Délmagyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-25 / 302. szám

6 ^mmm Szerda, 1957. december 25. A Karl-Marx-Stadt-i víg özvegy A negyvenedik karácsony... Az évtizedek óta is úgy látszik örökifjú, dúsgazdag vígözvegy Glavari Hanna és az egyébként nem nagyigé­szereimének története még nyű történet. gyárnál: néhány szóviccel a háború pusztításai ezt az teletűzdelve bonyolódik ez épületet sem kímélték meg. Kiégett, üszkös falak mere­ma is sokakat vonz a szín­házba. Lehet, hogy nem is e t<ji ténet, hanem a lehári mu­deztek itt a háború után, s a színház egész belső része el­pusztult, külső falai is alig­alig maradlak meg. A Német Demokratikus Köztársaság A rendezés érdekes szín­házi ötlettel is kedveskedett a közönségnek, amikor már zsika adja a nagyobb vonzó- az előadás előtt mintegy a erőt, de tény, hogy a szegedi darab hangulatába vezette be kormányzata azonban külse­színház »Víg özvegy* előadá- őket. A színpadi függöny elé .iében, eredeti stílusában sai teltházakat hoznak. De a ugyanis egy fehér előfüg- helyreállította, korszerűen "Víg özvegy* nemcsak a ma- gönyt eresztettek, amelyen felszerelte ezt az impozáns gyar közönség szívét hódítót- szellemes karikatúrák mu- épületet és ma szebb, jobban ta meg, hanem valóban vi- tat-ék be a darab jellemzőbb ellátott és kitűnőbb műszaki jeleneteit és szereplőit. berendezésű, mint valaha A szereplők játékának bő- volt. A színház alatt elegáns vebb értékelése nem sokat vendéglőt is építettek, s az mondhat a szegedi közönség- előadás végén a közönségnek nek, ehelyett a már elmon- az utcára sem kell lépnie, ha dott erények s az <" "adás baráti társaságban tovább lághirnévnek örvend. Éppen az idei szezon elején is né­met testvérlapunk székhe­lyén, a háromszázezer lakosú Karl-Marx-Stadt operaházá­Sn ^operaházban ^edfg ™glepően művészi stílus- és akar szórakozni. ritmusbeli összhangjának dí- A színháznak egyébként a cseretén túl, ki kell emelnünk ..Víg özvegv" eladásán kívül Nyegus alakítóját, Hans nlafi magyar kapcsolat,? is Hoff-ot. Operettekben ritka van A német—magyar kul­emberábrázolókészséggel és turális egyezmény keretéljen belső humorral teremtett ere­deti figurát, s a tréfás hely­zetekbe került egyszerű kis e nagy kultúrájú városnak egy kisebb operettszínháza és prózai színháza is van. Németországban azonban már hagyomany, hogy é 1 klasszikus operettet opera­házakban játsszák. Kitűnő énekesek, nagylétszámú embert igyekezett"*rokonszen­énekkar és balettkar, s a vesen megrajzolni. (Az össze­színpaddal együttélő zenekar hasonlítás kedvéért érdemes több évre szerződött Pásztor Lajos magyar operaénekes a színház — igen szép fizetéssel is — megbecsüli taaia. Az NDK-ban egyébként többen is vannak magvar operaéne­szolgálta a produkció sike- megjegyezni, hogy Szegeden kesek' Tgutóbb adtá^^hTrüi rét. A rendezés láthatóan Káldor Jenő más oldaláról ffopnk példáusS minél nagyobb mozgalmas- fogta ugyan meg ezt a figu- testvérvárosában Drezdában sagra, frissen pergő jelene- rát, de játékának merték- Zeller. ..Madaré^'-ánáv női tekre. vidám elevensegre to- tartó s igy a szokott modo- főszerepében Fábry Edit lé­rekedett. A mai színpadtech- ros operettfiguráknál terme- pett feJ siken.el . Szegedi nikában többnyire már nem szetesebb humorát dicsérete- Nemzeti Színház tásulatánál szívesen alkalmazott forgó- re írhatjuk.) Hans Hoff egyeb- vo]t Jimi Jf.^7f Xri™ színpadot is nagyszerűen tud- ként a -Víg özvegy* szegedi az NDK-ba szerződött, ták felhasználni az előadás előadása alkalmából nehany Barát; szá, min(1p/ két szn minéi megkapóbb látványos- kedves sorral elküldte decn- c;aiizmust építő nép kapcso sága érdekében. Igy azután kált fényképét, amelyet koz- Jatában R hfl nem Js a az első felvonásban mintegy lünk lapunkban. jelentősebbek, de mégsem je­öt-hat színpadképet is lát- a Kari Marx Stadt-i -Víg lentéktelenül iárulnak hoz.'é nattunk váltakozni, valóság- özvegy* előadás nekünk, ott egymás megismereséhez gal filmszerűvé téve a bemu- jévő magyar újságíróknak megbecsüléséhez tatót. A látványosság és a érthetően érdekes élményt (lőkös) mondhatni káprázatosan nyújtott márcsak azért is. nagyvonalú rendezés mellett mert magyar szerző művét természetesen elsősorban a iiyen megbecsült, külföldi lehári dallambő muzsikát előadásban láthatjuk. De ta­igyekeztek minél jobban ér- Ián még nagyobb élményt vényre juttatni. Tegyük hoz- nyújtott, hogy éppen ez a zá: sikeresen. A cselekményt szinház mutatta be, amelynek illetően a szatirikus monda- ízléses, simavonalú, korszerű­nivalót — a húszmilliós ho- en megépített, a szegedi szín­zományra éhes szoknyává- házhoz körülbelül hasonló be­dász ficsúrok ábrázolásával fogadó képességű, meleg han­—;. ugyancsak jó érzékkel ol- guíatú nézőtere, színpadi be­dották meg. Egyébként a rendezése, társalgóinak és do­német szöveg sem mondhat- hányzóinak kényelmessége ni nagyobb igényűnek a ma- szinte hihetetlenné tette, hogy NtíVC * Veres Mihály. v v • Negyven éves. Szép szál ember. A tartása olyan, akár a jegenyék. Ar­ca markáns, szemében me­leg fények. Derekára kötve kis bőrkötény. Ingujja fel­gyűrve. Balkezével kimért, egyenletes és mégis gyors mozdulatokkal nyúl a kap­tafáért. Egy pillanat, és a fogós kalapáccsal (lehet, hogy nem ez a neve) rákop­pant a szögek fejére. Fára­húzza a női cipők felső, bor­dószínű bőrét Fontos munka ez is, amit a többi szaktár­saival végez a Szegedi Cipő­gyár téglalap alakú, sokabla­kos munkatermében. Ha a fárahúzásl elrontják, akkor nem lesz szépformájú a cipő. A fárahúsás sorjában ké­szül. Az így kész darabokat sorbarakja az állványra. Igy megy ez óráról-órára, nap­ról-napra. Természetesen vál­tott műszakban dolgozik ő is. Egy hétig délelőtt, egy hé­tig délután. A munka röpke szüneteiben néhány víg, vagy éppen tréfálkozó szót vált szaktársaival. Az előtte dol­gozó Martonosi Imrével és a többiekkel. Szóval ugyan­olyan szakmunkás, mint a többiek körülötte. Az élete — munkásélet. Bár nem szeret magáról beszél­ni. — röstelkedik, ha ö keriil szóba —, mégis sikerült meg­tudni. hogy huszonöt eszten­ször ott marad, a gyárban. Még dolga van. Úgynevezett társadalmi munka, amelyért egyetlen fillér nem jár. S órák múltával, a társadalmi munkát elvégezve, felül a kerékpárjára és elindul haza, a Rókusi feketeföldek 114. szám alá. Szófia herüj aVec^adMl hály felesége a Szőrme- és Bőrruhakészítö Üzemben dol­gozik. Lányuk, a tizenhét esz­tendős Ilonka tűzőnő a Cipő­gyárban. Felesége az élet bo­rújában, napsütésében együtt volt és van vele. Lányáról is beszél. S a szavak és a mon­datok — amelyeket ez a mar­káns arcú, nagydarab ember a. családjáról sző —, igen de­rék és becsületes férjről, csa­ládapáról árulkodnak. És ha kérdezed a fajtájá­ról, a munkásokról? Szava ekkor is cikornyamentes, de benne van a vox humána — az emberi hang. Mert meleg­szívű, érző ember. Valahogy karácsonyról is beszélgetünk. Ilyenkor is pi­hen. szórakozik a munkás ember. Együtt a család Ki­csi fenyő a szobában, néhány gyertya rajta, hogy kedve­sebb legyen a fenyőünnep. S aztán a fenyő alatt az aján­dékok. amelyekkel a család tagjai kedveskednek egymás­nak. . . , , , ... Karácsony. A békesség és a JlakTn ™ szeretet ünnepének nevezik. Veres Mihály életében most lesz a negnvenedik kará­csony. Volt közötte sok kese­rű, mert... és ismeri annak minden csin­át-bíníát. Tizenötéves volt, amikor munkába állt. Meg­ért sok nehéz és keserű na­pot. Sorsa egy a munkásosz­tályéval. 1944 előtt és utána, napjainkban is. 11a a műszakjának vége, nem siet haza; hetente több­seteből nem futja fényűző életre, de igen tisztességes megélhetésre telik, hiszen » felesége és a leánya is dolgo­zik. Veres Mihály havi kere­setéből apródonként az üzemi KST-be telt és most ajándé­kokat vásárolt. Faggatom, hogy milyen kedves meglepetést tartogat a családnak. Tudom, magán­ügy ez, senkinek nincs köze hozzá, ám a kíváncsiság nem hagy nyugodni. — Hát a kislányomnak — így mondja —, már meg is vettem egy 1200 forintos Izar­órit. Megint eltűnődik egy kicsit, majd így folytatje: — Szép óra, ez én fiatal­ságomban álmodni sem mer­tem volna ilyesmiről. .. Vet­tem, aztán még a lányomnak egy gyűrűt. — És a feleségének milyen meglepetést tartogat? — A feleségem, is kap aján­dékot. Régen szeretett volna egy fülbevalót, és most majd megkapja. A munkás szemében fények villognak, hogy szeretteinek örömet szerezhet. Éppen olyan, mint a töb­biek itt a munkaasztalok, a gépek mellett, akik szeret­teiknek ajándékokat vásárol­tak. Persze, amit az ajándékok­ról elmondott »titok*, hiszen kedves meglepetésnek szán­ja. Hogy mit kap ő ajándék­ba feleségétől, lányától? Ez is kiderül majd. Annyi azon­Őröl, tfasv^ ttot h mim.' (Szívélyes üdvözlet a magyar barátoknak! Hans Hoff, mint Nyegus a "Vig özvcgy«-ben. 1957. Operaház, Karl­Marx-Stadt.) ban biztos, hogy számára is — Tudja régen — mondja gondoskodnak szeretetteljes az már jó karácsonynak ajándékról. Ott lesz a kis fe­nyő alatt. S az ünnepre ke­rül foszlós kalács és bor U az asztalra. Talán néhány számított a magamfajta em­bernek. ha jobban ettünk, mint hétköznap, vagy vasár­nap. Szóval örültünk a jobb jóbaráttal, szaktárssal is ta ennivalónak, vagy egy-két pohár {inneni bornak. EitBnödik kel ezelőtti karácsonyok jár­nak eszében. A munkásgye­rekek karácsonyai, amikor nem volt fenyő a szobában, és a szülők csak a szívüket fájdították, amikor gyerekük megkérdezte: »Én mit kapok karácsonyra?* Most nem jön zavarba Ve­res Mihály sem, ha karácso­nyi ajándékozásról van szó. Keresete — o termelésben végzett munkája után — 1800 —1900 forint között mozog havonként. Annyi, mint szak­társainak, akik olyan munkát végeznek, mint ő. Havi kere­lálkoznak. hiszen az ünnep két napos. Beszélünk még több dolog­ról — persze mindezt kará­csony előtt. Veres Mihály közben dolgozik. Nyul a. kap­tafáért, a felsőbőrért, ráköp­pint a szegek fejére. Később egy idősebb asszony megy oda hozzá: — Párttitkár elvtárs, van egy panaszom, szeretném majd a műszak után elmon­dani. — Semmi akadálya — szóI vissza egyszerű közvetlenség­gel. Az asszony elmegy. Ve* res Mihály pedig ott áll a kis bőrkötényben, felgyűrt inaujjal a munkaasztala mel­lett ... (morvái) Mrií HANS HOFF, a Karl-Marx-Stadt-i Nyegus A Karl-Marx-Stadt -í uperanaz (244) . Aztán megjelent Wolj őrnagy, alti akkori­ban a przemysli és a környékbeli erődítmé­nyek újjáépítésén dolgozó összes foglyok fő­parancsnoka volt, és átvette őket. Wolf őr­nagy nagyon alapos ember volt. A tolmácsok­nak egész törzskara kísérte; ezek kiválogatták a foglyok közül az építési szaltembereket. szak­tudásuk és előképzettségük szerint. Wolf őrnagynak az volt a rögeszméje, hogy az orosz hadifoglyok letagadják képességeiket, mert megtörtént, hogy amikor a tolmácsok lefordították a kérdését: -Tudsz vasutat épí­teni?" — a foglyok egybehangzóan Igy felel­tek: "Semmiről nem tudunk semmit, soha ilyesmiről nem hallottam, tisztességben és be­csületben éltem". Milwr tehát felsorakoztak Wolf őrnagy és egész stábja előtt. Wolf őrnagy előbb megkér­dezte németül a foglyoktól, hogy ki tud kö­zülük németül. Svejk erélyesen kilépett, ntegállt az őrnagy előtt, tisztelgett és jelentette, hogy tud né­metül Wolf őrnagy szemlátomást megörült, s azonnal megkérdezte Svejktől. hogy nem mér­nők-e? — Őrnagy úrnak alázatosan jelentem — felel­te Svefk —, hogy mérnök nem vagyok, ellen­ben én vagyok a 91. ezred 11. mertet századának az ordanánca. Saját hadifogságunkba estem. Ez úgy történt, őrnagy úr. . . — Micsoda? — ordította Wolf őrnagy. — Őrnagy úrnak jelentem alássan, a dolog úgy áll... — Maga cseh — ordította tovább Wolf őr­nagy. — Maga orosz egyenruhába öltözött. — Őrnagy úrnak jelentem ahíssan, hogy amit mondani tetszett, az pontosan megjelel a valóságnak. Igazán örülök, hogy az őrnagy úr rögtön beleélte magát a helyzetembe. Lehet, hogy a mieink már harcolnak is, és én fölösle­gesen ellógnám itt az egész háltorút. Szóval, őrnagy úr kérem, hogy még egyszer szép sor­jában megmagyarázzam az egészet . . . — Elég — mondta Wqlf őrnagy; odahívott hét katonát, megparancsolta, hogy azonnal kí­sérjék be ezt az embert a főőrségre, maga pe­dig egy nuisik tiszttel lassan Svejk után indult. v közben élénk taglejtésekkel. magyarázott, va­lamit a társának, Minden mondatában szó esett a cseh kutyákról, s a másik tiszt kiérez­hette szavaiból az. őrnagy rendkívüli örömét is afölött, hogy éleslátásával sikerüli elcsípnie egyel ama jómadarák közül, akiknek a határon túli hazaáruló tevékenységre már hónapokkal azelőtt titkos átiratok hívták fel a katonai ala­kulatok parancsnokainak figyelmét; megállapí­tást nyert ugyanis, hogy a cseh ezredek né­hány szökevény katonája, megfeledkezve, eskü­jéről, beállt az orosz hadseregbe és az ellensé­get szolgálva különösen értékes kémtevékeny­séget fejt ki. Az osztrák bebigtptmistíérhi m egyek/re még a sötétben tapogatózott, s nem sikerült megál­lapítania, hagy az orosz oldalra átszökött cse­lüknek van-e valamilyen harci szervezetük. Még semmi biztosai nem tudtak a külföldi for­radalmi szervesetekről, s a zászlöaljparancsno­kok csak szeptemberben, a Sokai—Milijatin— tíubnovo vonalon kaptak bizalmas leiratokat arról, hogy Masaryk voh osztrák professzor külföldre szökött és Ausztria-ellenes propagan­dát foytat. A hadoszlálytürzs valamelyik agya­lágyult tagja a következő paranccsal egészítette ki ezt a leiratot: -Elfogatása esetén haladékta­laruil a hadosztálytörzshöz szállítandó!" Wolf őrnagynak ez idő tájt még halvány fogat­ma sem volt arról, hogy voltaképpen mi min­dent készítenek Ausztria ellen a szökevények gkili később, ha Kievben és másutt találkoztak: egymással, a »Mit csinálsz itt?" kérdésre vígan igy feleltek: *Elárultam a császár őfelségét-. .Is őrnagy csak annyit tudott a leiratokból, hogy léteznek ilyen szökevény-kémek, mint például ez is, akit most a főőrségre kísérnek, s alti oly könnyen került a karmai közé. Wolj őrnagy egy kissé hiú ember volt. s máris arról ábrándozott, hogy a magasabb fórumok nuifd megdicsérik és kitüntetik éberségéért, elővigyá­zatosságáért és tehetségéért. Még mielőtt a főőrségre értek volna, már szentül hitte, hogy a "Ki tud németül?" kér­dést szándékosan tette fel, mert. az első pilla­natban, ahogy a foglyot meglátta, nagyon gya­nús volt rutlii ez az ember. A mellette lépkedő tiszt bólintott és azt mondta, jelenteni kell az esetet a helyőrség pa­rancsnokának további intézkedések végett. hogy a vádlottat magasabbfokú hadbíróság eéé állíthassák; azl nem lehet csinálni, amit az őr­nagy úr mond. hogy kihallgatják a föőrségen. s aztán ott mindjárt felakasztják. Fel fogják akasztani, de törvényes úton. a hadbíróság rendje szerint, hogy felakaszlása előtt alapos kihallgatás révén feltárhassák kapcsolatait más hasonló gonosztevőkkel. Ki tudja mi minden ki­derülhet még ebből Wolf őrnagy hirtelen megmakacsolta magát, feltört belőle addig rejtett embertelensége, s ki­jelentette, hogy ezt a kém-szökevényt ő a saját rizikójára mindjárt a kihallgatás után jel fogja aliasztani. Különben is megengedheti magának az ilyesmit, mert neki magasrangú összekötte­tései vannak, és egyúltahín. nem izgatja a do­log. Itt pontosan az a helyzet, mint a fronton. Ha a vádlottat a harctéren találták volna meg és csípték vohia el, éppúgy rögtön felakasz­tották volna a kihallgatása után. minden to­vábbi fahszni nélkül. Egyébként a kapitány úr tahin tudja, hogy a hadizónában kapitánytól felfelé minden parancsnoknak fogában áll jel* akasztatni minden gyanús személyt. Wolf őrnagy azonban tévedett egt/ kissé a katonai rendfokozatok akasztási jogkörét ille­tően. Kelet-Galíciában minél közelebb került ag. ember a fronthoz, annál alacsonyabb ran.gúakat is megilletett ez a jogkör; végül már olyan ese­tek is előfordultak, hogy például valami járőr­vezető káplár felakasztott egy tizenkétéves fiút, aki azért vált gyanússá a szemében, mert egy elhagyott és kifosztott falu egyik szétlőtt huny• hójában krwnplihéjal főzött, (Folyt, Itövjj

Next

/
Thumbnails
Contents