Délmagyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-22 / 195. szám

V1LAG PROLETÁRJAI; EGYESÜLJETEK i A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA :: Csütörtök, 1957. augusztus 22. ; < XIII. évfolyam, 195. szám Ara: 50 fUlér Vidáman ii ünnepeltek a szegediek i: az alkotmány ünnepén Százezres tömeg előtt beszélt Dobi István és Kádár János elvtárs a kisújszállási nagygyűlésen Ezen az ünnepnapon megmozdult az Atföld. A Kisújszállás felé vezető utak már kora reg­gel benépesedtek. Feldíszített szekerek, teher­autók hosszú sora vitte a Kunság ünneplő né­pét Kisújszállásra, az alkotmány-napi nagy­gyűlés színhelyére, A város, mint valami ha­talmas mágnespatkó, ezreket és tízezreket vonz. Az ország legtávolabbi vidékeiről, Zalából, Ba­ranyából és a többi megyéből érkeznek mun­kás- és parasztküldöttségek, A kisújszállási sportpálya szűknek bizonyuk. A nemzetiszínű vörös és kék zászlókkal díszí­tett nagytribün előtt mintegy százezer ember sorakozik fel, s az érdeklődőkből még a szom­szédos égetbe, utcákba is jut. Tengernyi em­ber veszi körül a pályát, Az éljenzés, hurrázás hatalmas orkánná erő­södik, amikor a nagygyűlés elnöksége elfoglalja helyét a díszemelvényen. Ott von Dobi István elvtárs; a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János elvtárs, 0 forradalmi munkás-paraszt kormánya elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Nemes Dezső elvtárs, az MSZMP PoKtikai Bizottságá­nak póttagja. Az emelvényen foglalnak helyet a társadalmi és tömegszervezetek képviselői, az 500 tagú budapesti munkásküldöttség és a ma­gyar falvak képviselői Jelen volt a nagygyűlésen a budapesti dip­lomáciai képviseletek számos vezetője és tagja, valamint a hazánkban tartózkodó szovjet me­zőgazdasági küldöttség tagjai, Dobi István elvtárs beszéde X Himnusz hangja! ntán Borok Imre. a Városi Nép­frontbizottság elnöke és Ná­násá László országgyűlési képviselő, a város szülöttje mondott megnyitót. A mun­kásság nevében Antal Ist­ván. a Vörös Csillag Traktor­gyár művezetője, a paraszt­ság nevében Varga B. And­rásáé karcagi parasztasszony üdvözölte a nagygyűlést. Dobi István beszéde elején á Nagykun Napok jelentősé­géről. a népgyűlés jelentősé­géről emlékezett meg. Majd így folytatta! — Október végén, novem­ber elején kevesen látták olyan világosan a helyzetet és a feladatokat, mint a Szol­nok megyei dolgozó parasz­tok. Nehéz volt a helyzet Bu­dapesten. de idekint sem könnyebb, hiszen Nagy Im­rét a földosztó miniszternek, a népszerű. 1953-as politika megalkotójának és képviselő­jének hírneve övezte. — Nem az én feladatom, hogy Nagy Imre elméleti té­velygéseit vizsgáljam, végez­zék el az ideológusok. De a gyakorlati politikában tizen­egy esztendeig közvetlenül közelről láttam Nagy Imrét és tudok felelni, vajon meg­illették-e öt azok a dicsére­tek. amivel körülövezték. — 1045-ben Nagy Imre földművelésügyi miniszter volt a debreceni ideiglenes kormányban. Ügy lett föld­osztó miniszter, hogy március 14-én Vorosilov marsall ma­gához kérette az egymással már kezdetben is torzsalko­dó. állam vezetésben járatlan koalíciós politikusokat és ta­nácsolta nekik, mint tapasz­talt. öreg forradalmár, hogy sürgősen csinálják meg a földbirtokreformot. mert amíg Magyarországon nagy­birtokrendszer van. mindig fennmarad az elnyomás és a fasizmus visszatérésének ve­szélye. A Magvar Kommunis­ta Párt magához ragadta a kezdeményezést, mint ezután is a nép érdekében való sok­sok nagy kérdés elintézésé­ben. Megvitatták a földkér­dést ® többi párttal, és a for­radalmi időhöz méltó gyor­sasággal kidolgozták á föld­reformot. — Végrehajtását természe­tesen a földművelésügyi mi­niszterre bízták. így lett Nagy Imre földosztó minisz­ter. Ezután. Jellemezve Nagy Imre tevékenységét, utalt ar­ra. hogy 1953-ban az MDP Központi Vezetőségétől prog­ramot és teljes felhatalma­zást kapott a mezőgazdasági politikában elkövetett hibák kiigazítására, az életszínvo­nal emelésére, a törvényesség és a szocialista demokratiz­mus szellemének érvényesí­tésére a közéletben. Nemcsak Rákosi ellenállásán, hanem éppen annyira Nagy Imre tehetetlenségén is múlt. hogy ezt a programot nem hajtot­ta végre. — De — folytatta — Nagy Imre nemcsak miniszterel­nök. nemcsak földművelés­ügyi miniszter, hanem be­gyűjtési miniszter is volt. Mint a begyűjtés gazdája, itt a Nagykunságon éppen úgv. mint a Dunántúl és a Duna­Tisza közén, vagy az északi megyékben. könyörtelenül kisepertette a parasztok pad­lásait. A Minisztertanácsban pedig olyan léhán, félvállról számolt be embertelen intéz­kedéseiről. hogy az ember­nek ökölbeszorult a keze. Az ellenforradalom leküz­déséről szólva a következőket mondotta: — Amint 1944—1945-ben szoviet katonák véreztek ér­tünk. hogy ország és nép felszabadulion. most megint szovjet katonák mentették meg veszélyeztetett szabad­ságunkat. A Szovjetunió nem riadt vissza a nyugati rágal­maktól. a mocskolod ásóktól, a fenyegetésektől, hanem vállalta értünk az áldozato­kat. Mikor pedig véget ért a fegyveres felkelés és itt álltunk kifosztott raktárak­kal és áruházakkal. — eze­ket talán az angyalok rabol­ták ki. mert az ENSZ ötös bizottsága azt mondja, hogy a mi ellenforradalmáraink semmihez sem nyúltak:.. — nos. mikor itt álltunk az éhínség, a nyomorúság, a pénzromlás küszöbén. a Szovjetunió ezer vagon­számra küldte nekünk az anyagi segítséget. És példája nyomán a Kínai Népköztár­saság. s valamennyi népi de­mokrácia mindegyik a maga lehetősége szerint segítsé­günkre sietett. Mióta világ a világ, ehhez hasonló segít­ségnyújtásról. ió barátok ha­sonló összefogásáról nem tud a történelem. — Élünk és élni fogunk, tisztelt nagygyűlés és ezért örök hála illeti a Szovjetuni­ót és népét, örök hála a ba­ráti nemzeteket: Dobi István beszéde befe­jező részében részletesen fog­lalkozott a magyar mezőgaz­daság problémáival. Ezután Kádár János elv­társ mondott beszédet: Kádár János elvtárs beszéde Tisztelt Nagygyűlés. Ked­ves hallgatóim. Elvtársak! Augusztus 20-a a Magyar Népköztársaság Alkotmányá­nak ünnepe — kezdte beszé­déti — Hagyomány nálunk, hogy ezen a napon a munká­sok és a parasztok közvetle­nül találkoznak. Ebből az al­kalomból rendezték meg Szolnok megyei elvtársaink a régi történelmi hagyomá­nyokkal rendelkező Nagy­kun Napokat. így számunkra összetalálkozik egy országos nagy ünnep és a Kunság né­pének helyi ünnepe, — Az a harc. amelyet a Kunság népe vívott, része az egész magvar nép. az egész magyar parasztság harcának. Ebben a harcban az urak év­századokon JgEgfó&l mg&ö sok győzőimet arattak, de vé- amelyet Magyarországon gül a nép kerekedett felül, a 1945-tel az urak elszenved­nép győzött és az a vereség, tek. halálos csapás volt A jövő a munkásmparaazt hatalomé útja: dolgozni kell, harcolni kell, lesznek nehézségeink és örömeink, de a jövő a munkás-paraszt hatalomé. Ez biztos. Ezután összehasonlítva azo­kat a körülményeket, ame­lyek között a magyar nép büszkesége, az 1919-es for­radalom lejátszódott, a mai körülményekkel, megállapí­totta, hogy azóta a nemzet­közi erőviszonyok gyökere­sen megváltoztak. A régi vi­lág urai támadhatnak — fog­nak is még támadni —. de győzni többé nem fognak. Aki a munkás-paraszthatalom hí­ve, arra gondoljon, hogy a mi utunk nem lesz mindig lakodalom és ünnepi poha­razás? olyan lesz, mint az élet Kádár János emlékeztetett ezután arra, hogy az élet legfőbb kérdésében milyen változás történt Magyaror­szágon: — Emlékezzenek vissza, a régi világban itt Szolnok megyében a föld fele a nagy­birtokosok és a falusi tőké­sek, a kulákok kezén volt. Itt Kisújszálláson a föld 70 (Folytatás a 2. oldalon) Szeged népe méltó emléket állított nagy költőjének Áz ellenforradalom győzel mezeseién Juhász Gyula emlékét is meggyalázták volna —* mondotta Orbán László elvtárs Á szegedi aIkotmán> . ünnepségsorozat egyik ki­emelkedő mozzanata volt a nagy szegedi költő, Juhász Gyula szobrának felavatása, leleplezése. Régi nemzeti adós­ságunkból törlesztettünk az­zal, hogy városunkban em­lékmű hirdeti a szegénység költőjének nagyságát, szelle­mét. halhatatlanságát; Az ünnepséghez és az ese­ményhez méltóan nagy szá­mú közönség gyűlt össze kedden délelőtt a friss szobor körül, hogy tiszteletét tegye Juhász Gyula emlékének és haladó hagyatékának. Városunk kulturális As közéletének vezetői drez­dai vendégeink társaságá­ban vettek részt az ünnep­ségen. Eljöttek a szobor­avatásra az üzemek kül­döttei és a társadalmi szervek képviselői, számos irodalom-barát, (fo­hász Gyula több személyes ismerőse, valamint munká­sok és diákok, A költő élő hozzátartozói is megjelen­tek, s ugyancsak ott lát­hattuk az ünneplök között Segesdi György szobrászmű­vészt. a költőre híven emlé­keztető szobor alkotóját A talapzat körül a munkásőr­ség tagjai és úttörők tiszte­legtek városunk nagy költő fiának. A Himnusz elhangzása után Tombácz Imre elvtárs, a városi tanács v. b.-elnöke nyitotta meg az ünnepséget, majd felkérte Orbán László élvtársat, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagját a szoboravató beszéd elmon­dására. ! • Ünnepelni, megemlékezi ni jöttünk ma össze— kezd­te beszédét Orbán elvtárs. Az alkotmány és az új ke­nyér ünnepén emlékezünk meg Juhász Gyulától, a sze­génység költőjéről, Szeged és nemzetünk nagy fiától, s szobrát ma leplezzük le, itt a Tisza partján, ahol élt, aho! mindennél jobban szeretett Jól tették a szegedi dolgo­zók, hogy éppen ezen a napon avatják fel Juhász Gyula szobrát, hiszen a két esemény szorosan egybe kapcsolódik. Juhász Gyula élete, sorsa és nagyszerű költői munkássága eleven emlékeztető és élő vád a régi, az űri Magyar­ország ellen, amelyet alkot­mányunk tett koporsóba, amelyet az ellenforradalom ismét fel akart támasztani Hogy ma. Juhász Gyula szobrát avathatjuk, az abból ered, hogy nem sikerült ja támadás. Az ellenforradal­márok Balatonszárszón le­döntötték József Attila szob­rát — és Juhász Gyula emlé­kének meggyalázása is sorra került volna! A mai ünnep­ség azonban azt jelképezi, hogy a munkáshatakum győ­zött, alkotmányunk fennma­radt és ez az ország soha többé nem lesz az urak országa —Szeged pedig nem Kle­belsberg városa lesz ez­után sem, hanem Tömör­kény, Móra, József Attila, Radnóti fe Juhász Gyula ;"> — • • —, (Siflis'f&Vételr) Orbán LAsM elvtárs avató beszédét mondja. városa — a dolgozó nép gatte őt is, mint s nemzet városa marad. több igaz szószólóját Á következőkben az ellen­forradalom barbárságáról, igazi céljaitól, nép-és kultú­ra-ellenes tevékenységéről beszélt, s arról, hogy alkot­mányunk szellemében valóra vált nemzetünk nagyjainak valamennyi álma. Tizenkét év alatt a Juhász Gyula által is »Siraiomház*-nak neve­zett úri Magyarországból új hazát teremtettünk, — a párt vezetésével végét vetettük az "örökös tél^-nek. önálló nemzeti élethez szoktunk és nem tűrtünk el semmiféle beavatkozást: Mi nem az amerikai imperialistáktól ta­nulunk emberséget, huma­nizmust, hanem emberszere­tetünk mellett Juhász Gyulával valljuk, hogy a sárkánynak mind a tizenkét fejét le kell vág­ni; hogy a kegyetlennek nincs kegyelem! Juhász Gyula egész élete és munkássága összeforrt né­pével: a magyar szegénység hű költője volt 6, a "magyar bánat* lírikusé- Költészete a hontalanok sorsának, há­nyatott, viszontagságos életé­nek fájdalmas tükre. Élete — mint nagy kortársaié — mellőzés, megalazás, a nemes idegek felbomlása. Mini Bar­tóknak, Derkovitsnak és Jó­zsef Attilának, nekj is két sorsot szánt a rendszer: a hontalanságba menekvést, • halált, Halálba ltíjr­Ünnepet nem remélhetett a költő az első proletárforra­dalom bukása után. "Talán meglátja késő unoka* — ver­selt fájdalmasan. Legna­gyobb reménye az volt, hogy talán lesz még hona ebben az országban. Csak halála után teljesül­tek be álmai. Végre vau hona, itthon van, -— tő­lünk nem idegen. Az ünnepi beszéd után Nagy István elvtárs, a Haza­fias Népfront városi bizott­ságának elnöke mondott kö­szönetet a város dolgozói ne­vében mindazoknak, akik segítségünkre voltak a szobor méltó elhelyezésében, és át­vette gondozásra Juhász Gyula szobrát. Amikor a le­pel lehullt a költő bronz­alakjáról, Kormos Lajos színművész "A munka* cí­mű szonettjét adta elő mély átérzéssel, majd felcsendül­tek a Szózat dallamai és az emlékezés koszorúit helyez­ték el az intézmények képvi­selői a szobor talapzatán. A városi tanács és a párt ko­szorúja mellett a német ven­dégek, a Juhász-családi az üzemek, intézmények és iro­dalombarátok koszorúi, csok­rai díszlettek. Az ünneplő közönség még ezután is sokáig együtt ma­radt a nagy szegedi költő új A

Next

/
Thumbnails
Contents