szép estéjért, m kell pénz. (N. P.) SZEGEDI VÁZLATOK SALAZS U. AB PAD BAJZA . /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents