Délmagyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-25 / 302. szám

6 ^mmm Szerda, 1957. december 25. A Karl-Marx-Stadt-i víg özvegy A negyvenedik karácsony... Az évtizedek óta is úgy látszik örökifjú, dúsgazdag vígözvegy Glavari Hanna és az egyébként nem nagyigészereimének története még nyű történet. gyárnál: néhány szóviccel a háború pusztításai ezt az teletűzdelve bonyolódik ez épületet sem kímélték meg. Kiégett, üszkös falak merema is sokakat vonz a színházba. Lehet, hogy nem is e t<ji ténet, hanem a lehári mudeztek itt a háború után, s a színház egész belső része elpusztult, külső falai is aligalig maradlak meg. A Német Demokratikus Köztársaság A rendezés érdekes színházi ötlettel is kedveskedett a közönségnek, amikor már zsika adja a nagyobb vonzó- az előadás előtt mintegy a erőt, de tény, hogy a szegedi darab hangulatába vezette be kormányzata azonban külseszínház »Víg özvegy* előadá- őket. A színpadi függöny elé .iében, eredeti stílusában sai teltházakat hoznak. De a ugyanis egy fehér előfüg- helyreállította, korszerűen "Víg özvegy* nemcsak a ma- gönyt eresztettek, amelyen felszerelte ezt az impozáns gyar közönség szívét hódítót- szellemes karikatúrák mu- épületet és ma szebb, jobban ta meg, hanem valóban vi- tat-ék be a darab jellemzőbb ellátott és kitűnőbb műszaki jeleneteit és szereplőit. berendezésű, mint valaha A szereplők játékának bő- volt. A színház alatt elegáns vebb értékelése nem sokat vendéglőt is építettek, s az mondhat a szegedi közönség- előadás végén a közönségnek nek, ehelyett a már elmon- az utcára sem kell lépnie, ha dott erények s az <" "adás baráti társaságban tovább lághirnévnek örvend. Éppen az idei szezon elején is német testvérlapunk székhelyén, a háromszázezer lakosú Karl-Marx-Stadt operaházáSn ^operaházban ^edfg ™glepően művészi stílus- és akar szórakozni. ritmusbeli összhangjának dí- A színháznak egyébként a cseretén túl, ki kell emelnünk ..Víg özvegv" eladásán kívül Nyegus alakítóját, Hans nlafi magyar kapcsolat,? is Hoff-ot. Operettekben ritka van A német—magyar kulemberábrázolókészséggel és turális egyezmény keretéljen belső humorral teremtett eredeti figurát, s a tréfás helyzetekbe került egyszerű kis e nagy kultúrájú városnak egy kisebb operettszínháza és prózai színháza is van. Németországban azonban már hagyomany, hogy é 1 klasszikus operettet operaházakban játsszák. Kitűnő énekesek, nagylétszámú embert igyekezett"*rokonszenénekkar és balettkar, s a vesen megrajzolni. (Az összeszínpaddal együttélő zenekar hasonlítás kedvéért érdemes több évre szerződött Pásztor Lajos magyar operaénekes a színház — igen szép fizetéssel is — megbecsüli taaia. Az NDK-ban egyébként többen is vannak magvar operaéneszolgálta a produkció sike- megjegyezni, hogy Szegeden kesek' Tgutóbb adtá^^hTrüi rét. A rendezés láthatóan Káldor Jenő más oldaláról ffopnk példáusS minél nagyobb mozgalmas- fogta ugyan meg ezt a figu- testvérvárosában Drezdában sagra, frissen pergő jelene- rát, de játékának merték- Zeller. ..Madaré^'-ánáv női tekre. vidám elevensegre to- tartó s igy a szokott modo- főszerepében Fábry Edit lérekedett. A mai színpadtech- ros operettfiguráknál terme- pett feJ siken.el . Szegedi nikában többnyire már nem szetesebb humorát dicsérete- Nemzeti Színház tásulatánál szívesen alkalmazott forgó- re írhatjuk.) Hans Hoff egyeb- vo]t Jimi Jf.^7f Xri™ színpadot is nagyszerűen tud- ként a -Víg özvegy* szegedi az NDK-ba szerződött, ták felhasználni az előadás előadása alkalmából nehany Barát; szá, min(1p/ két szn minéi megkapóbb látványos- kedves sorral elküldte decn- c;aiizmust építő nép kapcso sága érdekében. Igy azután kált fényképét, amelyet koz- Jatában R hfl nem Js a az első felvonásban mintegy lünk lapunkban. jelentősebbek, de mégsem jeöt-hat színpadképet is lát- a Kari Marx Stadt-i -Víg lentéktelenül iárulnak hoz.'é nattunk váltakozni, valóság- özvegy* előadás nekünk, ott egymás megismereséhez gal filmszerűvé téve a bemu- jévő magyar újságíróknak megbecsüléséhez tatót. A látványosság és a érthetően érdekes élményt (lőkös) mondhatni káprázatosan nyújtott márcsak azért is. nagyvonalú rendezés mellett mert magyar szerző művét természetesen elsősorban a iiyen megbecsült, külföldi lehári dallambő muzsikát előadásban láthatjuk. De taigyekeztek minél jobban ér- Ián még nagyobb élményt vényre juttatni. Tegyük hoz- nyújtott, hogy éppen ez a zá: sikeresen. A cselekményt szinház mutatta be, amelynek illetően a szatirikus monda- ízléses, simavonalú, korszerűnivalót — a húszmilliós ho- en megépített, a szegedi színzományra éhes szoknyává- házhoz körülbelül hasonló bedász ficsúrok ábrázolásával fogadó képességű, meleg han—;. ugyancsak jó érzékkel ol- guíatú nézőtere, színpadi bedották meg. Egyébként a rendezése, társalgóinak és donémet szöveg sem mondhat- hányzóinak kényelmessége ni nagyobb igényűnek a ma- szinte hihetetlenné tette, hogy NtíVC * Veres Mihály. v v • Negyven éves. Szép szál ember. A tartása olyan, akár a jegenyék. Arca markáns, szemében meleg fények. Derekára kötve kis bőrkötény. Ingujja felgyűrve. Balkezével kimért, egyenletes és mégis gyors mozdulatokkal nyúl a kaptafáért. Egy pillanat, és a fogós kalapáccsal (lehet, hogy nem ez a neve) rákoppant a szögek fejére. Fárahúzza a női cipők felső, bordószínű bőrét Fontos munka ez is, amit a többi szaktársaival végez a Szegedi Cipőgyár téglalap alakú, sokablakos munkatermében. Ha a fárahúzásl elrontják, akkor nem lesz szépformájú a cipő. A fárahúsás sorjában készül. Az így kész darabokat sorbarakja az állványra. Igy megy ez óráról-órára, napról-napra. Természetesen váltott műszakban dolgozik ő is. Egy hétig délelőtt, egy hétig délután. A munka röpke szüneteiben néhány víg, vagy éppen tréfálkozó szót vált szaktársaival. Az előtte dolgozó Martonosi Imrével és a többiekkel. Szóval ugyanolyan szakmunkás, mint a többiek körülötte. Az élete — munkásélet. Bár nem szeret magáról beszélni. — röstelkedik, ha ö keriil szóba —, mégis sikerült megtudni. hogy huszonöt esztenször ott marad, a gyárban. Még dolga van. Úgynevezett társadalmi munka, amelyért egyetlen fillér nem jár. S órák múltával, a társadalmi munkát elvégezve, felül a kerékpárjára és elindul haza, a Rókusi feketeföldek 114. szám alá. Szófia herüj aVec^adMl hály felesége a Szőrme- és Bőrruhakészítö Üzemben dolgozik. Lányuk, a tizenhét esztendős Ilonka tűzőnő a Cipőgyárban. Felesége az élet borújában, napsütésében együtt volt és van vele. Lányáról is beszél. S a szavak és a mondatok — amelyeket ez a markáns arcú, nagydarab ember a. családjáról sző —, igen derék és becsületes férjről, családapáról árulkodnak. És ha kérdezed a fajtájáról, a munkásokról? Szava ekkor is cikornyamentes, de benne van a vox humána — az emberi hang. Mert melegszívű, érző ember. Valahogy karácsonyról is beszélgetünk. Ilyenkor is pihen. szórakozik a munkás ember. Együtt a család Kicsi fenyő a szobában, néhány gyertya rajta, hogy kedvesebb legyen a fenyőünnep. S aztán a fenyő alatt az ajándékok. amelyekkel a család tagjai kedveskednek egymásnak. . . , , , ... Karácsony. A békesség és a JlakTn ™ szeretet ünnepének nevezik. Veres Mihály életében most lesz a negnvenedik karácsony. Volt közötte sok keserű, mert... és ismeri annak minden csinát-bíníát. Tizenötéves volt, amikor munkába állt. Megért sok nehéz és keserű napot. Sorsa egy a munkásosztályéval. 1944 előtt és utána, napjainkban is. 11a a műszakjának vége, nem siet haza; hetente többseteből nem futja fényűző életre, de igen tisztességes megélhetésre telik, hiszen » felesége és a leánya is dolgozik. Veres Mihály havi keresetéből apródonként az üzemi KST-be telt és most ajándékokat vásárolt. Faggatom, hogy milyen kedves meglepetést tartogat a családnak. Tudom, magánügy ez, senkinek nincs köze hozzá, ám a kíváncsiság nem hagy nyugodni. — Hát a kislányomnak — így mondja —, már meg is vettem egy 1200 forintos Izarórit. Megint eltűnődik egy kicsit, majd így folytatje: — Szép óra, ez én fiatalságomban álmodni sem mertem volna ilyesmiről. .. Vettem, aztán még a lányomnak egy gyűrűt. — És a feleségének milyen meglepetést tartogat? — A feleségem, is kap ajándékot. Régen szeretett volna egy fülbevalót, és most majd megkapja. A munkás szemében fények villognak, hogy szeretteinek örömet szerezhet. Éppen olyan, mint a többiek itt a munkaasztalok, a gépek mellett, akik szeretteiknek ajándékokat vásároltak. Persze, amit az ajándékokról elmondott »titok*, hiszen kedves meglepetésnek szánja. Hogy mit kap ő ajándékba feleségétől, lányától? Ez is kiderül majd. Annyi azonŐröl, tfasv^ ttot h mim.' (Szívélyes üdvözlet a magyar barátoknak! Hans Hoff, mint Nyegus a "Vig özvcgy«-ben. 1957. Operaház, KarlMarx-Stadt.) ban biztos, hogy számára is — Tudja régen — mondja gondoskodnak szeretetteljes az már jó karácsonynak ajándékról. Ott lesz a kis fenyő alatt. S az ünnepre kerül foszlós kalács és bor U az asztalra. Talán néhány számított a magamfajta embernek. ha jobban ettünk, mint hétköznap, vagy vasárnap. Szóval örültünk a jobb jóbaráttal, szaktárssal is ta ennivalónak, vagy egy-két pohár {inneni bornak. EitBnödik kel ezelőtti karácsonyok járnak eszében. A munkásgyerekek karácsonyai, amikor nem volt fenyő a szobában, és a szülők csak a szívüket fájdították, amikor gyerekük megkérdezte: »Én mit kapok karácsonyra?* Most nem jön zavarba Veres Mihály sem, ha karácsonyi ajándékozásról van szó. Keresete — o termelésben végzett munkája után — 1800 —1900 forint között mozog havonként. Annyi, mint szaktársainak, akik olyan munkát végeznek, mint ő. Havi kerelálkoznak. hiszen az ünnep két napos. Beszélünk még több dologról — persze mindezt karácsony előtt. Veres Mihály közben dolgozik. Nyul a. kaptafáért, a felsőbőrért, ráköppint a szegek fejére. Később egy idősebb asszony megy oda hozzá: — Párttitkár elvtárs, van egy panaszom, szeretném majd a műszak után elmondani. — Semmi akadálya — szóI vissza egyszerű közvetlenséggel. Az asszony elmegy. Ve* res Mihály pedig ott áll a kis bőrkötényben, felgyűrt inaujjal a munkaasztala mellett ... (morvái) Mrií HANS HOFF, a Karl-Marx-Stadt-i Nyegus A Karl-Marx-Stadt -í uperanaz (244) . Aztán megjelent Wolj őrnagy, alti akkoriban a przemysli és a környékbeli erődítmények újjáépítésén dolgozó összes foglyok főparancsnoka volt, és átvette őket. Wolf őrnagy nagyon alapos ember volt. A tolmácsoknak egész törzskara kísérte; ezek kiválogatták a foglyok közül az építési szaltembereket. szaktudásuk és előképzettségük szerint. Wolf őrnagynak az volt a rögeszméje, hogy az orosz hadifoglyok letagadják képességeiket, mert megtörtént, hogy amikor a tolmácsok lefordították a kérdését: -Tudsz vasutat építeni?" — a foglyok egybehangzóan Igy feleltek: "Semmiről nem tudunk semmit, soha ilyesmiről nem hallottam, tisztességben és becsületben éltem". Milwr tehát felsorakoztak Wolf őrnagy és egész stábja előtt. Wolf őrnagy előbb megkérdezte németül a foglyoktól, hogy ki tud közülük németül. Svejk erélyesen kilépett, ntegállt az őrnagy előtt, tisztelgett és jelentette, hogy tud németül Wolf őrnagy szemlátomást megörült, s azonnal megkérdezte Svejktől. hogy nem mérnők-e? — Őrnagy úrnak alázatosan jelentem — felelte Svefk —, hogy mérnök nem vagyok, ellenben én vagyok a 91. ezred 11. mertet századának az ordanánca. Saját hadifogságunkba estem. Ez úgy történt, őrnagy úr. . . — Micsoda? — ordította Wolf őrnagy. — Őrnagy úrnak jelentem alássan, a dolog úgy áll... — Maga cseh — ordította tovább Wolf őrnagy. — Maga orosz egyenruhába öltözött. — Őrnagy úrnak jelentem ahíssan, hogy amit mondani tetszett, az pontosan megjelel a valóságnak. Igazán örülök, hogy az őrnagy úr rögtön beleélte magát a helyzetembe. Lehet, hogy a mieink már harcolnak is, és én fölöslegesen ellógnám itt az egész háltorút. Szóval, őrnagy úr kérem, hogy még egyszer szép sorjában megmagyarázzam az egészet . . . — Elég — mondta Wqlf őrnagy; odahívott hét katonát, megparancsolta, hogy azonnal kísérjék be ezt az embert a főőrségre, maga pedig egy nuisik tiszttel lassan Svejk után indult. v közben élénk taglejtésekkel. magyarázott, valamit a társának, Minden mondatában szó esett a cseh kutyákról, s a másik tiszt kiérezhette szavaiból az. őrnagy rendkívüli örömét is afölött, hogy éleslátásával sikerüli elcsípnie egyel ama jómadarák közül, akiknek a határon túli hazaáruló tevékenységre már hónapokkal azelőtt titkos átiratok hívták fel a katonai alakulatok parancsnokainak figyelmét; megállapítást nyert ugyanis, hogy a cseh ezredek néhány szökevény katonája, megfeledkezve, esküjéről, beállt az orosz hadseregbe és az ellenséget szolgálva különösen értékes kémtevékenységet fejt ki. Az osztrák bebigtptmistíérhi m egyek/re még a sötétben tapogatózott, s nem sikerült megállapítania, hagy az orosz oldalra átszökött cselüknek van-e valamilyen harci szervezetük. Még semmi biztosai nem tudtak a külföldi forradalmi szervesetekről, s a zászlöaljparancsnokok csak szeptemberben, a Sokai—Milijatin— tíubnovo vonalon kaptak bizalmas leiratokat arról, hogy Masaryk voh osztrák professzor külföldre szökött és Ausztria-ellenes propagandát foytat. A hadoszlálytürzs valamelyik agyalágyult tagja a következő paranccsal egészítette ki ezt a leiratot: -Elfogatása esetén haladéktalaruil a hadosztálytörzshöz szállítandó!" Wolf őrnagynak ez idő tájt még halvány fogatma sem volt arról, hogy voltaképpen mi mindent készítenek Ausztria ellen a szökevények gkili később, ha Kievben és másutt találkoztak: egymással, a »Mit csinálsz itt?" kérdésre vígan igy feleltek: *Elárultam a császár őfelségét-. .Is őrnagy csak annyit tudott a leiratokból, hogy léteznek ilyen szökevény-kémek, mint például ez is, akit most a főőrségre kísérnek, s alti oly könnyen került a karmai közé. Wolj őrnagy egy kissé hiú ember volt. s máris arról ábrándozott, hogy a magasabb fórumok nuifd megdicsérik és kitüntetik éberségéért, elővigyázatosságáért és tehetségéért. Még mielőtt a főőrségre értek volna, már szentül hitte, hogy a "Ki tud németül?" kérdést szándékosan tette fel, mert. az első pillanatban, ahogy a foglyot meglátta, nagyon gyanús volt rutlii ez az ember. A mellette lépkedő tiszt bólintott és azt mondta, jelenteni kell az esetet a helyőrség parancsnokának további intézkedések végett. hogy a vádlottat magasabbfokú hadbíróság eéé állíthassák; azl nem lehet csinálni, amit az őrnagy úr mond. hogy kihallgatják a föőrségen. s aztán ott mindjárt felakasztják. Fel fogják akasztani, de törvényes úton. a hadbíróság rendje szerint, hogy felakaszlása előtt alapos kihallgatás révén feltárhassák kapcsolatait más hasonló gonosztevőkkel. Ki tudja mi minden kiderülhet még ebből Wolf őrnagy hirtelen megmakacsolta magát, feltört belőle addig rejtett embertelensége, s kijelentette, hogy ezt a kém-szökevényt ő a saját rizikójára mindjárt a kihallgatás után jel fogja aliasztani. Különben is megengedheti magának az ilyesmit, mert neki magasrangú összeköttetései vannak, és egyúltahín. nem izgatja a dolog. Itt pontosan az a helyzet, mint a fronton. Ha a vádlottat a harctéren találták volna meg és csípték vohia el, éppúgy rögtön felakasztották volna a kihallgatása után. minden további fahszni nélkül. Egyébként a kapitány úr tahin tudja, hogy a hadizónában kapitánytól felfelé minden parancsnoknak fogában áll jel* akasztatni minden gyanús személyt. Wolf őrnagy azonban tévedett egt/ kissé a katonai rendfokozatok akasztási jogkörét illetően. Kelet-Galíciában minél közelebb került ag. ember a fronthoz, annál alacsonyabb ran.gúakat is megilletett ez a jogkör; végül már olyan esetek is előfordultak, hogy például valami járőrvezető káplár felakasztott egy tizenkétéves fiút, aki azért vált gyanússá a szemében, mert egy elhagyott és kifosztott falu egyik szétlőtt huny• hójában krwnplihéjal főzött, (Folyt, Itövjj