Délmagyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-03 / 205. szám

I Kedd. 195% szeptember X A SZIV-re mondott panamák nyomában HtlMI IP PANASSZAL fordultak hozzánk a mi®*p a Tolbuhin sugárút 5. számú háa: lakói közül többen is. Kimentünk a helyszínre, meggyőzödtünk a panaszok igazságáról, in­dokoltságáról. Kát hónapja lehet már, hogy az Aesék és Kispéterék Tolbuhin sugárút 9. sz. alatti lakása előtti falépcső feljáró fokai közül egyesek kitöre­deztek, széthasadtak, s kor­látjuk is letört. Ezért azóta már két balesetet is előidéz­tek. Egyik esetben a házban lakó egyik kisfiú, máskor pe­dig a portás járt póTul raj­tuk. A falépcsőfolcok kitöré­sét még frissiben, és azóta is többször jelentették a lakók a Szegedi Ingatlankezelő Vállalatnak (SZIV-nek), amelytől azonban mlndany­nyiszor csak a szokásos "majd ekkor, majd akkor­típusú ígéretekkel távozhat­tak. A minap reggel végre az­tán megérkezett egy ember a SZlVrtől. Ujabb ígéretet is hozott, rtieg javítás címén is végzett egy kis mihaszna munkát. Mihasznát, mert a kitört fokokat visszahelyezte előbbi helyükre és hamarjá­ban előszedett téglákból esz­kábált alájuk némi támasz­tékot. Minden kötőanyag nél­kül rakta azonban egymásra a téglákat, amelyek billeg­nek, inognak és könnyen össze is omolhatnak. A hely­zet tehát így veszélyesebb, mint volt, mert addig leg­alább nem léptek a hiányzó lépcsőfokra, most viszont f nnek a »javításnak« súlyo­abb eredménye, esetleg láb­törés ls lehet. -Vigasztalásul- azonban kap­tak a lakók újabb ígéretet is, (a Jó ég tudja már hányadi­kat, — mondták) a SZÍV emberétől. Eszerint hamaro­san, körülbelül két hét múl­va betonfeljéróval cserélik ki mindkét rozoga falépcsőt, csak legyenek egy kis türe­lemmel, míg a beton meg­szárad. A KIS TÜRELEM- valódi Jelentését azonban Itt is — enyhén szólva — eléggé is­* s merik. Tavaly például ki­bontották — egy ajtónyi mé­retnek. megfelelően — a ház­mestert lakást és a mellette lévő helyiség közötti közfa­lat, ígérvén, hogy a helyiség­ből szobát csinálnak a ház­mesteréknek. A munka azonban a szep­temberben végzett közfal­ki bonfással megrekedt. Az ablaknélküli, sötét helyiség­ből nemhogy szoba, nem lett mind a mai napig, de még a telet is úgy kellett három pici gyerekkel átvészelniük a házmesteréknek, hogy a ki­bontott falba ajtót sem épít­tetett az Ingatlankezelő. A sötét lyuk üresen tátongott egész télen és az ablaktalan, beton padlat ú helyiségből szüntelen ömlött a hideg, rajta keresztül a didergő csa­ládra. Most a nyáron az aj­tót végre már beépítették a közfalba, de hogy az eszten­deje ígért lakásba mikor le­het majd beköltözni, annak ugyan ki a megmondhatója? Tény, hőgy a SZÍV ennek ér­dekében eddig még csak azt a munkát végeztette el, ami csaknem haszontalannak, sőt — mint említettük — a té­len egyenesen károsnak bizo­nyult. HASONLÓKÉPPEN már tavaly óta ígérgetik Acs Jó­zsefé k és Kispéter Mihályék padlójának is a megjavítá­sát, mindeddig azonban sza­vukat nem követte tett. Nemkülönben emiatt pa­naszkodnak Tóth Lajosék is a Mérey utca 7-ből. Idén má­jusban költöztek be a lakás­ba, amelyben az előző lakó egész nagy területen felszed­te gyújtósnak a padlót. Má­jus óta folyton ígérgeti a vállalat, hogy e»majd ekkor, majd akkor" pótolják a hi­ányzó padlót, az ígéret azon­ban máig ls csak szép szó maradt. Egyszer-kétszer anyaghiánnyal is indokolták a mulasztást. Tóthék azonban jól tudják, hogy a májusi első ígéret óta a Vár utca 7-ben a SZÍV egy fáskamrát készíttetett <— MM Igaz, hogy használt, de mégis csak eredeti padlódeszkából — annak az illetőnek, aki ro­konságban vam a vállalat egyik vezető emberével. Sőt azt is tudják, hogy ugyan­csak a Vár utca 7. számú ház pincelejáratában, poroso­dik két fél ajtój amelynek deszkaanyagából szintén pó­tolni lehetne az ő padlóhiá­nyukat. Lele elvtárs azonban, aki illetékes a dologban, leg­utóbb — pontosan augusztus 18-án — azt a választ adta az ismételt sürgetésre, hogy "jaj, ne haragudjon már, megfeledkeztem róla, de kéi­három napon belül ott te­szünk". Azóta sincsenek és nem is voltak ott. Tóthék pedig — férj és féleség már az ígért határidők alkalmá­val apránként minden sza­badságukat kivették, hogy legyen otthon valaki, amikor a bebü torozott szobában megkezdik a munkát a SZÍV padtójavítói. Ilyen körülmények között ne csodálkozzék a SZÍV, hogy az a "kis türelem-s amit az ügyfelektől kér, fel­háborodássá, kétségbeesett panasszá válik, hogy sokkal kevesebb elismeréssel be­szélnek az emberek a válla­latról, mint szeretnék. MEGÉRTJÜK, hogy ren­geteg munka, temérdek ten­nivaló, feladat hárul a SZIV-re, s ehhez mérten igen sok szükséghiánnyal küzd munkaerőben és mun­kaanyagban egyaránt. Meg­érti ezt a lakosság la, de egyesek igazságtalan előny­ben részesítése épp oly elke­seredést, hangot vált ki a közvéleményben — jogosan' —, mint mások időtlen idő­kig való elmarasztalása. A SZIV-nek is meg kell értenie, hogy a könnyelműen lett és ismételten be nem váltott ígéret sokkal rosz­szabb a megindokolt elutasí­tásnál. Az adott sző kötelez. Aki ennek szellemében végzi munkáját, azt — még ha Ingatlankezelő is — meg­becsülik, megértik és tiszte­lik az emberek. — mis — (156) * .1 katonaságnál tikerült befurakodnia az ezred tisztikvnyhájára él gyakran elégette a sültet, lm belemerült az ó-indiai Pragrw Pare­mita (Feltárult bölcsesség) szutrái fordításának olvasásába. 1 Srhröder ezredes kedvelte őt, mint az ezred különlegességét, hiszen melyik tisztikonyha di­csekedhetett olyan okkultista szakáccsal, ahi az élet és a halál rejtelmeit fürkészve oly megle­pően finom vesepecsenyéket és ragukat tdlatt fel. hogy Komunv alatt a halálosan megsebe­süli Ouféh hadnagy folyton csak Jurajdát szó­longatta. — Igen — mondta teljesen indokolatlanul Jurájáét, aki már alig bírt 0 széken ülni, cs tíz kupica rumtól bűzlött —, amikor máma az óbertzt úrnak már nem maradt és csak főtt krumplit látott maga elült, mindjárt a gaki­állapolba esett. Tudja, mi az a gaki? As at éhes szellemek állapota, fin azt mondtam: -Elég erőt tetszik éretni, óberstt úr, hogy el fessél; viselni a sors rendeléséi, hogy az óberszt úrnak már nem jutott borjúvesépecsenye? A Karmában meg van írva. hogy az óberstt úr ma este egy ragyogó omlettet kapjon vacsorá­ra vagdalt és párolt borjúmájjal*. — Kedves barátom — mondta egy idd múlva csendesen Jurajda a számvivő őrmesternek és közben egy önkéntelen kézmozdulattal lesö­pörte az asztalról az összes poharakat, amelyek előtte áthall. — Minden jelenség, alak és tárgy, lényeg nélltül való — mondta e művelet után etkomo­ror/vn az ohknhista szakács. — A forma maga a lénycgnrlküliség, és a lényegnélküli seg maga a [orma. A lényegnélkűtiség nem különbözik a formától, a forma nem, különbözik a lényegnél­hiiliscgtöl. Ami lényregnélknliség, az forma, ami forma, az lényegnédküliség. Az okkultista szakács mély hallgatásba bur­kolódzott, kezével megtámasztotta a fejét, és ráborult a neds-es, leöntött asztalra. A törzsőrmester tovább dadogott valamit, aminek nem vol, *e föle se farka: — A gabona eltűnt a földről, eltűnt •; i In dieser S/irnmung erhielt er Einladung und ging tu ihr (Ebben n bstignlatban meghívót kapott, és elment hoz'/*).;. A pünkösdi ünnepek ta­vasssal s-annak. Vanelí számvivő őrmester tovább dobolt az asztalon, ivott, és időnként észéire jutott, hogy a raktárban tiz ember várja a szakaszvezetű­vel Erre a gondolatra mindig elmosolyodott és legyintett. * 'Amikor jó későn visszament a 11 menelszá­zad irodájába, Svejket a telefon mellett találta. — A forma lényegnélhüliség, és a lémjegnél­k&liiég forma — dünnyögte, felöltözve végig­dőlt a priccsen és azonnal elaludt. Svejk pedig állandóan ott ült a telefonnál, mert két órával azelőtt I.ukás főhadnagy fel­hívta, hogy még mindig besprechungon van az ezredes úrnál, és elfelejtette hozzátenni, hogy Svejk elhagyhatja a telefont. Azután felhívta Fuchs szakaszvezető is, aki az egész idő alatt nemcsak hogy hiába várt a tiz emberével a számvivő őrmesterre, hanem azt is tapasztalnia keltett, hogy a raktár be van zárva. A. végért elment valahová, és a tiz ember lassan visszaszálhngózott a barakkba. Svefk időnként azzal szórakozott, hogy fel­vette a kagylót és fülelt. Valami újrendszerű telefon volt ez, amelyet éppen akkoriban ve­zettek be a hadseregnél és meg volt az az elő­nyé, hogy elég világosan és érthetően hallani lehetett a hálózat idegen telefonbeszélgetéseit. A trén és a tüzérkaszárnya vadul káromko­dott egymásra, az árkászok a katonai postahi­vatalt fenyegették, a katonai lőtér a géppuskás­osztaggal veszekedett. fis Svejk rendületlenül ott ült a telefonnál. Az ezredesnél igen sokáig elnyúlt a tanács­kozás. Srhröder ezredes kifejtette a harctéri szolgá­lat legtijabb elméletét, és különös nyomaték­kal időzött az aknavetőknél. Hetet-havat összehordott, hogy hét hónap­pal ezelőtt hol állt a front lent délen és kele­ten. hogy mihien fontos az egyes alakulatok Irhátlan összeköttetése, beszélt a mérgesgázok­ról. az ellenséges repülőgépek lelövétéről. a harctéren levő legénység ellátásáról, majd át­tért a katonaság belső viszonyaira. Restéit a tisrtek és a legénység, a legénység és a sarzsik viszonyáról, az ellenséghez való átsznkdösésről. ami a fronton most tapasztal­ható, a politikai eseményekről, továbbá arról, hogy n rseli katonák ötven százaléka "politisch vcrdSrhtig* (polilikapnT gyanús). — Jawohl. meine llcrrrn. der Kramnrsch, Schelner und Klofatsch. (Cseh politikusok.) A tisztek többsége azt hitte, hagy az öreg sza­már ezzel már abbahagyja a locsogást, de Srhröder ezredes tovább fecsegett az új merret­zászlóaVnak új feladatairól, az ezred elesett tisztiéiről, n zeppelinekről, a sptmynllnvasolcról. a l atontti esküről. Ez utóbbi témával kanrsnlalban Lukas fő­hrrlnngynok eszébe jutott, hogy nmikor az égés- menet zászlóalj letette az esküt. Svejk. a derék katona nem vett részt az ünnenéhys ak­tuson, mert akkor éppen a hadosstálybíróságon ült. (Folytatjuk) A nyárvégi napsugár búcsúzón csokolja a kis kertek bólo­gatna, virágait, a kapuk­ban nagymamák, nagy­apák integetnek, a a szeptembert hangulatú utcákon sok fényesre fésült gyermek — ki­csit félve, kicsit büsz­kén, kicsit boldogan — elindul az iskolába. A frissen festett padok meglelnek, kíváncsi gyer­mekszemek csillannak, könnyeznek ... anyukák jönnek, mennek,; még egy csók, egy figyelmez­tetés és meleg kézszorí­tás, bieakodó. tekintet a tanító felé. Tudtam jói, hogy ml szakadt le a szívedről, mit hoztál el édesanya, Ismerem én is a hat év csörgőt rázó, labdát gu­rító; meséket leső végle­ten boldbgságát, ismerem a kis ágy mellfitt átvir­rasztott éjszakákat és is­merem ezt a mostani pillanatot is,, mikor a si­mogató kéz először ma­rad megdöbbenten, ta­nácstalanul a levegő­ben. Azt is tudom mán; hogy ezt a pillanatot sok döbbent óra fbgja. még; követni, míg, őrt állsz a gyermek emberréltevéré­nek nagy, komoly, küz­delménél. Csukd csak be az ajtót nyugodtan édes­anya, az élet erős, az élet megy tovább .:: va­lami elmúlt, de valami kezdődik, is! Mire az utolsó anyuka is eltűnik, már csak az »űj ember kovácsa", a ta­nító áll előttetek, Sa­nyikéit. T udjátok ki a taní­tó? A sok édes­anya együttes sze­retete, a sok kis közös­ségből kiröppent egyért irányítója, a nagy, az egész emberiség közös­sége felé. Ezen az úton az első lépéseket most tesszük meg, Isttránkák. A naplóba beírom: Is­merkedés, bizalomteeités, szoktatás. Beszélgetünk az otthonmaradt játék­ról, a testvérkéről, a házőrző kutyáról Látok még egy-egy erőszakos könnycseppet, de mire az ijesztően nagy fekete táblára felrajzolom az otthoni barátságos cicát, kedves gyermekcsacso­gással felenged a csend, s lelkem mélyén, ki nem mondott szavakkal va­lóban ismerkedem. Az a kis szőke milyen eleven, milyen okosan kérdez; lőle, s az egész kis kp­zösség büszke lesz rá. De az a másik csendes, bá­tortalannak látszik; majd biztatni fogjuk, segítünk neki és milyen öröm lesz, ha utoléri a többit. Ni, ez. a kisfiú hogy elkapja a fejét, elhúzódik, ha kö-, zeiedem felé; itt a hat­éves kis életbe hiba csú­szott, i*t valamit jóvá kell tennem. És, ez a kis sápadt, milyen fáradtan lépked, sánta; s én már tudom, hogy nagyon fogjuk szeretni, itt nem csúfolja ki senki, társai nagyon vigyáznak majd rá, hogy el ne essen, s meg ne üsse a lábát. k jJxt mindenkinek |VT megvan a helye, s a tegnap még gondtalanul játszó kis­fiúk, rendezetten, felké­szülten ülnek előttem. Érzik, hogy valami el­kezdődött, valami t- vár­nak tőlem .. s én. meg­fogom a kezüket és el­indulunk azon az úton, melyet' törvények és sza­bályokszegélyeznek, ahol a. játékok féltékenyen a sarokba húzódnak, s az ablak mellett elkészül a tanulosarok,. Ott lesz a ceruza, a, tintásüveg, mely tolakodó pacájával sokszor bánatba ejti az eleőosztályos. kisfiút. Tu-. dom, nehéz lesz, míg a görcsösen szorító, kis ke­zek lazára engednek, s a vonalak rendszerében megjelenik az "ó" betű, melyet sok-sok betű kö­veit hogy a mesékkel telt agyvelőket a. tudás mag­jával vessék be. A mesék titka eloszlik; nem hisz­nek a gpnosz varázsló, végzetes erejében, de ez­után.is szeretik majd Hó­fehérkét?, s elmondják, hogy megtanultuk belőlpt olyanok, legyünk mi is, mint a. jpszíyű vadász és 3 törpék, és. ne olyanok, mint hófehérke gonosz, királynője. A mesék csodája eltűnik, de meg­ismerik mind azt; a. sok csodát, amit az ember a tudás és munka hatalma-, val megalkotott. Az úton a csengő sok­szor megszólalt s szinte látom, I»ogy a pajkos kik. szemek még öegzevilJan­nak, az ajkak szögletén még ott bugyog a tízperc félbemaradt kacagása, de a kisfiú már "Vigyázz"­ban áll, mert közösség életében fegyelemre van szükség. JŐ barátjuk lesz lesz sok füzet,, melynek tisztaságáért versenyezni fognak, mert a rendes ember munkaeszközét is rendben tartja. Minden­nap munka, feladat, s hiába csábít addig a nap­sugaras udvar, — első a kötelesség. Ha majd hoz­zák a sokszor nehezen kiizzadt feladatot, sze­mükben ott látom ragyog­ni a jól végzett munka ötömét és büszkeségét. Soeretni fogják egy­msíst, a beteg pajtáshoz elviszik a feladatot, a gy,Vígét tanulópárja se­gíti,, mert a kis közös­ségbenegysem maradhat el. AH szép, tiszta padok­ra,' a fehér falakra na­gyon kell vigyázni. A pa-, dókban talán valamikor apuka ült, s ő utánuk is jönnek, még sokan. ERe­szelgetni, olvasni fogunk az ottftpnról, az iskolá­ról, a tarmószetről, a ha­záról. kimondom ir/ajd nekik, hogy a mi hazánk szép és gazdag orsztjg, s nagyszerűek itt az e.nbfi­rek—smirea vizsgán el­szavalják : Hazadnakren­dületlemll légy hí ve ó magyar! —, addigra kis szívük érezni fooia. hoev ezt az országot és ezt a népet nerm lehet hűtlenül elbagj'ni soha! ossaú lesz azt út, H biztos jó tanuló válik be- a szép, színes könyv, a az első vizsgát méj; sok követi. Sok szabály, sok törvény kíséri őket;, míg eljut­nak az út végére, s oda­állnak az épülő házhoz, hídhoz, vasúihoz; kezük nyomán engedelmesked­nek a gépek, felesillanak a fekete gyémántok, meg­hajlik a búzakalász, vagy csodát művel a "gyógyító I<és>". Vagy ta­lán odállnak ők is kis embercsoportok elé. hogy folytassák; a munkát..'ott, ghol pékünk már abba kell; hagyni. Szeptember 1. ... Csöngetnek ... szerte az országban; összedobban a, nevelők, és a tanulók szíve és elindulnak az úton közös V?rweJ. közös akarattal, s visszük előre az új világnak új embe­reijt. fbpdjubdnk. bögv „elftozzuft a kort. mely se­gft'elfeledni, milyen vólt a bűn, a könny, a ml. s az 11llókkal együjtt metsz? leb­ben virágok közt a sok vi­dám tígetb íylbuayyaná txghj0$ gyer.-nekkacaj''. Domonkos Sándor né, a móravanosi általános iskola nevelője Díszpompával temették el dr. Drégely József elvtársat Hétfő délután, pontosan 3 óra. A Dugonics-temető ha­lottasháza előtt felsorakozott fegyveres rendőrszakasz dísz­őrséget áll dr. Drégely József elvtárs, nyugalmazott rend­őrezredes koporsója mellett. A honvédzenekar Chopin gyászinduló.iát játssza és a koporsót a szegedi emberek százai állják körül: Drégely elvtárs hozzátartozói, harcos­társai. barátai. ismerősei, tisztelői. A párt. a munkás­mozgalom ügyének bátor harcosától búcsúznak. Ko­szorúerdő borítia Dréselv elvtárs koporsóiát. Olyan embernek adnak most vég­tisztességet — Müller Dezső elvtárs, a párt régi harcosai. Nagv István elvtárs, a Haza­fias Népfront. Erdélyiné elv­társnő az MSZBT nevében —. aki iránt az őszinte, em­beri megbecsülés, az elvtársi tisztelet hangián tudunk csak megemlékezni. Mér fiatal korában mint a 19-es proletárforradalom vörös őrségének dandárpa­rancsnoka állt helvt a ma­avar proletárforradalom ki­vívásáért. maid a vörös őr­után a hírhedt Horthv-bíró­ság né«v évig megfosztotta szabadságától, börtönbe zár­ta. Kiszabadulása után. mint értelmiségi, kitanulta a tí­mármesterséget, és a Szegedi Orion Bőrgyár műszaki veze­tője. maid igazgatóia lett. A felszabadulás után korát meghazudtoló fiatalos lendü­lettel. lelkesedéssel mint rendőralezredes, maid ezre­des. a szegedi rendőrkapi­tányságon dolgozott. Munká­jáért öt kitüntetést kapott és nyugdíjba menetele után tobább folytatta korábbi kul­turális tevékenységét. 9 a legutóbbi napokban, mielőtt a halál elszólította soraink­ból. a Hazafias Népfront­bizottságban munkálkodott... ,.. Rendőrtisztek emelik vállukra a koporsót, amely után vörös párnán Drégely elvtárs kitüntetéseit viszik. A zenekar Csajkovszkij avász­indulóiát iátssza. a díszörség lassú gvászmenetben követi likét. Á sírnál Pászti József elvtárs, a voit Orion Bőrgyár törzsgárdái a nevében bú­csúztatta Drégely elvtársat, maid egv idős. őszhaiú em­ber: Varga Lajos emlékezik Pár szóval a több évtizeddel caelötti közös és harcos múlt­ra Sánta László rendőrfő­hadnagy búcsúzó szavai után felhangzik a háromszoros sortűz és a Himnusz, maid az Internacionálé hangjai kö­zepette örök nyugalomra he­lyezik dr. Drégely József elv­társat. ítélet az emlékmű-rpngálék bűnperében A megyei bíróság ítéletet hirdetett a szoviet hősi em­lékmű-rongálók búnoerében. Ifj. Haller Sándort két év hathónapi. Bogár Mihályt ség országos főnarancsnoksá- egyévi. Sürjés Józsefet egy­gán teljesített szolgálatot. A évi. Németh Jánost hathónapi proletárdiktatúra leverése ég Varga Sándort nyolehónapi börtönre ítélték. Fürjes Jó­zsef esetében a büntetés le­töltését háromévi próbaidőre felfüggesztették. A többi vád­lottat az ellenük emelt vád alól bizonyítottság hiánva miatt felmentette a bíróság.

Next

/
Thumbnails
Contents