Délmagyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-23 / 248. szám

r Szerda. 1957. október 29. 3 „Gyár" as iskolában Kicsit elkényeztettük gyerekeinket az utóbbi esztendőkben. Rászoktattuk őket a készre, s leszoktattuk őket arról, hogv saiát, szórakozásukért akárcsak a kis uiiukat is meggörbítsék. Szocializmusról beszéltünk nekik, s igyekeztünk számukra minél kényelmesebb életet biztosítani. A szándék illett korunkhoz. de a pedagógiában mégis megbosszulta magát. Csodálkoztunk, hogv annvi áldozat ellenére cinikusak és könnyelműek lettek gyerekeink közül elég sokan. pedig ez a magunk műve volt. Azt. hittük, hogv a magunk ifiúsáea után ezzel tartozunk nekik — pedig a gyermeki természettel és gondolatvilággal is szembekerültünk. Szülő és tanár egyaránt vallia gyermekkora emlékeiből. hogy az volt a legkedvesebb játéka, amit maga alkotott: az volt legféltettebb ruhadarabja. amit maga keresett: s az volt a legmaradandóbb élménye, amihez a maga emberségéből jutott. Ha ez igaz. akkor — szándékaink ellenére — a mi gyerekeinknek alig jutott a legkedvesebből. a legféltettebből és a legxnaradandóbból. Mindegy — többnyire utána vagyunk a felismerésnek, s előtte annak, hogv az életre neveljük gyerekeinket, ami nemcsak ünnepi farsang, hanem küxdés és munka, és inkább az utóbbi A felismerésből nem következik az. hogy most már teljesen a maguk emberségére bízzuk gyerekeink szórakozását, de kötelezően fakad az. hogy számítsunk energiájukra és alkotókészségükre — éooen az ő nevelésük érdekében Ideje az ifjúságot leszoktatni arról, hogy ha valamire szüksége van. akkor csak a társadalom anyagi erőire támaszkodjék, hogy egv táborozás előtt végigkoldulia a várost, s közben eszébe se jusson, hogv munkával, vállalkozással is megszerezhetné ugyanazt. Ezt az időszerű figyelmeztetést a szülők és nevelők többsége már magáévá tette, gyerekeink pedig valóságos lelkesedéssel üdvözölték azt. hogv helyenként munkájukra apelláljanak. Szeaed most élére ugrott ennek a gyakorlati pedagógiai mozgalomnak, egv életrevaló, a gyerekeknek tetsző hasxnos kezdeményezéssel. Valamennyi iskolában azt kutatja a tanár és tanuló, hogy milyen munkával kapcsolatos kereseti forrásból tudnák megalapozni az iskolai úttörőmozgalom olvan dédelgetett terveit, mint például egv nagv nvári táborozás, vagy külföldi nyaralás, s egy helyen már kész plánum is szolgál erre a célra. Azaz. hogy nem is egyszerűen terv «z már. hanem kész vállalkozás. Ismerek egy jó szakembert, akivel a nyáron már proponáltuk a város közvéleményének, hogy hasznos lenne egy ifjúsági szövetkezet életrehívása. Neki kész tervei voltak erre, s gépeket is bocsátott volna a fiatalok rendelkezesére, de a javaslatra mégcsak egy halvány kritikai megjegyzés sem érkezett. fügy látszik, az illetékesek elvesztették pedagógiai érzéküket). Nos, ez a nevelési és szülői gondokat szívén viselő szakember — nevezetesen Rónyai Balázs, a Fogtechnikai Vállalat dolgozója — tervét és maga készítette gépeit felajánlotta a Pedagógiai Főiskola Gyakorló Altalános Iskolája úttörőcsapatának és a nevelőtestületnek. Vállalkozott arra is. hogy a gyerekeket betanítja egy olyan munkafolyamat elvégzésére, ami nem jár hozzájuk illő fizikai erőmegfeszitéssel és az úttörőcsapatnak summás anyagi hasznot hoz. Miről van szó? Egyszerű gyermekmunkáról. A vállalkozó úttörők heti 3 órában túkörlapokat foglalnak szakszerűen fémkeretbe, csupacsupa hulladékanyagot hasznosítva. Kárt nem tesznek a népgazdaságnak azzal, ha egy forint valahány filléres tükörlapból 4—5 forintos értéket képviselő tükröt készítenek — ellenkezőleg. A Konzervgyár 1 forintért alkalmas hulladéklemezt ad, a DÁV ingyen rendelkezésükre bocsátja az elhasznált vezetékeket, a kartonpapirt a Nagy kereskedelmi Vállalat gyűjti számukra. Induláshoz a szülői munkaközösség és a szakszervezet kölcsönzött »tökét«. A gyermekek "egymást ölték* a csapatgyűléseken, hogy ki vegyen részt ebben a munkában, hiszen csehszlovákiai táborozás a tét — s a munkával járó érdekességek: "munkakönyv*, folyószámla a bankban, utazó, megrendelő cég — s mint egy állami üzemben: kooperáció! A brigádok együttműködnek a könyvkötő szakkörrel. amely a kartonokat vágja a tükör hátlapjára, és a csomagoláshoz szükséges dobozokat készíti. Már jelentkezett vevő is: a Nagykereskedelmi Vállalat 20 ezer darab tükröt rendelt az "úttörő manufaktúrádtól a jövő esztendő első hónapjára, s az idén is átvesz tőlük minden tételt, mert elégedettebb a mintadarabokkal, mint egy budapesti ktsz hasonló cikkeivel. Így is lehet utánozni a felnőtteket, — munkával! Most lássuk a vállalkozás praktikus oldalát, a gyerekek szempontjából! Tükrönként körülbelül másfél-két forintot keresnek a vállalkozás során. Optimista felnőttek — a "manufaktura* bábái — 100—120 ezer forintot saccolnak ebből egy évre. Ilyen összeggel valutáris gondok nélkül meg tudnának valósítani egy csehszlovákiai nyári vándortáborozást, olyformán, hogy egy ottani úttörőcsapattal kölcsönösen vendégül látnák egymást. A gyerekek szóban forgó kezdeményezését nagy ügyszeretettel pártfogásba vette a városi tanács is. Ígéretet kaptak többek között a Pénzügyminisztériumnál történő közbenjárásra, annak érdekében, hogy "gyártmányukat* ne terheljék meg forgalmi adóval. További bíztatást, ösztönzést is kaptak arra, hogy később próbálkozzanak esetleg szegedi emléktárgyak készítésével is. (Persze úgy kellene elosztani a foglalkoztatási lehetőségeket, hogy más iskolák úttörőinek is legyen alkalmuk hasonló hasznos te vékenységre.) Délutánonként az okos, szép gyerekek ott ismerkednek az iskolában a szerszámokkal, a munkafolyamattal, s az első tucat tükrökön már túl vannak. Valahányszor összegyűlik a "gyár« napi »termelése«, egy ügyes fiú, vagy leány pajtás előhúzza a "cégbélyegzőt* és a tükör hátlapján a kartonra nyomja a kísérő szöveget, mely egyúttal a vállalkozás hivatását is tudtára adja a vevőnek: száz tanárjelölt is megfordul — de nincs hely. A főiskola vajon tudna-e segíteni? S ha ez nem menne: az ügy igazán megérdemelné a társadalmi segítséget! Meggondolásból kezdtem a cikket nevelési kérdéssel, s ugyancsak meggondolásból zárom azzal. A kezdeményezés során kiderült, hogy a gyermekekben van akaraterő és hajlandóság az alkotásra, a munkára, csak éppen rá kell vezetni őket, csak eppen módot kell teremteni alkotó kedvük kiélésére. Tanári felügyelet mellett dolgozva megszeretik a fizikai munkát, s egyúttal technikai ismereteket is szereznek. Ez olyan nevelési cél. amelyet a leglelkesebb tanári elbeszéléssel sem lehet elérni — ehhez tényleges gyakorlati munka kell! Az úttörő munkacsoport életrehívásával ez volt az ügy "bábáinak* a szándéka, s ebben nagyon bízni kell. S. I. Japán tudós előadása Szegeden A Bolyai János Matematikai Társulat szegedi tagozatában holnap, csütörtökön délután 6 órakor Noboru Ito japán matematikus profeszszor tart előadást "Sylov tételéről* (Über Sylovschen Satz) címmel. Az előadást a Bolyai Intézet Aradi vértanúk tere 1. szám alatti helyiségében rendezik meg. Érdeklődőket szívesen látnak. B taggyűlések segítsék a párt népért való politikájának megvalósítását A pártalapszervezetek életében mindig fontos esemény a taggyűlés. Az alapszervezetek e legfelsőbb fórumán a pártvezetőségnek és a párttagságnak tanáeskozniok kell, együttcsen levonva a korábbi taggyűléstől eltelt idő tapasztalatait, s meghatározva a legfontosabb helyi teendőket. A taggyűléseken nagyon sok erénnyel lehet találkozni, s örvendetes a nép igaz ügyéért való lelkesedés. Sok példát lehetne felsorolni arra, hogy az alapszervezetekben megtartott taggyűléseken — például az Újszegedi Kender- Lenszövőben — céltudatos feladatokat szabnak a munka további javítására. Ennek elismerése azonban nem mentesíthet a taggyűlések előkészítésében és lefolyásában meglevő hibák feltárásától. Nem egyedülálló jelenség, hogy az alapszervezeti taggyűlés elszürkül és igen kevéssé segíti elő a pártélet további előrehaladását. Okai abban is vannak, hogy a párttagságot nem tájékoztatják előre a pártbizalmiak arról, hogy milyen napirendi pontok megtárgyalására kerül sor. Így azután a párttagok nem tudnak felkészülni és ezért nagyhirtelen átgondolt véleményt, javaslatot nem tudnak tenni. A másik hiba. hogy a pártvezetőségek beszámolói nem elég tartalmasak, nem eléggé helyiek és az általánosságok hangoztatása sem hat serkentően. A taggyűlések színvonala növelésében tehát jelentős a szerepe annak, hogy a pártbizalmiak ismertessék a tagsággal a taggyűlés napirendi pontjait. A másik pedig, hogy a pártvezetőségek mindenütt olyan beszámolót készítsenek, amely az országos pártértekezlet határozatának szellemében a legdöntőbb helyi tennivalókra irányítja a figyelmet. Ennek nyomán a tagság észrevételeket, javaslatokat, s bírálatokat tud mondani. A pártvezetőségek beszámolóinak persze példát kell mutatniok a pártszerű önbírálatra és bírálatra. Az a helyes, ha a beszámolót valóban együttesen készitik a pártvezetőségek tagjai. Ez is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a beszámoló tartalmas legyen. Nem szabad előfordulnia annak, hogy — mint a Szegedi Ruhagyár egyik alapszervezete taggyűlésén — a pártvezetőség több tagja felállt és hiányolta, hogy több kérdéssel nem foglalkozott a beszámoló. Ez azt mutatta, hogy a beszámolót nem közösen készítették. Az általánosságoktól hemzsegő beszámolóhoz bizony kevés a hozzászólás, s nem használ itt az ilyenféle ösztökélés: "Elvtársak, bátran mondják el a véleményüket*. A- javaslatok, a vélemények elmondását helyi és tartalmas beszámolóval, a bírálatra és önbírálatra való párlszerű példamutatással lehet és kell a legjobban elősegíteni. A párttaggyüléseket rendszeresen havonként minden alapszervezetben meg kell tartani. Van azonban több olyan pártalapszcrvezet, ahol két hónapban tartanak egy taggyűlést. A taggyűlések havonkénti meg nem tartása fékezi az alapszervezet tagsága tevékenységének kibontakozását, gátjává válik a párt élete és munkája előrehaladásának. A fentebb elmondott hibakat minden nehézség nélkül megszüntethetjük, hiszen arra megvan a lehetőség. Csak az kell hozzá többek között, hogy akarjuk a taggyűlések, a vezetőségi beszámolók színvonalának növelését. A taggyűléseket minden alapszervezetben tegyük a párttagság nevelő iskolájává. Olyan fórummá, ahol melyül a pártdemokrácia, növekszik a tagság összeforrottsága. akarat- és cselekvési egysége. A taggyűlés, az alapszervezet legfelsőbb fóruma tisztázza a vitás kérdéseket. A pártvezetőségek pedig a taggyűlésen minden kérdésről tájékoztassák a tagságot. A taggyűlések kivétel nélkül segítsék az adott körülményeknek megfelelően a párt dolgozó emberekért való politikájának megvalósítását. Ez a legfőbb dolog! A dolgozó népet szolgáljuk Honvédek segítsége a konzervgyáriaknak Nyugati iparövezet — Szegeden nem ismeretlen ez a sokat sejtető fogalom mióta elkészült a hosszú időre szóló városfejlesztési terv. Az iparövezet nevében benne van, hogy a várostól nyugatra terül el. Ennek egy része a Konzerv-, Ruha-, Seprűgyár 2-es számú telepe, a Kéziszerszámárugyár. Vasöntöde, Textilművek a rókusi vasútvonal által határolt területen van. A régi szegediek azt mondják erre a vidékre, hogy béka és szeméttelep ez. ahol csak a vízi szárnyasok ütöttek tanyát, ahol nem eresztenek gyökeret talán soha az ipari üzemek. Itt voltak valamikor Szeged legnagyobb téglagyárai. Amikor kiélték maguk körül a földet 8—10 méter mélyen, akkor robbanóanyag került a kémény alá, s csak később romok, gödrök jelezték: téglagyárak voltak itt valamikor. Ma még részben békatanya és szemétgödör „ez a vidék. Ide fuvarozzák a város háziszemetét, ezzel töltik a gödröket. Ezenkívül egy-két sporthorgász reményét keltegetik a nádasok, a tavak, mert hébe-hóba ezekben a kubikgödrökben még halat is foghatnak. A Konzervgyár és a Vasutas-sporttelep mögötti terület. ahol egykor az égetőkemencék állottak, egy idő óta más szerepet is betöltött. Elhagyott lövészárkok árulkodnak arról, hogy katonák jártak itt. Megizzadhadtak a harcosok mire kiásták az árkot a kemencék helyén, ahol bizony tégla, tégla hátán feküdt. Ügy látszik azonban ez sem tartozott számukra a leküzdhetetlen akadályok közé. Még néhány hete is olyan volt ez a terep, mint az elhagyott csatatér. Pedig nem voltak itt harcok. hanem csak békés gyakorlatok. Az utóbbi években már ugyanKecskék legeltek csak erre, vagy gyerekek játszottak rabló-pandúrt. Az árkok között itt-ott. leásott cementoszlopok jelzik meddig terjedt egy-egy gyár területe. Ezeket akkor rakták le, mikor a városfejlesztési terv készítői helyszíni szemlén elosztották a tavakat, árkokat, dombokat. A Konzervgyár is ka~ pott nádast, pícéző helyet, s neki jutott a gyakorlótér egy része is. A tóból hiányzik jó— Mi lenne, ha a honvédé ségtől kérnénk segítséget. Ök dúrták össze — mondták tréfásan —. hátha segítenének elsimítani. A helyi műszaki alakulat "terepkutatói« el is jöttek nemsokára. Egy főhadnagy és egy hadnagy "szemrevételezték* a terepet, s ezután, mint. mikor vásárban a vevő markába csap az eladónak, talán egy kissé enyhébben, de hasonló kézszorítással tettek pecsétet az alkura. — Jól van elvtársak, segítünk. Olyan lesz ez mint a biliárdasztal. PÉ/ÖLS" ISIK Munkában a földgyalu a Konzervgyár mögötti "terepen* csak buja gaz borította az árkokat, dombokat, mintha takarni akarná a múltat. >-A Szegcdi Ped. Főiskola Gyakorló Alt. Isk. 2123. sz. Vasvári Pál úttörőcsapata munkacsoportjának készítménye. A bevétel a csapat szociális önsegélyezésére szolgál*. Egyelőre az iskola matematikai szertárában telepedett meg a "tükörgyár*. A hely kicsi, s egyáltalán nem ez a rendeltetése. Most tehát az a szülőkből és nevelőkből álló szervező bizottság legfőbb gondja, hogy hová telepítsék ezt a vállalatot. Indokolt volna az elhelyezés az iskola területén, ahol száz és Lengyel vendégek Csongrád megyében Hólfőn röggel kedves vendegeket fogadott Hódmezővásárhelyen Fehér Lajos elvtárs, a megyei pártbizottság másodlitkára és Papp Sándor ehtárs, a megvei tanács v. b. elnöke, valamint a város képviselői: Sajti Imre elvtárs, a városi pártbizottság első titkára és Vass Imre, a városi tanács v. b. elnöke: a lengyel minisztertanács mellett működő tanácsi osztály küldöttségét, A küldöttség vezetője: Adam Wendel az osztály vezetője, tagjai: Jozef Petrusinszki, valamint Radvánszki és lmach elvtársak. Hétfőn délelőtt a vendégek megtekintették a Vásárhelyi Gépállomást, ahol az igazgató ismertette ennek az intézménynek fejlődését és működését, majd az esti órákban megnézték a "Subavásár* című népi táncjátékot a Vásárhelyi Népi Együttes előadásában. Kedden délelőtt meglátogatták a makói l'ttörő Isz-t, ahol Magon tsz-elnök ismertette a szövetkezet életét, majd megtekintették a sertéstenyészetet és a tehenészetet. Visszatérve Vásárhelyre, meglátogatták a Majolikagyárnt, ahonnan Mindszentre utaztak, hogy egy községi tanács tevékenyeégét tanulmányozzák: néhány ezer köbméter föld. a gyakorlótérről viszont az egyengetés során legalább négy-ötezer köbméter földet kell megmozgatni, ha építeni akarnak ide. A konzervgyáriak pedig építeni akarnak, mert valósággal fojtogatja az üzemet a területhiány. — Tessék itt van a terület. hordják el róla a földet, töltsék be a tavat s aztán lehet telepíteni. — Talán ilypn szavakkal adták át birtokukba nem is olyan régen e néhány holdnyi területet. Építeni friss töltésre nem lehet, de az egykori kemencék helye akár egy ókori vár falait is elbírja. Mit csináljanak hát, törték a fejüket a vállalat vezetői. Ha egyengetni akarnak, csak a kubikmunka felemészt annyi pénzt, hogy egy rak1~r pü!elet is építhetnének rajta. Tehát valami olcsó és gyors munka kellene. A lövészárkok és teknők között bukdácsolva a helyszíni szemlén jutott valakinek esaébeg Négy-ötezer köbméter földet megmozgatni, elkubikolni egy zászlóaljnyi munkacsapatnak is jó sokáig tartana. A műszaki katonák mégis csak heten Jöttek. Persze nemcsak úgy üres kézzel, hanem négy 93 lóerős motorhajtású úlgyalúval. Négy ilyen gép gyalulta napokorv át a földet s még az egykori égetőkemencék kéményeinek helyéről is kiforgatták a köveket. Egy-egy gép két köbméternyi földet taszított egyszerre a lóba. Mindezt csak úgy gyakorlatként, mint ahogy évekkel ez előtt más alakulat katonái kiásták a gödröket. Ma már sima a terep, ha nem is olyan mint a biliárdasztal, de akármelyik konyhakerttel vetekedik-. Kettős hasznot hozott a gyakorlat. Nemcsak a fóldgyaluló-gép kezelését sajátították el a harcosok, a katonák, hanem segítettek a gyárnak is, a munkásoknak. Nehéz kubikmunkától mentesítettek sok embert, s hozzájárultak a Konzervgyár fejlődésének gyorsításához az építési költségek csökkentéséhez. Még be sem fejezték itt a munkát, jó hírük eljutott más üzemekbe ls, ahonnan.újabb "megrendeléseketkaptak. Derék munkát végeztek. S amikor megköszönték munkájukat katona módon válaszoltak: "A dolgozó népet szolgáljuk.'".^