Délmagyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-10 / 264. szám

Vasárnap, 1957. november 10. 3 Az igazi önkéntesség9 a munkások nagyobb beleszólási joga ,nem ""tette a "S, a Textilmüvekben igazságosabbá ..Meghalt". — Ezt írta va- ami például az augusztusi laki egv évvel ezelőtt kifino- versenyben sok gondot és mult zsinórírással a Szegedi problémát okozott, mert utó­Textilművek munkaversenv­tábláiára. Hogv ki volt. ezt keresni most felesleges erő­kifejtés lenne. Azóta már bottal üthetik a nyomát. De azért mégis szerettem volna vele találkozni csak azért, hogv megnézzem, miiven arc­cal iár-kel az üzemben most. amikor úiabb sikeres mun­kaversenv-szakasz zárult le a Szegedi Textilművekben is. Persze, nem az ő kedvéért, vagv bosszantására, hanem a többi szegedi üzemek becsü­letes munkásainak tájékozta­tására, s a Textilművek ve­zetőinek, dolgozóinak jó munkája elismeréseként vetjük itt a következőket pa­pírra. Hogy mégis a rossz szándé­kú felírással kezdtem, csak azért tettem, mert a ..meg­halt" szónak mégis van va­lami köze a Textilművek versenymozgalmához. De nem olyan értelemben, hogv eltemetődött a verseny. Csak egyesek akarták temetni, azok. akik már régen elmen­tek volna a munka temetésé­re is. Meghalt azonban a munkaversany-mozgalomban valami, itt. ebben a gvárban is. S ez a valami a mozgalom néhánv káros kinövése volt. Az elmúlt napokban lezáró­dott a sok szép sikert hozott november 7-i munkaverseny már valóban az úi módon szervezett, a régi. hibás sal­langoktól mentes munkaver­seny volt. Ui módon? Persze, ez sem máról holnapra született meg, mint ahogy a múltból visszamaradt egyes semati­kus, bürokratikus vonások sem haltak el mindi árt a munkaverseny szervezésében, értékelésében. A vezetőknek abbeli törekvésükben, hogy valóban úi módon szervez­zék a versenyt, sok nehézség­gel kellett megküzdeniük, s még kell ezután is. Mint gyü­mölcsfának a rügyfakadás előtti permetezés. — úgy ha­tott a munkaverseny úi. for­máinak. szervezésének, érté­kelésének kialakításában né­hány hasznos tanács, bírálat, köztük a Délmagyarország egyes írásai is. Két hc/iappa) ezelőtt még címében kérdő­jellel jelent meg egv riport: „Jól van ez így?". A fejlődő, formálódó munkaverseny­mozgalom némely hibáit, gyengeségeit tárta fel és nye­segette ez az írás. A vezetők körében nem talált ió vissz­hangra, mert úgy érezték, fá­radságukat. munkájukat — amit a munkaverseny úi mó­don való szervezésében ki­fejtettek — nem méltányolta az újság. Túl erősnek talál­ták ezt a „rügyfakadás előtti permetezést". Utólag azonban már lénye­gesen másként látják a dol­got. S ha nem szólnának egv szút sem. a november 7-i munkaverseny szervezése és eredményének értékelése mindent elmondana helyet­tük Most már nem a pénz­beli kereset, hanem a telie­sítménv-százalék alanián értékelték a versenyt A vég­ső döntést a munkáskollektí­vákra bízták, műszakonként, és munkanemenként. Még a különböző vastagságú fona­lakat fonó m -nkásnő teljesít­ményét is külön díjazták. lag próbálták így eldönteni az elsőséget, holott a ver­senvoontok között a feltéte­lek nem így szerepeltek; A kizáró okokat is alaposan, előre kidolgoz­ták: Nem úgy. mint a két hó­nappal ezelőtti alkotmány ünnepe tiszteletére rendezett munkaversenyben. Akkor sok volt a reklamáció a jutal­mak kiosztása után. Még a szakszervezet területi bizott­ságához is elmentek a mun­kásnők igazuk keresésére. Szóval: volt elégedetlenség, s megjegyzés, mert a régi. hi­bás módszerek visszatérését vélték felismerni egyes hi­bák láttán. A múlt maradványa még fellelhető volt ekkor, de az­óta ezek is tovább ritkultak, jó részük „meghalt". Akkor a bíztató kezdeti lépések után és még most sincs tel­jesen „bebiztosítva" a Textil­művek sem a korábbi hibák újbóli elkövetése ellen. De ahogy növekszik a dolgozók aktivitása, beleszólása a mun­kaverseny formáiba, szerve­zésébe és ellenőrzésébe, an­nál erősebb lesz a „biztosí­ték". hogv nem térhetnek vissza a régi hibák. A november 7-i munka­versenyben már az igazi ön­kéntesség elve. a munkások nagyobb beleszólási joga ér­vényesült. Ennek egyenes kö­vetkezménye volt a dolgozók alkotó kezdeményező készsé­gének kibontakozása. S ez tette igazságosabbá a juta­lom elosztását is. Az eredmé­nyes. nemes vetélkedéshez nagyban hozzájárult a dolgo­zók kezdeményező készsége. Ez volt a haitóereie. lendítő- < ie a harmadik negyedévi terv!! sikeres teliesítéséért folyta-!! tott munkának. Az eredmény nem maradt el. 103.3 száza­lékra teljesítette tervét a Textilművek. Az elmúlt hónapban, közvet­lenül a Naav Októberi Szo­cialista Forradalom évfor­dulója előtti napokban nehéz próba elé állította az influ­enza járványos betegség a Textilművek munkáskol­lektíváiát. Elmondhatni, hogv elsőségét. Elmondották, hogv reggelenként, vagv munka­kezdés előtt mindig hama­rabb beiött. mint a többiek, kiválasztotta a legjobb fona­lakat. s ezzel érte el a leg­magasabb termelési százalé­kot ebben az üzemrészben. Nem is kapott jutalmat. A mostani jutalmazásnál csak egv reklamáció volt ed­dig a „vétó" miatt. Perzse. ez nem jelenti azt. hogy most már teljes egészében hiba­mentes a munkaverseny­mozgalom a Textilművekben. De már elmondhatni, hogy virágzik a gyümölcsfa, ós ha gondozzák ezt a fát, akkor minden bizonnyal igen ió ter­mésre számíthatnak. N. P. A szegedi városi rendőrkapitányság közleménye A szegedi városi rendőrka­pitányság felhívja mindazon személyek figyelmét, akik 1941 évben születtek, illetve 1957 évben életük 16 évét betöltik, haladéktalanul je­lentkezzenek a városi rend­őrkapitányság igazgatásren­dészeti alosztályán személyi igazolvány kiállítása végett. Az igazolvány kiállításához szükséges 2 db szembenéző, fedetlen fejjel készült, retu­sálatlan fénykép, születési anyakönyvi kivonat, 4 Ft ér­tékű illetékbélyeg és 1 db állandó bejelentőlap. A személyi igazolvány ki­váltása minden nap, szombat és vasárnap kivételével, dél­után 14 órától 15 óráig vé­gezhető. .SZEGEDI VÁZLATOK —h1 „ A nagymultú Móra Ferenc Múzeum Balázs G: Árpád rajza Átadták a Csehszlovák Tudományos Akadémiának az első atomreaktort Prága (MTI). Egyhónapi kísérleti üzemeltetés után, no­vemberben átadták a Csehszlovák Tudományos Akadémia képviselőinek az első csehszlovák atomreaktort. Az ünne­pélyes átadáson megjelentek a párt központi bizottságának és a jcormánynak a képviselői. Vlasek energiaügyi miniszter beszédében megemléke­zett arról a nagyfokú segítségről, amelyet a Szovjetunió az atomreaktor berendezésének szállításával, a szakemberek kiképzésével és más területen nyújtott. Bejelentette, hogy a csehszlovák ipar a Szovjetunió segítségével nagyon rövid idő alatt berendezi és üzembehelyezi az első atomerőművet, amelynek évi kapacitása 150 megawatt lesz. TABLETTA A SZOMJÚSÁG ELLEN A Kínai Népköztársaságban tablettát készítettek szomjú­ság ellen. Ismeretes hogy a test párolgása folytán előálló sóhiány miatt az ember erős szomjúságot érez. Ez köny­nyen megelőzhető a Kínában most forgalomba hozott 1—2 tabletta lenyelésével. Egy-egy tabletta súlya 0.8 gramm. Osz­szetétele: 0.7 gramm konyha­só, 0.005 gramm glukózé és 0.095 gramm borkősav. — A leningrádi Kirovó gyárban elkészült 5 '•Ping­vin* terepjáró a délsarki szá­razföldi expedíció részére. A terepjárókat az évi terven felül gyártották, a nagy ok­tóberi forradalom 40. évfor­dulójának tiszteletére. Szinte álmosító ütemben kat­togott a budapest—szegedi gyors. Két külföldi újságíró-vendégünk azonban fáradhatatlanul állt az ablaknál és tág szemmel nézte a számukra izgalmasan újat mutató alföldi tájat.- Valahol Cegléd és Nagykőrös között járhattunk, amikor egyikük váratlanul megszólalt és kérdezősködni kezdett. Az egyik fa­luvégen nádfedelű, sárral tapasztott oldalú kunyhókat, putrikat — egy kis cigánytélepülést látott. A tőlünk nyugatabbra levő orszá­gokból jött idegenek hajlamosak arra, hogy nálunk elsősorban az egzotiku­mot keressék. Sajnos, még a baráti ál­vedett csorbát a tervteliesí- lamok fiai is, akik többé-kevésbé isme­jól vizsgáztak a munkások, mert nem szen­tés annak ellenére, hogy volt olyan nap. amikor 250 mun-; Eredményeinket, azok is még a régi kás is hiányzott az üzemből. Elsősorban a gépek mellett dolgozók megfeszített mun­kával helyettesítették a ki­esett munkáskezeket. De oda­áll tak a gép mellé az irodá­ban dolgozó szakmunkások is. s azt tartották szemük előjt hoav a fonalra szüksé­ge van az országnak! A jutalom elosztását igazságosabbá tette a dolgo­zók aktivitása. Eddig bizonv leginkább csak a feibólintás­sal. s utólagos zsörtölődéssel szóltak bele a versenv érté­kelésébe. Inkább csak apárt­és a tömegszervezeti és aaz­dasáavezetők vitatkoztak, gondolkoztak, hogvan lehetne igazságosabb a iutalom el­osztása. Most azonban igen aktívan kapcsolódtak bele ennek eldöntésébe a munká­sok. A lánccsévélők „megvé­tózták" egvik munkatársuk Új központi laboratórium felszerelését kezdték meg az Orvostudományi Egyetemen A Szegedi Orvostudományi Egyetem egy 816 000 forint értékű, új elektromikroszkóp­pal gazdagodott. A nagy­értékű készüléket az egyetem 1 300 000 forintos beruházás­sal, még az idén teljesen el­készülő központi laboratóriu­mában szerelik fel. Ugyan­csak ott állítják munkába a nemrég kapott nagyteljesít­ményű, 300 000 forint értékű ultracentrifugál. A közeljövőben sok más ritka műszert szállítanak még a központi laboratóriumba, ahol az egyetem 11 kliniká­ján és 16 elméleti intézetében dolgozó valamennyi tudós és kutató egyaránt használhatja majd az értékes berendezese­ket. rik társadalmi fejlődésünk irányát, puszta-csikós-csárda romantikától fer­tőzötten sokszor olyan dolgokat szeret­nének látni, amelyek beillenek a Ma­gyarországról régente alkotott hamis képbe. Barátunk is egymásután tette fel a kérdéseket. Vándorolnak-e még a cigányok Magyarországon? Sok-e az ilyen cigánytelepülés? ' | Először el akartam magyarázni, hogy ; ;a kóbor cigányok típusa jóformán ki­is; ;•veszett. Sőt kevés az ilyen faluvégi ci­gánytelepülések száma is és a hajdani nomád, de érdekes, sajátságos nemzeti kultúrával rendelkező népség lassan, egyenlő jogokkal biró, dolgos állampol­gárként szívódik fel társadalmunkba. De azután meggondoltam magam. Győ­ződjenek meg maguk mindenről. Igy ju'oi'unV el Hódmezővá­sárhelyre. mégpedig a Szegkovács KSZ-be. Vendégeinknek előzőleg nem sokat beszéltünk erről a kisipari ter­melőszövetkezetről. A szövetkezet iro­dájába érve érte őket az első megle­petés. Mika János, a fiatal, jó meg­jelenésű elnök mosolyogva ismertette a szövetkezet történetét. Alig néhá­nyan kezdték. Jóformán egyedül ő volt a szakember. (Budapesten bádogos­mesterséget tanult.) Tizenötezer forint­tal kezdtek és ma másfélmilliós va­; ;gyonnal rendelkeznek. Kezdetben a szakképzetlen cigányokból brigádok alakultak. Nyolc-tíz cigány meg egy ••magyar* szakmunkás. Es menetköz­ben a brieád tagjai közül sokan szak­munkás! képzettséget szereztek, ami­ről vizsga után hivatalos igazolást is kantak. Ma 80 körül van a szövetkezet taglétszáma. Záporoznak a kérdések az elnök felé. Közben, a látogatás hírére innen is — onnan is be-bekukkantanak az irodá­ba. Valóságos kör veszi körül a vendé­geket. A szövetkezeti tagok segítenek felvilágosításokat adni az elnöknek. A kérdésekből és a válaszokbői lassan­lassan teljessé válik a kép: egy jól mű­cA íneg.kaváes0.knÁL ködő szövetkezet ez, melynek kiváló minőségű gyártmányait az egész or­szágban szívesen vásárolják. Fekete bádogkészítményektől, füstcsőtől, kály­haellenzőtől alumínium edényig, zo­máncozott edényig, sínszögekig min­dent gyártanak. További fejlődésre is képesek lennének, ha a helyszűke és az anyaghiány nem akadályozná őket. — De jó lett volna, ha egy kis fe­ketelemezt hoztak volna magukkal, — mondja az egyik szövetkezeti tag, hallván, hogy az NDK-ból jöttek a vendégek. — Na meg az ottan vásárolt gépeink mellé még egy-kettőt •*- tetézi a másik általános derülés közben. A vendégek azonban nem fogy­nak ki a kérdésekből. Mit csináltak az elmúlt év októberében itt a szövetke­zetben? — kérdezik. — Nem csináltunk semmi különöset — mondja valaki. Lestük, hogyan múlik el a ••nagy ég­zengés*. összebújtunk itt a szövetke­zetben, mint kotlók körül a kis csibék... — Hogy állnak a keresettel? — Kö­szönik, tűrhetően. Van aki ezerkét­százat keres mer. van aki háromezer forintot is. — És a munkafegyelem­mel? Hogy lehetséges közös akaratra bírni olyan embereket, akik régente nem szoktak rendszeres munkához? — szegeződik ismét a kérdés az ifiú elnöknek. — Hát akad néha egy kis hangoskodás, főleg fizetés után. de komolvabb bai nincs. Elintézzük egymás között, mint egy nagy család. — A többi vásárhelyi cigány hogy vélekedik erről a szövetkezetről? — hanszik ismét egy kérdés. A vála­szokból kiderül: alig akad eigánvcsalád a városban, amely ne volna ide beszer­vezve. Sőt a megyében is akadnak ci­gányok, akik szeretnének belépni. Az elnök egy Budapestről érkezett levelet mutat. Fiatal mérnökön írta az e'nökhöz. Maga is cigánv. Beíelenti. rövidesen megalakul a rigánvok nem­zetiségi szövetsége. Az alakuló szerve­zet nevében kéri a vásárhelyi Szec­kovács szövetkezetet, mint idősebb, tapasztalt testvért, hogy segítse a ma­kói, szentesi és más helységekben la­kó cigánvokat hasonló szövetkezetek létrehozásában. A vásárhelyiek legye­nek vpiami megvei köznont-tFiék. Ezután sor kerül a műhelyek meg­tekintésére. Mindenütt serény munka — és kíváncsi tekintetek. Az egyik műhelyben, ahol a fémnyomás, az edénygyártás folyik, mindjárt németül beszélő is akad. Idős, 70 éven felüli bádogos, aki ezelőtt fél Európát be­járta. Elmondja, hogy kitűnően érzi magát a szövetkezetben, ő maga ugyan nem cigány származású, de nagyon jól megvan a cigány szövetkezeti tár­saival. Míg a német nyelvű társalgás folyik, itt is idősekből, fiatalokból kör képződik a beszélgetők körül. A tagok láthatólag büszkék arra, hogy közü­lük világot járt, több nyelvet beszélő is akad. — Aztán ne nagyon szidjon össze bennünket a vendégek előtt —» mondja valaki az öreg bádogosnak és derű ragyog minden csillogó szemű, sötét arcon. A vendégek továbbmennék az igazi szegkovács részlegbe. Külön kis helyi­ség ez. Középen tűz, nagy halom pa­rázs. Ebben izzanak a hatalmas sze­gek. A tüzet körben a kovácsok veszik körül. Mindegyik övig. egy földbe süllyesztett hordószerü valamiben áll: Mindegyik előtt üllő. Biztos kézzel nyúlnak egy-egy izzó vasért. Egy-két szakavatott mozdulat, néhány jól irányzott ütés és hegye van, feje van a nagy sínszegnek. Mindez szinte egy­szerre, nemzedékről nemzedékre örö­költ mozdulatokkal, szinte azonos, ősi ritmusra. A vendégek némán állnak és élvezik a férfias, szép munkát. A vörösen iz­zó parázs, a felszálló kékes füst, a fél­homály. az operák hangulatát idézi. Szinte várjuk, hogy megszólaljon a kovácsok kórusa. Már az udvaion sorra búcsúz­kodunk, amikor odajön egy idős bácsi az egyik műhelyből. Hozzánk hajol: — Tessék megmondani, hogy üdvö­zöljük a németországi cigányokat!..: Elszontyolodik, amikor a vendégekkel együttesen magyarázzuk, hogy Német­országban nincsenek cigányok. Jó­részük elpusztult a háború alatt a náci koncentrációs táborokban. A többi pedig szerteszóródott a világ­ban... Az öreg. egy kicsit hallgat és egyszerre huncut fény villan a sze­mében: — Akkor magot kellene kül­deni oda. innen a szövetkezetből, hogy ki ne vesszen a fajta! Ez ugye jó lesz magnak? — és két kézzel húzná oda az egyik, igazán nagyon csinos lányt, aki fülében a nagy fülbevalókkal ép­pen kályhaellenzőket lakkoz mellet­tünk az udvaron. A többiek az udvaron felfigyelnek erre és ismét felharsan a kacagás. A hódmezővásárhelyi Szegkovács KSZ alakulása, fejlődése több mint egzotikum. Nemcsak a külföldiek számára érdekes, de tanulságos mi magunk számára is. Bárki meglát­hatja ott, hogyan válnak emberré az elnyomottak, a kisemmizettek egy va­lóban demokratikus társadalomban. (Bémeth)

Next

/
Thumbnails
Contents