Délmagyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-03 / 205. szám

» Kedd, 1957. szeptember 3. Szemesnek a világ — vaknak az alamizsna Miért megy veszendőbe sok fahulladék g) viszik más megyébe felhasználásra f nem készítenek belőle parkettet Messzi tájakról, külföldről, rkezik hozzánk a sok ezer enyő- és lombosfarönk. Jszik vízen, gördül vasúti ceréken, s jön, jön szünteleíül. Nem is panaszkodnak fapari üzemeinkben mostanáDan az anyagellátásra. Gyártiák zavartalanul a gyufái, "alemezt, ládát és bútort. A íulladék pedig gyűlik racásra. A rönk drága pénz, öbbnyire importáru, de a íulladék is valuta, nemcsak ;űzifa, hanem igen jó nyersmyag is. A sok faipari üzem nefllett Szegeden ezért ifiüéges nyersanyagforrás fahulladék. A magyar ipar, a szegedi aiparri üzemek feladata is, íogy .a megtermelt, az im>ortfá.t a lehető legcélszeübben' és gazdaságosabban lasznái'ják fel. Régi törekvés ízegedtin a fahulladék sok•étű hasznosítása. A Hangszerkészítő Vállalat .a Gyufais a falamezgyár hulladékaisói gyümölcskosarakat készít. A IJemezgyár is építke:ik már, s rövidesen megkezdik a hulladék még na;yobb mérvű felhasználását igyancsak jkosarak, s ládák készítésénél. A Gőzfúrészizemből kikeríülő hulladékot azonban még mindig nem használjuk feí kielégítően. Naponta látunk a- yáros utcáin megrakott fuvarpskocsikat, viszik a szelezést, a tűzrevalót. Ez is egy formája a hulladék hasznosításának, de az a baj, hogy még ipari célra alkalmas darabokat is eltüzelünk. vesznek át. Miért nem többet? Talán nincs szükség parkett lécre? Dehogy nincs. A megrendelő vállalatok nevei között találunk miskolciakat, debrecenieket, salgótarjániakat stb. Jönnek, mert az ország négy parkettgyártó üzeme nem győzi ellátni a nagy keresletet. Megveszik bizony szívesen a szegediek fahulladékból készített parkettléceit is. Sokszor csak vennék, mert nem tudnak elegendőt gyártani. Vajon miért? A kis üzemben azt mondják, hogy több hónapja várják a Technoimpextől az új, modern parkettkészítógépet. Hónapok óta ígérgetik, csalogatják a vállalatot, a gép csak nem érkezik meg. Pedig ezzel megkétszerezhetnék a termelést, és akkor jobban ki tudják majd elégíteni a helyi építőipari vállalatok mellett a vidéki megrendelőket is. Vajon nincs más módja a termelés növelésének, csak ha importgépet kapnak? A válasz egyszerű, mint a kétsaer kettő. Több műszakban kellene üzemeltetni a gépet, nemcsak nyolc órán át. Vajon erre nem gondoltak még a Csongrád megyei tanács ipari osztályán? Vagy talán nem is akarják fejleszteni a szegedi üzemet? Ügy hiszszük, érdemes lenne még befektetni Természetesen nem nagy darabokról, alig 30—40 centiméteres keményfalécekről van szó. Ezekből már gyártanak Szegeden, a Csongrádmegyei Tatarozó Vállalat Tolbuhin sugárúti telepén, ha nem is elsőosztályú, de jó: néhányezer forintot a telep bővítésére. A szegedi faipari üzemek szakemberei arról beszélnek, hogy talán a attól félnek, ha fejlesztik ezt az üzemegységet, akkor ráteszi kezét a szakminisztérium és odacsatolják valamelyik szegedi faipari nagyüzemhez. Nem is volna ez olyan nagy "istencsapás-", sőt igen hasznos dolognak látszik. Maradjunk csak azonban itt helyben, tekintettel arra, hogy szegedi nyersanyagforrásról van szó. Könnyen meg lehetne barátkozni azzal a gondolattal is, hogy a szegedi tanács venné kezelésébe a gőzfúrész fahulladékának hasznosítását. Vagyis létre kellene hozni Szegeden egy nagyobb kapacitású parkettléckészítő üzemet. Azt hiszszük, megérné a beruházást, a fáradságot. Ezt egyszerűen abból is lemérhetjük, hogy mások is igen nagy érdeklődést tanúsítanak a parkettlécgyártás iránt. A Bács-Kiskun megyei tanács is tervezi egy ilyen vállalat felállítását, de természetesen sokkal nagyobb kapacitásút, mint a szegedi. S mit gondolnak a Csongrád megyei és a szegedi tanácsnál, milyen nyersanyagforrásra kívánnak a Bács-Kiskun megyeiek támaszkodni? Nem titok ez már, hogy a Szegedi Gőzfúrész fahulladékából akarnak ők is parkettlécet készíteni és még hozzá többet, mint a szegediek. Már előre lekötöttek havi 100 köbméter hulladékot (a Csongrádmegyei Tatarozó Vállalat 80 köbmétert használt fel negyedévenként!). Az üzem még fel sem épült, de már a nyersanyagot szállítják, tartalékolják. Jól teszik: szemesnek a Csongrád megyei tanácsnál világ — vaknak az alamizsna. 7 ezer ember a pusztaszeri Árpád-emié kműnél A szegedi járásban nagygyűléseken tiltakoztak az ENSZ ötös bizottságának hazug jelentése ellen Vasárnap a szegedi járás számos községében: Szőregen, Deszken, Kübekházán, Tiszaszigeten, Röszkén, Üllésen, Szatymazon, Sándorfalván, Kisteleken, Domaszéken, Ásotthalmán, Algyőn, Kiskundorozsmán és Sövényháza-Pusztaszeren nagygyűlésre jöttek össze az emberek. Figyelemmel hallgatták az előadó beszédét a nemzetközi helyzetről, az ENSZ ötös bizottságának hazug jelentéséről, továbbá a jelenünkről mondott szavakat. A nagygyűlések részvevői egységesen tiltakoztak a hazánkat rágalmazó és hazug ENSZ ötös bizottsági jelentés ellen. Követelték, hogy az ENSZ ne tűzze napirendre az úgynevezett »magyar kérdést", mert az Magyarország belügyeibe való durva beavatkozást jelent) A községekben megtartott nagygyűlések részvevői tiltakozásukat az illetékesekhez juttatták el* A pusztaszeri Árpád-emlékműnél Emlékezés, népi ünnep volt vasárnap egész nap a pusztaszeri Árpád-emlékműnél, a szobor-parkban. A honalapító első magyar országgyűlés színhelyére, oda, ahol 1945ben a kommunisták kezdeményezésére második honfoglalásként először osztották a földet hazánkban, — eljött a messzi környék népe. Ott voltak Pallavicini őrgróf egykori robotosai, a balástyai, a csengelei, tömörkényi, szegvári, sőt még a csongrádi dolgozó parasztok képviselői hozta a városiakat a történelmi helyre. Délelőtt 11 órakor felcsendültek a Himnusz hangjai. A hagyományos Árpád-emlékünnepséget rendező sövényházi Hazafias Népfront-bizottság nevében Szőke János igazgató-tanító mondott megnyitót, majd a mintegy 7 ezer ember előtt Nagyistók József országgyűlési képviselő, az országgyűlés alelnöke tartotta meg ünnepi beszédét. A honfoglaló Árpádról, történelmünk haladó is. Szegedről társasgépkocsi múltjáról, az 1945-ös második Egyszerű javaslat" — 60 ezer forint megtakarítás Érdekes és igen hasznos szerződést kötött augusztus 30-án az I. kerületi tanács végrehajtó bizottsága a kertészeti vállalattal. A szerződés lényege: az utcákon és a parkokban kiszáradt fákat a Kertészeti Vállalat kivágja, pótolja, a haszonfákkal pedig az I. kerületi tanács építési osztálya rendelkezik. Eddig ugyanis az volt a gyakorlat, hogy a Kertészeti Vállalat kiszedte a fákat, a tanács ezért fizetett, a pótlásokért is fizetett. A Kertészeti Vállalat jól járt, mert a fát is elhasználta. Ezentúl a Kertészeti Vállalat a kitermelt fa kétharmadáért kivágja és pótolja a fákat, az I. kerületi tanács pedig felhasználja a hasznosítható fákat, például padülések készítésére. Ezzel az egyszerű módosítással évenként több mint 80 ezer forintot takarít meg az I. kerületi tanács. Eddig ugyanis évenként ennyit költöttek padok pótlására. UCUi Ja Ci.uw.iav Ci, ÜC. JVJ • . parkettlécet. De amit ez a;| — [ŐCSCt IS20I | — kérdezte annyrteTelentham?níhaeZaCSr? I gy-gédV átölelt/lrén' vállát.^vt küsf tóbófegymvödör vizeiig szőke lány melegséget érzett és merítenének ki. Negyedéven- 1halka*' ferenyen valaszolt: int csupán 80 köbmétert: ~ ?6,k®m.mmdeg?Wt 4 * í — Fel deci ineggylikőrt! — vetette ——— íoda Géza a pincérnek nagyvonalúan, • mutatva, hogy ő az udvarló és az asz. . . .taltársaság gálánt feje. Vastag gumiNfinGZ munka {talpú cipőjével meglökte két barátja ; lábai, akik ott statisztáltak a fehér • abrosz körül; azok helyeslően bólintot• tak jelezve, hogy helyeslik a rendelést, j A tömény szesz Irén fejébe szállt. A ifiúk szellemeskedtek körülötte, igaz• gatták "művész" frizurájukat és a má! sodik féldeci után már egyáltalán nem : húzta vissza kezét, amit Géza mohón csókolgatott. "Jó pofák — gondolta. — ; Géza nem is erőszakos, milyen fino• man viselkedik, irigyei beszélik csak • róla, hogy szélhámos. Elvégre mi van : abban, hogy együtt szórakozunk :..?" : — Gyerünk át Vásárhelyre — adta a • tippet Géza a hangulat kellős köze|pén. — Autón viszem az egész társaí ságot! ; Az ötlet nagy tetszésre talált. Irénében kis kétség merült fel: • — Mikor jövünk vissza? — kérdezte t óvatosan, nehogy kedvrontó legyen. : — Majd igyekszünk. — fölényes5 kedett az egyik fiú — húsz perc alatt •ott vagyunk, szétnézünk, aztán észre • se vesszük és máris Szeged felé tarttunk. Ügyis sieteni kell, mert reggel ; Pestre megyünk. ESETE nek majd rajta, gúnyolják, megjegyzéseket tesznek reá ... A felsővárosi templom tornyában kilencet ütött az óra, amikor a Vásárhelyi sugárútra ért. Otthonról már mindenki elment. Délben kijöttek hozzá az üzemből, s kérdezték, hogy miért, nem ment be dolgozni? — Beteg vagyok — válaszolta — éppen az orvoshoz indulok. Fásu's o, il M*r sötét vnl*, f ^TuZít j elől. A kocsiban Géza időnként magá• hoz szorította Irént, aki bódultan síj mult hozzá. Vásárhelyen a Tisza mu: latóban megint ittak, táncoltak és Irén ; előtt forgott a világ. Már nem is tu• dott magáról, szédült. Csak akkor tért • észhez, amikor az országúton zök: kenve megállt az autó. ; — Szállj le! — mondta Géza ellent• mondást nem tűrő hangon, vigyorogva. • A kocsival a fiúk röhögve tovább : haitottak, — Irén egyedül maradt! ! Szörnven keserű volt a torka, hánvin; ger kínozta és mélységes elkeseredéséjben sírvafakadt. A nap első aranyló A magyar televízió egyre na- 5 agarai elöntötték a kékesszürke eget, gyobb feladatokat old meg. j amikor elindult Szeded felé. Rótta a Legutóbb állatkerti közvetítése : kilométereket és lelkében1 kétség, félearatott sikert. Ez a két jeges-: íem Mit S2ólnak otthon? Mit medve bizony sok_ nehézség hol járt az éjjel? A regállitotta a rendezőt es az ope- • . rátört. Végül is a felvételek jól műszakra már be sem ér, biztos sikerültek, - a fáradságot te- !fegyelmije lesz, kirúgják a gyárból... hát megérte, SHa megtudják, mi történt véle, nevethalálos elkeseredés _______ vett erőt rajta. Csak ez a gondolat motoszkált fejében: öngyilkos leszek... Másnap eszméletlenül találtak rá az újszegedi ligetben. A mentők a kórházba vitték, ahol kiderült: gyógyszermérgezés! Négy nap múlva magához tért. Azt nem mondta meg. honnan vette a százhúsz Sevenalettát, csak annyit árult el, hogy az Anna kúti tejivóban vette be és valahogy elkerült Újszegedre. Most mi lesz? Rettentően szégyelte magát. Amikor a gyárból kijöttek a lakására a beteglátogatók, nem mert a szemükbe nézni. Azok viszont végtelenül kedvesek, voltak hozzá, tréfálkoztak, mesélték, hogy mi van az üzemben. Hangsúlyozták, hogy a szalag dolgozói várják. — Mihamarább gyógyulj meg és gyere, hiányzol — mondták néki. — Nem megyek be többet — kesergett Irén. — Olyan nincs — válaszolták — ott a helyed köztünk, ragaszkodunk hozzád. Teltek a napok. A látogatók ismét megjelentek, Irén makacskodott. népi honfoglalásról és az ezt megsemmisíteni akaró múlt évi ellenforradalomról, továbbá jelenünkről szólott A nagygyűlés végén a sövényházi, pusztaszeri) s a környék hazát szerető, néphatalmat becsülő, s ezért kiálló dolgos emberei az Árpád-emlékműnél egy emberként emelték fel szavukat: "Tiltakozunk az ENSZ ötös bizottságának hazug, rágalmazó jelentése eb len!.:: A mi szeretett hazánk belügyeibe nem tűrünk beavatkozást!" A gyűlés sok részvevőjében felrémlett az 1944 előtti keserű múlt. Az erdő, a föld; minden) ami az élet napsugarát jelentette: Pallavicini őrgrófé volt itt) Sőt a zsellérházakban élő szegény ember is. S az ellenforradalom múlt évi napjaiban a múlt kísértett Az eseményekben pedig egyik jelentős szereplő volt Pallavicini őrgróf fia, aki a "népiesebb hangzású" Pálinkás nevet vette feL Tudják ezt az emberek, átélték az elmúlt esztendő őszének tragikus eseményeit. Ezért tiltakoztak az ENSZ ötös bizottságának jelentése ellen. Ezért Bicélosodott meg elhatározásuk az Árpád-emlékműnél: úgy vigyáznak, hogy soha többé ne lehessen úrrá e hazában az úri bilangság. S a nagygyűlés után a verőfényes. zöldlombú szobor-parkban vidám majális volt. A kis" •••••••••••• teiek; úttörő-zenekar, a Szegedi A párttitkár komolyan, kedvesen fo- • Szalámigyár, a Szegedi Paprigadta. Mindjárt rátért a dologra. jkafeldolgozó; a szegedi Házi—"kéídezte ^^ elmenni az Üzemböl? I ipari Szövetkezet, a sövényházi . . ' .... . , ; kiszisták, a honvédek kulturális Irén szótlanul küzdött zavaraval. • , . A párttitkár kisegítette; j csoportja szórakoztatta a meg— Magát nagyon szeretik munka- j jelenteket. A bográcsokban ízes társai. Többször jöttek hozzám, hogy ; paprikás főtt, s a vidék tüzes beszéljem rá, ne csináljon butaságot. : borával teli poharakkal koccinLátja ha nem gondolja meg magát én j tQ ^ en,berek. is kellemetlen helyzetbe kerülök. Majd: c . ... mondják: na, a párttitkár így törődik ! 5z61t a nota> tancra Perdvüt az emberekkel, hagyja, hogy egy fiatal, ; öreg és fiatal. A gyereksereg a tapasztalatlan leány kikerüljön a kol- • kör- és hajóhintán is jól szóralektívából. Mi nem beszélünk a történ- j kozotL A ^^ majális tekrol, az elsosorban szemelyes ugye. : . De higgye el, itt a gyárban elfelejti : nyugta után is tartott; egeszcn keservét, meegnyugszik, és ismét a mi : a késő éjszakai órákig;., jókedvű, nevetŐ6 kis Irénkénk lesz. • . . . A lány elfogadta a jótanácsot: : KlStBlBKBII — Jól van, itt maradok, de a má-i ,r . ,. , ... sik szalagba tegyenek az elvtársak. • X asamap délelőtt a kistelet Szégyenlem magam. • dolgozók; dolgozó parasztok — Oda kell visszamennie, ahol külö- j előtt Parragi György; Kossuthnösen szeretik, várják. Vegyen egy J*dijas újs%iró országgyűlési kis erot magán. Csak bátran Irén. . J ... , 7! . Meglátja jót akarunk. A pártszervezet, J képviselő tartott beszedet A meg a KISZ is törődni fog magával • piactéren jó néhányszáz ember és együtt szórakozik majd a többi fia- • eiőtt hangsúlyozta: fallal, • oda.se néz a.világnak • _ Tiltakozni az ellen, hogy — Jó, hát majd jovok — kerülgette J <a határozott választ Irén. A párttitkár •32 Egyesült Nemzetek Szervetürelmesen tovább beszélt: • zete szeptemberi ülésszakán na— Nem, most mindjárt felmegyünk, j púendre vegye és megtárgyali jó? - mondta apai melegséggel ésj. Uorábban á]taIa küldött karonfogta Irént. Amikor a munka- :J terem ajtaja elé értek, a lány megtör- • ötös bizottság gyalázatos, a mapant. J gyár nép legjobbjait, elsősor— Nem nem megyek be! • ban a munkásokat és a dolgozó — Oh. hát az utolsó pillanatban hát- • . .. . , , rál meg? Ez már gyávaság — tréfált: '7 a párttitkár, és közben kinyitotta az aj- • hamis jelentését, minden becsütót. A bent dolgozók meglátták Irént, • letes, hazáját szerető hazafi felugráltak gépeik mellől s kirohantak : S2ent UöteIessége. a folyosora es a szőke lany nyakaba : borultak, ölelték, csókolták. • A továbbiakban tényekkel | — a p ruitkfr is szeretne veled beszélni, — közölték Irénnel. A tizenhétéves leányt váratlanul érte a hír. Először megdöbbent attól a gondolattól, hogy a párttitkár is tud a dologról, aztán meg elcsodálkozott. Még csak nem is KISZ-tag, miért törődnek ennyire vele? — Úgyis be akartam menni a munkakönyvemért — mondotta csendesen — majd holnap felkeresem; — Gyere be Irénke, én mellém ülj j bizonyította be az előadó, hogy egy kicsit. • az imperialisták nem azért lel— Nem, velem gyere ... : kesednek ma annyira a »ma— Ugye most már itt maradsz köz- ; gyar ügy« iránt, minlha barátatünk? j int akarnának lenni, hanem ép• pen • akarják ezzel elterelni az emt beriség figyelmét. Szeretgették Irént, aki felváltva sírt j sa:át embertelenségeikről és nevetett. Hnov m> törten' A beszéd után j résztvevői az egész a nagygyűlés falu lakosIrénnel, — ar- • ról egyikőjük : sem tett említést. Ezt már korábban : megbeszélték a párttitkárral. És azóta j sága nevében táviratot küldtek sem esett szó a dologról. A kollektíva 5 Q magvar Külügyminisztériummagához ölelte Irént, a szalag dol-: ba> hogy az ^ magyar n-p gozói együtt járnak véle munkába, j tiltakozá8ai Uözött Kistelek nészórakozni és nem engedik el a kezét. |pe eíryértr!mű tíltakozását is ol. Markovits Tibor {juttathassák az ENSZ-nek.