Délmagyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-24 / 276. szám
Vasárnap. W57. november 84. Forradalom és ellenforradalom !a ^íreíLKre"-... 1956 október 23 tükrében Irtat Mérei Gyula egyetemi tanár 1956 oKtöber 23 óta Q nemzetközi imperializmus sajtója és nádiója mind a mai napig szüntelenül azt kiáltja világgá, hogy ami tavaly október 23 és november 4 között Magyarországon lejátszódott, -forradalom* volt Ennek a félrevezető propagandamanővernek hazánkban is sok jóhiszemű ember áldozatéul esett. Becsapásuk annál könnyebb volt, mert az elmúlt években az MDP vezetése és a kormány által elkövetett gazdasági és politikai hibák, valamint az, hogy a Nagy Imre—Losonczy Géza vezette revizionista csoport tevékenysége ezeket a jelenségeket előtérbe állította éa csak ezekről beszélt, sok Jószándékú ember, közte számos párttag tisztánlátását is elhomályosította. Így azután ezekkel az emberekkel el lehetett hitetni, hogy az október 23-1 fegyveres felkeléssel -forradalom" kezdődött, amelynek célja az -igazi szocializmus*, a -teljes demokrácia* megvalósítása volt. Azóta egy év telt el és sokan már tisztán látnak. De nem kevés azoknak a száma, akiknek a szeme előtt még ma is gomolygó kőd takarja el az 1958. október-novemberi események jellegét és céljait. A következőkben elmondandók kísérletet tesznek ennek a ködfátyolnak az eloszlatására. A tavaly ősszel lefolyt események Jellegének megítéléséhez mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy mi forradalom. ml az oka, hogyan megy végbe a forradalom és mi a célja? -A társadalom anyagi termelőerői (vagyis az emberek ügyessége és az általuk kifejlesztett technika. — A cikk írójának megjegyzése) fejlődésük bizonyos fokán ellentmondásba jutnak a meglévő termelési viszonyokkal, vagy ami ennek csak jogi kifejezése, a tulajdonviszonyokkal, melyek között eddig mozogtak. (A fennálló tulajdonviszonyok között ugyanis a termelőerők továbbfejlődése a termelés egészét tekintve már nem lehetséges. — A cikkíró megjegyzése.) Ezek a viszonyok a termelőerők fejlődési formáiból a termelőerők béklyóivá válnak. Ekkor a társadalmi forradalom korszaka következik be* (Engels: Marx Károly: A politikai gazdaságtan bírálatához. Marx—Engels: Válogatott Művek (Bp. 1949. X. k. 345. oldal). Tehát a termelőerőit fejlődése az az ok, amely előkészíti a nagy társadalmi átalakulást, a forradalmat. A forradalom célja, hogy gyökeresen megváltoztassa a termelési viszonyokat és az ezeken alapuló társadalmi rendet. Másszóval a további gazdasági fejlődés érdekel szükségessé teszik, hogy a fennálló államhatalmat új államhatalom váltsa fel. A történelemben lezajlott valamennyi forradalom ugyanis arra tanít, hogy a régi, elavult termelési viszonyokat nem lehet, felszámolni, ha az államhatalom annak az osztálynak a kezében marad, amely ezeket az immár elavult viszonyokat védelmezi. Az új termelési viszonyok mindaddig nem juthatnak uralomra, amíg az új osztály kezébe nem veszi az államhatalmat. Ezért -a forradalom alapvető kérdése a hatalom kérdése" — (Lenin- A jelszavakról. Válogatott Művek. (Bp. 1949) II. 69. oldal.) A történelem tenúsága szerint -valamennyi.., forradalom azzal végződött, hogy egy bizonyos osztályuralmat egv másik osztály uralom szorított ki." A szocialista forradalom előtt valamennyi forradalomban az uralomrajutott új uralkodó osztály -csak törpe kisebbség volt az uralom alatt tartott néptömeghez képest. Ha az egyik uralkodó kisebbséget megdöntötték, a másik ragadta meg helyette az állam kormányrúdját és alakította át az állami intézményeket saját érdekeinek megfelelően." (Az idézetekre vö.: Marx: Osztályharcok Franciaországban. (Marx—Engels: Válogatott Művek. (Bp. 1949.) I. k. 99—100. old.) Igy váltotta fel a rabszolgatartó kisebbség uralmát a rabszolgák óriási tömege fölött a feudális uraké a Jobbágyság, majd ezekét a tőkéseké a munkások milliói fölött. A szocialista forradalom a hatalmat a munkásosztály kezébe adja és a proletariátus uralmi formáján, a proletárdiktatúrán keresztül először valósul meg az emberi társadalom történetében a kizsákmányolt többség, a dolgozó nép uralma a hatalomból kitaszított kisebbség, a kizsákmányolók fölött. -A proletariátus diktatúrája a proletariátusnak törvény által nem korlátozott, erőszakra támaszkodó uralma a burzsoázia fölött, amely uralom a dolgozó kizsákmányolt tömegek rokonszenvét és támogatását élvezi*. így a proletárdiktatúrának -új módon demokratikus államnak kell lennie a proletárok és általában a nincstelenek érdekében és új módon diktatórikusnak a burzsoázia ellen.* (Lenin: Állam és forradalom. Bp. 1948. 36. old.) A demokrácia tehát a proletárdiktatúrában proletárdemokrácia, a volt kizsákmányoltak többségének demokráciája, amely a hatalomból kitaszított kizsákmányoló kisebbség Jogainak korlátozásén nyugszik és ez ellen a kisebbség ellen irányul, A proletárforradalomban a hatalom megragadása csak a kezdet. A proletariátus a hatalom birtokéban átépíti a régi gazdaságot és új, szocialista gazdaságot szervez az előző helyén. Mivel pedig a proletárforradalom minden előző forradalomtól eltérően nem egyik kizsákmányoló csoportot ülteti a másik helyére, hanem valamennyi kizsákmányoló csoportot kiveti a hatalomból és az összes dolgozók, kizsákmányoltak vezetőjét, a proletariátust viszi hatalomra, ezért szét kell zúznia a régi államgépezetet ls és újjal kell felváltania: Ezek után vessük egybe az elmondottakat az 1956 októberében és novemberében lezajlott eseményekkel. Vajon elmondható-e, hogy az elmúlt őszi fegyveres felkelés oka az volt, hogy a termelőerők a fennálló tulajdonviszonyok miatt már nem tudtak tovább fejlődni? Magyarországon még a legvadabb nyugati újság vagy rádióadó sem vonta kétségbe, legföljebb ki-ki vérmérséklete szerint, keserű szájízzel, vagy tajtékzó dühvel vette tudomásul — az ipari termelőeszközök lényegében véve társadalmi tulajdonban voltak és vannak (a magánkisipar elhanyagolható kis mennyiség) és a mezőgazdaságban is igen tektntélves a társadalmi tulajdonban (állami, szövetkezeti) levő rész. A társadalmi tulajdonnál fejletteb tulajdonformát nem ismerünk. Igy tehát az új tulajdonviszonyok nem akadályai, hanem egyenest előmozdítói a termelőerők fejlődésének és parancsolóan megkövetelik azok gyorsütemű növekedését a tulajdonos, a dolgozó nép jólétének emelése végett. Ha az elmúlt években, főleg 1953 előtt a termelóerők fejlődésében egves helyeken megtorpanás következett be (pl. a mezőgazdaságban), vaey egyoldalú és a minőség, a termelékenység stb. terén nem kielégítő volt az egyébként letagadhatatlan és nagvaránvú előrehaladás, az a párt- és állami vezetők —• ez al'ralnmmal részletesen kl nem fejthető — voluntarista hibáiból következett és nem a tulaidonviszonyok elavultságából. Megkövetelték-e tehát a történelmi fejlődés követelményei a forradalmat, új termelési viszonyok létrehozását? Nem! Éppen ellenkezőleg: aki fegyvert fogott a fennálló viszonyok megvál toztatása végett, az meg hogyha azt hitte is, hogy a hibák kijavitásáért küzd, akarva-akaratlan a fennálló és a történelemben leghaladóbb tulajdonviszonyokra, a proletárforradalom útján megvalósított szocialista tulajdonviszonyokra emelt kezet. Vajon aki, ha nem is veszi észre, de tetteinek következtében végeredményében a mi korunkban már a társadalmi haladást egyedül szolgáló szocialista termelési viszonyok erőszakos megváltoztatására tör, forradalmár, vagy ellenforradalmár? Az a társadalmi megmozdulás, amelyben részt vesz, forradalom-e, vagy ellenforradalom? A válasz önként következik. Ha valaki a leghaladóbb viszonyok megmásítására fegyvert fog, az akármit hisz és akármit mond, csak viszszafelé fordíthatja a történelem kerekét, tehát csak a kapitalizmus helyreállítását mozdíthatja elő és így a tőkés érdelteket szolgálja. Vagyis ellenforradalmár és a mozgalom ls ellenforradalom, amelyben részt vesz. És hogy az ellenforradalom irányítóinak nagyon ls tudatosan ez volt a céljuk, azt nemcsak Mindszenty emlékezetes november 3-1 rádiószózata, egyes nyugati hírlapok és a magyar emigráció egyes tagjainak november első napjaiban már nyíltan kapitalista restaurációt követelő nyilatkozatai igazolják, hanem például az újjáéledt Barankovics-párt, a Demokrata Néppárt lapjának, a -Hazánk*-nak november 4-i száma is, amelyben Mihallcs Vid rendkívüli óvatossága ellenére is kártérítést követel -a kisajátított termelési eszközök és javak egykori tulajdonosai számára*, vagv a Magyar Függetlenségi Párt, amely november 1-én közzétett programja 4. pontjában -a magántulajdon sérthetetlensége* mellett tört. lándzsát, vagy a Pártonkivüliek Országos Blokkjának október 31-i programja, amelynek 10. pontja fel akarta számolni mindazokat a termelőszövetkezeteket, amelyeknek földje nagyobb, mint amennyit a tagok bevittek és a 11. pontban 50 holdig minden elvett földet vissza akart Juttatni a volt tulajdonosnak. , p De haladjunk.^ Magyarországon a társadalmi haladást képviselő elnyomott osztály, a munkásság, 1948-ra megdöntötte a régi uralkodó osztály, a tőkések uralmát, kezébe ragadta a hatalmat és megvalósította a proletárdiktatúrát. A gyárak köztulajdonba vétele, az állami gazdaságok és a szocialista termelőszövetkezetek létezése, a munkások és a dolgozó parasztok fiainak bevitele az államvezetésbe a legmagasabb állami tisztségekig, a munkások és parasztok gyermekeinek vezető szerepe a hadseregben, a tanácsok népi vezetése, a gyárak munkásigazgatói, munkás- és parasztgyermekek többségbe kerülése a középés felsőiskolákban, a hatalmas szociális juttatások, a kulturális eredmények stb., mi ez, ha nem az új államhatalom, a proletárdiktatúra létezésének és működésének a jele?! Hogv az építő munka közben súlyos politikai hibák történtek, amelyek eltorzították a proletárdiktatúrát, az igaz, de a hatalom jellegén semmiféle torzítás sem változtathatott. És épnen a hatalom jellegének, osztálvtartalmának változatlansága tette lehetővé, hogv 1953 júniusától kezdve, ha nem is mentesen a visszaesésektől, de elindultunk a hibák kijavításának útján. Az MDP 1956 júliusi KV ülése után pedig, minthogy a viszszahúzó erőket a párt már kiküszöbölte, hatalmas lépésekkel haladtunk tovább előre a megkezdett helyes csapáson. Minden eK^SÍÜ kérdés, forradalmár volt-e, vagy ellenforradalmár, aki 1956. október 23-án fegyvert fogott — mint sok ember maga is hitte, a hibák kijavítása érdekében —, nem véve észre, hogy fegyveres harcával gyöngíti a fennálló rendszert? Vajon forradalom, vagy ellenforradalom-e az a mozgalom, amely bármilyen — jónak vélt — cél érdekében fegyverrel tör a fennálló rendszerre, a proletárdiktatúrára, a dolgozó többség uralmára? Vajon a többség erejét mindenképpen kikezdő és gyengítő felkelés ezzel a lépésével nem a kisebbség, a kizsákmányolók uralmának helyreállítását szolgálta? Nem a tőkések és földbirtokosok útját egyengeti, amikor a fegyveres harca aláássa a proletárdiktatúrát? És ha ehhez még hozzávesszük, hogy a terrorcselekmények kommunisták és a népi dembkrácia má3 következetes hívei ellen irányultak, hogy a vörös zászlót és a vörös csillagot, a nemzetközi munkásmozgalom jelvényeit taposták sárba, hogy tucatjával éledtek fel a burzsoá pártok stb., vajon lehet-e tovább kétségünk, hogy milyen választ adjunk az előbb feltett kérdésre? -Fegyveres felkeléssel... nem lehet hibákat kijavítani: a fegyveres felkelés annak az eszköze, hogy egyik osztály megdöntse a másiknak az uralmát és megszerezze magának a hatalmat* (Kállai Gyula: A magyarországi ellenforradalom a marxizmus —leninizmus fényében. Bp. 1957.). Mindenki, aki fegyverrel támadt a népi demokráciára és tegyük hozzá, hogy az is, aki írásban, szóban, politikai szervezkedéssel küzdött a proletárdiktatúra ellen, a burzsoázia és a nagybirtokosok hatalmának visszaállítását szolgálta és így ellenforradalmár volt, a mozgalom pedig, amelyben részt vett, ellenforradalom. Értekedet a MAV igazgatóságon A MAV Igazgatóság csomópontjainak párttitkárai, ifjúsági vezetői és szakszervezeti aktivistái a szolgálatvezetőkkel együtt hasznos értekezletet tartottak a napokban a munkafegyelem megjavítása és az utóbbi időben felszaporodott műszaki balesetek csökkentése érdekében. Az értekezleten jelen volt Bangó Sándor elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának ipari és közlekedési osztálya részéről, továbbá Ácsai Mihály elvtárs, a megyei pártbizottság munkatársa is. Már az értekezlet előtti beszélgetések is igazolták, hogy nagyon időszerűvé vált ez a megbeszélés, hiszen pártunk Központi Bizottsága a vasút munkájának értékelése során felhívta a figyelmet erre a fontos feladatra. Az értekezlet ennek szellemében vizsgálta a fegyelmezetlenség és az ebből adódó üzemi balesetek sokaságának forrását Zalahegyi Lajos elvtárs, Szeged csomópont párttitkára mondott beszámolót, ismertetve az ellenforradalom vasúti kártevéseit és annak további kihatását, ami most különösen a munkafegyelemben érezhető. Ezen a téren sok javítanivaló van az Igazgatóság területén. A baleseti statisztika növekvő számadataiban különösen a váltófelvágások, a horzsolások és a kisiklások képviselnek tekintélyes számokat. Szatymazon, Dórozsmán, Szegeden és Szeged-átrakón különösen gyakoriak az aláváltások és a kisiklások. Sajnos ezekkel párosul sok munkahelyen a szolgálat megtagadása, a részegeskedés, az igazolatlan mulasztás és a lopás, vagy egyéb visszaélés. A becsületes vasutasoknak magukkal szemben ls kötelességük — saját erkölcsi hirnevük megvédése érdekében —, hogy megvetéssel illessék azokat, akik ily módon rontják tekintélyüket Számos hozzászóló hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a pártszervezettel és más társadalmi szervezetekkel összefogva minden eszközzel meg kell szilárdítani a vasúton a munkafegyelmet és csökkenteni kell a műszaki baleseteket. Á hozzászólók biztosították a vezetőséget a törekvés messzemenő támogatásáról és készséggel vállalták, hogy élére állnak a munkafe"gyclem megszilárdításáért és a balesetek csökkentéséért folytatott harcnak, megfelelő felvilágosító, nevelő, ellenőrző és számonkérő munkával. Sziládl Sándor Mii nyílik meg Szegeden Vincze Lajos festőművész kiállítása Ma délelőtt 11 órakor érdekes kiállítás nyílik meg a múzeumi képtár Horváth Mihály utcai helyiségében. A K inában járt neves festőművész, Vincze Lajos mutatja be ezen a kiállításon Szeged közönségének a kínai nép életéről készült képelt. Megnyitó beszédet dr. Ktsdcgl Fercnené műtörténész mond. A kiállítást a Kultúrkapesolatok Intézete, a Műcsarnok és a Móra Ferenc Múzeum rendezte. A kiállításra a képzőművészet kedvelőit szeretettel várják. Egy isho*a hérfae s néhány vállalat közömbössége Megjelent a Tiszatáj új száma Mától kezdve Ismét kapható az újságosboltokban és az üzemi könyv és hírlapterjesztőknél a Tiszatáj című folyóirat. Az új szómban, amely ízléses kivitelben kerül a közönség elé, novellák, versek, recenziók találhatók. Sokat frtunk, vitatkoztunk mostanában a polyterhnlkai képzésről. Arról Is, hogy a közép- és általános iskolákban milyen fonios a természettudományos nevelés, a technikai képzés, hogy az ifjúsági mozgalmak Is menynyire hasznosíthatják a természettudományi szakkörök munkáját az ifjúság világné; zeti nevelésében. Az ásott, halmi iskola pedagógusai is : látják ezt. és régóta, jól működő fizikai szakkörben készítik nemcsak a saját Iskolájuk, hanem sokszor a tanyai Iskolák számára is az egyszerű fizikai kísérleti eszközöket. A léchulladékot a helyi asztalosok adták, de nőit a szakkör, s az apró fadarabkák helyi gyűjtése lassanként nem fedezte a szükségletet. Az Iskola vezetői a Szegedi Falemezgyárhoz, a -Felszabadulás* Asztalos KTSZ-hez. a Hódmezővásárhelyi Faipari K&Z-hei fordultak, hogy segítsék kl őket apró léchultadékok juttatásával. Sajnos, egyik vállalat sem válaszolt az iskolának, pedig nem hiszszük, hogy egy levél erejéig ne lehetne az ásotthalmi gyerekek fizika szakkörét megsegíteni. A léchulladék kivitelét úgyis ők vállalnák, § két-három zsák olyan fahulladékból, ami a fenti üzemek számára semmi hasznot nem jelent, egy egész tanyavilág fiatalsága számára készülnének el a fizikai szemléltető eszközök. Kedves vezető elvtársak! Nem gondolják, hogy a tervet az ifjúság nevelésében Is kell teljesíteni? »BIZALOM-BÜFÉ« VALAMIKOR régen volt Budán egy kiskocsma. Címzése ekként szólt: -Az bízodalomhoz.« Itt olyan nagy bizalommal voltak a vendégek iránt, hogy a tányérokat lecsavarozták az asztalokra, a kanalak, kések villák pedig láncon lógtak. A szájhagyomány még azt is megőrizte, hogy a hurkatöltöben szolgálták fel a pincérek a bablevest, belenyomták a tányérba s -bizalommal« nyújtották a kezüket a pénzért. Ha valaki nem fizetett előre, — visszaszívták a hurkatöltőbe a levest. Ez a tréfás hangulatú anekdóta jutott az eszembe, amikor a minap tudomásomra jutott, hogy a szegedi Közgazdasági Technikum statisztikai tagozatának KISZ szervezete az iskolában "Bizalombüfét* rendezett be. Miféle furcsa-bogár ez? Nagyon is megkapó, tanulságos dolog, — a cim igaz értelmében. Elhatározták az iskola kiszesei, hogy ezentúl a büfét ők szolgáltatják a tízpercekben és a "hasznot* — amely ugyan nagyon kevés — felhasználják majd a nyári kirándulásokra. Kijelölték a "büféfelelősöket* azok aktivált, az "alaptökéhez* támogatást kaptak a technikum KISZ nevelőjétől, tornatanárától, maguk is összeadtak egy kis pénzt és bevásárolták — a hivatalos árnál valamivel olcsóbban — a szükséges élelmiszereket. Vetlek nylon poharakat — hogy el ne törjenek — a tejnek, aztán kiflit, cukorkát, almát és meg'--zdték az árusítást. Az egyik teremben az asztalra helyeztek vagy százdarab kiflit, a kanosába a tejet, mellé a tiszta poharakat, külön az édességeket és a gyümölcsöt. Kihirdették a rendes fogyasztási árakat és megmondták a fiataloknak; mindenki önmagát szolgálja ki. Mutassák meg a technikum dákjai milyen becsületesek? I AZ ÖRAVEGI szünetekben jöttek a "Vásárlók*, — a tizórázni vágyó éhes fiatalok. Öntöttek maguknak a pohárba tejet, elvettek egy-egy kiflit vagy csokoládét, kiszámították mennyi jár érte és a pénzt beletették az erre a célra elkészített dobozba. Ha nagyobb pénzzel fizettek akkor a visszajáró összeget ugyancsak maguk kotorták ki a dobozból. AMIKOR a "büféfelelósdk* kasszát csináltak megelégedéssel szemléltek: nincs hiány, sőt többlet mutatkozik! A "Bizalom-büfé* bevált! A technikum ifjú-kommunlstái, és KlSZ-en kívüli fiataljai - egy elsőéves kivételével. aKlt a kollektíva el is tiltott a büfé használatátólbeesu.etességböl jelesre vizsgáztak! Eletünk c szép megnyilvánulásának utánzása nem tilost _ - M. T.