Délmagyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-04 / 206. szám

Szerda, 1957. szeptember 4. 3 Eredmények és megszüntetendő hibák a bordányi községi pártszervezet életében Pártszervezeteink a köz­vetlen pártszervező munká­ról egyre inkább áttérnek — át is kell térniök — a nevelő, továbbá az irányító, segítő munkára. Közvetlen feladat az országos pártértekezlet tartalmának, szellemének al­kalmazása a helyi viszonyok­nak megfelelően. E munka kerül most pártszervezeteink tevékenységének központjá­ba. Annak ellenére, hogy az országos pártértekezlet nem teljesen ismeretlen feladato­kat ró falusi pártszervezete­inkre, — az országos párt­értekezlet határozatának vég­rehajtása mégis vontatottan halad. Oka az is, hogy több esetben a régi módszerek és munkastílus közül azokat is alkalmazzák, amelyeket az MSZMP elítéL Az elvetendő, s régebbi rossz módszer és a helyes, újszerű munka közötti harc tipikus példáját szolgáltatja a bor­dányi községi pártszervezet, amelynek munkáját a szege­di járási pártbizottság leg­utóbbi ülésén tárgyalta meg: A pártbizottsági ülés értéke­lése az említett pártszerve­zet működését, általános munkáját a legjobbak közé sorolta. A bordányi pártszer­vezet eredménye, hogy a tag­ság kétharmada a dolgozó parasztokból tevődik össze. Jól és eredményesen foglal­kozik a pártszervezet a KISZ-szel, s a járás egyik legjobb ifjúsági szervezetét Bordány vallhatja magáé­nak. A nőszövetség megala­kításában és működése segí­tésében is kiváló eredmé­nyeket értek el a bordányi kommunisták. A pártszerve­zet kapcsolata általában jó a dolgozó parasztsággal. Az eredmények elismerése és értékelése mellett azonban vannak általános, létező hi­bák is. A bordányi pártszer­vezetben az egyik alapvető hiba az irányításban, a vezetés módszereiben, a pártszervezet vezetésének és tagságának egysége kö­rüli fogyatékosságban talál­ható. Az ellenforradalom ideológiája nem maradt ha­tás nélkül ebben a községben sem, sőt a régebbi rossz és elvetett módszerek sem gyö­kértelenek. Ez adja meg a súrlódási felületet, az ütkö­zőpontot az opportunizmus­ra való hajlamosság, s gya­korlat és a szektás nézet ér­vényesülése területén. Bor­dányban nem veszik tudo­másul a vezetők, hogy a di­rekt vezetés módszere ma már elfogadhatatlan. Pedig ezt a gyakorlat is igazolta. A mai viszonyok között a pártszervezet direkt vezetési módszere, — a vezetésnek az élettől való elszakadáshoz, a személyi vezetés meghono­sodásához, a parancsolgatás­hoz és az önkényeskedés ki­alakulásához vezet. A köz­vetett, kollektív vezetés ér­vényesítése nehezebb, mert például egy adott szervben dolgozó kommunista nevelé­séről, sőt az adott probléma megvilágításáról, milyenkén­ti megoldásáról van szó. Mégis ez a helyes; ez általá­nos elv, s a gyakorlatban is általánossá kell válnia. Bordányban éppen a veze­tés miatt sok probléma me­rült fel a pártegység körül. A bordányi vezetők a párt­egység jelszavának hangoz­tatása mellett vétenek olyan szektás hibát. — amely nem tudatosan ugyan, de köz­vetlenül az egység ellen irá­nyul. A pártegység minden­kor, de különösen ma, az el­lenforradalmi események után az opportunista és a szektás nézetek elleni harcban erősödhet és fejlődhet igazán. Mindenki­nek tudnia kell, hogy a szek­tás és opportunista nézetek látszólag bármennyire is tá­vol vannak egymástól, a vé­gén összefogva, együttesen harcolnak a párt egysége el­len. A szektás nézetet valló ma még az opportunistában ismeri fel a pártegység ellen­ségét, noha a szektás mód­szerét tekintve szintén káros a pártegységre. S holnap té­ves nézeteiből önálló platfor­mot alakítva, nyíltan támad­ja a párt politikájának lé­nyegét az opportunistákkal együtt. A pártegység ellen irányul a személyeskedés és az intri­ka is. Erre Bordány szintén tipikus példa. Jelentősen elő­segíti ezt a személyeskedés, a tömegekkel szembeni bizo­nyos bizonytalanság. Bor­dányban, éppen szektás fel­fogásuk miatt, nem tudnak valóban különbséget tenni a bűnösök és a megtévedt emberek között. Több bizalmat kell megszavazni Bordány­ban is az egyszerű, becsüle­tes embereknek, akiknek ön­tudata ma még nincs olyan fokon, hogy a párt politiká­járól marxista alapokon nyugvó véleményt adhassa­nak, ám azt viszont jól tud­ják, hogy ebben az ország­ban a szocializmusnak kell épülnie, hiszen ez a dolgozó emberek létérdeke. Az eredmények, amelyeket Bordányban a jelenlegi ve­zetők közreműködésével és irányításával elértek, kétség­kívül jelentősek. Ezek azon­ban csak akkor lesznek tar­tósak, s akkor lesznek újabb eredmények, ha a vezetés belátja saját hibáit, ha több bizalmat szavaz meg a be­csületes embereknek. S ha együttes erővel harcolnak az opportunista nézetek és a szektás gyakorlat ellen, olyan következetességgel, mint ahogyan az ellenforra­dalom után, november 5-én az MSZMP helyi szervezetét létrehozták. Siklós Sándor Határőrök segítettek egy bajbajutott medvén Ritka medvekalandról ad hírt Vlagyivosztokból a TASZSZ a „Határmenti kol­hozista" című lap nyomán. Néhány nappal ezelőtt a tai­ga egyik távoli sarkában el­helyezett határőr-állomás különös vendéget kapott. A délutáni órákban szolgálat­mentes határőrök éppen röo­labdáztak. amikor hatalmas medve ielent meg. panaszo­san nyögve, feiét csóválva. A medve pofája ugyanis egy nagy konzervdobozba szorult és az állat nem tudta lerázni kellemetlen terhét A határőrök megkötötték a ritka vendéget, de az egyál­talán nem próbált ellenállni. Ezután eltávolították fejéről a dobozt, amely annyira oda­szorult az állat pofájához, hogy le kellett fürészelni. Mint kiderült, a doboz fene­kén méz volt s a medve a tajgán találhatta. A hatal­mas állat valószínűleg több napig kóborolt feién a ké­nyelmetlen dobozzal. Rend­kívül éhes volt és amikor a határőrök megkínálták, pilla­natok alatt két jókora cipót tüntetett el. O/ •• •• m rr JL&iz&nm Az öreg nap arany dárdái hanyatló ívben hullanak. Elmúlt a nyár, és mától [kezdve megint csak zsongnak [e falak. Egy percre még! hogy [felidézzem a sugaras vakációt, a szép nyarat, erdők zenéjét, a strandot és még mennyi jót! A vonatkerék csattogását, ezernyi élményt, mind, amit a nyár özönnel szórt elébünk: szép hazánk kies tájait. A napkeltét, a naplenyugtát, balzsamos hegyi levegőt, víg gyermekek lubickolását, a völgyet és a hegytetőt. A tábort és a hátizsáknak édes terhét a vállamon, amint negyvenfokos [melegben kutyául izzaszt a Bakony. A harkály jó kopácsolását, egy mókusugrás szép ívét, karcsú fenyőt csúcsos [sipkában, a hűs forrás kristály vizét. Az Állatkertet: elefánttal, víziló izzad a napon, és rács mögött lapít a tigris, s kötélen ugrál a majom. És a Vidám Park kacagását idézem, lányok és fiúk: a -Robogó" koromsötétben... sikoltozó hullámvasút!... Mesélhetném reggeltől estig, mi minden történt még [velem, de lám, lesülve, barna bőrrel együtt van hétszáz szerecsen. Búcsút intünk a röpke [nyárnak, a sok-sok élmény elsuhan, hogy újra kezdődjék [a munka, pihenten, frissen, szorgosan. Két hónapig magadra [hagytunk, a nyári égbolt várt reánk, most visszajöttünk, s tiszta [szívvel köszöntünk, kedves iskolánk. Csillik László Cmíékezés MÓRICZ ZSIGMONDRA A röszkei paprikás pa­nasztok talán még a hang­jára is emlékeznek. 0 volt az az író, aki leállt dis­putálni a vásárhelyi pia­con, vagy messziről nézte végig a vásáron az alkut, egy szűrre telepedett a hortobágyi gulyással és Rózsa Sándor után nyo­mozott a Szeged környéki homokon. Témát talált a füstösen zötyögő vonaton, a hivatali előszobában, az úri fogadásokon és a grófi birtokon. Megihlette a fájó szegénység, a zsellér bi­zonytalansága, a dzsentry gyökértelensége. Viaskodott a gróffal és a tőkéssel — a magyar valósággal. Gyöngyszemeket merített a magyar múlt tengeréből és előre figyelt. Móricz Zsigmond, a ti­zenöt éve halott nagy ma­gyar regényíró úgy tudott sírni és nevetni, haragud­ni és szeretni, ütni és si­mogatni, mint fajtája. Ügy tudott lelkesülni az életért, ahogy a paraszt a földért és az emberségért, s úgy el tudott keseredni, mint egy beteg öregember, mert benne élt a társadalom minden rezdülésében. Ma­gyar regényíró sohasem merült még így bele a nép és az osztályok sorsprob­lémájába, — senki sem adott a társadalomról olyan gazdag, művészi kereszt­metszetet, mint Móricz. A megdöbbentő valóság jelent meg írásaiban — meztelenül, vagy felcico­mázva. Egyszerre sírt és nevetett első remekében, a "Hét krajcár—bán; meg­festett és lerombolt egy illúziót az "Űri muri—ban; a fehérterror bűnös, nyo masztó légköre telepedett rá a bájos Nyilas Misi tör: ténetére; s megalkotta • legnagyobb magyar tör* ténelmi regény-trilógiát, az "Erdély"-1. Rózsa Sán­dorral még egyszer igaz­ságot szolgáltatott a nép­nek. Száz kötetnyi- gazdag örökséget hagyott ránk a nagy realista, s minden km tete közkézen forog. Az emberek szeretik drámai elbeszéléseit, bájos idill­jeit, betyáros romantiká­ját és leleplező regényeit. Szeretik benne az izzig­vérig magyart, a kitűnő emberábrázolót és a ragyo­gó stilisztát. Vígjátékaival nemzedé­keket nevettet és tanít, me­séivel gyermekeket szóra; koztat. Az első könyvben; amit a gyermek kezébe vesz, ott szerepel Móricz bájos gyerek-verse, s az idős olvasó az ő regényét forgatja az árnyékba hú­zódvaj A halott fró nagy, mű= vészi életműve a kultúra terített asztala; s gondos­kodásunk,- megbecsülésünk nyomán ez az asztal egy­re gazdagabb — egyre sokasodnak rajta az író értékes kötetei. Halálának évfordulóján köriilveheti-e nagyobb tisztelettel és megbecsülés­sel egy nép nagy nemzeti íróját? (mn) Válasz a kÖnyvfárlátogató olvasónak Csendháborítók a Háló utca sarkán W Rossz a villamosközlekedés a 6-os vonalon V Mennyi kapupénzt keli űzetni? Mire kellett a tüzérségi bemérő? Az elmúlt év októberében >~nemzetőr«-nek csapott fel Nagy Ferenc 24 éves kiskun­dorozsmai lakos, aki addig ügyködött, "szorgoskodott", az ellenforradalomban, amíg a honvédségtől ellopott egy tüzérségi bemérőt. A hon­védségi tulajdon beszolgál­tatására vonatkozó felhívás­nak annak idején nem tett eleget, s a 12 ezer forintot érő műszert mindaddig laká­sán rejtegette, amíg házku­tatás során a rendőrség meg nem találta. Drága lesz most a kiskundorozsmai Nagy Fe­rencnek a honvédségi tulaj­dont képező műszer ellopása, illetve a mostanig való rejte­getése. Társadalmi tulajdon elleni lopás bűntette miatt indul ellene eljárás. A Háló utca 7, 11, 7/a, 9, 8, a Bárka utca 7, 11/a számú házak lakói, összesen 41-en panasszal fordultak a szer­kesztőséghez. A következőket mondták el: "A Háló és a Bárka utca sarkán esténként öt-hat le­gényke hangoskodása zavarja a pihenni vágyó dolgozók nyugalmát. Este fél 9-től fél 11-ig, de gyakran még ezen túl játszadoznak itt. Fütyö­részés, szájmuzsika-koncert, birkózás, dobálás és van it minden. Hiába kérjük őket; menje­nek a tiszapartra, ott nyugod­tan kiabálhatnak, nem za­varnak senkit. Szemtelenül visszabeszélnek, arrogánsan kijelentik; este 10-ig azt csi­nálnak, amit ők akarnak, eb­ből nem parancsol senki. Ügy gondoljuk, fontosabb 60—70 ember pihenése, mint öt-hat kamasz "szórakozása". Arra kérjük az ügyeletes rendőrö­ket, látogassanak el felénk is és utasítsák rendre a csend­háborítókat". fordít kellő gondot a 6-os villamosjárat pontos, menet­rendszerű közlekedésére, nem adott ki tájékoztatót a vonal üzembentartására vonatko­zóan. Nem tudatosította az utazó közönséggel a 1 vonal menetrendjét. Nem mindig jó időben érkezik és indul az Átrakó-pályaudvarról. Előfordul ugyanis, hogy az érkező utasok már gyalog indulnak el, nem győzik várni a villamost. Augusztus 30-án a déli vonathoz egyál­talán nem érkezett villamos. A helyes közlekedés meg­szervezése érdekében a kö­vetkezőket javaslom: forgal­masabb megállóhelyeken füg­gesszenek ki tájékoztató me­netrendet. Mindennap vala­mennyi érkező vonatnál le­gyen villamos. És végül le­gyenek figyelmesebbek és udvariasabbak a 6-os vonal kalauzai. Totka Károly Augusztus 1-től a 6-os vo­nalon is — Szeged Átrakó­pályaudvarra — megindult a villamosközlekedés. Indulása óta azt tapasztaltam, hogy az egyik járat — az állomásig való menet — teljesen ki­használatlan. Az állomástól azonban valamennyi villa­mos ülőhelye foglalt, sőt ese­tenként zsúfoltak is a kocsik. Hogy ez előfordulhat, azért a Szegedi Közlekedési Válla­lat vezetősége a hibás. Nem Az Állami Biztosító sze­gedi járási fiókjánál febru­árban önkéntes tűzbiztosí­tást kötöttem és az esedékes évi túzbiztosítási díjat ki is fizettem. Ennek ellenére au­gusztus 23-án kézbesítő útján 1623 szám alatt, augusztus 24-én pedig posta útján 1629 szám alatt (tehát a szám sem egyezik) felszólítást kaptam, hogy miután az önkéntes tűzbiztosítást eddig nem kö­töttem meg, az első negyed­évi díjat meg kell fizetnem, mert ellenkező esetben köz­adók módján behajtják. Ügy látszik, a nyilvántar­tási lapok nincsenek rend­ben az Állami Biztosítónál, mert különben nem zavar­nák, zaklatnák a feleket, s nem okoznának a városi kéz­besítőnek és a postának fe­lesleges munkát. Figyelme­sebb és gazdaságosabb mun­kát várunk a fiók dolgozóitól. B. B. Házfelügyelői változás tör­tént a házunkban. Az új ház­felügyelő egy forint kapu­pénzt kér a lakóktól, nem tö­rődve azzal, hogy azok mun­kából, vagy szórakozásból érkeznek haza. Aki szórako­zik, az fizessen, de aki éjjel jár munkába, vagy jön haza, annak tudtommal nem kell egy forintot fizetnie. Kérem a szerkesztőséget, tegyen igazságot a házfelügyelő és a lakók között folyó vitában, ki mennvi kapupénzt fizes­sen. Kiss Gyuláné Érdeklődtünk az Ingatlan­kezelő Vállalatnál, hogy mennyi kapupénzt kell fizet­ni és a következő felvilágo­sítást kaptuk: éifél előtt 30. éjfél után 60 fillért kell fi­zetni. Aki munkából jön vagy megy, 20 fillért köteles fi­zetni, akár éjfél után, vagy éjfél előtt indul is eL Sziládi Sándor, a Somogyi Könyvtár alsóvárosi fiókjának olvasója e lap vasárnapi szá­mában szóvá teszi, hogy az alsóvárosi fiók könyvállomá­nya nem elégíti ki az odajáró olvasók igényét, hogy három év óta nincs könyvfelfrissítés. Ha több lenne a könyv, na­gyobb lenne a látogatottság. Ez nem így igaz, mert az al­sóvárosi fiók ebben az évben a leltárkönyv tanúsága sze­rint szeptember l-ig pontosan 111 darab új könyvvel gyara­podott, az ideológiai, történel­mi, műszaki, mezőgazdasági és szépirodalmi művek mel­lett ebben a számban szere­pel 15 darab gyermekkönyv is. Nem sok, pénzben sem, kereken 1900 forint. Az igaz, hogy lehetne több is, változa­tosabb is az anyag, de a központ 14 fiókot táplál, eddig 27 000 forintot költött a fejlesztésre. Ez is kevés, ez sem elégíti ki a peremlakcs­ság könyvszomját. Az az 1600 darab új könyv, amit ebben az évben szeptember l-ig kiadtunk a 14 fióknak, csak mintegy 25 százalékát fedezi az igényeknek. Nem a könyv­táron múlt, hogy nem adha­tott többet, jobbat. Jól tud­juk, hogy mik az igények, keressük is az utat, mellyel megoldhatjuk a fiókhálózat problémáit. Terveink vannak életerős, jól feszerelt, 3—4000 kötetes könyvtárat felállítani min­den kerületben, egyelőre csak egyet-egyet és Újszegeden a November 7 Kultúrotthonban 5000 kötetes fiókot, napi 3 órás nyitvatartással. A kerü­leti fiókok szintén naponta kölcsönöznének, a lakosság­nak legmegfelelőbb időben, délután 4-től, este 7-ig. Ezeket a kerületi fiókokat el­látjuk napilapokkal és köz­érdeklődési folyóiratokkal. Mintegy tízféle újságot és folyóiratot fogunk 1958-ban járatni. Fe'szererfik menMelíí berendezéssel, szakmailag képzett könyvtár rosokat bízunk meg a veze­téssel. Tervezzük, hogyha "fió­koknak külön költségvetése legyen. Ha ez sikerül, úgy tervszerűvé válik a fejlesztés és mintegy 500 új művel tudjuk 1958-ban gyarapítani — egyenként — a fiókokat. Persze mindez még nem elég, megfelelő helyiségek is kelle­nek. A harmadik kerület már megértette a lakosság igé­nyeit és a könyvtár kérését: adott szép nagy és megfelelő helyiséget. A Petőfi sugárúti fiókot még ez év szeptembe­rében korszerűen kifejleszt­jük és a megnyitáskor mint­egy háromszáz új könyvvel gyarapítjuk. Ez a gyarapítás nagyobb ütemben folyhat, ha a fiókot anyagilag is megse­gíti a kerületi tanács — pél­dául keretet szab a jövő évre könyvbeszerzésre. Reméjlük, hogy a többi kerületben is megtalálják az elvtársak a segítés módját és 1958-ban minden kerület­nek lesz jó fiókkönyvtára. Érdemes megemlíteni, hogy 14 fiókunkban kereken 21 000 kötet könyv van. Ez 6zép szám, önmagában véve, de az a baj, hogy 90 százalékban azonos a fiókok állománya és nincs lehetőség a cserékre. Ez is tetézi a bajt, amin csak jövőre tudunk segíteni, meg­felelő könyvelosztással. Mihálytelekre akarunk fió­kot vinni, ezúton is felkér­jük a kultúrotthon vezetőjét, hogy szíveskedjék könyvtá­runkat felkeresni; Nagyon örültünk Sziládi Sándor megjegyzésének, mert így alkalmunk volt nagy ol­vasótáborunk előtt elmondani a való helyzetet és jelezni f iókf ej lesztésL^rveinkek Vincze András könyvtáros t

Next

/
Thumbnails
Contents